Navigáció
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
Üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
Így vette el a zsidók tulajdonát Magyarország miniszterelnöke
Újabb holokamu-tagadás és persze prognózis a "jövõre". Kiskõrös? Zsinagóga "zsidók nélkül?" Link
A mĂşlt század elejĂ©n nemcsak hittestvĂ©rei, hanem a környĂ©k lakĂłi is meghökkenve nĂ©ztek a Kiskõrösön Ă©lõ Schwarz Sándorra, amikor a közsĂ©g mellett 70 katasztrális hold földet vásárolt. Az Ăşj földtulajdonos szakĂtott elõdei, rokonai öröklõdõ tevĂ©kenysĂ©geivel: a kereskedelemmel, az orvoslással Ă©s az ĂĽgyvĂ©dkedĂ©ssel. Szerette a földet, meg akarta mĂ»velni, önmagának Ă©s környezetĂ©nek bebizonyĂtani, hogy a futĂłhomokon is lehet mintagazdaságot lĂ©trehozni.
Így vette el a zsidók tulajdonát Magyarország miniszterelnöke
A nagy terv sikerĂĽlt, talajjavĂtással, növĂ©nytelepĂtĂ©ssel, nemesĂtĂ©ssel Ă©s hihetetlen nagy szorgalommal, tudással mintabirtokká vált a használhatatlannak ĂtĂ©lt föld, azaz a homok. Beindult a munka. Rövid idõ mĂşltán a környĂ©k gazdái, a kĂĽlönbözõ gazdakörök, iskolák egymásnak adták a kilincset, tanulni jöttek, tapasztalatot átvenni. A sikernek mindenhol, mindenben vannak irigyei, Ăgy volt ez a Kiskõrös Felsõszebe 26. szám alatti terĂĽlettel, a Schwarz-tanyával is. Hiszen a gazdát becsĂĽltĂ©k munkásai, elismertĂ©k szomszĂ©dai, volt mit irigyelni rajta.
Gyorsan teltek az Ă©vek, megszĂĽlettek a zsidĂłtörvĂ©nyek, megindult az elkobzás. Schwarz SándortĂłl is mindent elvettek: kertĂ©szetĂ©t, gyĂĽmölcsösĂ©t, mind a 72 hold 176 öl kiterjedĂ©sĂ» terĂĽletet, egy nĂ©gyszobás családi házat, kĂ©t cselĂ©dházat, prĂ©sházat, pincĂ©t, magtárat, istállĂłt, a teljes gazdasági, szõlĂ©szeti felszerelĂ©st, jĂłszágállományt, permetezõszereket. 1943. január havában kobozta el az Országos FöldhitelintĂ©zet Ă©s a VitĂ©zi SzĂ©knek adományozta. A családot a birtokon lĂ©võ lakásbĂłl ekkor mĂ©g nem telepĂtettĂ©k ki, ott lakhattak továbbra is. Nem sokáig örĂĽlhettek ennek a „kegynek”: február 28-án megjelent vitĂ©z dálnoki MiklĂłs BĂ©la vezĂ©rezredes, közölve, hogy a birtokában lĂ©võ Ărás szerint itt már minden, de minden az övĂ©, õ azt a VitĂ©zi SzĂ©ktõl Ă©rdemei elismerĂ©séül, a nemzet ajándĂ©kakĂ©nt kapta meg. NyomatĂ©kkal hangsĂşlyozta, az átvĂ©telt azonnal megkezdi. A lakást hat hĂ©ten belĂĽl kell elhagynia a Schwarz családnak. Dálnoki MiklĂłs BĂ©la jĂłl Ă©rtesĂĽlt volt, a faluban lĂ©võ, a Schwarz famĂlia tulajdonát kĂ©pezõ borpincĂ©t Ă©s az ott lĂ©võ bort is kisajátĂtotta. A vezĂ©rezredes figyelmen kĂvĂĽl hagyta, hogy Schwarz Sándor – lĂ©vĂ©n tizenketten testvĂ©rek – annak csak 1/12-ed rĂ©szben tulajdonosa. A borospincĂ©ben ott volt a szõlĂ©szethez szĂĽksĂ©ges felszerelĂ©s Ă©s hordĂłkban a bor. Az Ăşj tulaj a bort azonnal Pestre vitette.
Schwarz Sándornak egyvalami maradt birtokábĂłl: a Bajai TakarĂ©kszövetkezetnĂ©l lĂ©võ 72 ezer pengõ jelzálogkölcsöne, azt ráhagyta a vezĂ©rezredes, a bank felĂ© az elzavart tulajdonosnak kellett fizetnie továbbra is. Hogy mibõl, az a katonát nem Ă©rdekelte. A zsidĂł család fĂ©lt, örĂĽltek, hogy Ă©lnek. Barátai, ismerõsei segĂtsĂ©gĂ©vel Pestre menekĂĽlve a nyári ĂĽldözĂ©st átĂ©ltĂ©k, igaz, Schwarz kĂ©t fiát, MiklĂłst Ă©s EndrĂ©t munkaszolgálatra vittĂ©k. De legalább Ă©ltek. FelesĂ©ge viszont az egyik transzportba kerĂĽlt, többet nem látták! 1944 novemberĂ©ben a korosodĂł fĂ©rfit is sáncmunkára viszik.
Endre 1944 novemberĂ©ben szökött meg, átĂ©lte a frontvonulást, õt valĂłban felszabadĂtották, aligha gondolt arra, hogy ez a jövõ sem hoz sok jĂłt családjának. Amint lehetett, Kiskõrösre ment, apja munkára nevelte, tudatában volt, hogy a föld nem vár, az idõszaknak megfelelõ gazdálkodást azonnal el kell kezdeni. Biztos volt abban, hogy a zsidĂłtörvĂ©nyek hatályukat vesztettĂ©k, visszakapják földjĂĽket, vagyonukat. Neki is látott dolgozni. PĂ©nze nem volt, a szomszĂ©dok, ismerõsök bĂztak benne, a munkaszeretetĂ©ben, tudták „apja fia”, adtak neki kölcsönt.
Dálnoki MiklĂłs BĂ©la vezĂ©rezredes 1945 elejĂ©n jelent meg Kiskõrösön, hogy „birtokát” szemĂĽgyre vegye. Ma már lehetetlen rekonstruálni, mit Ă©rzett, mit gondolt, amikor meglátta ott Schwarz EndrĂ©t, amint szorgosan dolgozik az ideiglenesen nála otthonra lelt, deportált társaival. Egy tĂ©ny, a parancsnokláshoz szokott tábornok utasĂtott: itt minden az övĂ©, menjenek el. SzĂłlt a vele Ă©rkezõ százados vejĂ©nek, aki az ottani orosz katonák parancsnokával váltott is nĂ©hány szĂłt. Eljött a kijĂłzanodás pillanata: Endre tĂ©vedett, amikor azt gondolta, hogy számára is itt a szabadság. Tiltakozik, azonban a katonák parancsot kapnak Ă©s letartĂłztatják, mindenkit elvisznek.
Budapesten idõközben megszĂ»nik az ostromgyĂ»rĂ», befejezõdik a harc. Schwarz Sándor igazán körĂĽlmĂ©nyesen, de lejut Kiskõrösre, ahol megdöbbenve látja, birtoka mĂ©gsem az övĂ©, MiklĂłs rendelkezik felette. A Kiskõrösi FöldosztĂł Bizottsághoz fordul, tegyenek igazat, adják vissza jogos vagyonát. Teljes az egyetĂ©rtĂ©s: egyhangĂş határozattal neki ĂtĂ©lik. Az ĂtĂ©let, a jogalap már megvan, de mit Ă©r az az erõszakkal, ez esetben a szovjet fegyverekkel szemben? MiklĂłs közli, a birtok az övĂ©, annyit megtesz, hogy Schwarznak ĂĽzen, hagyja a birtokát, majd ad helyette mást, valahogy kárpĂłtolja.
A katonai erõ a vezĂ©rezredes – ekkor egyben a magyar miniszterelnök – oldalán van, Kiskõrös döntĂ©sĂ©t megfellebbezik a KecskemĂ©ti FöldosztĂł Tanácsnál, Ăşjabb vizsgálat indul. A közsĂ©gben már Ă©ledeznek a pártok, a kisgazdák, a kommunisták, a szociáldemokraták, az Ăşjabb vizsgálatnál is Schwarznak ĂtĂ©lik a birtokot. Az ĂtĂ©letben nemcsak az elõrelátás játszott szerepet, hanem az indokok is. MiklĂłs pĂ©ldául az akkor megszokott 120 pengõ helyett csak 40-50 pengõ napszámot fizetett munkásainak. Az elmĂşlt gazdasági Ă©ve nyeresĂ©ges volt, nem fosztották ki a harcok folyamán, mĂ©g akkor is 300 hektoliter bora volt a pincĂ©ben, mintegy 2 milliĂł pengõ Ă©rtĂ©kben. Nem permetezte a gyĂĽmölcsfákat, nem javĂtotta az Ă©pĂĽleteket, csak a hasznot nĂ©zte.
A Kiskõrösi FöldosztĂł Bizottság elkĂĽldte jegyzõkönyvĂ©t, határozatát KecskemĂ©tre, de az ott lĂ©võ hivatalnokok szerint oda soha nem Ă©rkezett meg. A KecskemĂ©ti Földbirtokrendezõ Tanács 1945 jĂşliusában közli Schwarzcal, hogy az Országos Földbirtokrendezõ TanácstĂłl azt az Ărásbeli utasĂtást kapták, hogy a birtokkal kapcsolatosan minden intĂ©zkedĂ©st hatályon kĂvĂĽl kell helyezni, Ă©s az Ăşjabb intĂ©zkedĂ©sig az dálnoki MiklĂłs BĂ©la tulajdona.
Ezt követõen Ăşjabb jogvita indul. Schwarz hivatkozik a nem oly rĂ©g megalkotott törvĂ©nyre (560/1845 F. M. sz. rendelet 68.§), mely szerint az elkobzott zsidĂł vagyont vissza kell adni eredeti tulajdonosának. Dálnoki MiklĂłs hazaszeretetĂ©re hivatkozik, arra, hogy a szovjetekhez valĂł átállásával nagy szolgálatot tett a hazának. A Schwarz kontra dálnoki MiklĂłs tulajdonvita egyre kĂnosabb ĂĽggyĂ© vált. A közsĂ©g pártjai 1945. jĂşnius 11-Ă©n azonos szövegĂ» levĂ©llel fordultak országos vezetõikhez, hogy a terĂĽlet kerĂĽljön vissza Schwarz Sándor tulajdonába. KĂ©rĂ©sĂĽk Ăşj momentumot is tartalmaz.
IndokkĂ©nt hozták fel dálnoki MiklĂłs szociális Ă©rzĂ©ketlensĂ©gĂ©t, azt, hogy munkásainak kevesebbet fizet. Schwarznál 40-50 munkás dolgozott, most csak 6-8, Ă©s azok is sváb internáltak. A háborĂş alatt, aki nála dolgozott, azt felmentette a behĂvástĂłl, de bĂ©rt nem fizetett nekik. Mindezek, illetve a becsĂĽlet is azt kĂvánta, hogy a terĂĽlet legyen, pontosabban maradjon Schwarz Sándor tulajdona.
Dálnoki MiklĂłs BĂ©la csillaga lassan hanyatlani kezdett, Schwarz Sándor birtokba vehette saját földjĂ©t, dolgozhatott, embereknek adott munkát. Ă–röme azonban nem sokáig tartott, hiszen a visszaadott földet nem tudta megvĂ©deni a szovjet mintájĂş kolhozosĂtástĂłl. A föld köztulajdonná vált, mĂşlt az idõ, majd a rendszerváltással megint elĂ©rkezett a tulajdonrendezĂ©s lehetõsĂ©ge. A terĂĽlet napjainkban ismĂ©t magántulajdon, de nem a Schwarz család kapta meg jogos öröksĂ©gĂ©t.
TragĂ©diájuk hĂ»en tĂĽkrözi a törtĂ©nelmi igazságtalanságokat. VagyonuktĂłl megfosztja õket a zsidĂłtörvĂ©ny, ám hiába bĂznak a gyõztesekben, a kommunista jelszavakat skandálĂł Ăşj rend sem adja vissza jussukat, inkább kiosztja emberei között. Buda villáinak jĂł rĂ©sze hasonlĂł titkokat rejt: nyilasok, majd kommunisták bitorolták, hogy leszármazottaik – tagadva ugyan elõdeik elveit – ma is ott Ă©ljenek.
VitĂ©z lĂłfõ dálnoki MiklĂłs BĂ©la
A Ludovika AkadĂ©mia elvĂ©gzĂ©se után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták. Az elsõ világháborĂşban több fronton is szolgált. A vezĂ©rkari akadĂ©miát 1920–21-ben vĂ©gezte el, ezután a honvĂ©delmi minisztĂ©riumban dolgozott. 1929-ben vitĂ©zi cĂmet kapott, ugyanebben az Ă©vben lett Horthy kormányzĂł katonai irodájának fõnökhelyettese, 1933–36 között Berlinben katonai attasĂ©. 1938-ban kineveztĂ©k a 2. lovasdandár parancsnokává, a következõ Ă©vben tábornok lett. 1940-tõl mint az I. gyorshadtest parancsnoka rĂ©szt vett Jugoszlávia Ă©s a SzovjetÂuniĂł elleni hadjáratokban. 1941. november 1-jĂ©tõl altábornaggyá, 1942-ben pedig a kolozsvári hadtest parancsnokává neveztĂ©k ki. 1942. oktĂłber vĂ©gĂ©tõl Horthy MiklĂłs katonai irodájának fõnöke, fõhadsegĂ©d, 1943-ban vezĂ©rezredessĂ© lĂ©ptettĂ©k elõ, 1944. augusztus 1-jĂ©n vette át az Északkeleti-Kárpátokban állomásozĂł 1. magyar hadsereg vezetĂ©sĂ©t.
Horthy 1944. oktĂłber 15-Ă©n fegyverszĂĽnetet kĂ©rt a SzovjetuniĂłtĂłl Ă©s a hitleri NĂ©metországgal valĂł szembefordulásra szánta el magát. A kiugrás lebonyolĂtásával az 1. hadsereg parancsnokát, dálnoki MiklĂłs BĂ©lát bĂzta meg nĂ©hány más katonai Ă©s civil szemĂ©llyel egyĂĽtt, ám ez a nem megfelelõ elõkĂ©szĂtettsĂ©g miatt megbukott. A hungarista hatalomátvĂ©tel után dálnoki MiklĂłs BĂ©la átállt a szovjet csapatokhoz. EgysĂ©geit hadiparancsban utasĂtotta a szovjetekkel valĂł ellensĂ©geskedĂ©s azonnali beszĂĽntetĂ©sĂ©re, Ă©s a nĂ©metekkel valĂł szembefordulásra.
1944. december 21-én Debrecenben, a Református Kollégiumban ült össze az Ideiglenes Nemzetgyûlés, amely Ideiglenes Nemzeti Kormányt, annak élére pedig december 22-én miniszterelnököt választott dálnoki Miklós Béla személyében, aki az 1945. november 15-ei választásokig töltötte be tisztét.
Kormányzása alatt hurcolták el azt a több százezer hadifoglyot Ă©s civilt, akiket a törtĂ©netĂrás által kĂ©sõbb „málenkij robot”-nak nevezett esemĂ©nyek áldozataikĂ©nt ismerĂĽnk. Dálnoki MiklĂłs BĂ©la nem indult az 1947-es magyarországi országgyûlĂ©si választásokon. A parlamentbe kĂĽlön törvĂ©ny alapján kerĂĽlt be: mint közĂ©leti szemĂ©lyisĂ©g – miniszterelnöki munkásságának elismerĂ©sekĂ©nt. Az 1947. Ă©vi „kĂ©kcĂ©dulás” választások elõtt lĂ©pett be a Magyar FĂĽggetlensĂ©gi Pártba, amelynek vezetõsĂ©gi tagja volt. Miután megfosztották mandátumátĂłl, visszavonult a közĂ©lettõl, politikailag teljesen elszigetelõdött, családját zaklatni kezdtĂ©k. 1948. november 21-Ă©n hunyt el Budapesten.
(Forrás: wikipedia.org)
Link
A mĂşlt század elejĂ©n nemcsak hittestvĂ©rei, hanem a környĂ©k lakĂłi is meghökkenve nĂ©ztek a Kiskõrösön Ă©lõ Schwarz Sándorra, amikor a közsĂ©g mellett 70 katasztrális hold földet vásárolt. Az Ăşj földtulajdonos szakĂtott elõdei, rokonai öröklõdõ tevĂ©kenysĂ©geivel: a kereskedelemmel, az orvoslással Ă©s az ĂĽgyvĂ©dkedĂ©ssel. Szerette a földet, meg akarta mĂ»velni, önmagának Ă©s környezetĂ©nek bebizonyĂtani, hogy a futĂłhomokon is lehet mintagazdaságot lĂ©trehozni.
Így vette el a zsidók tulajdonát Magyarország miniszterelnöke
A nagy terv sikerĂĽlt, talajjavĂtással, növĂ©nytelepĂtĂ©ssel, nemesĂtĂ©ssel Ă©s hihetetlen nagy szorgalommal, tudással mintabirtokká vált a használhatatlannak ĂtĂ©lt föld, azaz a homok. Beindult a munka. Rövid idõ mĂşltán a környĂ©k gazdái, a kĂĽlönbözõ gazdakörök, iskolák egymásnak adták a kilincset, tanulni jöttek, tapasztalatot átvenni. A sikernek mindenhol, mindenben vannak irigyei, Ăgy volt ez a Kiskõrös Felsõszebe 26. szám alatti terĂĽlettel, a Schwarz-tanyával is. Hiszen a gazdát becsĂĽltĂ©k munkásai, elismertĂ©k szomszĂ©dai, volt mit irigyelni rajta.
Gyorsan teltek az Ă©vek, megszĂĽlettek a zsidĂłtörvĂ©nyek, megindult az elkobzás. Schwarz SándortĂłl is mindent elvettek: kertĂ©szetĂ©t, gyĂĽmölcsösĂ©t, mind a 72 hold 176 öl kiterjedĂ©sĂ» terĂĽletet, egy nĂ©gyszobás családi házat, kĂ©t cselĂ©dházat, prĂ©sházat, pincĂ©t, magtárat, istállĂłt, a teljes gazdasági, szõlĂ©szeti felszerelĂ©st, jĂłszágállományt, permetezõszereket. 1943. január havában kobozta el az Országos FöldhitelintĂ©zet Ă©s a VitĂ©zi SzĂ©knek adományozta. A családot a birtokon lĂ©võ lakásbĂłl ekkor mĂ©g nem telepĂtettĂ©k ki, ott lakhattak továbbra is. Nem sokáig örĂĽlhettek ennek a „kegynek”: február 28-án megjelent vitĂ©z dálnoki MiklĂłs BĂ©la vezĂ©rezredes, közölve, hogy a birtokában lĂ©võ Ărás szerint itt már minden, de minden az övĂ©, õ azt a VitĂ©zi SzĂ©ktõl Ă©rdemei elismerĂ©séül, a nemzet ajándĂ©kakĂ©nt kapta meg. NyomatĂ©kkal hangsĂşlyozta, az átvĂ©telt azonnal megkezdi. A lakást hat hĂ©ten belĂĽl kell elhagynia a Schwarz családnak. Dálnoki MiklĂłs BĂ©la jĂłl Ă©rtesĂĽlt volt, a faluban lĂ©võ, a Schwarz famĂlia tulajdonát kĂ©pezõ borpincĂ©t Ă©s az ott lĂ©võ bort is kisajátĂtotta. A vezĂ©rezredes figyelmen kĂvĂĽl hagyta, hogy Schwarz Sándor – lĂ©vĂ©n tizenketten testvĂ©rek – annak csak 1/12-ed rĂ©szben tulajdonosa. A borospincĂ©ben ott volt a szõlĂ©szethez szĂĽksĂ©ges felszerelĂ©s Ă©s hordĂłkban a bor. Az Ăşj tulaj a bort azonnal Pestre vitette.
Schwarz Sándornak egyvalami maradt birtokábĂłl: a Bajai TakarĂ©kszövetkezetnĂ©l lĂ©võ 72 ezer pengõ jelzálogkölcsöne, azt ráhagyta a vezĂ©rezredes, a bank felĂ© az elzavart tulajdonosnak kellett fizetnie továbbra is. Hogy mibõl, az a katonát nem Ă©rdekelte. A zsidĂł család fĂ©lt, örĂĽltek, hogy Ă©lnek. Barátai, ismerõsei segĂtsĂ©gĂ©vel Pestre menekĂĽlve a nyári ĂĽldözĂ©st átĂ©ltĂ©k, igaz, Schwarz kĂ©t fiát, MiklĂłst Ă©s EndrĂ©t munkaszolgálatra vittĂ©k. De legalább Ă©ltek. FelesĂ©ge viszont az egyik transzportba kerĂĽlt, többet nem látták! 1944 novemberĂ©ben a korosodĂł fĂ©rfit is sáncmunkára viszik.
Endre 1944 novemberĂ©ben szökött meg, átĂ©lte a frontvonulást, õt valĂłban felszabadĂtották, aligha gondolt arra, hogy ez a jövõ sem hoz sok jĂłt családjának. Amint lehetett, Kiskõrösre ment, apja munkára nevelte, tudatában volt, hogy a föld nem vár, az idõszaknak megfelelõ gazdálkodást azonnal el kell kezdeni. Biztos volt abban, hogy a zsidĂłtörvĂ©nyek hatályukat vesztettĂ©k, visszakapják földjĂĽket, vagyonukat. Neki is látott dolgozni. PĂ©nze nem volt, a szomszĂ©dok, ismerõsök bĂztak benne, a munkaszeretetĂ©ben, tudták „apja fia”, adtak neki kölcsönt.
Dálnoki MiklĂłs BĂ©la vezĂ©rezredes 1945 elejĂ©n jelent meg Kiskõrösön, hogy „birtokát” szemĂĽgyre vegye. Ma már lehetetlen rekonstruálni, mit Ă©rzett, mit gondolt, amikor meglátta ott Schwarz EndrĂ©t, amint szorgosan dolgozik az ideiglenesen nála otthonra lelt, deportált társaival. Egy tĂ©ny, a parancsnokláshoz szokott tábornok utasĂtott: itt minden az övĂ©, menjenek el. SzĂłlt a vele Ă©rkezõ százados vejĂ©nek, aki az ottani orosz katonák parancsnokával váltott is nĂ©hány szĂłt. Eljött a kijĂłzanodás pillanata: Endre tĂ©vedett, amikor azt gondolta, hogy számára is itt a szabadság. Tiltakozik, azonban a katonák parancsot kapnak Ă©s letartĂłztatják, mindenkit elvisznek.
Budapesten idõközben megszĂ»nik az ostromgyĂ»rĂ», befejezõdik a harc. Schwarz Sándor igazán körĂĽlmĂ©nyesen, de lejut Kiskõrösre, ahol megdöbbenve látja, birtoka mĂ©gsem az övĂ©, MiklĂłs rendelkezik felette. A Kiskõrösi FöldosztĂł Bizottsághoz fordul, tegyenek igazat, adják vissza jogos vagyonát. Teljes az egyetĂ©rtĂ©s: egyhangĂş határozattal neki ĂtĂ©lik. Az ĂtĂ©let, a jogalap már megvan, de mit Ă©r az az erõszakkal, ez esetben a szovjet fegyverekkel szemben? MiklĂłs közli, a birtok az övĂ©, annyit megtesz, hogy Schwarznak ĂĽzen, hagyja a birtokát, majd ad helyette mást, valahogy kárpĂłtolja.
A katonai erõ a vezĂ©rezredes – ekkor egyben a magyar miniszterelnök – oldalán van, Kiskõrös döntĂ©sĂ©t megfellebbezik a KecskemĂ©ti FöldosztĂł Tanácsnál, Ăşjabb vizsgálat indul. A közsĂ©gben már Ă©ledeznek a pártok, a kisgazdák, a kommunisták, a szociáldemokraták, az Ăşjabb vizsgálatnál is Schwarznak ĂtĂ©lik a birtokot. Az ĂtĂ©letben nemcsak az elõrelátás játszott szerepet, hanem az indokok is. MiklĂłs pĂ©ldául az akkor megszokott 120 pengõ helyett csak 40-50 pengõ napszámot fizetett munkásainak. Az elmĂşlt gazdasági Ă©ve nyeresĂ©ges volt, nem fosztották ki a harcok folyamán, mĂ©g akkor is 300 hektoliter bora volt a pincĂ©ben, mintegy 2 milliĂł pengõ Ă©rtĂ©kben. Nem permetezte a gyĂĽmölcsfákat, nem javĂtotta az Ă©pĂĽleteket, csak a hasznot nĂ©zte.
A Kiskõrösi FöldosztĂł Bizottság elkĂĽldte jegyzõkönyvĂ©t, határozatát KecskemĂ©tre, de az ott lĂ©võ hivatalnokok szerint oda soha nem Ă©rkezett meg. A KecskemĂ©ti Földbirtokrendezõ Tanács 1945 jĂşliusában közli Schwarzcal, hogy az Országos Földbirtokrendezõ TanácstĂłl azt az Ărásbeli utasĂtást kapták, hogy a birtokkal kapcsolatosan minden intĂ©zkedĂ©st hatályon kĂvĂĽl kell helyezni, Ă©s az Ăşjabb intĂ©zkedĂ©sig az dálnoki MiklĂłs BĂ©la tulajdona.
Ezt követõen Ăşjabb jogvita indul. Schwarz hivatkozik a nem oly rĂ©g megalkotott törvĂ©nyre (560/1845 F. M. sz. rendelet 68.§), mely szerint az elkobzott zsidĂł vagyont vissza kell adni eredeti tulajdonosának. Dálnoki MiklĂłs hazaszeretetĂ©re hivatkozik, arra, hogy a szovjetekhez valĂł átállásával nagy szolgálatot tett a hazának. A Schwarz kontra dálnoki MiklĂłs tulajdonvita egyre kĂnosabb ĂĽggyĂ© vált. A közsĂ©g pártjai 1945. jĂşnius 11-Ă©n azonos szövegĂ» levĂ©llel fordultak országos vezetõikhez, hogy a terĂĽlet kerĂĽljön vissza Schwarz Sándor tulajdonába. KĂ©rĂ©sĂĽk Ăşj momentumot is tartalmaz.
IndokkĂ©nt hozták fel dálnoki MiklĂłs szociális Ă©rzĂ©ketlensĂ©gĂ©t, azt, hogy munkásainak kevesebbet fizet. Schwarznál 40-50 munkás dolgozott, most csak 6-8, Ă©s azok is sváb internáltak. A háborĂş alatt, aki nála dolgozott, azt felmentette a behĂvástĂłl, de bĂ©rt nem fizetett nekik. Mindezek, illetve a becsĂĽlet is azt kĂvánta, hogy a terĂĽlet legyen, pontosabban maradjon Schwarz Sándor tulajdona.
Dálnoki MiklĂłs BĂ©la csillaga lassan hanyatlani kezdett, Schwarz Sándor birtokba vehette saját földjĂ©t, dolgozhatott, embereknek adott munkát. Ă–röme azonban nem sokáig tartott, hiszen a visszaadott földet nem tudta megvĂ©deni a szovjet mintájĂş kolhozosĂtástĂłl. A föld köztulajdonná vált, mĂşlt az idõ, majd a rendszerváltással megint elĂ©rkezett a tulajdonrendezĂ©s lehetõsĂ©ge. A terĂĽlet napjainkban ismĂ©t magántulajdon, de nem a Schwarz család kapta meg jogos öröksĂ©gĂ©t.
TragĂ©diájuk hĂ»en tĂĽkrözi a törtĂ©nelmi igazságtalanságokat. VagyonuktĂłl megfosztja õket a zsidĂłtörvĂ©ny, ám hiába bĂznak a gyõztesekben, a kommunista jelszavakat skandálĂł Ăşj rend sem adja vissza jussukat, inkább kiosztja emberei között. Buda villáinak jĂł rĂ©sze hasonlĂł titkokat rejt: nyilasok, majd kommunisták bitorolták, hogy leszármazottaik – tagadva ugyan elõdeik elveit – ma is ott Ă©ljenek.
VitĂ©z lĂłfõ dálnoki MiklĂłs BĂ©la
A Ludovika AkadĂ©mia elvĂ©gzĂ©se után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták. Az elsõ világháborĂşban több fronton is szolgált. A vezĂ©rkari akadĂ©miát 1920–21-ben vĂ©gezte el, ezután a honvĂ©delmi minisztĂ©riumban dolgozott. 1929-ben vitĂ©zi cĂmet kapott, ugyanebben az Ă©vben lett Horthy kormányzĂł katonai irodájának fõnökhelyettese, 1933–36 között Berlinben katonai attasĂ©. 1938-ban kineveztĂ©k a 2. lovasdandár parancsnokává, a következõ Ă©vben tábornok lett. 1940-tõl mint az I. gyorshadtest parancsnoka rĂ©szt vett Jugoszlávia Ă©s a SzovjetÂuniĂł elleni hadjáratokban. 1941. november 1-jĂ©tõl altábornaggyá, 1942-ben pedig a kolozsvári hadtest parancsnokává neveztĂ©k ki. 1942. oktĂłber vĂ©gĂ©tõl Horthy MiklĂłs katonai irodájának fõnöke, fõhadsegĂ©d, 1943-ban vezĂ©rezredessĂ© lĂ©ptettĂ©k elõ, 1944. augusztus 1-jĂ©n vette át az Északkeleti-Kárpátokban állomásozĂł 1. magyar hadsereg vezetĂ©sĂ©t.
Horthy 1944. oktĂłber 15-Ă©n fegyverszĂĽnetet kĂ©rt a SzovjetuniĂłtĂłl Ă©s a hitleri NĂ©metországgal valĂł szembefordulásra szánta el magát. A kiugrás lebonyolĂtásával az 1. hadsereg parancsnokát, dálnoki MiklĂłs BĂ©lát bĂzta meg nĂ©hány más katonai Ă©s civil szemĂ©llyel egyĂĽtt, ám ez a nem megfelelõ elõkĂ©szĂtettsĂ©g miatt megbukott. A hungarista hatalomátvĂ©tel után dálnoki MiklĂłs BĂ©la átállt a szovjet csapatokhoz. EgysĂ©geit hadiparancsban utasĂtotta a szovjetekkel valĂł ellensĂ©geskedĂ©s azonnali beszĂĽntetĂ©sĂ©re, Ă©s a nĂ©metekkel valĂł szembefordulásra.
1944. december 21-én Debrecenben, a Református Kollégiumban ült össze az Ideiglenes Nemzetgyûlés, amely Ideiglenes Nemzeti Kormányt, annak élére pedig december 22-én miniszterelnököt választott dálnoki Miklós Béla személyében, aki az 1945. november 15-ei választásokig töltötte be tisztét.
Kormányzása alatt hurcolták el azt a több százezer hadifoglyot Ă©s civilt, akiket a törtĂ©netĂrás által kĂ©sõbb „málenkij robot”-nak nevezett esemĂ©nyek áldozataikĂ©nt ismerĂĽnk. Dálnoki MiklĂłs BĂ©la nem indult az 1947-es magyarországi országgyûlĂ©si választásokon. A parlamentbe kĂĽlön törvĂ©ny alapján kerĂĽlt be: mint közĂ©leti szemĂ©lyisĂ©g – miniszterelnöki munkásságának elismerĂ©sekĂ©nt. Az 1947. Ă©vi „kĂ©kcĂ©dulás” választások elõtt lĂ©pett be a Magyar FĂĽggetlensĂ©gi Pártba, amelynek vezetõsĂ©gi tagja volt. Miután megfosztották mandátumátĂłl, visszavonult a közĂ©lettõl, politikailag teljesen elszigetelõdött, családját zaklatni kezdtĂ©k. 1948. november 21-Ă©n hunyt el Budapesten.
(Forrás: wikipedia.org)
Link
Hozzászólások
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
istok bela
- 2013. július 21. 16:37:56
#12 |
rozsola
- 2013. július 21. 17:07:16
#13 |
9323
- 2013. július 21. 17:15:19
#14 |
kukackac
- 2013. július 21. 17:17:47
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.