Navigci
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezs
dvzlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
Orbán vezényel, és a devizahitel hibás termék
Szerdán dönthet a kormány a devizahitelesek megsegítésérõl: miután a miniszterelnök kijelentette, hogy a devizahitel hibás termék, sok jóra nem számíthatnak a bankok. Orbán a "hibás terméket" a kormány egyik kritikusának, Róna Péter közgazdásznak a publicisztikáiból vette, aki a devizahitelezéssel kapcsolatban az elõzõ kormányokat épp úgy bírálta, mint Járai Zsigmond és Simor András jegybankelnököket. Hogyan kerül a bankellenes devizahiteles fórumok egyik kedvenc kifejezése a kormányzati cselekvés középpontjába? Elmeséljük.
"Mindenhol a világon ismert az a jogintézmény, amely arról szól, hogy nem árulhatok akkor sem hibás terméket valakinek, hogy ha elmondom neki, hogy könnyen lehet, a termékem hibás" – fejtette ki Orbán Viktor miniszterelnök még július elején a Kúria döntésére reagálva. A kormányfõ hangsúlyozta, hogy alapvetõ jogi kérdés, amit az igazságszolgáltatásnak kellene megválaszolnia, hogy a devizahitel hibás termék volt, vagy sem. A miniszterelnök véleményét Matolcsy György jegybankelnök is osztja: szerinte az eredendõ bûn a devizahitelezés elengedése volt. Ez volt az "a hibás terméke" a rendszernek, amely csapdába vitte az üzleti szektort és a lakosságot. Orbán régi harcostársát, Szász Károly bankfelügyeleti elnököt is leteremtette, mert a kormányfõ interpretációjában az emberekkel szemben a bankok mellé állt – és nem ítélte el a hibás terméket.
A hibás, toxikus termék kifejezés ugyanakkor nem új keletû, a kifejezés már bõven a mostani kormány regnálása elõtt bekerült a közbeszédbe. A kifejezés begyûrûzése pedig egy személyhez kötõdik. Róna Péter közgazdász a devizahiteleket 2008 elejétõl kezdte kritizálni, alapvetõen a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájának ekézésén keresztül. Állítása szerint a Simor András vezette jegybank túlzottan magasan tartotta a forintkamatot, ami vonzóvá tette a devizaalapú kölcsönt, és annak kamatköltségei alatta maradtak az infláció szintjének – ez Róna szerint azt eredményezte, hogy ésszerû volt hitelbõl finanszírozni a fogyasztást. Ekkoriban azonban Róna még nem beszélt hibás termékrõl, egyszerûen egy olyan problémáról, melyet részben a jegybank elhibázott monetáris politikája növesztett nagyra.
Toxikus termék
Egy 2009-es publicisztikájában Róna Péter a devizahitelt olyan toxikus terméknek nevezte, mely aláássa a lakosság pénzügyi egészségét. Ekkor is az MNB felelõsségét firtatta, mert szó nélkül hagyta, hogy a bankok a betétállományukhoz képest közel másfélszer annyi hitelt helyezzenek ki, és hogy az árfolyam- és forráskockázatot átterheljék a családokra. A hibás termék kifejezés és annak kijavítása is 2009-ben jelent meg a közgazdász érvelésében. Egy 2011-ben írt publicisztikájában arról írt, hogy az "efféle hiányosságok kiküszöbölése éppen a piacgazdaság létérdeke még akkor is, ha attól az egyik vagy másik gazdasági szereplõ vagy csoport érdekei sérülnek" – írta, hozzátéve, hogy szerinte a termék vagy szolgáltatás elõállítóját terheli az elõállításból fakadó minden felelõsség, miután a bank a hitelfelvevõt nem látta el a hitelkonstrukcióhoz fûzõdõ mindazon ismerettel, ami szükséges a konstrukció alkalmasságának megítéléséhez.
A miniszterelnök a Kossuth rádióban fejtette ki a devizahitelezéssel kapcsolatos álláspontját
Fotó: MTI/Beliczay László
Az ügyben ekkor már gyakran megszólalt a sajtóban, idézték a Szociális Fórum kezdeményezésével kapcsolatban is, mely pertársaság alakításába fogott a devizahitel-szerzõdések megtámadására. "Már az elején is hibás terméknek tartottam ezt a konstrukciót, amit a legjobb lett volna azonnal kivezetni a piacról. A devizahitel hihetetlenül káros, hiszen nem tudni, hogy a végén mennyit kell visszafizetni. Az adós nem tudja, mennyivel tartozik, ez pedig gazdaságilag és erkölcsileg is elfogadhatatlan" – húzta alá a közgazdász. Hangsúlyozta, a devizahitel pusztító hatással van a bizalomra, és már rég meg kellett volna tisztítani tõle a bankrendszert. De szerinte a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány egyáltalán nem törõdött a problémával, a Fidesz árfolyamgátját pedig nem tartotta hatásosnak. A közgazdász a Bajnai-kormány idején a bankokkal megkötött magatartási kódexet is kárhoztatta, mert elfogadta és "beemelte a kánonba" a devizahitelezés gyakorlatát. Róna, amikor 2012 decemberében lemondott az ökopárt pártalapítványának társelnöki posztjáról, a devizahiteleket ismételten csalárd, hazug terméknek nevezte, a devizahitelezést pedig a legfontosabbnak tartotta azok között az okok között, melyek a gazdaság és a társadalom rossz állapotáért felelõsek. Róna szerint azok felelõsek az LMP szakadásáért is, akik ennek a terméknek a terjedését nem akadályozták meg, és akiket név szerint is megnevezett.
Összejátszottak az adósok és a bankok
Róna Péter idén addig az állításig is elment, hogy a devizahitel nem is hitel. Mint érvelt, a hitel a polgári törvénykönyv meghatározása alapján egy meghatározott összeg kölcsönadása, melyet az adósnak meghatározott feltételekkel vissza kell fizetnie (ez a definíció a Ptk. 523. paragrafusából bontható ki). A devizaalapú hitel esetében viszont az a probléma a közgazdász szerint, hogy kezdettõl fogva nem volt ilyen meghatározott összeg: jóllehet a pénzintézetek devizában pontosan meghatározták a hitelösszeget, forintban a tartozás folyamatosan változik. Ugyanis a devizában meghatározott hitelt forintban bocsátották a hitelfelvevõ rendelkezésére, és a törlesztés idõszaka alatt ugyancsak forintban határozzák meg az aktuális tartozás összegét.
Ez Róna Péter szerint világviszonylatban egyedülálló helyzetet teremtett Magyarországon. A hvg.hu kérdésére azzal érvelt, a kölcsön tõkerészét (gyakorlatilag a kölcsönadott pénzt) világszerte olyan összegnek tekintik, ami nem változhat. Ezzel szemben Magyarországon a devizaalapú hitel forintra átszámított tõkéje az árfolyamváltozások miatt folyamatosan változhat. A bizonytalan konstrukció következménye, hogy az adós a szerzõdéskötés idõpontjában nem tudhatta pontosan mekkora összeget kell majd visszafizetnie, és késõbb sem mérheti ezt fel a törlesztés folyamán, hiszen nem képes megjósolni az árfolyammozgásokat.
Aki beleugrott egy ilyen ügyletbe, szerinte nem felelõsen döntött, hiszen még megközelítõleg sem tudhatta elõre, képes lesz-e visszafizetni a kölcsönt. A bankok viszont, amelyek odaadták ezeket a hiteleket az ügyfeleiknek, ugyancsak nem felelõsen végezték a tevékenységüket, hiszen õk sem határozhatták meg pontosan, mennyi lesz a forintban kifejezett értéke a kihelyezett hiteleknek, és be tudják-e azt hajtani az adósaiktól. Pedig a pénzintézetek minden hitelszerzõdés megkötése elõtt megvizsgálták az adós hitelképességét (erre fizette a hitelfelvevõ az úgynevezett hitelbírálati díjat), és az adóshoz hasonlóan õk is arra a megalapozatlan következtetésre jutottak, hogy a meghatározott devizaösszeget forintban visszakapják.
Ennek az érvelésnek ugyanakkor ellene vethetõ, hogy gyakorlatilag minden változó kamatozású hitel hasonló következménnyel jár. Például, ha valaki most 20 évre forinthitelt vesz fel és lakást vásárol, mert az alacsony jegybanki alapkamat miatt alacsonyabbak lettek a bankok forinthitelkamatai, nem tudhatja, hogy 2, 5 vagy 10 év múlva nem lesz-e a jelenlegi kettõ vagy háromszorosa a jegybanki alapkamat és vele párhuzamosan a hitele kamata. Végeredményben egy forinthiteles sem tudhatja pontosan, mekkora összeget kell majd visszafizetnie összességében, és bár Róna Péter gondolatmenete alapján a forinthitel nem hibás termék, bedõlt forinthitelesek hosszú sora támasztja alá, hogy el lehet számolni ezt is. Ez a megközelítés azonban “túl durva” – reagált Róna Péter a hvg.hu felvetésére, és azzal érvelt, hogy fontos különbséget tenni a hitel tõke- és kamatrésze között. Mint mondta, a forinthitel esetében a kamat változhat, de a tõke változatlan, és ez megfelel a kölcsön fogalmának. Ez sokkal kiszámíthatóbb és kezelhetõbb helyzetet teremt az adós és a pénzintézet számára, mint a devizaalapú hitel, melynél a kamat és a tõke is kiszámíthatatlanul mozog.
Róna Péter szerint a devizaalapú hitel éppen a bankrendszer szempontjából a leginkább hibás termék. Ugyanis kezelhetetlen méretû nyitott devizapozícióba kényszeríti a bankokat, amelybõl csak nagyon hosszú idõ után szabadulhatnak. A bankok ugyanis a devizaforrásokat forintra váltva adtak hitelt az ügyfeleiknek, és ezeket a devizaösszegeket csak évtizedek alatt törlesztik az adósok, miközben ez hatalmas kockázatként és teherként nehezedik a pénzintézetekre.
A Kúria legutóbbi döntésével elégedetlen adósok Orbán Viktor házáshoz vonultak
Fotó: Fülöp Máté
A Kúria döntése nem egyértelmû
Az alábbiakban megpróbáltuk összeszedni, hogy a Kúria döntése nyomán melyek is lehettek a devizahitelek általánosságban mondható kérdéses pontjai, illetve a hírekben szereplõ két kormányzati javaslat – melyeket a szerdai kormányülésen tárgyalnak – mennyire reparálhatná a kialakult helyzetet, vagy mutatna túl azon. Hozzá kell azonban tenni, hogy minden devizahiteles szerzõdés egyedi, így a devizahitelrõl magáról lehet csak fejtegetésbe bocsátkozni, az egyes ügyekben egyedileg kell a körülményeket megnézni.
Bár elsõ ránézésre a Kúria a bankok javára döntött, és a pénzintézetek fellélegezhettek, hiszen a legfõbb bírói szerv nem olyan ítéletet hozott, amely hivatkozási alapként vesztes devizahiteles perek tömegét zúdítaná rájuk. A Kúria honlapján olvasható ítélet és indoklás alapján azonban korántsem ilyen egyértelmû az eredmény. A konkrét perben lényegében arról a kérdésrõl volt szó, hogy a devizahitelessel szemben a bank által érvényesített árfolyamrést költségnek kell tekinteni vagy nem, és fel kellett-e tüntetni a devizahitel-szerzõdésben.
A Kúria indoklása szerint a banknak tételesen fel kellett volna tüntetnie a hitelszerzõdésben vagy azt, hogy milyen mértékû lehet a törlesztés ideje alatt az árfolyamrés (a Kúria fogalomhasználata szerint ez az a százalékban kifejezhetõ mérték, amellyel a deviza vételi és eladási árfolyama eltér a bank által alkalmazott aktuális középárfolyamtól – az érintett OTP-s hitelben ez +/- 0,5 százalék volt a törlesztés elsõ két évében, ami késõbb megemelkedett). Vagy pedig azt kellett volna meghatározni, hogy milyen mértékben térhet el a vételi és az eladási árfolyam (az érintett OTP-s hitelszerzõdésben ez legfeljebb 1 százalékos eltérés volt a törlesztés elsõ két évében, majd megemelkedett). Ezt az árfolyamrést azonban az OTP devizahitel-szerzõdése tételesen nem tartalmazta, és a Kúria lényegében ezért értett egyet a másodfokú ítélettel, semmisnek nyilvánítva a hitelszerzõdést. A Kúria ugyanakkor orvosolta a hitelszerzõdést semmissé tevõ hiányosságot, és a hitelszerzõdést érvényesnek nyilvánította. A Kúria azért korrigálhatta és nyilváníthatta érvényesnek az érintett devizahitel-szerzõdést, mert a bank és az adós között valójában konszenzus volt arról az árfolyamköltségrõl, amit nem rögzítettek a szerzõdésben (ez csak formai hiba volt, amit korrigálni lehetett).
A Kúria abban az adós javára döntött, hogy a bank a szerzõdés teljesítése során az eredeti 1 százalékos árrést növelte. Ezért elõírta, hogy a per folytatása során vizsgálni kell, hogy a bank az egyoldalú szerzõdésmódosítással jogszerûen élt-e. A Kúria arra is kitért az ítéletben, hogy nem vizsgálta a tisztességtelenségét annak, hogy a bank kétféle árfolyamot alkalmazott a folyósításra és a törlesztésre. Ebben a kérdésben az Európai Unió Bíróságához fordult. Ha utóbbi azt állapítja meg, hogy az árrés tisztességtelen, akkor a bank ezen a címen semmilyen költséget nem számolhat majd el. Magyarországon mellesleg 2010. november 27-e óta tilos az olyan kikötés a lakáscélú devizahitel-szerzõdésben, miszerint a hitel folyósítása a deviza vételi árfolyamán, a törlesztése pedig a deviza eladási árfolyamán történik.
A Varga- vs. Navracsics-terv
A konkrét devizahitel-szerzõdésbõl a többi szerzõdésre kitérve nem valószínû, hogy messzemenõ következtetéseket lehet levonni, ám a fõbb problémás pontok egyértelmûen kitüremkednek. Ezek közül az elsõ az árfolyamrés kérdése, hogy ez az eredeti szerzõdésekben külön szerepelt-e, vagy sem. A második pont az, hogy az árrés mértékét egyoldalúan növelhette-e a bank. A harmadik pedig, hogy tisztességtelenül járt-e el a bank, amikor kétféle árfolyamot alkalmazott a folyósításra és a törlesztésre. Ebben a kérdésben ugyanakkor az EU Bírósága elõtt van az ügy.
A kormány elõtt heverõ kétféle csomag közül Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Orbán Gábor adó- és pénzügyekért felelõs államtitkár az árfolyamrés-problémán dolgoznak, míg Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a radikálisabb alternatívát készítheti elõ (egyfajta végtörlesztésrõl, tartozáselengedésrõl hallani). Az látszik, hogy az elsõ megoldás a Kúria által pedzegetett kérdéseket igyekezne valamilyen – egyelõre még a nyilvánosság számára nem elérhetõ – módon rendezni. Eszerint elképzelhetõ, hogy valamilyen arányban megosszák a hitelösszeg árfolyamváltozásból adódó különbözetét, illetve kiköthetnék azt, hogy az árfolyamrést nem lehetett volna korábban tovább tágítani. A megoldás értelmében a szerzõdések megmaradnak, a költségek terén viszont a banki ügyfeleknek kevesebbet kellene a bankoknak befizetniük. Bármelyik opció is jöhet be, a banki veszteségek itt egyes kalkulációk szerint a 80 milliárd körüli összegig szaladhatnak el.
Ha azonban a kormány a második opciót favorizálná – mely a végtörlesztés 2.0 is lehet – akkor az már jócskán túlmutatna a Kúria döntésén. Ezzel a kormány egyfelõl átvágná a gordiuszi csomót, nem kellene finomkodni, árfolyamrést bizgerálni – hanem a meghatározott szempontok szerint törleszthetnének az adósok, minden bizonnyal igen kedvezményesen. A hibás termék korrekciójára így nem lenne szükség, mivel a kormányzat elképzelése szerint most már a mindenki számára elérhetõ megvalósításban gondolkodik, így pedig kiradíroznák a devizahitelek többségét a rendszerbõl. Minden bizonnyal a már árfolyamgátba belépett több százezer emberre – akik pont az árfolyamok elszaladása miatt választották ezt a lehetõséget – is gondolhat a kormány, nekik is megnyitnák a tartozáselengedés lehetõségét.
A teljes leradírozás, még ha hosszabb idõn keresztül is tartana – erre volt kormányzati utalás – az OTP kivételéve ugyanakkor a teljes magyar bankszektort hazavágná. Tény, hogy az OTP bukhatná a legnagyobbat, akár 200-250 milliárd forintot is a legrosszabb szcenárió esetén, ugyanakkor a piacvezetõ nagybank a legjövedelmezõbb, legstabilabb is, két-három év alatt kitermelheti a pofont. A devizahitelekkel megszórt többi külföldi tulajdonú nagybank – melyek közül több már évek óta százmilliárdos veszteséget produkál, az anyabankok juttatnak nekik plusztõkét – ugyanakkor nem valószínû, hogy ekkora nyomást kibírna.
Link
"Mindenhol a világon ismert az a jogintézmény, amely arról szól, hogy nem árulhatok akkor sem hibás terméket valakinek, hogy ha elmondom neki, hogy könnyen lehet, a termékem hibás" – fejtette ki Orbán Viktor miniszterelnök még július elején a Kúria döntésére reagálva. A kormányfõ hangsúlyozta, hogy alapvetõ jogi kérdés, amit az igazságszolgáltatásnak kellene megválaszolnia, hogy a devizahitel hibás termék volt, vagy sem. A miniszterelnök véleményét Matolcsy György jegybankelnök is osztja: szerinte az eredendõ bûn a devizahitelezés elengedése volt. Ez volt az "a hibás terméke" a rendszernek, amely csapdába vitte az üzleti szektort és a lakosságot. Orbán régi harcostársát, Szász Károly bankfelügyeleti elnököt is leteremtette, mert a kormányfõ interpretációjában az emberekkel szemben a bankok mellé állt – és nem ítélte el a hibás terméket.
A hibás, toxikus termék kifejezés ugyanakkor nem új keletû, a kifejezés már bõven a mostani kormány regnálása elõtt bekerült a közbeszédbe. A kifejezés begyûrûzése pedig egy személyhez kötõdik. Róna Péter közgazdász a devizahiteleket 2008 elejétõl kezdte kritizálni, alapvetõen a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájának ekézésén keresztül. Állítása szerint a Simor András vezette jegybank túlzottan magasan tartotta a forintkamatot, ami vonzóvá tette a devizaalapú kölcsönt, és annak kamatköltségei alatta maradtak az infláció szintjének – ez Róna szerint azt eredményezte, hogy ésszerû volt hitelbõl finanszírozni a fogyasztást. Ekkoriban azonban Róna még nem beszélt hibás termékrõl, egyszerûen egy olyan problémáról, melyet részben a jegybank elhibázott monetáris politikája növesztett nagyra.
Toxikus termék
Egy 2009-es publicisztikájában Róna Péter a devizahitelt olyan toxikus terméknek nevezte, mely aláássa a lakosság pénzügyi egészségét. Ekkor is az MNB felelõsségét firtatta, mert szó nélkül hagyta, hogy a bankok a betétállományukhoz képest közel másfélszer annyi hitelt helyezzenek ki, és hogy az árfolyam- és forráskockázatot átterheljék a családokra. A hibás termék kifejezés és annak kijavítása is 2009-ben jelent meg a közgazdász érvelésében. Egy 2011-ben írt publicisztikájában arról írt, hogy az "efféle hiányosságok kiküszöbölése éppen a piacgazdaság létérdeke még akkor is, ha attól az egyik vagy másik gazdasági szereplõ vagy csoport érdekei sérülnek" – írta, hozzátéve, hogy szerinte a termék vagy szolgáltatás elõállítóját terheli az elõállításból fakadó minden felelõsség, miután a bank a hitelfelvevõt nem látta el a hitelkonstrukcióhoz fûzõdõ mindazon ismerettel, ami szükséges a konstrukció alkalmasságának megítéléséhez.
A miniszterelnök a Kossuth rádióban fejtette ki a devizahitelezéssel kapcsolatos álláspontját
Fotó: MTI/Beliczay László
Az ügyben ekkor már gyakran megszólalt a sajtóban, idézték a Szociális Fórum kezdeményezésével kapcsolatban is, mely pertársaság alakításába fogott a devizahitel-szerzõdések megtámadására. "Már az elején is hibás terméknek tartottam ezt a konstrukciót, amit a legjobb lett volna azonnal kivezetni a piacról. A devizahitel hihetetlenül káros, hiszen nem tudni, hogy a végén mennyit kell visszafizetni. Az adós nem tudja, mennyivel tartozik, ez pedig gazdaságilag és erkölcsileg is elfogadhatatlan" – húzta alá a közgazdász. Hangsúlyozta, a devizahitel pusztító hatással van a bizalomra, és már rég meg kellett volna tisztítani tõle a bankrendszert. De szerinte a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány egyáltalán nem törõdött a problémával, a Fidesz árfolyamgátját pedig nem tartotta hatásosnak. A közgazdász a Bajnai-kormány idején a bankokkal megkötött magatartási kódexet is kárhoztatta, mert elfogadta és "beemelte a kánonba" a devizahitelezés gyakorlatát. Róna, amikor 2012 decemberében lemondott az ökopárt pártalapítványának társelnöki posztjáról, a devizahiteleket ismételten csalárd, hazug terméknek nevezte, a devizahitelezést pedig a legfontosabbnak tartotta azok között az okok között, melyek a gazdaság és a társadalom rossz állapotáért felelõsek. Róna szerint azok felelõsek az LMP szakadásáért is, akik ennek a terméknek a terjedését nem akadályozták meg, és akiket név szerint is megnevezett.
Összejátszottak az adósok és a bankok
Róna Péter idén addig az állításig is elment, hogy a devizahitel nem is hitel. Mint érvelt, a hitel a polgári törvénykönyv meghatározása alapján egy meghatározott összeg kölcsönadása, melyet az adósnak meghatározott feltételekkel vissza kell fizetnie (ez a definíció a Ptk. 523. paragrafusából bontható ki). A devizaalapú hitel esetében viszont az a probléma a közgazdász szerint, hogy kezdettõl fogva nem volt ilyen meghatározott összeg: jóllehet a pénzintézetek devizában pontosan meghatározták a hitelösszeget, forintban a tartozás folyamatosan változik. Ugyanis a devizában meghatározott hitelt forintban bocsátották a hitelfelvevõ rendelkezésére, és a törlesztés idõszaka alatt ugyancsak forintban határozzák meg az aktuális tartozás összegét.
Ez Róna Péter szerint világviszonylatban egyedülálló helyzetet teremtett Magyarországon. A hvg.hu kérdésére azzal érvelt, a kölcsön tõkerészét (gyakorlatilag a kölcsönadott pénzt) világszerte olyan összegnek tekintik, ami nem változhat. Ezzel szemben Magyarországon a devizaalapú hitel forintra átszámított tõkéje az árfolyamváltozások miatt folyamatosan változhat. A bizonytalan konstrukció következménye, hogy az adós a szerzõdéskötés idõpontjában nem tudhatta pontosan mekkora összeget kell majd visszafizetnie, és késõbb sem mérheti ezt fel a törlesztés folyamán, hiszen nem képes megjósolni az árfolyammozgásokat.
Aki beleugrott egy ilyen ügyletbe, szerinte nem felelõsen döntött, hiszen még megközelítõleg sem tudhatta elõre, képes lesz-e visszafizetni a kölcsönt. A bankok viszont, amelyek odaadták ezeket a hiteleket az ügyfeleiknek, ugyancsak nem felelõsen végezték a tevékenységüket, hiszen õk sem határozhatták meg pontosan, mennyi lesz a forintban kifejezett értéke a kihelyezett hiteleknek, és be tudják-e azt hajtani az adósaiktól. Pedig a pénzintézetek minden hitelszerzõdés megkötése elõtt megvizsgálták az adós hitelképességét (erre fizette a hitelfelvevõ az úgynevezett hitelbírálati díjat), és az adóshoz hasonlóan õk is arra a megalapozatlan következtetésre jutottak, hogy a meghatározott devizaösszeget forintban visszakapják.
Ennek az érvelésnek ugyanakkor ellene vethetõ, hogy gyakorlatilag minden változó kamatozású hitel hasonló következménnyel jár. Például, ha valaki most 20 évre forinthitelt vesz fel és lakást vásárol, mert az alacsony jegybanki alapkamat miatt alacsonyabbak lettek a bankok forinthitelkamatai, nem tudhatja, hogy 2, 5 vagy 10 év múlva nem lesz-e a jelenlegi kettõ vagy háromszorosa a jegybanki alapkamat és vele párhuzamosan a hitele kamata. Végeredményben egy forinthiteles sem tudhatja pontosan, mekkora összeget kell majd visszafizetnie összességében, és bár Róna Péter gondolatmenete alapján a forinthitel nem hibás termék, bedõlt forinthitelesek hosszú sora támasztja alá, hogy el lehet számolni ezt is. Ez a megközelítés azonban “túl durva” – reagált Róna Péter a hvg.hu felvetésére, és azzal érvelt, hogy fontos különbséget tenni a hitel tõke- és kamatrésze között. Mint mondta, a forinthitel esetében a kamat változhat, de a tõke változatlan, és ez megfelel a kölcsön fogalmának. Ez sokkal kiszámíthatóbb és kezelhetõbb helyzetet teremt az adós és a pénzintézet számára, mint a devizaalapú hitel, melynél a kamat és a tõke is kiszámíthatatlanul mozog.
Róna Péter szerint a devizaalapú hitel éppen a bankrendszer szempontjából a leginkább hibás termék. Ugyanis kezelhetetlen méretû nyitott devizapozícióba kényszeríti a bankokat, amelybõl csak nagyon hosszú idõ után szabadulhatnak. A bankok ugyanis a devizaforrásokat forintra váltva adtak hitelt az ügyfeleiknek, és ezeket a devizaösszegeket csak évtizedek alatt törlesztik az adósok, miközben ez hatalmas kockázatként és teherként nehezedik a pénzintézetekre.
A Kúria legutóbbi döntésével elégedetlen adósok Orbán Viktor házáshoz vonultak
Fotó: Fülöp Máté
A Kúria döntése nem egyértelmû
Az alábbiakban megpróbáltuk összeszedni, hogy a Kúria döntése nyomán melyek is lehettek a devizahitelek általánosságban mondható kérdéses pontjai, illetve a hírekben szereplõ két kormányzati javaslat – melyeket a szerdai kormányülésen tárgyalnak – mennyire reparálhatná a kialakult helyzetet, vagy mutatna túl azon. Hozzá kell azonban tenni, hogy minden devizahiteles szerzõdés egyedi, így a devizahitelrõl magáról lehet csak fejtegetésbe bocsátkozni, az egyes ügyekben egyedileg kell a körülményeket megnézni.
Bár elsõ ránézésre a Kúria a bankok javára döntött, és a pénzintézetek fellélegezhettek, hiszen a legfõbb bírói szerv nem olyan ítéletet hozott, amely hivatkozási alapként vesztes devizahiteles perek tömegét zúdítaná rájuk. A Kúria honlapján olvasható ítélet és indoklás alapján azonban korántsem ilyen egyértelmû az eredmény. A konkrét perben lényegében arról a kérdésrõl volt szó, hogy a devizahitelessel szemben a bank által érvényesített árfolyamrést költségnek kell tekinteni vagy nem, és fel kellett-e tüntetni a devizahitel-szerzõdésben.
A Kúria indoklása szerint a banknak tételesen fel kellett volna tüntetnie a hitelszerzõdésben vagy azt, hogy milyen mértékû lehet a törlesztés ideje alatt az árfolyamrés (a Kúria fogalomhasználata szerint ez az a százalékban kifejezhetõ mérték, amellyel a deviza vételi és eladási árfolyama eltér a bank által alkalmazott aktuális középárfolyamtól – az érintett OTP-s hitelben ez +/- 0,5 százalék volt a törlesztés elsõ két évében, ami késõbb megemelkedett). Vagy pedig azt kellett volna meghatározni, hogy milyen mértékben térhet el a vételi és az eladási árfolyam (az érintett OTP-s hitelszerzõdésben ez legfeljebb 1 százalékos eltérés volt a törlesztés elsõ két évében, majd megemelkedett). Ezt az árfolyamrést azonban az OTP devizahitel-szerzõdése tételesen nem tartalmazta, és a Kúria lényegében ezért értett egyet a másodfokú ítélettel, semmisnek nyilvánítva a hitelszerzõdést. A Kúria ugyanakkor orvosolta a hitelszerzõdést semmissé tevõ hiányosságot, és a hitelszerzõdést érvényesnek nyilvánította. A Kúria azért korrigálhatta és nyilváníthatta érvényesnek az érintett devizahitel-szerzõdést, mert a bank és az adós között valójában konszenzus volt arról az árfolyamköltségrõl, amit nem rögzítettek a szerzõdésben (ez csak formai hiba volt, amit korrigálni lehetett).
A Kúria abban az adós javára döntött, hogy a bank a szerzõdés teljesítése során az eredeti 1 százalékos árrést növelte. Ezért elõírta, hogy a per folytatása során vizsgálni kell, hogy a bank az egyoldalú szerzõdésmódosítással jogszerûen élt-e. A Kúria arra is kitért az ítéletben, hogy nem vizsgálta a tisztességtelenségét annak, hogy a bank kétféle árfolyamot alkalmazott a folyósításra és a törlesztésre. Ebben a kérdésben az Európai Unió Bíróságához fordult. Ha utóbbi azt állapítja meg, hogy az árrés tisztességtelen, akkor a bank ezen a címen semmilyen költséget nem számolhat majd el. Magyarországon mellesleg 2010. november 27-e óta tilos az olyan kikötés a lakáscélú devizahitel-szerzõdésben, miszerint a hitel folyósítása a deviza vételi árfolyamán, a törlesztése pedig a deviza eladási árfolyamán történik.
A Varga- vs. Navracsics-terv
A konkrét devizahitel-szerzõdésbõl a többi szerzõdésre kitérve nem valószínû, hogy messzemenõ következtetéseket lehet levonni, ám a fõbb problémás pontok egyértelmûen kitüremkednek. Ezek közül az elsõ az árfolyamrés kérdése, hogy ez az eredeti szerzõdésekben külön szerepelt-e, vagy sem. A második pont az, hogy az árrés mértékét egyoldalúan növelhette-e a bank. A harmadik pedig, hogy tisztességtelenül járt-e el a bank, amikor kétféle árfolyamot alkalmazott a folyósításra és a törlesztésre. Ebben a kérdésben ugyanakkor az EU Bírósága elõtt van az ügy.
A kormány elõtt heverõ kétféle csomag közül Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Orbán Gábor adó- és pénzügyekért felelõs államtitkár az árfolyamrés-problémán dolgoznak, míg Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a radikálisabb alternatívát készítheti elõ (egyfajta végtörlesztésrõl, tartozáselengedésrõl hallani). Az látszik, hogy az elsõ megoldás a Kúria által pedzegetett kérdéseket igyekezne valamilyen – egyelõre még a nyilvánosság számára nem elérhetõ – módon rendezni. Eszerint elképzelhetõ, hogy valamilyen arányban megosszák a hitelösszeg árfolyamváltozásból adódó különbözetét, illetve kiköthetnék azt, hogy az árfolyamrést nem lehetett volna korábban tovább tágítani. A megoldás értelmében a szerzõdések megmaradnak, a költségek terén viszont a banki ügyfeleknek kevesebbet kellene a bankoknak befizetniük. Bármelyik opció is jöhet be, a banki veszteségek itt egyes kalkulációk szerint a 80 milliárd körüli összegig szaladhatnak el.
Ha azonban a kormány a második opciót favorizálná – mely a végtörlesztés 2.0 is lehet – akkor az már jócskán túlmutatna a Kúria döntésén. Ezzel a kormány egyfelõl átvágná a gordiuszi csomót, nem kellene finomkodni, árfolyamrést bizgerálni – hanem a meghatározott szempontok szerint törleszthetnének az adósok, minden bizonnyal igen kedvezményesen. A hibás termék korrekciójára így nem lenne szükség, mivel a kormányzat elképzelése szerint most már a mindenki számára elérhetõ megvalósításban gondolkodik, így pedig kiradíroznák a devizahitelek többségét a rendszerbõl. Minden bizonnyal a már árfolyamgátba belépett több százezer emberre – akik pont az árfolyamok elszaladása miatt választották ezt a lehetõséget – is gondolhat a kormány, nekik is megnyitnák a tartozáselengedés lehetõségét.
A teljes leradírozás, még ha hosszabb idõn keresztül is tartana – erre volt kormányzati utalás – az OTP kivételéve ugyanakkor a teljes magyar bankszektort hazavágná. Tény, hogy az OTP bukhatná a legnagyobbat, akár 200-250 milliárd forintot is a legrosszabb szcenárió esetén, ugyanakkor a piacvezetõ nagybank a legjövedelmezõbb, legstabilabb is, két-három év alatt kitermelheti a pofont. A devizahitelekkel megszórt többi külföldi tulajdonú nagybank – melyek közül több már évek óta százmilliárdos veszteséget produkál, az anyabankok juttatnak nekik plusztõkét – ugyanakkor nem valószínû, hogy ekkora nyomást kibírna.
Link
Hozzszlsok
#1 |
postaimre
- 2013. jlius 24. 10:45:31
#2 |
postaimre
- 2013. jlius 24. 13:34:45
#3 |
livia
- 2013. jlius 24. 21:33:13
#4 |
postaimre
- 2013. jlius 25. 08:52:06
Hozzszls kldse
Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.
Az oldalon megjelenö, máshonnan, vagy mások által beküldött írások tartalmával
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet,
azok valóságtartalmát nem tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2015
azok valóságtartalmát nem tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2015