Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Így vette el a zsidók tulajdonát Magyarország miniszterelnöke


Újabb holokamu-tagadás és persze prognózis a "jövõre". Kiskõrös? Zsinagóga "zsidók nélkül?" Link
A múlt század elején nemcsak hittestvérei, hanem a környék lakói is meghökkenve néztek a Kiskõrösön élõ Schwarz Sándorra, amikor a község mellett 70 katasztrális hold földet vásárolt. Az új földtulajdonos szakított elõdei, rokonai öröklõdõ tevékenységeivel: a kereskedelemmel, az orvoslással és az ügyvédkedéssel. Szerette a földet, meg akarta mûvelni, önmagának és környezetének bebizonyítani, hogy a futóhomokon is lehet mintagazdaságot létrehozni.
Így vette el a zsidók tulajdonát Magyarország miniszterelnöke

A nagy terv sikerült, talajjavítással, növénytelepítéssel, nemesítéssel és hihetetlen nagy szorgalommal, tudással mintabirtokká vált a használhatatlannak ítélt föld, azaz a homok. Beindult a munka. Rövid idõ múltán a környék gazdái, a különbözõ gazdakörök, iskolák egymásnak adták a kilincset, tanulni jöttek, tapasztalatot átvenni. A sikernek mindenhol, mindenben vannak irigyei, így volt ez a Kiskõrös Felsõszebe 26. szám alatti területtel, a Schwarz-tanyával is. Hiszen a gazdát becsülték munkásai, elismerték szomszédai, volt mit irigyelni rajta.

Gyorsan teltek az Ă©vek, megszĂĽlettek a zsidĂłtörvĂ©nyek, megindult az elkobzás. Schwarz SándortĂłl is mindent elvettek: kertĂ©szetĂ©t, gyĂĽmölcsösĂ©t, mind a 72 hold 176 öl kiterjedĂ©sĂ» terĂĽletet, egy nĂ©gyszobás családi házat, kĂ©t cselĂ©dházat, prĂ©sházat, pincĂ©t, magtárat, istállĂłt, a teljes gazdasági, szõlĂ©szeti felszerelĂ©st, jĂłszágállományt, permetezõszereket. 1943. január havában kobozta el az Országos FöldhitelintĂ©zet Ă©s a VitĂ©zi SzĂ©knek adományozta. A családot a birtokon lĂ©võ lakásbĂłl ekkor mĂ©g nem telepĂ­tettĂ©k ki, ott lakhattak továbbra is. Nem sokáig örĂĽlhettek ennek a „kegynek”: február 28-án megjelent vitĂ©z dálnoki MiklĂłs BĂ©la vezĂ©rezredes, közölve, hogy a birtokában lĂ©võ Ă­rás szerint itt már minden, de minden az övĂ©, õ azt a VitĂ©zi SzĂ©ktõl Ă©rdemei elismerĂ©sĂ©ĂĽl, a nemzet ajándĂ©kakĂ©nt kapta meg. NyomatĂ©kkal hangsĂşlyozta, az átvĂ©telt azonnal megkezdi. A lakást hat hĂ©ten belĂĽl kell elhagynia a Schwarz családnak. Dálnoki MiklĂłs BĂ©la jĂłl Ă©rtesĂĽlt volt, a faluban lĂ©võ, a Schwarz famĂ­lia tulajdonát kĂ©pezõ borpincĂ©t Ă©s az ott lĂ©võ bort is kisajátĂ­totta. A vezĂ©rezredes figyelmen kĂ­vĂĽl hagyta, hogy Schwarz Sándor – lĂ©vĂ©n tizenketten testvĂ©rek – annak csak 1/12-ed rĂ©szben tulajdonosa. A borospincĂ©ben ott volt a szõlĂ©szethez szĂĽksĂ©ges felszerelĂ©s Ă©s hordĂłkban a bor. Az Ăşj tulaj a bort azonnal Pestre vitette.

Schwarz Sándornak egyvalami maradt birtokából: a Bajai Takarékszövetkezetnél lévõ 72 ezer pengõ jelzálogkölcsöne, azt ráhagyta a vezérezredes, a bank felé az elzavart tulajdonosnak kellett fizetnie továbbra is. Hogy mibõl, az a katonát nem érdekelte. A zsidó család félt, örültek, hogy élnek. Barátai, ismerõsei segítségével Pestre menekülve a nyári üldözést átélték, igaz, Schwarz két fiát, Miklóst és Endrét munkaszolgálatra vitték. De legalább éltek. Felesége viszont az egyik transzportba került, többet nem látták! 1944 novemberében a korosodó férfit is sáncmunkára viszik.

Endre 1944 novemberĂ©ben szökött meg, átĂ©lte a frontvonulást, õt valĂłban felszabadĂ­tották, aligha gondolt arra, hogy ez a jövõ sem hoz sok jĂłt családjának. Amint lehetett, Kiskõrösre ment, apja munkára nevelte, tudatában volt, hogy a föld nem vár, az idõszaknak megfelelõ gazdálkodást azonnal el kell kezdeni. Biztos volt abban, hogy a zsidĂłtörvĂ©nyek hatályukat vesztettĂ©k, visszakapják földjĂĽket, vagyonukat. Neki is látott dolgozni. PĂ©nze nem volt, a szomszĂ©dok, ismerõsök bĂ­ztak benne, a munkaszeretetĂ©ben, tudták „apja fia”, adtak neki kölcsönt.

Dálnoki MiklĂłs BĂ©la vezĂ©rezredes 1945 elejĂ©n jelent meg Kiskõrösön, hogy „birtokát” szemĂĽgyre vegye. Ma már lehetetlen rekonstruálni, mit Ă©rzett, mit gondolt, amikor meglátta ott Schwarz EndrĂ©t, amint szorgosan dolgozik az ideiglenesen nála otthonra lelt, deportált társaival. Egy tĂ©ny, a parancsnokláshoz szokott tábornok utasĂ­tott: itt minden az övĂ©, menjenek el. SzĂłlt a vele Ă©rkezõ százados vejĂ©nek, aki az ottani orosz katonák parancsnokával váltott is nĂ©hány szĂłt. Eljött a kijĂłzanodás pillanata: Endre tĂ©vedett, amikor azt gondolta, hogy számára is itt a szabadság. Tiltakozik, azonban a katonák parancsot kapnak Ă©s letartĂłztatják, mindenkit elvisznek.

Budapesten idõközben megszûnik az ostromgyûrû, befejezõdik a harc. Schwarz Sándor igazán körülményesen, de lejut Kiskõrösre, ahol megdöbbenve látja, birtoka mégsem az övé, Miklós rendelkezik felette. A Kiskõrösi Földosztó Bizottsághoz fordul, tegyenek igazat, adják vissza jogos vagyonát. Teljes az egyetértés: egyhangú határozattal neki ítélik. Az ítélet, a jogalap már megvan, de mit ér az az erõszakkal, ez esetben a szovjet fegyverekkel szemben? Miklós közli, a birtok az övé, annyit megtesz, hogy Schwarznak üzen, hagyja a birtokát, majd ad helyette mást, valahogy kárpótolja.

A katonai erõ a vezĂ©rezredes – ekkor egyben a magyar miniszterelnök – oldalán van, Kiskõrös döntĂ©sĂ©t megfellebbezik a KecskemĂ©ti FöldosztĂł Tanácsnál, Ăşjabb vizsgálat indul. A közsĂ©gben már Ă©ledeznek a pártok, a kisgazdák, a kommunisták, a szociáldemokraták, az Ăşjabb vizsgálatnál is Schwarznak Ă­tĂ©lik a birtokot. Az Ă­tĂ©letben nemcsak az elõrelátás játszott szerepet, hanem az indokok is. MiklĂłs pĂ©ldául az akkor megszokott 120 pengõ helyett csak 40-50 pengõ napszámot fizetett munkásainak. Az elmĂşlt gazdasági Ă©ve nyeresĂ©ges volt, nem fosztották ki a harcok folyamán, mĂ©g akkor is 300 hektoliter bora volt a pincĂ©ben, mintegy 2 milliĂł pengõ Ă©rtĂ©kben. Nem permetezte a gyĂĽmölcsfákat, nem javĂ­totta az Ă©pĂĽleteket, csak a hasznot nĂ©zte.

A Kiskõrösi Földosztó Bizottság elküldte jegyzõkönyvét, határozatát Kecskemétre, de az ott lévõ hivatalnokok szerint oda soha nem érkezett meg. A Kecskeméti Földbirtokrendezõ Tanács 1945 júliusában közli Schwarzcal, hogy az Országos Földbirtokrendezõ Tanácstól azt az írásbeli utasítást kapták, hogy a birtokkal kapcsolatosan minden intézkedést hatályon kívül kell helyezni, és az újabb intézkedésig az dálnoki Miklós Béla tulajdona.

Ezt követõen újabb jogvita indul. Schwarz hivatkozik a nem oly rég megalkotott törvényre (560/1845 F. M. sz. rendelet 68.§), mely szerint az elkobzott zsidó vagyont vissza kell adni eredeti tulajdonosának. Dálnoki Miklós hazaszeretetére hivatkozik, arra, hogy a szovjetekhez való átállásával nagy szolgálatot tett a hazának. A Schwarz kontra dálnoki Miklós tulajdonvita egyre kínosabb üggyé vált. A község pártjai 1945. június 11-én azonos szövegû levéllel fordultak országos vezetõikhez, hogy a terület kerüljön vissza Schwarz Sándor tulajdonába. Kérésük új momentumot is tartalmaz.

Indokként hozták fel dálnoki Miklós szociális érzéketlenségét, azt, hogy munkásainak kevesebbet fizet. Schwarznál 40-50 munkás dolgozott, most csak 6-8, és azok is sváb internáltak. A háború alatt, aki nála dolgozott, azt felmentette a behívástól, de bért nem fizetett nekik. Mindezek, illetve a becsület is azt kívánta, hogy a terület legyen, pontosabban maradjon Schwarz Sándor tulajdona.

Dálnoki Miklós Béla csillaga lassan hanyatlani kezdett, Schwarz Sándor birtokba vehette saját földjét, dolgozhatott, embereknek adott munkát. Öröme azonban nem sokáig tartott, hiszen a visszaadott földet nem tudta megvédeni a szovjet mintájú kolhozosítástól. A föld köztulajdonná vált, múlt az idõ, majd a rendszerváltással megint elérkezett a tulajdonrendezés lehetõsége. A terület napjainkban ismét magántulajdon, de nem a Schwarz család kapta meg jogos örökségét.

TragĂ©diájuk hĂ»en tĂĽkrözi a törtĂ©nelmi igazságtalanságokat. VagyonuktĂłl megfosztja õket a zsidĂłtörvĂ©ny, ám hiába bĂ­znak a gyõztesekben, a kommunista jelszavakat skandálĂł Ăşj rend sem adja vissza jussukat, inkább kiosztja emberei között. Buda villáinak jĂł rĂ©sze hasonlĂł titkokat rejt: nyilasok, majd kommunisták bitorolták, hogy leszármazottaik – tagadva ugyan elõdeik elveit – ma is ott Ă©ljenek.

VitĂ©z lĂłfõ dálnoki MiklĂłs BĂ©la
A Ludovika AkadĂ©mia elvĂ©gzĂ©se után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták. Az elsõ világháborĂşban több fronton is szolgált. A vezĂ©rkari akadĂ©miát 1920–21-ben vĂ©gezte el, ezután a honvĂ©delmi minisztĂ©riumban dolgozott. 1929-ben vitĂ©zi cĂ­met kapott, ugyanebben az Ă©vben lett Horthy kormányzĂł katonai irodájának fõnökhelyettese, 1933–36 között Berlinben katonai attasĂ©. 1938-ban kineveztĂ©k a 2. lovasdandár parancsnokává, a következõ Ă©vben tábornok lett. 1940-tõl mint az I. gyorshadtest parancsnoka rĂ©szt vett Jugoszlávia Ă©s a Szovjet­uniĂł elleni hadjáratokban. 1941. november 1-jĂ©tõl altábornaggyá, 1942-ben pedig a kolozsvári hadtest parancsnokává neveztĂ©k ki. 1942. oktĂłber vĂ©gĂ©tõl Horthy MiklĂłs katonai irodájának fõnöke, fõhadsegĂ©d, 1943-ban vezĂ©rezredessĂ© lĂ©ptettĂ©k elõ, 1944. augusztus 1-jĂ©n vette át az Északkeleti-Kárpátokban állomásozĂł 1. magyar hadsereg vezetĂ©sĂ©t.
Horthy 1944. oktĂłber 15-Ă©n fegyverszĂĽnetet kĂ©rt a SzovjetuniĂłtĂłl Ă©s a hitleri NĂ©metországgal valĂł szembefordulásra szánta el magát. A kiugrás lebonyolĂ­tásával az 1. hadsereg parancsnokát, dálnoki MiklĂłs BĂ©lát bĂ­zta meg nĂ©hány más katonai Ă©s civil szemĂ©llyel egyĂĽtt, ám ez a nem megfelelõ elõkĂ©szĂ­tettsĂ©g miatt megbukott. A hungarista hatalomátvĂ©tel után dálnoki MiklĂłs BĂ©la átállt a szovjet csapatokhoz. EgysĂ©geit hadiparancsban utasĂ­totta a szovjetekkel valĂł ellensĂ©geskedĂ©s azonnali beszĂĽntetĂ©sĂ©re, Ă©s a nĂ©metekkel valĂł szembefordulásra.
1944. december 21-én Debrecenben, a Református Kollégiumban ült össze az Ideiglenes Nemzetgyûlés, amely Ideiglenes Nemzeti Kormányt, annak élére pedig december 22-én miniszterelnököt választott dálnoki Miklós Béla személyében, aki az 1945. november 15-ei választásokig töltötte be tisztét.
Kormányzása alatt hurcolták el azt a több százezer hadifoglyot Ă©s civilt, akiket a törtĂ©netĂ­rás által kĂ©sõbb „málenkij robot”-nak nevezett esemĂ©nyek áldozataikĂ©nt ismerĂĽnk. Dálnoki MiklĂłs BĂ©la nem indult az 1947-es magyarországi országgyûlĂ©si választásokon. A parlamentbe kĂĽlön törvĂ©ny alapján kerĂĽlt be: mint közĂ©leti szemĂ©lyisĂ©g – miniszterelnöki munkásságának elismerĂ©sekĂ©nt. Az 1947. Ă©vi „kĂ©kcĂ©dulás” választások elõtt lĂ©pett be a Magyar FĂĽggetlensĂ©gi Pártba, amelynek vezetõsĂ©gi tagja volt. Miután megfosztották mandátumátĂłl, visszavonult a közĂ©lettõl, politikailag teljesen elszigetelõdött, családját zaklatni kezdtĂ©k. 1948. november 21-Ă©n hunyt el Budapesten.
(Forrás: wikipedia.org)

Link

Hozzászólások


#11 | istok bela - 2013. július 21. 16:37:56
rozsola! Ha egy épületnek a tetejét felújítják, akkor azt használni is fogják rendszeresen. Hogy kevés a városodban a zsidó, majd bibi gondoskodik utánpótlásról mielõtt beáldozza izraelt. Megy majd felétek is az el-al jumbo. ;)
#12 | rozsola - 2013. július 21. 17:07:16
Erre számítunk mi is. Talán a " Keleti szél " továbbsodorja a repcsit nyugat felé.
#13 | 9323 - 2013. július 21. 17:15:19
Hahaha :D Valaki elhiszi errõl a dolgos zsidóról szóló esti mesét?
Odáig elhiszem, hogy megvette azt a területet, bár törvényeink szerint más országbéli birtokhoz nem juthat...
És az mennyire hihetõ, hogy a zsidó több pénzt fizetett a cselédeinek, mint a magyar ezredes?
Bár ez az ezredes is egy mocsok hazaáruló volt, szóval nem lehetett annyira magyar õ sem...
#14 | kukackac - 2013. július 21. 17:17:47
Ezzel a keleti széllel csak az a baj hogy az hordta szét ezt a szemetet! s_*_kac

previous.presstv.ir/photo/20130719/golpira20130719235640060.jpg

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.