Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

'Zsidót és kutyát nem szolgálunk ki'


Megrendítõ kiállítás vándorol a fõvárosban iskoláról iskolára. A tablók az egykorvolt óbudai zsidó elemi iskola elhurcolt és megölt tanulóiról és tanárairól szólnak.

A tárlatot a pesti Wesley János Fõiskola egyik tanárnõje, Gombocz Eszter találta ki, miután szíven ütötte a Szabadság térre fölállítandó német megszállási emlékmû tervezete. Gombocz szerint a mai diákoknak jogukban áll megtudni, mi történt a harmincas-negyvenes években az óbudai izraelita iskolával, ami 1784. június 17-én nyitotta meg kapuit a Zichy utcában.

A fotográfus utólag félelmében kiretusálta a fényképrõl a kabátokra tûzött sárga csillagokat

A vándorkiállĂ­tás tablĂłin sok az osztálykĂ©p. Olvashatunk naplĂłrĂ©szletet, leveleket, böngĂ©szhetĂĽnk házmester által hitelesĂ­tett zsidĂł lakásleltárt: 12 zsebkendõ, 6 kispárna, 2 tepsi, 2 retikĂĽl, 1 vaságy, 2 esernyõ... Az egyik tablĂłkĂ©pen mĂ©g ott van Weisz BĂ©la igazgatĂł Ăşr, a 42-ben kĂ©szĂĽltrõl már hiányzik: meghalt munkaszolgálatban. Az egyik fotĂłn, nagy masnis kislányt látunk, Parczel Editet 1944-bõl. Kicsit furcsán ĂĽl, mintha azt akarná, ne vegyĂĽk Ă©szre a szĂ­ve fölĂ©, a ruhájára varrt sárga csillagot. Egy másik csoportkĂ©pen, ha hosszan szemrevĂ©telezzĂĽk, Ă©szrevehetjĂĽk, hogy a gyerekek ruhájárĂłl a sárga csillagot kiretusálták. A fĂ©nykĂ©pĂ©sz tette fĂ©lelmĂ©ben, mert hátha baja lesz abbĂłl, hogy zsidĂł gyerekeket fotĂłzott. 1939 Ă©s 44 között a magyar nemzetgyĂ»lĂ©s, illetve kĂ©pviselõház 21 zsidĂłtörvĂ©nyt fogadott el. És Ă“budán ĂĽzletek, fĂ»szerbolt Ă©s cukrászda, a gyertyaöntõ Ă©s a patikus ajtaján is megjelent a kiĂ­rás: „ZsidĂłt Ă©s kutyát nem szolgálunk ki!” Vagy: „ZsidĂłt Ă©s kutyát nem engedek be!” A nyilasház a BĂ©csi Ăşt Ă©s a Kiscelli Ăşt sarkánál volt.

hirdetés

– 1944-ben hajtottak minket az utcán. TizennĂ©gy Ă©ves voltam – emlĂ©kezett Fried Gabriella, aki 1937 Ă©s 41 között volt az Ăłbudai zsidĂł iskola diákja.

– Az összes vagyonunk kis lepedõ bugyorba volt összekötve, pár fegyveres magyar nyilas suhanc kĂ­sĂ©rt minket, mi több százan voltunk, benne anyám Ă©s Ă©n. A sarkon Ă©szrevettem az osztálytársamat. Én akkorra már kitĂ©rtem, a szĂĽleim keresztĂ©ny iskolába Ă­rattak, hogy megvĂ©djenek. Az egyik Ăłrán cĂ©dulát kaptam: „Gabi, te olyan rendes lány vagy, csak egy baj van veled, hogy zsidĂł vagy.” Az osztálytársam ott, az utcasarkon vidáman figyelte a menetet, Ă©n meg elfordĂ­tottam a fejem, hogy ne vegyen Ă©szre.

– HĂ©t-nyolc Ă©ves lehettem, amikor anyám levitt a pincĂ©be, ahol el kellett bĂşjnom – mondta Lang János, a zsidĂł iskola egykori napközise a vándorkiállĂ­tás helyszĂ­nĂ©n. – A kabátra, amit anyám rám adott, máig emlĂ©kszem. Lent sötĂ©t volt, fĂ©ltem egyedĂĽl. Anyám egyik keresztĂ©ny barátnõjĂ©t kellett volna megvárnom, aki majd elvisz, de Ă©n annyira fĂ©ltem, hogy fölszaladtam. Anyám akkor már menetkĂ©szen állt a sorban, megfogtam a kezĂ©t. A keresztĂ©ny nĂ©ni ekkor tĂ»nt fel, anyám odalökött, a nĂ©ni pedig gyorsan megragadta a kezemet. Egy idõs rendõr elfordĂ­totta a fejĂ©t. A nĂ©ni a mai FĂ©nyes Adolf utca egyik földszintes házába vitt. Ganz nĂ©ninek hĂ­vták, a fĂ©rje zsidĂł volt. Csak egy hetet lehettem nála, mert egy nap kimentem a kertbe Ă©s pisiltem. Meglátta az egyik szomszĂ©d, hogy jĂ©, ez a gyerek zsidĂł, Ă©s szĂłlt Ganz nĂ©ninek, ha nem visz be azonnal a gettĂłba, akkor följelentik a körzeti testvĂ©rnĂ©l. És Ganz nĂ©ni megint kĂ©zen fogott, Ă©s elvitt a NagydiĂłfa utca 15.-be, Ă©s belökött. NĂ©met fegyvereseket nem láttam, mindig csak magyar rendõröket, magyar csendõröket, magyar nyilasokat. PrĂłbálom hideg fejjel nĂ©zni ezeket a tablĂłkĂ©peket, de egy-egy pillanatra belĂ©m csavar az a dolog... – mondta Lang János, Ă©s sĂ­rni kezdett.

– A sárga csillagot –magyarázta Fried Gabriella – 1944. április 4-tõl kellett viselnĂĽnk. Mondtam otthon, hogy Ă©n Ă­gy nem megyek ki az utcára, nem megyek be az iskolába a bizonyĂ­tványomĂ©rt, amiben szintĂ©n szerepelt a vallásom; át volt hĂşzva, ki volt javĂ­tva. Ezen a fotĂłn a Szilágyi ErzsĂ©bet Gimnázium egyenruhájában vagyok, egy Bocskai-kabátban... Csillagos házbĂłl csillagos házba kellett költöznĂĽnk, vĂ©gĂĽl a Szent István Park 2.-be kerĂĽltĂĽnk, egy vĂ©dett házba. Az ágyunk egy Ă­rĂłasztal volt, azon fekĂĽdtĂĽnk anyámmal. Egyszer csak jöttek a nyilasok, magyarok Ă©s mindannyiunkat kitereltek az utcára. Egy dobogĂłn állĂł, trĂłpusi kalapot viselõ fĂ©rfi hol jobbra mutatott, hol balra. Amikor elĂ©je Ă©rtĂĽnk, anyám mutatta a papĂ­rjainkat, amit összetĂ©pett, s engem az egyik oldalra, anyámat pedig a másikra kĂĽldte. Anyám harcos egyĂ©nisĂ©g volt, vitatkozni kezdett, mire a trĂłpusi kalapos megvonta a vállát Ă©s egy helyre mehettĂĽnk. KörĂĽlöttĂĽnk magyar katonák álltak. Volt, hogy fölmentek az egyik házba, kilõttek az ablakon, visszajöttek, azt mondták, a zsidĂłk voltak, Ă©s nĂ©hány embert agyonlõttek. Volt egy idõs bácsi kĂ©t bottal. Az egyik nyilas puskatussal mellbe vágta, a bácsi elesett. A nyilas ráüvöltött, álljon föl, de mert a bácsi nem tudott, ezĂ©rt agyonlõtte. És Ă©n ezt láttam.
hirdetés

GadĂł János Ăłbudai lakos most kilencvenkĂ©t Ă©ves. Grossnak szĂĽletett, az Ăłbudai zsidĂł elemibe 1928-tĂłl járt. Az iskola mellett volt a lakásuk, mindenre Ă©s mindenkire jĂłl emlĂ©kszik. A kis Weiszremeg a nagy Weiszre, a Jolánka meg az Ibolyka tanĂ­tĂł nĂ©nire, az utĂłbbi az igazgatĂł Ăşr felesĂ©ge volt. Weisz Andor tanár Ăşrral Ă©vekkel kĂ©sõbb, Mauthausenben, a koncentráciĂłs táborban találkozott: – SzegĂ©ny tanár Ăşr, nagyon rosszul nĂ©zett ki, alig tudott fölállni. HĂşszasával haltak meg mellettem az emberek. Az utolsĂł másfĂ©l hĂ©tben már kimenni sem volt kedvem azĂ©rt a kis vacsoráért, ami igen nagy baj, hiszen a cĂ©l az volt, hogy kihaljunk. Kõszegig csak magyar nyilasok hajtottak minket. Ăštközben sok ennivalĂłt nem kaptunk, az volt, amit letĂ©pkedtĂĽnk: repce, sĂłska, almafa levele. Az elemit a mi osztályunkban harmincan kezdtĂĽk el. Ebbõl huszonnyolcat deportáltak, ketten mĂ©g idõben elutaztak. A huszonnyolcbĂłl tizenketten jöttek vissza. Rajtam kĂ­vĂĽl, a fiĂşk közĂĽl már senki sem Ă©l, a lányok közĂĽl Steiner Lili Ă©lt a legtovább, de tĂ­z Ă©ve már õ is halott, Ă©s belĂĽlrõl már Ă©n is valami nagy-nagy fáradtságot Ă©rzek. NĂ©ha elõtörnek az emlĂ©kek.Hogy pĂ©ldául tagja voltam az Ăşjlaki cserkĂ©sz csapatnak, ami a Zsigmond tĂ©ren lĂ©võ iskolában mĂ»ködött.

– A zsidĂł iskola tanulĂłi – mondja Gombocz Eszter – magyarok voltak. ZsidĂł vallásĂş magyarok. Harminchárom emlĂ©kezõvel beszĂ©lgettem, Ă©s szinte mindegyikĂĽk megemlĂ­tette, hogy õk nagyon szerettek volna elsõsorban magyarok lenni, de ez nem sikerĂĽlhetett. Volt olyan fiĂş, akinek a Bocskai-sapkájába, amit mĂ©g a nagynĂ©njĂ©tõl kapott, Ă©s olyan nagyon bĂĽszkĂ©n viselt, az egyik társa belehugyozott. A Budai Izraelita HitközsĂ©g kebelĂ©ben 1924–1945-ig cserkĂ©szcsapat is mĂ»ködött. A 311-es Vörösmarty CserkĂ©sz Csapat. A közössĂ©g egyfajta oltalmat jelentett. A vezetõk a nyolctizennyolc Ă©ves gyermekekben tudatosan erõsĂ­tettĂ©k azt, hogy a fĂ©lelem ellenszere az összefogás, a kitartás, a humor megõrzĂ©se. 1941-ben a 311-es Vörösmartyt kizárták a Magyar CserkĂ©sz SzövetsĂ©gbõl, Ă©s a Budai Izraelita HitközsĂ©g ifjĂşsági csapatakĂ©nt mĂ»ködhetett csak tovább. 1941-tõl szinte az összes vezetõt behĂ­vták munkaszolgálatra. LegtöbbjĂĽk meghalt. BorbĂłl tĂ­zen mĂ©gis hazatĂ©rtek. Mert vĂ©gig biztatták, segĂ­tettĂ©k, olykor cipeltĂ©k egymást.

Az óbudai zsidó iskoláról szóló tárlatot látták már a Veres Péter Gimnáziumban, a Wesley János Fõiskolán, a tablók április 22-tõl a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba kerülnek, azután az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba... Az óbudai zsidó iskola épületét lebontották, s hogy legyen nyoma mindannak, ami történt, a túlélõk, Gombocz Eszterrel együtt, emléktáblát avattak az Óbuda utcában, amit egykor Zichynek hívtak.
Link
http://nol.hu/belfold/zsidot-es-kutyat-nem-szolgalunk-ki-1457091

Hozzászólások


#11 | vihar - 2014. április 19. 13:48:19
Miért is kellett ezeknek 'nyom nélküli', azonosíthatatlan áldozatoknak lenniük (hamvasztás, folyóvíz, meztelenre vetkõztetve)?
#12 | mormota1968 - 2014. április 19. 21:03:36
És ki látta a kivégzésüket? Van rá hiteles tanú és kézzel fogható bizonyíték, hogy meg is ölték õket?
#13 | gabi - 2014. április 20. 00:20:34
Teljesen fel vagyok háborodva. A kutyák nevében ez kikérem magamnak.
#14 | Balu - 2014. április 20. 01:23:43
Esetleg ártatlanul karóba húzott zsidókról készült fametszetes könyvillusztráció-kiállítás? Vagy ártatlanul meghurcolt középkori zsidó bankárok ballábas kapcáinak megrendítõ tárlata? Gonosz gójok által elpáholt zsidó kutyák vakolatba ivódott vonyításának megrendítõ felelevenítése?

Nézzünk már végre magunkba... magyarok, hát hogy tehettük miondezt? Miért üldöztük az ibériai zsidókat háromszáz éve? Nekem olyan nyomasztó érzés ez, a bûn tudata. Nem kéne perkálnunk mindezért? A meghurcolt tíz- sõt százmilliókért? Természetesen ártatlanul meghurcolt iszen a piszoknak árnyéka sem vetõdhet e kiválasztott brigádra. Ennyi szenvedés után nem volna ildomos önként átadni nekik minden fontosabb döntési pozíciót? Térdet hajtani: ó, Mordeháj, rendelkezz felettem.
#15 | keepfargo - 2014. április 20. 11:57:27
Arthur Schopenhauer, a legnagyobb német filozófus - az elsö, aki megismerkedett a buddhizmussal is - ezt mondta: "A zsidó a hazugság nagymestere."

Nézzük meg mit kaptunk a három legismertebb zsidótól. Marx-tól a kommunizmust. Freudtól a szexközpontúságot. Einsteintöl az atombomba lehetöségét.

Vajon a három legnagyobb név jobbá tette-e a világot?...a válasz elég egyértelmü: NEM.
Na,és akkor nem beszélek a többi kisebb-nagyobb uzsorásról, vérszívóról, kíméletlern karrieristáról, álszent rabbiról, véreskezü ávéhásról, ember és állat kosher-vágásáról, Tora-könyvröl, amely szerint csak a zsidó ember, atöbbi nem...és sorolhatnám tovább.

Ja, hogy van "jó zsidó" is? - Hiszem, ha látom. Ha már jó, akkor már nem zsidó, s ha még zsidó, akkor még nem jó.

Feleim; betegek ezek. Betegek és minket is betegítenek. Meg kell gyógyulniuk, és ki kell gyógyítani az emberiséget ebböl a rákfenéböl.

Vagy teljes átprogramozással; úgy a gójt, mint a zsizsiket - vagy jöhet a világégés (megint), amiböl nem tudjuk, ki kerül ki gyöztesen...
#16 | cico - 2014. április 21. 12:50:20
Nekem errõl mindig a magyar lakosok szenvedése jut eszembe. A háború alatt elkínzott, megalázott magyar embereknek ki fog már végre kárpótlást adni? Vagy megelédedhetnek azzal, hogy újjáépíthették az országot ezeknek? Sírnak-rínak és közben nyújtják a markukat, míg a világ a világ, Maris néni, aki meg túlélt két háborút is, mehet kapálni a kertbe, hogy kiegészítse a nyugdíját. Gyönyörû.
#17 | talpi - 2014. április 23. 05:10:12
Ez nagyon szép és okos dolog, folyamatosan fenntartani a "holokauszt" emlékezetet, természetesen, sok-sok ferdítéssel és sok-sok hazugsággal, fõleg számtanilag, megspékelve. Nos, kedves/?/ emberek,egy dolgot, ha lehetne,. 1948 óta mennyi PAlesztín, mennyi, más nemzetiségû, s mennyi Magyar esett áldozatul, a "kedves" és humanoid politikájuknak???. Talán, errõl tessenekegy kicsit beszélni. No meg arról, hogy valójában, mennyi nemzetet fosztottak ki, s fosztanak ki manapság is, a nagy büdös holo micsodával, s annak rémséges történetével fosztogatni-sanyargatni.Ha mindezt, tisztességesen-õszintén megteszik- számadatokkal alátámasztva, akkor igazuk is lehet, addig jó lenne már elkussolni, vagy a volt Szovjet katonai levéltárak, részletes anyagát olvasgatni, mert ott, önökkel ellentétben, le vagyon írva részletesen, eredeti nemecki anyag, amit Iván begyûjtött a lágerekbõl/ munkatáborokból,merthogy ugye azok voltak, ahol nem volt hátrány a dolgozás, ez a holo kamu, a MUNKA/, na ott le vagyon írva, minden és minden ok, de egy szó, ami nem sok, annyi nincs, arról, hogy valamiféle krematórium üzemelt volna, megsemmisítési szándékkal. Amúgy pedig az egyik fajtestvérük aki ugye ámerikában él/DE VAN TÖBB IS/ megállapította, hogy azokban a kemencékben, egy emberi test elégetéséhez, két-három óra kellene. NOS akkor hogy is van az napi 15-16 ezer? szóval kérem, önök azt hiszem"hazudnak" nem kicsit,-nagyon. Tessenek iszogatni az igazmondó ital ból, hátha valaki ettõl komolynak veszi a dolgokat. Attól lesznek elfogadhatók/?/ ha õszinték lesznek, na ezt kétlem, tehát???

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.