Aki magasrĂłl tesz a magyar fĂźggetlensĂŠgre

2013. jĂşlius 30., kedd 10:48

JĂźrgen Habermas szerint a nemzetĂĄllamoknak fel kell adniuk a fĂźggetlensĂŠgrĂľl szĂłlĂł hamis kĂŠpzeteiket, a politikusoknak nem a bezĂĄrkĂłzĂĄst, hanem az eurĂłpai kettĂľs identitĂĄst kĂŠne erĂľsĂ­teniĂźk. A Tavares-jelentĂŠs mĂśgĂŠ tekintĂźnk a nĂŠmet filozĂłfus 2012-es kĂśnyve alapjĂĄn, hogy kiolvassuk, mit tartogat a jĂśvĂľ az eurĂłpai demokrĂĄciĂĄnak.


A Tavares-jelentĂŠs elfogadĂĄsa rettentĂľen megzavarta az uniĂłs Ăźgyekben nem igazĂĄn tĂĄjĂŠkozott magyar kĂśzvĂŠlemĂŠnyt. Az egyik oldalon felmentĂľ seregkĂŠnt tekintenek az EurĂłpai BizottsĂĄgra ĂŠs az EurĂłpai Parlamentre, a mĂĄsik oldalnak viszont BarrosĂłrĂłl egybĂľl Berija jut eszĂŠbe.
SajĂĄt szuverenitĂĄsunkat sĂŠrtettĂźk meg

A kormĂĄny joggal kifogĂĄsolta azt a Tavares-jelentĂŠsre reagĂĄlĂł politikai deklarĂĄciĂłjĂĄban, hogy az EP Ăşj eljĂĄrĂĄsokat ĂŠs Ăşj intĂŠzmĂŠnyeket kreĂĄlt. De az mĂĄr abszolĂşt nem volt jogos, hogy ezen elcsodĂĄlkozott, hiszen az egĂŠsz EurĂłpai UniĂł egy dĂśntĂŠsrĂľl dĂśntĂŠsre formĂĄlĂłdĂł jogi-politikai konglomerĂĄtum. És ugyanĂ­gy, lehet panaszkodni, hogy az EU folyamatosan megsĂŠrti a szuverenitĂĄsunkat, de a „sĂŠrtĂŠs” itt fĂŠlrevezetĂľ lehet, hiszen a magyar szuverenitĂĄst a mindenkori magyar kormĂĄnyok nagy egyetĂŠrtĂŠsben morzsolgattĂĄk le, ĂŠs adtĂĄk ĂĄt a darabkĂĄkat BrĂźsszelnek. És az uniĂł, mint minden politikai szervezet, mĂĄr csak olyan, hogy ha egyszer megkapott egy jogkĂśrt, arrĂłl nehezen mond le.

Ilyen politikai eszkĂśzzĂŠ vĂĄlt a magyar kormĂĄny ellen az alapszerzĂľdĂŠs is, melyet a magyar pĂĄrtok – a Fideszt is beleĂŠrtve – ĂŠrdemi politikai vita nĂŠlkĂźl fogadtak el. Ennek nevezetes 2. cikkelye nagy ĂĄltalĂĄnossĂĄgban szĂśgezi csak le a tagĂĄllamoktĂłl megkĂśvetelt ĂŠrtĂŠkeket, de OrbĂĄnĂŠkkal szemben a „demokrĂĄcia” ĂŠs a „jogĂĄllamisĂĄg” kĂśvetelmĂŠnyei lassan a szĂĄmonkĂŠrĂŠs jogalapjĂĄvĂĄ vĂĄltak. Az alapszerzĂľdĂŠs sablonszĂśvege tehĂĄt tĂşlnĂľtt ĂśnmagĂĄn, ĂŠs valĂłdi politikai eszkĂśzzĂŠ vĂĄlt.

Persze Európa-szerte kÊshegyre menþ vitåk folynak arról, hogy az egymåssal is versengþ, de mÊgis egymåssal Üsszefonódva Êpítkezþ uniós intÊzmÊnyek hatåskÜrÊnek meddig kÊne kiterjednie. Az unió szuverenitåsåról Ês jÜvþjÊrþl az egyik markåns ållåspontot Jßrgen Habermas, a frankfurti iskola Êlþ klasszikusa Ês az elsþÊves szociológushallgatók rÊmålma kÊpviseli. Az Atlantisz kiadónål tavaly megjelent EsszÊ Európa alkotmånyåról címÝ gyÝjtemÊnyes tanulmåny- Ês interjúkÜtetÊben azt boncolgatja, hogyan lehet elÊrni a dÜcÜgþ európai egyßttmÝkÜdÊst megolajozó egysÊget, illetve þszinte aggodalommal taglalja, milyen buktatók ållhatnak a szolidaritås Ês az emberi mÊltósåg ÊrtÊkein alapuló Európa-projekt elþtt.
Nagy lett a nĂŠmetek arca


Az persze csak MagyarorszĂĄgrĂłl tĂťnik Ăşgy, hogy az uniĂł legnagyobb problĂŠmĂĄja mi vagyunk. Nem, a legnagyobb problĂŠma eurĂłpai szemmel a pĂŠnzĂźgyi-gazdasĂĄgi vĂĄlsĂĄg – ennek csak egyik oldalhajtĂĄsa a populista reakciĂł megerĂľsĂśdĂŠse. Habermas egy szĂłt sem veszteget a brĂźsszeli pofonfĂĄt mĂĄr 2012-ben is erĂľsen rĂĄzogatĂł magyar kormĂĄnyra, Ăľt a vĂĄlsĂĄg szerkezeti okai izgatjĂĄk.

A vĂĄlsĂĄgtudat 2008 Ăłta mĂŠlyen beleivĂłdott az uniĂłs nemzetek tudatĂĄba, de Habermas szerint az egĂŠsz tĂŠma pont emiatt vĂĄlt sĂşlytalannĂĄ a kĂśzvĂŠlemĂŠnyben. A bombasztikus forgatĂłkĂśnyvek, apokaliptikus vĂ­ziĂłk ugyanis eltereltĂŠk a figyelmet arrĂłl, hogy komolyan kĂŠne vennĂźnk a jelensĂŠgeket ĂŠs a tanulsĂĄgokat.

A nĂŠmet professzor egy sor olyan vĂĄlsĂĄgjelensĂŠget vizsgĂĄl, melyek azĂŠrt nem teljesen ismeretlenek mĂŠg az egyszeri ĂşjsĂĄgolvasĂł elĂľtt sem.
A pĂŠnz kĂśzĂśs, a dĂśntĂŠs nem

Az uniĂł gazdasĂĄgi szenvedĂŠsĂŠnek fĂľ okakĂŠnt emlĂ­ti pĂŠldĂĄul azt a tĂŠnyt, hogy a kĂśzĂśs pĂŠnzhez nem pĂĄrosul kĂśzĂśs gazdasĂĄgi irĂĄnyĂ­tĂĄs. A politikai vĂĄlsĂĄg lĂŠnyegĂŠt pedig abban lĂĄtja, hogy az ĂĄllamok a vĂĄlsĂĄg hatĂĄsĂĄra ĂśnzĂŠssel reagĂĄltak, ĂŠs az eurĂłpai politika ma mĂĄr nem a kĂśzĂśs vĂ­ziĂłk megvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄra, hanem a dekĂĄra kimĂŠrt, a tĂşlĂŠlĂŠst ĂŠppen biztosĂ­tani kĂŠpes alkukra korlĂĄtozĂłdik.

Habermas a politikai szĂťklĂĄtĂłkĂśrĂťsĂŠgnek tudja be azt is, hogy hiĂĄba vĂĄlasztjuk demokratikusan az EurĂłpai Parlament kĂŠpviselĂľit, a vĂĄlasztĂĄsi kampĂĄnyok sosem az uniĂł fontos ĂźgyeirĂľl, hanem a tagĂĄllamok belpolitikai vitĂĄirĂłl szĂłlnak. Ennek aztĂĄn az lesz a kĂśvetkezmĂŠnye, hogy az EU ĂŠs polgĂĄrai kĂśzĂśtt nagy megĂŠrtĂŠsbeli szakadĂŠk tĂĄtong.
Nagy tĂĄvlatok helyett kisstĂ­lĂť alkuk

Hazai szemmel nĂŠmikĂŠpp szokatlan, hogy Habermas a hagyomĂĄnyosan az eurĂłpai egysĂŠg motorjakĂŠnt szĂĄmon tartott NĂŠmetorszĂĄgot ostorozza legkemĂŠnyebben a nemzeti ĂśnzĂŠs ĂşjraĂŠledĂŠsĂŠben jĂĄtszott szerepe miatt. Szerinte ugyanis a nĂŠmet kĂźlpolitika az 1989 utĂĄn kibĂľvĂźlt mozgĂĄstĂŠr miatt levetkĂľzte a korĂĄbbi – elsĂľsorban a hĂĄborĂş miatti bĂťntudatbĂłl fakadĂł – szerĂŠnysĂŠgĂŠt, ĂŠs az eurĂłpai szintĂť megoldĂĄsok irĂĄnti ĂŠrzĂŠkenysĂŠgĂŠt.

Habermas azzal vĂĄdolja Merkelt, hogy a korĂĄbbi nagy kĂźlpolitikusoktĂłl – pĂŠldĂĄul Hans-Dietrich GenschertĂľl – eltĂŠrĂľen neki mĂĄr nem az uniĂł tĂĄvlati ĂŠrdekei lebegnek szeme elĂľtt, hanem a NĂŠmetorszĂĄgnak nyeresĂŠget hozĂł alkuk. De ez a kritika az egĂŠsz nĂŠmet egysĂŠg utĂĄn megizmosodĂł elitnek kijĂĄr, mely egyre kevĂŠsbĂŠ jeleskedik a „demokratikus tanulĂĄsban”, alĂĄzat ĂŠs szerĂŠnysĂŠg helyett inkĂĄbb mindent azonnal profitra akar vĂĄltani. Habermas szerint ez a hozzĂĄĂĄllĂĄs intĂŠzmĂŠnyi szinten is megnyilvĂĄnul, Ă­gy pĂŠldĂĄul a nĂŠmet alkotmĂĄnybĂ­rĂłsĂĄg lisszaboni szerzĂľdĂŠssel kapcsolatos kukacoskodĂł ĂĄllĂĄsfoglalĂĄsĂĄban.

A kiskorĂşak EurĂłpĂĄja

De azĂŠrt Habermas nem merĂźl el nagyon a nemzeti ĂśnostorozĂĄsban, mert a tĂśbbi uniĂłs tagĂĄllamot sem tartja sokkal kĂźlĂśnbnek. Az eurĂłpai vĂĄlsĂĄgspirĂĄl kialakulĂĄsĂĄnak fĂľ okĂĄt abban lĂĄtja, hogy a politikai vezetĂľk egĂŠsz EurĂłpĂĄban elvesztettĂŠk szemĂźk elĂľl az ĂŠrtĂŠkek horizontjĂĄt, ehelyett folyton csak nemzeti ĂŠrdekekre apellĂĄlnak. HuszonhĂŠt – illetve napjaikban mĂĄr huszonnyolc – nemzeti ĂŠrdeket azonban kĂśzĂśs ĂŠrtĂŠkek nĂŠlkĂźl lehetetlen Ăśsszehangolni, egy kizĂĄrĂłlag az ĂŠrdekĂźtkĂśztetĂľ-ĂŠrdekegyeztetĂľ mechanizmuson alapulĂł uniĂłban sem stabilitĂĄs, sem pedig hosszĂş tĂĄvĂş egyĂźttmĂťkĂśdĂŠs nem kĂŠpzelhetĂľ el.

Habermas felelevenĂ­ti azt a rĂŠgi vĂĄdat is, hogy az eurĂłpai vezetĂľk a valĂłdi demokratikus eljĂĄrĂĄsokat kiĂźresĂ­tve „kiskorĂşsĂ­tani" akarjĂĄk a polgĂĄrokat. És ebben a kiskorĂşsĂ­tĂĄsban szerinte kĂŠszsĂŠges partner a mĂŠdia, mely „finom kĂŠnyszerrel” ĂśsztĂśnzi a politikusokat az ĂŠrvek nĂŠlkĂźli politika felĂŠ. Ezt a jelensĂŠget Habermas mĂĄr 1962-ban is igen alaposan kivesĂŠzte A tĂĄrsadalmi nyilvĂĄnossĂĄg szerkezetvĂĄltozĂĄsa cĂ­mĂť klasszikus mĂťvĂŠben, melyben igen meggyĂľzĂľen mutatta be, hogyan veszti el a polgĂĄri nyilvĂĄnossĂĄg a kritikai erejĂŠt, ĂŠs hogyan fordul „a public relations alakĂ­tĂł hatĂĄsa alatt” inkĂĄbb a reprezentĂĄciĂł – vagy ahogy akkor azt mĂŠg nem hĂ­vtĂĄk, az „infotainment” – felĂŠ. Ez a tendencia ma azt jelenti, hogy EurĂłpĂĄban a politikai ĂŠs mĂŠdiaelit egymĂĄs ĂŠrdekeit kiszolgĂĄlva meggĂĄtolja, hogy a polgĂĄrokat valĂłdi alternatĂ­vĂĄk ĂŠs valĂłdi ĂŠrvek vezĂŠrelhessĂŠk a politikai dĂśntĂŠsek meghozatalĂĄban.

JĂłl megosztanĂĄ a hatalmat

Az eurĂłpai polgĂĄrok kiskorĂşsĂ­tĂĄsa kĂźlĂśnĂśsen azĂŠrt fĂĄj Habermasnak, mert ez a tendencia szembemegy a felvilĂĄgosodĂĄs programjĂĄval, amit mĂŠg a XVIII. szĂĄzad vĂŠgĂŠn Ă­gy fogalmazott meg Immanuel Kant: „A felvilĂĄgosodĂĄs az ember kilĂĄbolĂĄsa a maga okozta kiskorĂşsĂĄgĂĄbĂłl. KiskorĂşsĂĄg az arra valĂł kĂŠptelensĂŠg, hogy valaki mĂĄsok vezetĂŠse nĂŠlkĂźl gondolkodjĂŠk. Magunk okozta ez a kiskorĂşsĂĄg, ha oka nem ĂŠrtelmĂźnk fogyatĂŠkossĂĄgĂĄban, hanem az abbeli elhatĂĄrozĂĄs ĂŠs bĂĄtorsĂĄg hiĂĄnyĂĄban van, hogy mĂĄsok vezetĂŠse nĂŠlkĂźl ĂŠljĂźnk vele.” Habermas minden mondatĂĄn ĂŠrzĂľdik, hogy az EurĂłpai UniĂł legbelsĂľbb cĂŠljĂĄnak a kanti program megvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄt tartja – ĂŠs ha az eurĂłpai alapszerzĂľdĂŠst fellapozzuk, akkor egyĂŠbkĂŠnt valĂłban Ăşgy tĂťnik, hogy az uniĂł eddigi tĂśrtĂŠnete sorĂĄn mĂĄris igen nagy utat tett meg efelĂŠ.

Ahhoz azonban, hogy az EU a vĂĄlsĂĄg kĂśzepette se tĂŠvessze szem elĂľl a Kant ĂĄltal az ĂĄllamok egyĂźttmĂťkĂśdĂŠsĂŠre 1795-ben kidolgozott alapelveket, Habermas szĂźksĂŠgesnek tart nĂŠhĂĄny alapvetĂľ politikai vĂĄltozĂĄst az uniĂł szerkezetĂŠben. A filozĂłfus rendkĂ­vĂźl kĂĄrosnak tartja azt, hogy az emberek – EP-vĂĄlasztĂĄs ide vagy oda – mĂŠg mindig elsĂľsorban nemzeti szemĂźvegen keresztĂźl nĂŠzik EurĂłpĂĄt, ezĂŠrt azt szeretnĂŠ, ha kialakulna egy olyan markĂĄns eurĂłpai identitĂĄs, melyben az emberek kĂśzvetlenebbĂźl lehetnĂŠnek eurĂłpai polgĂĄrok. Az identitĂĄs megkettĂľzĂľdĂŠsĂŠt hĂ­vja Habermas megosztott szuverenitĂĄsnak, ĂŠs megjegyzi: annak fontos intĂŠzmĂŠnyi vĂĄltozĂĄsokkal is kell jĂĄrnia. Ezek kĂśzĂźl talĂĄn a legfontosabb az a kĂśvetelmĂŠny, mely szerint az uniĂłs intĂŠzmĂŠnyeknek alacsony legitimĂĄciĂłjĂş „adminisztratĂ­v” szervekbĂľl valĂłdi demokratikus elismerĂŠsen alapulĂł „rĂŠszvĂŠteli” szervekkĂŠ kell vĂĄlniuk.

Az EP-tĂľl a vilĂĄgkormĂĄnyig

Habermas jĂłl ĂŠrzi, hogy az uniĂł amĂşgy is gyenge legitimĂĄciĂłjĂĄt komolyan veszĂŠlyezteti, ha a polgĂĄrok BrĂźsszelre a „termĂŠszetes” nemzeti kĂśzĂśssĂŠgtĂľl „idegen” entitĂĄskĂŠnt gondolnak. A magyar pĂŠldĂĄn lĂĄthatjuk, hogy az EU lĂŠtezĂľ ĂŠs nem lĂŠtezĂľ ellentmondĂĄsait kihasznĂĄlva milyen gyorsan fel lehet fĂşjni a politikai kommunikĂĄciĂłban egy gyarmatosĂ­tĂł gumiszĂśrnyet, ami eltapossa a kirobbanĂłan sikeresnek mondott nemzeti tĂśrekvĂŠseket.

Azonban érdemes belegondolni abba is, hogy a nagyon körültekintõen és nagyon körülményesen megfogalmazott európai identitásprogram nem áll távol az egyik legdinamikusabban fejlõdõ uniós intézmény, az Európai Parlament saját jövõképétõl. Az EP ugyanis nemcsak hogy egyértelmû összeurópai karaktert mutat, de az elmúlt évtizedekben magához vont néhány erõsebb uniós hatalmi jogosítványt is. És paradox módon a nemzetek Európáját hirdetõ Orbán Viktor volt az, aki most precedenst teremtett az EP számára egy újabb, uniós szinten igen erõs ellenõrzõ-számonkérõ funkció kiharcolására is.


Persze minden ĂśsszeurĂłpai-demokratikus tĂśrekvĂŠse ellenĂŠre tĂşlzĂĄs lenne azt ĂĄllĂ­tani, hogy az EP a habermasi program kĂŠpviselĂľjekĂŠnt lĂŠp fel, de azt azĂŠrt vilĂĄgos, hogy ha Habermas a pozitĂ­v vĂĄltozĂĄs lehetĂľsĂŠgĂŠt nem a forradalomban, hanem a tĂĄrgyalĂĄsos-konszenzusos reformban lĂĄtja – mĂĄrpedig Ă­gy lĂĄtja –, akkor egy ilyen reform csakis a mĂĄr lĂŠtezĂľ demokratikus eurĂłpai kĂŠpviseletbĂľl indulhat ki.

Habermas nagy gyengesĂŠge egyĂŠbkĂŠnt pont az, hogy keveset szĂłl a lĂŠtezĂľ eurĂłpai intĂŠzmĂŠnyekrĂľl, a politikai gyĂśkerekrĂľl, melyek a fĂśderĂĄciĂł csĂ­rĂĄjĂĄt hordozhatjĂĄk. A lebegĂľ, nĂŠha Ăźresnek hatĂł idealista elkĂŠpzelĂŠsekben viszont odĂĄig is elmegy, hogy az EurĂłpai UniĂłnak csak az elsĂľ lĂŠpcsĂľfok szerepĂŠt szĂĄnja, mert a modellt idĂľvel kiterjeszthetĂľnek tartja globĂĄlis szintre is – mondjuk egy elkĂŠpzelt kĂślcsĂśnĂśs ĂŠrdekeken alapulĂł vilĂĄgkormĂĄnyzat gondolata mĂĄr bĂľven inkĂĄbb a sci-fi, mint a politika terĂźlete.

CsĂşnya politikusok, jĂł polgĂĄrok

Habermas persze tisztĂĄban van azzal, hogy a konkrĂŠt politikai dĂśntĂŠsek is az ĂĄltala korholt politikai elit kezĂŠben vannak, ezĂŠrt idealista retorikĂĄjĂĄnak cĂŠlpontjai is elsĂľsorban a politikusok. Õket kĂĄrhoztatja „defetizmusukbĂłl” szĂĄrmazĂł minimalista megoldĂĄsaik miatt, ĂŠs Ăľket buzdĂ­tja nagyobb merĂŠszsĂŠgre ĂŠs Ăśnzetlenebb ĂśsszefogĂĄsra. Érvei azonban mindaddig nagyon erĂľtlenĂźl csengnek, amĂ­g az uniĂłban a tagĂĄllami ĂśnzĂŠst garantĂĄlja az, hogy az uniĂłs vezetĂľk tĂśbbsĂŠge kizĂĄrĂłlag az otthoni vĂĄlasztĂłknak tartozik felelĂľssĂŠggel.

Ezek a választók nem díjazzák sem a bátorságot, sem az önzetlen lemondást. És itt jön elõ Habermas idealizmusának másik hátulütõje: miközben rengeteg szó esik a politikai vezetõk hibáiról, Habermas elfeledkezik arról, hogy a politika minõsége nem kis részben az európai polgárok felelõssége is. A filozófus túlságosan is készpénznek veszi azt a hatvanas években megcsontosodott dogmát, hogy a választók alapvetõen okosak és jók, és csakis a csúnya politikával összefonódott szemét médiaelit befolyását követve hozhatnak rossz döntéseket.

KritikĂĄtlanul rĂśpdĂśsnek – elsĂľsorban az interjĂşkban – az olyan kifejezĂŠsek, mint pĂŠldĂĄul „megvadult pĂŠnzĂźgyi kapitalizmus”, melyeket alapvetĂľen nagy kĂśrĂźltekintĂŠssel ĂŠs kritikĂĄval kĂŠne csak hasznĂĄlni – fĂľleg, ha figyelembe vesszĂźk, Habermas milyen kevĂŠs szĂłt veszteget arra, hogy EurĂłpĂĄban a hitelintĂŠzetek mellett a tagĂĄllami jogszabĂĄlyok ĂŠs tagĂĄllami tĂşlkĂśltekezĂŠsek is vastagon hibĂĄztathatĂłk a vĂĄlsĂĄgĂŠrt.

A kritikĂĄtlan kritikĂĄval nem csak az a baj, hogy gyakran vezet bogĂĄrlĂĄszlĂłi szintĂť megĂĄllapĂ­tĂĄsokhoz, hanem az is, hogy a nagy politikai ĂŠs gazdasĂĄgi rendszerek ostorozĂĄsa kĂśzben Habermas suttyomban maga vĂĄltoztatja kiskorĂşvĂĄ az embereket, felmentve Ăľket a konkrĂŠt politikai dĂśntĂŠsekĂŠrt viselt demokratikus felelĂľssĂŠg alĂłl.