Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Részlet Castaneda: Don Juan tanításai c. regényébõl


Az alábbi párbeszéd egy öreg indián varázsló és a tanítványa /a regény írója/ között zajlik:

"– Amikor egy ember a tanulás Ăştjára lĂ©p, mĂ©g nem látja tisztán, hová
akar eljutni. Hibásak a céljai, és gyenge az akarata. Jutalmakról
ábrándozik, melyeket soha nem kaphat meg, hiszen fogalma sincs a
tanulás nehézségeirõl. Lassan elkezdi megismerni a tudást; elõször csak
apránként, majd egyre nagyobb adagokban. Hamarosan összecsapnak a
gondolatai. Amit megtanul, nem az lesz, amit elképzelt, ezért félelem tölti
el. A tanulás soha nem olyan, mint amire számítunk. Minden új lépés a
tanulásban újabb feladat elé állítja, és a félelme könyörtelenül fokozódni
fog. Az egész célja egy csatamezõvé változik.
Ezután így folytatta:
– Tehát elõbukkant az elsõ termĂ©szetes ellensĂ©g: a FĂ©lelem! SzörnyĂ»
ellenség, árulással teljes, és nehéz legyõzni. Az út kanyarulataiban áll
lesben, rejtõzködve. Ha az ember megijed a jelenlététõl és megfutamodik,
akkor az ellenség véget vetett a kutatásának.
– Mi törtĂ©nik azzal az emberrel, aki fĂ©lelmĂ©ben elfut?
– Semmi, csak Ă©ppen soha nem fog megtanulni semmit. Nem lesz
belõle tudással rendelkezõ ember. Talán egy szájhõs válik belõle, vagy
csak egy megfélemlített, ártalmatlan valaki. Mindenesetre legyõzött
ember lesz. Elsõ ellensége meghiúsította vágyait.
– Mit tehet, hogy Ăşrrá legyen a fĂ©lelmen?
– A válasz igen egyszerĂ». Nem szabad megfutamodnia. Le kell
gyõznie félelmét, és meg kell tennie a következõ, majd az az után
következõ lépést a tanulásban. Akármennyire retteg, nem szabad leállnia.
Ez a szabály! Elérkezik majd a pillanat, amikor elsõ ellensége
visszavonul. Az ember önbizalmat kezd érezni. Szándéka megerõsödik, és
a tanulás nem jelent már számára elrettentõ feladatot. Amikor ez az
örömteli pillanat eljön, az ember habozás nélkül állíthatja, hogy legyõzte
elsõ természetes ellenségét.
– Ez hirtelen következik be vagy apránkĂ©nt?
– LĂ©pĂ©senkĂ©nt jut el idáig, de a fĂ©lelem egyszerre Ă©s villámgyorsan
tûnik el.
– Ezután már soha nem fog fĂ©lni, hogy valami Ăşjabb dolog törtĂ©nik
vele?
– Ha egyszer legyõzte a fĂ©lelmet, egĂ©sz Ă©letĂ©re megszabadul tõle,
mert a helyét világosság foglalja el. Az elme világossága, mely kitörli a
félelmet. Ekkorra az ember már ismeri a saját vágyait, és tudja, hogyan
kell ezeket kielégíteni. Elõre látja a tanulás minden újabb lépését; minden
éles tisztasággal jelenik meg. Az ember úgy érzi, semmi sincs elõle rejtve.
Ekkor találkozott második ellenségével: a Világossággal. Az elme
világossága, melyet oly nehéz megszerezni, eloszlatja a félelmet, de
ugyanakkor elvakít. Arra készteti az embert, hogy soha ne kételkedjen
magában. Bizonyosságot ad neki, hogy mindent megtehet, mivel tisztán
látja a dolgokat. Ez azonban nagy hiba, olyan, mint valami, ami nem
teljes értékû. Ha az ember átadja magát ennek a csalárd hatalomnak,
akkor bedõlt a második ellenségnek, és tanulása csak sötétben
tapogatózás. Sietni fog, amikor türelmesnek kéne lennie és fordítva.
Addig keresgél a tanulásában, amíg eljut odáig, hogy már képtelen bármit
is megtanulni.
– Mi törtĂ©nik az Ă­gy legyõzött emberrel, don Juan? Meghal?
– Nem. Csak Ă©ppen a második ellensĂ©ge megakadályozta, hogy
tudással rendelkezõ ember váljon belõle; ehelyett lelkes harcos vagy
bohóc lesz. A drágán megfizetett világosság azonban soha nem vált át újra
félelembe és sötétségbe. Mindig világosságban fog élni, csak éppen nem
fog semmire vágyakozni és semmit sem fog megtanulni.
– Hogy kerĂĽlheti el a legyõzetĂ©st?
– Azt kell tennie, amit a fĂ©lelemmel: le kell gyõznie a világosságot, Ă©s
csak akkor használhatja, ha látni akar. Minden új lépést türelmesen meg
kell fontolnia; de mindenekfelett látnia kell, hogy világossága csaknem
hibának számít. El fog jutni egy olyan pontra, amikor megérti, hogy
világossága csak egy pont volt a látása útjában, így gyõzheti le a második
ellenségét, és ezzel olyan helyzetbe kerül, amikor semmi sem sértheti
többé. Ez már nem lesz hiba, nem lesz pont a szemei elõtt. Ez lesz a
valĂłdi hatalom.
Tovább folytatta:
– Ekkor ráébred, hogy a hatalom, amit oly rĂ©gĂłta hajszol, az övĂ©. Arra
használhatja, amire akarja. Szövetségese az utasításait várja, és kívánsága
parancs. Mindent lát maga körül. De ezzel szemben is találta magát
harmadik ellenségével: a Hatalommal! Ez mind közül a legerõsebb. És a legtermészetesebb és legkönnyebb behódolni neki. Végtére is, az ember
legyõzhetetlen. Parancsokat oszt; kezdetben kiszámított kockázatokat
vállal, végül szabályokat alkot, hiszen õ a mester. Ebben a fázisban az
ember nem veszi észre a közeledõ harmadik ellenséget. Hirtelen, anélkül
hogy észrevette volna, elvesztette a csatát. Ellensége kegyetlen,
szeszélyes emberré változtatta.
– Elveszti a hatalmát?
– Nem, a világosságot Ă©s a hatalmat nem veszti el soha.
– Akkor mi kĂĽlönbözteti meg a tudással rendelkezõ embertõl?
– Akit a hatalom legyõz, Ăşgy hal meg, hogy soha nem tudta meg,
hogyan kell vele bánni. A hatalom csak sorscsapás neki. Az ilyen
embernek nincs kontrollja önmaga fölött, és nem tudja, hogyan és mikor
használja a hatalmát.
– VĂ©glegesnek tekinthetõ a veresĂ©g ezektõl az ellensĂ©gektõl?
– TermĂ©szetesen. Ha ezek közĂĽl egy is legyõzte az embert, tovább
nincs mit tenni.
– Nem lehetsĂ©ges pĂ©ldául, hogy az ember, akit legyõzött a hatalom,
belássa a hibáját, és jóvátegye?
– Nem. Ha egyszer behĂłdolt, vĂ©ge van.
– De mi van, ha csak átmenetileg vakĂ­tja el a hatalom, Ă©s azután az
ember elutasĂ­tja?
– Hát akkor mĂ©g mindig folyik a harc. Akkor mĂ©g megprĂłbálhat
tudással rendelkezõ emberré válni. Akkor gyõzik le végleg, ha elhagyja
magát, és már nem is próbálkozik.
– De don Juan, akkor lehetsĂ©ges, hogy valaki Ă©vekig átadja magát a
félelemnek, de végül úrrá lesz rajta.
– Nem, ez nem Ă­gy van. Ha behĂłdol a fĂ©lelemnek, soha nem fogja
legyõzni, mert elmegy a bátorsága a tanulástól, és nem is próbálja újra.
De ha a félelem közepette próbál tovább haladni évekig a tanulás útján,
akkor végül is legyõzi, mert soha nem hódolt be neki teljesen.
– Hogy gyõzheti le a harmadik ellensĂ©get?
– Erõszakkal el kell utasĂ­tania. Rá kell jönnie, hogy a hatalom, amit
legyõzöttnek hitt, soha nem lehet az övé. Tartania kell az irányt, és
mindent, amit megtanult, óvatosan és hûségesen kell kezelnie. Ha belátja,
hogy a világosság és a hatalom önmaga feletti kontroll nélkül súlyos
hibának számít, akkor ér el arra a pontra, ahol mindent kézben tud tartani.
Tudni fogja, mikor és hogyan használja hatalmát. Ily módon le is gyõzte a
harmadik ellenségét. Ekkor elérkezett a tanulás útjának végére, és akkor
figyelmeztetés nélkül, hirtelen szembetalálkozik az utolsó ellenséggel: az Öregkorral. Ez mind közül a legkegyetlenebb, amit nem lehet teljesen
legyõzni, csak harcolni lehet ellene és késleltetni.
ĂŤgy folytatta:
– Ekkorra Ă©rkezett el oda az ember, hogy nincs több fĂ©lelme,
elméjének nincs türelmetlen világossága, amikor minden hatalmát kézben
tartja, de ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megpihenjen. Ha
teljesen átadja magát a pihenés és feledés vágyának, ha vigasztalást talál a
saját kimerĂĽltsĂ©gĂ©ben, akkor elvesztette az utolsĂł menetet – ellensĂ©ge
gyenge, öreg teremtésként ledöfi. Visszavonulási vágya lerombolja az
elért világosságot, hatalmat és tudást. Viszont ha az ember lerázza a
fáradtságot, és végigéli, amit a végzete parancsol, akkor nevezhetjük
tudással rendelkezõ embernek, mĂ©g ha csak egy pillanatig is az – abban a
pillanatban, amikor felveszi a harcot utolsó, legyõzhetetlen ellenségével.
A világosságnak, hatalomnak és tudásnak ez a pillanata elégséges is
számára."

Hozzászólások


#1 | guerrilla17 - 2014. április 18. 13:30:16
Nagyon jó kis könyv, ha jól tudom (de javítsatok ki nyugodtan) több kötete is van. Csak ajánlani tudom. Még pejhedzõbb állú koromban olvastam, de ennek örömére lehet megint felütöm :)
#2 | Gutai Zub - 2014. április 18. 18:29:19
Még mindig vitatkoznak azon, hogy Carlos tényleg találkozott Don Juan-nal, vagy õ maga találta ki az egész történetet, tanításokat.
Minden esetre Castaneda Carlos, ezzel a könyvével szerzett diplomát a Los Angeles-i egyetemen. (sok pénzt is szerzett, a további könyveivel is)

Annyi év távlatából, Don Juan-nak van egy fontos mondanivalója (többek, és többek között) a mai külsõ információ tengerrel elárasztott embereknek.
Carlos "felvételi vizsgája" a Tudás megszerzéséhez az volt, hogy Don Juan teraszán kellett keresnie egy helyet, ahol kényelmesen tud ülni, pihenni.
Csak ennyi. Hosszú lázas és mókás keresés után, elfáradva és bizonytalanul végre talált egy pontot.

Hányan vagyunk úgy, hogy bejárjuk a világot, gyûjtjük a "tudást", a végtelen információkat, közben ha szerencsénk van, rájövünk, hogy az mindvégig ott volt velünk, bennünk, a tornácunkon.......
#3 | satu - 2014. április 19. 09:12:57
#4 | gabi - 2014. április 19. 12:06:55
Itt egyszerûbb: http://terebess.h...itasai.pdf

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.