Navigci
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezs
dvzlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
A nagy Oroszország kovácsolta frigy
Na, ez aztán a karrier. Születési elõjog és így van ez a ganédomb összehányva. Hónapokig kutattam a kémkedéssel megvádolt jobbikos EP-képviselõ, Kovács Béla és orosz felesége, Szvetlana Isztosina múltját, és a végén úgy éreztem magamat, mintha egy kémfilmben lennék: párhuzamos házasságra, eltitkolt japán és osztrák férjre, alvilágra, rejtélyes utazásokra bukkantam, miközben néhány volt KGB-alkalmazottnak is megeredt a nyelve. Kovács és felesége olyan tényeket titkolt és hallgatott el a múltjából, amelyek arról árulkodnak, hogy családjuk életében az egyik összekötõ kapocs az orosz titkosszolgálat volt. Bár a kémügy kirobbantása a kampányban a Jobbik gyengítését célzó kormányzati húzásnak tûnt, nagyon sok jel mutat arra, hogy Kovács és felesége nem kis halak: a politikust szinte születése óta ismerte, a 80-as években pedig felesége révén be is hálózta a KGB. És az oroszoknak biztosan hozott hasznot a kétezres években indult politikai pályája is.
Döbbenet ült ki Kovács Béla jobbikos EP-képviselõ arcára, amikor a strasbourgi irodájában a beszélgetésünk egyik pontján elétettem egy japán újság harmincnyolc évvel ezelõtti cikkét. Az írás egy japán férfi és egy fiatal szovjet nõ házasságáról szólt, fényképpel a boldog párról. „Ez a feleségem” – ismerte el a politikus, aztán néma csendben ültünk egymással szemben. Mégis azt éreztem, Kovács Béla döbbenete nem annak szól, hogy kiderült, nem õ az egyetlen férje a feleségének, sokkal inkább annak, hogy a család egyik titkára fény derült.
Ekkor már közel öt hónapja kutattam a jobbikos politikus és orosz felesége, Szvetlana Isztosina életútját és családi hátterét, a strasbourgi találkozót pedig azért kezdeményeztem, hogy a nem mindennapi élettörténet utolsó mozaikdarabkája is a helyére kerüljön.
Megvolt az okom a kíváncsiskodásra, Kovács Bélát ugyanis májusban, még az EP-választás kampányának hajrájában azzal vádolták meg, hogy az Európai Unió intézményei ellen kémkedik. Ekkor kezdeményezték Brüsszelben a mentelmi jogának a felfüggesztését, amirõl egyébként az EP-képviselõk máig nem szavaztak. Kiderült, hogy a kémelhárítás – több más európai titkosszolgálatokkal együttmûködve – már 2009 óta figyelte a Moszkva iránt erõsen elkötelezett politikust, aki a magyar titkosszolgálat szerint konspiratív módon bonyolított le titkos találkozókat orosz diplomatákkal. Ha igaz, amivel gyanúsítják, akkor Kovács szerepe az volt, hogy befolyásoló ügynökként segítse az orosz érdekeket.
A nyitott könyv
A kémügy nyilvánosságra kerüléséig a politikus nevét jóformán senki nem ismerte az országban, ami nem is meglepõ, hiszen a Jobbik kampányplakátjain nem szerepelt, interjúkat nem nagyon adott, életérõl keveset lehetett tudni, önéletrajza meglehetõsen rövid. Szürkesége ellenére mégsem jelentéktelen politikusa a pártnak: neki köszönhetõ, hogy a nacionalista Jobbik az évek alatt oroszbaráttá vált. De ténykedése túlnõ Magyarországon, hiszen az õ kezdeményezésére jött létre 2009-ben az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége, amely több európai szélsõjobboldali pártot tömörít.
Azt, hogy jók az orosz kapcsolatai, és gyakran jár Moszkvába, Kovács sem tagadta, sõt, ezt hozta fel védekezésképpen is. Szerinte az élete nyitott könyv, és sosem titkolta, hogy orosz diplomatákkal találkozgat, és ezt kémkedésnek venni nonszensz. „Soha nem voltam sem magyar, sem külföldi titkosszolgálat tagja, soha nem mûködtem velük együtt és megkeresés sem volt a részükrõl" – mondta májusban. Akkor arról is beszélt, hogy orosz felesége sem dolgozott soha a KGB-nek.
Csakhogy Kovács Béla és felesége múltjában vannak olyan, eddig eltitkolt momentumok és tények, amelyek arra utalnak, hogy az egyik közös pont a házaspár életében éppen a szovjet titkosszolgálat, az Állambiztonsági Bizottság, közismertebb nevén a KGB volt. Az a szervezet, amely a kommunizmus és a Szovjetunió szétesését is túlélte hálózataival, hírszerzõivel és ügynökeivel együtt.
De ahhoz, hogy ezeket a titkokat megismerjük, vissza kell mennünk egészen 1960-ig.
A szovjet laktanya titka
1960 telén C., a vidéken élõ fiatal lány egészséges fiúgyermeket hozott a világra. A gyermek a lány eltitkolt kapcsolatából született, az édesapa, egy orosz katonatiszt, a falu szélén lévõ szovjet laktanyában szolgált. Mindenkinek úgy volt a legjobb, ha a lány a fõvárosban szüli meg a babát, a lány pedig a katona nyomására hozta meg a legfájdalmasabb döntést, amit egy anya meghozhat: a kórházból egyedül ment vissza a faluba, az újszülött állami gondozásba került.
Öt hónappal késõbb idõsebb Kovács Béla és felesége, Erzsébet az egyik budapesti gyermekotthonban fogadta örökbe a csecsemõt. Bár titkos örökbefogadás volt, a gyermekotthonban elárulták nekik, ki az édesanya, és hol él. Idõsebb Kovács Béla és felesége úgy döntött, hogy a titkot soha nem osztja meg az örökbefogadott fiúval, akit a nevelõapa után Bélának neveztek el.
DSC 0339
Fotó: Bõdey János / Index
Az a dunántúli laktanya, ahol évtizedekkel ezelõtt ifjabb Kovács Béla orosz édesapja katonaként szolgált, ma már jórészt lakatlan, omlásveszélyes épületekbõl áll. A területen található ingatlanok közül szinte csak azokat a panelházakat újították fel, ahol annak idején a tiszti lakások voltak. C. lakására a volt laktanya területén, az egyik ilyen paneltömbben bukkantam rá. De nem beszélhettem C.-vel, hiába próbálkoztam. Helyette a fiúunokája adta értésemre, hogy pontosan tudja, miért és ki után kutatok, azt is, hogy egy ideje „szaglászom utánuk”, de jobban teszem, ha nem kérdezõsködöm többet a környéken.
Egy különös anyakönyv
Az orosz titkosszolgálat módszereit közelrõl ismerõ szakértõk szerint a KGB ismert technikája volt, hogy ha el akart tüntetni bizonyos információkat saját ügynöke vagy munkatársa születésével kapcsolatban, akkor módosította azt a papíralapú anyakönyvet, amelyben az illetõ születési adatait (édesanya, édesapa neve stb.) is rögzítették. Ilyenkor a KGB-sek a könyvben kicserélték azt a lapot, ami ezeket az információkat tartalmazza, egy olyan lapra, amelyen a kompromittáló adat már nem szerepel. Akkor is ezt a módszert alkalmazták, ha egy KGB-s munkatárs volt az édesapa – ez esetben a saját emberüket védték ezzel a trükkel. A manipuláció nyomát pedig úgy tüntették el, hogy ilyenkor az anyakönyvet újrakötötték, másképp ki sem tudták volna cserélni benne a lapot. Figyelemreméltó, hogy ugyanez történt azzal az anyakönyvvel is, amely több más, 1960-ban született gyermekén kívül Kovács születési adatait is tartalmazza. A hivatal által õrzött anyakönyvet a nyolcvanas években újrakötötték. Sem azt azt megelõzõ, sem az azt követõ évben született gyerekek adatait rögzítõ anyakönyveket nem kötötték újra, csak azt az egyet. A könyvben az édesanya neve benne van, de az édesapával kapcsolatban semmilyen adat nincsen. Amikor a hivatal egyik dolgozójánál rákérdeztem, hogy miért szükséges egy ilyen anyakönyvet újrakötni évekkel késõbb, nem is értette a kérdést. „Mi szükség lenne újrakötni, ha nem rongálódott meg?” – kérdezett vissza.
Annak kiderítését, hogy mi történt több mint fél évszázaddal ezelõtt a dunántúli faluban, nemcsak C. titkolózása nehezítette, hanem az anyakönyv is, amelyben hiányznak az édesapára vonatkozó adatok (lásd Egy különös anyakönyv címû keretes írást).
A nevelõszülõk
Kovács Béla nevelõapjával már szerencsésebb voltam. Az idõs férfit vidéki nyaralójában találtam meg, készségesen beszélt a múltról. Régen szakmunkásként dolgozott egy állami vendéglátóipari vállalatnál, de baleset érte, az egyik ujját levágta egy munkagép. Fél év betegállomány várt rá, majd miután a vállalathoz visszatérve nem tudott megegyezni a bérrõl az igazgatóval, odébbállt. Ekkor került a külügyminisztérium alá tartozó Diplomáciai Testület Ellátó Igazgatóságra (DTEI), ahol az volt a feladata, hogy melós kollégáival együtt magyar diplomaták lakásait újítsák fel, amíg azok külszolgálaton vannak.
DSC 0292
Kovács Béla a strasbourgi találkozón.
Fotó: Bõdey János / Index
Ez egy bizalmi állás volt, mielõtt valakit a DTEI-hez felvettek, teljesen átvilágították, nehogy nyugati kém férkõzzön a soraikba - ebbõl az ellenõrzésbõl a nevelõapa nem érzékelt semmit. A szovjet tanácsadók ott ültek minden fontosabb állami szervben, így amit a DTEI dolgozóiról tudott a magyar szocialista kémelhárítás, azt a KGB is tudta, feltéve ha számukra valamiért hasznos volt az információ.
Azért is volt ez egy bizalmi állás, mert az itt dolgozók többségét elõbb-utóbb külszolgálatra küldték, hogy a külföldi magyar nagykövetségeken takarítóként, gondnokként, szakácsként segítsék a diplomaták mindennapjait. A Kovács család sem volt kivétel: 1976-ban Japánba küldték õket. A tokiói magyar nagykövetségen idõsebb Kovács Béla gondnok lett, míg felesége a követség dolgozóira fõzött, fiuk pedig egy kinti középiskolába járt.
Tokió
Gondnokként idõsebb Kovács Béla nem volt egy feltûnõ figura, azok a Japánban élõ magyarok, akik akkoriban bejáratosak voltak a követségre, nem is emlékeztek a nevére, hiába is kérdeztem õket. Pedig sokan találkozhattak vele, mert õ nyitotta ki a kaput azoknak, akik a nyitvatartási idõ alatt a követségre mentek ügyeiket intézni.
Miközben Tokióban a Kovács házaspár alig-alig hagyhatta el a követséget, nevelt fiuk elõtt kinyílt a világ: amerikai alapítású középiskolába járt, megtanult japánul és angolul, barátokat, ismerõsöket szerzett. A szülõk nem néztek a fiú körmére, aki az apa elmondása szerint „reggel ment, este jött”, így azt sem tudták, hogy napközben hol van, kikkel és miért találkozik.
Az apa azt is csak akkor tudta meg, hogy a fiának egy hét évvel idõsebb orosz barátnõje van, amikor a hosszú szõke hajú Szvetlana egyszer a követségen kereste a barátját. Amikor idõsebb Kovács Béla megkérdezte, honnan ismeri a fiút, a nõ azt felelte, hogy az iskolánál ismerkedtek meg – ekkor Kovács Béla már egy tokiói amerikai egyetem hallgatója volt. (Kovács Béla állítása szerint Szvetlanával egy hajóúton ismerkedtek meg, a jegyük egy adminisztrációs hiba miatt ugyanabba az ágyba szólt.)
A nevelõapa nem sokat tudott fia barátnõjérõl, mint mondta, csak 1980-ban, hazautazásuk elõtt árulta el neki a nagykövetségen dolgozó egyik magyar hírszerzõ tiszt, hogy valójában mivel is foglalkozik Szvetlana.
Szvetlana Isztosina
Amikor májusban a kémügy kipattant, az egyik sajtótájékoztatón a feleségérõl is kérdeztem Kovács Bélát. A politikus elmondta, hogy 1979-ben Japánban ismerkedtek meg, a felesége pedig szovjet állampolgárként úgy került ki a szigetországba, hogy a japán közszolgálati televízió egyik orosz ajkúaknak szóló adásának mûsorvezetõje volt. Ezzel magyarázta azt is, hogy szovjet állampolgárként miért élhetett Japánban a hetvenes években. Kovács váltig állította, hogy nagyon jól ismeri a feleségét, és biztos abban, hogy Szvetlana sohasem dolgozott a KGB-nek.
DSC 0335
Fotó: Bõdey János / Index
Fél évvel késõbb, amikor a strasbourgi irodájában Kovács Bélát felkerestem, újra megkérdeztem a feleségérõl, és lényegében ugyanezeket mondta el. Arról is beszélt, hogy Szvetlanával 1986-ban házasodtak össze, majd egy félmondattal utalt arra, hogy a nõ ekkor már osztrák állampolgár volt.
Ez azért is volt furcsa, mert kicsivel késõbb azt mondta, hogy a felesége 1988-ban szerezte meg az osztrák állampolgárságot, amikor már mindketten Ausztriában voltak, és Szvetlanának nem hosszabbították meg a szovjet útlevelét. (Ugyanezt mondta az Alfahírnek adott interjújában is még májusban.) „Akkor volt egy ilyen lehetõség, hogy könnyített eljárásban megkapja az osztrák állampolgárságot” – emlékezett vissza Kovács Béla 1988-ra. Közbevetettem, hogy az elõbb még azt mondta, hogy a felesége 1986-ban már osztrák állampolgár volt, erre azt válaszolta, hogy ennyi idõ távlatából már valószínûleg keveri az évszámokat.
Szvetlana Ómija
Az újságcikk, amit Kovács Béla strasbourgi irodájában a képviselõ asztalára tettem, a Mainicsi Simbun nevû japán újság egyik 1975. nyári számában jelent meg. Egy házaspárról, a 21 éves Szvetlanáról és japán férjérõl, Ómija Maszanori boldog házasságáról szól – akkoriban Japánban még érdekességnek számított, hogyha külföldiek éltek a szigetországban. Maszanori és Szvetlana 1975-ben kötött házasságot, a cikk szerint a nõ egy moszkvai egyetemen ismerte meg a japán férfit, és még Oroszországban összeházasodtak.
„A nehézkes és hosszadalmas procedúra után, amint megkapta a kiutazási engedélyt, (Szvetlana) elhagyta a Szovjetuniót, és követte férjét, aki a munkája iránt érzett felelõsség miatt már hamarabb visszatért Japánba, és türelmesen várta feleségét. A pár Gamagoriban éli a friss házasok életét. Szvetlana még tanul – bár a diplomához szükséges krediteket már sikerült összegyûjtenie, még hátravan a szakdolgozat. Mivel számára most ez a legfontosabb, a japán nyelv tanulásával szemben is elõnyt élvez. Szvetlana egyelõre egyáltalán nem beszél japánul, így a házaspár egymással is csak oroszul kommunikál. Szinte egyáltalán nem hagyja el a lakásukat. Reggel, miután a férje elmegy a munkába, õ tanulással tölti az idejét. Ha elfárad, szovjet zenét hallgat. Ezt a rendet követi nap mint nap" – ezt már egy másik, a Tokiótól 300 kilométerre fekvõ Gamagoriban kiadott helyi újság, a Gamaguri Shimbun egyik 1975. augusztusi számában lehet olvasni ugyanerrõl a párról.
Akárcsak Kovács Béla, úgy egyébként Maszanori sem érdektelen figura: a férfi nukleáris ügyekkel foglalkozik, az egyik japán független kormányzati ügynökség, a Japan International Cooperation Agency munkatársaként dolgozott Kazahsztánban is.
IMG 0128 (1)
A 21 éves Szvetlana és japán férje, Ómija Maszaroni a Mainicsi Simbun 1975. augusztus 28-i számában, mint boldog házasok. Jelenleg is azok. A férfi nukleáris ügyekkel foglalkozik, Kovács Bélához hasonlóan õ is Oroszországban végezte az egyetemet.
Fotó: Dezsõ András / Index
„Most már nekem is lenne mit kérdeznem a feleségemtõl, nemcsak magának” – így reagált a japán újságcikkre Kovács Béla, amikor a strasbourgi irodában beszélgettünk. Azt elismerte, hogy a felesége révén ismeri Ómija Maszanorit, de azt állította, nem tudta, hogy házasok voltak. Pedig azok voltak, sõt, jogi értelemben most is azok. De Szvetlanának volt egy harmadik férje is.
Szvetlana Schön
Amikor Kovács Béla azt állította a beszélgetésünkkor, hogy Szvetlana 1986-ban már osztrák állampolgár volt, véletlenül igazat mondott, a nõ valóban nem 1988-ban szerezte meg az osztrák állampolgárságot, mint ahogy azt korábban Kovács az Alfahírnek állította. A nyolcvanas évek közepén ugyanis a nõ ismerõsei szerint már sûrûn használta a Szvetlana Schön névre kiállított útlevelét is. 1983-ban – tehát amikor már négy éve együtt volt Kovács Bélával – hozzáment egy osztrák férfihez, Mario Schönhöz.
A börtönviselt Schön neve ismerõsen csengett akkor az osztrák alvilágban, de amikor körbekérdeztem, még a magyar alvilág öregjei közül is volt, aki tudta, kirõl van szó. A férfi neve egy 1979-es bûnügyi hírben is megjelent, az akkor 20 éves, nagylábon élõ Schön egy olyan erõszakos betörõbandának volt a tagja, amely a rendõrség szerint „nem válogatott a módszerekben”.
A férfi kelet-európai nõkkel is névházasságokat kötött, természetesen pénzért. Schön csak papíron volt együtt a feleségeivel, így Szvetlana oldalán sem bukkant fel soha, az orosz nõnek csak az osztrák útlevél és a családnév miatt volt fontos, hogy a bûnözõhöz férjhez menjen. Így amikor Szvetlana 1984-ben megkapta az osztrák állampolgárságot, rögtön elváltak, Schön pedig újabb üzletet kötött, egy lengyel nõhöz ment hozzá pénzért. Azt, hogy tudomása volt-e arról, hogy amikor Szvetlanához hozzáment, valójában a KGB-vel üzletelt, nem tudtam tõle megkérdezni, mert már csak a sírját találtam meg a bécsi központi temetõben: két évvel ezelõtt, 51 éves korában egy balesetben elhunyt.
6848131 04ce51dfaa637ee1470861ea9eb94d6e wm x
Egy 1979-es bûnügyi hírügynökségi jelentés, amelyben szerepel Mario Schön, mint egy erõszakos betörõbanda tagja.
Könnyen lehet, hogy Schön tisztában volt vele, kik a megbízói. Amíg a vasfüggöny állt, a KGB az osztrák alvilágban is kiépítette a kapcsolatait. Az együttmûködés az ötvenes-hatvanas években kezdõdött és elsõsorban a csempészetre terjedt ki, a kelet-európai titkosszolgálatoknak jól jött néhány bécsi bûnözõi banda segítsége. Elõfordultak olyan esetek is, hogy a szovjet titkosszolgálat osztrák betörõket bízott meg azzal, hogy valakinek a lakásába törjenek be, így kevésbé volt rizikós, mintha szovjetekkel végeztetné a munkát.
A futár
Azt, hogy Szvetlana Isztosina a KGB futára volt, Kovács Béla nevelõapja árulta el nekem. Már Tokióban feltûnt az apának, hogy fia barátnõje rengeteget utazik a világban, ami egy szovjet állampolgár esetén elég gyanús volt ebben az idõszakban. Végül nem sokkal a család hazautazása elõtt, a tokiói nagykövetségen dolgozó magyar hírszerzõ mondta el neki, mi az oka ennek. Ahogy azt is, hogy a fia jövõbeni pályafutása is a szovjetek kezében van, õk intézik majd el, hogy az egyetemista fiú késõbb Oroszországban tanuljon.
Kovács Béla felesége - Szvetlana Ómija és Szvetlana Schön néven - valóban sokat utazott, szinte mindig úton volt. Rengeteget repült Tokióból Nyugat-Európába, Skandináviába, de ázsiai országokba is. Ezek drága utak voltak, a fizetésébõl nehezen tudta volna finanszírozni. Szvetlana ugyanis – Kovács Béla állításával szemben – soha nem volt állásban a japán állami televíziónál, viszont dolgozott egy tésztaboltban, egy kifõzdében és egy nyelviskolában. A Szovjetunióban élõ szülei sem voltak annyira tehetõsek, hogy ezeket a költséges utakat fizetni tudták volna. Az utazásokat a KGB finanszírozta.
A titkosszolgálati futárok dolga, hogy információkat, üzeneteket, eszközöket szállítsanak, adjanak-vegyenek át. A találkozókat lehetõleg mindig más helyen kell lebonyolítani, a volt KGB-sek szerint ráadásul éppen azok az országok voltak a hetvenes-nyolcvanas években a futárok kedvelt célállomásai, ahol Szvetlana is rendszeresen megfordult. Ilyen munkára csak a legmegbízhatóbb embereit küldte a KGB, mert ha kellett, akár egyéb titkosszolgálati mûveletekbe is bele lehetett vonni õket. A külföldi okmányokra Kovács Béla feleségének azért volt szüksége, mert a hetvenes-nyolcvanas években feltûnt volna, ha szovjet állampolgárként utazik. A KGB futárainál bevett gyakorlat volt, hogy névházasságok révén szereztek külföldi úti okmányokat.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy ha Szvetlana kém volt, akkor miért szerepelt a japán újságokban, ezzel is növelve egy esetleges késõbbi lebukás esélyét. Csakhogy nem õ volt az egyetlen szovjet kém, aki ebben az idõszakban a japán médiában szerepelt. Az újságíróként Tokióban élõ, de valójában a KGB munkatársaként tevékenykedõ Sztaniszlav Levcsenko és felesége is szerepelt ekkoriban az egyik japán televízióban, mint a szigetországban élõ külföldi, noha senki nem tudta róla, hogy valójában kém. (Levcsenko ma már az USA-ban él, ahol megírta a On The Wrong Side, My life in KGB – Rossz Oldalon, Életem a KGB-ben címû önéletrajzi könyvét. A férfi 1979-ben disszidált és terített: beszervezett ügynököket, a szigetországban dolgozó KGB-sek neveit adta át az amerikaiaknak, miközben a távollétében egy orosz bíróság halálra ítélte õt.)
Az ilyen szereplések még jól is jöttek a kémeknek, hiszen ráerõsítettek a fedõfoglalkozásukra, Levcsenko esetében arra, hogy õ újságíró, noha valójában KGB hírszerzõje volt. Kovács Béla feleségének pedig azért is jöhettek jól ezek a megjelenések, mert a cikkekben egytõl egyig csendes, visszahúzódó nõként jellemezték, aki nem mozdul ki a lakásból, noha késõbb – mihelyst megszerezte a Szvetlana Ómija névre kiállított okmányokat – szinte állandóan úton volt.
A bázis
Japán rendkívül jelentõs szerepet játszott a KGB életében a hidegháború alatt. A hetvenes-nyolcvanas években a szigetországban hemzsegtek a külföldi hírszerzõk, köztük a szovjet kémek. Ez volt az az idõszak, amikor a szovjet állampolgárok nem utazhattak külföldre. Azok a szovjetek, akik Japánban éltek, törvényszerûen a KGB-vel, vagy a szovjet katonai hírszerzéssel, a GRU-val mûködtek együtt. Aki nem hírszerzõ volt, az ügynökként vagy informátorként dolgozott a titkosszolgálatoknak, ez alól csak a legnagyobb fejesek, a szovjet kommunista párt központi bizottságában dolgozók jelenthettek kivételt – árulta el Konsztantyin Preobrazsenszkij, amikor errõl az idõszakról kérdeztem. A ma már szintén az Egyesült Államokban élõ 61 éves férfit azért kerestem meg, mert ebben az idõszakban élt Japánban, méghozzá ahogy Levcsenko és Kovács Béla felesége, õ is a KGB hírszerzõje volt, kínaiakat kellett beszerveznie a szovjet titkosszolgálatnak.
DSC 0309
Fotó: Bõdey János / Index
A hidegháború idején Japán aranybánya volt a KGB-nek, az ott ténykedõ szovjet hírszerzõkön és azok ügynökein keresztül Moszkva fontos gazdasági, katonai és politikai információkhoz jutott. A japán kémelhárítás a szovjethez képest viszonylag gyenge volt, és ezt Moszkva ki is használta. Annak a speciális felszerelésnek a technológiáját például, amit a KGB tokiói rezidenciáján arra használták, hogy a japán rendõrségi kommunikációt lehallgassák, a japánoktól lopták el a szovjetek – írta visszaemlékezésében Levcsenko.
Aktív intézkedések
Ezt a kifejezést az ötvenes évektõl használta a szovjet titkosszolgálat, a KGB-nél késõbb külön részleg foglalkozott az aktív intézkedéssel. Azokat a titkosszolgálati mûveleteket értik ezalatt a titkosszolgák, amikor a cél egy külföldi ország befolyásolása az aktív intézkedéseket folytató állam érdekében. A módszerek sokszínûek, de abban megegyeznek, hogy teljesen eltérnek attól, amit a laikusok általában gondolnak a kémkedésrõl. A módszerek közé tartozik például, hogy egy befolyásoló ügynök a kiszemelt országban olyan szervezeteket alapít, pénzzel vagy egyéb módon támogat, amellyel befolyásolni tudja a másik ország belügyeit vagy akár külügyeit. De az intézkedés része lehet például az is, ha a titkosszolgálat munkatársa vagy ügynöke akár közvetlenül, akár közvetítõk útján újságírókat, véleményformálókat fizet le hasonló célból, vagy dezinformál, bomlaszt, esetleg zsarol vagy lejárat valakit, szélsõséges esetben meggyilkol. Az aktív intézkedéseket a szocializmus idején a szovjetekkel szorosan együttmûködõ magyar titkosszolgálatoknál is alkalmazták, a III/I-nél az ezzel foglalkozó részleget a hírszerzõk maguk között piszkos ügyek osztályának nevezték. A módszer ma is virágzik, az orosz–ukrán háborúban tapasztalható orosz propaganda is egy az aktív intézkedések technikái közül. Amikor Kovács Bélától megkérdeztem, ismerõs-e neki ez a kifejezés, nemmel válaszolt. Azt mondta, soha életében nem hallott errõl.
Levcsenko írt arról is, ami a Kovács-ügyben is fontos szempont: a kém nem csak az, aki titkos információkat szerez meg, a titkosszolgálati munka ennél bonyolultabb és összetettebb szakma. A KGB legalább ilyen erõs volt az úgynevezett aktív intézkedések területén. Pártokba való beépülés, szervezetek alapítása, szponzorálása, helyi véleményvezérek, politikusok, gazdasági szereplõk befolyásolása, lefizetése, lejáratása, zsarolások – ezek mind aktív intézkedések voltak. A lényeg, hogy a KGB nem elégedett meg azzal, hogy kivitt információkat az országból, ezzel erõsítve a Szovjetuniót, hanem a külföldi állam belügyeit is befolyásolni akarta. Az, hogy Oroszország – különbözõ csatornákon – most támogatja az európai szélsõjobboldalt, vagy az európai szélsõjobb köreiben terjeszti az orosz propagandát, nem más, mint egy aktív intézkedés.
Kovács Béla és a nevelõszülei 1980-ban tértek haza Japánból. Bár Kovács Béla azt mesélte nekem, hogy szerette volna Japánban befejezni az amerikai egyetemet, erre nem volt lehetõsége, nem sokkal késõbb már Oroszországban járt egyetemre. Miután végzett, rövid ideig még Magyarországon élt és dolgozott, majd közvetlenül a katonaság elõtt, 1986-ban házasodott össze Szvetlanával.
Az országot végül 1988-ban hagyták el, Kovács azt állítja, hogy ekkor Ausztriába mentek. Érdekes egybeesés, de éppen ez volt az az idõszak, amikor a Szovjetunióban már érezni lehetett a változásokat és a KGB visszahívta a külföldön tevékenykedõ hírszerzõit. A házaspár legközelebb 2003-ban bukkant fel újra Magyarországon, ekkor már egy volt KGB-s, Vlagyimir Putyin vezette Oroszországot, és határozta meg a birodalom külpolitikai stratégiáját.
A köztes 15 évrõl Kovács Béla azt mondja, Moszkvában és Tokióban különbözõ vállalkozásokat alapított és vezetett. Az biztos, hogy Magyarországra meglehetõsen jómódúan tért vissza 2003-ban, ám nevelõapja szerint ekkora már nagyon megváltozott – bár idõsebb Kovács Béla szerint a változás már korábban jelentkezett, és ebben annak is szerepe lehetett, hogy fia megtudta, nem õk a vér szerinti szülei.
Az identitás
A kémügy szempontjából nem mellékes, hogy Kovács mikor és kitõl tudhatta meg, hogy azok, akiket az édes szüleinek hitt, nem azok. Egyáltalán nem volt ritka jelenség ugyanis, hogy a KGB ezt az információt felhasználva hálózott be embereket, erõsítve orosz identitásukat. Nem véletlen az sem, hogy amikor májusban Kovács Bélát meghallgatta a parlament nemzetbiztonsági bizottsága, akkor a politikus identitása is szóba került. A Hvg.hu szerint amikor megkérdezték tõle, milyen nemzeti identitással, elkötelezettséggel rendelkezik, „elsõre zavarba jött, és csak annyit mondott, »magyar állampolgár vagyok, csak magyar útlevelem van«, majd kis szünet után tette hozzá: »és természetesen magyar identitású vagyok«.” Ezt az Indexnek is megerõsítette a bizottsági ülés egyik résztvevõje.
Amikor Kovács Béla nevelõapjával beszéltem, az idõs férfi azt állította: a fia akkor változott meg, amikor Japánban megismerkedett Szvetlanával, és amikor pedig évekkel késõbb a Szovjetunióból hazatért, „teljesen más emberré vált, mintha kicserélték volna". Ez persze betudható annak is, hogy az idõközben diplomát szerzett, nyelveket beszélõ Kovács már másként tekintett az egyszerû munkásszüleire, de a nevelõapja nemcsak erre, hanem a fia identitására és a Szovjetunióhoz való viszonyára utalt, amikor errõl beszélt.
Nevelõapja szerint õk sosem mondták meg fiuknak, hogy örökbe fogadták, de – nem tudni kik, miért, és honnan tudták – Japánban vagy a moszkvai évek alatt ezt megsúgták fiának. Részben ennek is tudta be fia megváltozását és kapcsolatuk elhidegülését. Strasbourgi beszélgetésünkkor Kovács Béla ezzel szemben azt állította, tíz évvel ezelõtt, Magyarországon nevelõapja üzente meg neki, hogy nem õ az igazi apja, elõtte errõl fogalma sem volt.
Kágébéla
Két évvel azután, hogy feleségével 2003-ban visszatért Magyarországra, Kovács Béla belépett a Jobbikba. Még abban az évben megalakította a párt külügyi bizottságát, amelynek azóta is az elnöke. A fõleg bölcsészekbõl álló jobbikos vezetés örült a több nyelven beszélõ Kovácsnak, aki nem is rejtette a véka alá, hogy remek kapcsolatai vannak külföldön. Részben ennek, részben pedig annak köszönhette elõmenetelét, hogy nem volt fukar, amikor a zsebébe kellett nyúlni. Volt egy idõszak, amikor magánszemélyként hivatalosan õ adta a legtöbb pénzt a Jobbiknak, több millió forintot. Azt, hogy igen bõkezûen támogatta a pártot, még Vona Gábor pártelnök is elismerte.
DSC 0254
Fotó: Bõdey János / Index
Kovács nyelvtudása és a kapcsolatrendszere mellett a bõkezûsége segítette abban, hogy viszonylag gyors karriert fusson be a párton belül. És emiatt az sem számított, hogy honnan jött és mit csinált korábban. Pedig a gyanú mindig körüllengte: moszkvai múltja miatt a háta mögött sokan csak Kágébélának hívták a pártban.
A messzirõl jött idegen pedig nem tétlenkedett. Leginkább azon munkálkodott, hogy az õszödi beszéd utáni felfordulásban egyre jobban erõsödõ Jobbik azokhoz közeledjen, akikkel õ is remek kapcsolatokat ápol: az oroszokhoz. 2008-ban az õ kezdeményezésére és vele utazott Moszkvába Vona Gábor pártelnök, és nagyjából ez az a pont, ahol a Jobbik külpolitikájában vállaltan is megjelent az azóta is tartó oroszbarátság. Kovács erre másképpen emlékszik, szerinte Vona Gábor szeretett volna az oroszokhoz közeledni, õ csak segített neki ebben.
2009 õszén Kovács kezdeményezésére alakult meg az európai szélsõjobboldali pártokat tömörítõ Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége, melynek deklarált célja, hogy elõbb-utóbb frakciót tudjon alakítani az EP-ben. A régebben szebb napokat megélt, de mára már jelentéktelenné vált szervezetnek Kovács eleinte a kincstárnoka, majd az elnöke volt. Még a kémbotrány elõtt megszólalt az orosz–ukrán konfliktusban, méghozzá a nemzetközi sajtóban, a krími népszavazás egyik megfigyelõjeként mondta azt, hogy a szavazás „teljesen szabad és tisztességes" lesz. Az ukrán parlament nemrég fogadott el egy olyan törvényt, amely lehetõvé teszi, hogy különféle szankciókkal sújtsa az ország nemzetbiztonságát, szuverenitását vagy területi integritását veszélyeztetõ államokat, csoportokat és személyeket, és ugyanezzel a lendülettel Kovácsnak megtiltották, hogy betegye a lábát az országba.
Itt a vége
Amikor Kovács Bélával Strasbourgban beszélgettem, megismételte, hogy õ soha, semmilyen titkosszolgálattal nem állt kapcsolatban, ahogy a felesége sem, akit állítása szerint nagyon jól ismer. Csak ezek szerint éppen azt nem tudta, hogy a nõnek jelenleg is van egy japán férje, és miközben együtt voltak, még egy osztrák is volt.
De ha Szvetlana Isztosina el is titkolta elõle ezeket az információkat, akkor Kovács Bélát miért nem érdekelte soha, hogy Szvetlana hogyan lett osztrák állampolgár? Miért mondta azt a beszélgetésünk alatt, hogy mielõtt 1986-ban összeházasodtak, feleségének már megvolt az osztrák állampolgársága, miközben a kémügy kirobbanása utáni interjújában azt mondta, hogy a nõ 1988-ban lett osztrák állampolgár? Tényleg csak arról van szó, hogy ennyi év távlatából már nem emlékszik rá jól? De ha így is van, Kovács akkor is nemzetközi kapcsolatokat is tanult egy moszkvai elit egyetemen (IMO), világot járt, a politikai viszonyokat jól ismerõ ember. Elhitte, hogy egy szovjet nõ a nyolcvanas években „könnyített eljárással" osztrák állampolgársághoz juthat? Ha tényleg ennyire tombolt a szerelem köztük, akkor miért nem érdekelte, hogy a párja miért és milyen pénzbõl utazik ennyit a nagyvilágban? Puszta véletlen lenne, hogy Szvetlana másik, japán férje szintén orosz egyetemen végzett és fizikusként nukleáris témákkal foglalkozik?
Ha igaz, amit a magyar kémelhárítás állít, miszerint több nyugat-európai titkosszolgálattal együttmûködve 2009 óta figyelte Kovács Bélát, és felvételekkel tudják bizonyítani, hogy a politikus olyan diplomatákkal találkozott konspiratív módon, akik valójában az orosz titkosszolgálat munkatársai, akkor ezekre a kérdésekre pofonegyszerû válaszolni.
És akkor az egyben azt is jelenti, hogy 2005-ben, két évvel azután, hogy Kovács Béla és felesége hazatért Oroszországból, a Jobbikba beépült az orosz titkosszolgálat.
(A Kovács Béla és felesége életének eddig nem ismert részleteit feltáró cikkhez az információkat a politikus és feleségének környezetébõl, a családot korábban ismerõktõl, a hetvenes években Japánban élõ magyaroktól és oroszoktól, egykori külügyminisztériumi dolgozóktól, az orosz és a magyar titkosszolgálatok mûködésére, azok múltjára rálátó szakértõktõl, köztük a KGB volt hírszerzõitõl szereztem. Az információkat több forrásból ellenõriztem. Az orosz nyelvû forrásoknál fordítóként Nyilas Gergõ kollégám, a japán nyelvû újságcikkek megszerzésénél és fordításában Korodi Kati, Kiss Dani, Tóth Tímea és Rácz Gergõ nyújtott nélkülözhetetlen segítséget.)
Link
Döbbenet ült ki Kovács Béla jobbikos EP-képviselõ arcára, amikor a strasbourgi irodájában a beszélgetésünk egyik pontján elétettem egy japán újság harmincnyolc évvel ezelõtti cikkét. Az írás egy japán férfi és egy fiatal szovjet nõ házasságáról szólt, fényképpel a boldog párról. „Ez a feleségem” – ismerte el a politikus, aztán néma csendben ültünk egymással szemben. Mégis azt éreztem, Kovács Béla döbbenete nem annak szól, hogy kiderült, nem õ az egyetlen férje a feleségének, sokkal inkább annak, hogy a család egyik titkára fény derült.
Ekkor már közel öt hónapja kutattam a jobbikos politikus és orosz felesége, Szvetlana Isztosina életútját és családi hátterét, a strasbourgi találkozót pedig azért kezdeményeztem, hogy a nem mindennapi élettörténet utolsó mozaikdarabkája is a helyére kerüljön.
Megvolt az okom a kíváncsiskodásra, Kovács Bélát ugyanis májusban, még az EP-választás kampányának hajrájában azzal vádolták meg, hogy az Európai Unió intézményei ellen kémkedik. Ekkor kezdeményezték Brüsszelben a mentelmi jogának a felfüggesztését, amirõl egyébként az EP-képviselõk máig nem szavaztak. Kiderült, hogy a kémelhárítás – több más európai titkosszolgálatokkal együttmûködve – már 2009 óta figyelte a Moszkva iránt erõsen elkötelezett politikust, aki a magyar titkosszolgálat szerint konspiratív módon bonyolított le titkos találkozókat orosz diplomatákkal. Ha igaz, amivel gyanúsítják, akkor Kovács szerepe az volt, hogy befolyásoló ügynökként segítse az orosz érdekeket.
A nyitott könyv
A kémügy nyilvánosságra kerüléséig a politikus nevét jóformán senki nem ismerte az országban, ami nem is meglepõ, hiszen a Jobbik kampányplakátjain nem szerepelt, interjúkat nem nagyon adott, életérõl keveset lehetett tudni, önéletrajza meglehetõsen rövid. Szürkesége ellenére mégsem jelentéktelen politikusa a pártnak: neki köszönhetõ, hogy a nacionalista Jobbik az évek alatt oroszbaráttá vált. De ténykedése túlnõ Magyarországon, hiszen az õ kezdeményezésére jött létre 2009-ben az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége, amely több európai szélsõjobboldali pártot tömörít.
Azt, hogy jók az orosz kapcsolatai, és gyakran jár Moszkvába, Kovács sem tagadta, sõt, ezt hozta fel védekezésképpen is. Szerinte az élete nyitott könyv, és sosem titkolta, hogy orosz diplomatákkal találkozgat, és ezt kémkedésnek venni nonszensz. „Soha nem voltam sem magyar, sem külföldi titkosszolgálat tagja, soha nem mûködtem velük együtt és megkeresés sem volt a részükrõl" – mondta májusban. Akkor arról is beszélt, hogy orosz felesége sem dolgozott soha a KGB-nek.
Csakhogy Kovács Béla és felesége múltjában vannak olyan, eddig eltitkolt momentumok és tények, amelyek arra utalnak, hogy az egyik közös pont a házaspár életében éppen a szovjet titkosszolgálat, az Állambiztonsági Bizottság, közismertebb nevén a KGB volt. Az a szervezet, amely a kommunizmus és a Szovjetunió szétesését is túlélte hálózataival, hírszerzõivel és ügynökeivel együtt.
De ahhoz, hogy ezeket a titkokat megismerjük, vissza kell mennünk egészen 1960-ig.
A szovjet laktanya titka
1960 telén C., a vidéken élõ fiatal lány egészséges fiúgyermeket hozott a világra. A gyermek a lány eltitkolt kapcsolatából született, az édesapa, egy orosz katonatiszt, a falu szélén lévõ szovjet laktanyában szolgált. Mindenkinek úgy volt a legjobb, ha a lány a fõvárosban szüli meg a babát, a lány pedig a katona nyomására hozta meg a legfájdalmasabb döntést, amit egy anya meghozhat: a kórházból egyedül ment vissza a faluba, az újszülött állami gondozásba került.
Öt hónappal késõbb idõsebb Kovács Béla és felesége, Erzsébet az egyik budapesti gyermekotthonban fogadta örökbe a csecsemõt. Bár titkos örökbefogadás volt, a gyermekotthonban elárulták nekik, ki az édesanya, és hol él. Idõsebb Kovács Béla és felesége úgy döntött, hogy a titkot soha nem osztja meg az örökbefogadott fiúval, akit a nevelõapa után Bélának neveztek el.
DSC 0339
Fotó: Bõdey János / Index
Az a dunántúli laktanya, ahol évtizedekkel ezelõtt ifjabb Kovács Béla orosz édesapja katonaként szolgált, ma már jórészt lakatlan, omlásveszélyes épületekbõl áll. A területen található ingatlanok közül szinte csak azokat a panelházakat újították fel, ahol annak idején a tiszti lakások voltak. C. lakására a volt laktanya területén, az egyik ilyen paneltömbben bukkantam rá. De nem beszélhettem C.-vel, hiába próbálkoztam. Helyette a fiúunokája adta értésemre, hogy pontosan tudja, miért és ki után kutatok, azt is, hogy egy ideje „szaglászom utánuk”, de jobban teszem, ha nem kérdezõsködöm többet a környéken.
Egy különös anyakönyv
Az orosz titkosszolgálat módszereit közelrõl ismerõ szakértõk szerint a KGB ismert technikája volt, hogy ha el akart tüntetni bizonyos információkat saját ügynöke vagy munkatársa születésével kapcsolatban, akkor módosította azt a papíralapú anyakönyvet, amelyben az illetõ születési adatait (édesanya, édesapa neve stb.) is rögzítették. Ilyenkor a KGB-sek a könyvben kicserélték azt a lapot, ami ezeket az információkat tartalmazza, egy olyan lapra, amelyen a kompromittáló adat már nem szerepel. Akkor is ezt a módszert alkalmazták, ha egy KGB-s munkatárs volt az édesapa – ez esetben a saját emberüket védték ezzel a trükkel. A manipuláció nyomát pedig úgy tüntették el, hogy ilyenkor az anyakönyvet újrakötötték, másképp ki sem tudták volna cserélni benne a lapot. Figyelemreméltó, hogy ugyanez történt azzal az anyakönyvvel is, amely több más, 1960-ban született gyermekén kívül Kovács születési adatait is tartalmazza. A hivatal által õrzött anyakönyvet a nyolcvanas években újrakötötték. Sem azt azt megelõzõ, sem az azt követõ évben született gyerekek adatait rögzítõ anyakönyveket nem kötötték újra, csak azt az egyet. A könyvben az édesanya neve benne van, de az édesapával kapcsolatban semmilyen adat nincsen. Amikor a hivatal egyik dolgozójánál rákérdeztem, hogy miért szükséges egy ilyen anyakönyvet újrakötni évekkel késõbb, nem is értette a kérdést. „Mi szükség lenne újrakötni, ha nem rongálódott meg?” – kérdezett vissza.
Annak kiderítését, hogy mi történt több mint fél évszázaddal ezelõtt a dunántúli faluban, nemcsak C. titkolózása nehezítette, hanem az anyakönyv is, amelyben hiányznak az édesapára vonatkozó adatok (lásd Egy különös anyakönyv címû keretes írást).
A nevelõszülõk
Kovács Béla nevelõapjával már szerencsésebb voltam. Az idõs férfit vidéki nyaralójában találtam meg, készségesen beszélt a múltról. Régen szakmunkásként dolgozott egy állami vendéglátóipari vállalatnál, de baleset érte, az egyik ujját levágta egy munkagép. Fél év betegállomány várt rá, majd miután a vállalathoz visszatérve nem tudott megegyezni a bérrõl az igazgatóval, odébbállt. Ekkor került a külügyminisztérium alá tartozó Diplomáciai Testület Ellátó Igazgatóságra (DTEI), ahol az volt a feladata, hogy melós kollégáival együtt magyar diplomaták lakásait újítsák fel, amíg azok külszolgálaton vannak.
DSC 0292
Kovács Béla a strasbourgi találkozón.
Fotó: Bõdey János / Index
Ez egy bizalmi állás volt, mielõtt valakit a DTEI-hez felvettek, teljesen átvilágították, nehogy nyugati kém férkõzzön a soraikba - ebbõl az ellenõrzésbõl a nevelõapa nem érzékelt semmit. A szovjet tanácsadók ott ültek minden fontosabb állami szervben, így amit a DTEI dolgozóiról tudott a magyar szocialista kémelhárítás, azt a KGB is tudta, feltéve ha számukra valamiért hasznos volt az információ.
Azért is volt ez egy bizalmi állás, mert az itt dolgozók többségét elõbb-utóbb külszolgálatra küldték, hogy a külföldi magyar nagykövetségeken takarítóként, gondnokként, szakácsként segítsék a diplomaták mindennapjait. A Kovács család sem volt kivétel: 1976-ban Japánba küldték õket. A tokiói magyar nagykövetségen idõsebb Kovács Béla gondnok lett, míg felesége a követség dolgozóira fõzött, fiuk pedig egy kinti középiskolába járt.
Tokió
Gondnokként idõsebb Kovács Béla nem volt egy feltûnõ figura, azok a Japánban élõ magyarok, akik akkoriban bejáratosak voltak a követségre, nem is emlékeztek a nevére, hiába is kérdeztem õket. Pedig sokan találkozhattak vele, mert õ nyitotta ki a kaput azoknak, akik a nyitvatartási idõ alatt a követségre mentek ügyeiket intézni.
Miközben Tokióban a Kovács házaspár alig-alig hagyhatta el a követséget, nevelt fiuk elõtt kinyílt a világ: amerikai alapítású középiskolába járt, megtanult japánul és angolul, barátokat, ismerõsöket szerzett. A szülõk nem néztek a fiú körmére, aki az apa elmondása szerint „reggel ment, este jött”, így azt sem tudták, hogy napközben hol van, kikkel és miért találkozik.
Az apa azt is csak akkor tudta meg, hogy a fiának egy hét évvel idõsebb orosz barátnõje van, amikor a hosszú szõke hajú Szvetlana egyszer a követségen kereste a barátját. Amikor idõsebb Kovács Béla megkérdezte, honnan ismeri a fiút, a nõ azt felelte, hogy az iskolánál ismerkedtek meg – ekkor Kovács Béla már egy tokiói amerikai egyetem hallgatója volt. (Kovács Béla állítása szerint Szvetlanával egy hajóúton ismerkedtek meg, a jegyük egy adminisztrációs hiba miatt ugyanabba az ágyba szólt.)
A nevelõapa nem sokat tudott fia barátnõjérõl, mint mondta, csak 1980-ban, hazautazásuk elõtt árulta el neki a nagykövetségen dolgozó egyik magyar hírszerzõ tiszt, hogy valójában mivel is foglalkozik Szvetlana.
Szvetlana Isztosina
Amikor májusban a kémügy kipattant, az egyik sajtótájékoztatón a feleségérõl is kérdeztem Kovács Bélát. A politikus elmondta, hogy 1979-ben Japánban ismerkedtek meg, a felesége pedig szovjet állampolgárként úgy került ki a szigetországba, hogy a japán közszolgálati televízió egyik orosz ajkúaknak szóló adásának mûsorvezetõje volt. Ezzel magyarázta azt is, hogy szovjet állampolgárként miért élhetett Japánban a hetvenes években. Kovács váltig állította, hogy nagyon jól ismeri a feleségét, és biztos abban, hogy Szvetlana sohasem dolgozott a KGB-nek.
DSC 0335
Fotó: Bõdey János / Index
Fél évvel késõbb, amikor a strasbourgi irodájában Kovács Bélát felkerestem, újra megkérdeztem a feleségérõl, és lényegében ugyanezeket mondta el. Arról is beszélt, hogy Szvetlanával 1986-ban házasodtak össze, majd egy félmondattal utalt arra, hogy a nõ ekkor már osztrák állampolgár volt.
Ez azért is volt furcsa, mert kicsivel késõbb azt mondta, hogy a felesége 1988-ban szerezte meg az osztrák állampolgárságot, amikor már mindketten Ausztriában voltak, és Szvetlanának nem hosszabbították meg a szovjet útlevelét. (Ugyanezt mondta az Alfahírnek adott interjújában is még májusban.) „Akkor volt egy ilyen lehetõség, hogy könnyített eljárásban megkapja az osztrák állampolgárságot” – emlékezett vissza Kovács Béla 1988-ra. Közbevetettem, hogy az elõbb még azt mondta, hogy a felesége 1986-ban már osztrák állampolgár volt, erre azt válaszolta, hogy ennyi idõ távlatából már valószínûleg keveri az évszámokat.
Szvetlana Ómija
Az újságcikk, amit Kovács Béla strasbourgi irodájában a képviselõ asztalára tettem, a Mainicsi Simbun nevû japán újság egyik 1975. nyári számában jelent meg. Egy házaspárról, a 21 éves Szvetlanáról és japán férjérõl, Ómija Maszanori boldog házasságáról szól – akkoriban Japánban még érdekességnek számított, hogyha külföldiek éltek a szigetországban. Maszanori és Szvetlana 1975-ben kötött házasságot, a cikk szerint a nõ egy moszkvai egyetemen ismerte meg a japán férfit, és még Oroszországban összeházasodtak.
„A nehézkes és hosszadalmas procedúra után, amint megkapta a kiutazási engedélyt, (Szvetlana) elhagyta a Szovjetuniót, és követte férjét, aki a munkája iránt érzett felelõsség miatt már hamarabb visszatért Japánba, és türelmesen várta feleségét. A pár Gamagoriban éli a friss házasok életét. Szvetlana még tanul – bár a diplomához szükséges krediteket már sikerült összegyûjtenie, még hátravan a szakdolgozat. Mivel számára most ez a legfontosabb, a japán nyelv tanulásával szemben is elõnyt élvez. Szvetlana egyelõre egyáltalán nem beszél japánul, így a házaspár egymással is csak oroszul kommunikál. Szinte egyáltalán nem hagyja el a lakásukat. Reggel, miután a férje elmegy a munkába, õ tanulással tölti az idejét. Ha elfárad, szovjet zenét hallgat. Ezt a rendet követi nap mint nap" – ezt már egy másik, a Tokiótól 300 kilométerre fekvõ Gamagoriban kiadott helyi újság, a Gamaguri Shimbun egyik 1975. augusztusi számában lehet olvasni ugyanerrõl a párról.
Akárcsak Kovács Béla, úgy egyébként Maszanori sem érdektelen figura: a férfi nukleáris ügyekkel foglalkozik, az egyik japán független kormányzati ügynökség, a Japan International Cooperation Agency munkatársaként dolgozott Kazahsztánban is.
IMG 0128 (1)
A 21 éves Szvetlana és japán férje, Ómija Maszaroni a Mainicsi Simbun 1975. augusztus 28-i számában, mint boldog házasok. Jelenleg is azok. A férfi nukleáris ügyekkel foglalkozik, Kovács Bélához hasonlóan õ is Oroszországban végezte az egyetemet.
Fotó: Dezsõ András / Index
„Most már nekem is lenne mit kérdeznem a feleségemtõl, nemcsak magának” – így reagált a japán újságcikkre Kovács Béla, amikor a strasbourgi irodában beszélgettünk. Azt elismerte, hogy a felesége révén ismeri Ómija Maszanorit, de azt állította, nem tudta, hogy házasok voltak. Pedig azok voltak, sõt, jogi értelemben most is azok. De Szvetlanának volt egy harmadik férje is.
Szvetlana Schön
Amikor Kovács Béla azt állította a beszélgetésünkkor, hogy Szvetlana 1986-ban már osztrák állampolgár volt, véletlenül igazat mondott, a nõ valóban nem 1988-ban szerezte meg az osztrák állampolgárságot, mint ahogy azt korábban Kovács az Alfahírnek állította. A nyolcvanas évek közepén ugyanis a nõ ismerõsei szerint már sûrûn használta a Szvetlana Schön névre kiállított útlevelét is. 1983-ban – tehát amikor már négy éve együtt volt Kovács Bélával – hozzáment egy osztrák férfihez, Mario Schönhöz.
A börtönviselt Schön neve ismerõsen csengett akkor az osztrák alvilágban, de amikor körbekérdeztem, még a magyar alvilág öregjei közül is volt, aki tudta, kirõl van szó. A férfi neve egy 1979-es bûnügyi hírben is megjelent, az akkor 20 éves, nagylábon élõ Schön egy olyan erõszakos betörõbandának volt a tagja, amely a rendõrség szerint „nem válogatott a módszerekben”.
A férfi kelet-európai nõkkel is névházasságokat kötött, természetesen pénzért. Schön csak papíron volt együtt a feleségeivel, így Szvetlana oldalán sem bukkant fel soha, az orosz nõnek csak az osztrák útlevél és a családnév miatt volt fontos, hogy a bûnözõhöz férjhez menjen. Így amikor Szvetlana 1984-ben megkapta az osztrák állampolgárságot, rögtön elváltak, Schön pedig újabb üzletet kötött, egy lengyel nõhöz ment hozzá pénzért. Azt, hogy tudomása volt-e arról, hogy amikor Szvetlanához hozzáment, valójában a KGB-vel üzletelt, nem tudtam tõle megkérdezni, mert már csak a sírját találtam meg a bécsi központi temetõben: két évvel ezelõtt, 51 éves korában egy balesetben elhunyt.
6848131 04ce51dfaa637ee1470861ea9eb94d6e wm x
Egy 1979-es bûnügyi hírügynökségi jelentés, amelyben szerepel Mario Schön, mint egy erõszakos betörõbanda tagja.
Könnyen lehet, hogy Schön tisztában volt vele, kik a megbízói. Amíg a vasfüggöny állt, a KGB az osztrák alvilágban is kiépítette a kapcsolatait. Az együttmûködés az ötvenes-hatvanas években kezdõdött és elsõsorban a csempészetre terjedt ki, a kelet-európai titkosszolgálatoknak jól jött néhány bécsi bûnözõi banda segítsége. Elõfordultak olyan esetek is, hogy a szovjet titkosszolgálat osztrák betörõket bízott meg azzal, hogy valakinek a lakásába törjenek be, így kevésbé volt rizikós, mintha szovjetekkel végeztetné a munkát.
A futár
Azt, hogy Szvetlana Isztosina a KGB futára volt, Kovács Béla nevelõapja árulta el nekem. Már Tokióban feltûnt az apának, hogy fia barátnõje rengeteget utazik a világban, ami egy szovjet állampolgár esetén elég gyanús volt ebben az idõszakban. Végül nem sokkal a család hazautazása elõtt, a tokiói nagykövetségen dolgozó magyar hírszerzõ mondta el neki, mi az oka ennek. Ahogy azt is, hogy a fia jövõbeni pályafutása is a szovjetek kezében van, õk intézik majd el, hogy az egyetemista fiú késõbb Oroszországban tanuljon.
Kovács Béla felesége - Szvetlana Ómija és Szvetlana Schön néven - valóban sokat utazott, szinte mindig úton volt. Rengeteget repült Tokióból Nyugat-Európába, Skandináviába, de ázsiai országokba is. Ezek drága utak voltak, a fizetésébõl nehezen tudta volna finanszírozni. Szvetlana ugyanis – Kovács Béla állításával szemben – soha nem volt állásban a japán állami televíziónál, viszont dolgozott egy tésztaboltban, egy kifõzdében és egy nyelviskolában. A Szovjetunióban élõ szülei sem voltak annyira tehetõsek, hogy ezeket a költséges utakat fizetni tudták volna. Az utazásokat a KGB finanszírozta.
A titkosszolgálati futárok dolga, hogy információkat, üzeneteket, eszközöket szállítsanak, adjanak-vegyenek át. A találkozókat lehetõleg mindig más helyen kell lebonyolítani, a volt KGB-sek szerint ráadásul éppen azok az országok voltak a hetvenes-nyolcvanas években a futárok kedvelt célállomásai, ahol Szvetlana is rendszeresen megfordult. Ilyen munkára csak a legmegbízhatóbb embereit küldte a KGB, mert ha kellett, akár egyéb titkosszolgálati mûveletekbe is bele lehetett vonni õket. A külföldi okmányokra Kovács Béla feleségének azért volt szüksége, mert a hetvenes-nyolcvanas években feltûnt volna, ha szovjet állampolgárként utazik. A KGB futárainál bevett gyakorlat volt, hogy névházasságok révén szereztek külföldi úti okmányokat.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy ha Szvetlana kém volt, akkor miért szerepelt a japán újságokban, ezzel is növelve egy esetleges késõbbi lebukás esélyét. Csakhogy nem õ volt az egyetlen szovjet kém, aki ebben az idõszakban a japán médiában szerepelt. Az újságíróként Tokióban élõ, de valójában a KGB munkatársaként tevékenykedõ Sztaniszlav Levcsenko és felesége is szerepelt ekkoriban az egyik japán televízióban, mint a szigetországban élõ külföldi, noha senki nem tudta róla, hogy valójában kém. (Levcsenko ma már az USA-ban él, ahol megírta a On The Wrong Side, My life in KGB – Rossz Oldalon, Életem a KGB-ben címû önéletrajzi könyvét. A férfi 1979-ben disszidált és terített: beszervezett ügynököket, a szigetországban dolgozó KGB-sek neveit adta át az amerikaiaknak, miközben a távollétében egy orosz bíróság halálra ítélte õt.)
Az ilyen szereplések még jól is jöttek a kémeknek, hiszen ráerõsítettek a fedõfoglalkozásukra, Levcsenko esetében arra, hogy õ újságíró, noha valójában KGB hírszerzõje volt. Kovács Béla feleségének pedig azért is jöhettek jól ezek a megjelenések, mert a cikkekben egytõl egyig csendes, visszahúzódó nõként jellemezték, aki nem mozdul ki a lakásból, noha késõbb – mihelyst megszerezte a Szvetlana Ómija névre kiállított okmányokat – szinte állandóan úton volt.
A bázis
Japán rendkívül jelentõs szerepet játszott a KGB életében a hidegháború alatt. A hetvenes-nyolcvanas években a szigetországban hemzsegtek a külföldi hírszerzõk, köztük a szovjet kémek. Ez volt az az idõszak, amikor a szovjet állampolgárok nem utazhattak külföldre. Azok a szovjetek, akik Japánban éltek, törvényszerûen a KGB-vel, vagy a szovjet katonai hírszerzéssel, a GRU-val mûködtek együtt. Aki nem hírszerzõ volt, az ügynökként vagy informátorként dolgozott a titkosszolgálatoknak, ez alól csak a legnagyobb fejesek, a szovjet kommunista párt központi bizottságában dolgozók jelenthettek kivételt – árulta el Konsztantyin Preobrazsenszkij, amikor errõl az idõszakról kérdeztem. A ma már szintén az Egyesült Államokban élõ 61 éves férfit azért kerestem meg, mert ebben az idõszakban élt Japánban, méghozzá ahogy Levcsenko és Kovács Béla felesége, õ is a KGB hírszerzõje volt, kínaiakat kellett beszerveznie a szovjet titkosszolgálatnak.
DSC 0309
Fotó: Bõdey János / Index
A hidegháború idején Japán aranybánya volt a KGB-nek, az ott ténykedõ szovjet hírszerzõkön és azok ügynökein keresztül Moszkva fontos gazdasági, katonai és politikai információkhoz jutott. A japán kémelhárítás a szovjethez képest viszonylag gyenge volt, és ezt Moszkva ki is használta. Annak a speciális felszerelésnek a technológiáját például, amit a KGB tokiói rezidenciáján arra használták, hogy a japán rendõrségi kommunikációt lehallgassák, a japánoktól lopták el a szovjetek – írta visszaemlékezésében Levcsenko.
Aktív intézkedések
Ezt a kifejezést az ötvenes évektõl használta a szovjet titkosszolgálat, a KGB-nél késõbb külön részleg foglalkozott az aktív intézkedéssel. Azokat a titkosszolgálati mûveleteket értik ezalatt a titkosszolgák, amikor a cél egy külföldi ország befolyásolása az aktív intézkedéseket folytató állam érdekében. A módszerek sokszínûek, de abban megegyeznek, hogy teljesen eltérnek attól, amit a laikusok általában gondolnak a kémkedésrõl. A módszerek közé tartozik például, hogy egy befolyásoló ügynök a kiszemelt országban olyan szervezeteket alapít, pénzzel vagy egyéb módon támogat, amellyel befolyásolni tudja a másik ország belügyeit vagy akár külügyeit. De az intézkedés része lehet például az is, ha a titkosszolgálat munkatársa vagy ügynöke akár közvetlenül, akár közvetítõk útján újságírókat, véleményformálókat fizet le hasonló célból, vagy dezinformál, bomlaszt, esetleg zsarol vagy lejárat valakit, szélsõséges esetben meggyilkol. Az aktív intézkedéseket a szocializmus idején a szovjetekkel szorosan együttmûködõ magyar titkosszolgálatoknál is alkalmazták, a III/I-nél az ezzel foglalkozó részleget a hírszerzõk maguk között piszkos ügyek osztályának nevezték. A módszer ma is virágzik, az orosz–ukrán háborúban tapasztalható orosz propaganda is egy az aktív intézkedések technikái közül. Amikor Kovács Bélától megkérdeztem, ismerõs-e neki ez a kifejezés, nemmel válaszolt. Azt mondta, soha életében nem hallott errõl.
Levcsenko írt arról is, ami a Kovács-ügyben is fontos szempont: a kém nem csak az, aki titkos információkat szerez meg, a titkosszolgálati munka ennél bonyolultabb és összetettebb szakma. A KGB legalább ilyen erõs volt az úgynevezett aktív intézkedések területén. Pártokba való beépülés, szervezetek alapítása, szponzorálása, helyi véleményvezérek, politikusok, gazdasági szereplõk befolyásolása, lefizetése, lejáratása, zsarolások – ezek mind aktív intézkedések voltak. A lényeg, hogy a KGB nem elégedett meg azzal, hogy kivitt információkat az országból, ezzel erõsítve a Szovjetuniót, hanem a külföldi állam belügyeit is befolyásolni akarta. Az, hogy Oroszország – különbözõ csatornákon – most támogatja az európai szélsõjobboldalt, vagy az európai szélsõjobb köreiben terjeszti az orosz propagandát, nem más, mint egy aktív intézkedés.
Kovács Béla és a nevelõszülei 1980-ban tértek haza Japánból. Bár Kovács Béla azt mesélte nekem, hogy szerette volna Japánban befejezni az amerikai egyetemet, erre nem volt lehetõsége, nem sokkal késõbb már Oroszországban járt egyetemre. Miután végzett, rövid ideig még Magyarországon élt és dolgozott, majd közvetlenül a katonaság elõtt, 1986-ban házasodott össze Szvetlanával.
Az országot végül 1988-ban hagyták el, Kovács azt állítja, hogy ekkor Ausztriába mentek. Érdekes egybeesés, de éppen ez volt az az idõszak, amikor a Szovjetunióban már érezni lehetett a változásokat és a KGB visszahívta a külföldön tevékenykedõ hírszerzõit. A házaspár legközelebb 2003-ban bukkant fel újra Magyarországon, ekkor már egy volt KGB-s, Vlagyimir Putyin vezette Oroszországot, és határozta meg a birodalom külpolitikai stratégiáját.
A köztes 15 évrõl Kovács Béla azt mondja, Moszkvában és Tokióban különbözõ vállalkozásokat alapított és vezetett. Az biztos, hogy Magyarországra meglehetõsen jómódúan tért vissza 2003-ban, ám nevelõapja szerint ekkora már nagyon megváltozott – bár idõsebb Kovács Béla szerint a változás már korábban jelentkezett, és ebben annak is szerepe lehetett, hogy fia megtudta, nem õk a vér szerinti szülei.
Az identitás
A kémügy szempontjából nem mellékes, hogy Kovács mikor és kitõl tudhatta meg, hogy azok, akiket az édes szüleinek hitt, nem azok. Egyáltalán nem volt ritka jelenség ugyanis, hogy a KGB ezt az információt felhasználva hálózott be embereket, erõsítve orosz identitásukat. Nem véletlen az sem, hogy amikor májusban Kovács Bélát meghallgatta a parlament nemzetbiztonsági bizottsága, akkor a politikus identitása is szóba került. A Hvg.hu szerint amikor megkérdezték tõle, milyen nemzeti identitással, elkötelezettséggel rendelkezik, „elsõre zavarba jött, és csak annyit mondott, »magyar állampolgár vagyok, csak magyar útlevelem van«, majd kis szünet után tette hozzá: »és természetesen magyar identitású vagyok«.” Ezt az Indexnek is megerõsítette a bizottsági ülés egyik résztvevõje.
Amikor Kovács Béla nevelõapjával beszéltem, az idõs férfi azt állította: a fia akkor változott meg, amikor Japánban megismerkedett Szvetlanával, és amikor pedig évekkel késõbb a Szovjetunióból hazatért, „teljesen más emberré vált, mintha kicserélték volna". Ez persze betudható annak is, hogy az idõközben diplomát szerzett, nyelveket beszélõ Kovács már másként tekintett az egyszerû munkásszüleire, de a nevelõapja nemcsak erre, hanem a fia identitására és a Szovjetunióhoz való viszonyára utalt, amikor errõl beszélt.
Nevelõapja szerint õk sosem mondták meg fiuknak, hogy örökbe fogadták, de – nem tudni kik, miért, és honnan tudták – Japánban vagy a moszkvai évek alatt ezt megsúgták fiának. Részben ennek is tudta be fia megváltozását és kapcsolatuk elhidegülését. Strasbourgi beszélgetésünkkor Kovács Béla ezzel szemben azt állította, tíz évvel ezelõtt, Magyarországon nevelõapja üzente meg neki, hogy nem õ az igazi apja, elõtte errõl fogalma sem volt.
Kágébéla
Két évvel azután, hogy feleségével 2003-ban visszatért Magyarországra, Kovács Béla belépett a Jobbikba. Még abban az évben megalakította a párt külügyi bizottságát, amelynek azóta is az elnöke. A fõleg bölcsészekbõl álló jobbikos vezetés örült a több nyelven beszélõ Kovácsnak, aki nem is rejtette a véka alá, hogy remek kapcsolatai vannak külföldön. Részben ennek, részben pedig annak köszönhette elõmenetelét, hogy nem volt fukar, amikor a zsebébe kellett nyúlni. Volt egy idõszak, amikor magánszemélyként hivatalosan õ adta a legtöbb pénzt a Jobbiknak, több millió forintot. Azt, hogy igen bõkezûen támogatta a pártot, még Vona Gábor pártelnök is elismerte.
DSC 0254
Fotó: Bõdey János / Index
Kovács nyelvtudása és a kapcsolatrendszere mellett a bõkezûsége segítette abban, hogy viszonylag gyors karriert fusson be a párton belül. És emiatt az sem számított, hogy honnan jött és mit csinált korábban. Pedig a gyanú mindig körüllengte: moszkvai múltja miatt a háta mögött sokan csak Kágébélának hívták a pártban.
A messzirõl jött idegen pedig nem tétlenkedett. Leginkább azon munkálkodott, hogy az õszödi beszéd utáni felfordulásban egyre jobban erõsödõ Jobbik azokhoz közeledjen, akikkel õ is remek kapcsolatokat ápol: az oroszokhoz. 2008-ban az õ kezdeményezésére és vele utazott Moszkvába Vona Gábor pártelnök, és nagyjából ez az a pont, ahol a Jobbik külpolitikájában vállaltan is megjelent az azóta is tartó oroszbarátság. Kovács erre másképpen emlékszik, szerinte Vona Gábor szeretett volna az oroszokhoz közeledni, õ csak segített neki ebben.
2009 õszén Kovács kezdeményezésére alakult meg az európai szélsõjobboldali pártokat tömörítõ Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége, melynek deklarált célja, hogy elõbb-utóbb frakciót tudjon alakítani az EP-ben. A régebben szebb napokat megélt, de mára már jelentéktelenné vált szervezetnek Kovács eleinte a kincstárnoka, majd az elnöke volt. Még a kémbotrány elõtt megszólalt az orosz–ukrán konfliktusban, méghozzá a nemzetközi sajtóban, a krími népszavazás egyik megfigyelõjeként mondta azt, hogy a szavazás „teljesen szabad és tisztességes" lesz. Az ukrán parlament nemrég fogadott el egy olyan törvényt, amely lehetõvé teszi, hogy különféle szankciókkal sújtsa az ország nemzetbiztonságát, szuverenitását vagy területi integritását veszélyeztetõ államokat, csoportokat és személyeket, és ugyanezzel a lendülettel Kovácsnak megtiltották, hogy betegye a lábát az országba.
Itt a vége
Amikor Kovács Bélával Strasbourgban beszélgettem, megismételte, hogy õ soha, semmilyen titkosszolgálattal nem állt kapcsolatban, ahogy a felesége sem, akit állítása szerint nagyon jól ismer. Csak ezek szerint éppen azt nem tudta, hogy a nõnek jelenleg is van egy japán férje, és miközben együtt voltak, még egy osztrák is volt.
De ha Szvetlana Isztosina el is titkolta elõle ezeket az információkat, akkor Kovács Bélát miért nem érdekelte soha, hogy Szvetlana hogyan lett osztrák állampolgár? Miért mondta azt a beszélgetésünk alatt, hogy mielõtt 1986-ban összeházasodtak, feleségének már megvolt az osztrák állampolgársága, miközben a kémügy kirobbanása utáni interjújában azt mondta, hogy a nõ 1988-ban lett osztrák állampolgár? Tényleg csak arról van szó, hogy ennyi év távlatából már nem emlékszik rá jól? De ha így is van, Kovács akkor is nemzetközi kapcsolatokat is tanult egy moszkvai elit egyetemen (IMO), világot járt, a politikai viszonyokat jól ismerõ ember. Elhitte, hogy egy szovjet nõ a nyolcvanas években „könnyített eljárással" osztrák állampolgársághoz juthat? Ha tényleg ennyire tombolt a szerelem köztük, akkor miért nem érdekelte, hogy a párja miért és milyen pénzbõl utazik ennyit a nagyvilágban? Puszta véletlen lenne, hogy Szvetlana másik, japán férje szintén orosz egyetemen végzett és fizikusként nukleáris témákkal foglalkozik?
Ha igaz, amit a magyar kémelhárítás állít, miszerint több nyugat-európai titkosszolgálattal együttmûködve 2009 óta figyelte Kovács Bélát, és felvételekkel tudják bizonyítani, hogy a politikus olyan diplomatákkal találkozott konspiratív módon, akik valójában az orosz titkosszolgálat munkatársai, akkor ezekre a kérdésekre pofonegyszerû válaszolni.
És akkor az egyben azt is jelenti, hogy 2005-ben, két évvel azután, hogy Kovács Béla és felesége hazatért Oroszországból, a Jobbikba beépült az orosz titkosszolgálat.
(A Kovács Béla és felesége életének eddig nem ismert részleteit feltáró cikkhez az információkat a politikus és feleségének környezetébõl, a családot korábban ismerõktõl, a hetvenes években Japánban élõ magyaroktól és oroszoktól, egykori külügyminisztériumi dolgozóktól, az orosz és a magyar titkosszolgálatok mûködésére, azok múltjára rálátó szakértõktõl, köztük a KGB volt hírszerzõitõl szereztem. Az információkat több forrásból ellenõriztem. Az orosz nyelvû forrásoknál fordítóként Nyilas Gergõ kollégám, a japán nyelvû újságcikkek megszerzésénél és fordításában Korodi Kati, Kiss Dani, Tóth Tímea és Rácz Gergõ nyújtott nélkülözhetetlen segítséget.)
Link
Hozzszlsok
#1 |
Vizilo
- 2014. szeptember 23. 15:44:08
#2 |
postaimre
- 2014. szeptember 23. 16:07:01
#3 |
Detonator
- 2014. szeptember 23. 20:55:34
#4 |
spartakusz
- 2014. szeptember 24. 06:00:45
#5 |
keepfargo
- 2014. szeptember 24. 07:20:42
#6 |
postaimre
- 2014. szeptember 24. 08:23:32
#7 |
satu
- 2014. szeptember 24. 10:02:08
#8 |
Perje
- 2014. szeptember 24. 11:01:57
#9 |
Gutai Zub
- 2014. szeptember 24. 16:43:57
#10 |
Perje
- 2014. szeptember 29. 20:27:08
Hozzszls kldse
Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.
Az oldalon megjelenö, máshonnan, vagy mások által beküldött írások tartalmával
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet,
azok valóságtartalmát nem tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2015
azok valóságtartalmát nem tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2015