Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Az egykori Szovjetunió Európát hekkeli


Az eurĂłpai intĂ©zmĂ©nyek nehezen tudnak ellenállni a kelet-eurĂłpai befolyásnak. Oroszország mellett Azerbajdzsán is trollkodik – állĂ­tja Gerald Knaus, az EurĂłpai Stabilitási KezdemĂ©nyezĂ©s elnevezĂ©sĂ» agytröszt alapĂ­tĂł elnöke.

A Közép-európai Egyetemen tartott elõadásában arról beszélt, hogy az autoriter Azerbajdzsán teljesen átvette a hatalmat az Európa Tanács felett. Hogyan kerülhetett erre sor? És egyáltalán, az Európa Tanács miért vette fel tagjai közé Azerbajdzsánt, ha az erre még nem állt készen?

Az egész egy alapvetõen jó szándékú döntés következménye, ami nagyon rosszul sült el. Amikor Azerbajdzsánt felvették, a tagállamoknak az volt a céljuk, hogy olyanokkal is bõvítsék az Európa Tanácsot, amelyek még nem teljesen demokratikusak, és sérülékeny az intézményrendszerük is. A tagállamok abban reménykedtek, hogy a Tanács magas elvárásai és a többi tagállam példamutatása hatására ezek a tagok majd a jogállamiság irányába mozdulnak el. Nem mondom, hogy alapvetõen rossz lenne ez az elképzelés, hiszen az elején volt is egy pozitív trend Azerbajdzsánban: az Európa Tanács nagyon kritikus volt, a választási megfigyelõk pedig folyamatosan ostorozták Azerbajdzsánt a jelentéseikben, amelyek hatására az ország próbálta összeszedni magát, hogy megfelelhessen az elvárásoknak. 2005-re viszont az azeri kormány rájött, hogy Azerbajdzsánon kívül keveseket érdekelt a velük kapcsolatban megfogalmazott kritika, ráadásul még azon kevesek vitorlájából is ki lehetett fogni a szelet, akiket érdekelt, ugyanis Azerbajdzsán szépen lassan elkezdte átvenni a hatalmat az intézmény felett. Kifigyelte, kik azok a fontosabb szereplõk és hálózatok, amelyek segítségével befolyással tudna lenni arra, milyen jelentések születnek róla, majd elkezdett ajándékokat küldözgeti mindenféle tisztviselõknek, meghívott egy csomó döntéshozót Azerbajdzsánba, elszállásolta õket jó hotelekben és megetette õket.

ĂŤrtunk egy tanulmányt Kaviárdiplomácia cĂ­men (a tanulmány itt olvashatĂł), ami körbejárja, hogy mifĂ©le eszközöket alkalmaz Azerbajdzsán arra, hogy behálĂłzza azokat az embereket, akikre szĂĽksĂ©ge lehet az Ă©rdekei Ă©rvĂ©nyesĂ­tĂ©sĂ©hez. Vannak elĂ©g csĂşnya hĂşzásai: zsarolás, fenyegetĂ©s, meg persze prĂłbálnak gazdasági elõnyöket is ajánlani a döntĂ©shozĂłknak. 2005 Ăłta nagyon jĂłl is látszik emiatt, hogy a Tanács egyre kevĂ©sbĂ© kritikus: Azerbajdzsánban nincs szĂłlásszabadság, nincs sajtĂłszabadság, ráadásul egy csomĂł embert börtönöznek be az országban politikai okokbĂłl is. MĂ©g sincs reakciĂł. (Az Economist Charlemagne blogja felhozza pĂ©ldául, hogy a 2005-ös választási csalásokat követõen pĂ©ldául az EurĂłpa Tanács tagjai mĂ©g azon vitatkoztak, hogy a Tanács egyik legfontosabb szerve, a Parlamenti KözgyĂ»lĂ©s felfĂĽggessze-e Azerbajdzsán szavazati jogát, bár vĂ©gĂĽl csak egy kritikus hangvĂ©telĂ» nyilatkozatot fogalmaztak meg. A 2010-es választási csalásokat követõen viszont mĂ©g ennyi sem törtĂ©nt – a szerk.) SzĂłval nagyon Ăşgy nĂ©z ki, hogy nem a Tanács változtatta meg Azerbajdzsánt, hanem Azerbajdzsán a Tanácsot.
Fotó: VS.hu / Kummer János

Gerald Knaus

EmlĂ­tette a „kaviárdiplomáciát”, tudna mondani pár konkrĂ©tabb pĂ©ldát?

Hát rĂ©szben van ennek egy tudatos politikai oldala, ami abbĂłl áll, hogy meghĂ­vják Azerbajdzsánba más országok döntĂ©shozĂłit Ă©s bĂĽrokratáit. Rengeteget költenek ezen kĂ­vĂĽl a lobbizásra is, Ă©s szeretnek megkörnyĂ©kezni olyan embereket, akik döntĂ©shozĂłi pozĂ­ciĂłban dolgoznak vagy dolgoztak, hogy aztán mandátumok lejárta után az õ lobbistájukkĂ©nt dolgozzanak tovább. Ha nem szĂĽletnek ugyanis kritikus beszámolĂłk az országrĂłl, az azt is jelenti, hogy a hazai ellenzĂ©knek azt mondhatják: „Hiába ugráltok, nem Ă©rdekeltek senkit. EurĂłpai Ă©rtĂ©keket akartok kĂ©pviselni? De hát nincsenek is olyanok. Az eurĂłpaiakat simán meg lehet venni.”

Ezzel az egésszel elejét tudják venni annak, hogy bármiféle ütõképes ellenzék formálódhasson az országban. Ami ellenzék van, azt simán el tudják morzsolni. Most nyáron is két-három naponta tartóztattak le aktivistákat, az ENSZ kínzással foglalkozó jelentéstevõje pedig félbehagyta a misszióját, mert nem hagyták, hogy végezze a dolgát Azerbajdzsánban. Ebbõl arra következtetek, hogy a kínzások terén is vannak rejtegetnivalóik.

Mennyire különbözik ez attól, amit Oroszország csinál? Nekik is van egy csomó lobbistájuk Európában, de állítólag hemzsegnek az EU-ban az orosz kémek is. Ráadásul õk nem aprózzák el a befolyásos vezetõk megvásárlását sem, elég csak arra gondolni, hogy Gerhard Schröder egykori német kancellár mandátuma lejárta után a Gazprom orosz gázkitermelõ felügyelõbizottságában folytatta.

Alapvetõen ugyanaz az orosz Ă©s az azeri stratĂ©gia. És mind a kettõ komoly biztonsági veszĂ©lyt jelent EurĂłpára nĂ©zve. Hogyha ezek beĂ©pĂĽlnek az intĂ©zmĂ©nyeinkbe, Ă©s miattuk – sokszor nagyon gyanĂşs mĂłdon – kapnak támogatást egyáltalán nem demokratikus országok, az sĂşlyos problĂ©mákat okozhat. ElĂ©g megnĂ©zni, hogy az országon belĂĽli ellenzĂ©kkel is borzasztĂłan bánnak, bekamerázzák a lakásaikat, felveszik õket szeretkezĂ©s közben, fenyegetik õket, beĂ©pĂ­tett embereket kĂĽldenek közĂ©jĂĽk. Ezek mind rĂ©gi KGB-s mĂłdszerek. Honnan tudjuk, hogy ezen mĂłdszerek egy rĂ©szĂ©t nem alkalmazzák akkor is, amikor százával hĂ­vják a nyugati vendĂ©geket a bakui szállodákba? Az elmĂşlt hetekben pĂ©ldául arrĂłl Ă©rtesĂĽltĂĽnk, hogy lefilmeztek egy amerikai állampolgárt a hotel szobájában szex közben, majd kirakták az országbĂłl. Az EurĂłpa Tanács szĂł nĂ©lkĂĽl hagyja az egĂ©szet. Legalább annyit mondhatna, hogy ne tartsanak többet emberi jogi tĂ©májĂş ĂĽlĂ©seket Bakuban, amĂ­g nem rendezõdik ott a helyzet. És akkor mĂ©g nem is beszĂ©ltĂĽnk arrĂłl, hogy milyen veszĂ©lyeket jelenthet a biztonságunkra nĂ©zve, ha az Azerbajdzsán felĂ© lekötelezett emberek közĂĽl páran kĂ©sõbb fontos politikai pozĂ­ciĂłkba kerĂĽlnek EurĂłpában.
Fotó: VS.hu / Kummer János

Magyarországon felmerĂĽlt, hogy az egyik jobbikos kĂ©pviselõ, Kovács BĂ©la is komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. Orosz kapcsolatai miatt többen a szemĂ©re vetettĂ©k, hogy orosz kĂ©m (interjĂşnk mĂ©g azelõtt kĂ©szĂĽlt, hogy megjelent volna a KágĂ©bĂ©la mĂşltjárĂłl szĂłlĂł leleplezõ cikk, amely Kovács BĂ©la felesĂ©gĂ©t a KGB futárakĂ©nt nevezi meg – a szerk.). Mennyire van ilyenkor egyáltalán Ă©rtelme azt vizsgálni, hogy valaki kĂ©m, lobbista vagy csak szimplán egy autoriter állam szimpatizánsa?

Szerintem Ăłvatosnak kell lennĂĽnk, hiszen Azerbajdzsán Ă©s társai is azzal támadják az emberi jogi szervezeteket, hogy NyugatrĂłl kapják a pĂ©nzĂĽket – ami ugye igaz, hiszen egy rĂ©szĂĽk tĂ©nyleg NyugatrĂłl kapja a pĂ©nzĂ©t. De nem is ez a problĂ©ma. A problĂ©ma az, ha átláthatatlan a finanszĂ­rozásuk, ha nem lehet tudni, hogy ki kapja ezeket a pĂ©nzeket. Ha Azerbajdzsánnak lobbistákra van szĂĽksĂ©ge, az teljesen rendben van, mindenkinek lehetnek lobbistái, de az viszont milyen már, hogy Azerbajdzsán azokat az embereket veszi fel Ă©rdekĂ©rvĂ©nyesĂ­tõnek, akiknek mondjuk pár Ă©vvel korábban az volt a feladatuk, hogy Azerbajdzsánban az emberi jogok helyzetĂ©t Ă©rtĂ©keljĂ©k. MiĂ©rt nincs ilyenkor közfelháborodás? MiĂ©rt nem lehet megszĂ©gyenĂ­teni, aki szembe megy az Ă©rtĂ©krendĂĽnkkel? Nem hiszem persze, hogy ez a felháborodás Azerbajdzsánt kĂĽlönösebben lázba hozná, de a saját sorainkban igazán fel kellene emelnĂĽnk a hangunkat azok ellen, akik ilyesmit csinálnak. És ha már beengedĂĽnk nem demokratikus országokat a nemzetközi intĂ©zmĂ©nyeinkbe, akkor legalább arra legyĂĽnk kĂ©pesek, hogy a fontos Ă©rtĂ©kek mellet kiálljunk.

Ez mellesleg egy olyan problĂ©ma, ami az EU intĂ©zmĂ©nyeknĂ©l is felmerĂĽl: nem gondolhatják azt, hogy csak azzal, hogy Ăşj tagokat veszĂĽnk fel az EU-ba, paradicsomi körĂĽlmĂ©nyeket biztosĂ­tunk a tagállamok lakosainak. MĂ©g a rĂ©gi tagok között is vannak, akikkel szemben felmerĂĽlt, hogy nem az EU Ă©rtĂ©krendjĂ©vel összhangban cselekszenek – gondoljunk csak arra Berlusconi hogyan tartotta a kezĂ©ben a mĂ©diát. Le kell fektetnĂĽnk bizonyos elvárásokat, amelyeket a közös intĂ©zmĂ©nyek tagjaitĂłl elvárunk. És ezt nem csak miattuk kell tennĂĽnk, hanem magunk miatt is. Ha pĂ©ldául a Tanácsban Azerbajdzsán határozza meg, mit jelentenek az emberi jogok, akkor bĂşcsĂşt mondhatunk az eddigi Ă©rtĂ©krendĂĽnknek. Ha pedig ennyire kĂ©ptelenek vagyunk kiállni az Ă©rtĂ©krendĂĽnk mellett, akkor zárassuk inkább be az EurĂłpa Tanácsot.

Zárassuk be az egész Európa Tanácsot?

Hatalmas vereség lenne, tudom, hiszen ezzel beismernénk, hogy elveszítettük felette az uralmat. Elõször meg kellene próbálni visszafoglalni. De erre még nem volt próbálkozás . Én elfogadhatatlannak tartom, hogy pillanatnyilag az az ország elnökli a Miniszteri Bizottságot, az Európa Tanács döntéshozó szervét, amely otthon börtönbe zárja azokat az embereket, akik emberi jogi témákban felemelik a hangjukat.
Fotó: VS.hu / Kummer János

Azerbajdzsán nálunk a baltás gyilkos ĂĽgye miatt kerĂĽlt a hĂ­rekbe (Az azeri Ramil Safarov baltával gyilkolt meg egy örmĂ©ny katonát Budapesten). Magyarország 2007-ben elĂ­tĂ©lte Safarovot, 2012-ben viszont kiadta Azerbajdzsánnak, ahol Ilham Alijev elnök azonnal megkegyelmezett neki. Ă–rmĂ©nyország erre megszakĂ­totta diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. – a szerk.). Magyarország jogosan feltĂ©telezhette, hogy problĂ©mamentes lesz a kiadatás, Ă©s Safarov Azerbajdzsánban ĂĽli majd le megkezdett bĂĽntetĂ©se maradĂ©kát?

Nem tudom, hogy a magyar diplomácia, a magyar kormány tanácsadói mit mondtak vagy mit gondoltak Azerbajdzsánról, de az biztos, hogy Magyarország eléggé rosszul döntött, amikor úgy határozott, hogy átad Azerbajdzsánnak egy hidegvérû gyilkost. Safarovot most Azerbajdzsánban hõsként ünneplik. Ebbõl is látszik, hogy Azerbajdzsán teljesen megbízhatatlan.

Azerbajdzsán azért lehetett tagja az Európa Tanácsnak, mert a lépéstõl azt várták, hogy megerõsödik majd az azeri demokrácia. Hasonló elképzelések voltak az EU keleti bõvítésénél is. Ott nem volt túl sok egyszerre tíz új tagot felvenni?

Szerintem jó döntés volt. Inkább az volt a probléma, hogy már az akkor meglévõ 15 tagállamnál is végig kellett volna jobban gondolni, hogyan lehet az emberi jogi elvárásokat betartatni. Mindenfelé vannak visszaesések. De összességében azért az EU tagállamok stabil demokráciákká váltak. Vannak populista tendenciák itt-ott, de bevallom a magyar helyzetet nem is ismerem annyira jól, és engem leginkább a szélsõjobb elõretörése izgat Franciaországban és Hollandiában. Szerintem a 13 új tagállam sokkal kevésbé vonzódik az extrémizmushoz, mint Franciaország, ahol az elmúlt tíz évben egyre inkább felerõsödtek a szélsõséges trendek.
Fotó: VS.hu / Kummer János

A kaviárdiplomácia olyasmi, amit egy EU-tagállam is tudna alkalmazni, hogy cserébe kevésbé kritizálják a többiek?

Lehetne, de azért az EU-n belül elég nagy az esélye, hogy ez kiderül és balhé lesz belõle. Fõleg, ha korrupció is történik. Sokan emlékeznek még arra az ügyre, amikor lobbistának álcázott brit újságírók teszteltek EP-képviselõket, hogy elfogadnák-e tõlük a kenõpénzeket. És hatalmas balhé lett. Az EU-n belül inkább az a baj, hogy nincsenek megfogalmazva az elvárások a tagállamok felé. Amikor például Ausztriában a szélsõjobboldali Jörg Haider Osztrák Szabadságpártja (FPÖ) a kormánykoalíció tagja lett, Európa-szerte erõsen kritizálták Ausztriát, mivel olyan pártot engedett a hatalom közelébe, amely nem felelt meg az európai értékrendnek. Az osztrákok meg azt válaszolták, hogy nem tudják, miféle értékrendrõl papolnak nekik.

A szabadságpárt körüli felhajtás viszont azzal járt, hogy a szabadságpárt a kormányon nem, vagy csak alig tett olyat, ami szembemenne az európai értékekkel. Másik oldalról viszont az európai közvéleménynek el kellett könyvelnie, hogy túlreagálta a helyzetet. Az európai felháborodás utólag mûbalhénak tûnt. Ez történik akkor, hogyha érzelmeken alapszik a tagállamok kritikája. Sokkal fontosabb lenne végre lefektetni a szabályokat, és meghatározni, hogy a sajtó- vagy a médiaszabadság mikor ér el arra a kritikus szintre, amikor tényleg sérti a nemzetközi szerzõdésekbe foglaltakat.
NĂ©vjegy

Gerald Knaus az EurĂłpai Stabilitási KezdemĂ©nyezĂ©s elnevezĂ©sĂ» agytröszt alapĂ­tĂł elnöke, a kilencvenes Ă©vekben Ukrajnában a Csernovici Egyetemen tanĂ­tott közgazdaságtant, kĂ©sõbb rĂ©szt vett az ENSZ koszovĂłi missziĂłjának Ă©rtĂ©kelĂ©sĂ©ben, 2010-11-ben pedig a Harvard Egyetem vendĂ©goktatĂłja volt. A KözĂ©p-eurĂłpai Egyetemen beszĂ©ltĂĽnk vele, ahol az õ elõadásával indult Ăştjára „A demokrácia határai” cĂ­mĂ» elõadássorozatát, amelynek keretĂ©ben a demokrácia legfrissebb kihĂ­vásait taglalják a meghĂ­vott vendĂ©gek.
Link

Hozzászólások


#1 | kontroll88 - 2014. október 01. 22:03:44
Hehe ez jól hangzik: demokrácia kihívásai...
#2 | Perje - 2014. október 02. 22:00:04
Biztos, hogy õk?

http://www.dailyd...ist/?tw=pl

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.