Posta Imre weboldala

Navigci

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezs

Felhasznlnv

Jelsz



Elfelejtetted jelszavad?
j jelsz krse

dvzlet


A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Vas Gereben: A régi jó idõk


Nagyon ugattak a kutyák, mint a pecsenyét, forgattak egy zsidót, ki a kormányzó úr udvarára akart volna régóta bejönni, ha az ebek békét hagynak neki.
- Szalonnát dobj nekik, Jakab – kiáltott egy hajdú – aztán majd beeresztenek.
- Adok üt garast,… mondja a zsidó – csak verje el üket.

- Dehogy verem el, – tréfála a hajdú – városban tíz garasért sem láttam ilyen komédiát, mint amit teveled végbevisz ez a hat kutya, azért csak hadakozzál velük.

- Megesznek – ordított Jakab a kapu sarkából – megesznek.

- Kellesz is nekik, – több húst esznek azok, mint te, ma is a sajtárban hagyták a legjava csontot, – bolondozott a hajdú.

- Vaj mir – ordított a zsidó – mi lesz belülem?

- Mi lenne? – okoskodik a hajdú – zsidó maradsz,… csakhogy elõbb kifejtenek abból a bársonyszerszámból, – máskor olyant ne végy magadra, ha drága.

- Thiz garast adok, hajdú uram,… verje el a kutyákat,… adok thiz garast.

- Jobban is tudsz te kiabálni, Jakab, csak ígérj fölebb, – e szónál az egyik kutya már a bársonyhoz kapott.

- Egy húszast adok.

- Mondtam úgy-e? – okoskodék a hajdú – hogy jobban is tudsz licitálni, csak próbáld.

Kétségbeesett volt a zsidó, s ijedtében már azt a bátorságot is vette, hogy az egyik ebre rá akart csapni.

- Az lesz ám még a komédia, ha megütöd – mondja a hajdú – mert akkor tráncsértányéron visz ám haza apád, csak azt üsd meg.

- Két húszast adok, nemzetes úr,… adok három ezüst húszast, – rimánkodik a zsidó.

Egyet füttyentett a hajdú, s a kutyák félrehúzódtak, mire a zsidó törölgetni kezdé magáról a halálverítéket.

- Ide a három húszassal, – mondja a hajdú.

- Tudtam, hogy tréfál kheed, – mondja a zsidó, esze ágában sem levén a húszasokért nyúlni.

- Csípd meg Hattyú! – szólt amaz a kutyák felé, nem akarván az alkut elengedni.

- Vaj mir! itt a három húszas – mondja, mire a hajdú megint visszarendelé a kutyaribilliót.

Megint kiizzadt a zsidó, a kutyáktól való félelem is hajszolta kifelé a csöppet, de a három húszas is.

- Itt van, – remegett Jakab, – s átadá a húszasokat egyenkint, mit a hajdú egy a kapun bejövõ koldus kalapjába vetett.

- Nem volna rajta istenáldás, ha magamnak tartanám – mondja a hajdú. Ilyen pénzem még nem volt, hanem tudd meg, hogy ezt mért fizeted, és hogy a kutyákkal mért viseltettelek meg, legalább ne mondd, hogy ingyen licitáltál a magad fejére.

- Hát mit vétettem kheednek? – szólt Jakab.

- Tegnap azt a „Pipagyújtó” csárdát licitáltad el egy szegény embertõl,… háromszáz bankó forintot ígértél a fejére, pedig nem mérsz ki tíz akó bort esztendeig.

- Nekem megéri, – mondja kurtán a zsidó.

- Megéri? ha kincset tudsz a ház alatt, ami nincs.

- Ki tudja?

- Tudom én, mert az a becsületes ember sírva cipelte be négy apró gyerekét keserves napszámra, ha élni tudott volna, nem hagyta volna el az árendát, amíg bírta volna.

- Rossz bort mért,… mért nem adott jobbat?

- Adsz te majd a kútból, hanem bor helyett lesz ott tanyája lopott lónak és amolyan gazdacserélt baromnak, hogy kössenek föl!

- Mit akar az az ember? – szólt a kormányzó a tornác ajtajából jõve kifelé.

- Nagyságos urammal akharnik egy-khét szót szólni, ha meghallgatna.

- Na, beszélj, – mondja az öreg, megállapodván közte és a hajdú között.

- Ha négyszemközt beszélhetnék a nagyságos úrral.

- Én nem hívtalak ide gyóntatni – mondá a kormányzó – vagy elmondod, amit akarsz, vagy itt maradsz a kapufélfánál, értetted?

A hajdúnak tetszett a dolog, s nagyobb mulatság okáért sorba cirógatta az ebeket, mintha az elõbbeni munkáért dicsérgetné õket.

- Félek a khutyáktól, – találá föl magát Jakab.

- Coki láb alól – mondja a hajdú, mire azok megint félrementek.

- Most beszélhetsz már, a kutyák sincsenek itten, – szólt a kormányzó újra.

- Majd nagyon sukhá thart, – vélé a zsidó.

- Minél késõbben kezded, annál tovább, pedig én teérted vissza nem megyek.

- Ich bitte, gnädiger Herr…

- Tudsz te magyarul is, – azért csak beszélj úgy, ha azt akarod, hogy megértselek.

A pandúr eközben megint a kutyák felé legyintett, hogy vissza ne jöjjenek, mert tudta, hogy a zsidó valamiben töri fejét, ki õ elõtte bizonyosan szólni sem mer.
A zsidó nagyon kínlódott, pedig az idejövetel a kínokon kívül három húszasában van, s minden haszon nélkül.

- Kezded, vagy nem? mert én megyek, a kocsi várakozik rám! Adni akarsz vagy venni? eladó semmi sincs, venni meg nem akarok, – hát mi kell?

- Egy planumot akharok mundani.

- Mi az a planum? – kérdé Szántay a kínlódó zsidót.

- A planum, egy… egy… egy planum.

- Most sem értem, beszélj magyarul.

- Es ist ein Plan, – fordítá németre a zsidó.

- Én még most is csak annyit tudok belõle, mint elõbb: azért ha értekezni akarsz velem, mondd meg magyarul, mert nem érek rá vén fejjel új nyelvet tanulni a te kedvedért.

- Valami nagyon okosat akharok mondani a nagyságos úrnak.

- Ezt már értem, csak a többi mondani valód is olyan legyen, hogy megértsem.

- Oda benn szeretném elmondani, ha meg nem éri, vigyen el az ördög.
Visszament az öreg, megmondván elõbb a hajdúnak, hogy kéznél legyen. Ott benn nagy karszékébe helyezkedék Szántay, a zsidó pedig mosolygó arccal várta, míg szólhat.

- Nagyságos úr – szól aztán Jakab, engedelmet kapván a beszédre – nem jüttem öres marokkal, – s eközben egy zacskót tett le az asztalvégre, mit az öreg szokott egykedvûségével nézett.

- Itt akarod azt hagyni? – volt az öreg kérdése.

- A világért sem vinném vissza, nem azért hoztam ide, thehet vele a nagyságos úr, amit akhar.

- Ezt már szeretem Jakab, – mondja az öreg, minek a zsidó annyira megörült, ha most valaki megfogná egy helyen a bõrét, mindjárt kiugranék belõle. Azonban ne félj Jakab, szûkebb is lesz az még neked.

- Hát khérem alázatosan a nagyságos urat, én itt egy bútot akarok kinyitni.

- Jó lesz, Jakab, de megfagysz a boltban, mert amit te itt árulhatnál, azt a rongyos zsidótól is megveszi a nép, s ami öregebb kell neki, a városban veszi, mikor gabonát ád el.

- Ne bánja a nagyságos úr, az az én gondom lesz, hogy megíljek.

- De mibõl? én legalább nem tudom.

- Majd phálinkát mérek, – mondja a zsidó.

- Nincs itt, meg nem is lesz itt annyi sánta ló, hogy akószámra keljen, az uraságnak esztendõnkint elég tíz-tizenkét icce, azt a patikában is megkapjuk, s ha újesztendõ elején hozunk, eltart másik újesztendõig, pedig néha még a jobbágyok marháit is magunk gyógyíttatjuk.

- Majd rákapnak a pharasztok is, nagyságos úr, fogadom, hogy úgy isszák valamikhur, mint a vizet.

- Méreg az, Jakab, nem ital: hisz a bélét kirágja az embernek.

- Van elég pharaszt, nagyságos úr, nem khár értük.

- Hát az nem ember, úgy-e? – kérdi emelkedõ hangon az öreg.

- Ember, ember!… mondja a zsidó – hanem azért csak pharaszt – mire az öreg elhalaványodott.

- De csak nem bódult meg, hogy a te pálinkáddal éljen, annyi esze csak van.

- Már az az én bajom lesz, nagyságos úr.

- Mást mondok, Jakab, ha egy zsidófalu volna, s ott egy keresztény sonkás boltot nyitna.

- Megehetné maga, mert nekhünk Mózses azt megtilthutta.

- Mért?

- Mert khüvér éthel, azthán khivált nyáron betegséget okoz!

- Hát a pálinka jobb a disznóhúsnál? – pattant föl az öreg, mire a zsidó nem felelt. – Mózes uram mért avatkozott a dolgotokba, hogy mit egyetek?

- Mert zsidó volt, azthán nem akharta, hogy a zsidóság elvesszen.

- No, én meg azt nem akarom, hogy a magyar ember vérét pálinkával rontsátok, azért itt pálinkát nem árulsz, érted? – s ezzel mérgesen fölugrott.

- Hát a zacskót meg sem nézi a nagyságos úr, – ravaszkodék a zsidó.

- Sok van benn?

- Megéri, hogy megolvassa a nagyságos úr, azért khérem, hogy phusztán ne eresszen el a nagyságos úr, az a magáé már úgy is, akhármit csinál vele.

Az öregben felháborodott az indulat, leült íróasztalához, egy levelet írt, s midõn készen volt vele, becsöngette a hajdút.

- Tessék parancsolni, – mondja a hajdú.

- Ezt a levelet elviszed az ispán úrhoz, – Jakab is veled megy, meg ezt a zacskó pénzt is vidd át.

- Hát feleletet, nagyságos ór?

- Majd a helybeli ispán úr bõvebben tudtodra adja, fél óra múlva magam is ott leszek.

Ezzel a kapunál álló kocsiba helyezkedvén, a gazdaság után ment.
Jakab, mint aki ternót nyert, szapora lépéssel sietett a hajdú mellett, s alig várta, hogy az ispán úrnál legyen.
Éppen otthon találták, el is olvasta a levelet tüstént, olvasás közben az erszényt és a zsidót nézegetvén, ki egész örömében volt, hogy a pénzrõl is volt említés a levélben, amint tudniillik az ispán úr több ízben a pénzcsomóra nézett.

- Sok ez a pénz, zsidó? – kérdi az ispán.

- Annyi, amennyi! – mosolygott a kérdett,… – szót sem érdemel.

- A te dolgod – szólt amaz – nekem úgy sem jut belõle, – hanem hogy ne kelljen megszámlálnom, magad is megmondhatod talán.

- Minek az, nemzetes úr – nevetett a zsidó – már elfeledtem.

- Pedig eszedbe jut még keservesen, aztán nem tudom, többre mondod-e vagy kevesebbre?

- Ne is khérdezze a nemzetes úr… az ilyent nem szokták megolvasni.

- Én nem érek rá itt idõzni – mondja az ispán a hajdúhoz fordulva – István! tegye kend ki a kapu alá a derest.

- Lesz valaki? – kérdi a hajdú.

- Ez a zsidó – szólt az ispán komoly megilletõdéssel, mi az ilyen dolgot megilleti.

A zsidó hátranézett, azt gondolván, hogy ketten állnak egymás háta mögött.

- Mennyi az a pénz? – beszélj.

- Hisz azért nem khüll azt a derest khitenni, – mondja Jakab – az a phénz éppen háromszáz forint.

- Az sok! nagyon sok! – mondja megzavarodva az ispán.

- Dehogy suk – beszéli a zsidó – ha még annyi volna, még sem suk.

- Azt gondolod, Jakab, hogy kiállod ezt a háromszáz botot?

- Melyiket? – ordított a megijedt zsidó.

- Ami neked minden forintért jár, amint a nagyságos kormányzó úr írja: már te tudod aztán legjobban, hogy miként alkudtatok, tudom úgy is, hogy itt megint te nyersz, csak azt nem tudom, hogy mi hasznát veszed?

- Minek? – ordított újra Jakab.

- Mondom annak a háromszáz botnak, a mi minden forintért jár neked, mint e levél mondja.

Lerogyott térdeire a zsidó, állítván mennyre-földre, hogy meghal.
- No majd fertályonkint osszuk el hát Jakab, – vesd ki hamar, mennyi kerül egy-egy fertály esztendõre.

Jakab még mindig a földön hevert, talán az egyszeregyet is elfelejtette.
Bejött Szántay Zsigmond, és maga is megijedt, mikor a zsidót a padlón végig nyújtózkodva látta.

- Mit csináljak nagyságos uram ezzel a boldogtalannal?

- Elég ebbõl ennyi – mondja az öreg – kelj föl Jakab, és tanuld meg, hogy ha már nem sajnálod átkozott pálinkáddal az emberek testét megölni, legalább a lelkének békét hagyj, s meg ne próbálj pénzeddel mást kísértésbe hozni. Elmehetsz.
Eszére jött a zsidó, és menni akart.

- Hát ez a pénz? – kérdi az ispán a kormányzóra nézvén.

- Tegnap, hallom, egy csárdás jött be négy gyerekkel, kiket éppen ez a drága madár kilicitált egy nyomorúságos viskóból, miért az isten úgy is majd megveri, annak küldje el ispán úr. Jó éjszakát.
Csak a hajdú sajnálta, hogy legalább egyet nem húzhatott reá.

Link

Hozzszlsok


#1 | satu - 2013. mrcius 31. 17:09:56
Elektronikus formában innen letölthetõ a könyv:
http://data.hu/ge...4/pack.rar
#2 | taskeszi - 2013. mrcius 31. 17:52:13
Régi jó idõk...de tudnám fokozni!
Hej de nagyon tudnám!
#3 | szabir - 2013. mrcius 31. 19:17:05
https://ia600307....asgoog.pdf

itt a konyv Vas Gerebenrol

jokat irt,jo magyarosan

peldaul ebben a konyvben emlitve van hogy az az angol iro aki a 'poetry of magyars' konyvet irta asszem [ a neve nem jut eszembe] azt mondta mikor meglatta a magyar parasztot hogy '' mit kell ezen civilizalni?''

es akkor mar a varosi nagypofaju 'ertelmisegnek' mar nem tetszett ez amit az angol mondott [ mert mar akkor nem magyarok voltak a posztokban varoson]
#4 | 9323 - 2013. mrcius 31. 22:01:33
-Hozzam a derest nagyságos úr?
-Á, nem kell édes fiam, inkább hídd a bakót :D :D
#5 | szabir - 2013. prilis 01. 09:29:00
#6 | szabir - 2013. prilis 01. 13:31:27

Hozzszls kldse


Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.