Posta Imre weboldala

Navigci

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezs

Felhasznlnv

Jelsz



Elfelejtetted jelszavad?
j jelsz krse

dvzlet


A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Közösség építése


Jelen írásom sokakat fájdalmasan érinthet. Nem célom senkit megbántani, sem vitatkozni a témában, csak a saját tapasztalataimból eredõ gondolataimat írom meg. A lila felhõkbõl a földre szállva, két lábbal a földön állva.

A „vidéken újrakezdõk”, az elindulók, gazdálkodók, szinte mind egy romantikus ideával kezdik: egy jó közösséghez csatlakozni, tartozni, egymást segítve egyenjogúan, harmonikusan élni. Ráadásul önfenntartó közösségben gondolkodnak, bár a többségnek csupán homályos elképzelései vannak az önfenntartásról, legtöbbször csak annyi, hogy ne legyenek csekkjeink.



Közösségépítés.

Talán ez a legnagyobb csapda, az erre fordított energia pedig legtöbbször teljesen veszendõbe megy.

Nem sorolom az elmúlt évek számtalan próbálkozását és kudarcát, inkább levonva a tanulságot a miérteket próbáljuk összefoglalni. Ebbõl talán még közösség is lehet. Nem véletlen, hogy az országban talán két önfenntartónak mondható közösség van. Ebbõl az egyik naponta megküzd a problémáival, a másik pedig nagyon erõs vallási alapokon nyugszik. Ez utóbbi számomra nem önfenntartó, mivel pályázati pénzeket, adók 1%-át, állami és külföldi támogatásokat használ fel. Ugyanakkor erõs közösség, túlélési képességük magas, még a támogatások nélkül is.





KÉRDÉSEK.



Miért akarunk közösséget építeni, közösséghez tartozni?

Talán azért, mert ez egy alapvetõ ösztön.

Bár a romantikusabb lelkûek úgy gondolják, azért vagyunk e földön, hogy boldogok legyünk, valójában van egy elsõdleges parancs, ami mindent felül ír, ez a túlélés. Ez az Élet parancsa. Minden csak ez után következik.



A túlélés több szinten lehetséges, elsõ az egyén, majd a párkapcsolat, a család, rokonság, csoport, nemzet, és így tovább. Géczy Gábor nagyon jól kifejti a csoportban való túlélés szükségességét, így ezt nem boncolgatnám, legtöbben ismerjük.





Miért nincs közösségünk?

Miért nincs párkapcsolatunk, gyermekünk, családunk? Jó kérdés.

Az elsõdleges közösségünk ugyanis a család lenne, de ez alapjaiban szûnik meg. Ha születik is gyermek, már nincsenek nagyszülõk, és a jelenlegi oktatási rendszer gondoskodik róla, hogy a gyermek olyan nevelést kapjon, ami teljes agymosás. Lényegében több program egyidejû futtatásával elérték, hogy mára a két generációval ezelõtti 4-5 gyermekes családmodell teljesen eltûnt.



Akkoriban még nagycsaládokban éltünk, kiterjedt rokonsággal. Vidéken ennek még a kommunizmus sem ártott sokat, de a sztálinista panel-program már alapvetõen azt célozta, hogy határoljuk el az embereket egymástól. A betonkalitkák, közösségi terek nélkül, mint a nyúlketrecek. Még a szaporodást is erõteljesen szabályozta, egy ilyen panelben már nem élt együtt több generáció, vagy négy-öt testvér. Az Állam a lakótelepek (nyúlketrecek), óvodák építésével szépen szabályozta a közösségi életünket, melynek alapfoka a család.

A jelenlegi kapitalista rendszerek rájöttek, micsoda lehetõségek vannak ebben, így ismét van panel-program. Felújítjuk, korszerûsítjük az élet- és családellenes dobozokat.



Nem kellene közösséget építenünk, ha családban élnénk, kiterjedt rokonsággal!!

Gyermekeink keresztszülei, mi magunk, mint keresztszülõk, nagybácsik, nagynénik, unokák, nagypapák, nagymamák. Ezek adják a természetes közösséget.





Hogyan építsünk közösséget?

A levelezõlistánkon már jól kiveséztük ezt a témát. Röviden azt mondanám: sehogy!

Hosszabban pedig azt, hogy ne építsünk közösséget. A közösségnek magától kellene alakulnia, mint ahogyan a gyermek nemzése sem csak a szülõk vágyán, de a Jóisten akaratán is múlik.

Az elõzõ bekezdésben már említettem, hogy számtalan olyam program fut, ami a közösségek természetes kialakulását, épülést akadályozza. Az emberek többsége gyakorlatilag párt sem talál, gyermeket sem tud vállalni, a kollégákkal se nagyon jön ki, igazi barátja is kevés akad. A saját családjával sem szoros a kapcsolata. Így aztán persze hogy nem épülnek közösségek, illetve a jó kezdeményezések is elhalnak.



Akkor mégis hogyan?

Még mindig azt mondom, hogy természetesen. Például nagyon jó természetes építõelem a szükség. Ez nem hangzik túl magasröptûnek, ugyanakkor igaz. A szükség nagyon jó kovácsoló elem. Mint ahogyan a vallási, erkölcsi, értékrendi azonosság is.





Milyen közösséget építsünk?

Úgy értem: milyen alapokra? Mert minden építkezést jól meg kell alapozni.

A demokráciát el lehet felejteni. Így az egyenlõséget, egyenrangúságot is. Az ilyen próbálkozások sorra kudarcba fognak fulladni. Ha megnézzük a természetes mintát, akkor azt látjuk, nincs demokrácia. Egy hagyományos családban van családfõ, vannak nagyszülõk, testvérek, gyermekek. Még a testvérek sem egyenlõk. Ki ebben, ki abban jó, tehetsége szerint. Egy biztos, a család egyetlen tagja sem haszontalan, egyiket sem veti ki magából, mindannyiuknak megvan a helye és szerepe, és mindenki boldogan élhet ebben a "szerepben".

A székely rendtartás szerint nem egyenlõen örökölnek a gyermekek, de mi a római jogrendszer szerint élünk. Mindenkinek azonos jogai vannak, a léhûtõ, semmirekellõ, életképtelen egyedet nem veti ki a társadalom, pedig így esélye lenne a változásra. Hatalmas erõfeszítésekkel gondoskodunk a közösség haszontalan, élõsködõ egyedeirõl. Ezzel aztán el is telik az életünk.



Ha elfelejtjük az egyenlõsdit, akkor van esélyünk, hogy megtaláljuk a közösségben a szerepünket, melyben boldogan kiteljesedhetünk.

Engem mindig boldoggá tett, hogy van apám, vannak nagybátyáim, késõbb a tanítóim, vagy egy idõsebb ember, akinek útmutatását követhetem.

Régen természetesen mûködtek ezek a dolgok, a székely rendtartás számomra az egyik legjobb példa. Ma már elég nehéz dolgunk van, amikor a társadalom álértelmiségi réteget nevel a cselédekbõl.





Mi a baj a cselédséggel?

Leginkább az, hogy nincsenek. Illetve, hogy értelmiséginek, vagy vezetõnek hiszik magukat, ugyanakkor rabszolgák egy felülrõl vezérelt társadalomban. A cseléd szabad ember volt, a rabszolga nem az. Fõleg, ha tudomása sincs önnön rabszolgaságáról.



Daragó Nagymamám cseléd volt. 13 évesen állt munkába, majd a cselédkönyve szerint a harmadik helyen megtalálta számítását, vagy jó gazdáját, és onnantól minden évben ott szolgált tovább. A Gazda is biztosan elégedett volt és megbecsülte munkájában, legalábbis a régi iratok szerint. Addig szolgált, míg férjhez nem ment, majd otthon látta el a házkörüli, gazdasági teendõket. Szült és felnevelt öt gyermeket. Két világháborút megélt és két unokáról is gondoskodott.

Emlékeim szerint jókedvûen dudorászott a konyhában. Sosem panaszkodott, hosszú életet élt.



Másik ágon lévõ Nagyapám egyszerû kosárfonó volt, de Édesapám - igen tehetséges lévén - már gépészmérnökként végzett. Mert ekkoriban is volt lehetõsége a tehetségnek kiemelkednie. Nekem is a mérnök életet szánták és mindaddig, amíg ettõl meg nem szabadultam, egész boldogtalan életem volt. Miután a saját, tehetségemhez mért életemet élhettem, nagyszerû pályát futottam be és boldog vagyok a mai napig.





A kommunizmus alatt (elõtt-után) a régi természetes rendszereket és „kasztokat” eltörölték. A legtehetségtelenebb emberekbõl lettek vezetõk. Emlékszem, hogy két „értelmiségi” szülõvel meglehetõsen hátrányos helyzetûnek számítottam, a munkás vagy paraszt gyermekekkel szemben. A rendszer ismételt átalakulása után bebizonyosodott, hogy az egyenlõségesdi nem mûködik. Az egykor szétdarabolt grófi, fõúri földeket az irányításhoz szokott cselédség nem tudta kezelni. Míg a TSZ-ek, állami gazdaságok ideje alatt irányították õket, a demokrácia fene nagy szabadságával már nem tudnak mit kezdeni. Nincs, aki megmondja, mit csináljanak!

Kevés kivétellel eladják földjeiket és lassan visszaalakulnak a „grófsági” táblák. A cseléd viszont mára teljesen elszokott a munkától, így irányítás alatt sincs sok köszönet a munkájában. Legtöbbször a kocsmában ül, vagy sokadik egyetemi diplomáját szerzi meg, egy szöget viszont egyik sem képes beverni.



Ki dönti el, hogy urak vagyunk-e, vagy cselédek?

A Jóisten, aki valamilyen tehetséggel megáld minket. Ha azzal áld meg, hogy asztalosok legyünk, akkor legyünk asztalosok. Mert igen nagy szükség lenne jó asztalosokra. Régen pár - szelekcióval kiválasztott - vezetõ volt. "Elöljárók", akik elöl jártak a példával, "tehetõsek", akik tehettek a közösségért. Ma meg mindenki vezetni, irányítani akar, ezt sugallja minden; legyünk vezetõk, vegyük kezünkbe az életünket, de közben észre sem vesszük, hogy cselédek sem vagyunk, csak rabszolgák! Errõl szól a demokrácia: döntsünk közösen!

NEM!

Döntsön a Jóisten, döntsenek a vének, a tapasztaltak, a bölcsek. Irányítsanak a rátermettek!



A fenti sorok kicsit félresiklásnak tûnnek az eredeti témához képest, pedig nem az.

Ha közösséget szeretnénk, akkor az a legfontosabb, hogy tisztázzuk a közösség tagjainak szerepét és egyúttal a magunk szerepét. Kik vagyunk, mire születtünk? Mivel tudunk hasznos tagjai lenni egy közösségnek?

Ugyanis egy épülõ közösség legnagyobb hibája az „egyenlõsdi”. Aztán meg mindenki vezetni akar, dolgozni meg senki. Legtöbbször sok okoskodás megy, de senki nincs, aki megfogná, vagy megmutatná: „Így-e!”



Kikbõl épül fel a közösség?

Ha közösségszervezõ oldalakat nézünk, akkor azt látjuk, hogy többségében városi, értelmiségi emberekbõl. Van itt minden kérem szépen!

Hostess, tolmács, rendszertechnikus, reklámszakember, eladó, portás, biztonsági õr, filozófus, egyetemi tanár, manager, számítástechnikus.

Na ebbõl nehezen épül közösség, fõleg nem önfenntartó. A közösségnek ugyanis földmûvesekre, állattartó gazdákra, pásztorokra, kézmûvesekre van szüksége. Esetleg tanítóra, gyógyítóra, késõbb lelki pásztorra. Ezért meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy mire vagyunk alkalmasak és ehhez általában semmi köze a végzettségnek. Közösség csak úgy fog épülni, ha megtaláljuk benne a helyünket és abban ki is tudunk teljesedni, hogy hasznos tagjává legyünk.





Mibõl épül fel egy közösség?

Jó esetben hitbõl, de még az sem baj, ha valami vallási hovatartozás tartja össze. Akkor már van valami alap. Persze a vasalt beton és a sárba dobált kõ között nagy a különbség, de ha ez sincs, akkor az elsõ ár elmossa.

Az sem baj, ha az alapkõ a szükség. Mert ekkor már legalább felébredtünk és megértjük a túlélés parancsát. Szükségbõl pedig még nagy dolgokat is lehet építeni.

A vallás és a szükség mellett szintén jó alapkõ az azonos értékrend. Bár ezt jó tisztázni és mint a vallási útmutatásokat kifüggeszteni egy keretbe, vagy ráhímezni egy terítõre, mert bizony hamar elkanyarodunk tõlük.



Akár ezt: "önfenntartás" vagy "kereszténység".

Ha nyitunk egy fészbuk csoportot, hamar több ezres tagságot számlálhatunk. Erre azonban nem építkezhetünk. Ugyanis ez nem azonos értékrend, maximum azonos érdeklõdés. A kettõt sokan összekeverik, ez sajnos rögtön meg is látszik.



Végezetül nem tudok biztatót írni, de talán nem is szükséges.

Bízom az isteni gondviselésben, hogy a Teremtõ jól elrendezte a dolgokat.

Akiben nincs megfelelõ túlélési ösztön és nem képes beilleszkedni egy közösségbe, arról nincs mit mondanom. Meglehet, sokan "mennek a levesbe", ahogy Szubotáj mondaná.





Áldás!

Link

Hozzszlsok


#41 | Maguskacska - 2014. prilis 15. 06:00:29
ki korán kell kanócra lels_*_kukk
nos Detonátor hol is kezdjem?

"Mi itt nem pesszimisták vagyunk, hanem leírjuk a tényeket ! "
-ok, ezt nem is vitattam hogy jól látjátok, de had idézzem az elsõ alkalmat amikor te megszólítottál engem(ez sem fordítva törpént)
31.:
"Mágus, a legvégére, hogy ne legyek elvont nagyon ( igyekeztem! ), egy gyakorlati kérdés. A hatalom ha akarja, nincs se internet, se villany, se üzemanyag. Tegyük fel, hogy a likvidáló csapatot nem küldi rád, egyenlõre. Akkor Te elõremenekülés címén belevizelsz a traktorodba, hogy megmutasd nekik, hogy megélsz a jég hátán is ? Ez csak egyetlen példa, de ha szeretnéd szánok Rád egy délutánt, vagy estét"

-remélem én sem leszek elvont, de ezek nem tények csak feltételezések egy nem éppen rózsás jövöképpel.(tul sok benne a ha és a tegyük fel...) -minden esetre a 37. válaszomat átugrottad lovagiasan pedíg arra kiváncsibb lettem volna hogy én mit látok rosszul(és nem arra hogy te mit hiszel a tudásomról:o)

" Nem vagy tisztában a hatalom valódi énjével "
-na ne nevettes már! szerinted hogy kerültem ide?-biztos eltévedtem a rózsaszín ködben, ja egy pár éve már itt bojongok....-de te végre megmondod nekem hogy mitõl retteghetek majd a jövöben..... -köszönom szépen!


"Szíves figyelmedbe ajánlom a honlapra két helyen is feltett youtube videót, Orbán szellemi nyomorékjairól, akik gyakorlatilag a "magyar nép" ! Na, ezeknek magyarázzál el bármit, értesd meg velük, hogy Orbán nem az aminek látják. Menj közéjük, ápold az agyukat, ami nincs. Szóval szíveskedjél békén hagyni minket ! Nem hinném, hogy mi tévesztettük el a honlapot, meg azt sem hiszem, hogy a valóságot ne látnánk annak ami !"
-te tényleg nagyon utálsz engem;)
én ilyet még az ellenségemnek sem kívánnék, nektek meg pláne nem....
-látod én már ilyen videjókat meg sem nézek, és nem is ugrom az óceánnak kávéskanállal hogy kimerjem....
az a psszív tömeg arra jó, hogy az aktívakat passzívitásba rántsa...
"Nem megsértõdtem, csak nehezen viselem el amikor pesszimista hülyének állítanak be, csak azért mert leírom a valóságot."
-akkor MÉGEGYSZER nem tartalak hülyének, pláne nem hülyéztelek le.
-ha nem vetted volna észre, az új hozzászólókat szoktam maximum megdicsérni(amit veled is tettem annak idelyéns_*_nyugi)-bár lehet hogy neked sokkal több pozitív visszajelzésre van szükséged, én mégsem ezért vagyok itt, bocsánat.-viszont te engem bármikor lehülyézhetsz ha összekeverném a valóságot a vízionált jövõképemmel.
-és bocsánat hogy nem általánosságban reagálok a hozzászólásaidra, csak a nekem címzettekre- én már csak ilyen beszûkült vagyok:|,

-még valami: magamat idézem(ez aztán baromira öntelt egy dolog) -bocsáss meg

" talán megérted hogy miért vagyok ilyen zabos amikor két ilyen kaliberü emberke nem tanácsal(mert azt te adtáls_*_love)
hanem pesszimista aggályokkal és kifogásokkal bombáznak...."
-ez nem azt jelenti, hogy nem tartalak idevelónak, vagy butának vélnélek.
-a nagy kaliberü jelzõt általában pozitívan használjuk, én is így probáltam használni.
legközeleb a nagyon okos, a rendkívüli inteligeniával megáldott, a letisztult látásu zseni- és hasonló jelzökkel fürdetlek majd(bár segget nem szeretek nyalni)de ezt már csak tiszteletbõl is megtehetem .


-és igen nehéz közösséget építeni, vagy csak a közösség tagjává válni önérzetesen, teli büszkeséggel, empátia nélkül(érzelmi inteligencia), türelmetlenül, intoleránsan.egoistán -de pont ez benne a szép hogy ezen tulajdonságok gazdatestei nem fognak gazdagodva tespedni az új közösségben...-ami inkább magától kéne kialakuljon....

jó reggelt és áltást Detonátor! köszönöm hogy itt vagy-ponty.
#42 | repuloszonyeg - 2014. prilis 15. 20:46:54
Mágus!

Aki a kutyaólból védi a világot, az még mindig beszûkült látókörû.

Menj el deviza hiteles tárgyalásra, és ha nem értesz semmit belõle, gondolkodj el, hogy miért nem érted.

Aki csak kivonulni akar a társadalomból, és gazdálkodni, az semmit nem ért a jelenlegi folyamatokból.
És egyszer el fog érni a végzet,
#43 | Detonator - 2014. prilis 16. 01:24:58
Mágus !

Nézd meg mikor írom a válaszomat ! Ilyenkor teszem le a "lantot". Elõször is nem kell dícsérjél sem kicsit sem nagyon, kifejezetten irritálna. Csak azért válaszolok még egyszer, mert vetted a fáradtságot és írtál nekem, rólam. Köszönöm, megtisztel, de ne fáraszd magad, nem érek én ennyit ! A hozzászólásaidból azt lehetne levonni, hogy széles tájékozottsággal bírsz, és írtál már olyan dolgokról, amihez nem tudnék talán érdemben még hozzá szólni sem, de hát én nem vagyok sem polihisztor sem félisten. Nem az én seggemen megy át az egyenlítõ, meg nem is onnan fújnak a passzát szelek, csak, hogy tudd tisztában vagyok szerény képességeimmel. Az empátiám lehet, hogy csak Neked hiányzik, másokat is meg kellene kérdezzél, hátha tévedsz ebben is. Nem vagyok melldöngetõen büszke sem, és nem vagyok túlérzékeny sem, egészséges önbizalmam talán van, abban amit tudok.
És van egy két dolog a világon amit átkozottul jól tudok, de nem ide tartozik. Egyet azért nyugodtan megjegyezhetsz velem kapcsolatban, amit nem tudok abba nem szólok bele kicsit sem ! Mivel igyekszem nem hülyét csinálni magamból, ezért távol áll tõlem az okoskodás, még ha némely hozzászólásomra úgy is tekintesz. Nem azt nézem le, hogy Te mit próbálsz szûk körben, hanem azt magyarázom, hogy ráerõltetni mindenkire nem lehet, mert egyszerûen a társadalmi munkamegosztás lehetetlenné teszi. A világ még az õsközösségi társadalmakban is megosztott volt, mert valakinek a tüzet is õriznie kellett, mások vadásztak, mások edényt készítettek. Ezek csak kiragadott példák arra, hogy egy pártucat ember is a különbözõ ténykedések megosztása révén tudott életben maradni. Mára ez, hogy nagyon szájbarágós legyek, alapjaiban vált ketté, városra és falura. Mind a kettõ ugyanazért teszi a dolgát optimális esetben. Eddig ez mese, amikor belejön a politika és a magánérdek, borul az egész, mert törik a harmónia, az egyéni érdek felülírja a többségi érdeket. Az emberek nem csak elhülyítve vannak, de el vannak lehetetlenítve minden szempontból. Szerinted kizárólag akarat kérdése, hogy menjünk vidékre "termelni", mert az az "élet" ? Nem számít sem kor, sem foglalkozás, sem hozzáértés, de majd "összefogunk", meg "segítünk", nem probléma, hogy kenyérre is nehezen telik, mindent lehet csak akarni kell ! Ugye ? Mágus ! Te miért fogsz meghalni, mások miért halnak meg ? Szerinted nem akartak élni ? Vagy még sem csak kizárólag az akaráson múlnak dolgok. Kedves Mágus, ezeket az akaráson kívüli nem elhanyagolható mennyiségû és mértékû problémákat kicsit szemezgethednéd, aztán csak rá jössz majd egyszer, hogy Repülõszõnyeg meg én nem full pesszimista, hanem Te úszol az utópia mámorában.
És evvel befejezettnek tekintem a polémiát. Felesleges tovább minden mondat.

Áldás !
Detonator
#44 | GERRY - 2014. prilis 16. 07:16:39
Detonator - átirhatom a Nicknevedet Bagoly-ra? :D

Ami pedig a pesszimistaságot illeti... én ugyan született optimista vagyok, de a mostani helyzezet k*rva nehéz optimistán látni. Caruso az egyetlen aki stimulálni képes, ha elkezdi mondani az igazát, rögtön "ellenkezöbe" megyek át és elkezdem bizonygatni, hogy van még a magyarok lelkében rejtett tartalék... csak mélyen elrejtve. Nem is gyávák... csak óvatosak. Nem is megalkuvók... csak stratégiai, pszichikai harcot vívnak az ellenséggel.

Egyetlen dolgunk van, csak ki kell várni a megfelelö pillanatot. s_*_francba

(vagy nem?:|)
#45 | postaimre - 2014. prilis 16. 09:56:42
Detonátor, minden rendben van úgy, ahogy, vagy lesz, ahogy lennie kell. nem csak rajtunk van bizonyos értelembergben kényszerzubbony, hanem azokóhn is, akik szabadnak vélik magukat.

A remény = hiú ábránd, a realitás meg maga a csalás. Kiút nincs, csak "beút"...no meg tejút, de azt is felnyalja a Cirmos.

Ebben a körben sok mindent meg lehet és lehetne tenni, de ez nem biztos.

Rákóczi kuruc-labanc története is ilyen pályaívet járt be, pedig akkor még voltak "emberek", de önzõségük szûkké tette elõttük a tû fokát. Nem máson múlott, hanem a szervezett és programozott "árulásokon". Türelem! Türelem! Türelem!

Gerry, Caruso még megvan? Örülök neki, hogy nem maradtunk "germántalanok". Ha stimulál, azért meg külön köszönettel tartozom nekije.

Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a közismert és méltatlanul feledett verset!

- József Attila -

Szöveggyûjtemény
KÉSEI SIRATÓ
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy õszi tájból és sok kedves nõbõl
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az idõbõl,
a tömény tûz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetõn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tõlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlõd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nõssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nõ,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidbõl
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kûzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.


1935 / 1936. december
#46 | Detonator - 2014. prilis 16. 11:04:35
Köszönöm Gerry és Imre !

A nick név maradjon, de jólesik , hogy "gondoltál rá" !
Imrém, hát ez az ! Mindenképpen meghalunk, csak az nem mindegy, hogy hogyan telik a születéstõl a halálig, meg hogy önmagunkkal, vagy másokkal kell harcolnunk. Önmagunkkal békésebb, és néha célravezetõ is. Mert ha már képesek vagyunk önmagunkkal "harcolni", az feltételez bizonyos tudatot, és intelligenciát, nyilván vannak fokozatok.

Áldás Uraim !
Detonátor
#47 | postaimre - 2014. prilis 16. 12:37:47
Detonátor, én magammal nem harcolok, de küzdelmek zajlanak és én fogok mindenképpen "gyõzni", de lehet, ha gyõzök, akkor veszítek is egyben.

Ez az út pont az az út, amin a bölcsek haladnak, mert a harcos útja a bölcs útja is. Egyáltalán nem halálról, de még csak nem is az életrõl szólnak, mert egyik lényegét sem fogjuk föl.

Saman mondja: a harcos létrehoz maga körül egy illúziót, amivel az ellenség - mely az illúziót ellenségnek nézi- elkezdi a harcot, de ezzel magát gyõzi le, hisz az illúzió ellen nem gyõzhet.

Ergo: illúzió ellen, - ban-ben nem érdemes szélmalomkodni! Azt a "háborút",amit nem is tudtam, hogy vívunk, úgy "nyertük", hogy nem is tudjuk, hogy "nyertünk". Nyilván érted ezt is. A hallható tartományok mellett a nemhallható széles spektrumon dúl az igazi zene-bona!

Hozzszls kldse


Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.