Posta Imre weboldala

Navigci

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezs

Felhasznlnv

Jelsz



Elfelejtetted jelszavad?
j jelsz krse

dvzlet


A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Cikk hierarchia

A Habsburgok zsidó származása


A Habsburgok zsidó származása

Érdekes cikk jelent meg a közelmúltban,ma is aktuális a tartalma. Nem beszélve arról,hogy ifj.Habsburg György a Horn kormány alatt ajánlotta fel szolgálatait és lett belõle utazó nagykövet(?).

Március Havi Magyar Fórum 1998.VI. évf. 3.szám.56-57-58. oldalak.

A Habsburgok zsidó származása

A "Pesti Napló" karácsonyi és újévi számában rendkívül érdekes közleményt olvashattak a budapesti fajvédõk (ha ugyan olvassák a Miklós Andorék lapját), amelyben, prágai tudósítás alapján Masaryk elnöknek egy nyilatkozatáról volt szó. Masaryk elnök írók és újságírók körében a faji kérdésrõl beszélt. Abból, amit Masaryk mondott, a "Pesti Napló" számára egyetlen mondat volt csupán érdekes: Masaryk megemlítette ugyanis, hogy a Habsburg család, még Ferenc József idejében, megvásárolta az ismert Meyer-féle Konversationslexikon egyik egész kiadásának legnagyobb részét, és meg is semmisíttette ezt a felvásárolt kiadást azért, mert az állott benne, hogy a Habsburgok zsidó származásúak.

Persze, lehetne beszélni arról, hogy a mai magyar világban a Habsburg családnak nem kellene anyagi áldozatokat hoznia a lexikon megvásárlására és megsemmisítésére, mert a magyar uralkodó osztály fajvédõ mentalitása mellett igen egyszerûen a "királyi család" ellen elkövetett becsületsértés vagy halottgyalázás címén a független magyar bíróság rendelné el az ország területén található összes Meyer-lexikon-példányok elkobzását és megsemmisítését. Kissé tisztultabb felfogással arról is lehetne beszélni, hogy a Habsburgok valószínûleg sohase áldoztak volna egy árva forintot sem a lexikonpéldányok felvásárlására, ha a tulajdon családfájukat kellõképpen ismerve nem tudták volna, hogy a zsidó származás foltja valóban menthetetlenül rajtuk tapad, úgy, hogy ettõl csakis állhatatos hallgatással lehet szabadulni. Minderrõl azonban ne legyen itt szó. Hanem lássuk: mi volt hát a Habsburg-család zsidó származásáról abban a felvásárolt lexikonkiadásban.

II.
Masaryk, aki nemcsak politikus, hanem tudós is, a tudós pontosságával és óvatosságával hozzátette fenti kijelentéséhez, hogy õ a felvásárolt lexikon kiadást sohasem látta és ezért nem is tudja, helyes-e és igaz-e a lexikon elõadása a Habsburgok származásáról. E sorok írója azonban felkutatta az elkobzott lexikonkiadásnak egy példányát. A Meyer-féle Konversationslexikon negyedik kiadásáról van szó, amely 1887-ben jelent meg. E kiadás hetedik kötetében a 987-ik lapon, a baloldali hasábon (felülrõl számított 8. sor) szó szerint a következõ mondatok állnak:

"A Habsburgok leszármazását a ház késõbbi történetírói a 13. és 14. században a római Pierleone-családtól vezették le, amely családból a 12. században egy pápa is származott, II. Anakletus pápa. Ehhez a származtatáshoz nemsokára az a kísérlet járult, hogy a Habsburgok õseinek sorát egészen az ó-római Aniciusokig, vagy, mint mások akarták, egészen a Scipiokig vezessék fel, holott hát az igazság szerint a római Pierleone-nemzetség zsidó származású volt."

Itt meg is lehetne állni, mert a Meyer-féle lexikon történelmi adatait a történettudomány szempontjából kifogástalanoknak szokás tartani. A Habsburg- család zsidó leszármazásának kérdése ezzel elintézettnek volna tekinthetõ.

III.
Azonban menjünk egy lépéssel tovább. Tegyük meg azt a lépést is, amit Masaryk elnök nem tett meg, mert nem látta a lexikon szövegét; ellenõrizzük, hogy igaz-e és helyes-e a lexikon elõadása a Habsburgok származásáról? Erre nézve, miután egy középkori római nemzetség történetérõl, a Pierleone család származásfájáról van szó, forduljunk egyenesen ahhoz a forráshoz, amely a középkori Róma történetére nézve a legnagyobb elismert tekintély, olyan tekintély, amelyet eddig soha senki nem vont kétségbe: forduljunk Gregoroviushoz. Ferdinand Gregorovius "Róma városának története a középkorban" címû grandiózus, minden emberi kort túlélõ munkájában, eltekintve késõbbi részektõl, a VIII. könyv 3. fejezetben hét teljes oldalt szentel a Pierleone-család történetének. (Lásd a Wolfgang Jess-féle kiadás 1097-1103 oldalait.) Ebbõl a fejezetbõl a következõket tudjuk meg:

A római zsidók Pompeius óta a Trastevere városrészben éltek, ghettói elzártságban, nyomorult viszonyok között. A 8. és 9. században sikerült valamelyes hatalomhoz jutniuk, mert Róma legjobb orvosai és pénzváltói (bankárai) zsidók voltak. IX. Leo pápa alatt egy zsidó bankár volt a szentszék legfõbb pénzügyi tanácsadója, legnagyobb hitelezõje. A pápa nógatására ez a rendkívül becsvágyó zsidó bankár kikeresztelkedett s a keresztségben a Benedictus Christianus nevet kapta. A fiát maga Leo pápa keresztelte, még pedig, önmagáról elnevezve, Leo névre. A kitért zsidó bankár Leo fia számára ezzel megnyílt a hatalom útja. A leányait a legelõkelõbb rómaiakhoz adta férjhez, õ maga pedig -mint Gregorovius írja -"a renegát fanatizmusával és okos számításával" Hildebrandhoz és a reform pápákhoz csatlakozott.

A fiát Petrus Leonis -olaszul: Pierleone névre keresztelték. Ez a Pierleone, akirõl azután késõbb az egész családot nevezték -"Pierleone" lett a vezetéknevük, s aki a zsidó bankárnak unokája volt, rendkívüli politikai befolyásra és hatalomra tett szert. II. Orbán pápa rábízta egyebek között az Angyalvár parancsnokságát. A pápai erõd parancsnoksága révén tehát a zsidó bankár unokája katonai védelmezõje és õrzõje lett a pápának, akinek egyúttal pénzügyileg hitelezõje is volt. Ez a pápa a Pierleone palotájában halt meg. Természetesen a pápa utódai is iparkodtak megnyerni a hatalmas Pierleone "protekcióját" -Gregorovius használja ezt a szót - a nép ellenben gyûlölte Pierleonet, mint uzsorást, a nemesség pedig utálta, mint parvenüt."

Ezek után szószerint így ír Gregorovius: "A pápák barátsága, a családi összeköttetések fénye, a Pierleone-család pénze és hatalma olyan hamar fátyolt borítottak a jövevény Pierleonek zsidó származására, hogy a család hamarosan mint a Város egyik legfönségesebb hercegi nemzetsége tett szert hírnévre. Már Leo (a zsidó bankár fia) óta a "Rómaiak Konzula" címet viselték, olyan büszkén és természetesen, mint a legõsibb patríciusok. Viszálykodtak a Frangipaniakkal, mert ez utóbbiak most önzésbõl és gyûlölségbõl császárpártiak és ghibellinek voltak, míg a Pierleonek a pápai párt vezérei. Mindkét ellenséges nemzetségnek egy-egy Leo volt az alapítója és mindkét nemzetség ugyanabban az idõben virágzott fel.

Késõbb azt mesélték, hogy úgy a Frangipaniak mint a Pierleonek az Aniciusoktól származnak. A 15. században azt beszélték, hogy a Pierleone család egy tagjának, Massimo Pierleonenak két testvére, két úgynevezett "Aventinusi gróf", Németországba vándorolt és ott a Habsburg-házat alapította. Még maguk az osztrák császárok is megtisztelve érezték magukat, hogy a Pierleone-nemzetség rokonai lehetnek, míg aztán a Habsburgok felfedezték, hogy ebben az esetben bizony a római ghettóban kell keresni az õseiket.

IV.
Elmondjuk még Gregorovius nyomán, hogy Petrus Leo (Pierleone maga) 1128 júniusában halt meg. Nagy pompával temették el. Az akkori pápák síremlékei elpusztultak, ellenben ennek a "zsidó Crassusnak" mauzóleumát csodálatosan épen megõrizte a véletlen -mint Gregorovius mondja. A római Szent Pál-templom kolostorudvarán áll egy óriási márványkoporsó, Pierleone koporsója: a sírfelirat "igazi zsidó módra azt mondja el róla, hogy mennyire páratlanul és mérhetetlenül nagy ember volt Pierleone úgy gazdagságát, mint gyermekeinek számát tekintve".

Népes család maradt utána, még pedig igen szerencsés család, mert egyik fia Gregorovius szerint pápa, egy másik fia római patrícius lett, egy leánya pedig Rogeriusnak, Szicília királyának, felesége. Az a fia, amelyik késõbb pápa lett, ugyanabban a római városrészben, Trasteverében, lett bíbornok (1120 decemberében), amelybõl a zsidó család származott. A pápa trónt a zsidó bankár unokája II. Ince pápával szemben karddal hódította meg. Testvérei, Leo, Jordán, Rogerius és Huguizon segítségével, valamint számos adójának fegyveres segítségével megrohanta a Szent Péter-templomot, feltörte a kaput, pápává avattatta magát, megrohanta a Lateránt, beleült az ottani pápai székbe, megrohanta a Santa Maria Maggioret és lefoglalta az egyházi kincseket. II. Anakletus néven lett pápa ez az "arany meteor" (mint Gregorovius nevezi), aki szórta a pénzt a sóvár kezek ezrei felé. És a tömegkörmeneteknél, amiket Anakletus Pierleone pápa tartott, "ott látjuk a zsidók zsinagógáját, a Chromatius-palota elõtt sorakozik a zsidók gyülekezete, élén a rabbival, aki a pentateuch nagy, eltakart tekercsét tartja kezében- és elgondolhatjuk, hogy soha még semmiféle pápát nem köszöntöttek Izrael gyermekei a kárörvendõ szerencsekívánatoknak olyan õszinte himnuszaival, mint ezt a pápát."

A legérdekesebb azonban az, hogy az ellenpápa, II. Ince, ugyancsak trasteverei zsidó unoka volt, akárcsak maga Pierleone-Anakletus. És amikor Ince pápának menekülnie kellett Anakletus pápa elõl, akkor II. Ince "trasteverei egykori hitsorsosainak tornyaiba" vonult vissza (Gregorovius).

A sors nemsokára úgy fordult, hogy a császárság és a katolikus világ Ince pápának kedvezett. Neki elnézték zsidó származását, ellenben Anakletussal szemben egyszerre csak" tele megvetéssel jutott eszébe a világnak a Pierleonek zsidó származása." Római hatalmát nyolc éven át megtartotta sógorának, Rogeriusnak, segítségével, akit ennek fejében Szicília királlyá koronázott. A harc 1138 január 25- én bekövetkezett halálával ért véget. Az ellenpápa, II. Ince,újra bevonult Rómába, fogadta Pierleone Anakletus testvéreinek hódolását, békét kötött velük, megerõsítette õket a pápai udvarnál viselt tisztségeikben és hatalmukban, s nemsokára Rogerius király is az õ pártjára állott.

Ezzel úgy fiági, mint leányági részen mindenkorra végleg meg volt alapozva a Pierleonek elõkelõsége és hatalma. A Habsburgoknak immár nem volt okuk szégyenkezni a rokonság miatt.

V.
Gregoroviusnak ez az elõadása elegendõ világosságot derít a Pierleone-család és a Habsburgok rokonságára -magyarul: a Habsburgok zsidó származásának kérdésére. Így kerekedik ki a felvásárolt Meyer-Lexikon szûkszavú képe, így nyernek világosságot Masaryk szavai, így nyer jelentõséget a "Pesti Napló" rövid prágai távirata. Ez a jelentõség, immár becsületes magyar fajvédõ szemmel tekintve, abban áll:

A fajvédõ mentalitás zsidónak minõsít mindenkit, akinek családfájában csak egyetlen csepp zsidó vér is kimutatható Más, kevésbé szigorú szemléleti módok nem ragaszkodnak ennek a csepp zsidó vérnek a kimutatásához, hanem azt mondják: a fajvédõ mentalitás lehet bár igen célravezetõ eszköz, mint egy a magyar uralkodó osztály hatalmának alátámasztását és igazolását segítõ politikai elmélet, ellenben mint tudományos elmélet: ostobaság; mert hiszen ki és hol állapíthatná meg évezredek során a fajok keveredésének határait?! A fajvédõ elmélet azonban ragaszkodik ahhoz a bizonyos kimutatandó csepp zsidó vérhez. Nos, a Habsburg-család esetében, úgy vehetjük, ez a bizonyos kimutatandó csepp a történettudomány mai eszközeivel éppen eléggé ki van mutatva. Hogy ebbõl a kimutatásból aztán a fajvédõk milyen gyakorlati fajvédelmi következtetéseket vonnak le a Habsburgokkal szemben, azt intézzék el részben egymás között, részben a legitimistákkal és Serédi hercegprímással.

Zilahi László 1930

---------------------


A Habsburgok zsidó származásáról és nemtelen viselkedésérõl.

Habsburg Ottóról szól az "ének"... 1991-bõl.

Manapság Európa új szellemi és politikai központja a franciaországi Strasbourg nevû város, amely az Európa Parlament és az Európa Tanács székhelye. A nagytekintélyû intézmények elnöke nem más, mint Ottó von Habsburg. Az õsrégi történelmi városnak mintegy 400.000 lakosa van és ebbõl 15.000 izraelita vallásúnak vallja magát. (CDL Report, 1991. március.)

Ottó von Habsburg politikai tevékenykedése a második világháború idejére vezethetõ vissza. Ezekrõl az idõkrõl így ír a herceg: "1941-tõl 1944-ig Washingtonban ténykedtem és igazán módom volt a kulisszák mögé pillantani"..(...) ".... a második világháború alatt számos kérdésben, mint Magyarország háború utáni jövõje, Ausztria függetlenségének helyreállítása, valamint a dunai térség néhány alapvetõ problémája, intenzív tevékenységet folytattam, szoros együttmûködésben, Roosevelttel és Churchillel. Különösen az Egyesült Államok elnökéhez fûzött szoros személyes kapcsolat és így többször is alkalmam volt megtudni olyan fejleményeket, amelyek legfelsõbb politikai szinten voltak folyamatban. Ezenkívül, munkám során állandó kapcsolatban álltam amerikai parlamenti és kormánykörökkel, továbbá az Egyesült Államokban mûködõ idegen diplomatákkal, akiktõl sok lényeges értesülést szereztem. Ez a bizalmi viszony a háború után is tovább tartott." (Habsburg Ottó: JALTA és ami utána következett. /12-13 old./ München, 1979. Griff Kiadó)

A francia NOTRE EUROPE címû lap nemzetközi rovatából értesülünk, hogy a 77 éves Habsburg Ottó, a PÁNEURÓPAI MOZGALOM feje, nemrégiben rövid látogatást tett Jeruzsálembe, ahol a héber egyetem néhány kitüntetéssel jutalmazta meg a nemzetközi zsidóságnak tett eddigi szolgálatáért. Az AUFBAU címû New Yorkban megjelenõ német nyelvû cionista újság errõl így tudósít: "A trónörökös elmondott beszédében megjegyezte, hogy a Habsburg-házhoz való tartozása révén mélyrenyúló gyökerekkel rendelkezik a zsidó néphez, és anyai-ági õsei között spanyol zsidókra tekint vissza..."

A jeruzsálemi egyetem tanára, WISTRICH professzor ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy "az osztrák-magyar császárok a XVII. század óta a "Jeruzsálem királya" címet is viselték. Így ezen az alapon Habsburg Ottó, a jelenlegi Habsburg-ház trónörököse visszalátogatott királyságába, jóllehet csak nagyon rövid idõre, hogy itt fogadhassa több alattvalójának hódolatát..."- mondotta a jeruzsálemi professzor.

**************

A hatvanas évek végén "... a tel-avivi JEDIOTH CHASADOTH címû cionista újságban megjelent bizonyos dr. Unger Otto von Habsburggal készített exkluzív interjújában dr. Unger megállapítja, hogy "Habsburg Ottó zsidóság iránti szeretete a vérébõl fakad. Valódi fenntartás nélküli belsõ érzésbõl kifolyólag vallja magát dr. Ottó von Habsburg Izraelhez tartozónak, annak az Izraelnek, amelynek politikai helyzetét a legapróbb részletéig ismeri, és amelynek gazdasági fejlõdésében - egészen a legutóbbi eseményekig - együtt érez. A legélesebb kritikát gyakorolta Nasszerrõl és teljesen Izrael oldalán áll a hatnapos háború kérdésében is." (HÍDFÕ, 1968. jan. 10.)

***********

Csonka Emil pedig ezeket jegyzi meg könyvében: "A két háború közti (Szociáldemokrata) pártelnök, a német koncentrációs táborból hazatérõ Peyer Károly, a harmincas években szorosan együttmûködött Habsburg Ottóval egy Hitler-ellenes nemzetközi és magyar front megszervezésében"... (137. old.) (Csonka Emil: A FORRADALOM OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME, München, 1981.)

Habsburg Ottó könyvében a második világháború után politikai foglyoknak azonnali hazatelepítésérõl ír. Egyébként e témáról részletesen is olvashatunk az angliai orosz származású történész Nikolai Tolstoy: THE MINISTER AND THE MASSACRES (A miniszter és a mészárlások) c. 1986-ban kiadott könyvében.

Idézet Habsburg Ottó könyvébõl: "... a nyugati szövetségesek és az oroszok között akkoriban szerzõdés jött létre, amely kimondotta, hogy politikai emigránsok a tengerentúlról csak akkor térhetnek vissza azonnal, ha ehhez mindegyik hatalom, tehát az orosz is hozzájárul. A szerzõdésbõl persze kimaradt az Oroszországban élõ kommunista emigránsok mûködésének szabályozása, úgyhogy ezek kedvük szerint térhettek vissza hazájukba. Tanúsíthatom, hogy ilyen szerzõdés valóban létezett és magam is csak bizonyos körülményeknek köszönhettem, hogy reám nem alkalmazták. Mindenesetre, amikor 1944 végén vissza akartam térni Európába, a State Department (amerikai külügyminisztérium) elutasította a kiutazás iránti kérelmemet, hivatkozva a szövetségesek közötti szerzõdésre. De energikus munkatársam, Heinrich Degenfeld, valamint.... Roosevelt elnök magántitkárnõje, Tully asszony......... munkához láttak, és a Fehér Házban rövidesen elintézték, hogy megkapjam az utazási engedélyt, úgynevezett "elnöki prioritással". Ez azonban csak az illetékes közegek mellõzésével és az illetõ szerzõdés figyelmen kívül hagyásával történhetett meg. Mégis, errõl a szerzõdésrõl a Jaltáról kiadott dokumentumokban egy árva szót sem lehet találni." (12-13. old.) (Habsburg O./ JALTA)

Az amerikai CIC Gestapó listáján 1945 nyarán 680 magyar "háborús fõbûnõs" neve szerepelt, amelybõl az akkori kommunistákkal koalícióba lépett hazai kormány 650-et meg is kapott! - Vajon tudott-e minderrõl Ottó von Habsburg?

Hozzszlsok


#1 | SZM - 2013. janur 21. 17:36:38
He-he-he!
Helyes a dörgés! Mert bizony a zsidókereszténység csak egy zsidó reformszekta volt, akiknek legfõbb célja a Római birodalom feletti uralom megszerzése volt.
Háromszáz évig küzdöttek a kereszténynek álcázott zsidók, hogy átvegyék az ellenõrzést Róma felett!
Az utolsó száz évben kizárólag a pannóniából származó császárok tudták megfékezni õket, de a folyamatos összeesküvésekkel és merényletekkel a zsidók végül õket is felõrölték.
Nem viccelek! Legalább 8 olyan császára volt a Római birodalomnak akik pannonok voltak. Csak õk látták, csak õk vették észre a veszélyt!
Mi több, az egyik utolsó közülük, bevezette a kettõs vezetést a Római birodalomban.
Sõt kétszer kettes vezetést!
A zsidókeresztények persze gonosznak állítják be, pusztán azért mert nem nézte jó szemmel, hogy mindenhova a fontos pozíciókba befurakodtak erõszakkal a keresztények. Pont ugyanúgy csinálták, ahogyan a zsidók az elmúlt 300 évben az egész világon!
Szögezzük le! A hagyományos értelemben vett Római birodalomnak akkor lett vége, amikor az elsõ zsidókeresztény császár a trónra ült. Ez pedig I. Constantinus volt.
Onnantól kezdve már csak nevében volt Római birodalom, mert igazából zsidókeresztény birodalom volt.

De ha már a Rómaiakhoz visszavezetett családfákról beszélünk, akkor el kell mesélnem egy érdekes sztorit, amit valamiért nem nagyon hangoztatnak itt nálunk.

Mátyás király leszármazását kötik már mindenhova, de valamiért azt a verziót amit Bonfini állított senki sem hangoztatja.

The Hungarian family of Corvin, which came to prominence with Janos Hunyadi and his son, Matthias Corvinus Hunyadi, King of Hungary and Bohemia, claimed to be descended from Messalla.
This was based on the assertion that he became a big landowner on the Pannonian-Dacian frontiers, the future Hungary and part of Romania, that his descendants continued to live there for the following 1400 years, and that the Hunyadis were his ultimate descendants - for which there is scant if any historical evidence. The connection seems to have been made by Matthias' biographer, the Italian Antonio Bonfini, who was well-versed with the classical Latin authors.
Bonfini also provided the Hunyadis with the epithet Corvinus. This was supposedly due to a case in which the tribune, Marcus Valerius Corvus in 349BC,while on the battlefield accepted a challenge to single combat issued to the Romans by a barbarian warrior of great size and strength. Suddenly, a raven flew from a trunk, perched upon his helmet, and began to attack his foe's eyes with its beak so fiercely that the barbarian was blinded, and the Roman beat him easily. In memory of this event, Valerius agnomen Corvinus (from Corvus, "Raven";) was interpreted as derived from this event. The Hunyadis called themselves "Corvinus" and had their coins minted displaying a "raven with a ring". This was later taken up in the coat of arms of Polish aristocratic families connected with the Hunyadis, and also led to Marcus Valerius Messalla Corvinus triumph over the Aquitanians(27BC)being commemorated in the pediment of the Krasiñski Palace in Warsaw.


Érdekes, hogy honnan ered a történet a hollóról nemde?
Marcus Valerius Messalla Corvinus egyébként egy római hadvezér volt!

s_- 
#2 | exit - 2013. janur 21. 19:00:04
Én nem akarok minden fûszál mögött zsidót látni, de az tény, hogy kimeríthetetlen a kazár-bazár. Vagy csak nekem tûnik úgy, mert kutyafittyet sem tudok?
Talán jobb is volna nem tudni mindent.
Akad olyan hely a világon, ahol nincs zsidó, vagy olyanok akik eladták a lelküket nekik?
#3 | exit - 2013. janur 22. 15:56:08
Persze, igazad van. Úgy értem, nem minden kötélre való zsidó.
Ismerek néhányat, akik nem a társadalom csúcsán éldegélnek, de ugye ez nem jelent semmit. Ha például II.VH-ban nem lettek volna nagyzsidók, akik beáldozták a kiszsidókat, akkor a kiszsidók lettek volna olyan pozícióban, hogy beáldozhatták volna a még kissebbzsidókat, vagyis tök mindegy, a zsidó az zsidó. Nem mellesleg akármilyen alacsonyan álljon is egy szidó a létrán, mindenképp prioritást élvez a nemzsidóval szemben, kivételt képeznek az eltérõ helyzetek kívánta más szükségszerûségek, mint a fentebb említett példa is.
Olyanok ezek egyébként mint a csótányok, mindent felzabálnak, végsõ esetben egymást is...

Tehát egyet értek veled és én is annak örülnék, ha nem lenne mirõl beszélni. Sajnos azonban van, és nagy rafináltságukban tesznek is róla, hogy ne a fajtájuk beli üljön a bakon...
#4 | mormota1968 - 2013. janur 23. 03:10:52
És valakinek ez még újdonság?Maga Habsburg Ottó mondotta, mikor még élt az öreg, hogy:Büszke vagyok zsidó származásomra.Már több mint egy éve olvastam is errõl egy írást itt a neten.

Hozzszls kldse


Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.