Navigci
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezs
dvzlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
Cikk hierarchia
A Habsburgok zsidó származása
A Habsburgok zsidó származása
Érdekes cikk jelent meg a közelmúltban,ma is aktuális a tartalma. Nem beszélve arról,hogy ifj.Habsburg György a Horn kormány alatt ajánlotta fel szolgálatait és lett belõle utazó nagykövet(?).
Március Havi Magyar Fórum 1998.VI. évf. 3.szám.56-57-58. oldalak.
A Habsburgok zsidó származása
A "Pesti Napló" karácsonyi és újévi számában rendkívül érdekes közleményt olvashattak a budapesti fajvédõk (ha ugyan olvassák a Miklós Andorék lapját), amelyben, prágai tudósítás alapján Masaryk elnöknek egy nyilatkozatáról volt szó. Masaryk elnök írók és újságírók körében a faji kérdésrõl beszélt. Abból, amit Masaryk mondott, a "Pesti Napló" számára egyetlen mondat volt csupán érdekes: Masaryk megemlítette ugyanis, hogy a Habsburg család, még Ferenc József idejében, megvásárolta az ismert Meyer-féle Konversationslexikon egyik egész kiadásának legnagyobb részét, és meg is semmisíttette ezt a felvásárolt kiadást azért, mert az állott benne, hogy a Habsburgok zsidó származásúak.
Persze, lehetne beszélni arról, hogy a mai magyar világban a Habsburg családnak nem kellene anyagi áldozatokat hoznia a lexikon megvásárlására és megsemmisítésére, mert a magyar uralkodó osztály fajvédõ mentalitása mellett igen egyszerûen a "királyi család" ellen elkövetett becsületsértés vagy halottgyalázás címén a független magyar bíróság rendelné el az ország területén található összes Meyer-lexikon-példányok elkobzását és megsemmisítését. Kissé tisztultabb felfogással arról is lehetne beszélni, hogy a Habsburgok valószínûleg sohase áldoztak volna egy árva forintot sem a lexikonpéldányok felvásárlására, ha a tulajdon családfájukat kellõképpen ismerve nem tudták volna, hogy a zsidó származás foltja valóban menthetetlenül rajtuk tapad, úgy, hogy ettõl csakis állhatatos hallgatással lehet szabadulni. Minderrõl azonban ne legyen itt szó. Hanem lássuk: mi volt hát a Habsburg-család zsidó származásáról abban a felvásárolt lexikonkiadásban.
II.
Masaryk, aki nemcsak politikus, hanem tudós is, a tudós pontosságával és óvatosságával hozzátette fenti kijelentéséhez, hogy õ a felvásárolt lexikon kiadást sohasem látta és ezért nem is tudja, helyes-e és igaz-e a lexikon elõadása a Habsburgok származásáról. E sorok írója azonban felkutatta az elkobzott lexikonkiadásnak egy példányát. A Meyer-féle Konversationslexikon negyedik kiadásáról van szó, amely 1887-ben jelent meg. E kiadás hetedik kötetében a 987-ik lapon, a baloldali hasábon (felülrõl számított 8. sor) szó szerint a következõ mondatok állnak:
"A Habsburgok leszármazását a ház késõbbi történetírói a 13. és 14. században a római Pierleone-családtól vezették le, amely családból a 12. században egy pápa is származott, II. Anakletus pápa. Ehhez a származtatáshoz nemsokára az a kísérlet járult, hogy a Habsburgok õseinek sorát egészen az ó-római Aniciusokig, vagy, mint mások akarták, egészen a Scipiokig vezessék fel, holott hát az igazság szerint a római Pierleone-nemzetség zsidó származású volt."
Itt meg is lehetne állni, mert a Meyer-féle lexikon történelmi adatait a történettudomány szempontjából kifogástalanoknak szokás tartani. A Habsburg- család zsidó leszármazásának kérdése ezzel elintézettnek volna tekinthetõ.
III.
Azonban menjünk egy lépéssel tovább. Tegyük meg azt a lépést is, amit Masaryk elnök nem tett meg, mert nem látta a lexikon szövegét; ellenõrizzük, hogy igaz-e és helyes-e a lexikon elõadása a Habsburgok származásáról? Erre nézve, miután egy középkori római nemzetség történetérõl, a Pierleone család származásfájáról van szó, forduljunk egyenesen ahhoz a forráshoz, amely a középkori Róma történetére nézve a legnagyobb elismert tekintély, olyan tekintély, amelyet eddig soha senki nem vont kétségbe: forduljunk Gregoroviushoz. Ferdinand Gregorovius "Róma városának története a középkorban" címû grandiózus, minden emberi kort túlélõ munkájában, eltekintve késõbbi részektõl, a VIII. könyv 3. fejezetben hét teljes oldalt szentel a Pierleone-család történetének. (Lásd a Wolfgang Jess-féle kiadás 1097-1103 oldalait.) Ebbõl a fejezetbõl a következõket tudjuk meg:
A római zsidók Pompeius óta a Trastevere városrészben éltek, ghettói elzártságban, nyomorult viszonyok között. A 8. és 9. században sikerült valamelyes hatalomhoz jutniuk, mert Róma legjobb orvosai és pénzváltói (bankárai) zsidók voltak. IX. Leo pápa alatt egy zsidó bankár volt a szentszék legfõbb pénzügyi tanácsadója, legnagyobb hitelezõje. A pápa nógatására ez a rendkívül becsvágyó zsidó bankár kikeresztelkedett s a keresztségben a Benedictus Christianus nevet kapta. A fiát maga Leo pápa keresztelte, még pedig, önmagáról elnevezve, Leo névre. A kitért zsidó bankár Leo fia számára ezzel megnyílt a hatalom útja. A leányait a legelõkelõbb rómaiakhoz adta férjhez, õ maga pedig -mint Gregorovius írja -"a renegát fanatizmusával és okos számításával" Hildebrandhoz és a reform pápákhoz csatlakozott.
A fiát Petrus Leonis -olaszul: Pierleone névre keresztelték. Ez a Pierleone, akirõl azután késõbb az egész családot nevezték -"Pierleone" lett a vezetéknevük, s aki a zsidó bankárnak unokája volt, rendkívüli politikai befolyásra és hatalomra tett szert. II. Orbán pápa rábízta egyebek között az Angyalvár parancsnokságát. A pápai erõd parancsnoksága révén tehát a zsidó bankár unokája katonai védelmezõje és õrzõje lett a pápának, akinek egyúttal pénzügyileg hitelezõje is volt. Ez a pápa a Pierleone palotájában halt meg. Természetesen a pápa utódai is iparkodtak megnyerni a hatalmas Pierleone "protekcióját" -Gregorovius használja ezt a szót - a nép ellenben gyûlölte Pierleonet, mint uzsorást, a nemesség pedig utálta, mint parvenüt."
Ezek után szószerint így ír Gregorovius: "A pápák barátsága, a családi összeköttetések fénye, a Pierleone-család pénze és hatalma olyan hamar fátyolt borítottak a jövevény Pierleonek zsidó származására, hogy a család hamarosan mint a Város egyik legfönségesebb hercegi nemzetsége tett szert hírnévre. Már Leo (a zsidó bankár fia) óta a "Rómaiak Konzula" címet viselték, olyan büszkén és természetesen, mint a legõsibb patríciusok. Viszálykodtak a Frangipaniakkal, mert ez utóbbiak most önzésbõl és gyûlölségbõl császárpártiak és ghibellinek voltak, míg a Pierleonek a pápai párt vezérei. Mindkét ellenséges nemzetségnek egy-egy Leo volt az alapítója és mindkét nemzetség ugyanabban az idõben virágzott fel.
Késõbb azt mesélték, hogy úgy a Frangipaniak mint a Pierleonek az Aniciusoktól származnak. A 15. században azt beszélték, hogy a Pierleone család egy tagjának, Massimo Pierleonenak két testvére, két úgynevezett "Aventinusi gróf", Németországba vándorolt és ott a Habsburg-házat alapította. Még maguk az osztrák császárok is megtisztelve érezték magukat, hogy a Pierleone-nemzetség rokonai lehetnek, míg aztán a Habsburgok felfedezték, hogy ebben az esetben bizony a római ghettóban kell keresni az õseiket.
IV.
Elmondjuk még Gregorovius nyomán, hogy Petrus Leo (Pierleone maga) 1128 júniusában halt meg. Nagy pompával temették el. Az akkori pápák síremlékei elpusztultak, ellenben ennek a "zsidó Crassusnak" mauzóleumát csodálatosan épen megõrizte a véletlen -mint Gregorovius mondja. A római Szent Pál-templom kolostorudvarán áll egy óriási márványkoporsó, Pierleone koporsója: a sírfelirat "igazi zsidó módra azt mondja el róla, hogy mennyire páratlanul és mérhetetlenül nagy ember volt Pierleone úgy gazdagságát, mint gyermekeinek számát tekintve".
Népes család maradt utána, még pedig igen szerencsés család, mert egyik fia Gregorovius szerint pápa, egy másik fia római patrícius lett, egy leánya pedig Rogeriusnak, Szicília királyának, felesége. Az a fia, amelyik késõbb pápa lett, ugyanabban a római városrészben, Trasteverében, lett bíbornok (1120 decemberében), amelybõl a zsidó család származott. A pápa trónt a zsidó bankár unokája II. Ince pápával szemben karddal hódította meg. Testvérei, Leo, Jordán, Rogerius és Huguizon segítségével, valamint számos adójának fegyveres segítségével megrohanta a Szent Péter-templomot, feltörte a kaput, pápává avattatta magát, megrohanta a Lateránt, beleült az ottani pápai székbe, megrohanta a Santa Maria Maggioret és lefoglalta az egyházi kincseket. II. Anakletus néven lett pápa ez az "arany meteor" (mint Gregorovius nevezi), aki szórta a pénzt a sóvár kezek ezrei felé. És a tömegkörmeneteknél, amiket Anakletus Pierleone pápa tartott, "ott látjuk a zsidók zsinagógáját, a Chromatius-palota elõtt sorakozik a zsidók gyülekezete, élén a rabbival, aki a pentateuch nagy, eltakart tekercsét tartja kezében- és elgondolhatjuk, hogy soha még semmiféle pápát nem köszöntöttek Izrael gyermekei a kárörvendõ szerencsekívánatoknak olyan õszinte himnuszaival, mint ezt a pápát."
A legérdekesebb azonban az, hogy az ellenpápa, II. Ince, ugyancsak trasteverei zsidó unoka volt, akárcsak maga Pierleone-Anakletus. És amikor Ince pápának menekülnie kellett Anakletus pápa elõl, akkor II. Ince "trasteverei egykori hitsorsosainak tornyaiba" vonult vissza (Gregorovius).
A sors nemsokára úgy fordult, hogy a császárság és a katolikus világ Ince pápának kedvezett. Neki elnézték zsidó származását, ellenben Anakletussal szemben egyszerre csak" tele megvetéssel jutott eszébe a világnak a Pierleonek zsidó származása." Római hatalmát nyolc éven át megtartotta sógorának, Rogeriusnak, segítségével, akit ennek fejében Szicília királlyá koronázott. A harc 1138 január 25- én bekövetkezett halálával ért véget. Az ellenpápa, II. Ince,újra bevonult Rómába, fogadta Pierleone Anakletus testvéreinek hódolását, békét kötött velük, megerõsítette õket a pápai udvarnál viselt tisztségeikben és hatalmukban, s nemsokára Rogerius király is az õ pártjára állott.
Ezzel úgy fiági, mint leányági részen mindenkorra végleg meg volt alapozva a Pierleonek elõkelõsége és hatalma. A Habsburgoknak immár nem volt okuk szégyenkezni a rokonság miatt.
V.
Gregoroviusnak ez az elõadása elegendõ világosságot derít a Pierleone-család és a Habsburgok rokonságára -magyarul: a Habsburgok zsidó származásának kérdésére. Így kerekedik ki a felvásárolt Meyer-Lexikon szûkszavú képe, így nyernek világosságot Masaryk szavai, így nyer jelentõséget a "Pesti Napló" rövid prágai távirata. Ez a jelentõség, immár becsületes magyar fajvédõ szemmel tekintve, abban áll:
A fajvédõ mentalitás zsidónak minõsít mindenkit, akinek családfájában csak egyetlen csepp zsidó vér is kimutatható Más, kevésbé szigorú szemléleti módok nem ragaszkodnak ennek a csepp zsidó vérnek a kimutatásához, hanem azt mondják: a fajvédõ mentalitás lehet bár igen célravezetõ eszköz, mint egy a magyar uralkodó osztály hatalmának alátámasztását és igazolását segítõ politikai elmélet, ellenben mint tudományos elmélet: ostobaság; mert hiszen ki és hol állapíthatná meg évezredek során a fajok keveredésének határait?! A fajvédõ elmélet azonban ragaszkodik ahhoz a bizonyos kimutatandó csepp zsidó vérhez. Nos, a Habsburg-család esetében, úgy vehetjük, ez a bizonyos kimutatandó csepp a történettudomány mai eszközeivel éppen eléggé ki van mutatva. Hogy ebbõl a kimutatásból aztán a fajvédõk milyen gyakorlati fajvédelmi következtetéseket vonnak le a Habsburgokkal szemben, azt intézzék el részben egymás között, részben a legitimistákkal és Serédi hercegprímással.
Zilahi László 1930
---------------------
A Habsburgok zsidó származásáról és nemtelen viselkedésérõl.
Habsburg Ottóról szól az "ének"... 1991-bõl.
Manapság Európa új szellemi és politikai központja a franciaországi Strasbourg nevû város, amely az Európa Parlament és az Európa Tanács székhelye. A nagytekintélyû intézmények elnöke nem más, mint Ottó von Habsburg. Az õsrégi történelmi városnak mintegy 400.000 lakosa van és ebbõl 15.000 izraelita vallásúnak vallja magát. (CDL Report, 1991. március.)
Ottó von Habsburg politikai tevékenykedése a második világháború idejére vezethetõ vissza. Ezekrõl az idõkrõl így ír a herceg: "1941-tõl 1944-ig Washingtonban ténykedtem és igazán módom volt a kulisszák mögé pillantani"..(...) ".... a második világháború alatt számos kérdésben, mint Magyarország háború utáni jövõje, Ausztria függetlenségének helyreállítása, valamint a dunai térség néhány alapvetõ problémája, intenzív tevékenységet folytattam, szoros együttmûködésben, Roosevelttel és Churchillel. Különösen az Egyesült Államok elnökéhez fûzött szoros személyes kapcsolat és így többször is alkalmam volt megtudni olyan fejleményeket, amelyek legfelsõbb politikai szinten voltak folyamatban. Ezenkívül, munkám során állandó kapcsolatban álltam amerikai parlamenti és kormánykörökkel, továbbá az Egyesült Államokban mûködõ idegen diplomatákkal, akiktõl sok lényeges értesülést szereztem. Ez a bizalmi viszony a háború után is tovább tartott." (Habsburg Ottó: JALTA és ami utána következett. /12-13 old./ München, 1979. Griff Kiadó)
A francia NOTRE EUROPE címû lap nemzetközi rovatából értesülünk, hogy a 77 éves Habsburg Ottó, a PÁNEURÓPAI MOZGALOM feje, nemrégiben rövid látogatást tett Jeruzsálembe, ahol a héber egyetem néhány kitüntetéssel jutalmazta meg a nemzetközi zsidóságnak tett eddigi szolgálatáért. Az AUFBAU címû New Yorkban megjelenõ német nyelvû cionista újság errõl így tudósít: "A trónörökös elmondott beszédében megjegyezte, hogy a Habsburg-házhoz való tartozása révén mélyrenyúló gyökerekkel rendelkezik a zsidó néphez, és anyai-ági õsei között spanyol zsidókra tekint vissza..."
A jeruzsálemi egyetem tanára, WISTRICH professzor ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy "az osztrák-magyar császárok a XVII. század óta a "Jeruzsálem királya" címet is viselték. Így ezen az alapon Habsburg Ottó, a jelenlegi Habsburg-ház trónörököse visszalátogatott királyságába, jóllehet csak nagyon rövid idõre, hogy itt fogadhassa több alattvalójának hódolatát..."- mondotta a jeruzsálemi professzor.
**************
A hatvanas évek végén "... a tel-avivi JEDIOTH CHASADOTH címû cionista újságban megjelent bizonyos dr. Unger Otto von Habsburggal készített exkluzív interjújában dr. Unger megállapítja, hogy "Habsburg Ottó zsidóság iránti szeretete a vérébõl fakad. Valódi fenntartás nélküli belsõ érzésbõl kifolyólag vallja magát dr. Ottó von Habsburg Izraelhez tartozónak, annak az Izraelnek, amelynek politikai helyzetét a legapróbb részletéig ismeri, és amelynek gazdasági fejlõdésében - egészen a legutóbbi eseményekig - együtt érez. A legélesebb kritikát gyakorolta Nasszerrõl és teljesen Izrael oldalán áll a hatnapos háború kérdésében is." (HÍDFÕ, 1968. jan. 10.)
***********
Csonka Emil pedig ezeket jegyzi meg könyvében: "A két háború közti (Szociáldemokrata) pártelnök, a német koncentrációs táborból hazatérõ Peyer Károly, a harmincas években szorosan együttmûködött Habsburg Ottóval egy Hitler-ellenes nemzetközi és magyar front megszervezésében"... (137. old.) (Csonka Emil: A FORRADALOM OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME, München, 1981.)
Habsburg Ottó könyvében a második világháború után politikai foglyoknak azonnali hazatelepítésérõl ír. Egyébként e témáról részletesen is olvashatunk az angliai orosz származású történész Nikolai Tolstoy: THE MINISTER AND THE MASSACRES (A miniszter és a mészárlások) c. 1986-ban kiadott könyvében.
Idézet Habsburg Ottó könyvébõl: "... a nyugati szövetségesek és az oroszok között akkoriban szerzõdés jött létre, amely kimondotta, hogy politikai emigránsok a tengerentúlról csak akkor térhetnek vissza azonnal, ha ehhez mindegyik hatalom, tehát az orosz is hozzájárul. A szerzõdésbõl persze kimaradt az Oroszországban élõ kommunista emigránsok mûködésének szabályozása, úgyhogy ezek kedvük szerint térhettek vissza hazájukba. Tanúsíthatom, hogy ilyen szerzõdés valóban létezett és magam is csak bizonyos körülményeknek köszönhettem, hogy reám nem alkalmazták. Mindenesetre, amikor 1944 végén vissza akartam térni Európába, a State Department (amerikai külügyminisztérium) elutasította a kiutazás iránti kérelmemet, hivatkozva a szövetségesek közötti szerzõdésre. De energikus munkatársam, Heinrich Degenfeld, valamint.... Roosevelt elnök magántitkárnõje, Tully asszony......... munkához láttak, és a Fehér Házban rövidesen elintézték, hogy megkapjam az utazási engedélyt, úgynevezett "elnöki prioritással". Ez azonban csak az illetékes közegek mellõzésével és az illetõ szerzõdés figyelmen kívül hagyásával történhetett meg. Mégis, errõl a szerzõdésrõl a Jaltáról kiadott dokumentumokban egy árva szót sem lehet találni." (12-13. old.) (Habsburg O./ JALTA)
Az amerikai CIC Gestapó listáján 1945 nyarán 680 magyar "háborús fõbûnõs" neve szerepelt, amelybõl az akkori kommunistákkal koalícióba lépett hazai kormány 650-et meg is kapott! - Vajon tudott-e minderrõl Ottó von Habsburg?
Érdekes cikk jelent meg a közelmúltban,ma is aktuális a tartalma. Nem beszélve arról,hogy ifj.Habsburg György a Horn kormány alatt ajánlotta fel szolgálatait és lett belõle utazó nagykövet(?).
Március Havi Magyar Fórum 1998.VI. évf. 3.szám.56-57-58. oldalak.
A Habsburgok zsidó származása
A "Pesti Napló" karácsonyi és újévi számában rendkívül érdekes közleményt olvashattak a budapesti fajvédõk (ha ugyan olvassák a Miklós Andorék lapját), amelyben, prágai tudósítás alapján Masaryk elnöknek egy nyilatkozatáról volt szó. Masaryk elnök írók és újságírók körében a faji kérdésrõl beszélt. Abból, amit Masaryk mondott, a "Pesti Napló" számára egyetlen mondat volt csupán érdekes: Masaryk megemlítette ugyanis, hogy a Habsburg család, még Ferenc József idejében, megvásárolta az ismert Meyer-féle Konversationslexikon egyik egész kiadásának legnagyobb részét, és meg is semmisíttette ezt a felvásárolt kiadást azért, mert az állott benne, hogy a Habsburgok zsidó származásúak.
Persze, lehetne beszélni arról, hogy a mai magyar világban a Habsburg családnak nem kellene anyagi áldozatokat hoznia a lexikon megvásárlására és megsemmisítésére, mert a magyar uralkodó osztály fajvédõ mentalitása mellett igen egyszerûen a "királyi család" ellen elkövetett becsületsértés vagy halottgyalázás címén a független magyar bíróság rendelné el az ország területén található összes Meyer-lexikon-példányok elkobzását és megsemmisítését. Kissé tisztultabb felfogással arról is lehetne beszélni, hogy a Habsburgok valószínûleg sohase áldoztak volna egy árva forintot sem a lexikonpéldányok felvásárlására, ha a tulajdon családfájukat kellõképpen ismerve nem tudták volna, hogy a zsidó származás foltja valóban menthetetlenül rajtuk tapad, úgy, hogy ettõl csakis állhatatos hallgatással lehet szabadulni. Minderrõl azonban ne legyen itt szó. Hanem lássuk: mi volt hát a Habsburg-család zsidó származásáról abban a felvásárolt lexikonkiadásban.
II.
Masaryk, aki nemcsak politikus, hanem tudós is, a tudós pontosságával és óvatosságával hozzátette fenti kijelentéséhez, hogy õ a felvásárolt lexikon kiadást sohasem látta és ezért nem is tudja, helyes-e és igaz-e a lexikon elõadása a Habsburgok származásáról. E sorok írója azonban felkutatta az elkobzott lexikonkiadásnak egy példányát. A Meyer-féle Konversationslexikon negyedik kiadásáról van szó, amely 1887-ben jelent meg. E kiadás hetedik kötetében a 987-ik lapon, a baloldali hasábon (felülrõl számított 8. sor) szó szerint a következõ mondatok állnak:
"A Habsburgok leszármazását a ház késõbbi történetírói a 13. és 14. században a római Pierleone-családtól vezették le, amely családból a 12. században egy pápa is származott, II. Anakletus pápa. Ehhez a származtatáshoz nemsokára az a kísérlet járult, hogy a Habsburgok õseinek sorát egészen az ó-római Aniciusokig, vagy, mint mások akarták, egészen a Scipiokig vezessék fel, holott hát az igazság szerint a római Pierleone-nemzetség zsidó származású volt."
Itt meg is lehetne állni, mert a Meyer-féle lexikon történelmi adatait a történettudomány szempontjából kifogástalanoknak szokás tartani. A Habsburg- család zsidó leszármazásának kérdése ezzel elintézettnek volna tekinthetõ.
III.
Azonban menjünk egy lépéssel tovább. Tegyük meg azt a lépést is, amit Masaryk elnök nem tett meg, mert nem látta a lexikon szövegét; ellenõrizzük, hogy igaz-e és helyes-e a lexikon elõadása a Habsburgok származásáról? Erre nézve, miután egy középkori római nemzetség történetérõl, a Pierleone család származásfájáról van szó, forduljunk egyenesen ahhoz a forráshoz, amely a középkori Róma történetére nézve a legnagyobb elismert tekintély, olyan tekintély, amelyet eddig soha senki nem vont kétségbe: forduljunk Gregoroviushoz. Ferdinand Gregorovius "Róma városának története a középkorban" címû grandiózus, minden emberi kort túlélõ munkájában, eltekintve késõbbi részektõl, a VIII. könyv 3. fejezetben hét teljes oldalt szentel a Pierleone-család történetének. (Lásd a Wolfgang Jess-féle kiadás 1097-1103 oldalait.) Ebbõl a fejezetbõl a következõket tudjuk meg:
A római zsidók Pompeius óta a Trastevere városrészben éltek, ghettói elzártságban, nyomorult viszonyok között. A 8. és 9. században sikerült valamelyes hatalomhoz jutniuk, mert Róma legjobb orvosai és pénzváltói (bankárai) zsidók voltak. IX. Leo pápa alatt egy zsidó bankár volt a szentszék legfõbb pénzügyi tanácsadója, legnagyobb hitelezõje. A pápa nógatására ez a rendkívül becsvágyó zsidó bankár kikeresztelkedett s a keresztségben a Benedictus Christianus nevet kapta. A fiát maga Leo pápa keresztelte, még pedig, önmagáról elnevezve, Leo névre. A kitért zsidó bankár Leo fia számára ezzel megnyílt a hatalom útja. A leányait a legelõkelõbb rómaiakhoz adta férjhez, õ maga pedig -mint Gregorovius írja -"a renegát fanatizmusával és okos számításával" Hildebrandhoz és a reform pápákhoz csatlakozott.
A fiát Petrus Leonis -olaszul: Pierleone névre keresztelték. Ez a Pierleone, akirõl azután késõbb az egész családot nevezték -"Pierleone" lett a vezetéknevük, s aki a zsidó bankárnak unokája volt, rendkívüli politikai befolyásra és hatalomra tett szert. II. Orbán pápa rábízta egyebek között az Angyalvár parancsnokságát. A pápai erõd parancsnoksága révén tehát a zsidó bankár unokája katonai védelmezõje és õrzõje lett a pápának, akinek egyúttal pénzügyileg hitelezõje is volt. Ez a pápa a Pierleone palotájában halt meg. Természetesen a pápa utódai is iparkodtak megnyerni a hatalmas Pierleone "protekcióját" -Gregorovius használja ezt a szót - a nép ellenben gyûlölte Pierleonet, mint uzsorást, a nemesség pedig utálta, mint parvenüt."
Ezek után szószerint így ír Gregorovius: "A pápák barátsága, a családi összeköttetések fénye, a Pierleone-család pénze és hatalma olyan hamar fátyolt borítottak a jövevény Pierleonek zsidó származására, hogy a család hamarosan mint a Város egyik legfönségesebb hercegi nemzetsége tett szert hírnévre. Már Leo (a zsidó bankár fia) óta a "Rómaiak Konzula" címet viselték, olyan büszkén és természetesen, mint a legõsibb patríciusok. Viszálykodtak a Frangipaniakkal, mert ez utóbbiak most önzésbõl és gyûlölségbõl császárpártiak és ghibellinek voltak, míg a Pierleonek a pápai párt vezérei. Mindkét ellenséges nemzetségnek egy-egy Leo volt az alapítója és mindkét nemzetség ugyanabban az idõben virágzott fel.
Késõbb azt mesélték, hogy úgy a Frangipaniak mint a Pierleonek az Aniciusoktól származnak. A 15. században azt beszélték, hogy a Pierleone család egy tagjának, Massimo Pierleonenak két testvére, két úgynevezett "Aventinusi gróf", Németországba vándorolt és ott a Habsburg-házat alapította. Még maguk az osztrák császárok is megtisztelve érezték magukat, hogy a Pierleone-nemzetség rokonai lehetnek, míg aztán a Habsburgok felfedezték, hogy ebben az esetben bizony a római ghettóban kell keresni az õseiket.
IV.
Elmondjuk még Gregorovius nyomán, hogy Petrus Leo (Pierleone maga) 1128 júniusában halt meg. Nagy pompával temették el. Az akkori pápák síremlékei elpusztultak, ellenben ennek a "zsidó Crassusnak" mauzóleumát csodálatosan épen megõrizte a véletlen -mint Gregorovius mondja. A római Szent Pál-templom kolostorudvarán áll egy óriási márványkoporsó, Pierleone koporsója: a sírfelirat "igazi zsidó módra azt mondja el róla, hogy mennyire páratlanul és mérhetetlenül nagy ember volt Pierleone úgy gazdagságát, mint gyermekeinek számát tekintve".
Népes család maradt utána, még pedig igen szerencsés család, mert egyik fia Gregorovius szerint pápa, egy másik fia római patrícius lett, egy leánya pedig Rogeriusnak, Szicília királyának, felesége. Az a fia, amelyik késõbb pápa lett, ugyanabban a római városrészben, Trasteverében, lett bíbornok (1120 decemberében), amelybõl a zsidó család származott. A pápa trónt a zsidó bankár unokája II. Ince pápával szemben karddal hódította meg. Testvérei, Leo, Jordán, Rogerius és Huguizon segítségével, valamint számos adójának fegyveres segítségével megrohanta a Szent Péter-templomot, feltörte a kaput, pápává avattatta magát, megrohanta a Lateránt, beleült az ottani pápai székbe, megrohanta a Santa Maria Maggioret és lefoglalta az egyházi kincseket. II. Anakletus néven lett pápa ez az "arany meteor" (mint Gregorovius nevezi), aki szórta a pénzt a sóvár kezek ezrei felé. És a tömegkörmeneteknél, amiket Anakletus Pierleone pápa tartott, "ott látjuk a zsidók zsinagógáját, a Chromatius-palota elõtt sorakozik a zsidók gyülekezete, élén a rabbival, aki a pentateuch nagy, eltakart tekercsét tartja kezében- és elgondolhatjuk, hogy soha még semmiféle pápát nem köszöntöttek Izrael gyermekei a kárörvendõ szerencsekívánatoknak olyan õszinte himnuszaival, mint ezt a pápát."
A legérdekesebb azonban az, hogy az ellenpápa, II. Ince, ugyancsak trasteverei zsidó unoka volt, akárcsak maga Pierleone-Anakletus. És amikor Ince pápának menekülnie kellett Anakletus pápa elõl, akkor II. Ince "trasteverei egykori hitsorsosainak tornyaiba" vonult vissza (Gregorovius).
A sors nemsokára úgy fordult, hogy a császárság és a katolikus világ Ince pápának kedvezett. Neki elnézték zsidó származását, ellenben Anakletussal szemben egyszerre csak" tele megvetéssel jutott eszébe a világnak a Pierleonek zsidó származása." Római hatalmát nyolc éven át megtartotta sógorának, Rogeriusnak, segítségével, akit ennek fejében Szicília királlyá koronázott. A harc 1138 január 25- én bekövetkezett halálával ért véget. Az ellenpápa, II. Ince,újra bevonult Rómába, fogadta Pierleone Anakletus testvéreinek hódolását, békét kötött velük, megerõsítette õket a pápai udvarnál viselt tisztségeikben és hatalmukban, s nemsokára Rogerius király is az õ pártjára állott.
Ezzel úgy fiági, mint leányági részen mindenkorra végleg meg volt alapozva a Pierleonek elõkelõsége és hatalma. A Habsburgoknak immár nem volt okuk szégyenkezni a rokonság miatt.
V.
Gregoroviusnak ez az elõadása elegendõ világosságot derít a Pierleone-család és a Habsburgok rokonságára -magyarul: a Habsburgok zsidó származásának kérdésére. Így kerekedik ki a felvásárolt Meyer-Lexikon szûkszavú képe, így nyernek világosságot Masaryk szavai, így nyer jelentõséget a "Pesti Napló" rövid prágai távirata. Ez a jelentõség, immár becsületes magyar fajvédõ szemmel tekintve, abban áll:
A fajvédõ mentalitás zsidónak minõsít mindenkit, akinek családfájában csak egyetlen csepp zsidó vér is kimutatható Más, kevésbé szigorú szemléleti módok nem ragaszkodnak ennek a csepp zsidó vérnek a kimutatásához, hanem azt mondják: a fajvédõ mentalitás lehet bár igen célravezetõ eszköz, mint egy a magyar uralkodó osztály hatalmának alátámasztását és igazolását segítõ politikai elmélet, ellenben mint tudományos elmélet: ostobaság; mert hiszen ki és hol állapíthatná meg évezredek során a fajok keveredésének határait?! A fajvédõ elmélet azonban ragaszkodik ahhoz a bizonyos kimutatandó csepp zsidó vérhez. Nos, a Habsburg-család esetében, úgy vehetjük, ez a bizonyos kimutatandó csepp a történettudomány mai eszközeivel éppen eléggé ki van mutatva. Hogy ebbõl a kimutatásból aztán a fajvédõk milyen gyakorlati fajvédelmi következtetéseket vonnak le a Habsburgokkal szemben, azt intézzék el részben egymás között, részben a legitimistákkal és Serédi hercegprímással.
Zilahi László 1930
---------------------
A Habsburgok zsidó származásáról és nemtelen viselkedésérõl.
Habsburg Ottóról szól az "ének"... 1991-bõl.
Manapság Európa új szellemi és politikai központja a franciaországi Strasbourg nevû város, amely az Európa Parlament és az Európa Tanács székhelye. A nagytekintélyû intézmények elnöke nem más, mint Ottó von Habsburg. Az õsrégi történelmi városnak mintegy 400.000 lakosa van és ebbõl 15.000 izraelita vallásúnak vallja magát. (CDL Report, 1991. március.)
Ottó von Habsburg politikai tevékenykedése a második világháború idejére vezethetõ vissza. Ezekrõl az idõkrõl így ír a herceg: "1941-tõl 1944-ig Washingtonban ténykedtem és igazán módom volt a kulisszák mögé pillantani"..(...) ".... a második világháború alatt számos kérdésben, mint Magyarország háború utáni jövõje, Ausztria függetlenségének helyreállítása, valamint a dunai térség néhány alapvetõ problémája, intenzív tevékenységet folytattam, szoros együttmûködésben, Roosevelttel és Churchillel. Különösen az Egyesült Államok elnökéhez fûzött szoros személyes kapcsolat és így többször is alkalmam volt megtudni olyan fejleményeket, amelyek legfelsõbb politikai szinten voltak folyamatban. Ezenkívül, munkám során állandó kapcsolatban álltam amerikai parlamenti és kormánykörökkel, továbbá az Egyesült Államokban mûködõ idegen diplomatákkal, akiktõl sok lényeges értesülést szereztem. Ez a bizalmi viszony a háború után is tovább tartott." (Habsburg Ottó: JALTA és ami utána következett. /12-13 old./ München, 1979. Griff Kiadó)
A francia NOTRE EUROPE címû lap nemzetközi rovatából értesülünk, hogy a 77 éves Habsburg Ottó, a PÁNEURÓPAI MOZGALOM feje, nemrégiben rövid látogatást tett Jeruzsálembe, ahol a héber egyetem néhány kitüntetéssel jutalmazta meg a nemzetközi zsidóságnak tett eddigi szolgálatáért. Az AUFBAU címû New Yorkban megjelenõ német nyelvû cionista újság errõl így tudósít: "A trónörökös elmondott beszédében megjegyezte, hogy a Habsburg-házhoz való tartozása révén mélyrenyúló gyökerekkel rendelkezik a zsidó néphez, és anyai-ági õsei között spanyol zsidókra tekint vissza..."
A jeruzsálemi egyetem tanára, WISTRICH professzor ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy "az osztrák-magyar császárok a XVII. század óta a "Jeruzsálem királya" címet is viselték. Így ezen az alapon Habsburg Ottó, a jelenlegi Habsburg-ház trónörököse visszalátogatott királyságába, jóllehet csak nagyon rövid idõre, hogy itt fogadhassa több alattvalójának hódolatát..."- mondotta a jeruzsálemi professzor.
**************
A hatvanas évek végén "... a tel-avivi JEDIOTH CHASADOTH címû cionista újságban megjelent bizonyos dr. Unger Otto von Habsburggal készített exkluzív interjújában dr. Unger megállapítja, hogy "Habsburg Ottó zsidóság iránti szeretete a vérébõl fakad. Valódi fenntartás nélküli belsõ érzésbõl kifolyólag vallja magát dr. Ottó von Habsburg Izraelhez tartozónak, annak az Izraelnek, amelynek politikai helyzetét a legapróbb részletéig ismeri, és amelynek gazdasági fejlõdésében - egészen a legutóbbi eseményekig - együtt érez. A legélesebb kritikát gyakorolta Nasszerrõl és teljesen Izrael oldalán áll a hatnapos háború kérdésében is." (HÍDFÕ, 1968. jan. 10.)
***********
Csonka Emil pedig ezeket jegyzi meg könyvében: "A két háború közti (Szociáldemokrata) pártelnök, a német koncentrációs táborból hazatérõ Peyer Károly, a harmincas években szorosan együttmûködött Habsburg Ottóval egy Hitler-ellenes nemzetközi és magyar front megszervezésében"... (137. old.) (Csonka Emil: A FORRADALOM OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME, München, 1981.)
Habsburg Ottó könyvében a második világháború után politikai foglyoknak azonnali hazatelepítésérõl ír. Egyébként e témáról részletesen is olvashatunk az angliai orosz származású történész Nikolai Tolstoy: THE MINISTER AND THE MASSACRES (A miniszter és a mészárlások) c. 1986-ban kiadott könyvében.
Idézet Habsburg Ottó könyvébõl: "... a nyugati szövetségesek és az oroszok között akkoriban szerzõdés jött létre, amely kimondotta, hogy politikai emigránsok a tengerentúlról csak akkor térhetnek vissza azonnal, ha ehhez mindegyik hatalom, tehát az orosz is hozzájárul. A szerzõdésbõl persze kimaradt az Oroszországban élõ kommunista emigránsok mûködésének szabályozása, úgyhogy ezek kedvük szerint térhettek vissza hazájukba. Tanúsíthatom, hogy ilyen szerzõdés valóban létezett és magam is csak bizonyos körülményeknek köszönhettem, hogy reám nem alkalmazták. Mindenesetre, amikor 1944 végén vissza akartam térni Európába, a State Department (amerikai külügyminisztérium) elutasította a kiutazás iránti kérelmemet, hivatkozva a szövetségesek közötti szerzõdésre. De energikus munkatársam, Heinrich Degenfeld, valamint.... Roosevelt elnök magántitkárnõje, Tully asszony......... munkához láttak, és a Fehér Házban rövidesen elintézték, hogy megkapjam az utazási engedélyt, úgynevezett "elnöki prioritással". Ez azonban csak az illetékes közegek mellõzésével és az illetõ szerzõdés figyelmen kívül hagyásával történhetett meg. Mégis, errõl a szerzõdésrõl a Jaltáról kiadott dokumentumokban egy árva szót sem lehet találni." (12-13. old.) (Habsburg O./ JALTA)
Az amerikai CIC Gestapó listáján 1945 nyarán 680 magyar "háborús fõbûnõs" neve szerepelt, amelybõl az akkori kommunistákkal koalícióba lépett hazai kormány 650-et meg is kapott! - Vajon tudott-e minderrõl Ottó von Habsburg?
Hozzszlsok
#1 |
SZM
- 2013. janur 21. 17:36:38
#2 |
exit
- 2013. janur 21. 19:00:04
#3 |
exit
- 2013. janur 22. 15:56:08
#4 |
mormota1968
- 2013. janur 23. 03:10:52
Hozzszls kldse
Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.
Az oldalon megjelenö, máshonnan, vagy mások által beküldött írások tartalmával
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet,
azok valóságtartalmát nem tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2015
azok valóságtartalmát nem tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2015