Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

KoszorĂşs Ferenc, az igazi magyar katona


Itt egy újabb holokamu-cáfolat, korrektül, filoszemita szószban tálalva.
„ĂŤgy lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskĂĽmhöz vĂ©gsõkig ragaszkodva, a magyar törvĂ©nyeknek Ă©rvĂ©nyt szereztem a megszállt Magyarországon" – ifj. KoszorĂşs Ferenc Ă­rása.
hirdetés

KoszorĂşs Ferenc

1944. jĂşlius 6-rĂłl 7-re virradĂłan KoszorĂşs Ferenc ezredes katonai fellĂ©pĂ©sĂ©vel számos budapesti zsidĂł deportálását akadályozta meg. Az egyedĂĽlállĂł katonai akciĂł törtĂ©netĂ©t többen megĂ­rták már (mások mellett a Heti Válasz is), emlĂ©kĂ©t márványtábla õrzi a fõváros VII. kerĂĽletĂ©ben. Az 1974. március 8-án, a virginiai Arlingtonban elhunyt katonatiszt hagyatĂ©kát fia, Ifj. KoszorĂşs Ferenc gondozza; a Heti Válasz Online-nak az Ăşgynevezett „Baky puccs” elhárĂ­tásának Ă©vfordulĂłjára kĂĽldött Ă­rását változtatás nĂ©lkĂĽl közöljĂĽk.

*

„Kezdettõl fogva az volt a fĂ©lreĂ©rthetetlen Ă©rzĂ©sem, hogy e rövidke törtĂ©nelmi szakasz leĂ­rásával Ă©s közreadásával tartozom a magyar jövõnek. Tartozom, mert igen jellemzõ arra a korszakra, s mindenekelõtt igen nagy bizonyĂ­tĂł erõvel bĂ­r azok ellen a rágalmak ellen, melyek alapján Magyarországot sĂ­rba fektettĂ©k. De le kellett Ă­rnom azĂ©rt is, mert a valĂł tĂ©nyállást a szĂ©lsõsĂ©ges pártpolitikák a saját javukra elferdĂ­tettĂ©k. Az elferdĂ­tett törtĂ©net pedig Ă©rtĂ©ktelen a jövõ számára, Ă©s Ă­gy nem szolgálhatja a fenti cĂ©lokat. E leĂ­rás kiadásával egyedĂĽli cĂ©lom a magyar közĂ©rdek szolgálata. OlvashatĂłvá kell azt tennem a nyilvánosságnak, mert a Nyugat közvĂ©lemĂ©nye mĂ©g ma is teljesen fĂ©lre van vezetve ebben a tekintetben.”

KöztudomásĂş, Baky LászlĂł belĂĽgyi államtitkár figyelmen kĂ­vĂĽl hagyta Horthy kormányzĂł utasĂ­tását a deportálás felfĂĽggesztĂ©sĂ©re, Ă©s a tervei vĂ©grehajtására felfegyverzett csendõrsĂ©get állĂ­tott ki. Amikor KoszorĂşs ezredes 1944. jĂşlius 2-án Lázár Károly altábornagytĂłl tudomást szerzett Baky aljas terveirõl, az Elsõ PáncĂ©los Hadosztály parancsnokakĂ©nt felajánlotta szolgálatait Baky megállĂ­tására. „Minden hosszabb gondolkodás Ă©s fontolgatás nĂ©lkĂĽl, válaszkĂ©ppen arra kĂ©rtem Lázár altábornagyot, hogy sĂĽrgõsen jelentse meg a KormányzĂł Ăšrnak, miszerint Ă©n erõszakkal is kikĂ©nyszerĂ­tem a »csendõr« zászlĂłaljak eltávolĂ­tását, ha erre parancsot kapok” – Ă­rta emlĂ©kiratában.

Hogy miĂ©rt jelentkezett önkĂ©nt? „TökĂ©letesen tisztában voltam vele, hogy milyen konzekvenciákkal vĂ©gzõdhet számomra ez az önkĂ©nt vállalt akciĂł, amihez, mint a páncĂ©los hadtest vezĂ©rkari fõnöknek, tulajdonkĂ©ppen semmi közöm nincs, mert karhatalmi ĂĽgyek a terĂĽleti, I. hadtesti parancsnokság hatáskörĂ©be tartoztak. Tudtam, hogy ha ez az elĂ©g remĂ©nytelennek látszĂł akciĂł sikerĂĽl, a legfelsõbb nĂ©met náci vezetĂ©s leghõbb vágyát hĂşzom keresztĂĽl, amiĂ©rt õk mindent el fognak követni, hogy eltetessenek láb alĂłl. De azzal is számolnom kellett, hogy a megszállĂł nĂ©metek ellen is nyĂ­lt harcra kĂ©nyszerĂĽlök. Vállalnom kellett azonban ezt a nagy rizikĂłt is, mert a belsõ Ă©nem, a becsĂĽlet Ă©s kötelessĂ©gĂ©rzĂ©sem fĂ©lreĂ©rtetetlenĂĽl ezt parancsolta. Vállalnom kellett ezt a nagyon hálátlan feladatot, mert tudtam, hogy azt rajtam kĂ­vĂĽl más aligha vállalja, rĂ©szben az akkori helyzet (nĂ©met megszállás, háborĂşvesztĂ©s elõtti állapotok) miatt, legfõkĂ©ppen pedig azĂ©rt nem, mert aligha akad valaki, akit a csapatok (mĂ©g ha lennĂ©nek is) követnĂ©nek ilyen vállalkozásban, az emlĂ­tett viszonyok közt. LehetõvĂ© tette számomra e feladat vállalását az a fontos körĂĽlmĂ©ny is, hogy voltak olyan csapataim, amelyek követni fognak a becsĂĽlet Ăştján.”

Az Elsõ PáncĂ©los Hadosztálynak a doni arcvonal összeomlása után hazatĂ©rt roncsait nem olvasztották be más alakulatba, hanem fokozatosan feltöltöttĂ©k, de nem szerepeltettĂ©k a bejelentett hadrendben. ĂŤgy a nĂ©metek nem tudtak a lĂ©tezĂ©sĂ©rõl. A tisztikarnak a következõket mondta KoszorĂşs: „Lázár altábornagy helyzettájĂ©koztatása alapján, hogy a legfelsõbb parancs megtagadĂłibĂłl kikĂ©nyszerĂ­tjĂĽk a parancs teljesĂ­tĂ©sĂ©t... Figyelmeztettem õket arra, hogy a HonvĂ©d EskĂĽben Isten elõtt vállaltak alĂłl csak a halál vagy az mentheti fel a becsĂĽletes katonát, akire feleskĂĽdtĂĽnk; aki bármely más indoklással megtagadja a HonvĂ©d EskĂĽben vállalt kötelezettsĂ©get, az eskĂĽszegõ, becstelen. Figyelmeztettem õket arra, hogy a HonvĂ©d EskĂĽben »feltĂ©tlen engedelmessĂ©get« fogadtunk, hogy Magyarország határait, fĂĽggetlensĂ©gĂ©t Ă©s alkotmányát megvĂ©djĂĽk minden ellensĂ©g ellen, »bárki legyen az«. Most vannak olyanok, akik mindezt semmibe sem vĂ©ve, egy Magyarország fĂĽggetlensĂ©get elnyomĂł idegen hatalom segĂ­tsĂ©gĂ©vel meg akarjak buktatni a magyar alkotmányt, a törvĂ©nyes magyar államrendet, magyar állampolgárokat törvĂ©nyellenesen százezrĂ©vel akarnak kiszolgáltatni egy idegen államhatalom önkĂ©nyĂ©nek. A HonvĂ©d EskĂĽ Ă©s a magyar katonabecsĂĽlet tõlĂĽnk azt kĂ­vánja, hogy akadályozzuk meg ezen árulĂł becstelensĂ©geket. Én ezt tartom a becsĂĽlet Ăştjának, Ă©n ezen az Ăşton indulok. Ki hajlandĂł követni engem a becsĂĽlet Ăştján?”

Július 5-én Koszorús ezredes utasítást adott Budapest stratégiai pontjainak elfoglalására, és lezárta a Budapestre vezetõ legfontosabb útvonalakat. Július 6-án utasítást adott a Baky-féle csendõrség evakuálására. A magyar fegyveres erõk határozott fellépésére Baky kapitulált, és július 8-án kivonta csapatait.

KoszorĂşs ezredes tudta, mi vár rá: „a hadosztályom... rĂ©szeit kivettĂ©k a kezembõl. [A csapataitĂłl valĂł elválasztás] volt az elõfeltĂ©tele annak, hogy a Gestapo szabad prĂ©dájává váljak... El kellett hagynom Budapestet Ă©s nagybeteg anyámat. Ideiglenesen a DunántĂşlon hĂşzĂłdtam meg, a volt alantos tisztjeim istápoltak. Ă•k közöltĂ©k velem a Gestapo fõnök parancsát is, mely szerint a város bejáratait figyelõ járõröknek ki van adva a parancs letartĂłztatásomra. ĂŤgy hiába prĂłbálkozva a bejutással, mĂ©g az Ă©desanyám temetĂ©sĂ©re sem jutottam el. Ez volt az általam hozott áldozat legkeserĂ»bb rĂ©sze. ĂŤgy lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskĂĽmhöz vĂ©gsõkig ragaszkodva, a magyar törvĂ©nyeknek Ă©rvĂ©nyt szereztem a megszállt Magyarországon.”

A kĂ©sõbbi vádaskodĂłknak a következõket ĂĽzente: „Az akciĂł vĂ©grehajtására a törvĂ©nyes elöljárĂłtĂłl, törvĂ©nyes mĂłdon, törvĂ©nyes katonai parancsot kĂ©rtem Ă©s kaptam; Ă­gy a vĂ©grehajtĂł katona cselekmĂ©nyĂ©ben semmikĂ©ppen nem lehet politikum. [...] VĂ©gĂĽl, de nem utolsĂłsorban, engem ezen akciĂł elõkĂ©szĂ­tĂ©sĂ©re Ă©s vĂ©grehajtására senki, sem politikus, sem egyĂ©n fel nem kĂ©rt. RĂ©szemre a sokkal valĂłszĂ­nĂ»bb sikertelensĂ©g a biztos halált jelentette, a sikerre valĂł igen kicsiny kilátás pedig nem Ă­gĂ©rt semmit. Én a vállaltakĂ©rt Ă©s vĂ©grehajtottakĂ©rt hálát vagy jutalmat nem vártam, nem is kaptam; viszonzásul – amint az elõreláthatĂł volt – annál több oktalan gyanĂşsĂ­tást, vĂ©dtelen es kiszolgáltatott helyzetemben komisz bánásmĂłdot Ă©s megaláztatást. BefejezĂ©sĂĽl mĂ©g azt kĂ­vánom megjegyezni, hogy utĂłlag, a fentiekben elmondottak következmĂ©nyei ma már teljes pontossággal lemĂ©rhetõk. E következmĂ©nyek egyĂ©nileg rám nĂ©zve jĂłformán csak sĂşlyos megprĂłbáltatásokat jelentenek. MĂ©gis, 17 Ă©v távlatábĂłl tárgyilagos higgadtsággal átgondolva az elmondottakat, most is csak azt mondhatom, hogy hasonlĂł körĂĽlmĂ©nyek közt most is pontosan azt tennĂ©m, amit 17 Ă©vvel ezelõtt cselekedtem. Ez a tudat számomra mindennel többet jelent.”

Koszorús ezredes és hû csapatai bátor akciójának volt köszönhetõ, hogy Budapest zsidósága megmenekült az azonnali deportálástól. Sokan közülük túlélték a holokausztot. Amikor 1944. október 15-én a németek hatalomba emelték a Nyilaskeresztes Pártot, már nem lehetett a katonai helyzet miatt ugyanúgy, olyan mértékben végrehajtani a deportálást, ahogy júliusban akarták.

Soha nem felejthetjük el a holokauszt bûnöseit, nemcsak az áldozatok miatt, de amiatt is, hogy ilyen barbárság soha ne következzen be. Ugyanilyen fontos, hogy emlékezetünkbe véssük a magyarok hõsiességét, és példaként állítsuk õket a jelennek. Magyarország e tragikus korszakának történelme csak így lehet teljes.

Ifj. KoszorĂşs Ferenc
Washington D.C.
Link

Hozzászólások


#1 | Holdas - 2013. július 10. 13:38:44
Megakadályozta és minek a történelemmel szembe nem lehet menni : Ez csak frázisok a sorsát senki nem kerülheti el ! És mi lett azokkal akik mentették õket nagy megbecsülés,nagy nyugdíj ?
Sárba tiporták õket,lealázták,gúnytárgyává tették .
Nem baj de,elmondhatják megcsináltuk.
A zsidók a nyilaskeresztes pártnak csak jelenthetnek ha õk nincsenek ma Magyarországon nincs aki újságot írjon,bíróskodjon,okoskodjon !
#2 | kincses - 2013. július 10. 13:40:04
Holdas, inkább hallgatnál.:|
#3 | postaimre - 2013. július 10. 13:52:36
Holdas, a nyilaskeresztes párt létszáma mintegy 800 ezer fõ, ha igaz. Tele zsidóval, ahogy lehet, bár nem kizárt, hogy az az emlegetett 600 ezer "magyarországi zsidó" ( nem magyar! ) is párttaggá lett, és aztán simán átnevezték õket kommunista pártnak...

Koszorús elvégezte a rábízott szabadkõmûvesés feladatot. A zsidókat már ha akarták se lehetett volna kivonatoztatni, mert nem voltak sinek, azt az amcsik lebombázták és max Gyõrig zakatolhaatott a vonat...onnan meg mehettek Bécsig is szanaszét, persze volt, akikre vártak a fajtársak, mert így volt ez lebeszélve.

Az írás maga egy korrekt cáfolata a holokamunak. Koszorúsnak nem kellett tudnia, mit és miért is tesz valójában, de egy magyar katonának a Don után a sok zsidó hadtápos és egyéb csalás után kötelessége lett volna agyonlõni sk legalább egy teljes kibucnyit idehaza, de nem tették meg. Lyányi Guszti mellett, aki legyávázta hadiparancsban a frontharcosokat, ez csak természetes. Mészárszék volt ez a magyaroknak akkor is és politikailag alig láthatta ezt át egy kisebb-nagyobb egységparancsnok.
#4 | spartakusz - 2013. július 10. 14:19:21
Imre egyet értve - de kiegészítve a fenti véleményed - részemrõl: elõször a párhuzamot vélem felfedezni - idézek az írásból:
"...Köztudomású, Baky László belügyi államtitkár figyelmen kívül hagyta Horthy kormányzó utasítását a deportálás felfüggesztésére, és a tervei végrehajtására felfegyverzett csendõrséget állított ki. Amikor Koszorús ezredes 1944. július 2-án Lázár Károly altábornagytól tudomást szerzett Baky aljas terveirõl, az Elsõ Páncélos Hadosztály parancsnokaként felajánlotta szolgálatait Baky megállítására...."

Ma amikor rendõri ruhába-bujtatottakkal hajtatják végre a már mindenki számára egyértelmûvé vált és tényként megállapított tényt, hogy CSALTAK és a csalásból adódó okozathoz asszisztálnak - önkénytelenül párhuzamot vonok és úgy gondolom jogosan - és bizony most is vannak ártatlan rendõri és katonai áldozatok akik tennék a hivatásuk csaknem engedik - pedig jó lenne ha befejeznék, a bûnözõk letartoztatását, kezdve a fõbûnössel... ekkel

spari...
#5 | kincses - 2013. július 10. 14:25:44
Holdas, nem iszom. Külsõ szemlélõként meg lehet állapítani, hogy szabadkõmûves tervet valósított meg. Amúgy az egész magyar hadügy azt tette, csak nem tudott róla. Ez az ember úgy viselkedett, ahogy egy magyarnak kell. Szerintem sok olyan volt, mint õ. Hogy utólag nekünk jobb lenne, ha a zsidók tényleg a saját maguk által kitatalált és saját maguk általt pénzelt holokauszt áldozatai lennének, az egy dolog. De valakin az emberségét számonkérni, amikor erre neki mindene ráment...ez, hogy finoman mondjam, övön aluli. Minden háború mészárszék. KÖZBEN megmaradni embernek (mert adott pillanatban már nem a stratégia számít), szerintem ez ünneplendõ és követendõ példa.
Ha meg te tele vagy indulattal, nézz körül, van bõven, akin kiéld.
#6 | Holdas - 2013. július 10. 14:37:27
Na így kell ezt leközölni ! Na Szálasi Ferenc ezt tudta ugyanis hogy állt oda a "népbíróság" elé vagyontalan ! Melyikötök tehetné ezt meg most,vagy mondhatná ki ? És nem hiszem hogy a holdas egyenlõ a holqassal mint nem rég csak most már javítva van ! És maguk ezt a pártot nevezik zsidó pártnak és ebben voltak zsidók ? Ugyan már az hogy ez a sérült mit végzet . Végül is akkor mért kapot kötelet Szálasi Ferenc ha szabad vagy milyen tervet teljesített ? És még nem is tudott róla az aki fel,kitalálta mondjuk a röpentyüt http://www.makett...pic=2622.0 ami elöre vitte a nemzet sorsát.Nemet mondót a deportálásra .
Maga mit talált ki ami elõre rendítette a nemzet sorsát ?

t



végzet rá tartozik
#7 | 9323 - 2013. július 10. 15:23:24
KoszorĂşs ezredes csĂłrĂłn halt meg?
Ha igen, akkor nem volt páholy-tag.
Vagy eltartották õt is a zsidók, mint a horthymiklóst?
#8 | postaimre - 2013. július 10. 15:24:03
Holdas ne "keseríts el" a keserûségeddel. Régi olvasó vagy, csak érteni nehéz. Kádár-Csermanyek is "nincstelen" volt, csak megúszta az akasztást, ahogy Honekker és a Csau-csau is, akinek azért székely volt a felesége (de nem biztos). Nagy Imre se hitte el az elvtársakról, hogy majd kötél lesz a vége, pedig ott is egyeztettek nagyon. Ez benne van a pakliban. A "volt" CIA-s és szabadkõmûves társaság is feláldozható. Katonailag és politikailag akkor forrott ki, hogy húzni kell a fricceknek az idõt, hogy a visszavonnulással idõt nyerjenek a rabláshoz. Ott volt Szálasi akivel elvitették a kamu-dumát.
#9 | jano - 2013. július 10. 15:38:32
Tehát Szálasi nem egy hõs volt, aki felvette a zsidók ellen a harcot, hanem egy balek. Nagyszerû.
Van még mára valami jó hír.
#10 | postaimre - 2013. július 10. 16:44:38
Janó egy történelmi korban egy történelmi vállalása volt. Pont úgy, ahogy most "akármelyik" sorskérdéssel hadakozónak.

Csak mondom neked is, hogy még pár éve nem okozott dilemmát, hogy ha úgy alakul, akkor menek lés adok nevet a gyereknek, akikt aztán ki lehet önteni késõbb a fürdõvízzel. Ma már az elsõ három válaszom NEM lenne és lehet, hogy a negyedik is. Szereincsére akkor nem kellett ilyen döntést meghoznom. Erõs a gyanúm, hogy bûdületes hiba, sõt vétség lett volna. Ma meg már annyira "letisztult" a kép és a képlet, ami mûködik, hogy tényleg csak pojácának és "játékból", no meg erõs noszogatásra lennék hajlandó felvenni a csörgõsipkát. Nézz szét és mondd mi nemes van abban, ami van és mi lesz abban, ami lesz (de már van, csak még nem mutogálta meg magát)? Gáncs nélküli politikus lovagok, "jó emberek" kerestetnek egy velejéig mocskos, romlott világban, ahol nem lehet csak úgy ám legyilkolni a rosszakat, mert õk is "csak" áldozatok....

Janó, Szálasi lehet, hogy élete legjobb döntését hozta meg. Ezért élt és hitt benne, hogy...és lehet, hogy nem is tévedett, bár erre igen kicsi esély van. A világ nem sokat változott, csak éppen a zemberek ostobábbak lettek és megsokszorozódott a számuk.

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.