Posta Imre weboldala

Bejelentkezťs

FelhasznŠlůnťv

Jelszů



Elfelejtetted jelszavad?
ŕj jelszů kťrťse

‹dvŲzlet


A MAI NAPT√ďL (2013/09/22) AZ √öJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a tov√°bbiakban szakmai oldalk√©nt m√ľk√∂dik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj r√°: Posta Imre Youtube oldala
..................

Marton √Ārp√°d: Giccs m√°n a kir√°ly...


Nem tudtam eld√∂nteni, s√≠rjak vagy nevessek a cikk olvasat√°n. Vikid√°l k√ľldte nekem a linket, mindenf√©le kpomment n√©lk√ľl, √≠gy √©n is √≠gy adon nektek tov√°bb. (Egy√©bk√©nt is vas√°rnap van, nem kell mindig politiz√©lni!)

Marton √Ārp√°d
Giccs mán a király Рavagy Alföldi szado-mazója Erkellel

A Szent Istv√°n eltorz√≠tott politik√°j√°val evett meg benn√ľnket a f√©szkes fene.
A fenti mondatot nem √©n fogalmaztam. Szab√≥ Dezs√Ķt√Ķl val√≥, a jobboldal kultikus reg√©ny√≠r√≥j√°t√≥l, aki a tombol√≥ Horthy-korszak k√∂zep√©n, 1925-ben vetette pap√≠rra Seg√≠ts√©g! c√≠m√Ľ reg√©nye 365. oldal√°n.

Hogy √©rtekez√©sem elej√©re biggyesztettem, annak k√©t oka is van. Az egyik: a m√Ľvelt polg√°ri vil√°gban nem k√∂telez√Ķ Szent Istv√°nt ajn√°rozni. A m√°sik: nem olyan nagy tal√°lm√°ny led√∂nteni a szobr√°t. 88 √©ve megtette m√°r Szab√≥ Dezs√Ķ. Ha teh√°t Alf√∂ldi polg√°rokat akart pukkasztani, k√©sett 88 esztend√Ķt. Ha pukkaszt, nem polg√°ri min√Ķs√©gemben pukkadok.
Most tehát óvatosan a szikével!
Az Istv√°nr√≥l szeml√©t √≠rni kock√°zatos feladat. A m√Ľ ugyanis alapj√°ban √©s eg√©sz√©ben v√©ve nem eszt√©tikai fenom√©n. T√∂bb is, kevesebb is ann√°l.
Ezid√©n kiv√°ltk√©ppen. K√©toldali nemzeti tabut√©ma rendszerv√°lt√≥ rockidolokkal – a m√ļmi√°kat lestoppolta a Fekete h√°z –, h√°ta m√∂g√∂tt egy k√≠s√©rt√Ķ sz√≠nh√°zi etalonnal, mindehhez egy jav√°ban forrong√≥ Nemzeti st√°tuszh√°bor√ļv√° duzzasztott trafikosv√°lt√°s. K√ľl√∂nben is jubileumot √ľl√ľnk √°ll√≠t√≥lag, noha azt senki √©nnekem eddig meg nem magyar√°zta, mit√Ķl jubileumi sz√°m a harmincas. A negyedsz√°zados jubileum √∂t√©ves √©vfordul√≥j√°t √ľnnepelj√ľk? Vagy √ļgy! Egysz√≥val: t√∂bb hiszt√©ri√°b√≥l, mint amennyi hist√≥ri√°b√≥l. Hiszt√©ria est magistra vitae.

Vagy mégsem?

A magam r√©sz√©r√Ķl t√∂bb intelligenci√°t f√∂lt√©teleztem Alf√∂ldi R√≥bertr√≥l. Egyetlenegy ments√©ge van. Ha net√°n azt vette fej√©be, hogy bebizony√≠tja: √Ķ is k√©pes olyan √©mely√≠t√Ķ lenni, mint Vidny√°nszky a tavalyi M√°ri√°val. K√°r volt a (v√©r)g√Ķz√©rt, ink√°bb elhitt√ľk volna l√°tatlanban. De n√©zz√ľk csak sz√©p sorj√°ban!
√ögy √°ltal√°ban rendesen megcsin√°lt el√Ķad√°s ez. √Čpp annyi sz√≠nh√°zi √∂tlet van benne, mint az alapm√Ľben. Nem sok, az ellenben vil√°gos. Mint a Hold. Csillagok, f√©nyess√©get! √ćm egy eszt√©tikai √©rtelemben er√Ķteljesen meghat√°roz√≥ j√°t√©kt√©r: rozsd√°s Szent Koron√°t involv√°l√≥ vastraverz – √°’la Igl√≥di & Csik√≥s, A. D. 2000 –, amely l√°tv√°nyk√©nt legal√°bbis ig√©nytelen, √°m ha mindenk√©pp akarjuk, az emelet√©n helyet foglal√≥ zenekarral felid√©zhet bizonyos orfeumi k√∂zeget (de a Barocaldi Cirkusz belvil√°g√°t √©pp√ļgy, err√Ķl k√©s√Ķbb b√Ķvebben. El√©g az hozz√°: az orfeumba / alternat√≠v klubba szor√≠tott jelenetek j√≥ r√©sze elv√©sz a t√©rben, meg√°lmod√° Menczel R√≥bert. Kialak√≠tottak viszont egy praktikus gyermekpancsol√≥t. Multifunkcion√°lis. Lehet benne v√©rf√ľrd√Ķzni, m√°skor meg s√≠r, hol nemzet s√ľllyed el.) Orfeum, cirkusz, pancsol√≥ kisl√°nyok: a sz√≠npad mindenk√©pp konfer√°lt, id√©z√Ķjeles olvasatot k√≠n√°l. Az alapm√Ľ koncertopera jelleg√©nek is j√≥l megfelel, dek√≥doltam, veni lumen, Alleluja. Nincs is r√©mesebb sz√≠nh√°zi f√©lre√©rt√©s, mint egy t√∂rt√©nelmi oper√°nak szcen√≠rozott Istv√°n. A koreogr√°fia (V√°ri Bertalan jegyzi) m√©g √°thall√°sosabb. Ment' minden illusztrat√≠v sz√°nd√©kt√≥l. Hat√°rozott gesztussal a m√°ba sz√∂gezi le az el√Ķad√°st, n√©pit √©s napit elegy√≠tve √∂tletes √©s besz√©des eklektik√°ban.

Ami el√©g is lenne eklektik√°b√≥l. De a java csak ezt√°n j√∂n. Az eszmei s√≠kon, √ļgymond.
Alf√∂ldi Istv√°nj√°nak somm√°zata: Angela Merkel Bundeswehrje kispapnak szeg√Ķd√∂tt ver√Ķleg√©nyekkel v√°llvetve v√©di Istv√°nt, aki l√°tensen az √∂nmag√°t megtapsol√≥-megtapsoltat√≥ Orb√°n Viktor, √©s akit hatalomm√°ni√°s anyja kerget orsz√°ga krisztianiz√°l√°s√°nak mocsar√°ba, hiszt√©rikus Jezabelk√©nt. A t√∂rt√©nelmi machin√°ci√≥ porondmestere a karmester√©n√©l is magasabb polcra emelt Asztrik ap√°t, aki pog√°nykeresztel√©si buzgalm√°ban val√≥s√°gos Keresztapak√©nt mozgatja a sz√°lakat: m√©g a g√°tl√°stalan oligarchi√°v√° leleplez√Ķd√∂tt √Ārp√°d-h√°z √©s a szolg√°lat√°ban √°ll√≥ multinacion√°lis management is neki par√≠roz. A n√©met hadsereg is. Csapat√©p√≠t√Ķ tr√©ning a n√©p feje f√∂l√∂tt. Jaj, de r√©mes egy vircsaft ez, Istenk√©m!
J√≥ kis koncepci√≥, √©pp csak nem az Istv√°n, a kir√°ly√©. Lehet, hogy a pr√≥zai alapm√Ľ, az Ezredfordul√≥ katartikusan hatna ebben az olvasatban. A magam r√©sz√©r√Ķl legal√°bbis m√°r h√ļsz √©ve sem √©rtettem, hogyan lett a t√∂rt√©nelmi es√©lyekre vakmer√Ķn r√°k√©rdez√Ķ, dr√°mai sz√°mvet√©sb√Ķl Hivatalos √Āllamalap√≠t√°si Rockopera. De az lett. A zen√©s v√°ltozatban m√°rpedig t√∂bb√© sz√≥ sincs vitathat√≥ poz√≠ci√≥kr√≥l. √ćgy h√°t amikor 2013-ban G√©za fejedelem temet√©s√©n √©s Istv√°n fejedelemm√© v√°laszt√°s√°n a klerik√°lis maffia Gyurcs√°ny rend√Ķrs√©g√©nek st√≠lus√°ban terroriz√°lja Kyri√©zni meg √©ljenezni az √°ldott magyar n√©pet, akkor a rendez√Ķi sz√°nd√©k eg√©sz egyszer√Ľen tudom√°st sem vesz a m√Ľ sajn√°latos m√≥d harminc esztendeje adott zeneis√©g√©r√Ķl. Ami olyan, amilyen. Egyenes vonalvezet√©s√Ľ, mint egy skandin√°v szekr√©ny. Legt√∂bbnyire naiv, de minden esetben nagy gesztusokban fogalmaz√≥, m√°r-m√°r klis√©ket mozgat√≥. Szereld √∂ssze magad. A Felke-elt a napunk c√≠m√Ľ √∂r√∂m√≥da p√©ld√°ul az √©n meg√≠t√©l√©sem szerint sem nagy√≠v√Ľbb a B√ļjj, b√ļjj, z√∂ld√°gn√°l. De fura m√≥d √©pp ez√©rt hat er√Ķszakoltnak b√°rmif√©le rendez√Ķi aspektust er√Ķltetni r√°. L√°ssuk csak a gyakorlat m√©rleg√©n! Ha a sz√≠nen fetreng√Ķ k√©tsz√°z r√©sztvev√Ķt √©pp gyomrozz√°k, honnan √°rad a ny√°jas alleluja? K√ľls√Ķ kar csak az Aid√°ban volt, m√≠g ki nem h√ļzta a partit√ļr√°b√≥l egy menedzserszeml√©let√Ľ igazgat√≥. √Čs ha m√©gis visszavett√©k √Ķket, a bent szenved√Ķk hogyhogy nem jajvesz√©kelnek? (K√ľl√∂nben mind a mai napig √ļgy tudtam sajt√≥nyilatkozataikb√≥l, hogy a szerz√Ķk megtagadt√°k a playbackes gy√∂kereket.) √ögyhogy – elismerve Alf√∂ldi rendez√Ķi er√©nyeit, √©s m√©g Szent Istv√°n kultusz√°t sem k√©rve sz√°mon sem rajta, sem a darabon – az a f√∂lvet√©sem: szereztessen zen√©t valami v√°llalkoz√≥ szellem√Ľ komponist√°val ehhez a j√≥llehet izgalmas, √°m a darabt√≥l t√∂k√©letesen idegen konstrukci√≥hoz. T√Ķlem ugyan Sz√∂r√©nyit is megveheti, ha futja m√©g k√∂zmond√°sos wagneri ihlet√©b√Ķl. Vagy Beethovent. √ögyis ingyen j√°tssz√°k a nyit√°ny√°t √©vek √≥ta, holott a c√≠m√©n k√≠v√ľl semmi k√∂ze nincs kir√°lyunkhoz.

Mindez szigor√ļan eszt√©tikai k√©relem. Nem ideol√≥giai, nem t√∂rt√©n√©szi, nem rajong√≥i. Ha ideol√≥giai alapra helyezkedn√©k, meg kellene jegyeznem, hogy ennyire antiklerik√°lis el√Ķad√°st m√©g Major Tam√°s sem rendezett volna. B√∂rt√∂nviselt egyh√°zt√∂rt√©net-professzorom, Istenben boldogult Lotz Anti b√°csi mondogatta: az egyh√°znak mindig j√≥t tesz egy kis √ľld√∂z√©s. Ez esetben Alf√∂ldi az egyh√°zat szolg√°lja, √©s √©pp a legjobbkor teszi, ez vitathatatlan. Vissza teh√°t a m√Ľv√©szet templom√°ba. A keresztv√≠z leszed√©s√©re ott is akad el√©g alkalmunk.
A zen√©s darabok el√Ķad√°sa ann√°l izgalmasabb, min√©l t√∂bb olvasat√°t t√°rj√°k el√©nk id√Ķr√Ķl id√Ķre az alapm√Ľnek. Csakhogy kultikus rockoper√°nknak eg√©sz egyszer√Ľen nincsenek olvasatai. Az eg√©sz szerzem√©ny olyan zseni√°lisan letisztult, egy-√©rtelm√Ľ, hogy mindennem√Ľ magyar√°zkod√°st ledob mag√°r√≥l. Ennyire √°ttetsz√Ķ partit√ļr√°t √©s dramaturgi√°t semmi √©rtelme fejtegetni, mert egyetlen mozdulat, √©s darabjaira hull az eg√©sz patetikus t√ľnem√©ny. Aminek p√°tosz√°t eredetileg is az √Ķsbemutat√≥t k√∂r√ľlvev√Ķ t√°rsadalmi l√©gk√∂r t√°pl√°lta nagyr√©szt, nem pedig a m√Ľ mint olyan. Tudom√°sul kell venni, hogy bizonyos alkot√°sok elv√°laszthatatlanok a k√∂r√©j√ľk kerekedett kultuszt√≥l. Erre a jelens√©gre √©ppen az Istv√°n a legjobb p√©lda.

A darab politik√°val megterhelt el√Ķ√©let√©t tekintve √≥ri√°si balszerencse, hogy Alf√∂ldi – ha helyesen √©rtelmeztem a didaktikusan a n√©z√Ķt√©r √°ll√°spontj√°v√° verklizett refr√©nt, √©s mit is lehetne ezen f√©lre√©rtenem – unja a politik√°t.
Unalm√°ban politiz√°l h√°t k√©t teljes felvon√°son kereszt√ľl.

Musz√°j neki, ha m√°r a szerz√Ķk mindj√°rt a legelej√©n nekiszegezik a k√©rd√©st: „Mondd, te kit v√°lasztan√°l?” „√Čn azt√°n egyiket sem” – mondja Alf√∂ldi.

A lezser felelet legnagyobb brav√ļrja, hogy egyszerre fosztja meg idoljait√≥l a nemzet mindk√©t fert√°ly√°t: az eredetiben is k√©tes gl√≥ri√°j√ļ Istv√°n ut√°n imm√°r Kopp√°nya sincs a m√©ltatlan ut√≥kornak.

Csak annyit kérdezek a válaszra várva: akkor meg mi marad a darabból?
Papi √∂nk√©ny. √Čs rendez√Ķi. L√°ss csod√°t: Asztrik figur√°ja megt√©veszt√©sig hasonl√≠t Alf√∂ldire. Sek√©ly e k√©ny.


Feke P√°l engedelmesen k√∂veti anyja √©s rendez√Ķje utas√≠t√°sait korunk Istv√°nj√°nak szerep√©ben. Ha kell, n√©gyk√©zl√°b is meg hason cs√ļszva – mindezek R√©ka ut√°ni eped√©sb√Ķl esnek, szerencs√©re j√Ķ a sz√ľnet, az eped√©s l√°tv√°nyosabb cs√ļcsra futtat√°s√°ra nincs m√≥d. A papa elveszt√©se ut√°n mindenesetre egy darabig azt hiszi, saj√°t l√°b√°ra √°llhat. De nem, hisz mik√∂zben azt √©nekli: „√≠m, h√°t itt fekszik el√Ķttem j√≥ aty√°m”, az elt√°vozott v√©gig ott hever√©sz – a h√°ta m√∂g√∂tt. √ćgy azt√°n a v√©g√©n megad√≥n hagyja, hogy pal√°stba gy√∂m√∂sz√∂lj√©k t√ļlt√°pl√°lt √ļrfis√°g√°t. Hangi tekintetben kir√°ly. Az meg fejedelmi gesztus, ahogy visszavesz, valah√°nyszor Kopp√°nnyal √°ll szemt√Ķl szemben. Visszavesz, akinek van mib√Ķl – ezt h√≠vj√°k a zen√©ben form√°l√°snak. Csak h√°t operai m√Ľfajban az er√Ķegyens√ļlyoknak zenei alakot kell √∂lteni√∂k. Stohl Andr√°s derekasan megszenvedett ny√≠ltsz√≠ni √©nekleck√©in√©l viszont csak az k√≠nosabb, hogy sz√≠n√©szi l√©tez√©s√©t belefojtj√°k valami n√Ķcsk√©k b√°lv√°nya, Elvis-hasonm√°s szerencs√©tlen fl√≥t√°sba, aki mereven t√©bl√°bol √°llamalap√≠t√°s √©s ellenszeg√ľl√©s zenedr√°m√°j√°ban, lemer√ľlt akkumul√°tor√ļ termin√°tor gyan√°nt. H√°rom vis√≠toz√≥ liba rittyenti √∂ssze az eg√©sz Kopp√°ny-kamp√°nyt. Annak idej√©n sokan el√©gedetlenkedtek: Istv√°n t√ļlont√ļl v√©rtelen, teszetosza figur√°nak siker√ľlt. Ajv√©: √≠me a b√©n√°z√≥ Kopp√°ny is! Nem alternat√≠va, csak alternat√≠v d√≠va. L√°zadoz√°sa t√≠z√≥raiz√≥ m√Ľvezet√Ķk h√Ķb√∂rg√©s√©re eml√©keztet. F√∂ln√©gyel√©s helyett ki is k√ľldik k√∂zib√©nk √©pp azon a l√©pcs√Ķn, ahol egy √©ve a lov√°szleg√©ny, Miska k√©p√©ben bes√©t√°lt: Kopp√°ny k√∂ztetek √©l, ti vagytok. Na, sz√©pen k√∂sz√∂nj√ľk. Klasszikus karakterszerep volna egy√©bir√°nt (az Istv√°nban minden szerep ilynem√Ľ k√ľl√∂nben: jellemfejl√Ķd√©snek nyom√°t se keress√ľk. Zenedramaturgiai √©rtelemben b√°boper√°val van dolgunk. Sz√≠n√©szet itt akkor sem igen seg√≠t, ha a sz√≠n√©szt nem √∂ntik b√°vatag Szabads√°g-szoborba. Kiv√°lt a hangi ered√Ķk h√≠j√°n).

Az Istv√°n √©rz√©seire p√°ly√°z√≥ mindk√©t h√Ķsn√Ķ rokonszenves. Tompos K√°tya R√©k√°ja √≠zl√©ssel pender√≠t p√°r csoda finom n√©pi hajl√≠t√°st, de nem parodiz√°l n√©piesked√Ķ dudahangot. A hangja a sz√≠vemhez sz√≥l. Azt olvasom egyik kritikusn√°l, hogy Radnay Csill√°r√≥l tal√°l√≥an azt √≠rta tavaly egy m√°sik kritikus: „m√∂g k√∂ll veszni √©rte”. M√∂g is, b√°r ez most nem az a fajta szerep, ami√©rt m√∂g l√∂het veszni. Ha ellenben tudatos szereposzt√°si √ľzenet, hogy R√©ka √©s Gizella k√©p√©ben k√©t egy√≠v√°s√ļ naiva l√©zeng a sz√≠nen b√°mulatosan hasonlatos hangalakban, a csel brav√ļrosan siker√ľlt. Nincsen k√©t ily csoda Gizella-termet! Az illet√Ķ m√°sik kritikus teh√°t √≠m tov√°bbf√Ľzheti forr√°s√©rt√©k√Ľ mondat√°t: „√∂ssze l√∂het t√©veszteni √Ķket”. M√≠g csak az ember meg nem fejti a jellemeket: a Kopp√°ny-l√°ny a szemetet szedi f√∂l, a Henrik-l√°ny meg a n√©met katon√°kat. Szemenyei J√°nos Laborca, Nov√°k P√©ter t√°ltosa kiemelkedik az √©nekesi mez√Ķnyb√Ķl, de ett√Ķl az√©rt ne b√≠zz√°k el magukat t√ļls√°gosan. Udvaros Dorotty√°t nagy b√°natomra megfosztott√°k annak lehet√Ķs√©g√©t√Ķl, hogy a mintegy kulissz√°kon k√≠v√ľli kett√Ķsben anyai arc√°t is megmutathassa. Pedig √©rzem, hangilag benne volna a hatalmi j√°tszm√°ba sodr√≥dott Istv√°n ir√°nti agg√≥d√°s – azaz a karakterb√Ķl val√≥ kit√∂r√©s v√°gya. Egyf√©le magyar Mater Dolorosa. De nem szabad felsz√≠nre engednie, √°rtana a kital√°ci√≥nak, √≠gy azt√°n egyetlen, t√©tova simogat√°st kiv√©ve hozza a saj√°t rafin√©ri√°iba is belef√°sult, g√°tl√°stalan macskan√Ķt. Blask√≥ P√©ter ny√≠lt sz√≠nen levetve G√©za fejedelem halotti lepleit – csal√≥dottan otthagyva csapot-papot, az eg√©sz f√©lresiker√ľlt √°llamalap√≠t√°st – nemcsak a testv√©rm√©sz√°rl√°s, de m√°r-m√°r az el√Ķad√°s r√©ml√°t√°sainak is j√≥zan ellenpontja, amikor Kr√≥nik√°sk√©nt visszat√©r.

K√©s√Ķ most m√°r mindezt √ļjra √°tgondolni, k√©nyszerp√°ly√°n a darab.

Alf√∂ldi, a s√©rt√Ķd√∂tt tit√°n √ļgy hat√°rozott, leveti az √°larcot. Hajsz√°lpontosan tudta, hogy most azt√°n b√°rmit megcsin√°lhat. Aki csak egy sz√≥t is sz√≥l, m√°rt√≠rkoszor√ļj√°t gyarap√≠tja egy-egy arany√°gacsk√°val. H√Ķsi gesztus√°hoz lelkes ministr√°nsra lelt Sz√∂r√©nyiben, a durc√°s f√©listenben, aki √©vek √≥ta nem √©rti, mi√©rt nem eg√©szen az. Ha az Istv√°n Alf√∂ldi m√°rt√≠rkoszor√ļja, Sz√∂r√©nyi a bokr√©ta rajta. Szem√©lyes s√©rtetts√©g√ľk gy√ľm√∂lcse ez az √©mely√≠t√Ķ, magamutogat√≥ √©s giccses Istv√°n, a kir√°ly. Giccs pedig ott l√©szen bel√Ķle, ahol az el√Ķad√°s lev√°lik a darabr√≥l, √ľr√ľggy√© t√©ve a m√Ľvet √©s annak mor√°lis st√°tusz√°t. A l√°tszat ellen√©re senki se higgye, hogy mindez b√°tor sz√≠nh√°zi tett. Ink√°bb hajcih√Ķz√©s. Gizella n√©met√ľl mutatja be mag√°t, majd sebt√©ben dalra fakad a leg√©kesebb magyar versben. Kisbabacsin√°l√°s ir√°nt kifejtett kokett√©ri√°ja a n√©met lovaggal – az ember m√°r nem tudja, kit is akar? – √©ppoly t√°voli viszonyban √°ll a darabbal, mint az Oly t√°vol vagy t√Ķlem kezdet√Ľ kett√Ķs repr√≠ze, amely a vers t√∂k√©letes meg nem √©rt√©s√©r√Ķl √©s az im√°ds√°gos lelk√ľlet ismeret√©nek hi√°ny√°r√≥l adva sz√°mot, Isten helyett a hitvest√°rsat sz√≥longatja. A profaniz√°l√°snak van is n√©mi alapja, hisz a boldog Gizella k√©t perce m√°szott r√° √ļjfent a nemzeti f√∂ldalapb√≥l d√ļsan kistaf√≠rozott Vecellin vit√©zre. Az a k√©p azonban, hogy „Mondd, mennyit √©r, ki √©rted v√©led sz√°llna szembe”, h√°zast√°rsi viszonylatban kiss√© elvont ahhoz m√©rten, amennyit a darab Istv√°n √©s Gizella priv√°t k√∂zleked√©s√©b√Ķl l√°ttat. Ha tov√°bb√° egy csal√°di f√©szk√©ben n√©mik√©pp kakukktoj√°s maffi√≥z√≥csemete ajk√°n sz√≥lal meg, hogy „Uram, te ismered a lelkem titkait”, az nemcsak vall√°si kontextus√°b√≥l esik ki, de a darab logik√°j√°b√≥l is. Hasonl√≥ p√©ld√°k sz√°zsz√°mra sorolhat√≥k. Alighogy Istv√°n derekasan elk√ľldi a haszonles√Ķket melegebb √©ghajlatra, Alf√∂ldi nyomat√©kosan kik√©rdez arra a k√≥rusra, miszerint az uralkod√≥ „b√∂lcs √©s igazs√°gos”. A fog√°s se nem b√∂lcs, se nem igazs√°gos. √Ėnc√©l√ļ okoskod√°s. Ahhoz sem kell √°loml√°t√≥nak lenn√ľnk, hogy √©rts√ľk a varkocs√°n√°l fogva el√Ķcib√°lt olvasatot: a Nap f√©nye vil√°goss√°got...! pog√°ny szertart√°s√°val egyetemben az eg√©sz magyar hitvil√°g (√≥ √©s √ļj) a szeres utaz√°sok k√∂d√©be utaltatik. Ahhoz, hogy Tord√°b√≥l, a t√°ltosb√≥l drogfut√°rt kre√°ljunk, a reg√Ķs√∂kb√Ķl pedig – az eredeti bemutat√≥ h√Ķseib√Ķl (Varga Mikl√≥s √©s Nagy Fer√≥, hisz ez√ļttal, jubileumi koncertoper√°r√≥l l√©v√©n sz√≥, ez is nyomat√©kkal esik latba) – vid√©ki atyafinak maszk√≠rozott TSZ-p√°rttitk√°rokat a Felvonul√≥k k√©rt√©kb√Ķl – √°taludt√°k a rendszerv√°ltoz√°st –, nem b√°tors√°g kell, csup√°n nyegles√©g √©s bek√©pzelts√©g. Szerz√Ķi t√©rf√©len is! A nyolcvanas √©vek publikum√°n√°l csak Sz√∂r√©nyi lehetett boldogabb, hogy fens√©gesen √°radozhat a latin egyh√°zi himnuszok t√≥nus√°ban. Most pedig? Kopp√°ny megt√©rt le√°nya l√°tv√°nyosan elfordul a keresztt√Ķl, mert ugye az is csak egy v√©rv√∂r√∂s diktat√ļra jelk√©pe, l√°sd nemzetk√∂zi v√∂r√∂s kereszt. Rendben, de az Istv√°nt ut√≥lag √ļgy √°ll√≠tani be, mint t√∂rt√©nelemfiloz√≥fiai n√©z√Ķpontok sokas√°g√°t hordoz√≥, √°rnyalt nagyoper√°t, eszt√©tikai szempontb√≥l ar√°nyt√©veszt√©s, mor√°lis szemsz√∂gb√Ķl meg eg√©sz egyszer√Ľen gusztustalan erk√∂lcsi nyer√©szked√©s. Egyed√ľl a temet√©si √©s a csatajelenetben tal√°lni zenei nyom√°t a pog√°ny √©s a kereszt√©ny vil√°g konfliktus√°nak, de a kotta ott is j√≥val √≠zl√©sesebben fogalmaz a mostani sz√≠npadn√°l. A m√Ľv√©szetben m√°rpedig minden viszonyul√°s az eredetire ir√°nyul. Vagy kiteljes√≠ti, vagy pervert√°lja. A Goldberg-vari√°ci√≥k sem azzal kezd√Ķdik, hogy Bach meg√∂li a t√©m√°t. Mindenfel√© olvastuk, hogy megh√∂kkent√Ķ temp√≥kra sz√°m√≠thatunk. Mit√Ķl lenn√©nek megh√∂kkent√Ķk, ha nem arra j√°tszan√°nak, hogy fej√ľnkben az eredeti? √ćm a hat√°svad√°szat j√°t√©kszab√°lya. Egysz√≥val: az √©vfordul√≥s komponista lerombolhatja darabja kultusz√°t, csak h√°t ez esetben terhel√Ķ vallom√°st tesz saj√°t p√∂r√©n√©l, folytat√≥lagosan √©s visszaes√Ķk√©nt elk√∂vetett tisztess√©gtelen haszonszerz√©s √ľgyk√∂r√©ben. Alf√∂ldi pedig ezalatt nagy par√°d√©san szil√°nkokra t√∂ri egy mozs√°rban Sz√∂r√©nyi√©k Stephanus Rex-v√©set√Ľ csal√°di zseb√≥r√°j√°t. Azt√°n kibor√≠tja a t√∂rmel√©ket, √©s a k√©p√ľnkbe mosolyog: aranypor. Sz√∂r√©nyi√©k tapsolnak. Lelk√ľk rajta. Csak h√°t abban az arany√≥r√°ban egy nemzet sz√≠ve dobogott.

Az agy elborult, és árván maradt sok leány.

Az a fajta el√Ķad√°s ez, amely els√Ķre hergel, m√°sodj√°ra r√∂hejes. Ami nem azt jelenti, hogy b√°rkit is arra biztatn√©k: egyszer is megn√©zze. Ez m√°r nem is posztmodern, hanem post mortem. A darab halt bele. √Črdekb√Ķl vagy sz√°m√≠t√°sb√≥l? Mell√©kes, ha mell√©l√Ķ. Mint amikor Alf√∂ldi fesztiv√°llak√≥ ifjakb√≥l toborozza √∂k√∂lr√°z√≥ szabadcsapat√°t a szemforgat√≥ hamis papok ellen. (Igaz, a szereposzt√°s ez√ļttal meglep√Ķ h√Ľs√©ggel v√°g a sz√∂veghez. L√°szl√≥ Zsolt Asztrikja a m√°sodik tekintetben nem hagy maga ut√°n k√≠v√°nnival√≥t. Hogy a szem√©t forgatja-e, messzir√Ķl nem l√°tni.) √Čszrev√©teleim szerint a Sziget-nemzed√©ket nem a hamis papok, hanem a m√©diaguruk szemforgat√°s√°t√≥l lenne id√Ķszer√Ľ megoltalmazni, de akkor hogy j√∂nne √∂ssze a k√∂zvet√≠t√©s az RTL Klubon? (√ögy v√°rom, j√∂jj√∂n! M√°r az √©jjel!)
T√©ny, hogy a mai tiniknek fogalmuk sincs nemhogy K√°d√°r-korr√≥l, de Istv√°n √©s Kopp√°ny konfliktus√°r√≥l sem. Ez azonban senkit sem jogos√≠t f√∂l arra, hogy b√°rmire b√°rmit r√°er√Ķltessen. F√Ķleg √©nr√°m nem. Azt meg kiv√°ltk√©pp nem, hogy hagyjam magamat froclizni. Azzal okos√≠tani ki, hogy Alf√∂ldi√© csup√°n egy lehets√©ges olvasat kl√©rusr√≥l, Gyurcs√°nyr√≥l, Orb√°nr√≥l, szentesked√Ķkr√Ķl, √Ķsmagyarkod√≥kr√≥l, az eg√©sz rendszerv√°ltoz√°sr√≥l, pl√°ne, hogy az Istv√°n, a kir√°ly c√≠m√Ľ, 1983-ban bemutatott rockoper√°r√≥l. Fajr√≥l meg m√Ľfajr√≥l. K√ľl√∂nben meg: ha olyan nagy leg√©ny, mi√©rt nem vitte v√©gig k√∂vetkezetesen forradalmi √∂tleteit? Elv√°rtam volna p√©ld√°ul, hogy a haszonles√Ķ n√©met lovagok trafikjogot kapjanak, Asztrik meg arany focilabd√°t vehessen √°t a kir√°lyt√≥l. Fittyet h√°nyni nem lehet ingyenbe’! √ögyhogy most j√∂het is az a mondat, amire Alf√∂ldi v√°rva v√°r (hossz√ļ √©s agyaf√ļrt mondat lesz, nyugodtan √°t lehet ugorni): „K√≠v√°ncsi lenn√©k, akad-e orsz√°g a f√∂ld kerek√©n, amely t√©tlen√ľl n√©zn√© v√©gig, amint √°llamalap√≠t√≥ kir√°ly√°nak √ľnnepnapj√°n Ku-Klux Kl√°nnak √°lc√°zott vatik√°ni gerill√°k – vigy√°zat, fesz√ľletek fesz√ľlts√©g alatt! – neoncs√∂ves, v√∂r√∂s keresztekkel √∂ld√∂klik eleit √©s eleinek eszm√©nyeit legjelent√Ķsebb sz√≠npad√°n, amelynek imm√°r b√∂rt√∂nh√≠dd√° min√Ķs√ľlt magas√°ban smasszerk√©nt √°menez a p√°pa k√ľld√∂tte, betet√Ķztetv√©n az est Erkel Himnusz√°nak frivol parafraze√°l√°s√°val, mialatt a nemzet (parafraze)√°llva √ľnnepelheti meg, hogy sz√≠npadi m√°s√°t fogs√°gba ejti a cirkuszi oroszl√°nketreck√©nt re√°z√°rul√≥ Szent Korona?”

De ezt a mondatot nem √≠rjuk le. K√ľl√∂nben is csak egy hossz√ļ √©s agyaf√ļrt k√©rd√©s, a sz√≠nh√°z dolga meg az, hogy k√©rd√©sekre sarkalljon. Azt a k√©t sz√≥t sem mondjuk ki, hogy „h√ļscafat” meg „t√∂kf√∂d√Ķ”. D√ļdoljam azt, hogy: „Meddig kell m√©g t√Ľrn√∂m ezt az arc√°tlan gyal√°zkod√°st?” √ď, nem! √Čdes fiam, rejtsd jobban el nyugtalan √©rz√©seid! Maradjunk eszt√©tikai s√≠kon. A Himnusz √©pp a darab fogadtat√°sa ok√°n tapadt a rockoper√°hoz, a rendszerv√°lt√°s megittasult, m√°r-m√°r vall√°si √°h√≠tat√°nak k√©zjegyek√©ppen. Bevon√°sa a saj√°tosan √©rtelmezett el√Ķad√°sba att√≥l v√°lik a manipul√°l√°s cs√ļcsteljes√≠tm√©ny√©v√©, mivel nem-eszt√©tikai hat√°sra alapoz. Ki√ļsztatott zenekar√°val nem r√°k√©rdez √©s r√°k√©rdeztet, hanem – deszakraliz√°l. A m√°sod√≠zben visszat√©r√Ķ G√©za-Kr√≥nik√°ssal t√ļlrezon√≠roz. Miut√°n a darab sor√°n √ļgy tapicskolt minden nemes √©s nemtelen szimb√≥lumban, ak√°r a harci l√°zba lovallt Kopp√°ny, imm√°r m√Ľlovar a plasztikparipa nyak√°b√≥l kibugyog√≥ paradicsoml√©ben – echte alt-ungarische Spezialit√§t –, Alf√∂ldi, az ikonikus jelk√©p-rombol√≥, b√ļcs√ļz√≥ban sz√©pen r√°nk is keni gusztusos f√Ķzet√©t. Kil√≥g a m√Ľl√≥l√°b: ez maga a bulv√°r receptje. √Čs a rokon szakmabeli, szado-mazo szolg√°ltat√°st k√≠n√°l√≥ prostik√©. Lek√∂plek, csak fizess.

Ism√©telten jelzem: ez alapj√°ban v√©ve sz√≠nh√°zeszt√©tikai √©s -etikai, nem pedig politikai k√©rd√©s. A kir√°lyostul a Szent Korona csapd√°j√°ba ejtett nemzet v√≠zi√≥ja egy k√©pzavarba s√Ľr√≠ti a k√©nyes rockopera eg√©sz mondvacsin√°lt √°t√©rtelmez√©s√©t. Ezer √©ve speciel nem a kereszt√©nys√©g szigetelt el minket Eur√≥pa m√°s nemzeteit√Ķl. Ma meg azt√°n f√Ķleg nem. Mit van mit tenni. Szent Istv√°nt majd megv√©dik Orb√°n g√©pfegyveres csuh√°sai √©s nemzeti doh√°nyboltosai. Himnuszunkat a Btk. Mi csak azt mondjuk: a darab harmincadik esztendej√©ben, szerz√Ķi seg√©dlettel, l√°tv√°nyosan szertefoszlik egy rendszerv√°lt√≥ legenda. Sehol egyeb√ľtt, mint ott, ahol f√∂l√©p√ľlt: a Fogadalmi templom t√∂v√©ben. (Harminc m√©terre Szent Gell√©rt kegyhely√©t√Ķl. Uram, irgalmazz, az ideol√≥gia Bakony√°ba t√©vedtem. Bujdokolhatok vezekl√Ķ remet√©nek.) Nyilv√°nos elismer√©st egyesegyed√ľl Vikid√°l Gyula √©rdemel, ami√©rt h√Ķsiesen nemet mondott h√ľly√©v√© t√©tel√©re. A becs√ľlet mindenn√©l t√∂bbet √©r! Magam is azzal ford√≠tok h√°tat az eg√©sz hagym√°zas borzalomnak: veletek, uraim, de n√©lk√ľlem.

PS. Szezonv√©gi kinyilatkoztat√°s: Szeretem Alf√∂ldit. T√∂bb Intermezz√≥ra nem l√©v√©n kil√°t√°s az id√©n, sz√ľks√©gesnek l√°ttam el√Ķrel√°t√≥an kinyilv√°n√≠tani. Alf√∂ldivel legal√°bb j√≥kat lehet vitatkozni. N√©ha.

A fotók forrása (miután a producer kitiltotta a sajtót a próbákról): a Játékok Facebook-oldala
.......................
Marton √Ārp√°d a Juh√°sz Gyula Tan√°rk√©pz√Ķ F√Ķiskol√°n (1994) √©s a Szegedi Hittudom√°nyi F√Ķiskol√°n (1995) v√©gzett. 1992-t√Ķl 2001-ig a Magyar Telev√≠zi√≥ Szegedi K√∂rzeti St√ļdi√≥j√°nak szerkeszt√Ķje, majd szerkeszt√Ķ-rendez√Ķje. 1998 √©s 2002 k√∂z√∂tt t√∂bb sz√≠nh√°zi produkci√≥ vet√≠tett l√°tv√°nyterveit k√©sz√≠tette el (Kajak-Kenu VB g√°l√°ja a Szegedi Szabadt√©ri J√°t√©kokon, Anna Karenina a Kisv√°rdai V√°rsz√≠nh√°zban, majd a Ferencv√°rosi Ny√°ri J√°t√©kokon). 2001-t√Ķl t√°rc√°i √©s cikkei jelennek meg a D√©lmagyarorsz√°g, a Szegedi √Člet √©s az √öj Ember c√≠m√Ľ lapokban. 2003 √≥ta √°lland√≥ szerz√Ķje a Szegedt√Ķl Szegedig antol√≥gi√°nak. 2005-t√Ķl sz√°mos kultur√°lis esem√©nyt szervezett a M√≥ra Ferenc M√ļzeum k√∂zm√Ľvel√Ķd√©si munkat√°rsak√©nt, k√∂zt√ľk az els√Ķ szegedi M√ļzeumok √Čjszak√°j√°t. 2004-t√Ķl alap√≠t√≥ munkat√°rs a Magyar Katolikus R√°di√≥ban (szerkeszt√Ķ – Zenei Kincsest√°r, A vas√°rnap muzsikusa; m√Ľsorvezet√Ķ – Sz√©ps√©g-Szalon); sz√°mos kultur√°lis √©s portr√©m√Ľsort k√©sz√≠tett, 1000-n√©l t√∂bb zenei m√Ľsora k√∂z√∂tt a Mozart teljes √©letm√Ľv√©t bemutat√≥, Mozart-galaxis c√≠m√Ľ, r√°di√≥t√∂rt√©neti jelent√Ķs√©g√Ľ sorozattal. 2001 √©s 2006 k√∂z√∂tt tagja volt a H.S.D. Magyar Rendez√Ķk T√°rsas√°g√°nak, 2006 √≥ta a MAK√öSZ Magyar Katolikus √öjs√°g√≠r√≥k Sz√∂vets√©g√©nek valamint a Szegedi √ćr√≥k T√°rsas√°g√°nak. K√∂nyvei: Musical Kalauz. (M√≥ra, Bp., 1998); „√ē muzsik√°l rajtam kereszt√ľl” – besz√©lget√©s R√©v L√≠via zongoram√Ľv√©sszel (Kairosz, Bp., 2007); „Hazav√°r az Isten” – besz√©lget√©s P. Nemeshegyi P√©ter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp., 2008); „A m√Ľv√©sz Isten szolg√°ja” – besz√©lget√©s Tokody Ilona opera√©nekessel (Kairosz, Bp., 2008); A felettes Mi – kultur√°lis √©s m√©diaetika egyetemi tank√∂nyv (Gerhardus Kiad√≥, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiad√≥, Szeged, 2009).

Forr√°s: Szegedi Lap

U.i.: Nem szeretem a kritikusokat. De most kivételt tettem!


HozzŠszůlŠsok


#11 | fefe - 2013. augusztus 19. 17:47:39
Ez a mocsok is m√°r r√©ges-r√©gen meg√©rett arra, hogy kik√©sz√≠ts√©k a b√Ķr√©t!!
Itt majd akkor besz√©lhete√ľnk MAgyar Haz√°r√≥l, ha az ilyen szarzs√°kok m√°r eltakarodtak, vagy eltakar√≠totttuk √Ķket!!!
A nagyon szomor√ļ az, hogy sok seggnyal√≥, vagy csak sim√°n idi√≥ta barom m√©g tsapsol is neki!
Ilyenkor mindig megk√©rdezem, hogy kinek is karjuk mi az √ļj magyarorsz√°got? Ezeknek?!
S√≠rhatn√©kom van t√∂bbek k√∂z√∂tt ett√Ķl!!!
s_*_ezt:(s_*_rtata
#12 | postaimre - 2013. augusztus 19. 17:52:18
Ezeket egy kaptafára kell majd kenderezni! Egy másik performasztizás a Gellérten, cigány-zsidaj közös orgiga és nem járt arra egyetlen ángszórós sem?

Cigánydráma a Gellért-hegyen

A polg√°rmester l√°nya k√∂zp√©nzb√Ķl tart esk√ľv√Ķt, de l√©nyeg, hogy meg√©p√ľlj√∂n a sz√∂k√Ķk√ļt a faluban - a a m√©lyszeg√©nys√©gr√Ķl √©s a korrupci√≥r√≥l sz√≥l a F√ľggetlen Sz√≠nh√°z Peer Gynt-√©rtelmez√©se, egy s√©t√°l√≥s el√Ķad√°son.

http://index.hu/v..._a_hegyen/
#13 | Perje - 2013. augusztus 22. 17:31:14
T√ľntet√©s szervez√Ķdik Alf√∂ldi ellen:
http://hvg.hu/kul...len_az_Ist

HozzŠszůlŠs kŁldťse


HozzŠszůlŠs kŁldťsťhez be kell jelentkezni.