Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Luzsénszky Alfonz: Mi az igazság: részlet az I. részbõl



Egy hideg tavaszi reggelen egy megkötözött embert hurcoltak a zsidók nagy lármával a római helytartó elé. A helytartó valószínûleg bosszankodott egy kissé, hogy már ilyen korán zavarják, de azután kiment az elõcsarnokba. Megtanulta már ugyanis ennek a furcsa népnek különös szokásait és így tudta, hogy ma, az õ ünnepükön, nem jönnek be a tanácsházba, mert ezzel megfertõztetnék magukat. Amint az elõcsarnokba lépett, és tekintete a vádlottra esett, szinte megdöbbenve állt meg. Annak a megkötözött, fehérruhás férfiúnak megjelenésében valami soha nem látott, tiszteletet parancsoló valami volt, az arca, a szemei királyi fenséget mutattak, s úgy állt ott az üvöltözõ, dühöngõ, szitkozódó tömeg közepén, mint egy trónjáról elhurcolt uralkodó. A helytartó meghallgatta a vádat. A fõpapok és egyéb ordítozók zavaros elõadásából végre megértette, hogy egy lázadó áll elõtte. Ez az ember föllázadt a Mózes törvénye, a farizeusi hagyományok ellen, királynak mondja magát, országot akar alapítani, tehát veszedelmes nemcsak a saját népére, hanem a római császárra is, mert ha valaki királynak nevezi magát, akkor ez lázadás a császár ellen. A helytartó ezután a vádlottat magát hallgatja ki, kemény kérdéseket intéz hozzá, de nem talál semmi büntetendõ cselekményt. A vádlott oly fölényesen, oly biztosan, de minden fennhéjázás nélkül felel meg minden kérdésre, hogy a helytartó nem mer fölötte pálcát törni. A különös férfiú egyetlen védekezése az, hogy õ az igazságot hirdette.
— Mi az igazság? — veti föl a kĂ©rdĂ©st a helytartĂł; azonban nem várja be a feleletet, hanem idegesen fölkel s kimegy a tömeghez, amely most már elemi erõvel, a helytartĂł távozásátĂłl vĂ©rszemet kapva Ă©s a fõpapoktĂłl ĂşjbĂłl fölheccelve, torkaszakadtábĂłl követeli a vádlott kivĂ©gzĂ©sĂ©t.
És a helytartĂł erre megijed, hogy, ha a vádlottat fölmenti, ezzel a császár Ă©rdekei ellen vĂ©t, elveszĂ­ti tekintĂ©lyes állását… És mindezt miĂ©rt? Csak azĂ©rt, hogy megtudja, mi az igazság? Eh, vigyĂ©tek ezt a rendzavarĂłt, Ă©n megadom a jogot, hogy elbánjatok vele, csak te szolga, hozz ide egy kis vizet, hogy megmossam a kezemet s ezzel elhárĂ­tsak magamrĂłl minden felelõssĂ©get Ă©s Ă­gy azt mondhassam, hogy az Ă©n kezem nem volt benne ebben a zavaros ĂĽgyben.
És a fõpapok, akik ezt a fönséges arcú férfiút az õ könyveikben azzal vádolták meg az utókor elõtt, hogy a gonosz kormányhoz közel állt, vagyis annak az embere volt, azzal a hazug állítással vitték a vesztõhelyre, hogy a római kormány ellen lázított..
Mi az igazság? Ez a kérdés rebbent el az elsõ nagypéntek reggelén a római helytartó ajkáról s ez a kérdés foglalkoztatja azóta is a vénülõ földtekén elõ halandók millióit. De, valamint a római helytartó nem várta meg a feleletet, hanem szinte elszökött elõle:
éppúgy azóta is, bár sok, nagyon sok embernek lelkiismeretében fölbukkan ez a mindennél fontosabb kérdés, nem várják meg a feleletet, hanem tovább rohannak az élet ezernyi problémái közé.
És vajon miért?
Nem azért, mintha nem tartanák fontosnak a feleletet, korántsem azért, mintha nem lennének tisztában azzal, hogy mi minden függ ennek a kérdésnek megoldásától, óh, nem azért;
ennek egészen más oka van; megmondom kereken: félnek tõle.
Félnek, az igazság megismerésétõl, félnek az igazság leplezetlen megjelenésétõl, félnek az igazság fényességétõl.
Miért? Azért, mert az igazság megismerése kötelességekkel jár, mert az igazság megismerése terheket ró az emberre, korlátokat állít föl és az erkölcs igáját rakja a minden felsõbbséget tagadó és megvetõ kevély lelkekre.
»Egyszer a magvetõ kiment vetni, Ă©s amint vetett, nĂ©mely rĂ©sze az ĂştfĂ©lre esett Ă©s eltapostak Ă©s az Ă©g madarai megettĂ©k; másik rĂ©sze a kõsziklára esett, Ă©s amint kikelt, elszárad, mert nem volt neki nedvessĂ©ge; másik a tövisek közĂ© esett Ă©s elfojtották… Az ĂştfĂ©lre esõk azok, akik hallgatják az igĂ©t, de azután eljön az ördög Ă©s kiveszi a szĂ­vĂĽkbõl; a kõsziklára esõk azok, akik örömmel fogadják az igĂ©t, de nincs gyökerĂĽk: egy ideig hisznek, de a kĂ­sĂ©rtĂ©s idejĂ©n elpártolnak; a tövisek közĂ© esõk azok, akik hallgatják az igĂ©t, de kĂ©sõbb az Ă©let gondjai, a gazdagság Ă©s gyönyörök elfojtják.«
Nem túlozunk, ha ezek közé számítjuk az olyan embereket is, akik folyton keresik (legalábbis õk ezt mondják) az igazságot, de, amikor megtalálják, akkor elfutnak elõle, mert az igazság nemcsak gyönyörködtet, hanem diktál is.
Ezek azok a »vĂ­znĂ©lkĂĽli felhõk, amelyeket a szelek ide s tova kergetnek, ezek õszi, termĂ©ketlen, kĂ©tszeresen kiveszett, gyökerestĂĽl kitĂ©pett fák, vad tengeri hullámok, amelyek saját gyalázatukat tajtĂ©kozzák ki, imbolygĂł csillagok, amelyekre a sötĂ©tsĂ©g örök vihara vár.«
Ezek a folyton igazságot keresõ, de soha meg nem találó tévelygõk lelkiismeretük megnyugtatására, vagy inkább elaltatására, a legkülönfélébb rendszereket eszelték ki, a legfurcsább elméletek híveiül szegõdtek és a legfurfangosabb kényelmi megoldásokat foglalták szabályokba, hogy így az igazságot sem le ne tagadják, sem magukhoz közel ne engedjék. Ezeknek szofizmáiról valóban egy egész nagy könyvsorozatot lehetne írni és, még mindig nem tudnók ezt a felette gazdag anyagot teljesen kimeríteni.
»Emberek fiai! — kiált fel a zsoltáros — meddig jártok mĂ©g nehĂ©z szĂ©gyennel? miĂ©rt szeretitek a hitványságot Ă©s keresitek a hazugságot?« (4. zsolt.) MiĂ©rt futtok az igazság megismerĂ©se elõl? MiĂ©rt fĂ©ltek a reátok várakozĂł jövõnek, mondjuk a ti nyelveteken: a vĂ©gzetnek gondolata elõl? MiĂ©rt dĂĽhöng lelketekben az a folyton fokozĂłdĂł idegessĂ©g? S miĂ©rt fĂ©ltek legfõkĂ©ppen önmagatoktĂłl, hogy nem mertek egy Ăłrát sem egyedĂĽl, magányban tölteni?
Miért kell nektek folyton valami szórakozás, hogy levertek ne legyetek; miért kell folyton fecsegnetek akárkivel, vagy rádiót hallgatnotok, vagy a leglehetetlenebb társaságokat hajszolnotok, csakhogy ne üljenek a lelketekre holmi komor gondolatok, amelyek az elmúlást, a megöregedést, a lelki számvételt juttatják az eszetekbe? Miért nem keresitek ti az igazságot? Miért nem akartok azzal foglalkozni, ami lesz, ami biztosan lesz, ami máris megtörtént sok-sok rokonotokkal, barátotokkal, ismerõstökkel? Azt mondjátok, hogy ráértek, lesz még rá idõ, most még nem is értek rá? Hát ki, vagy mi biztosít benneteket, hogy még rá fogtok érni, hogy még elegendõ idõ áll a rendelkezéstekre? A napról-napra ismétlõdõ szörnyû példák égészen mást mondanak!
»Elfogytak a hĂ»sĂ©gesek az emberek fiai között« — mondja a zsoltáros (11. zsolt.) Pedig akkor mĂ©g nem hazudtak annyit, mint amennyit manapság. Sokat hazudnak az emberek manapság, de legtöbbet hazudnak önmaguknak. Elhitetik önmagukkal, hogy õk tökĂ©letesek, hogy õk az erkölcs pĂ©ldakĂ©pei, hogy õk mindig az igazságot kerestĂ©k.
Mi az igazság?
A mai emberek igazsága az a bizonyos rendszer, amely szerint az életüket berendezik, amely nekik a lehetõ legtökéletesebb kényelmet biztosítja minden vallási, erkölcsi és világnézeti kérdésekkel szemben, való állásfoglalásban.
Láttam egyszer kĂ©t kártyázĂł urat; összevesztek valamin, ami a kártyánál nem ritka eset; erre odament hozzájuk egy zsidĂł Ă©s mind a kettõnek, egy-egy botot adott a kezĂ©be s azt a veszekedõk rögtön használatba is vettĂ©k. »Suum cuiqe« (mindenkinek a magáét) monda a zsidĂł nevetve Ă©s besöpörte az asztalon hagyott pĂ©nzt.
Suum cuique! — mondá a sátán Ă©s az emberek közĂ© dobott Ă©gy olyan pompás elmĂ©letet, amellyel, ha tetszik, fölfalhatják egymást, ha tetszik, megfĂ©rnek a legnagyobb ellensĂ©gĂĽkkel is, csak Ă©ppen, hogy az Ăšr Istennel nem kell törõdniök. Ez az elmĂ©let pedig Ăşgy hangzik, hogy mindenki ĂĽdvözĂĽljön a saját Ă­zlĂ©se szerint! Mindenkinek hagyjuk meg magáét! Az õ saját nĂ©zetĂ©t, meggyõzõdĂ©sĂ©t, vĂ©lemĂ©nyĂ©t, Ăşgy, az Istenrõl,^ mint a lĂ©lek halhatatlanságárĂłl, a másvilágrĂłl, ahonnan mĂ©g senki sem jött vissza, tehát jogunk van olyannak elkĂ©pzelni, aminõnek tetszik…
Mi az igazság? Mi a valóság? Mit higgyen az ember az odaát rá váró dolgokról?
Prohászka Ottokár, mĂ©g mint theolĂłgiai tanár Ă­rta a következõket: »Az emberek lármás csoportokban a bĂ©ke temploma felĂ© sietnek, a meghasonlás szelleme leesik az Ă©gbõl, s az ördög az Antikrisztus fĂĽlĂ©be sĂşgja az Ăşj evangĂ©liumnak összefoglalását: Változtasd ÉdennĂ© a Földet, tedd azt oly szĂ©ppĂ©, hogy az emberek a szĂ©p földtõl elfelejtsĂ©k a mennyországot. ĂŤme, az Antikrisztus, aki eljött Krisztus kĂ©pĂ©ben, hogy a földet mennyországgá változtassa, aki a szegĂ©nyeket szereti, de az Istent gyĂ»löli, aki vĂ©rtanĂşi lelkeket nevel föl egy boldog földnek remĂ©nyĂ©Ă©rt, aki örömet Ă©s lendĂĽletet ad a világnak azzal, a szĂłval: gondoljatok a földre, mint ahogy egykor mondták: gondoljatok az Ă©gre!… Ez a földet szeretõ szeretet. E szeretetnek evangĂ©liuma ez: Gondozzuk az Ă©letet; az Ă©let az embernek a legfõbb s rövid mĂ©retĂ» kincse; Gondozzuk ezt mindegyikben, mert más Ă©let nincsen. Senki se legyen szegĂ©ny közöttĂĽnk: a szegĂ©nysĂ©g a pokol; más pokol nincs. Osszatok meg mindent mindenkinek: a Föld legyen mindnyájatokĂ©. FĂ©lre az Ă©let töviskoszorĂşival, s iparkodjatok minĂ©l több boldogságot teremteni, mert nincs pĂłtlĂ©k, nincs elĂ©gtĂ©tel az Ă©let után.”…….

Hozzászólások


#1 | gladiator07 - 2013. július 15. 20:57:34
Hát' nem értették meg..!! Ma sem..!!
#2 | talpi - 2013. július 15. 21:06:58
A Názárettit nem a ró,aiak feszítették meg, annak ellenére, hogy az írás errõl szól. Tudjuk a mai nevén méfia, már akkor is igen hamisdolgokkal foglalkozott, . Hiszen, ugyan kevés volt az írástudó, de ki mívelte ezt a dolgot, annak feladata volt a felolvasás is. Nos, kérdem akkor, aki ugye nem tudott olvasni, s írni sem, azt mennyire volt nehéz megvezetni, /?/ hiszen, bármit olvastak fel, még ha a szöveg nem is arról szólt, akkor azt megukévá tették. Tudjuk, hogy a nyílt kiálláskor, a szokásjog szerint, a népnek joga volt ldöntenio, kit engedjenek szabadon, s kit ítéljenek el. A korabeli írások és elmondások, leírják, hogy a zsidók, a tömegben sétálgatva, pénzt osztotak, hogy Barabás nvét szólja a "tömeg". Akkor ki is volt, ki az ítéletet meghozta? Mai jogrend szerint, elkövették az.un, "bérgyilkosságot", hiszen, pénzt adtak, hogy az ítéletet befolyásolják,. Minttudjuk, a római katonák köztt, akor már tekintélyes számban voltak zsidó származásuak, a késõbbi, szabadság és vagyon okán, katonáskodni mentek. Vajon, akkor nem fölthtõ-e, hogy maguk a kísérõk és a kivégzõk is, zsidók voltak? Persze, Pilátus sm volt ártatlan, hiszen, maga is zsidó gyökerekkel rendelkezett.
#3 | gladiator07 - 2013. július 15. 21:27:40
Anyi a bisztos.., NEM TUDJUK MI TÖRTÉNT...!! Ami publikus akkor s ma, az egyenesen blöff. Ezért viszont ember milliókat gyilkoltattak le. Ez viszont nyomon követhetõ!
#4 | nyilas - 2013. július 16. 22:09:27
Luzsénszky Alfonz eme írása a következõ linken található: http://amdg.betil...ag-i-resz/

Az írásban Prohászka Ottokár püspöknek tulajdonított alábbi idézet található:
Íme, az Antikrisztus, aki eljött Krisztus képében, hogy a földet mennyországgá változtassa, aki a szegényeket szereti, de az Istent gyûlöli, aki vértanúi lelkeket nevel föl egy boldog földnek reményéért, aki örömet és lendületet ad a világnak azzal, a szóval: gondoljatok a földre,...


Ezzel az idézettel alapvetõ gondjaim támadtak:
- Az Antikrisztus jött el Krisztus képében és az Istent gyûlöli. Ez egy kispaptól is meredek lenne, egy püspöktõl pedig elképzelhetetlennek tartom! A második, Prohászka püspöknek tulajdonított gondolat pedig bizonyítatlan Luzsénszky által.
- Mivel a fenti kijelentések hiteltelenné tették Prohászka püspök szerzõségét, ezért szerettem volna irodalmi hivatkozást találni az idézetekre, de a forrásként fellelt oldalon sem találtam ilyet. Találtam viszont a Kezdõlapon az alábbi bevezetést:

„Imádkozzunk a hĂ»telen zsidĂłkĂ©rt is, hogy Urunk, IstenĂĽnk távolĂ­tsa el a lepelt szĂ­vĂĽkrõl, hogy õk is megismerjĂ©k Urunkat, JĂ©zus Krisztust. — MindenhatĂł örök Isten, ki mĂ©g a hĂ»telen zsidĂłktĂłl sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgĂ©seinket, amelyeket e nĂ©p vakoskodásának elhárĂ­tásáért neked felajánlunk, hogy megismervĂ©n igazságodnak világát, amely a Krisztus, a rajtuk uralkodĂł sötĂ©tsĂ©gbõl kiszabaduljanak.” „Tekints vĂ©gĂĽl irgalmas szemeiddel ama nĂ©p gyermekeire, amely oly soká volt a Te választott nĂ©ped; hajdan átokkĂ©nt fejökre hĂ­vott szent vĂ©red harmatozzon le rájuk is, mint a megváltás Ă©s az Ă©let forrása.” „JĂłságos Isten, irgalmasság Atyja, Mária Szeplõtelen SzĂ»z, a pátriárkák s a szent apostolok közbenjárása által esedezĂĽnk Hozzád, vess irgalmas tekintetet Izrael maradĂ©kaira, hogy egyetlen ĂśdvözĂ­tõnknek, JĂ©zus Krisztusnak megismerĂ©sĂ©re eljussanak Ă©s a megváltás drága kegyelmĂ©nek rĂ©szeseivĂ© legyenek.” „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!”


Az idézõjelek azt sugallják, hogy átvételrõl van szó, forrásmegjelölés nélkül.

A Prohászka Ottokár püspöknek tulajdonított mondatok üzenete szerint Krisztus tanításának eredménye lenne, hogy az emberek elfordították tekintetüket az égrõl. Különösebb teológiai ismeretek nélkül is kétségbevonható ez az állítás. Végeredményben egy zsidó hazugságot látok az egészben, amely a zsidókereszténységben eluralkodott zsidó életszemlélet okaként Jézus tanítását próbálja beállítani és mindezt Prohászka Ottokár püspöknek becsületébe gázolva teszi. s_*_box s_*_box s_*_rtata s_*_rtata

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.