Navigáció
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
Üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
RĂ©szlet Castaneda: Don Juan tanĂtásai c. regĂ©nyĂ©bõl
Az alábbi párbeszĂ©d egy öreg indián varázslĂł Ă©s a tanĂtványa /a regĂ©ny ĂrĂłja/ között zajlik:
"– Amikor egy ember a tanulás Ăştjára lĂ©p, mĂ©g nem látja tisztán, hová
akar eljutni. Hibásak a céljai, és gyenge az akarata. Jutalmakról
ábrándozik, melyeket soha nem kaphat meg, hiszen fogalma sincs a
tanulás nehézségeirõl. Lassan elkezdi megismerni a tudást; elõször csak
apránként, majd egyre nagyobb adagokban. Hamarosan összecsapnak a
gondolatai. Amit megtanul, nem az lesz, amit elképzelt, ezért félelem tölti
el. A tanulás soha nem olyan, mint amire számĂtunk. Minden Ăşj lĂ©pĂ©s a
tanulásban Ăşjabb feladat elĂ© állĂtja, Ă©s a fĂ©lelme könyörtelenĂĽl fokozĂłdni
fog. Az egész célja egy csatamezõvé változik.
Ezután Ăgy folytatta:
– Tehát elõbukkant az elsõ termĂ©szetes ellensĂ©g: a FĂ©lelem! SzörnyĂ»
ellenség, árulással teljes, és nehéz legyõzni. Az út kanyarulataiban áll
lesben, rejtõzködve. Ha az ember megijed a jelenlététõl és megfutamodik,
akkor az ellenség véget vetett a kutatásának.
– Mi törtĂ©nik azzal az emberrel, aki fĂ©lelmĂ©ben elfut?
– Semmi, csak Ă©ppen soha nem fog megtanulni semmit. Nem lesz
belõle tudással rendelkezõ ember. Talán egy szájhõs válik belõle, vagy
csak egy megfĂ©lemlĂtett, ártalmatlan valaki. Mindenesetre legyõzött
ember lesz. Elsõ ellensĂ©ge meghiĂşsĂtotta vágyait.
– Mit tehet, hogy Ăşrrá legyen a fĂ©lelmen?
– A válasz igen egyszerĂ». Nem szabad megfutamodnia. Le kell
gyõznie félelmét, és meg kell tennie a következõ, majd az az után
következõ lépést a tanulásban. Akármennyire retteg, nem szabad leállnia.
Ez a szabály! Elérkezik majd a pillanat, amikor elsõ ellensége
visszavonul. Az ember önbizalmat kezd érezni. Szándéka megerõsödik, és
a tanulás nem jelent már számára elrettentõ feladatot. Amikor ez az
örömteli pillanat eljön, az ember habozás nĂ©lkĂĽl állĂthatja, hogy legyõzte
elsõ természetes ellenségét.
– Ez hirtelen következik be vagy apránkĂ©nt?
– LĂ©pĂ©senkĂ©nt jut el idáig, de a fĂ©lelem egyszerre Ă©s villámgyorsan
tûnik el.
– Ezután már soha nem fog fĂ©lni, hogy valami Ăşjabb dolog törtĂ©nik
vele?
– Ha egyszer legyõzte a fĂ©lelmet, egĂ©sz Ă©letĂ©re megszabadul tõle,
mert a helyét világosság foglalja el. Az elme világossága, mely kitörli a
félelmet. Ekkorra az ember már ismeri a saját vágyait, és tudja, hogyan
kell ezeket kielĂ©gĂteni. Elõre látja a tanulás minden Ăşjabb lĂ©pĂ©sĂ©t; minden
éles tisztasággal jelenik meg. Az ember úgy érzi, semmi sincs elõle rejtve.
Ekkor találkozott második ellenségével: a Világossággal. Az elme
világossága, melyet oly nehéz megszerezni, eloszlatja a félelmet, de
ugyanakkor elvakĂt. Arra kĂ©szteti az embert, hogy soha ne kĂ©telkedjen
magában. Bizonyosságot ad neki, hogy mindent megtehet, mivel tisztán
látja a dolgokat. Ez azonban nagy hiba, olyan, mint valami, ami nem
teljes értékû. Ha az ember átadja magát ennek a csalárd hatalomnak,
akkor bedõlt a második ellenségnek, és tanulása csak sötétben
tapogatĂłzás. Sietni fog, amikor tĂĽrelmesnek kĂ©ne lennie Ă©s fordĂtva.
Addig keresgĂ©l a tanulásában, amĂg eljut odáig, hogy már kĂ©ptelen bármit
is megtanulni.
– Mi törtĂ©nik az Ăgy legyõzött emberrel, don Juan? Meghal?
– Nem. Csak Ă©ppen a második ellensĂ©ge megakadályozta, hogy
tudással rendelkezõ ember váljon belõle; ehelyett lelkes harcos vagy
bohóc lesz. A drágán megfizetett világosság azonban soha nem vált át újra
félelembe és sötétségbe. Mindig világosságban fog élni, csak éppen nem
fog semmire vágyakozni és semmit sem fog megtanulni.
– Hogy kerĂĽlheti el a legyõzetĂ©st?
– Azt kell tennie, amit a fĂ©lelemmel: le kell gyõznie a világosságot, Ă©s
csak akkor használhatja, ha látni akar. Minden új lépést türelmesen meg
kell fontolnia; de mindenekfelett látnia kell, hogy világossága csaknem
hibának számĂt. El fog jutni egy olyan pontra, amikor megĂ©rti, hogy
világossága csak egy pont volt a látása Ăştjában, Ăgy gyõzheti le a második
ellenségét, és ezzel olyan helyzetbe kerül, amikor semmi sem sértheti
többé. Ez már nem lesz hiba, nem lesz pont a szemei elõtt. Ez lesz a
valĂłdi hatalom.
Tovább folytatta:
– Ekkor ráébred, hogy a hatalom, amit oly rĂ©gĂłta hajszol, az övĂ©. Arra
használhatja, amire akarja. SzövetsĂ©gese az utasĂtásait várja, Ă©s kĂvánsága
parancs. Mindent lát maga körül. De ezzel szemben is találta magát
harmadik ellenségével: a Hatalommal! Ez mind közül a legerõsebb. És a legtermészetesebb és legkönnyebb behódolni neki. Végtére is, az ember
legyõzhetetlen. Parancsokat oszt; kezdetben kiszámĂtott kockázatokat
vállal, végül szabályokat alkot, hiszen õ a mester. Ebben a fázisban az
ember nem veszi észre a közeledõ harmadik ellenséget. Hirtelen, anélkül
hogy észrevette volna, elvesztette a csatát. Ellensége kegyetlen,
szeszélyes emberré változtatta.
– Elveszti a hatalmát?
– Nem, a világosságot Ă©s a hatalmat nem veszti el soha.
– Akkor mi kĂĽlönbözteti meg a tudással rendelkezõ embertõl?
– Akit a hatalom legyõz, Ăşgy hal meg, hogy soha nem tudta meg,
hogyan kell vele bánni. A hatalom csak sorscsapás neki. Az ilyen
embernek nincs kontrollja önmaga fölött, és nem tudja, hogyan és mikor
használja a hatalmát.
– VĂ©glegesnek tekinthetõ a veresĂ©g ezektõl az ellensĂ©gektõl?
– TermĂ©szetesen. Ha ezek közĂĽl egy is legyõzte az embert, tovább
nincs mit tenni.
– Nem lehetsĂ©ges pĂ©ldául, hogy az ember, akit legyõzött a hatalom,
belássa a hibáját, és jóvátegye?
– Nem. Ha egyszer behĂłdolt, vĂ©ge van.
– De mi van, ha csak átmenetileg vakĂtja el a hatalom, Ă©s azután az
ember elutasĂtja?
– Hát akkor mĂ©g mindig folyik a harc. Akkor mĂ©g megprĂłbálhat
tudással rendelkezõ emberré válni. Akkor gyõzik le végleg, ha elhagyja
magát, és már nem is próbálkozik.
– De don Juan, akkor lehetsĂ©ges, hogy valaki Ă©vekig átadja magát a
félelemnek, de végül úrrá lesz rajta.
– Nem, ez nem Ăgy van. Ha behĂłdol a fĂ©lelemnek, soha nem fogja
legyõzni, mert elmegy a bátorsága a tanulástól, és nem is próbálja újra.
De ha a félelem közepette próbál tovább haladni évekig a tanulás útján,
akkor végül is legyõzi, mert soha nem hódolt be neki teljesen.
– Hogy gyõzheti le a harmadik ellensĂ©get?
– Erõszakkal el kell utasĂtania. Rá kell jönnie, hogy a hatalom, amit
legyõzöttnek hitt, soha nem lehet az övé. Tartania kell az irányt, és
mindent, amit megtanult, óvatosan és hûségesen kell kezelnie. Ha belátja,
hogy a világosság és a hatalom önmaga feletti kontroll nélkül súlyos
hibának számĂt, akkor Ă©r el arra a pontra, ahol mindent kĂ©zben tud tartani.
Tudni fogja, mikor és hogyan használja hatalmát. Ily módon le is gyõzte a
harmadik ellenségét. Ekkor elérkezett a tanulás útjának végére, és akkor
figyelmeztetés nélkül, hirtelen szembetalálkozik az utolsó ellenséggel: az Öregkorral. Ez mind közül a legkegyetlenebb, amit nem lehet teljesen
legyõzni, csak harcolni lehet ellene és késleltetni.
ĂŤgy folytatta:
– Ekkorra Ă©rkezett el oda az ember, hogy nincs több fĂ©lelme,
elméjének nincs türelmetlen világossága, amikor minden hatalmát kézben
tartja, de ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megpihenjen. Ha
teljesen átadja magát a pihenés és feledés vágyának, ha vigasztalást talál a
saját kimerĂĽltsĂ©gĂ©ben, akkor elvesztette az utolsĂł menetet – ellensĂ©ge
gyenge, öreg teremtésként ledöfi. Visszavonulási vágya lerombolja az
elért világosságot, hatalmat és tudást. Viszont ha az ember lerázza a
fáradtságot, és végigéli, amit a végzete parancsol, akkor nevezhetjük
tudással rendelkezõ embernek, mĂ©g ha csak egy pillanatig is az – abban a
pillanatban, amikor felveszi a harcot utolsó, legyõzhetetlen ellenségével.
A világosságnak, hatalomnak és tudásnak ez a pillanata elégséges is
számára."
"– Amikor egy ember a tanulás Ăştjára lĂ©p, mĂ©g nem látja tisztán, hová
akar eljutni. Hibásak a céljai, és gyenge az akarata. Jutalmakról
ábrándozik, melyeket soha nem kaphat meg, hiszen fogalma sincs a
tanulás nehézségeirõl. Lassan elkezdi megismerni a tudást; elõször csak
apránként, majd egyre nagyobb adagokban. Hamarosan összecsapnak a
gondolatai. Amit megtanul, nem az lesz, amit elképzelt, ezért félelem tölti
el. A tanulás soha nem olyan, mint amire számĂtunk. Minden Ăşj lĂ©pĂ©s a
tanulásban Ăşjabb feladat elĂ© állĂtja, Ă©s a fĂ©lelme könyörtelenĂĽl fokozĂłdni
fog. Az egész célja egy csatamezõvé változik.
Ezután Ăgy folytatta:
– Tehát elõbukkant az elsõ termĂ©szetes ellensĂ©g: a FĂ©lelem! SzörnyĂ»
ellenség, árulással teljes, és nehéz legyõzni. Az út kanyarulataiban áll
lesben, rejtõzködve. Ha az ember megijed a jelenlététõl és megfutamodik,
akkor az ellenség véget vetett a kutatásának.
– Mi törtĂ©nik azzal az emberrel, aki fĂ©lelmĂ©ben elfut?
– Semmi, csak Ă©ppen soha nem fog megtanulni semmit. Nem lesz
belõle tudással rendelkezõ ember. Talán egy szájhõs válik belõle, vagy
csak egy megfĂ©lemlĂtett, ártalmatlan valaki. Mindenesetre legyõzött
ember lesz. Elsõ ellensĂ©ge meghiĂşsĂtotta vágyait.
– Mit tehet, hogy Ăşrrá legyen a fĂ©lelmen?
– A válasz igen egyszerĂ». Nem szabad megfutamodnia. Le kell
gyõznie félelmét, és meg kell tennie a következõ, majd az az után
következõ lépést a tanulásban. Akármennyire retteg, nem szabad leállnia.
Ez a szabály! Elérkezik majd a pillanat, amikor elsõ ellensége
visszavonul. Az ember önbizalmat kezd érezni. Szándéka megerõsödik, és
a tanulás nem jelent már számára elrettentõ feladatot. Amikor ez az
örömteli pillanat eljön, az ember habozás nĂ©lkĂĽl állĂthatja, hogy legyõzte
elsõ természetes ellenségét.
– Ez hirtelen következik be vagy apránkĂ©nt?
– LĂ©pĂ©senkĂ©nt jut el idáig, de a fĂ©lelem egyszerre Ă©s villámgyorsan
tûnik el.
– Ezután már soha nem fog fĂ©lni, hogy valami Ăşjabb dolog törtĂ©nik
vele?
– Ha egyszer legyõzte a fĂ©lelmet, egĂ©sz Ă©letĂ©re megszabadul tõle,
mert a helyét világosság foglalja el. Az elme világossága, mely kitörli a
félelmet. Ekkorra az ember már ismeri a saját vágyait, és tudja, hogyan
kell ezeket kielĂ©gĂteni. Elõre látja a tanulás minden Ăşjabb lĂ©pĂ©sĂ©t; minden
éles tisztasággal jelenik meg. Az ember úgy érzi, semmi sincs elõle rejtve.
Ekkor találkozott második ellenségével: a Világossággal. Az elme
világossága, melyet oly nehéz megszerezni, eloszlatja a félelmet, de
ugyanakkor elvakĂt. Arra kĂ©szteti az embert, hogy soha ne kĂ©telkedjen
magában. Bizonyosságot ad neki, hogy mindent megtehet, mivel tisztán
látja a dolgokat. Ez azonban nagy hiba, olyan, mint valami, ami nem
teljes értékû. Ha az ember átadja magát ennek a csalárd hatalomnak,
akkor bedõlt a második ellenségnek, és tanulása csak sötétben
tapogatĂłzás. Sietni fog, amikor tĂĽrelmesnek kĂ©ne lennie Ă©s fordĂtva.
Addig keresgĂ©l a tanulásában, amĂg eljut odáig, hogy már kĂ©ptelen bármit
is megtanulni.
– Mi törtĂ©nik az Ăgy legyõzött emberrel, don Juan? Meghal?
– Nem. Csak Ă©ppen a második ellensĂ©ge megakadályozta, hogy
tudással rendelkezõ ember váljon belõle; ehelyett lelkes harcos vagy
bohóc lesz. A drágán megfizetett világosság azonban soha nem vált át újra
félelembe és sötétségbe. Mindig világosságban fog élni, csak éppen nem
fog semmire vágyakozni és semmit sem fog megtanulni.
– Hogy kerĂĽlheti el a legyõzetĂ©st?
– Azt kell tennie, amit a fĂ©lelemmel: le kell gyõznie a világosságot, Ă©s
csak akkor használhatja, ha látni akar. Minden új lépést türelmesen meg
kell fontolnia; de mindenekfelett látnia kell, hogy világossága csaknem
hibának számĂt. El fog jutni egy olyan pontra, amikor megĂ©rti, hogy
világossága csak egy pont volt a látása Ăştjában, Ăgy gyõzheti le a második
ellenségét, és ezzel olyan helyzetbe kerül, amikor semmi sem sértheti
többé. Ez már nem lesz hiba, nem lesz pont a szemei elõtt. Ez lesz a
valĂłdi hatalom.
Tovább folytatta:
– Ekkor ráébred, hogy a hatalom, amit oly rĂ©gĂłta hajszol, az övĂ©. Arra
használhatja, amire akarja. SzövetsĂ©gese az utasĂtásait várja, Ă©s kĂvánsága
parancs. Mindent lát maga körül. De ezzel szemben is találta magát
harmadik ellenségével: a Hatalommal! Ez mind közül a legerõsebb. És a legtermészetesebb és legkönnyebb behódolni neki. Végtére is, az ember
legyõzhetetlen. Parancsokat oszt; kezdetben kiszámĂtott kockázatokat
vállal, végül szabályokat alkot, hiszen õ a mester. Ebben a fázisban az
ember nem veszi észre a közeledõ harmadik ellenséget. Hirtelen, anélkül
hogy észrevette volna, elvesztette a csatát. Ellensége kegyetlen,
szeszélyes emberré változtatta.
– Elveszti a hatalmát?
– Nem, a világosságot Ă©s a hatalmat nem veszti el soha.
– Akkor mi kĂĽlönbözteti meg a tudással rendelkezõ embertõl?
– Akit a hatalom legyõz, Ăşgy hal meg, hogy soha nem tudta meg,
hogyan kell vele bánni. A hatalom csak sorscsapás neki. Az ilyen
embernek nincs kontrollja önmaga fölött, és nem tudja, hogyan és mikor
használja a hatalmát.
– VĂ©glegesnek tekinthetõ a veresĂ©g ezektõl az ellensĂ©gektõl?
– TermĂ©szetesen. Ha ezek közĂĽl egy is legyõzte az embert, tovább
nincs mit tenni.
– Nem lehetsĂ©ges pĂ©ldául, hogy az ember, akit legyõzött a hatalom,
belássa a hibáját, és jóvátegye?
– Nem. Ha egyszer behĂłdolt, vĂ©ge van.
– De mi van, ha csak átmenetileg vakĂtja el a hatalom, Ă©s azután az
ember elutasĂtja?
– Hát akkor mĂ©g mindig folyik a harc. Akkor mĂ©g megprĂłbálhat
tudással rendelkezõ emberré válni. Akkor gyõzik le végleg, ha elhagyja
magát, és már nem is próbálkozik.
– De don Juan, akkor lehetsĂ©ges, hogy valaki Ă©vekig átadja magát a
félelemnek, de végül úrrá lesz rajta.
– Nem, ez nem Ăgy van. Ha behĂłdol a fĂ©lelemnek, soha nem fogja
legyõzni, mert elmegy a bátorsága a tanulástól, és nem is próbálja újra.
De ha a félelem közepette próbál tovább haladni évekig a tanulás útján,
akkor végül is legyõzi, mert soha nem hódolt be neki teljesen.
– Hogy gyõzheti le a harmadik ellensĂ©get?
– Erõszakkal el kell utasĂtania. Rá kell jönnie, hogy a hatalom, amit
legyõzöttnek hitt, soha nem lehet az övé. Tartania kell az irányt, és
mindent, amit megtanult, óvatosan és hûségesen kell kezelnie. Ha belátja,
hogy a világosság és a hatalom önmaga feletti kontroll nélkül súlyos
hibának számĂt, akkor Ă©r el arra a pontra, ahol mindent kĂ©zben tud tartani.
Tudni fogja, mikor és hogyan használja hatalmát. Ily módon le is gyõzte a
harmadik ellenségét. Ekkor elérkezett a tanulás útjának végére, és akkor
figyelmeztetés nélkül, hirtelen szembetalálkozik az utolsó ellenséggel: az Öregkorral. Ez mind közül a legkegyetlenebb, amit nem lehet teljesen
legyõzni, csak harcolni lehet ellene és késleltetni.
ĂŤgy folytatta:
– Ekkorra Ă©rkezett el oda az ember, hogy nincs több fĂ©lelme,
elméjének nincs türelmetlen világossága, amikor minden hatalmát kézben
tartja, de ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megpihenjen. Ha
teljesen átadja magát a pihenés és feledés vágyának, ha vigasztalást talál a
saját kimerĂĽltsĂ©gĂ©ben, akkor elvesztette az utolsĂł menetet – ellensĂ©ge
gyenge, öreg teremtésként ledöfi. Visszavonulási vágya lerombolja az
elért világosságot, hatalmat és tudást. Viszont ha az ember lerázza a
fáradtságot, és végigéli, amit a végzete parancsol, akkor nevezhetjük
tudással rendelkezõ embernek, mĂ©g ha csak egy pillanatig is az – abban a
pillanatban, amikor felveszi a harcot utolsó, legyõzhetetlen ellenségével.
A világosságnak, hatalomnak és tudásnak ez a pillanata elégséges is
számára."
Hozzászólások
#1 |
guerrilla17
- 2014. április 18. 13:30:16
#2 |
Gutai Zub
- 2014. április 18. 18:29:19
#3 |
satu
- 2014. április 19. 09:12:57
#4 |
gabi
- 2014. április 19. 12:06:55
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.