Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

KoszorĂşs Ferenc, az igazi magyar katona


Itt egy újabb holokamu-cáfolat, korrektül, filoszemita szószban tálalva.
„ĂŤgy lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskĂĽmhöz vĂ©gsõkig ragaszkodva, a magyar törvĂ©nyeknek Ă©rvĂ©nyt szereztem a megszállt Magyarországon" – ifj. KoszorĂşs Ferenc Ă­rása.
hirdetés

KoszorĂşs Ferenc

1944. jĂşlius 6-rĂłl 7-re virradĂłan KoszorĂşs Ferenc ezredes katonai fellĂ©pĂ©sĂ©vel számos budapesti zsidĂł deportálását akadályozta meg. Az egyedĂĽlállĂł katonai akciĂł törtĂ©netĂ©t többen megĂ­rták már (mások mellett a Heti Válasz is), emlĂ©kĂ©t márványtábla õrzi a fõváros VII. kerĂĽletĂ©ben. Az 1974. március 8-án, a virginiai Arlingtonban elhunyt katonatiszt hagyatĂ©kát fia, Ifj. KoszorĂşs Ferenc gondozza; a Heti Válasz Online-nak az Ăşgynevezett „Baky puccs” elhárĂ­tásának Ă©vfordulĂłjára kĂĽldött Ă­rását változtatás nĂ©lkĂĽl közöljĂĽk.

*

„Kezdettõl fogva az volt a fĂ©lreĂ©rthetetlen Ă©rzĂ©sem, hogy e rövidke törtĂ©nelmi szakasz leĂ­rásával Ă©s közreadásával tartozom a magyar jövõnek. Tartozom, mert igen jellemzõ arra a korszakra, s mindenekelõtt igen nagy bizonyĂ­tĂł erõvel bĂ­r azok ellen a rágalmak ellen, melyek alapján Magyarországot sĂ­rba fektettĂ©k. De le kellett Ă­rnom azĂ©rt is, mert a valĂł tĂ©nyállást a szĂ©lsõsĂ©ges pártpolitikák a saját javukra elferdĂ­tettĂ©k. Az elferdĂ­tett törtĂ©net pedig Ă©rtĂ©ktelen a jövõ számára, Ă©s Ă­gy nem szolgálhatja a fenti cĂ©lokat. E leĂ­rás kiadásával egyedĂĽli cĂ©lom a magyar közĂ©rdek szolgálata. OlvashatĂłvá kell azt tennem a nyilvánosságnak, mert a Nyugat közvĂ©lemĂ©nye mĂ©g ma is teljesen fĂ©lre van vezetve ebben a tekintetben.”

KöztudomásĂş, Baky LászlĂł belĂĽgyi államtitkár figyelmen kĂ­vĂĽl hagyta Horthy kormányzĂł utasĂ­tását a deportálás felfĂĽggesztĂ©sĂ©re, Ă©s a tervei vĂ©grehajtására felfegyverzett csendõrsĂ©get állĂ­tott ki. Amikor KoszorĂşs ezredes 1944. jĂşlius 2-án Lázár Károly altábornagytĂłl tudomást szerzett Baky aljas terveirõl, az Elsõ PáncĂ©los Hadosztály parancsnokakĂ©nt felajánlotta szolgálatait Baky megállĂ­tására. „Minden hosszabb gondolkodás Ă©s fontolgatás nĂ©lkĂĽl, válaszkĂ©ppen arra kĂ©rtem Lázár altábornagyot, hogy sĂĽrgõsen jelentse meg a KormányzĂł Ăšrnak, miszerint Ă©n erõszakkal is kikĂ©nyszerĂ­tem a »csendõr« zászlĂłaljak eltávolĂ­tását, ha erre parancsot kapok” – Ă­rta emlĂ©kiratában.

Hogy miĂ©rt jelentkezett önkĂ©nt? „TökĂ©letesen tisztában voltam vele, hogy milyen konzekvenciákkal vĂ©gzõdhet számomra ez az önkĂ©nt vállalt akciĂł, amihez, mint a páncĂ©los hadtest vezĂ©rkari fõnöknek, tulajdonkĂ©ppen semmi közöm nincs, mert karhatalmi ĂĽgyek a terĂĽleti, I. hadtesti parancsnokság hatáskörĂ©be tartoztak. Tudtam, hogy ha ez az elĂ©g remĂ©nytelennek látszĂł akciĂł sikerĂĽl, a legfelsõbb nĂ©met náci vezetĂ©s leghõbb vágyát hĂşzom keresztĂĽl, amiĂ©rt õk mindent el fognak követni, hogy eltetessenek láb alĂłl. De azzal is számolnom kellett, hogy a megszállĂł nĂ©metek ellen is nyĂ­lt harcra kĂ©nyszerĂĽlök. Vállalnom kellett azonban ezt a nagy rizikĂłt is, mert a belsõ Ă©nem, a becsĂĽlet Ă©s kötelessĂ©gĂ©rzĂ©sem fĂ©lreĂ©rtetetlenĂĽl ezt parancsolta. Vállalnom kellett ezt a nagyon hálátlan feladatot, mert tudtam, hogy azt rajtam kĂ­vĂĽl más aligha vállalja, rĂ©szben az akkori helyzet (nĂ©met megszállás, háborĂşvesztĂ©s elõtti állapotok) miatt, legfõkĂ©ppen pedig azĂ©rt nem, mert aligha akad valaki, akit a csapatok (mĂ©g ha lennĂ©nek is) követnĂ©nek ilyen vállalkozásban, az emlĂ­tett viszonyok közt. LehetõvĂ© tette számomra e feladat vállalását az a fontos körĂĽlmĂ©ny is, hogy voltak olyan csapataim, amelyek követni fognak a becsĂĽlet Ăştján.”

Az Elsõ PáncĂ©los Hadosztálynak a doni arcvonal összeomlása után hazatĂ©rt roncsait nem olvasztották be más alakulatba, hanem fokozatosan feltöltöttĂ©k, de nem szerepeltettĂ©k a bejelentett hadrendben. ĂŤgy a nĂ©metek nem tudtak a lĂ©tezĂ©sĂ©rõl. A tisztikarnak a következõket mondta KoszorĂşs: „Lázár altábornagy helyzettájĂ©koztatása alapján, hogy a legfelsõbb parancs megtagadĂłibĂłl kikĂ©nyszerĂ­tjĂĽk a parancs teljesĂ­tĂ©sĂ©t... Figyelmeztettem õket arra, hogy a HonvĂ©d EskĂĽben Isten elõtt vállaltak alĂłl csak a halál vagy az mentheti fel a becsĂĽletes katonát, akire feleskĂĽdtĂĽnk; aki bármely más indoklással megtagadja a HonvĂ©d EskĂĽben vállalt kötelezettsĂ©get, az eskĂĽszegõ, becstelen. Figyelmeztettem õket arra, hogy a HonvĂ©d EskĂĽben »feltĂ©tlen engedelmessĂ©get« fogadtunk, hogy Magyarország határait, fĂĽggetlensĂ©gĂ©t Ă©s alkotmányát megvĂ©djĂĽk minden ellensĂ©g ellen, »bárki legyen az«. Most vannak olyanok, akik mindezt semmibe sem vĂ©ve, egy Magyarország fĂĽggetlensĂ©get elnyomĂł idegen hatalom segĂ­tsĂ©gĂ©vel meg akarjak buktatni a magyar alkotmányt, a törvĂ©nyes magyar államrendet, magyar állampolgárokat törvĂ©nyellenesen százezrĂ©vel akarnak kiszolgáltatni egy idegen államhatalom önkĂ©nyĂ©nek. A HonvĂ©d EskĂĽ Ă©s a magyar katonabecsĂĽlet tõlĂĽnk azt kĂ­vánja, hogy akadályozzuk meg ezen árulĂł becstelensĂ©geket. Én ezt tartom a becsĂĽlet Ăştjának, Ă©n ezen az Ăşton indulok. Ki hajlandĂł követni engem a becsĂĽlet Ăştján?”

Július 5-én Koszorús ezredes utasítást adott Budapest stratégiai pontjainak elfoglalására, és lezárta a Budapestre vezetõ legfontosabb útvonalakat. Július 6-án utasítást adott a Baky-féle csendõrség evakuálására. A magyar fegyveres erõk határozott fellépésére Baky kapitulált, és július 8-án kivonta csapatait.

KoszorĂşs ezredes tudta, mi vár rá: „a hadosztályom... rĂ©szeit kivettĂ©k a kezembõl. [A csapataitĂłl valĂł elválasztás] volt az elõfeltĂ©tele annak, hogy a Gestapo szabad prĂ©dájává váljak... El kellett hagynom Budapestet Ă©s nagybeteg anyámat. Ideiglenesen a DunántĂşlon hĂşzĂłdtam meg, a volt alantos tisztjeim istápoltak. Ă•k közöltĂ©k velem a Gestapo fõnök parancsát is, mely szerint a város bejáratait figyelõ járõröknek ki van adva a parancs letartĂłztatásomra. ĂŤgy hiába prĂłbálkozva a bejutással, mĂ©g az Ă©desanyám temetĂ©sĂ©re sem jutottam el. Ez volt az általam hozott áldozat legkeserĂ»bb rĂ©sze. ĂŤgy lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskĂĽmhöz vĂ©gsõkig ragaszkodva, a magyar törvĂ©nyeknek Ă©rvĂ©nyt szereztem a megszállt Magyarországon.”

A kĂ©sõbbi vádaskodĂłknak a következõket ĂĽzente: „Az akciĂł vĂ©grehajtására a törvĂ©nyes elöljárĂłtĂłl, törvĂ©nyes mĂłdon, törvĂ©nyes katonai parancsot kĂ©rtem Ă©s kaptam; Ă­gy a vĂ©grehajtĂł katona cselekmĂ©nyĂ©ben semmikĂ©ppen nem lehet politikum. [...] VĂ©gĂĽl, de nem utolsĂłsorban, engem ezen akciĂł elõkĂ©szĂ­tĂ©sĂ©re Ă©s vĂ©grehajtására senki, sem politikus, sem egyĂ©n fel nem kĂ©rt. RĂ©szemre a sokkal valĂłszĂ­nĂ»bb sikertelensĂ©g a biztos halált jelentette, a sikerre valĂł igen kicsiny kilátás pedig nem Ă­gĂ©rt semmit. Én a vállaltakĂ©rt Ă©s vĂ©grehajtottakĂ©rt hálát vagy jutalmat nem vártam, nem is kaptam; viszonzásul – amint az elõreláthatĂł volt – annál több oktalan gyanĂşsĂ­tást, vĂ©dtelen es kiszolgáltatott helyzetemben komisz bánásmĂłdot Ă©s megaláztatást. BefejezĂ©sĂĽl mĂ©g azt kĂ­vánom megjegyezni, hogy utĂłlag, a fentiekben elmondottak következmĂ©nyei ma már teljes pontossággal lemĂ©rhetõk. E következmĂ©nyek egyĂ©nileg rám nĂ©zve jĂłformán csak sĂşlyos megprĂłbáltatásokat jelentenek. MĂ©gis, 17 Ă©v távlatábĂłl tárgyilagos higgadtsággal átgondolva az elmondottakat, most is csak azt mondhatom, hogy hasonlĂł körĂĽlmĂ©nyek közt most is pontosan azt tennĂ©m, amit 17 Ă©vvel ezelõtt cselekedtem. Ez a tudat számomra mindennel többet jelent.”

Koszorús ezredes és hû csapatai bátor akciójának volt köszönhetõ, hogy Budapest zsidósága megmenekült az azonnali deportálástól. Sokan közülük túlélték a holokausztot. Amikor 1944. október 15-én a németek hatalomba emelték a Nyilaskeresztes Pártot, már nem lehetett a katonai helyzet miatt ugyanúgy, olyan mértékben végrehajtani a deportálást, ahogy júliusban akarták.

Soha nem felejthetjük el a holokauszt bûnöseit, nemcsak az áldozatok miatt, de amiatt is, hogy ilyen barbárság soha ne következzen be. Ugyanilyen fontos, hogy emlékezetünkbe véssük a magyarok hõsiességét, és példaként állítsuk õket a jelennek. Magyarország e tragikus korszakának történelme csak így lehet teljes.

Ifj. KoszorĂşs Ferenc
Washington D.C.
Link

Hozzászólások


#21 | talpi - 2013. július 11. 09:39:41
Imrém! Ez sokban igaz, de manapság nem hõsökre van igazán szükség. Tevõ-tenni akaró és tudó emberekre,. Igaz, hogy eszközben kicsit szegényes a felhozatal, de attól még egy jólirányzott pofon is sokkal többet ér, mint amikor sokak, sokunk, /tisztelet a kivételnek/ csak nyalogatja a nem létezõ sebeit, sajnos, ezeknek a sebeknek, a tevõleges mulasztásával, hozzájárult a kialakításához. No , akkor talán el kellene kezdeni azokat begyógyítgatni. pesze, elsõsorban a lelki sebekre gondolok. Nem hiszem el, hogy a Nemzet egésze, ennyire hitte vesztett volna, hiszen nem csak itt, sok helyen vannak értékes emberek. Igaz, viszont ebben nem is kívánok Veled vitába bocsátkozni, kellenek példaképek, de kérdem én Imrém, ha nem tudok Önmagam példaképpé válni, szégyenkezve kell a tükörbe néznem, borotválkozáskor, akkor ? Neeem,ez az idõ, nálam elmúlt, nem tükröt tartok magam "elé, és nem is engedem, hogy" baráti körömben lévõk folyamatosan a tükröt bámulják. Teszik a dolgukat, igaz nem látványosan, visszavonulva/látszólag/ és készülnek, keményen készülnek, mert hamarosan új vetésnek kell szárba szökkennie, az "aratást" pedig nem bízzuk másra. Sok-sok "gondos gazda" készül és igyekszik jó és életképes "MAGvakat" összegyûjteni, mert csak a jó MAG ami a jó talajban szárba szökkenhet. Jó talaj pedig van. Te csak öntözd és irtsd a gyomot amennyire csak lehet, mert elég az is a gyomirtáshoz, ha elmondod nekik, melyik is az igazi gyom, elõbb-utóbb, hidd el kitépik, gyökerestül.
Tudod, anno, Jézusnak is volt 12 Apostola, nos itt is van ugyan annyi, csak akkor az "ige" másról szólt, de a "probléma" akkor sem volt más. Sajnos, vagy szerencsére, tudjuk kik voltakakkor s kik ma is akik mindzet elõidézték. Ismerjük a terveiket, sajnos, azért néha hiába ordítassz, sok még a süket, de már nem mindenki:)
#22 | postaimre - 2013. július 11. 09:52:19
Talpi, hogy ki a hõs és ki nem azt más dönti majd el. A példakép-telenség önmagáért beszél. Éld(d) ak(k)ép(p), éld(-)d a kép(zeletet) és az elképzelt ideálod szerint éldd az életet. Abban mindenki maga dönt, milyen p-éld-át követ és ezáltal él át, de ha nincs külsõ minta (mint a, mint ha) akkor magadból meríthetsz, ha mersz. A gyõzelem a célod. A gõz -elemet kell elengedni, ahogy a gõzt ott, ahol ennek hatása kívánatos, mert ha a fejed gõzõl, biztos nem gyõzöl...s_*_kukk
#23 | talpi - 2013. július 11. 10:12:09
:) praktikus tanácsok, ezt teszem, gondolom ha tanítok, azzal nmokozok bajt, sem magamnak, sem másnak. Hiszen Tan-Í-va magam is Tan-ulok, és TEN-i-való ,pedig igen SOK-k
#24 | talpi - 2013. július 11. 10:16:21
Tudod, a gyõzelem elérése, az addig megtett, vagy megtenni szándékozott úton múlik. Félúton megállni, fél gyõzelem, ebbe eleink is belebuktak, hiszen, maga Rákóczi is megállt Bécs elõtt, félúton, mekkora baklövés, bbõl pedig tanulni kell a ma emberének, és ha már teszünk, akkor teljes energiával, Tiszta Szívbõl és Hittel, mert reményvesztett sereggel semmire sem megyünk. Legyünk akkor kevesen, de ne kevesek, mert sokaka vagyunk, ezt jelzi a velünk szemben felsorakoztatott erõ is, hiszen, tudod, mekkora csapat dolgozik ellenünk, érzed is, s mégsem húzódunk visza, mert nem.
#25 | postaimre - 2013. július 11. 11:24:04
Talpi a gyõz-elem nem lehet cél, mert az az eszköz, eleme, ereje, cuflája acélnak. Tanítva tanulunk, de nehezen okulunk, ha az ok, nem tiszta a sz-ív sem lehet e-gyenes egy-énes.

Talpi a politikia mocsok a tört én elem hazug a társ ad alom gané az ír ó dalom disszonáns a sokadalom meg üvöltözik, mint a fába szorult féreg.

A bölcs ilyenkor már átmegy halogatásba és nem avat-koznak be a valóban beavatódtak. Ebben a cirkuszban úgy vesznek részt, hogy nem vesznek részt és az a rész, amelyben õk nem vesznek részt az egészben az igazán lényeges elem. Ez a gyõzelem. Változtatni így lehet....magadban, magadon, magodban a mag-kódban.
#26 | talpi - 2013. július 11. 11:38:46
Ahogy mondod Imrém, :) olyan ismerõs,,,,

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.