Navigáció
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
Üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
Nácik is voltak a templomosok között?
A templomos lovagrend 14. század elején bekövetkezett erõszakos feloszlatását, vezetõinek máglyahalálát, vagyonuk elkobzását követõ évszázadokban számos nyakatekert fikció született arról, miként mentették át tudásukat és kincseiket, és hogyan gyakorolnak még ma is titkos befolyást a világra.
Annak a templomos közössĂ©gnek azonban, amely ma NĂ©metországban Ă©s Ausztráliában mintegy ezer tagot számlál, semmi köze nincs a közĂ©pkori lovagrendhez, mĂ©gis törtĂ©nete egy jelentõs szakasza a Szentföldhöz kötõdik. Napjainkban sorra szĂĽletnek a leszármazottakkal kĂ©szĂtett interjĂşk Ă©s jĂşlius vĂ©gĂ©n jelenik meg az a monográfia, amely a Palesztinában tevĂ©kenykedõ Ăşjkori templomosok kevesek által ismert sorsát is taglalja.
A Templomos Társaság (Tempelgesellschaft) 1861-ben szĂĽletett egy Ludwigsburghoz közeli telepĂĽlĂ©sen. AlapĂtĂłi, Christoph Hoffmann Ă©s Georg David Hardegg olyan evangĂ©likus alapokon állĂł közössĂ©get vizionáltak, amelyben magukat Ă©s csoportjukat spirituálisan templommá alakĂtva fogadják be Isten igĂ©jĂ©t, Ă©s a jeruzsálemi SzentĂ©ly ĂşjjáépĂtĂ©sĂ©t elõsegĂtve Krisztus ĂşjbĂłli eljövetelĂ©t Ă©s a vĂ©gĂtĂ©letet hozhatják közelebb. CĂ©ljaik elĂ©rĂ©se Ă©rdekĂ©ben földeket vásároltak Palesztinában – pĂ©ldakĂ©pĂĽl szolgálva az õket jĂł egy Ă©vtizeddel követõ elsõ cionista kivándorlĂłknak. Az oszmán uralom alatt állĂł Palesztina 19. század vĂ©gi, 20. század eleji modernizálĂłdása elsõsorban nekik tulajdonĂthatĂł: termĂ©ketlen földeket, mocsarakat vontak modern mezõgazdasági mĂ»velĂ©sbe, lĂ©trehozták az elsõ hoteleket, turisztikai szolgáltatásokat, gyĂłgyszertárakat, szappant Ă©s cementet gyártottak, Ă©s a máig hĂres, Jaffa márkanĂ©ven forgalmazott narancsot is õk termeltĂ©k elõször. A közössĂ©g legnagyobb lĂ©tszáma idejĂ©n 2200 fõbõl állt, Ă©s több hullámban HaifátĂłl Jeruzsálemig, a galileai Betlehemtõl (az 1898-ban idelátogatĂł Ă©s cĂ©ljaikat hitelalap lĂ©trehozásával is támogatĂł II. Vilmos császár tiszteletĂ©re) a Wilhelmának nevezett kolĂłniáig egy sor telepet hoztak lĂ©tre, eurĂłpai tĂpusĂş, piros sátortetõs házakkal, Ă©s nĂ©met precizitással megtervezett városnegyedekkel.
Eichmann, mint templomos
Alapvetõen bĂ©kĂ©s, istenfĂ©lõ Ă©letĂĽk azonban kĂ©tszer is negatĂv fordulatot vett: a palesztinai nĂ©metek közĂĽl 850-et az elsõ világháborĂş után az oszmánokat felváltĂł britek Egyiptomba internáltak, Ă©s a templomosok javait az 1920-as Ă©vek elejĂ©n csak rĂ©szben szolgáltatták vissza. A második világháborĂş aztán vĂ©gleg megpecsĂ©telte a templomosok szentföldi sorsát. 1941-ben több mint fĂ©lezer, ellensĂ©gnek nyilvánĂtott templomost Ausztráliába deportáltak, több százat pedig zsidĂłkra cserĂ©ltek a Harmadik Birodalommal a britek. A háborĂş után szĂ©lsõsĂ©ges zsidĂł csoportok több templomos ellen is halálos merĂ©nyletet követtek el, Ăgy a brit hatĂłságok szinte mindegyikĂĽket evakuálták PalesztinábĂłl – az utolsĂł templomos 1950-ben távozott a Szentföldrõl.
Bár háborĂşs bĂ»nösnek biztosan nem tarthatĂł a közössĂ©g, a tĂ©nyekhez hozzátartozik, hogy az 1930-as Ă©vekben a fiatalabb templomos nemzedĂ©kbõl sokakat elbĂ»völtek a hitleri eszmĂ©k, belĂ©ptek a Hitlerjugendbe, majd a háborĂş kitörĂ©sekor megkapták behĂvĂłjukat a Wehrmachtba. Maga Eichmann is azt a legendát terjesztette, hogy egy templomos kolĂłniában szĂĽletett. A nemsokára a könyvesboltokba kerĂĽlõ kötet (Nazis in the Holy Land 1933–1948) szerzõje, Heidemarie Wawrzyn szerint a Palesztinában Ă©lõ náci párttagok 75%-a kapcsolatban állt a templomos közössĂ©ggel, Ă©s a templomosok kb. 42%-a vette ki a rĂ©szĂ©t a náci eszmĂ©k terjesztĂ©sĂ©bõl.
Bár el kellett hagyniuk szülõföldjüket, a templomosok nem tûntek el a történelem süllyesztõjében. Egy túlélõ, az 1939-ben alig 14 éves Kurt Eppinger szavaival élve: "Ausztrália megadta nekünk az esélyt az újrakezdésre."
http://index.hu/t...ok_kozott/
Annak a templomos közössĂ©gnek azonban, amely ma NĂ©metországban Ă©s Ausztráliában mintegy ezer tagot számlál, semmi köze nincs a közĂ©pkori lovagrendhez, mĂ©gis törtĂ©nete egy jelentõs szakasza a Szentföldhöz kötõdik. Napjainkban sorra szĂĽletnek a leszármazottakkal kĂ©szĂtett interjĂşk Ă©s jĂşlius vĂ©gĂ©n jelenik meg az a monográfia, amely a Palesztinában tevĂ©kenykedõ Ăşjkori templomosok kevesek által ismert sorsát is taglalja.
A Templomos Társaság (Tempelgesellschaft) 1861-ben szĂĽletett egy Ludwigsburghoz közeli telepĂĽlĂ©sen. AlapĂtĂłi, Christoph Hoffmann Ă©s Georg David Hardegg olyan evangĂ©likus alapokon állĂł közössĂ©get vizionáltak, amelyben magukat Ă©s csoportjukat spirituálisan templommá alakĂtva fogadják be Isten igĂ©jĂ©t, Ă©s a jeruzsálemi SzentĂ©ly ĂşjjáépĂtĂ©sĂ©t elõsegĂtve Krisztus ĂşjbĂłli eljövetelĂ©t Ă©s a vĂ©gĂtĂ©letet hozhatják közelebb. CĂ©ljaik elĂ©rĂ©se Ă©rdekĂ©ben földeket vásároltak Palesztinában – pĂ©ldakĂ©pĂĽl szolgálva az õket jĂł egy Ă©vtizeddel követõ elsõ cionista kivándorlĂłknak. Az oszmán uralom alatt állĂł Palesztina 19. század vĂ©gi, 20. század eleji modernizálĂłdása elsõsorban nekik tulajdonĂthatĂł: termĂ©ketlen földeket, mocsarakat vontak modern mezõgazdasági mĂ»velĂ©sbe, lĂ©trehozták az elsõ hoteleket, turisztikai szolgáltatásokat, gyĂłgyszertárakat, szappant Ă©s cementet gyártottak, Ă©s a máig hĂres, Jaffa márkanĂ©ven forgalmazott narancsot is õk termeltĂ©k elõször. A közössĂ©g legnagyobb lĂ©tszáma idejĂ©n 2200 fõbõl állt, Ă©s több hullámban HaifátĂłl Jeruzsálemig, a galileai Betlehemtõl (az 1898-ban idelátogatĂł Ă©s cĂ©ljaikat hitelalap lĂ©trehozásával is támogatĂł II. Vilmos császár tiszteletĂ©re) a Wilhelmának nevezett kolĂłniáig egy sor telepet hoztak lĂ©tre, eurĂłpai tĂpusĂş, piros sátortetõs házakkal, Ă©s nĂ©met precizitással megtervezett városnegyedekkel.
Eichmann, mint templomos
Alapvetõen bĂ©kĂ©s, istenfĂ©lõ Ă©letĂĽk azonban kĂ©tszer is negatĂv fordulatot vett: a palesztinai nĂ©metek közĂĽl 850-et az elsõ világháborĂş után az oszmánokat felváltĂł britek Egyiptomba internáltak, Ă©s a templomosok javait az 1920-as Ă©vek elejĂ©n csak rĂ©szben szolgáltatták vissza. A második világháborĂş aztán vĂ©gleg megpecsĂ©telte a templomosok szentföldi sorsát. 1941-ben több mint fĂ©lezer, ellensĂ©gnek nyilvánĂtott templomost Ausztráliába deportáltak, több százat pedig zsidĂłkra cserĂ©ltek a Harmadik Birodalommal a britek. A háborĂş után szĂ©lsõsĂ©ges zsidĂł csoportok több templomos ellen is halálos merĂ©nyletet követtek el, Ăgy a brit hatĂłságok szinte mindegyikĂĽket evakuálták PalesztinábĂłl – az utolsĂł templomos 1950-ben távozott a Szentföldrõl.
Bár háborĂşs bĂ»nösnek biztosan nem tarthatĂł a közössĂ©g, a tĂ©nyekhez hozzátartozik, hogy az 1930-as Ă©vekben a fiatalabb templomos nemzedĂ©kbõl sokakat elbĂ»völtek a hitleri eszmĂ©k, belĂ©ptek a Hitlerjugendbe, majd a háborĂş kitörĂ©sekor megkapták behĂvĂłjukat a Wehrmachtba. Maga Eichmann is azt a legendát terjesztette, hogy egy templomos kolĂłniában szĂĽletett. A nemsokára a könyvesboltokba kerĂĽlõ kötet (Nazis in the Holy Land 1933–1948) szerzõje, Heidemarie Wawrzyn szerint a Palesztinában Ă©lõ náci párttagok 75%-a kapcsolatban állt a templomos közössĂ©ggel, Ă©s a templomosok kb. 42%-a vette ki a rĂ©szĂ©t a náci eszmĂ©k terjesztĂ©sĂ©bõl.
Bár el kellett hagyniuk szülõföldjüket, a templomosok nem tûntek el a történelem süllyesztõjében. Egy túlélõ, az 1939-ben alig 14 éves Kurt Eppinger szavaival élve: "Ausztrália megadta nekünk az esélyt az újrakezdésre."
http://index.hu/t...ok_kozott/
Hozzászólások
#1 |
kukackac
- 2013. július 30. 12:19:49
#2 |
talpi
- 2013. július 30. 21:48:10
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.