Navigáció
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
Üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
Luzsénszky Alfonz: Mi az igazság: részlet az I. részbõl
Egy hideg tavaszi reggelen egy megkötözött embert hurcoltak a zsidĂłk nagy lármával a rĂłmai helytartĂł elĂ©. A helytartĂł valĂłszĂnĂ»leg bosszankodott egy kissĂ©, hogy már ilyen korán zavarják, de azután kiment az elõcsarnokba. Megtanulta már ugyanis ennek a furcsa nĂ©pnek kĂĽlönös szokásait Ă©s Ăgy tudta, hogy ma, az õ ĂĽnnepĂĽkön, nem jönnek be a tanácsházba, mert ezzel megfertõztetnĂ©k magukat. Amint az elõcsarnokba lĂ©pett, Ă©s tekintete a vádlottra esett, szinte megdöbbenve állt meg. Annak a megkötözött, fehĂ©rruhás fĂ©rfiĂşnak megjelenĂ©sĂ©ben valami soha nem látott, tiszteletet parancsolĂł valami volt, az arca, a szemei királyi fensĂ©get mutattak, s Ăşgy állt ott az ĂĽvöltözõ, dĂĽhöngõ, szitkozĂłdĂł tömeg közepĂ©n, mint egy trĂłnjárĂłl elhurcolt uralkodĂł. A helytartĂł meghallgatta a vádat. A fõpapok Ă©s egyĂ©b ordĂtozĂłk zavaros elõadásábĂłl vĂ©gre megĂ©rtette, hogy egy lázadĂł áll elõtte. Ez az ember föllázadt a MĂłzes törvĂ©nye, a farizeusi hagyományok ellen, királynak mondja magát, országot akar alapĂtani, tehát veszedelmes nemcsak a saját nĂ©pĂ©re, hanem a rĂłmai császárra is, mert ha valaki királynak nevezi magát, akkor ez lázadás a császár ellen. A helytartĂł ezután a vádlottat magát hallgatja ki, kemĂ©ny kĂ©rdĂ©seket intĂ©z hozzá, de nem talál semmi bĂĽntetendõ cselekmĂ©nyt. A vádlott oly fölĂ©nyesen, oly biztosan, de minden fennhĂ©jázás nĂ©lkĂĽl felel meg minden kĂ©rdĂ©sre, hogy a helytartĂł nem mer fölötte pálcát törni. A kĂĽlönös fĂ©rfiĂş egyetlen vĂ©dekezĂ©se az, hogy õ az igazságot hirdette.
— Mi az igazság? — veti föl a kĂ©rdĂ©st a helytartĂł; azonban nem várja be a feleletet, hanem idegesen fölkel s kimegy a tömeghez, amely most már elemi erõvel, a helytartĂł távozásátĂłl vĂ©rszemet kapva Ă©s a fõpapoktĂłl ĂşjbĂłl fölheccelve, torkaszakadtábĂłl követeli a vádlott kivĂ©gzĂ©sĂ©t.
És a helytartĂł erre megijed, hogy, ha a vádlottat fölmenti, ezzel a császár Ă©rdekei ellen vĂ©t, elveszĂti tekintĂ©lyes állását… És mindezt miĂ©rt? Csak azĂ©rt, hogy megtudja, mi az igazság? Eh, vigyĂ©tek ezt a rendzavarĂłt, Ă©n megadom a jogot, hogy elbánjatok vele, csak te szolga, hozz ide egy kis vizet, hogy megmossam a kezemet s ezzel elhárĂtsak magamrĂłl minden felelõssĂ©get Ă©s Ăgy azt mondhassam, hogy az Ă©n kezem nem volt benne ebben a zavaros ĂĽgyben.
És a fõpapok, akik ezt a fönsĂ©ges arcĂş fĂ©rfiĂşt az õ könyveikben azzal vádolták meg az utĂłkor elõtt, hogy a gonosz kormányhoz közel állt, vagyis annak az embere volt, azzal a hazug állĂtással vittĂ©k a vesztõhelyre, hogy a rĂłmai kormány ellen lázĂtott..
Mi az igazság? Ez a kérdés rebbent el az elsõ nagypéntek reggelén a római helytartó ajkáról s ez a kérdés foglalkoztatja azóta is a vénülõ földtekén elõ halandók millióit. De, valamint a római helytartó nem várta meg a feleletet, hanem szinte elszökött elõle:
éppúgy azóta is, bár sok, nagyon sok embernek lelkiismeretében fölbukkan ez a mindennél fontosabb kérdés, nem várják meg a feleletet, hanem tovább rohannak az élet ezernyi problémái közé.
És vajon miért?
Nem azért, mintha nem tartanák fontosnak a feleletet, korántsem azért, mintha nem lennének tisztában azzal, hogy mi minden függ ennek a kérdésnek megoldásától, óh, nem azért;
ennek egészen más oka van; megmondom kereken: félnek tõle.
Félnek, az igazság megismerésétõl, félnek az igazság leplezetlen megjelenésétõl, félnek az igazság fényességétõl.
MiĂ©rt? AzĂ©rt, mert az igazság megismerĂ©se kötelessĂ©gekkel jár, mert az igazság megismerĂ©se terheket rĂł az emberre, korlátokat állĂt föl Ă©s az erkölcs igáját rakja a minden felsõbbsĂ©get tagadĂł Ă©s megvetõ kevĂ©ly lelkekre.
»Egyszer a magvetõ kiment vetni, Ă©s amint vetett, nĂ©mely rĂ©sze az ĂştfĂ©lre esett Ă©s eltapostak Ă©s az Ă©g madarai megettĂ©k; másik rĂ©sze a kõsziklára esett, Ă©s amint kikelt, elszárad, mert nem volt neki nedvessĂ©ge; másik a tövisek közĂ© esett Ă©s elfojtották… Az ĂştfĂ©lre esõk azok, akik hallgatják az igĂ©t, de azután eljön az ördög Ă©s kiveszi a szĂvĂĽkbõl; a kõsziklára esõk azok, akik örömmel fogadják az igĂ©t, de nincs gyökerĂĽk: egy ideig hisznek, de a kĂsĂ©rtĂ©s idejĂ©n elpártolnak; a tövisek közĂ© esõk azok, akik hallgatják az igĂ©t, de kĂ©sõbb az Ă©let gondjai, a gazdagság Ă©s gyönyörök elfojtják.«
Nem tĂşlozunk, ha ezek közĂ© számĂtjuk az olyan embereket is, akik folyton keresik (legalábbis õk ezt mondják) az igazságot, de, amikor megtalálják, akkor elfutnak elõle, mert az igazság nemcsak gyönyörködtet, hanem diktál is.
Ezek azok a »vĂznĂ©lkĂĽli felhõk, amelyeket a szelek ide s tova kergetnek, ezek õszi, termĂ©ketlen, kĂ©tszeresen kiveszett, gyökerestĂĽl kitĂ©pett fák, vad tengeri hullámok, amelyek saját gyalázatukat tajtĂ©kozzák ki, imbolygĂł csillagok, amelyekre a sötĂ©tsĂ©g örök vihara vár.«
Ezek a folyton igazságot keresõ, de soha meg nem találĂł tĂ©velygõk lelkiismeretĂĽk megnyugtatására, vagy inkább elaltatására, a legkĂĽlönfĂ©lĂ©bb rendszereket eszeltĂ©k ki, a legfurcsább elmĂ©letek hĂveiĂĽl szegõdtek Ă©s a legfurfangosabb kĂ©nyelmi megoldásokat foglalták szabályokba, hogy Ăgy az igazságot sem le ne tagadják, sem magukhoz közel ne engedjĂ©k. Ezeknek szofizmáirĂłl valĂłban egy egĂ©sz nagy könyvsorozatot lehetne Ărni Ă©s, mĂ©g mindig nem tudnĂłk ezt a felette gazdag anyagot teljesen kimerĂteni.
»Emberek fiai! — kiált fel a zsoltáros — meddig jártok mĂ©g nehĂ©z szĂ©gyennel? miĂ©rt szeretitek a hitványságot Ă©s keresitek a hazugságot?« (4. zsolt.) MiĂ©rt futtok az igazság megismerĂ©se elõl? MiĂ©rt fĂ©ltek a reátok várakozĂł jövõnek, mondjuk a ti nyelveteken: a vĂ©gzetnek gondolata elõl? MiĂ©rt dĂĽhöng lelketekben az a folyton fokozĂłdĂł idegessĂ©g? S miĂ©rt fĂ©ltek legfõkĂ©ppen önmagatoktĂłl, hogy nem mertek egy Ăłrát sem egyedĂĽl, magányban tölteni?
MiĂ©rt kell nektek folyton valami szĂłrakozás, hogy levertek ne legyetek; miĂ©rt kell folyton fecsegnetek akárkivel, vagy rádiĂłt hallgatnotok, vagy a leglehetetlenebb társaságokat hajszolnotok, csakhogy ne ĂĽljenek a lelketekre holmi komor gondolatok, amelyek az elmĂşlást, a megöregedĂ©st, a lelki számvĂ©telt juttatják az eszetekbe? MiĂ©rt nem keresitek ti az igazságot? MiĂ©rt nem akartok azzal foglalkozni, ami lesz, ami biztosan lesz, ami máris megtörtĂ©nt sok-sok rokonotokkal, barátotokkal, ismerõstökkel? Azt mondjátok, hogy ráértek, lesz mĂ©g rá idõ, most mĂ©g nem is Ă©rtek rá? Hát ki, vagy mi biztosĂt benneteket, hogy mĂ©g rá fogtok Ă©rni, hogy mĂ©g elegendõ idõ áll a rendelkezĂ©stekre? A naprĂłl-napra ismĂ©tlõdõ szörnyĂ» pĂ©ldák Ă©gĂ©szen mást mondanak!
»Elfogytak a hĂ»sĂ©gesek az emberek fiai között« — mondja a zsoltáros (11. zsolt.) Pedig akkor mĂ©g nem hazudtak annyit, mint amennyit manapság. Sokat hazudnak az emberek manapság, de legtöbbet hazudnak önmaguknak. Elhitetik önmagukkal, hogy õk tökĂ©letesek, hogy õk az erkölcs pĂ©ldakĂ©pei, hogy õk mindig az igazságot kerestĂ©k.
Mi az igazság?
A mai emberek igazsága az a bizonyos rendszer, amely szerint az Ă©letĂĽket berendezik, amely nekik a lehetõ legtökĂ©letesebb kĂ©nyelmet biztosĂtja minden vallási, erkölcsi Ă©s világnĂ©zeti kĂ©rdĂ©sekkel szemben, valĂł állásfoglalásban.
Láttam egyszer kĂ©t kártyázĂł urat; összevesztek valamin, ami a kártyánál nem ritka eset; erre odament hozzájuk egy zsidĂł Ă©s mind a kettõnek, egy-egy botot adott a kezĂ©be s azt a veszekedõk rögtön használatba is vettĂ©k. »Suum cuiqe« (mindenkinek a magáét) monda a zsidĂł nevetve Ă©s besöpörte az asztalon hagyott pĂ©nzt.
Suum cuique! — mondá a sátán Ă©s az emberek közĂ© dobott Ă©gy olyan pompás elmĂ©letet, amellyel, ha tetszik, fölfalhatják egymást, ha tetszik, megfĂ©rnek a legnagyobb ellensĂ©gĂĽkkel is, csak Ă©ppen, hogy az Ăšr Istennel nem kell törõdniök. Ez az elmĂ©let pedig Ăşgy hangzik, hogy mindenki ĂĽdvözĂĽljön a saját ĂzlĂ©se szerint! Mindenkinek hagyjuk meg magáét! Az õ saját nĂ©zetĂ©t, meggyõzõdĂ©sĂ©t, vĂ©lemĂ©nyĂ©t, Ăşgy, az Istenrõl,^ mint a lĂ©lek halhatatlanságárĂłl, a másvilágrĂłl, ahonnan mĂ©g senki sem jött vissza, tehát jogunk van olyannak elkĂ©pzelni, aminõnek tetszik…
Mi az igazság? Mi a valóság? Mit higgyen az ember az odaát rá váró dolgokról?
Prohászka Ottokár, mĂ©g mint theolĂłgiai tanár Ărta a következõket: »Az emberek lármás csoportokban a bĂ©ke temploma felĂ© sietnek, a meghasonlás szelleme leesik az Ă©gbõl, s az ördög az Antikrisztus fĂĽlĂ©be sĂşgja az Ăşj evangĂ©liumnak összefoglalását: Változtasd ÉdennĂ© a Földet, tedd azt oly szĂ©ppĂ©, hogy az emberek a szĂ©p földtõl elfelejtsĂ©k a mennyországot. ĂŤme, az Antikrisztus, aki eljött Krisztus kĂ©pĂ©ben, hogy a földet mennyországgá változtassa, aki a szegĂ©nyeket szereti, de az Istent gyĂ»löli, aki vĂ©rtanĂşi lelkeket nevel föl egy boldog földnek remĂ©nyéért, aki örömet Ă©s lendĂĽletet ad a világnak azzal, a szĂłval: gondoljatok a földre, mint ahogy egykor mondták: gondoljatok az Ă©gre!… Ez a földet szeretõ szeretet. E szeretetnek evangĂ©liuma ez: Gondozzuk az Ă©letet; az Ă©let az embernek a legfõbb s rövid mĂ©retĂ» kincse; Gondozzuk ezt mindegyikben, mert más Ă©let nincsen. Senki se legyen szegĂ©ny közöttĂĽnk: a szegĂ©nysĂ©g a pokol; más pokol nincs. Osszatok meg mindent mindenkinek: a Föld legyen mindnyájatokĂ©. FĂ©lre az Ă©let töviskoszorĂşival, s iparkodjatok minĂ©l több boldogságot teremteni, mert nincs pĂłtlĂ©k, nincs elĂ©gtĂ©tel az Ă©let után.”…….
Hozzászólások
#1 |
gladiator07
- 2013. július 15. 20:57:34
#2 |
talpi
- 2013. július 15. 21:06:58
#3 |
gladiator07
- 2013. július 15. 21:27:40
#4 |
nyilas
- 2013. július 16. 22:09:27
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.