Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Aki magasról tesz a magyar függetlenségre


Aki magasról tesz a magyar függetlenségre

2013. jĂşlius 30., kedd 10:48

Jürgen Habermas szerint a nemzetállamoknak fel kell adniuk a függetlenségrõl szóló hamis képzeteiket, a politikusoknak nem a bezárkózást, hanem az európai kettõs identitást kéne erõsíteniük. A Tavares-jelentés mögé tekintünk a német filozófus 2012-es könyve alapján, hogy kiolvassuk, mit tartogat a jövõ az európai demokráciának.


A Tavares-jelentés elfogadása rettentõen megzavarta az uniós ügyekben nem igazán tájékozott magyar közvéleményt. Az egyik oldalon felmentõ seregként tekintenek az Európai Bizottságra és az Európai Parlamentre, a másik oldalnak viszont Barrosóról egybõl Berija jut eszébe.
Saját szuverenitásunkat sértettük meg

A kormány joggal kifogásolta azt a Tavares-jelentĂ©sre reagálĂł politikai deklaráciĂłjában, hogy az EP Ăşj eljárásokat Ă©s Ăşj intĂ©zmĂ©nyeket kreált. De az már abszolĂşt nem volt jogos, hogy ezen elcsodálkozott, hiszen az egĂ©sz EurĂłpai UniĂł egy döntĂ©srõl döntĂ©sre formálĂłdĂł jogi-politikai konglomerátum. És ugyanĂ­gy, lehet panaszkodni, hogy az EU folyamatosan megsĂ©rti a szuverenitásunkat, de a „sĂ©rtĂ©s” itt fĂ©lrevezetõ lehet, hiszen a magyar szuverenitást a mindenkori magyar kormányok nagy egyetĂ©rtĂ©sben morzsolgatták le, Ă©s adták át a darabkákat BrĂĽsszelnek. És az uniĂł, mint minden politikai szervezet, már csak olyan, hogy ha egyszer megkapott egy jogkört, arrĂłl nehezen mond le.

Ilyen politikai eszközzĂ© vált a magyar kormány ellen az alapszerzõdĂ©s is, melyet a magyar pártok – a Fideszt is beleĂ©rtve – Ă©rdemi politikai vita nĂ©lkĂĽl fogadtak el. Ennek nevezetes 2. cikkelye nagy általánosságban szögezi csak le a tagállamoktĂłl megkövetelt Ă©rtĂ©keket, de OrbánĂ©kkal szemben a „demokrácia” Ă©s a „jogállamiság” követelmĂ©nyei lassan a számonkĂ©rĂ©s jogalapjává váltak. Az alapszerzõdĂ©s sablonszövege tehát tĂşlnõtt önmagán, Ă©s valĂłdi politikai eszközzĂ© vált.

Persze Európa-szerte késhegyre menõ viták folynak arról, hogy az egymással is versengõ, de mégis egymással összefonódva építkezõ uniós intézmények hatáskörének meddig kéne kiterjednie. Az unió szuverenitásáról és jövõjérõl az egyik markáns álláspontot Jürgen Habermas, a frankfurti iskola élõ klasszikusa és az elsõéves szociológushallgatók rémálma képviseli. Az Atlantisz kiadónál tavaly megjelent Esszé Európa alkotmányáról címû gyûjteményes tanulmány- és interjúkötetében azt boncolgatja, hogyan lehet elérni a döcögõ európai együttmûködést megolajozó egységet, illetve õszinte aggodalommal taglalja, milyen buktatók állhatnak a szolidaritás és az emberi méltóság értékein alapuló Európa-projekt elõtt.
Nagy lett a németek arca


Az persze csak MagyarországrĂłl tĂ»nik Ăşgy, hogy az uniĂł legnagyobb problĂ©mája mi vagyunk. Nem, a legnagyobb problĂ©ma eurĂłpai szemmel a pĂ©nzĂĽgyi-gazdasági válság – ennek csak egyik oldalhajtása a populista reakciĂł megerõsödĂ©se. Habermas egy szĂłt sem veszteget a brĂĽsszeli pofonfát már 2012-ben is erõsen rázogatĂł magyar kormányra, õt a válság szerkezeti okai izgatják.

A válságtudat 2008 óta mélyen beleivódott az uniós nemzetek tudatába, de Habermas szerint az egész téma pont emiatt vált súlytalanná a közvéleményben. A bombasztikus forgatókönyvek, apokaliptikus víziók ugyanis elterelték a figyelmet arról, hogy komolyan kéne vennünk a jelenségeket és a tanulságokat.

A német professzor egy sor olyan válságjelenséget vizsgál, melyek azért nem teljesen ismeretlenek még az egyszeri újságolvasó elõtt sem.
A pénz közös, a döntés nem

Az unió gazdasági szenvedésének fõ okaként említi például azt a tényt, hogy a közös pénzhez nem párosul közös gazdasági irányítás. A politikai válság lényegét pedig abban látja, hogy az államok a válság hatására önzéssel reagáltak, és az európai politika ma már nem a közös víziók megvalósítására, hanem a dekára kimért, a túlélést éppen biztosítani képes alkukra korlátozódik.

Habermas a politikai szûklátókörûségnek tudja be azt is, hogy hiába választjuk demokratikusan az Európai Parlament képviselõit, a választási kampányok sosem az unió fontos ügyeirõl, hanem a tagállamok belpolitikai vitáiról szólnak. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy az EU és polgárai között nagy megértésbeli szakadék tátong.
Nagy távlatok helyett kisstílû alkuk

Hazai szemmel nĂ©mikĂ©pp szokatlan, hogy Habermas a hagyományosan az eurĂłpai egysĂ©g motorjakĂ©nt számon tartott NĂ©metországot ostorozza legkemĂ©nyebben a nemzeti önzĂ©s ĂşjraĂ©ledĂ©sĂ©ben játszott szerepe miatt. Szerinte ugyanis a nĂ©met kĂĽlpolitika az 1989 után kibõvĂĽlt mozgástĂ©r miatt levetkõzte a korábbi – elsõsorban a háborĂş miatti bĂ»ntudatbĂłl fakadĂł – szerĂ©nysĂ©gĂ©t, Ă©s az eurĂłpai szintĂ» megoldások iránti Ă©rzĂ©kenysĂ©gĂ©t.

Habermas azzal vádolja Merkelt, hogy a korábbi nagy kĂĽlpolitikusoktĂłl – pĂ©ldául Hans-Dietrich Genschertõl – eltĂ©rõen neki már nem az uniĂł távlati Ă©rdekei lebegnek szeme elõtt, hanem a NĂ©metországnak nyeresĂ©get hozĂł alkuk. De ez a kritika az egĂ©sz nĂ©met egysĂ©g után megizmosodĂł elitnek kijár, mely egyre kevĂ©sbĂ© jeleskedik a „demokratikus tanulásban”, alázat Ă©s szerĂ©nysĂ©g helyett inkább mindent azonnal profitra akar váltani. Habermas szerint ez a hozzáállás intĂ©zmĂ©nyi szinten is megnyilvánul, Ă­gy pĂ©ldául a nĂ©met alkotmánybĂ­rĂłság lisszaboni szerzõdĂ©ssel kapcsolatos kukacoskodĂł állásfoglalásában.

A kiskorúak Európája

De azĂ©rt Habermas nem merĂĽl el nagyon a nemzeti önostorozásban, mert a többi uniĂłs tagállamot sem tartja sokkal kĂĽlönbnek. Az eurĂłpai válságspirál kialakulásának fõ okát abban látja, hogy a politikai vezetõk egĂ©sz EurĂłpában elvesztettĂ©k szemĂĽk elõl az Ă©rtĂ©kek horizontját, ehelyett folyton csak nemzeti Ă©rdekekre apellálnak. HuszonhĂ©t – illetve napjaikban már huszonnyolc – nemzeti Ă©rdeket azonban közös Ă©rtĂ©kek nĂ©lkĂĽl lehetetlen összehangolni, egy kizárĂłlag az Ă©rdekĂĽtköztetõ-Ă©rdekegyeztetõ mechanizmuson alapulĂł uniĂłban sem stabilitás, sem pedig hosszĂş távĂş egyĂĽttmĂ»ködĂ©s nem kĂ©pzelhetõ el.

Habermas felelevenĂ­ti azt a rĂ©gi vádat is, hogy az eurĂłpai vezetõk a valĂłdi demokratikus eljárásokat kiĂĽresĂ­tve „kiskorĂşsĂ­tani" akarják a polgárokat. És ebben a kiskorĂşsĂ­tásban szerinte kĂ©szsĂ©ges partner a mĂ©dia, mely „finom kĂ©nyszerrel” ösztönzi a politikusokat az Ă©rvek nĂ©lkĂĽli politika felĂ©. Ezt a jelensĂ©get Habermas már 1962-ban is igen alaposan kivesĂ©zte A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása cĂ­mĂ» klasszikus mĂ»vĂ©ben, melyben igen meggyõzõen mutatta be, hogyan veszti el a polgári nyilvánosság a kritikai erejĂ©t, Ă©s hogyan fordul „a public relations alakĂ­tĂł hatása alatt” inkább a reprezentáciĂł – vagy ahogy akkor azt mĂ©g nem hĂ­vták, az „infotainment” – felĂ©. Ez a tendencia ma azt jelenti, hogy EurĂłpában a politikai Ă©s mĂ©diaelit egymás Ă©rdekeit kiszolgálva meggátolja, hogy a polgárokat valĂłdi alternatĂ­vák Ă©s valĂłdi Ă©rvek vezĂ©relhessĂ©k a politikai döntĂ©sek meghozatalában.

Jól megosztaná a hatalmat

Az eurĂłpai polgárok kiskorĂşsĂ­tása kĂĽlönösen azĂ©rt fáj Habermasnak, mert ez a tendencia szembemegy a felvilágosodás programjával, amit mĂ©g a XVIII. század vĂ©gĂ©n Ă­gy fogalmazott meg Immanuel Kant: „A felvilágosodás az ember kilábolása a maga okozta kiskorĂşságábĂłl. KiskorĂşság az arra valĂł kĂ©ptelensĂ©g, hogy valaki mások vezetĂ©se nĂ©lkĂĽl gondolkodjĂ©k. Magunk okozta ez a kiskorĂşság, ha oka nem Ă©rtelmĂĽnk fogyatĂ©kosságában, hanem az abbeli elhatározás Ă©s bátorság hiányában van, hogy mások vezetĂ©se nĂ©lkĂĽl Ă©ljĂĽnk vele.” Habermas minden mondatán Ă©rzõdik, hogy az EurĂłpai UniĂł legbelsõbb cĂ©ljának a kanti program megvalĂłsĂ­tását tartja – Ă©s ha az eurĂłpai alapszerzõdĂ©st fellapozzuk, akkor egyĂ©bkĂ©nt valĂłban Ăşgy tĂ»nik, hogy az uniĂł eddigi törtĂ©nete során máris igen nagy utat tett meg efelĂ©.

Ahhoz azonban, hogy az EU a válság közepette se tĂ©vessze szem elõl a Kant által az államok egyĂĽttmĂ»ködĂ©sĂ©re 1795-ben kidolgozott alapelveket, Habermas szĂĽksĂ©gesnek tart nĂ©hány alapvetõ politikai változást az uniĂł szerkezetĂ©ben. A filozĂłfus rendkĂ­vĂĽl károsnak tartja azt, hogy az emberek – EP-választás ide vagy oda – mĂ©g mindig elsõsorban nemzeti szemĂĽvegen keresztĂĽl nĂ©zik EurĂłpát, ezĂ©rt azt szeretnĂ©, ha kialakulna egy olyan markáns eurĂłpai identitás, melyben az emberek közvetlenebbĂĽl lehetnĂ©nek eurĂłpai polgárok. Az identitás megkettõzõdĂ©sĂ©t hĂ­vja Habermas megosztott szuverenitásnak, Ă©s megjegyzi: annak fontos intĂ©zmĂ©nyi változásokkal is kell járnia. Ezek közĂĽl talán a legfontosabb az a követelmĂ©ny, mely szerint az uniĂłs intĂ©zmĂ©nyeknek alacsony legitimáciĂłjĂş „adminisztratĂ­v” szervekbõl valĂłdi demokratikus elismerĂ©sen alapulĂł „rĂ©szvĂ©teli” szervekkĂ© kell válniuk.

Az EP-tõl a világkormányig

Habermas jĂłl Ă©rzi, hogy az uniĂł amĂşgy is gyenge legitimáciĂłját komolyan veszĂ©lyezteti, ha a polgárok BrĂĽsszelre a „termĂ©szetes” nemzeti közössĂ©gtõl „idegen” entitáskĂ©nt gondolnak. A magyar pĂ©ldán láthatjuk, hogy az EU lĂ©tezõ Ă©s nem lĂ©tezõ ellentmondásait kihasználva milyen gyorsan fel lehet fĂşjni a politikai kommunikáciĂłban egy gyarmatosĂ­tĂł gumiszörnyet, ami eltapossa a kirobbanĂłan sikeresnek mondott nemzeti törekvĂ©seket.

Azonban érdemes belegondolni abba is, hogy a nagyon körültekintõen és nagyon körülményesen megfogalmazott európai identitásprogram nem áll távol az egyik legdinamikusabban fejlõdõ uniós intézmény, az Európai Parlament saját jövõképétõl. Az EP ugyanis nemcsak hogy egyértelmû összeurópai karaktert mutat, de az elmúlt évtizedekben magához vont néhány erõsebb uniós hatalmi jogosítványt is. És paradox módon a nemzetek Európáját hirdetõ Orbán Viktor volt az, aki most precedenst teremtett az EP számára egy újabb, uniós szinten igen erõs ellenõrzõ-számonkérõ funkció kiharcolására is.


Persze minden összeurĂłpai-demokratikus törekvĂ©se ellenĂ©re tĂşlzás lenne azt állĂ­tani, hogy az EP a habermasi program kĂ©pviselõjekĂ©nt lĂ©p fel, de azt azĂ©rt világos, hogy ha Habermas a pozitĂ­v változás lehetõsĂ©gĂ©t nem a forradalomban, hanem a tárgyalásos-konszenzusos reformban látja – márpedig Ă­gy látja –, akkor egy ilyen reform csakis a már lĂ©tezõ demokratikus eurĂłpai kĂ©pviseletbõl indulhat ki.

Habermas nagy gyengesĂ©ge egyĂ©bkĂ©nt pont az, hogy keveset szĂłl a lĂ©tezõ eurĂłpai intĂ©zmĂ©nyekrõl, a politikai gyökerekrõl, melyek a föderáciĂł csĂ­ráját hordozhatják. A lebegõ, nĂ©ha ĂĽresnek hatĂł idealista elkĂ©pzelĂ©sekben viszont odáig is elmegy, hogy az EurĂłpai UniĂłnak csak az elsõ lĂ©pcsõfok szerepĂ©t szánja, mert a modellt idõvel kiterjeszthetõnek tartja globális szintre is – mondjuk egy elkĂ©pzelt kölcsönös Ă©rdekeken alapulĂł világkormányzat gondolata már bõven inkább a sci-fi, mint a politika terĂĽlete.

Csúnya politikusok, jó polgárok

Habermas persze tisztában van azzal, hogy a konkrĂ©t politikai döntĂ©sek is az általa korholt politikai elit kezĂ©ben vannak, ezĂ©rt idealista retorikájának cĂ©lpontjai is elsõsorban a politikusok. Ă•ket kárhoztatja „defetizmusukbĂłl” származĂł minimalista megoldásaik miatt, Ă©s õket buzdĂ­tja nagyobb merĂ©szsĂ©gre Ă©s önzetlenebb összefogásra. Érvei azonban mindaddig nagyon erõtlenĂĽl csengnek, amĂ­g az uniĂłban a tagállami önzĂ©st garantálja az, hogy az uniĂłs vezetõk többsĂ©ge kizárĂłlag az otthoni választĂłknak tartozik felelõssĂ©ggel.

Ezek a választók nem díjazzák sem a bátorságot, sem az önzetlen lemondást. És itt jön elõ Habermas idealizmusának másik hátulütõje: miközben rengeteg szó esik a politikai vezetõk hibáiról, Habermas elfeledkezik arról, hogy a politika minõsége nem kis részben az európai polgárok felelõssége is. A filozófus túlságosan is készpénznek veszi azt a hatvanas években megcsontosodott dogmát, hogy a választók alapvetõen okosak és jók, és csakis a csúnya politikával összefonódott szemét médiaelit befolyását követve hozhatnak rossz döntéseket.

Kritikátlanul röpdösnek – elsõsorban az interjĂşkban – az olyan kifejezĂ©sek, mint pĂ©ldául „megvadult pĂ©nzĂĽgyi kapitalizmus”, melyeket alapvetõen nagy körĂĽltekintĂ©ssel Ă©s kritikával kĂ©ne csak használni – fõleg, ha figyelembe vesszĂĽk, Habermas milyen kevĂ©s szĂłt veszteget arra, hogy EurĂłpában a hitelintĂ©zetek mellett a tagállami jogszabályok Ă©s tagállami tĂşlköltekezĂ©sek is vastagon hibáztathatĂłk a válságĂ©rt.

A kritikátlan kritikával nem csak az a baj, hogy gyakran vezet bogárlászlói szintû megállapításokhoz, hanem az is, hogy a nagy politikai és gazdasági rendszerek ostorozása közben Habermas suttyomban maga változtatja kiskorúvá az embereket, felmentve õket a konkrét politikai döntésekért viselt demokratikus felelõsség alól.

Hozzászólások


#1 | Gutai Zub - 2013. július 30. 15:24:58
Csak egy gondolat

Az Európai Unió és a bürokrácia:

"A brit gyarmatügyi minisztérium tisztviselõi létszáma 1935-ben 372 fõ volt.
1954-ben, amikor már nem voltak gyarmatai Angliának, 1951 volt a tisztviselõi létszám."
Képzeljük el azt a pénz mennyiséget, amennyibe az EU évente kerül?
Európa gazdag lenne nélküle......
#2 | rozsola - 2013. július 30. 20:09:51
Oszt ?
Én próbálom feladni , sikertelenül.

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.