Az alĂĄbbi pĂĄrbeszĂŠd egy Ăśreg indiĂĄn varĂĄzslĂł ĂŠs a tanĂ­tvĂĄnya /a regĂŠny Ă­rĂłja/ kĂśzĂśtt zajlik:

"– Amikor egy ember a tanulĂĄs ĂştjĂĄra lĂŠp, mĂŠg nem lĂĄtja tisztĂĄn, hovĂĄ
akar eljutni. HibĂĄsak a cĂŠljai, ĂŠs gyenge az akarata. JutalmakrĂłl
ĂĄbrĂĄndozik, melyeket soha nem kaphat meg, hiszen fogalma sincs a
tanulĂĄs nehĂŠzsĂŠgeirĂľl. Lassan elkezdi megismerni a tudĂĄst; elĂľszĂśr csak
aprĂĄnkĂŠnt, majd egyre nagyobb adagokban. Hamarosan Ăśsszecsapnak a
gondolatai. Amit megtanul, nem az lesz, amit elkĂŠpzelt, ezĂŠrt fĂŠlelem tĂślti
el. A tanulĂĄs soha nem olyan, mint amire szĂĄmĂ­tunk. Minden Ăşj lĂŠpĂŠs a
tanulĂĄsban Ăşjabb feladat elĂŠ ĂĄllĂ­tja, ĂŠs a fĂŠlelme kĂśnyĂśrtelenĂźl fokozĂłdni
fog. Az egĂŠsz cĂŠlja egy csatamezĂľvĂŠ vĂĄltozik.
EzutĂĄn Ă­gy folytatta:
– TehĂĄt elĂľbukkant az elsĂľ termĂŠszetes ellensĂŠg: a FĂŠlelem! SzĂśrnyĂť
ellensĂŠg, ĂĄrulĂĄssal teljes, ĂŠs nehĂŠz legyĂľzni. Az Ăşt kanyarulataiban ĂĄll
lesben, rejtĂľzkĂśdve. Ha az ember megijed a jelenlĂŠtĂŠtĂľl ĂŠs megfutamodik,
akkor az ellensĂŠg vĂŠget vetett a kutatĂĄsĂĄnak.
– Mi tĂśrtĂŠnik azzal az emberrel, aki fĂŠlelmĂŠben elfut?
– Semmi, csak ĂŠppen soha nem fog megtanulni semmit. Nem lesz
belĂľle tudĂĄssal rendelkezĂľ ember. TalĂĄn egy szĂĄjhĂľs vĂĄlik belĂľle, vagy
csak egy megfĂŠlemlĂ­tett, ĂĄrtalmatlan valaki. Mindenesetre legyĂľzĂśtt
ember lesz. ElsĂľ ellensĂŠge meghiĂşsĂ­totta vĂĄgyait.
– Mit tehet, hogy ĂşrrĂĄ legyen a fĂŠlelmen?
– A vĂĄlasz igen egyszerĂť. Nem szabad megfutamodnia. Le kell
gyĂľznie fĂŠlelmĂŠt, ĂŠs meg kell tennie a kĂśvetkezĂľ, majd az az utĂĄn
kĂśvetkezĂľ lĂŠpĂŠst a tanulĂĄsban. AkĂĄrmennyire retteg, nem szabad leĂĄllnia.
Ez a szabĂĄly! ElĂŠrkezik majd a pillanat, amikor elsĂľ ellensĂŠge
visszavonul. Az ember Ăśnbizalmat kezd ĂŠrezni. SzĂĄndĂŠka megerĂľsĂśdik, ĂŠs
a tanulĂĄs nem jelent mĂĄr szĂĄmĂĄra elrettentĂľ feladatot. Amikor ez az
ĂśrĂśmteli pillanat eljĂśn, az ember habozĂĄs nĂŠlkĂźl ĂĄllĂ­thatja, hogy legyĂľzte
elsĂľ termĂŠszetes ellensĂŠgĂŠt.
– Ez hirtelen kĂśvetkezik be vagy aprĂĄnkĂŠnt?
– LĂŠpĂŠsenkĂŠnt jut el idĂĄig, de a fĂŠlelem egyszerre ĂŠs villĂĄmgyorsan
tĂťnik el.
– EzutĂĄn mĂĄr soha nem fog fĂŠlni, hogy valami Ăşjabb dolog tĂśrtĂŠnik
vele?
– Ha egyszer legyĂľzte a fĂŠlelmet, egĂŠsz ĂŠletĂŠre megszabadul tĂľle,
mert a helyĂŠt vilĂĄgossĂĄg foglalja el. Az elme vilĂĄgossĂĄga, mely kitĂśrli a
fĂŠlelmet. Ekkorra az ember mĂĄr ismeri a sajĂĄt vĂĄgyait, ĂŠs tudja, hogyan
kell ezeket kielĂŠgĂ­teni. ElĂľre lĂĄtja a tanulĂĄs minden Ăşjabb lĂŠpĂŠsĂŠt; minden
ĂŠles tisztasĂĄggal jelenik meg. Az ember Ăşgy ĂŠrzi, semmi sincs elĂľle rejtve.
Ekkor talĂĄlkozott mĂĄsodik ellensĂŠgĂŠvel: a VilĂĄgossĂĄggal. Az elme
vilĂĄgossĂĄga, melyet oly nehĂŠz megszerezni, eloszlatja a fĂŠlelmet, de
ugyanakkor elvakĂ­t. Arra kĂŠszteti az embert, hogy soha ne kĂŠtelkedjen
magĂĄban. BizonyossĂĄgot ad neki, hogy mindent megtehet, mivel tisztĂĄn
lĂĄtja a dolgokat. Ez azonban nagy hiba, olyan, mint valami, ami nem
teljes ĂŠrtĂŠkĂť. Ha az ember ĂĄtadja magĂĄt ennek a csalĂĄrd hatalomnak,
akkor bedĂľlt a mĂĄsodik ellensĂŠgnek, ĂŠs tanulĂĄsa csak sĂśtĂŠtben
tapogatĂłzĂĄs. Sietni fog, amikor tĂźrelmesnek kĂŠne lennie ĂŠs fordĂ­tva.
Addig keresgĂŠl a tanulĂĄsĂĄban, amĂ­g eljut odĂĄig, hogy mĂĄr kĂŠptelen bĂĄrmit
is megtanulni.
– Mi tĂśrtĂŠnik az Ă­gy legyĂľzĂśtt emberrel, don Juan? Meghal?
– Nem. Csak ĂŠppen a mĂĄsodik ellensĂŠge megakadĂĄlyozta, hogy
tudĂĄssal rendelkezĂľ ember vĂĄljon belĂľle; ehelyett lelkes harcos vagy
bohĂłc lesz. A drĂĄgĂĄn megfizetett vilĂĄgossĂĄg azonban soha nem vĂĄlt ĂĄt Ăşjra
fĂŠlelembe ĂŠs sĂśtĂŠtsĂŠgbe. Mindig vilĂĄgossĂĄgban fog ĂŠlni, csak ĂŠppen nem
fog semmire vĂĄgyakozni ĂŠs semmit sem fog megtanulni.
– Hogy kerĂźlheti el a legyĂľzetĂŠst?
– Azt kell tennie, amit a fĂŠlelemmel: le kell gyĂľznie a vilĂĄgossĂĄgot, ĂŠs
csak akkor hasznĂĄlhatja, ha lĂĄtni akar. Minden Ăşj lĂŠpĂŠst tĂźrelmesen meg
kell fontolnia; de mindenekfelett lĂĄtnia kell, hogy vilĂĄgossĂĄga csaknem
hibĂĄnak szĂĄmĂ­t. El fog jutni egy olyan pontra, amikor megĂŠrti, hogy
vilĂĄgossĂĄga csak egy pont volt a lĂĄtĂĄsa ĂştjĂĄban, Ă­gy gyĂľzheti le a mĂĄsodik
ellensĂŠgĂŠt, ĂŠs ezzel olyan helyzetbe kerĂźl, amikor semmi sem sĂŠrtheti
tĂśbbĂŠ. Ez mĂĄr nem lesz hiba, nem lesz pont a szemei elĂľtt. Ez lesz a
valĂłdi hatalom.
TovĂĄbb folytatta:
– Ekkor rĂĄĂŠbred, hogy a hatalom, amit oly rĂŠgĂłta hajszol, az ĂśvĂŠ. Arra
hasznĂĄlhatja, amire akarja. SzĂśvetsĂŠgese az utasĂ­tĂĄsait vĂĄrja, ĂŠs kĂ­vĂĄnsĂĄga
parancs. Mindent lĂĄt maga kĂśrĂźl. De ezzel szemben is talĂĄlta magĂĄt
harmadik ellenségével: a Hatalommal! Ez mind közül a legerõsebb. És a legtermészetesebb és legkönnyebb behódolni neki. Végtére is, az ember
legyĂľzhetetlen. Parancsokat oszt; kezdetben kiszĂĄmĂ­tott kockĂĄzatokat
vĂĄllal, vĂŠgĂźl szabĂĄlyokat alkot, hiszen Ăľ a mester. Ebben a fĂĄzisban az
ember nem veszi ĂŠszre a kĂśzeledĂľ harmadik ellensĂŠget. Hirtelen, anĂŠlkĂźl
hogy ĂŠszrevette volna, elvesztette a csatĂĄt. EllensĂŠge kegyetlen,
szeszĂŠlyes emberrĂŠ vĂĄltoztatta.
– Elveszti a hatalmĂĄt?
– Nem, a vilĂĄgossĂĄgot ĂŠs a hatalmat nem veszti el soha.
– Akkor mi kĂźlĂśnbĂśzteti meg a tudĂĄssal rendelkezĂľ embertĂľl?
– Akit a hatalom legyĂľz, Ăşgy hal meg, hogy soha nem tudta meg,
hogyan kell vele bĂĄnni. A hatalom csak sorscsapĂĄs neki. Az ilyen
embernek nincs kontrollja Ăśnmaga fĂślĂśtt, ĂŠs nem tudja, hogyan ĂŠs mikor
hasznĂĄlja a hatalmĂĄt.
– VĂŠglegesnek tekinthetĂľ a veresĂŠg ezektĂľl az ellensĂŠgektĂľl?
– TermĂŠszetesen. Ha ezek kĂśzĂźl egy is legyĂľzte az embert, tovĂĄbb
nincs mit tenni.
– Nem lehetsĂŠges pĂŠldĂĄul, hogy az ember, akit legyĂľzĂśtt a hatalom,
belĂĄssa a hibĂĄjĂĄt, ĂŠs jĂłvĂĄtegye?
– Nem. Ha egyszer behĂłdolt, vĂŠge van.
– De mi van, ha csak ĂĄtmenetileg vakĂ­tja el a hatalom, ĂŠs azutĂĄn az
ember elutasĂ­tja?
– HĂĄt akkor mĂŠg mindig folyik a harc. Akkor mĂŠg megprĂłbĂĄlhat
tudĂĄssal rendelkezĂľ emberrĂŠ vĂĄlni. Akkor gyĂľzik le vĂŠgleg, ha elhagyja
magĂĄt, ĂŠs mĂĄr nem is prĂłbĂĄlkozik.
– De don Juan, akkor lehetsĂŠges, hogy valaki ĂŠvekig ĂĄtadja magĂĄt a
fĂŠlelemnek, de vĂŠgĂźl ĂşrrĂĄ lesz rajta.
– Nem, ez nem Ă­gy van. Ha behĂłdol a fĂŠlelemnek, soha nem fogja
legyĂľzni, mert elmegy a bĂĄtorsĂĄga a tanulĂĄstĂłl, ĂŠs nem is prĂłbĂĄlja Ăşjra.
De ha a fĂŠlelem kĂśzepette prĂłbĂĄl tovĂĄbb haladni ĂŠvekig a tanulĂĄs ĂştjĂĄn,
akkor vĂŠgĂźl is legyĂľzi, mert soha nem hĂłdolt be neki teljesen.
– Hogy gyĂľzheti le a harmadik ellensĂŠget?
– ErĂľszakkal el kell utasĂ­tania. RĂĄ kell jĂśnnie, hogy a hatalom, amit
legyĂľzĂśttnek hitt, soha nem lehet az ĂśvĂŠ. Tartania kell az irĂĄnyt, ĂŠs
mindent, amit megtanult, Ăłvatosan ĂŠs hĂťsĂŠgesen kell kezelnie. Ha belĂĄtja,
hogy a vilĂĄgossĂĄg ĂŠs a hatalom Ăśnmaga feletti kontroll nĂŠlkĂźl sĂşlyos
hibĂĄnak szĂĄmĂ­t, akkor ĂŠr el arra a pontra, ahol mindent kĂŠzben tud tartani.
Tudni fogja, mikor ĂŠs hogyan hasznĂĄlja hatalmĂĄt. Ily mĂłdon le is gyĂľzte a
harmadik ellensĂŠgĂŠt. Ekkor elĂŠrkezett a tanulĂĄs ĂştjĂĄnak vĂŠgĂŠre, ĂŠs akkor
figyelmeztetés nélkül, hirtelen szembetalálkozik az utolsó ellenséggel: az Öregkorral. Ez mind közül a legkegyetlenebb, amit nem lehet teljesen
legyĂľzni, csak harcolni lehet ellene ĂŠs kĂŠsleltetni.
Így folytatta:
– Ekkorra ĂŠrkezett el oda az ember, hogy nincs tĂśbb fĂŠlelme,
elmĂŠjĂŠnek nincs tĂźrelmetlen vilĂĄgossĂĄga, amikor minden hatalmĂĄt kĂŠzben
tartja, de ugyanakkor ellenĂĄllhatatlan vĂĄgyat ĂŠrez, hogy megpihenjen. Ha
teljesen ĂĄtadja magĂĄt a pihenĂŠs ĂŠs feledĂŠs vĂĄgyĂĄnak, ha vigasztalĂĄst talĂĄl a
sajĂĄt kimerĂźltsĂŠgĂŠben, akkor elvesztette az utolsĂł menetet – ellensĂŠge
gyenge, Ăśreg teremtĂŠskĂŠnt ledĂśfi. VisszavonulĂĄsi vĂĄgya lerombolja az
elĂŠrt vilĂĄgossĂĄgot, hatalmat ĂŠs tudĂĄst. Viszont ha az ember lerĂĄzza a
fĂĄradtsĂĄgot, ĂŠs vĂŠgigĂŠli, amit a vĂŠgzete parancsol, akkor nevezhetjĂźk
tudĂĄssal rendelkezĂľ embernek, mĂŠg ha csak egy pillanatig is az – abban a
pillanatban, amikor felveszi a harcot utolsĂł, legyĂľzhetetlen ellensĂŠgĂŠvel.
A vilĂĄgossĂĄgnak, hatalomnak ĂŠs tudĂĄsnak ez a pillanata elĂŠgsĂŠges is
szĂĄmĂĄra."