Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Ez sem tananyag ugyebár: népirtásra történt kísérlet hazánkban


NĂ©gy Ă©v hĂ­ján száz Ă©ve, 1919. jĂşnius 24-Ă©n tört ki Budapesten Lemberkovics Jenõ százados szervezĂ©sĂ©ben a dunai monitorlázadás, a „tengerĂ©szeti ellenforradalom”, amelyet országszerte további hasonlĂł felkelĂ©sek kĂ­sĂ©rtek. (A kĂ©pen Cserny JĂłzsef kĂĽlönĂ­tmĂ©nyeseivel)

Ezen a napon – olvassuk a Magyar TájĂ©koztatĂł Zsebkönyvben (1941) – a dunai flotta három monitorja több lövĂ©st adott le a Hungária SzállĂłban szĂ©kelt Ăşgynevezett Szovjet Házra. A ludovikások elfoglalták a JĂłzsef Telefonközpontot, estĂ©re azonban lefegyvereztĂ©k az elsõ ellenforradalmárokat. A ludovikásokat vĂ©gĂĽl Guido Romanelli olasz ezredes mentette ki a Lenin-fiĂşk kezĂ©bõl.

Ez persze jelenleg sem tananyag. Az akkori történésekrõl beszámoló korabeli hiteles mûvek zömét 1945-ben indexre tették, s jelentõs részüket be is zúzták. Most ezekbõl lássunk szemelvényeket!

Kezdjük a sort Szászhalmi József felettébb ritka visszaemlékezésével (Kommunista téboly. Vér és terror, 1928).

»JĂşnius 24-Ă©n kitört a budapesti ellenforradalom. A kalocsai mozgalom leverĂ©sĂ©re a FehĂ©r-fĂ©le vörös gyalogezred, a Peckai terrorzászlĂłalj Ă©s Szamuelli terroristái kaptak parancsot. Ezek a vörös csapatok Solt, Tass, Harta, Kecel határában rendes csatákat vĂ­vtak a felkelõ nemzeti gárdákkal, kiknek hõsies vállalkozása a katonai vezetĂ©s Ă©s a lõszerhiány miatt nem sikerĂĽlt. Dunapatajon Szamuelli 15 földmĂ»vest vĂ©geztetett ki. 48 gazda Ă©s iparos pedig harc közben esett el. A sebesĂĽlteket is kivĂ©geztĂ©k, aztán kĂ©k pĂ©nzben milliĂłs sarcot vetettek ki a nyomorgĂł lakosságra. Horváth Lajos kalocsai ellenforradalmi parancsnoknak bĂ©kĂ©s elvonulást biztosĂ­tottak, mire õ a kommunistáknak átadta a várost. Erre megkezdõdött a hĂłhĂ©rmunka: az áldozatok között volt persze Horváth Lajos is. Szamuelli Tibor 19 földmĂ»vest akasztatott fel. Kohn-Kerekes, Pervanger, Kovács, Sturcz terroristák CsiszĂ©r szolgabĂ­rĂłt, MĂ©száros tanárt, Kálmán JĂłzsef kereskedõt Ă©s Galina Zoltán tiszttartĂłt vĂ©geztĂ©k ki kötĂ©l általi halállal, miután elõbb aljas mĂłdon pofozták Ă©s kĂ­nozták õket. Braun MĂłr vádbiztos a rĂ©mtett után mĂ©g meg is sarcolta a szerencsĂ©tlen várost.



Egy Lenin-fiú önvallomása


Sajnos, a budapesti ellenforradalom nem sikerült. Újpesten Dezsõ Elemért, Hajdu Lászlót, Rojtsik Lászlót, Szücs István sofõrt egy kommunista csoport Szép János vörös politikai megbízott vezetésével megtámadta és lelõtte. Másnap pedig Klein, Löwi, Schön vádbiztosok a Mauthner-gyárban ítélkeztek és három hazafias magatartású gyári munkást: Martinovics Bélát, Karó Imrét és Papp Imrét kivégeztették.

KözvetlenĂĽl a budapesti ellenforradalom kitörĂ©se elõtt besĂşgták Kun BĂ©lának, hogy az ukrán-orosz hadifoglyok vĂ©gett Budapesten tartĂłzkodĂł ukrán katonatisztek az ellenforradalmárokkal Ă©rintkeznek. Kun BĂ©la Ă©s Szamuelli Tibor jĂşnius 19-Ă©n elfogatták Effimow Grigory Ă©s Juckelsohn Isay ukrán fõhadnagyokat. A Dögei-õrsĂ©g a következõ parancsot kapta: „Dobjátok a Dunába, nehogy lõjetek.” Az áldozatokat puskatussal leĂĽtöttĂ©k Ă©s a vonaglĂł tetemeket a Dunába vetettĂ©k.

JĂşnius 24-Ă©n az ágyĂşdörgĂ©sre dr. Berend MiklĂłs orvostanár a budapesti Mária ValĂ©ria utcábĂłl a Duna-part felĂ© futott Ă©s zsebkendõjĂ©t lobogtatva, lelkesĂĽlten kiáltotta: „Feltámadt Magyarország: Ă©ljen a haza!”

A terroristák felugrálnak, Dögei, Steiger, Rosen, Löbl, Alexandrovszky, Weisz, SchönĂ©k rálõnek, Berendet három golyĂł Ă©ri. – Kirántja browningját, de lövĂ©shez már nincs ereje. A hiĂ©nák odarohannak, kifosztják, a cipõjĂ©t is lehĂşzzák, Ăłráját, pĂ©nzĂ©t elrabolják, holttestĂ©t otthagyják az utcán. Este a Dunába lökik. Löbl kĂ©sõbb azt vallotta, azĂ©rt lõttem rá, mert Magyarországot Ă©ltette! Este Dögeivel Ă©s Steigerrel összevesztek azon, hogy ki adta le a „treffert”? (Cserny bĂ»nper. Bp. törvĂ©nyszĂ©k 8931/80-1919. sz. Ă­tĂ©let.)

Madarász Béla szigorlatra készült éjjel. Azzal rohantak fel hozzá, hogy fényjeleket ad õ, aki lámpafénynél tanult és elfelejtette lehúzni a redõnyt. Önérzetes magatartása, jegyzeteinek felmutatása mit sem használt. Lehurcolták, a kapu alatt váró terroristák leszúrják, szemetes kocsin az Erzsébet-hídra viszik, és a Dunába dobják. Ugyanezen a napon Szõts András tartalékos fõhadnagyot, a Nemzeti Színház tagját, Lemberkovits százados barátját levetették a IV. emeletrõl! Holtteste napokig az udvaron hevert!

Trattner, Rosenfeld Ă©s Schreier vádbiztosok Herczeg GĂ©za banktisztviselõt is halálra Ă­tĂ©ltĂ©k Ă©s kivĂ©geztettĂ©k. Herczegnek az volt a bĂ»ne, hogy a Bazilikában röpiratot osztogatott a hĂ­võk között, mely az alkotmányos királyság visszaállĂ­tását sĂĽrgette. FĂ©der Márkus vörös nyomozĂł ott tĂ©rdelt ájtatoskodást szĂ­nlelve Ă©s a vĂ©rtanĂşt letartĂłztatta. Harmadnapra agyonlõttĂ©k. (Bp. törvĂ©nyszĂ©k 11315/7-1919.) A gyanĂştlanul sĂ©tálĂł Taubinger GĂ©za ny. pĂ©nzĂĽgyigazgatĂł azĂ©rt halt meg, mert Balog Miksa vöröskatona odakiáltott Kovács Pista vöröskatonának, hogy – lõdd agyon, mert olyan bĂĽdös burzsuj pofája van! (Bp. törvĂ©nyszĂ©k 1919/kgy. 9437-7. szám)
Esztergomban az ellenforradalmár földmĂ»veseket a következõ indokolással Ă­tĂ©ltĂ©k halálra: Szemet szemĂ©rt, fogat fogĂ©rt!«

Folytassuk Gratz Gusztáv törtĂ©nĂ©sz mĂ»vĂ©vel (A forradalmak kora 1918-1920, 1935). ElöljárĂłban pár szĂłt a szerzõrõl. Gratz a közismerten liberális Huszadik Század” folyĂłirat Ă©s a Társadalomtudományi Társaság egyik alapĂ­tĂłja volt, aki ugyanakkor 1918–19-ben a bĂ©csi ellenforradalmi komitĂ© vezetõi közĂ© kerĂĽlt, majd bĂ©csi követ lett. 1921. január 17-tõl Károly király elsõ visszatĂ©rĂ©si kĂ­sĂ©rletĂ©ig (1921. április 12.) a Teleki-kormány kĂĽlĂĽgyminisztere lett. NagyszabásĂş törtĂ©nelmi monográfiája fentebb jelzett harmadik kötetĂ©nek az ellenforradalmi kĂ­sĂ©rleteket tárgyalĂł fejezetĂ©bõl idĂ©zĂĽnk.

»A legkomolyabb ellenforradalmi kĂ­sĂ©rlet jĂşnius 24-Ă©n robbant ki Budapesten. Szervezõje Lemberkovics Jenõ százados volt, a hadĂĽgyi nĂ©pbiztosság egyik osztályának vezetõje, aki kĂĽlönösen az Engels-kaszárnya (azelõtt Vilmos fõherceg kaszárnya) tĂĽzĂ©rtiszteire, a Bartha õrnagy parancsnoksága alatt állĂł Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©keire Ă©s nĂ©hány dunai monitor tisztjeire támaszkodott. A mozgalom vezetõi Ă©s rĂ©sztvevõi sok szemĂ©lyes bátorság tanĂşjelĂ©t adták, Ă©s kĂĽlönösen a Ludovika AkadĂ©mia 254 fiatal növendĂ©ke, akik meghatĂł áldozatkĂ©szsĂ©get Ă©s halálmegvetĂ©st tanĂşsĂ­tottak, dicsõsĂ©get szereztek ez alkalommal maguknak Ă©s intĂ©zetĂĽknek. De sajnos, a kĂ­sĂ©rlet nem volt jĂłl elõkĂ©szĂ­tve. Vezetõi, Ăşgy látszik, arra számĂ­tottak, hogy ha Budapesten valamifĂ©le lázadást tudnak rendezni, a munkásságnak az a rĂ©sze, mely a zsidĂł nĂ©pbiztosokat nagy rĂ©szben szintĂ©n utálta, csatlakozni fog hozzájuk Ă©s eldönti a felkelĂ©s sorsát. KĂĽlönösen Haubrich JĂłzsef, a vasmunkások vezetõje látszott annak, akiben van hajlandĂłság Kun BĂ©la megbuktatására. Az ellenforradalom szervezõi bizonyos Ă©rintkezĂ©sben álltak Haubrich-al Ă©s ebbõl azt a benyomást merĂ­tettĂ©k, hogy adott esetben mellĂ©jĂĽk fog állni. Haubrich szerepe nincs kellõen tisztázva. Meglehet, hogy kelepcĂ©be csalta az ellenforradalmi mozgalom vezetõit, amikor bizonyos biztatásban rĂ©szesĂ­tette õket. Meglehet, hogy lehetsĂ©gesnek tartván Kun BĂ©la bukását, elõre biztosĂ­tani akart magának szerepet az Ăşj kormány alatt is Ă©s ezĂ©rt elejĂ©tõl el volt szánva arra, hogy az Ăłvatos megfigyelĂ©s álláspontjára helyezkedik, amĂ­g el nem dõl, hogy a nĂ©pbiztosok vagy az ellenforradalmárok javára dõl-e el a kocka. KĂ©tsĂ©gtelennek látszik, hogy a kormányzĂłtanács már elõzõen tudta, hogy valamilyen ellenforradalmi akciĂł kĂ©szĂĽl. Az akkori lapok szerint Paczor Gyõzõ csendõrezredes figyelmeztette volna erre a politikai nyomozĂłosztályt. Az sem lehetetlen, hogy Haubrich volt az árulĂł. De konkrĂ©t esetekbõl is meg lehetett állapĂ­tani, hogy valami kĂ©szĂĽl. KĂ©t nappal a jĂşnius 24-i ellenforradalmi kĂ­sĂ©rlet kitörĂ©se elõtt rajtakapták Herczeg GĂ©za bankhivatalnokot, amikor a Bazilikában a vasárnapi istentisztelet alatt röpcĂ©dulákat osztogatott, amelyek erõs antiszemita kirohanások kĂ­sĂ©retĂ©ben a kormányzĂłtanács elleni szervezkedĂ©sre hĂ­vták fel a polgárságot. Az egyik ilyen röpcĂ©dula a templomba kirendelt, áhĂ­tatos imádkozást szĂ­nlelõ detektĂ­v kezĂ©be kerĂĽlt, aki Herczeget azonnal letartĂłztatta. Forradalmi törvĂ©nyszĂ©k elĂ© állĂ­tották Ă©s 24-Ă©n reggel agyonlõttĂ©k. Ez az eset is rávezethetett az ellenforradalmi mozgolĂłdás felfedezĂ©sĂ©re. Bármint legyen is, a forradalmi tanács tudta, hogy valami kĂ©szĂĽl Ă©s erre vezethetõ vissza, hogy már jĂşnius 24-Ă©nek reggelĂ©n statáriumot hirdetett Budapesten Ă©s környĂ©kĂ©n, Ă©s a statáriális intĂ©zkedĂ©si jogot Haubrich JĂłzsefre bĂ­zta. Ugyanennek a napnak dĂ©lutánján kirobbant az ellenforradalmi kĂ­sĂ©rlet, amelynek vezetõi Haubrichot a maguk emberĂ©nek tartották.

Az ellenforradalom az Engels-kaszárnyában (azelõtt Vilmos fõherceg kaszárnya) robbant ki. A katonáknak azt mondták, hogy olyan mozgalomrĂłl van szĂł, amelynek Ă©lĂ©n Haubrich áll Ă©s ezĂ©rt eleinte engedelmeskedtek az ellenforradalmi tiszteknek. Csakhamar azonban kiderĂĽlt, hogy Haubrich a kormány embere Ă© erre a katonák legnagyobb rĂ©sze megtagadta az engedelmessĂ©get. EgyidejĂ»leg a Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©kei is kivonultak az utcára. Megszállták az AkadĂ©mia elõtti teret Ă©s Szikora fõhadnagy vezetĂ©se alatt egy csapatot a Mária TerĂ©zia tĂ©ren lĂ©võ telefonközpontba – az Ăşgynevezett JĂłzsef-központba – kĂĽldtek, ahol ez a csapat lefegyverezte az õrsĂ©get Ă©s megszállta az Ă©pĂĽletet. Ugyanakkor nĂ©hány monitor is akciĂłba lĂ©pett. A „Maros” monitor Ă©s a „Csaba” Ă©s „Pozsony” õrnaszádok kitĂ»ztĂ©k a nemzetiszĂ­nĂ» zászlĂłt Ă©s felvonultak a LánchĂ­d alatt, ahol a „Szovjetháznak” elkeresztelt Hungária Szállodára, amelyben Kun BĂ©la lakott Ă©s a Tanácsok Országos GyĂ»lĂ©se is ĂĽlĂ©sezett, három ágyĂşlövĂ©st adtak le. A zendĂĽlĂ©s ellen mozgĂłsĂ­tották a vörös õrsĂ©get Ă©s katonaságot. Ezek behatoltak az Engels-kaszárnyába Ă©s ott letartĂłztatták Lemberkovics századost Ă©s több tiszttársát. A vörös õrsĂ©gre vittĂ©k õket, ahol az õrsĂ©g Weiss FĂĽlöp nevĂ» tisztje Jancsik [Ferenc, a vörös õrsĂ©g parancsnoka – Ifj. T. L.] elõszobájában Lemberkovics századost revolverrel agyonlõtte, a vele egyĂĽtt lefogott Filipecz DĂ©nes fõhadnagyot pedig sĂşlyosan megsebesĂ­tette. Weiss kĂĽlön parancsban közölte ezt az esemĂ©nyt a legĂ©nysĂ©ggel, kijelentvĂ©n, hogy „ha az elvrõl van s, száz hulla csak nulla”. A JĂłzsef-központot a Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©kei hat Ăłrán át tartották. Ekkor HaubrichtĂłl ultimátumot kaptak, mely szerint ha öt percen belĂĽl nem teszik le a fegyvert, az Ă©pĂĽletet ágyĂşkkal fogja összelövetni. Ebbõl az ĂĽzenetbõl a növendĂ©kek megtudhatták, hogy Haubrichra nem számĂ­thatnak, mivel pedig az egĂ©sz akciĂł Haubrich csatlakozására volt alapĂ­tva, megadták magukat. A Ludovika AkadĂ©mia elõtti tĂ©ren a növendĂ©kek egĂ©sz reggel fĂ©l hĂ©t Ăłráig kitartottak. Ekkor Haubrich õket is az AkadĂ©mia Ă©pĂĽletĂ©nek ágyĂşztatásával fenyegette meg, mire õk is kĂ©nytelenek voltak magukat megadni. Az AkadĂ©mia parancsnokát, Bartha õrnagyot letartĂłztatták. A monitorokra a partokrĂłl, a hidakrĂłl Ă©s a GellĂ©rthegyrõl lövĂ©seket adtak le, mire azok dĂ©li irányban elvonultak. A három hajĂłhoz mĂ©g a „Munka” nevĂ» aknahajĂł Ă©s a „Lajta” Ă©s „Komárom” monitorok is csatlakoztak. Paks mellett azonban a „Munka” aknahajĂł elpártolt Ă©s tĂĽzelni kezdett a „Pozsony” Ă©s „Komárom” monitorokra. Az utĂłbb nevezett hajĂł kĂ©t tisztje elesett, de a „Munka” is elsĂĽllyedt. A hajĂłk azután Baja felĂ© folytatták Ăştjukat Ă©s elhagyták az országot.

Az ellenforradalmi kĂ­sĂ©rlet hĂ­rĂ©re a kormány rövid ideig inogni Ă©rezte állását. Kun BĂ©la – mint Böhm [Vilmos nĂ©pbiztos, a Vörös Hadsereg fõparancsnoka – Ifj. T. L.] Ă­rja – sietve elhagyta Budapestet. Az elsõ lövĂ©sre elvesztette fejĂ©t, átadta minden Ă­rását Alpárinak [Alpári Gyula (Adler MĂłzes) nĂ©pbiztosnak – Ifj. T. L. ], maga pedig halálsápadtan beállĂ­tott a fõhadiszállásra. Alig lehetett õt megnyugtatni. Csak este 10 Ăłrakor, amikor a városbĂłl megnyugtatĂł hĂ­rek jöttek, tĂ©rt vissza erõs fedezettel a fõvárosba.

A statáriális bĂ­rĂłság azonnal összeĂĽlt Ă©s másnap reggel a lapok már közöltĂ©k, hogy a felkelõ tisztek közĂĽl hatot kötĂ©l általi halálra Ă­tĂ©ltek. Elterjedt az a hĂ­r is, hogy az Oktogonon fogják õket a nagy nyilvánosság elõtt felakasztani, Ă©s hogy velĂĽk egyĂĽtt mĂ©g a tĂşszok egynĂ©melyikĂ©t is ki fogják vĂ©gezni, a Ludovika AkadĂ©mia hallgatĂłit pedig meg fogják tizedelni. Ekkor azonban az olasz missziĂł feje, Romanelli ezredes, közbevetette magát. JĂşlius 26-án a következõ levelet intĂ©zte Kun BĂ©lához: „AbbĂłl a beszĂ©lgetĂ©sbõl, amelyet kapitányom szerdán este önnel folytatott, azt a benyomást merĂ­tette, hogy ön a most összeomlott lázadĂł mozgalmat a legnagyobb erõszakkal szándĂ©kozik elnyomni. Mint az olasz katonai missziĂł feje Ă©s a szövetkezett Ă©s társult hatalmaknak egyedĂĽli itteni kĂ©pviselõje tudomására hozom, hogy az ilyen erõszakos rendszabályokat nem nĂ©zhetem közömbösen. EnnĂ©lfogva az ön kormányához fordulok azzal a követelĂ©ssel, hogy az utolsĂł esemĂ©nyek folytán kezĂ©be esett tĂşszok Ă©s politikai foglyok Ă©letĂ©t minden kivĂ©tel nĂ©lkĂĽl respektálják, mĂ©g azokĂ©t is, akik fegyverrel kezĂĽkben estek foglyul. Ezek az emberek oly eszmĂ©kĂ©rt Ă©s elvekĂ©rt harcoltak, amelyek eltĂ©rõk az önök kormányának elveitõl, Ă©ppen ezĂ©rt teljesen igazságos, hogy ugyanolyan elbánásban rĂ©szesĂĽljenek, mint aminõket a genfi konvenciĂł a hadifoglyok rĂ©szĂ©re megállapĂ­tott. EmlĂ©keztetem önt Ă©s kormányának minden egyes tagját, hogy önöket egyĂĽttesen Ă©s egyenkĂ©nt fogjuk felelõssĂ©gre vonni, ha az emlĂ­tett erõszakos rendszabályokat valĂłban vĂ©grehajtják.” Kun BĂ©la elĂ©ggĂ© szemtelen hangĂş válaszában visszautasĂ­tja Romanelli fenyegetĂ©seit Ă©s kĂ©tsĂ©gbe vonja, hogy az olasz kormány „az ellenforradalom Ă©rdekĂ©ben asszonyokat Ă©s gyermekeket legyilkolni Ă©s a zsidĂłkat kiirtani akarĂł bandákat hadviselõ feleknek ismernĂ© el”, vĂ©gĂĽl pedig tiltakozik mindennemĂ» beavatkozás ellen, „amely a Magyar Tanácsköztársaság belsõéletĂ©nek illetĂ©ktelenĂĽl törvĂ©nyt akar szabni”. TĂ©nyleg a statáriális bĂ­rĂłság folytatta a tárgyalást az elĂ©je utalt 402 vádlott ellen. JĂşlius 8-án ki is hirdette Ă­tĂ©letĂ©t, amely szerint 11 vádlottat golyĂł általi halálra, 67-et 6 hĂłnaptĂłl Ă©letfogytiglanig terjedõ szabadságvesztĂ©sre, nĂ©gyet internálásra Ă©s 254-et – a ludovikásokat – „internálásban eltöltendõ nevelĂ©si munkára” Ă­tĂ©lt. De Romanelli határozott fellĂ©pĂ©sĂ©nek mĂ©gis megvolt a hatása, mert az elĂ­tĂ©ltek közĂĽl egyet sem vĂ©geztek ki.

A budapesti ellenforradalmi kĂ­sĂ©rlet az utcára szĂłlĂ­totta Cserny terrorcsapatait is. Ez közben Ăşj elnevezĂ©st kapott. Az antantmissziĂłk ugyanis május elejĂ©n felszĂłlaltak a Lenin-fiĂşk által elkövetett atrocitások ellen, mire Kun BĂ©la szĂ­nleg feloszlatta a csapatokat, egyben azonban felszĂłlĂ­totta Csernyt, hogy válasszon ki magának 40 megbĂ­zhatĂł embert, Ă©s ezeket tartsa magánál mint „politikai nyomozĂłkat”, akik arra lesznek hivatva, hogy õk intĂ©zzĂ©k el „a legbizalmasabb Ă©s legkĂ©nyesebb ĂĽgyeket”. Ez a negyven ember az ugyancsak Cserny által összetoborzott „politikai fogolyõrsĂ©ggel” a Mozdony utcai laktanyában kapott helyet, ahol mint „a belĂĽgyi nĂ©pbiztosság nyomozĂłosztálya” mĂ»ködött. A nĂ©v változott, de a terror nem. KĂ©sõbb kĂĽlönben, kivált a jĂşnius 24-i esemĂ©nyek után Cserny megint felvitte csapatának számát 180 fõre.

(A kĂ©pen Lukács György) Az ellenforradalmi kĂ­sĂ©rlet napján a Szovjetház az ellene leadott lövĂ©sek hatása alatt kiĂĽrĂĽlt. A legtöbb nĂ©pbiztos Ă©s kĂ­sĂ©retĂĽk elbĂşjt. A Szovjetházban Lukács [Löwinger –Ifj. T. L.] György nĂ©pbiztos vette át a parancsnokságot, aki meghagyta a terrorcsapatoknak, hogy ahol valakinĂ©l ellenforradalmi magatartást Ă©szlelnek vagy fegyvert találnak, azt azonnal a helyszĂ­nen szĂşrják le. A terrorcsapatoknak elsõ áldozata Berend MiklĂłs orvostanár volt, egyike Budapest legkiválĂłbb gyermekorvosainak. VĂ©letlenĂĽl a Szovjetház közelĂ©ben volt, amikor a monitorok nemzetiszĂ­nĂ» zászlĂłk alatt a Dunán felvonultak. A látvány annyira extázisba hozta, hogy zsebkendõjĂ©t lobogtatva vĂ©gigrohant az utcán, hangosan kiáltván, hogy „feltámadt Magyarország”. A Szovjetház elõtt õrt állĂł terroristák több lövĂ©st adtak le reá Ă©s megöltĂ©k. A holttestet elõbb kifosztották, azután otthagyták az utcán Ă©s csak kĂ©sõ este vonszolták a Dunáig, ahol a vĂ­zbe dobták. Este a terrorcsapatok az egyik EskĂĽ Ăşti ház egyik ablakábĂłl a redõnyökön keresztĂĽl világosságot láttak kiszĂ»rõdni. Madarász BĂ©la orvosnövendĂ©k kĂ©szĂĽlt lámpafĂ©nynĂ©l szigorlatra. A terroristák, kik aznap mindenĂĽtt rĂ©meket láttak, ráfogták, hogy fĂ©nyjeleket ad. Behatoltak szobájába, ĂĽtöttĂ©k-vertĂ©k, aztán levittĂ©k az utcára, leszĂşrták, kirabolták, a haldoklĂłt szemetes kocsival az ErzsĂ©bet-hĂ­dra vittĂ©k Ă©s ott mĂ©g Ă©lve a Dunába dobták. MindkĂ©t gyilkosságnál egy Löbl MĂłr nevĂ» terrorista játszotta a fõ szerepet.

A budapesti ellenforradalmi kĂ­sĂ©rlet átterjedt a környĂ©kre is. Ăšjpesten a Mautner-bõrgyár munkásai lázadnak fel. Hármat közĂĽlĂĽk halálra Ă­tĂ©ltek Ă©s agyonlõttek. SzentendrĂ©n 24-Ă©n este fĂ©lrevertĂ©k a harangokat arra a hĂ­rre, hogy Budapesten ellenforradalom ĂĽtött ki. Erre az ottani direktĂłrium megszökött, másnap azonban visszatĂ©rt vörös csapatokkal. Kucsera Ferenc rĂłmai katolikus káplánt a Dunához cipeltĂ©k Ă©s ott agyonlõttĂ©k. Veresmarthy MiklĂłs ĂĽgyvĂ©det pedig bevittĂ©k Budapestre, ahol Cserny nyomozĂłi oly sĂşlyosan bántalmazták, hogy belehalt sebeibe. JĂşlius 4-Ă©n a Komárom megyei Császár közsĂ©gben terjed el a hĂ­r, hogy a proletárdiktatĂşra megbukott, mire a rĂ©gi tisztviselõk veszik át a közigazgatást. Másnap Lantos (Löwy) Bertalan gĂ©plakatos forradalmi törvĂ©nyszĂ©k elĂ© állĂ­totta Wolmuth Ferenc katolikus plĂ©bánost Ă©s halálra Ă­tĂ©ltette. Az elĂ­tĂ©ltnek Ă©rtĂ©sĂ©re adták, hogy kegyelmet kap, ha megbánást mutat Ă©s bocsánatot kĂ©r, de Wolmuth ezt elhárĂ­totta Ă©s bĂşcsĂşbeszĂ©det intĂ©zett a nĂ©phez, amely annyira meghatĂł volt, hogy Löwy jobbnak látta fĂ©lbeszakĂ­tani. A plĂ©bánost durva bántalmazások közepette azonnal felakasztották. JĂşlius 13-án JászberĂ©nyben a vörösök lövĂ©seket adnak le a fehĂ©rekre, akik Bokányit [Bokányi Dezsõ nĂ©pbiztost – Ifj. T. L.] nem akarják meghallgatni. Tizenegyen közĂĽlĂĽk elesnek. A hĂłnap vĂ©ge felĂ© Mezõcsáton vĂ©geztetnek ki hat földmĂ­vest.«

NehĂ©z lenne Ă©rdemben bármit is hozzátenni a Szászhalmi Ă©s Gratz mĂ»vĂ©bõl idĂ©zettekhez. Illetve egyet azĂ©rt mĂ©gis. Szamuely zsidĂł volt, Cserny azonban nem. Kellett Szamuely mellĂ© tehát egy magyar, pĂ©ldát statuálva, hogy a proletárforradalom „vĂ©dõi” között van magyar is. Ha kevĂ©s is, de aki aztán önmagábĂłl kivetkõzve mutatja meg, mennyire megharcol a tál lencsĂ©Ă©rt. Ăšgy tĂ»nik, tipikus bolsevista szerepfelosztás volt ez már akkor is. Sameszokra, strĂłmanokra mindig elengedhetetlen szĂĽksĂ©ge van ugyanis az affĂ©le izmusoknak, mint amilyen LeninĂ© volt. Mindig kell, akire, ha kezĂĽket mossák, rámondhatják: „Ă• pedig a ti kutyátok kölyke volt.”

Minderrõl azonban mĂ©lyen hallgat a közmĂ©dia Ă©s a hivatalos törtĂ©nelemoktatás mindmáig. Pedig aki csak a kĂ©t idĂ©zett mĂ»bõl indul ki, annak is nyilván kitĂ»nik belõlĂĽk, mirõl is volt szĂł. ArrĂłl, hogy valakit csak azĂ©rt, mert nem kommunista, hanem keresztĂ©ny Ă©s magyar, „másvilágra”, vagy ahogyan maga Szamuely mondta (amĂşgy szerĂ©ny hĂ©ber nyelvtudásával), „gajdeszbe” kell kĂĽldeni.

Vagyis megdõl ezzel az a mítosz, hogy a történelemben egyedül a zsidókkal végeztek késõbb származásuk miatt. Mert errõl van szó és arról, hogy ha ez így van, akkor bizony borul minden, amit bizonyos véleményformáló körök kötelezõen elõírnak hívés végett mindenki számára. Amibõl egy következik: tényként el kell ismerni, hogy 1919-ben kizárólag származás, hovatartozás alapján való népirtásra történt kísérlet hazánkban, s ezért ennek figyelembevételével igenis tanítandók az akkori történések.Link

Hozzászólások


#11 | Skorpio58 - 2015. június 30. 18:47:28

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.