Posta Imre weboldala

Navigci

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezs

Felhasznlnv

Jelsz



Elfelejtetted jelszavad?
j jelsz krse

dvzlet


A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Cikk hierarchia

A gazdagok megköszönik


A gazdagok megköszönik

Ha nem tudnád: soha nem fog a szádba repülni a sült galamb, soha nem fog öledbe hullani a lottó-fõnyeremény. Arra viszont igen jók az esélyeid, hogy valami nyomorúságos munkahelyen kínlódd végig az életed. Mégpedig azért, mert a jelek szerint nem a megfelelõ – magyarán rossz – társadalmi osztályba születtél bele.

Ne köntörfalazzunk: te a dolgozók kasztjához tartozol. Részvétem!

Emiatt aztán nincs meg hozzá a neveltetésed, az iskoláztatásod, a kapcsolatrendszered, a jó modorod, a megjelenésed és az ízlésed, hogy valaha is közénk tartozhass. Igazából csak egy budapesti telefonkönyv méretû könyvben férne el az a temérdek tisztességtelen elõny, amivel mi rendelkezünk a te rovásodra. Ezért is szerez nekünk akkora megkönnyebbülést a tudat, hogy te továbbra is hitelt adsz a „társadalmi igazságról” meg az „egyenlõ esélyekrõl” szóló tündérmeséknek.

Persze az olyan rangkülönbségekre épülõ társadalmi rendszerben, mint a miénk, sohasem volt sok hely a csúcson. Azt a kevés helyet mi meg már elfoglaltuk – és annyira szeretünk idefönt, hogy itt is akarunk maradni. Viszont szinte mindig akad a társadalmi ranglétrán valaki, akinél különbnek érezheted magad, akibe idõnként belerúghatsz. Még a legutolsó utcaseprõ is talál valami nyomorult alakot, aki nála is lentebb van a csipkedési rangsorban, tehát kigúnyolhatja és leköpdösheti. Legyél hálás a vendégmunkásoknak, a prostituáltaknak és a hajléktalanoknak!

Mindig tartsd szem elõtt, hogy ha az olyanok, mint te, valamennyien gazdasági biztonságot és társadalmi elõjogokat élveznének, nem maradna senki, hogy elvégezze azt a rengeteg unalmas, veszélyes, rosszul fizetett munkát gazdasági rendszerünkben. Nem maradna senki, hogy megvívja a háborúinkat, amelyeken gennyesre keressük magunkat, nem maradna senki, hogy vakon kövesse korlátlan hatalmú bankjaink és multinacionális nagyvállalataink rendelkezéseit. És aligha maradna bárki is, hogy alázatosan elvánszorogjon a sírig, anélkül, hogy teljes életet élne, anélkül, hogy kibontakoztatná az alkotóképességét. Úgyhogy rajta, csak így tovább!

Mi cinkelt kártyákkal játszunk, ezért mindig mi vagyunk a nyerõk. Miénk a vár, tiétek a megpiszkált génállományú gyümölcsbõl kotyvasztott, rákkeltõ adalékokkal dúsított lekvár. Mi egészségesen és sokáig élünk, ti meg egészségtelenül és rövid ideig. Igaz, hogy korán el fogtok patkolni, de majd meglátjátok, milyen sokáig eláll a hullátok az ételeitekben levõ rengeteg tartósítószer, meg a belélegzett vagy magatokba nyelt vegyi mérgek miatt…

Nem csupán szeretünk gazdagok lenni, hanem muszáj is gazdagnak lennünk, mert nekünk száz fogunk és három gyomrunk van, tehát rengeteget kell ennünk, és eszünk is, legalább százszor annyit és százszor finomabbakat, mint ti. Ti soha nem érthetitek meg a mi százfogúságunkat és háromgyomrúságunkat, de ne is értsétek meg: nem az a dolgotok, hogy minket megértsetek. És palotákban kell laknunk, mert mi egyszerre száz szobában alszunk, és egyszerre száz nõvel szeretkezünk – mégpedig a világ leggyönyörûbb nõivel, akikrõl ti még csak nem is álmodozhattok.

Természetesen igyekszünk kijátszani benneteket egymás ellen, valahányszor ezt diktálja az érdekünk: a jól keresõ munkásokat a rosszul keresõkkel, a szakszervezeti tagokat a szakszervezeten kívüliekkel, a magyarokat a cigányokkal, a férfiakat a nõkkel, a hazaiakat a külföldiekkel szemben. Szüntelenül lefelé szorítjuk a béreteket, hol az „adósságszolgálatra”, hol a „konvergencia-kényszerre”, hol az „egyre növekvõ energiaköltségekre”, hol a „konkurenciaharcra” hivatkozva. Mihelyt kilógsz a sorból, vagy veszélyeztetni mered a profitunkat, azonnal a munkanélküliek szemétdombjára lökünk.

Szerencsére a leghalványabb sejtelmed sincs róla, hogy valójában mi történik – így aztán az eszkimókat, az idegenveséjûeket, a balkezeseket, a fitos orrúakat, a nem eléggé fitos orrúakat vagy a tûzoltó-zenekarokat hibáztatod sanyarú életkörülményeidért. De hogy egy cseppet kikapcsolódhass szakadatlan gazdasági zsarolásaink egyhangúságából, megengedjük neked, hogy jámbor, agymosott szavazóbaromként részt vehess az általunk színre vitt össznépi bohózatban, amit a magadfajta egyszerû emberek „választásoknak” hívnak, s aminek eredményeit mindig a médiánk, fõként pedig a választási eredményeket összesítõ szoftverek döntik el, amelyeket megrendelünk számítógép-programozóinktól.

A politikusok annak adják el magukat, mégpedig egymással versengve, aki a legtöbbet kínálja nekik. Tudatlanságodban hagyod, hogy újra meg újra levegyenek a lábadról az ígérgetéseikkel, pedig õk mind egy szálig a mi zsebünkben vannak, a mi kezünkbõl esznek, nekünk dolgoznak, nem nektek, Lenint, Sztálint, Hitlert, Mussolinit meg a többieket is mind mi pénzeltük és pénzeljük. Balgán elhiszed, hogy a jobb- meg a baloldal szemben áll egymással, mi meg harsányan röhögünk rajtad. Mi aztán tudjuk, hogy minden fontos – mármint nekünk fontos – kérdésben tökéletes köztük az egyetértés.

Azért tartjuk a politikusokat, hogy elhitessék veled: birtokában vagy a választás szabadságának. Ez persze nem igaz. Soha semmit nem választhatsz szabadon. Mindig csak azt választhatod, akit és amit mi elõre kiválasztunk neked. Rab vagy, egy börtöncella foglya. A politikusok meg a média elhitetik veled, hogy az a szabadság, ha új bútorokat állíthatsz a zárkádba, átfestheted a falakat, kicserélheted a tapétát, új rácsokat szerelhetsz az ablakokra, vagy átlátogathatsz a szomszéd cellákba.

Belõled talán hiányzik is az a mohó, kényszeres vágy, hogy olyan gazdagságra, hatalomra és tekintélyre tegyél szert, mint mi. Lehet persze, hogy õszintén szeretnél változtatni az életeden, de közben félsz is a vágyott változásoktól, emiatt te meg a hozzád hasonlók az örökös idegbaj poklában éltek. Úgy haladsz végig az életen, akár a gép, betöltöd a rád rótt társadalmi szerepet, és rettegsz, hogy mit gondolnának a többiek, ha ki mernél törni a börtöncelládból.

Örömmel látjuk, milyen jól mûködik a totális ellenõrzésedre mûködtetett rendszerünk: elhitetjük veled, hogy szabad vagy, pedig minden cselekvésed, minden választásod, minden megnyilvánulásod, vélekedésed, gondolatod, vágyad, álmod az általunk kijelölt mintákat követi, hiszen a hivatalos kultúra, a közoktatás, a média, a szórakoztatóipar (a sportot is beleértve), a vallás, a zsoldunkban álló természettudomány, történetírás, közgazdaságtan, szociológia és politológia – mint megannyi marketing-ügynökség – mind-mind azt sulykolja beléd, amit mi megrendelünk tõlük, mind-mind szakadatlanul rakja rád az egyre újabb szem- és agyellenzõket.

Az is nagy örömmel tölt el bennünket, hogy nem halt még ki belõled a „munka erkölcse”, jóllehet olyan a gazdasági rendszerünk, hogy a legtöbb munkahely rombolja a környezetet, aláássa testi-lelki egészségedet, kiszipolyozza belõled a te becses, egyszeri életedet az utolsó cseppig. Minekünk édeskevés fogalmunk van a munkáról, neked viszont van jócskán, s ennek nem gyõzünk örülni!

Persze lehetne másmilyen is az élet. A társadalmat értelmes módon is be lehetne rendezni, hogy kielégítse a népesség valódi szükségleteit. Te, meg a hozzád hasonlók vállvetve, együtt kiharcolhatnátok, hogy megszabaduljatok a mi uralmunktól. De ti ezt nem tudjátok. Valójában el sem tudjátok képzelni, hogy másféle élet is lehetséges. Rendszerünknek talán ez a legnagyobb és legfontosabb vívmánya – hogy elraboltuk tõletek a képzeleteteket, az alkotóerõtöket, elraboltuk tõletek azt a képességet, hogy saját fejetekkel gondolkozzatok, és saját javatokra cselekedjetek.

Mindezekért szívtelen szívünk legmélyérõl köszönetet mondunk nektek. A ti hûséges áldozatkészségetek nélkül nem fürödhetnénk tejben-vajban; a ti munkátok élteti a mi rendszerünket. Hálásan köszönjük nektek, hogy – még ha nem tudtok is róla – tudjátok, hol a helyetek! Semmik vagytok, és azok is maradtok.

------

A világ legszegényebbjeinek levele a leggazdagabbakhoz:

globális hatalmi piramis legcsúcsán trónoló Világbíró Uraink, kik sötét erõknek hódoltok, belõlük táplálkozva vagytok azok, amik, s a tõlük nyert negatív energiát sugározzátok szét az élõvilágra, szakadatlan elnyomásban, szenvedésben és félelemben tartva a magatok alá gyûrt földgolyót!
Tudjátok meg, ti hatalmasok hatalmasai, akiket semmilyen törvény keze el nem ér, hogy befellegzett már nektek, lejárt a ti idõtök. Forgószélnél sebesebben közeleg a nap, amikor már senki sem fog félni tõletek. Egyre többen vannak köztünk a megvilágosodottak, akik visszavezetnek bennünket a leheletfinom eredethez, a forráshoz, a világegyetem végsõ magjához.
Onnan merítve, abból megújulva szerezzük vissza kozmikus tudásunkat, képességeinket és rangunkat.

A rabszolgáitokká alázott embermilliók fölemelik a fejüket és a szívüket. Akkora részvéttel, irgalommal és szeretettel lesznek irántatok, hogy megsemmisültök tõle – kidurrantok, mint a túlságosan nagyra fújt léggömb. Akármilyen szörnyûségesen vadállatiak is halál elõtti õrjöngésetek megnyilvánulásai – látjuk jól, mit mûveltek Irakban, Afganisztánban, Líbiában és másutt –, leteperjük a gengszterkapitalizmus nevû szörnyeteget, amely vérben áztatja a földet, éhségbe és elvadulásba kergeti az emberiséget.

Az emberek újra rálelnek elfeledett magasztos hivatásukra, és visszahódítják mindnyájunk közös kincsét, a születésünk jogán megörökölt temérdek kozmikus erõforrást, s azon túl az egész bolygó, sõt a teljes mindenség javára fogják mûködtetni.

S akkor megint világ lesz a világ,
S mi, az igazi nagyhatalmak,
Kirójuk rá a penitenciát.

“A világ szegényei”


Molnár Miklós

http://vilagmagya...;Itemid=50

Hozzszlsok


Mg nem kldtek hozzszlst

Hozzszls kldse


Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.