Navigáció
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
Üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
Ez sem tananyag ugyebár: nĂ©pirtásra törtĂ©nt kĂsĂ©rlet hazánkban
NĂ©gy Ă©v hĂján száz Ă©ve, 1919. jĂşnius 24-Ă©n tört ki Budapesten Lemberkovics Jenõ százados szervezĂ©sĂ©ben a dunai monitorlázadás, a „tengerĂ©szeti ellenforradalom”, amelyet országszerte további hasonlĂł felkelĂ©sek kĂsĂ©rtek. (A kĂ©pen Cserny JĂłzsef kĂĽlönĂtmĂ©nyeseivel)
Ezen a napon – olvassuk a Magyar TájĂ©koztatĂł Zsebkönyvben (1941) – a dunai flotta három monitorja több lövĂ©st adott le a Hungária SzállĂłban szĂ©kelt Ăşgynevezett Szovjet Házra. A ludovikások elfoglalták a JĂłzsef Telefonközpontot, estĂ©re azonban lefegyvereztĂ©k az elsõ ellenforradalmárokat. A ludovikásokat vĂ©gĂĽl Guido Romanelli olasz ezredes mentette ki a Lenin-fiĂşk kezĂ©bõl.
Ez persze jelenleg sem tananyag. Az akkori történésekrõl beszámoló korabeli hiteles mûvek zömét 1945-ben indexre tették, s jelentõs részüket be is zúzták. Most ezekbõl lássunk szemelvényeket!
Kezdjük a sort Szászhalmi József felettébb ritka visszaemlékezésével (Kommunista téboly. Vér és terror, 1928).
»JĂşnius 24-Ă©n kitört a budapesti ellenforradalom. A kalocsai mozgalom leverĂ©sĂ©re a FehĂ©r-fĂ©le vörös gyalogezred, a Peckai terrorzászlĂłalj Ă©s Szamuelli terroristái kaptak parancsot. Ezek a vörös csapatok Solt, Tass, Harta, Kecel határában rendes csatákat vĂvtak a felkelõ nemzeti gárdákkal, kiknek hõsies vállalkozása a katonai vezetĂ©s Ă©s a lõszerhiány miatt nem sikerĂĽlt. Dunapatajon Szamuelli 15 földmĂ»vest vĂ©geztetett ki. 48 gazda Ă©s iparos pedig harc közben esett el. A sebesĂĽlteket is kivĂ©geztĂ©k, aztán kĂ©k pĂ©nzben milliĂłs sarcot vetettek ki a nyomorgĂł lakosságra. Horváth Lajos kalocsai ellenforradalmi parancsnoknak bĂ©kĂ©s elvonulást biztosĂtottak, mire õ a kommunistáknak átadta a várost. Erre megkezdõdött a hĂłhĂ©rmunka: az áldozatok között volt persze Horváth Lajos is. Szamuelli Tibor 19 földmĂ»vest akasztatott fel. Kohn-Kerekes, Pervanger, Kovács, Sturcz terroristák CsiszĂ©r szolgabĂrĂłt, MĂ©száros tanárt, Kálmán JĂłzsef kereskedõt Ă©s Galina Zoltán tiszttartĂłt vĂ©geztĂ©k ki kötĂ©l általi halállal, miután elõbb aljas mĂłdon pofozták Ă©s kĂnozták õket. Braun MĂłr vádbiztos a rĂ©mtett után mĂ©g meg is sarcolta a szerencsĂ©tlen várost.
Egy Lenin-fiú önvallomása
Sajnos, a budapesti ellenforradalom nem sikerĂĽlt. Ăšjpesten Dezsõ ElemĂ©rt, Hajdu LászlĂłt, Rojtsik LászlĂłt, SzĂĽcs István sofõrt egy kommunista csoport SzĂ©p János vörös politikai megbĂzott vezetĂ©sĂ©vel megtámadta Ă©s lelõtte. Másnap pedig Klein, Löwi, Schön vádbiztosok a Mauthner-gyárban ĂtĂ©lkeztek Ă©s három hazafias magatartásĂş gyári munkást: Martinovics BĂ©lát, KarĂł ImrĂ©t Ă©s Papp ImrĂ©t kivĂ©geztettĂ©k.
KözvetlenĂĽl a budapesti ellenforradalom kitörĂ©se elõtt besĂşgták Kun BĂ©lának, hogy az ukrán-orosz hadifoglyok vĂ©gett Budapesten tartĂłzkodĂł ukrán katonatisztek az ellenforradalmárokkal Ă©rintkeznek. Kun BĂ©la Ă©s Szamuelli Tibor jĂşnius 19-Ă©n elfogatták Effimow Grigory Ă©s Juckelsohn Isay ukrán fõhadnagyokat. A Dögei-õrsĂ©g a következõ parancsot kapta: „Dobjátok a Dunába, nehogy lõjetek.” Az áldozatokat puskatussal leĂĽtöttĂ©k Ă©s a vonaglĂł tetemeket a Dunába vetettĂ©k.
JĂşnius 24-Ă©n az ágyĂşdörgĂ©sre dr. Berend MiklĂłs orvostanár a budapesti Mária ValĂ©ria utcábĂłl a Duna-part felĂ© futott Ă©s zsebkendõjĂ©t lobogtatva, lelkesĂĽlten kiáltotta: „Feltámadt Magyarország: Ă©ljen a haza!”
A terroristák felugrálnak, Dögei, Steiger, Rosen, Löbl, Alexandrovszky, Weisz, SchönĂ©k rálõnek, Berendet három golyĂł Ă©ri. – Kirántja browningját, de lövĂ©shez már nincs ereje. A hiĂ©nák odarohannak, kifosztják, a cipõjĂ©t is lehĂşzzák, Ăłráját, pĂ©nzĂ©t elrabolják, holttestĂ©t otthagyják az utcán. Este a Dunába lökik. Löbl kĂ©sõbb azt vallotta, azĂ©rt lõttem rá, mert Magyarországot Ă©ltette! Este Dögeivel Ă©s Steigerrel összevesztek azon, hogy ki adta le a „treffert”? (Cserny bĂ»nper. Bp. törvĂ©nyszĂ©k 8931/80-1919. sz. ĂtĂ©let.)
Madarász BĂ©la szigorlatra kĂ©szĂĽlt Ă©jjel. Azzal rohantak fel hozzá, hogy fĂ©nyjeleket ad õ, aki lámpafĂ©nynĂ©l tanult Ă©s elfelejtette lehĂşzni a redõnyt. Ă–nĂ©rzetes magatartása, jegyzeteinek felmutatása mit sem használt. Lehurcolták, a kapu alatt várĂł terroristák leszĂşrják, szemetes kocsin az ErzsĂ©bet-hĂdra viszik, Ă©s a Dunába dobják. Ugyanezen a napon Szõts András tartalĂ©kos fõhadnagyot, a Nemzeti SzĂnház tagját, Lemberkovits százados barátját levetettĂ©k a IV. emeletrõl! Holtteste napokig az udvaron hevert!
Trattner, Rosenfeld Ă©s Schreier vádbiztosok Herczeg GĂ©za banktisztviselõt is halálra ĂtĂ©ltĂ©k Ă©s kivĂ©geztettĂ©k. Herczegnek az volt a bĂ»ne, hogy a Bazilikában röpiratot osztogatott a hĂvõk között, mely az alkotmányos királyság visszaállĂtását sĂĽrgette. FĂ©der Márkus vörös nyomozĂł ott tĂ©rdelt ájtatoskodást szĂnlelve Ă©s a vĂ©rtanĂşt letartĂłztatta. Harmadnapra agyonlõttĂ©k. (Bp. törvĂ©nyszĂ©k 11315/7-1919.) A gyanĂştlanul sĂ©tálĂł Taubinger GĂ©za ny. pĂ©nzĂĽgyigazgatĂł azĂ©rt halt meg, mert Balog Miksa vöröskatona odakiáltott Kovács Pista vöröskatonának, hogy – lõdd agyon, mert olyan bĂĽdös burzsuj pofája van! (Bp. törvĂ©nyszĂ©k 1919/kgy. 9437-7. szám)
Esztergomban az ellenforradalmár földmĂ»veseket a következõ indokolással ĂtĂ©ltĂ©k halálra: Szemet szemĂ©rt, fogat fogĂ©rt!«
Folytassuk Gratz Gusztáv törtĂ©nĂ©sz mĂ»vĂ©vel (A forradalmak kora 1918-1920, 1935). ElöljárĂłban pár szĂłt a szerzõrõl. Gratz a közismerten liberális Huszadik Század” folyĂłirat Ă©s a Társadalomtudományi Társaság egyik alapĂtĂłja volt, aki ugyanakkor 1918–19-ben a bĂ©csi ellenforradalmi komitĂ© vezetõi közĂ© kerĂĽlt, majd bĂ©csi követ lett. 1921. január 17-tõl Károly király elsõ visszatĂ©rĂ©si kĂsĂ©rletĂ©ig (1921. április 12.) a Teleki-kormány kĂĽlĂĽgyminisztere lett. NagyszabásĂş törtĂ©nelmi monográfiája fentebb jelzett harmadik kötetĂ©nek az ellenforradalmi kĂsĂ©rleteket tárgyalĂł fejezetĂ©bõl idĂ©zĂĽnk.
»A legkomolyabb ellenforradalmi kĂsĂ©rlet jĂşnius 24-Ă©n robbant ki Budapesten. Szervezõje Lemberkovics Jenõ százados volt, a hadĂĽgyi nĂ©pbiztosság egyik osztályának vezetõje, aki kĂĽlönösen az Engels-kaszárnya (azelõtt Vilmos fõherceg kaszárnya) tĂĽzĂ©rtiszteire, a Bartha õrnagy parancsnoksága alatt állĂł Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©keire Ă©s nĂ©hány dunai monitor tisztjeire támaszkodott. A mozgalom vezetõi Ă©s rĂ©sztvevõi sok szemĂ©lyes bátorság tanĂşjelĂ©t adták, Ă©s kĂĽlönösen a Ludovika AkadĂ©mia 254 fiatal növendĂ©ke, akik meghatĂł áldozatkĂ©szsĂ©get Ă©s halálmegvetĂ©st tanĂşsĂtottak, dicsõsĂ©get szereztek ez alkalommal maguknak Ă©s intĂ©zetĂĽknek. De sajnos, a kĂsĂ©rlet nem volt jĂłl elõkĂ©szĂtve. Vezetõi, Ăşgy látszik, arra számĂtottak, hogy ha Budapesten valamifĂ©le lázadást tudnak rendezni, a munkásságnak az a rĂ©sze, mely a zsidĂł nĂ©pbiztosokat nagy rĂ©szben szintĂ©n utálta, csatlakozni fog hozzájuk Ă©s eldönti a felkelĂ©s sorsát. KĂĽlönösen Haubrich JĂłzsef, a vasmunkások vezetõje látszott annak, akiben van hajlandĂłság Kun BĂ©la megbuktatására. Az ellenforradalom szervezõi bizonyos Ă©rintkezĂ©sben álltak Haubrich-al Ă©s ebbõl azt a benyomást merĂtettĂ©k, hogy adott esetben mellĂ©jĂĽk fog állni. Haubrich szerepe nincs kellõen tisztázva. Meglehet, hogy kelepcĂ©be csalta az ellenforradalmi mozgalom vezetõit, amikor bizonyos biztatásban rĂ©szesĂtette õket. Meglehet, hogy lehetsĂ©gesnek tartván Kun BĂ©la bukását, elõre biztosĂtani akart magának szerepet az Ăşj kormány alatt is Ă©s ezĂ©rt elejĂ©tõl el volt szánva arra, hogy az Ăłvatos megfigyelĂ©s álláspontjára helyezkedik, amĂg el nem dõl, hogy a nĂ©pbiztosok vagy az ellenforradalmárok javára dõl-e el a kocka. KĂ©tsĂ©gtelennek látszik, hogy a kormányzĂłtanács már elõzõen tudta, hogy valamilyen ellenforradalmi akciĂł kĂ©szĂĽl. Az akkori lapok szerint Paczor Gyõzõ csendõrezredes figyelmeztette volna erre a politikai nyomozĂłosztályt. Az sem lehetetlen, hogy Haubrich volt az árulĂł. De konkrĂ©t esetekbõl is meg lehetett állapĂtani, hogy valami kĂ©szĂĽl. KĂ©t nappal a jĂşnius 24-i ellenforradalmi kĂsĂ©rlet kitörĂ©se elõtt rajtakapták Herczeg GĂ©za bankhivatalnokot, amikor a Bazilikában a vasárnapi istentisztelet alatt röpcĂ©dulákat osztogatott, amelyek erõs antiszemita kirohanások kĂsĂ©retĂ©ben a kormányzĂłtanács elleni szervezkedĂ©sre hĂvták fel a polgárságot. Az egyik ilyen röpcĂ©dula a templomba kirendelt, áhĂtatos imádkozást szĂnlelõ detektĂv kezĂ©be kerĂĽlt, aki Herczeget azonnal letartĂłztatta. Forradalmi törvĂ©nyszĂ©k elĂ© állĂtották Ă©s 24-Ă©n reggel agyonlõttĂ©k. Ez az eset is rávezethetett az ellenforradalmi mozgolĂłdás felfedezĂ©sĂ©re. Bármint legyen is, a forradalmi tanács tudta, hogy valami kĂ©szĂĽl Ă©s erre vezethetõ vissza, hogy már jĂşnius 24-Ă©nek reggelĂ©n statáriumot hirdetett Budapesten Ă©s környĂ©kĂ©n, Ă©s a statáriális intĂ©zkedĂ©si jogot Haubrich JĂłzsefre bĂzta. Ugyanennek a napnak dĂ©lutánján kirobbant az ellenforradalmi kĂsĂ©rlet, amelynek vezetõi Haubrichot a maguk emberĂ©nek tartották.
Az ellenforradalom az Engels-kaszárnyában (azelõtt Vilmos fõherceg kaszárnya) robbant ki. A katonáknak azt mondták, hogy olyan mozgalomrĂłl van szĂł, amelynek Ă©lĂ©n Haubrich áll Ă©s ezĂ©rt eleinte engedelmeskedtek az ellenforradalmi tiszteknek. Csakhamar azonban kiderĂĽlt, hogy Haubrich a kormány embere Ă© erre a katonák legnagyobb rĂ©sze megtagadta az engedelmessĂ©get. EgyidejĂ»leg a Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©kei is kivonultak az utcára. Megszállták az AkadĂ©mia elõtti teret Ă©s Szikora fõhadnagy vezetĂ©se alatt egy csapatot a Mária TerĂ©zia tĂ©ren lĂ©võ telefonközpontba – az Ăşgynevezett JĂłzsef-központba – kĂĽldtek, ahol ez a csapat lefegyverezte az õrsĂ©get Ă©s megszállta az Ă©pĂĽletet. Ugyanakkor nĂ©hány monitor is akciĂłba lĂ©pett. A „Maros” monitor Ă©s a „Csaba” Ă©s „Pozsony” õrnaszádok kitĂ»ztĂ©k a nemzetiszĂnĂ» zászlĂłt Ă©s felvonultak a LánchĂd alatt, ahol a „Szovjetháznak” elkeresztelt Hungária Szállodára, amelyben Kun BĂ©la lakott Ă©s a Tanácsok Országos GyĂ»lĂ©se is ĂĽlĂ©sezett, három ágyĂşlövĂ©st adtak le. A zendĂĽlĂ©s ellen mozgĂłsĂtották a vörös õrsĂ©get Ă©s katonaságot. Ezek behatoltak az Engels-kaszárnyába Ă©s ott letartĂłztatták Lemberkovics századost Ă©s több tiszttársát. A vörös õrsĂ©gre vittĂ©k õket, ahol az õrsĂ©g Weiss FĂĽlöp nevĂ» tisztje Jancsik [Ferenc, a vörös õrsĂ©g parancsnoka – Ifj. T. L.] elõszobájában Lemberkovics századost revolverrel agyonlõtte, a vele egyĂĽtt lefogott Filipecz DĂ©nes fõhadnagyot pedig sĂşlyosan megsebesĂtette. Weiss kĂĽlön parancsban közölte ezt az esemĂ©nyt a legĂ©nysĂ©ggel, kijelentvĂ©n, hogy „ha az elvrõl van s, száz hulla csak nulla”. A JĂłzsef-központot a Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©kei hat Ăłrán át tartották. Ekkor HaubrichtĂłl ultimátumot kaptak, mely szerint ha öt percen belĂĽl nem teszik le a fegyvert, az Ă©pĂĽletet ágyĂşkkal fogja összelövetni. Ebbõl az ĂĽzenetbõl a növendĂ©kek megtudhatták, hogy Haubrichra nem számĂthatnak, mivel pedig az egĂ©sz akciĂł Haubrich csatlakozására volt alapĂtva, megadták magukat. A Ludovika AkadĂ©mia elõtti tĂ©ren a növendĂ©kek egĂ©sz reggel fĂ©l hĂ©t Ăłráig kitartottak. Ekkor Haubrich õket is az AkadĂ©mia Ă©pĂĽletĂ©nek ágyĂşztatásával fenyegette meg, mire õk is kĂ©nytelenek voltak magukat megadni. Az AkadĂ©mia parancsnokát, Bartha õrnagyot letartĂłztatták. A monitorokra a partokrĂłl, a hidakrĂłl Ă©s a GellĂ©rthegyrõl lövĂ©seket adtak le, mire azok dĂ©li irányban elvonultak. A három hajĂłhoz mĂ©g a „Munka” nevĂ» aknahajĂł Ă©s a „Lajta” Ă©s „Komárom” monitorok is csatlakoztak. Paks mellett azonban a „Munka” aknahajĂł elpártolt Ă©s tĂĽzelni kezdett a „Pozsony” Ă©s „Komárom” monitorokra. Az utĂłbb nevezett hajĂł kĂ©t tisztje elesett, de a „Munka” is elsĂĽllyedt. A hajĂłk azután Baja felĂ© folytatták Ăştjukat Ă©s elhagyták az országot.
Az ellenforradalmi kĂsĂ©rlet hĂrĂ©re a kormány rövid ideig inogni Ă©rezte állását. Kun BĂ©la – mint Böhm [Vilmos nĂ©pbiztos, a Vörös Hadsereg fõparancsnoka – Ifj. T. L.] Ărja – sietve elhagyta Budapestet. Az elsõ lövĂ©sre elvesztette fejĂ©t, átadta minden Ărását Alpárinak [Alpári Gyula (Adler MĂłzes) nĂ©pbiztosnak – Ifj. T. L. ], maga pedig halálsápadtan beállĂtott a fõhadiszállásra. Alig lehetett õt megnyugtatni. Csak este 10 Ăłrakor, amikor a városbĂłl megnyugtatĂł hĂrek jöttek, tĂ©rt vissza erõs fedezettel a fõvárosba.
A statáriális bĂrĂłság azonnal összeĂĽlt Ă©s másnap reggel a lapok már közöltĂ©k, hogy a felkelõ tisztek közĂĽl hatot kötĂ©l általi halálra ĂtĂ©ltek. Elterjedt az a hĂr is, hogy az Oktogonon fogják õket a nagy nyilvánosság elõtt felakasztani, Ă©s hogy velĂĽk egyĂĽtt mĂ©g a tĂşszok egynĂ©melyikĂ©t is ki fogják vĂ©gezni, a Ludovika AkadĂ©mia hallgatĂłit pedig meg fogják tizedelni. Ekkor azonban az olasz missziĂł feje, Romanelli ezredes, közbevetette magát. JĂşlius 26-án a következõ levelet intĂ©zte Kun BĂ©lához: „AbbĂłl a beszĂ©lgetĂ©sbõl, amelyet kapitányom szerdán este önnel folytatott, azt a benyomást merĂtette, hogy ön a most összeomlott lázadĂł mozgalmat a legnagyobb erõszakkal szándĂ©kozik elnyomni. Mint az olasz katonai missziĂł feje Ă©s a szövetkezett Ă©s társult hatalmaknak egyedĂĽli itteni kĂ©pviselõje tudomására hozom, hogy az ilyen erõszakos rendszabályokat nem nĂ©zhetem közömbösen. EnnĂ©lfogva az ön kormányához fordulok azzal a követelĂ©ssel, hogy az utolsĂł esemĂ©nyek folytán kezĂ©be esett tĂşszok Ă©s politikai foglyok Ă©letĂ©t minden kivĂ©tel nĂ©lkĂĽl respektálják, mĂ©g azokĂ©t is, akik fegyverrel kezĂĽkben estek foglyul. Ezek az emberek oly eszmĂ©kĂ©rt Ă©s elvekĂ©rt harcoltak, amelyek eltĂ©rõk az önök kormányának elveitõl, Ă©ppen ezĂ©rt teljesen igazságos, hogy ugyanolyan elbánásban rĂ©szesĂĽljenek, mint aminõket a genfi konvenciĂł a hadifoglyok rĂ©szĂ©re megállapĂtott. EmlĂ©keztetem önt Ă©s kormányának minden egyes tagját, hogy önöket egyĂĽttesen Ă©s egyenkĂ©nt fogjuk felelõssĂ©gre vonni, ha az emlĂtett erõszakos rendszabályokat valĂłban vĂ©grehajtják.” Kun BĂ©la elĂ©ggĂ© szemtelen hangĂş válaszában visszautasĂtja Romanelli fenyegetĂ©seit Ă©s kĂ©tsĂ©gbe vonja, hogy az olasz kormány „az ellenforradalom Ă©rdekĂ©ben asszonyokat Ă©s gyermekeket legyilkolni Ă©s a zsidĂłkat kiirtani akarĂł bandákat hadviselõ feleknek ismernĂ© el”, vĂ©gĂĽl pedig tiltakozik mindennemĂ» beavatkozás ellen, „amely a Magyar Tanácsköztársaság belsõéletĂ©nek illetĂ©ktelenĂĽl törvĂ©nyt akar szabni”. TĂ©nyleg a statáriális bĂrĂłság folytatta a tárgyalást az elĂ©je utalt 402 vádlott ellen. JĂşlius 8-án ki is hirdette ĂtĂ©letĂ©t, amely szerint 11 vádlottat golyĂł általi halálra, 67-et 6 hĂłnaptĂłl Ă©letfogytiglanig terjedõ szabadságvesztĂ©sre, nĂ©gyet internálásra Ă©s 254-et – a ludovikásokat – „internálásban eltöltendõ nevelĂ©si munkára” ĂtĂ©lt. De Romanelli határozott fellĂ©pĂ©sĂ©nek mĂ©gis megvolt a hatása, mert az elĂtĂ©ltek közĂĽl egyet sem vĂ©geztek ki.
A budapesti ellenforradalmi kĂsĂ©rlet az utcára szĂłlĂtotta Cserny terrorcsapatait is. Ez közben Ăşj elnevezĂ©st kapott. Az antantmissziĂłk ugyanis május elejĂ©n felszĂłlaltak a Lenin-fiĂşk által elkövetett atrocitások ellen, mire Kun BĂ©la szĂnleg feloszlatta a csapatokat, egyben azonban felszĂłlĂtotta Csernyt, hogy válasszon ki magának 40 megbĂzhatĂł embert, Ă©s ezeket tartsa magánál mint „politikai nyomozĂłkat”, akik arra lesznek hivatva, hogy õk intĂ©zzĂ©k el „a legbizalmasabb Ă©s legkĂ©nyesebb ĂĽgyeket”. Ez a negyven ember az ugyancsak Cserny által összetoborzott „politikai fogolyõrsĂ©ggel” a Mozdony utcai laktanyában kapott helyet, ahol mint „a belĂĽgyi nĂ©pbiztosság nyomozĂłosztálya” mĂ»ködött. A nĂ©v változott, de a terror nem. KĂ©sõbb kĂĽlönben, kivált a jĂşnius 24-i esemĂ©nyek után Cserny megint felvitte csapatának számát 180 fõre.
(A kĂ©pen Lukács György) Az ellenforradalmi kĂsĂ©rlet napján a Szovjetház az ellene leadott lövĂ©sek hatása alatt kiĂĽrĂĽlt. A legtöbb nĂ©pbiztos Ă©s kĂsĂ©retĂĽk elbĂşjt. A Szovjetházban Lukács [Löwinger –Ifj. T. L.] György nĂ©pbiztos vette át a parancsnokságot, aki meghagyta a terrorcsapatoknak, hogy ahol valakinĂ©l ellenforradalmi magatartást Ă©szlelnek vagy fegyvert találnak, azt azonnal a helyszĂnen szĂşrják le. A terrorcsapatoknak elsõ áldozata Berend MiklĂłs orvostanár volt, egyike Budapest legkiválĂłbb gyermekorvosainak. VĂ©letlenĂĽl a Szovjetház közelĂ©ben volt, amikor a monitorok nemzetiszĂnĂ» zászlĂłk alatt a Dunán felvonultak. A látvány annyira extázisba hozta, hogy zsebkendõjĂ©t lobogtatva vĂ©gigrohant az utcán, hangosan kiáltván, hogy „feltámadt Magyarország”. A Szovjetház elõtt õrt állĂł terroristák több lövĂ©st adtak le reá Ă©s megöltĂ©k. A holttestet elõbb kifosztották, azután otthagyták az utcán Ă©s csak kĂ©sõ este vonszolták a Dunáig, ahol a vĂzbe dobták. Este a terrorcsapatok az egyik EskĂĽ Ăşti ház egyik ablakábĂłl a redõnyökön keresztĂĽl világosságot láttak kiszĂ»rõdni. Madarász BĂ©la orvosnövendĂ©k kĂ©szĂĽlt lámpafĂ©nynĂ©l szigorlatra. A terroristák, kik aznap mindenĂĽtt rĂ©meket láttak, ráfogták, hogy fĂ©nyjeleket ad. Behatoltak szobájába, ĂĽtöttĂ©k-vertĂ©k, aztán levittĂ©k az utcára, leszĂşrták, kirabolták, a haldoklĂłt szemetes kocsival az ErzsĂ©bet-hĂdra vittĂ©k Ă©s ott mĂ©g Ă©lve a Dunába dobták. MindkĂ©t gyilkosságnál egy Löbl MĂłr nevĂ» terrorista játszotta a fõ szerepet.
A budapesti ellenforradalmi kĂsĂ©rlet átterjedt a környĂ©kre is. Ăšjpesten a Mautner-bõrgyár munkásai lázadnak fel. Hármat közĂĽlĂĽk halálra ĂtĂ©ltek Ă©s agyonlõttek. SzentendrĂ©n 24-Ă©n este fĂ©lrevertĂ©k a harangokat arra a hĂrre, hogy Budapesten ellenforradalom ĂĽtött ki. Erre az ottani direktĂłrium megszökött, másnap azonban visszatĂ©rt vörös csapatokkal. Kucsera Ferenc rĂłmai katolikus káplánt a Dunához cipeltĂ©k Ă©s ott agyonlõttĂ©k. Veresmarthy MiklĂłs ĂĽgyvĂ©det pedig bevittĂ©k Budapestre, ahol Cserny nyomozĂłi oly sĂşlyosan bántalmazták, hogy belehalt sebeibe. JĂşlius 4-Ă©n a Komárom megyei Császár közsĂ©gben terjed el a hĂr, hogy a proletárdiktatĂşra megbukott, mire a rĂ©gi tisztviselõk veszik át a közigazgatást. Másnap Lantos (Löwy) Bertalan gĂ©plakatos forradalmi törvĂ©nyszĂ©k elĂ© állĂtotta Wolmuth Ferenc katolikus plĂ©bánost Ă©s halálra ĂtĂ©ltette. Az elĂtĂ©ltnek Ă©rtĂ©sĂ©re adták, hogy kegyelmet kap, ha megbánást mutat Ă©s bocsánatot kĂ©r, de Wolmuth ezt elhárĂtotta Ă©s bĂşcsĂşbeszĂ©det intĂ©zett a nĂ©phez, amely annyira meghatĂł volt, hogy Löwy jobbnak látta fĂ©lbeszakĂtani. A plĂ©bánost durva bántalmazások közepette azonnal felakasztották. JĂşlius 13-án JászberĂ©nyben a vörösök lövĂ©seket adnak le a fehĂ©rekre, akik Bokányit [Bokányi Dezsõ nĂ©pbiztost – Ifj. T. L.] nem akarják meghallgatni. Tizenegyen közĂĽlĂĽk elesnek. A hĂłnap vĂ©ge felĂ© Mezõcsáton vĂ©geztetnek ki hat földmĂvest.«
NehĂ©z lenne Ă©rdemben bármit is hozzátenni a Szászhalmi Ă©s Gratz mĂ»vĂ©bõl idĂ©zettekhez. Illetve egyet azĂ©rt mĂ©gis. Szamuely zsidĂł volt, Cserny azonban nem. Kellett Szamuely mellĂ© tehát egy magyar, pĂ©ldát statuálva, hogy a proletárforradalom „vĂ©dõi” között van magyar is. Ha kevĂ©s is, de aki aztán önmagábĂłl kivetkõzve mutatja meg, mennyire megharcol a tál lencséért. Ăšgy tĂ»nik, tipikus bolsevista szerepfelosztás volt ez már akkor is. Sameszokra, strĂłmanokra mindig elengedhetetlen szĂĽksĂ©ge van ugyanis az affĂ©le izmusoknak, mint amilyen LeninĂ© volt. Mindig kell, akire, ha kezĂĽket mossák, rámondhatják: „Ă• pedig a ti kutyátok kölyke volt.”
Minderrõl azonban mĂ©lyen hallgat a közmĂ©dia Ă©s a hivatalos törtĂ©nelemoktatás mindmáig. Pedig aki csak a kĂ©t idĂ©zett mĂ»bõl indul ki, annak is nyilván kitĂ»nik belõlĂĽk, mirõl is volt szĂł. ArrĂłl, hogy valakit csak azĂ©rt, mert nem kommunista, hanem keresztĂ©ny Ă©s magyar, „másvilágra”, vagy ahogyan maga Szamuely mondta (amĂşgy szerĂ©ny hĂ©ber nyelvtudásával), „gajdeszbe” kell kĂĽldeni.
Vagyis megdõl ezzel az a mĂtosz, hogy a törtĂ©nelemben egyedĂĽl a zsidĂłkkal vĂ©geztek kĂ©sõbb származásuk miatt. Mert errõl van szĂł Ă©s arrĂłl, hogy ha ez Ăgy van, akkor bizony borul minden, amit bizonyos vĂ©lemĂ©nyformálĂł körök kötelezõen elõĂrnak hĂvĂ©s vĂ©gett mindenki számára. Amibõl egy következik: tĂ©nykĂ©nt el kell ismerni, hogy 1919-ben kizárĂłlag származás, hovatartozás alapján valĂł nĂ©pirtásra törtĂ©nt kĂsĂ©rlet hazánkban, s ezĂ©rt ennek figyelembevĂ©telĂ©vel igenis tanĂtandĂłk az akkori törtĂ©nĂ©sek.Link
Ezen a napon – olvassuk a Magyar TájĂ©koztatĂł Zsebkönyvben (1941) – a dunai flotta három monitorja több lövĂ©st adott le a Hungária SzállĂłban szĂ©kelt Ăşgynevezett Szovjet Házra. A ludovikások elfoglalták a JĂłzsef Telefonközpontot, estĂ©re azonban lefegyvereztĂ©k az elsõ ellenforradalmárokat. A ludovikásokat vĂ©gĂĽl Guido Romanelli olasz ezredes mentette ki a Lenin-fiĂşk kezĂ©bõl.
Ez persze jelenleg sem tananyag. Az akkori történésekrõl beszámoló korabeli hiteles mûvek zömét 1945-ben indexre tették, s jelentõs részüket be is zúzták. Most ezekbõl lássunk szemelvényeket!
Kezdjük a sort Szászhalmi József felettébb ritka visszaemlékezésével (Kommunista téboly. Vér és terror, 1928).
»JĂşnius 24-Ă©n kitört a budapesti ellenforradalom. A kalocsai mozgalom leverĂ©sĂ©re a FehĂ©r-fĂ©le vörös gyalogezred, a Peckai terrorzászlĂłalj Ă©s Szamuelli terroristái kaptak parancsot. Ezek a vörös csapatok Solt, Tass, Harta, Kecel határában rendes csatákat vĂvtak a felkelõ nemzeti gárdákkal, kiknek hõsies vállalkozása a katonai vezetĂ©s Ă©s a lõszerhiány miatt nem sikerĂĽlt. Dunapatajon Szamuelli 15 földmĂ»vest vĂ©geztetett ki. 48 gazda Ă©s iparos pedig harc közben esett el. A sebesĂĽlteket is kivĂ©geztĂ©k, aztán kĂ©k pĂ©nzben milliĂłs sarcot vetettek ki a nyomorgĂł lakosságra. Horváth Lajos kalocsai ellenforradalmi parancsnoknak bĂ©kĂ©s elvonulást biztosĂtottak, mire õ a kommunistáknak átadta a várost. Erre megkezdõdött a hĂłhĂ©rmunka: az áldozatok között volt persze Horváth Lajos is. Szamuelli Tibor 19 földmĂ»vest akasztatott fel. Kohn-Kerekes, Pervanger, Kovács, Sturcz terroristák CsiszĂ©r szolgabĂrĂłt, MĂ©száros tanárt, Kálmán JĂłzsef kereskedõt Ă©s Galina Zoltán tiszttartĂłt vĂ©geztĂ©k ki kötĂ©l általi halállal, miután elõbb aljas mĂłdon pofozták Ă©s kĂnozták õket. Braun MĂłr vádbiztos a rĂ©mtett után mĂ©g meg is sarcolta a szerencsĂ©tlen várost.
Egy Lenin-fiú önvallomása
Sajnos, a budapesti ellenforradalom nem sikerĂĽlt. Ăšjpesten Dezsõ ElemĂ©rt, Hajdu LászlĂłt, Rojtsik LászlĂłt, SzĂĽcs István sofõrt egy kommunista csoport SzĂ©p János vörös politikai megbĂzott vezetĂ©sĂ©vel megtámadta Ă©s lelõtte. Másnap pedig Klein, Löwi, Schön vádbiztosok a Mauthner-gyárban ĂtĂ©lkeztek Ă©s három hazafias magatartásĂş gyári munkást: Martinovics BĂ©lát, KarĂł ImrĂ©t Ă©s Papp ImrĂ©t kivĂ©geztettĂ©k.
KözvetlenĂĽl a budapesti ellenforradalom kitörĂ©se elõtt besĂşgták Kun BĂ©lának, hogy az ukrán-orosz hadifoglyok vĂ©gett Budapesten tartĂłzkodĂł ukrán katonatisztek az ellenforradalmárokkal Ă©rintkeznek. Kun BĂ©la Ă©s Szamuelli Tibor jĂşnius 19-Ă©n elfogatták Effimow Grigory Ă©s Juckelsohn Isay ukrán fõhadnagyokat. A Dögei-õrsĂ©g a következõ parancsot kapta: „Dobjátok a Dunába, nehogy lõjetek.” Az áldozatokat puskatussal leĂĽtöttĂ©k Ă©s a vonaglĂł tetemeket a Dunába vetettĂ©k.
JĂşnius 24-Ă©n az ágyĂşdörgĂ©sre dr. Berend MiklĂłs orvostanár a budapesti Mária ValĂ©ria utcábĂłl a Duna-part felĂ© futott Ă©s zsebkendõjĂ©t lobogtatva, lelkesĂĽlten kiáltotta: „Feltámadt Magyarország: Ă©ljen a haza!”
A terroristák felugrálnak, Dögei, Steiger, Rosen, Löbl, Alexandrovszky, Weisz, SchönĂ©k rálõnek, Berendet három golyĂł Ă©ri. – Kirántja browningját, de lövĂ©shez már nincs ereje. A hiĂ©nák odarohannak, kifosztják, a cipõjĂ©t is lehĂşzzák, Ăłráját, pĂ©nzĂ©t elrabolják, holttestĂ©t otthagyják az utcán. Este a Dunába lökik. Löbl kĂ©sõbb azt vallotta, azĂ©rt lõttem rá, mert Magyarországot Ă©ltette! Este Dögeivel Ă©s Steigerrel összevesztek azon, hogy ki adta le a „treffert”? (Cserny bĂ»nper. Bp. törvĂ©nyszĂ©k 8931/80-1919. sz. ĂtĂ©let.)
Madarász BĂ©la szigorlatra kĂ©szĂĽlt Ă©jjel. Azzal rohantak fel hozzá, hogy fĂ©nyjeleket ad õ, aki lámpafĂ©nynĂ©l tanult Ă©s elfelejtette lehĂşzni a redõnyt. Ă–nĂ©rzetes magatartása, jegyzeteinek felmutatása mit sem használt. Lehurcolták, a kapu alatt várĂł terroristák leszĂşrják, szemetes kocsin az ErzsĂ©bet-hĂdra viszik, Ă©s a Dunába dobják. Ugyanezen a napon Szõts András tartalĂ©kos fõhadnagyot, a Nemzeti SzĂnház tagját, Lemberkovits százados barátját levetettĂ©k a IV. emeletrõl! Holtteste napokig az udvaron hevert!
Trattner, Rosenfeld Ă©s Schreier vádbiztosok Herczeg GĂ©za banktisztviselõt is halálra ĂtĂ©ltĂ©k Ă©s kivĂ©geztettĂ©k. Herczegnek az volt a bĂ»ne, hogy a Bazilikában röpiratot osztogatott a hĂvõk között, mely az alkotmányos királyság visszaállĂtását sĂĽrgette. FĂ©der Márkus vörös nyomozĂł ott tĂ©rdelt ájtatoskodást szĂnlelve Ă©s a vĂ©rtanĂşt letartĂłztatta. Harmadnapra agyonlõttĂ©k. (Bp. törvĂ©nyszĂ©k 11315/7-1919.) A gyanĂştlanul sĂ©tálĂł Taubinger GĂ©za ny. pĂ©nzĂĽgyigazgatĂł azĂ©rt halt meg, mert Balog Miksa vöröskatona odakiáltott Kovács Pista vöröskatonának, hogy – lõdd agyon, mert olyan bĂĽdös burzsuj pofája van! (Bp. törvĂ©nyszĂ©k 1919/kgy. 9437-7. szám)
Esztergomban az ellenforradalmár földmĂ»veseket a következõ indokolással ĂtĂ©ltĂ©k halálra: Szemet szemĂ©rt, fogat fogĂ©rt!«
Folytassuk Gratz Gusztáv törtĂ©nĂ©sz mĂ»vĂ©vel (A forradalmak kora 1918-1920, 1935). ElöljárĂłban pár szĂłt a szerzõrõl. Gratz a közismerten liberális Huszadik Század” folyĂłirat Ă©s a Társadalomtudományi Társaság egyik alapĂtĂłja volt, aki ugyanakkor 1918–19-ben a bĂ©csi ellenforradalmi komitĂ© vezetõi közĂ© kerĂĽlt, majd bĂ©csi követ lett. 1921. január 17-tõl Károly király elsõ visszatĂ©rĂ©si kĂsĂ©rletĂ©ig (1921. április 12.) a Teleki-kormány kĂĽlĂĽgyminisztere lett. NagyszabásĂş törtĂ©nelmi monográfiája fentebb jelzett harmadik kötetĂ©nek az ellenforradalmi kĂsĂ©rleteket tárgyalĂł fejezetĂ©bõl idĂ©zĂĽnk.
»A legkomolyabb ellenforradalmi kĂsĂ©rlet jĂşnius 24-Ă©n robbant ki Budapesten. Szervezõje Lemberkovics Jenõ százados volt, a hadĂĽgyi nĂ©pbiztosság egyik osztályának vezetõje, aki kĂĽlönösen az Engels-kaszárnya (azelõtt Vilmos fõherceg kaszárnya) tĂĽzĂ©rtiszteire, a Bartha õrnagy parancsnoksága alatt állĂł Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©keire Ă©s nĂ©hány dunai monitor tisztjeire támaszkodott. A mozgalom vezetõi Ă©s rĂ©sztvevõi sok szemĂ©lyes bátorság tanĂşjelĂ©t adták, Ă©s kĂĽlönösen a Ludovika AkadĂ©mia 254 fiatal növendĂ©ke, akik meghatĂł áldozatkĂ©szsĂ©get Ă©s halálmegvetĂ©st tanĂşsĂtottak, dicsõsĂ©get szereztek ez alkalommal maguknak Ă©s intĂ©zetĂĽknek. De sajnos, a kĂsĂ©rlet nem volt jĂłl elõkĂ©szĂtve. Vezetõi, Ăşgy látszik, arra számĂtottak, hogy ha Budapesten valamifĂ©le lázadást tudnak rendezni, a munkásságnak az a rĂ©sze, mely a zsidĂł nĂ©pbiztosokat nagy rĂ©szben szintĂ©n utálta, csatlakozni fog hozzájuk Ă©s eldönti a felkelĂ©s sorsát. KĂĽlönösen Haubrich JĂłzsef, a vasmunkások vezetõje látszott annak, akiben van hajlandĂłság Kun BĂ©la megbuktatására. Az ellenforradalom szervezõi bizonyos Ă©rintkezĂ©sben álltak Haubrich-al Ă©s ebbõl azt a benyomást merĂtettĂ©k, hogy adott esetben mellĂ©jĂĽk fog állni. Haubrich szerepe nincs kellõen tisztázva. Meglehet, hogy kelepcĂ©be csalta az ellenforradalmi mozgalom vezetõit, amikor bizonyos biztatásban rĂ©szesĂtette õket. Meglehet, hogy lehetsĂ©gesnek tartván Kun BĂ©la bukását, elõre biztosĂtani akart magának szerepet az Ăşj kormány alatt is Ă©s ezĂ©rt elejĂ©tõl el volt szánva arra, hogy az Ăłvatos megfigyelĂ©s álláspontjára helyezkedik, amĂg el nem dõl, hogy a nĂ©pbiztosok vagy az ellenforradalmárok javára dõl-e el a kocka. KĂ©tsĂ©gtelennek látszik, hogy a kormányzĂłtanács már elõzõen tudta, hogy valamilyen ellenforradalmi akciĂł kĂ©szĂĽl. Az akkori lapok szerint Paczor Gyõzõ csendõrezredes figyelmeztette volna erre a politikai nyomozĂłosztályt. Az sem lehetetlen, hogy Haubrich volt az árulĂł. De konkrĂ©t esetekbõl is meg lehetett állapĂtani, hogy valami kĂ©szĂĽl. KĂ©t nappal a jĂşnius 24-i ellenforradalmi kĂsĂ©rlet kitörĂ©se elõtt rajtakapták Herczeg GĂ©za bankhivatalnokot, amikor a Bazilikában a vasárnapi istentisztelet alatt röpcĂ©dulákat osztogatott, amelyek erõs antiszemita kirohanások kĂsĂ©retĂ©ben a kormányzĂłtanács elleni szervezkedĂ©sre hĂvták fel a polgárságot. Az egyik ilyen röpcĂ©dula a templomba kirendelt, áhĂtatos imádkozást szĂnlelõ detektĂv kezĂ©be kerĂĽlt, aki Herczeget azonnal letartĂłztatta. Forradalmi törvĂ©nyszĂ©k elĂ© állĂtották Ă©s 24-Ă©n reggel agyonlõttĂ©k. Ez az eset is rávezethetett az ellenforradalmi mozgolĂłdás felfedezĂ©sĂ©re. Bármint legyen is, a forradalmi tanács tudta, hogy valami kĂ©szĂĽl Ă©s erre vezethetõ vissza, hogy már jĂşnius 24-Ă©nek reggelĂ©n statáriumot hirdetett Budapesten Ă©s környĂ©kĂ©n, Ă©s a statáriális intĂ©zkedĂ©si jogot Haubrich JĂłzsefre bĂzta. Ugyanennek a napnak dĂ©lutánján kirobbant az ellenforradalmi kĂsĂ©rlet, amelynek vezetõi Haubrichot a maguk emberĂ©nek tartották.
Az ellenforradalom az Engels-kaszárnyában (azelõtt Vilmos fõherceg kaszárnya) robbant ki. A katonáknak azt mondták, hogy olyan mozgalomrĂłl van szĂł, amelynek Ă©lĂ©n Haubrich áll Ă©s ezĂ©rt eleinte engedelmeskedtek az ellenforradalmi tiszteknek. Csakhamar azonban kiderĂĽlt, hogy Haubrich a kormány embere Ă© erre a katonák legnagyobb rĂ©sze megtagadta az engedelmessĂ©get. EgyidejĂ»leg a Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©kei is kivonultak az utcára. Megszállták az AkadĂ©mia elõtti teret Ă©s Szikora fõhadnagy vezetĂ©se alatt egy csapatot a Mária TerĂ©zia tĂ©ren lĂ©võ telefonközpontba – az Ăşgynevezett JĂłzsef-központba – kĂĽldtek, ahol ez a csapat lefegyverezte az õrsĂ©get Ă©s megszállta az Ă©pĂĽletet. Ugyanakkor nĂ©hány monitor is akciĂłba lĂ©pett. A „Maros” monitor Ă©s a „Csaba” Ă©s „Pozsony” õrnaszádok kitĂ»ztĂ©k a nemzetiszĂnĂ» zászlĂłt Ă©s felvonultak a LánchĂd alatt, ahol a „Szovjetháznak” elkeresztelt Hungária Szállodára, amelyben Kun BĂ©la lakott Ă©s a Tanácsok Országos GyĂ»lĂ©se is ĂĽlĂ©sezett, három ágyĂşlövĂ©st adtak le. A zendĂĽlĂ©s ellen mozgĂłsĂtották a vörös õrsĂ©get Ă©s katonaságot. Ezek behatoltak az Engels-kaszárnyába Ă©s ott letartĂłztatták Lemberkovics századost Ă©s több tiszttársát. A vörös õrsĂ©gre vittĂ©k õket, ahol az õrsĂ©g Weiss FĂĽlöp nevĂ» tisztje Jancsik [Ferenc, a vörös õrsĂ©g parancsnoka – Ifj. T. L.] elõszobájában Lemberkovics századost revolverrel agyonlõtte, a vele egyĂĽtt lefogott Filipecz DĂ©nes fõhadnagyot pedig sĂşlyosan megsebesĂtette. Weiss kĂĽlön parancsban közölte ezt az esemĂ©nyt a legĂ©nysĂ©ggel, kijelentvĂ©n, hogy „ha az elvrõl van s, száz hulla csak nulla”. A JĂłzsef-központot a Ludovika AkadĂ©mia növendĂ©kei hat Ăłrán át tartották. Ekkor HaubrichtĂłl ultimátumot kaptak, mely szerint ha öt percen belĂĽl nem teszik le a fegyvert, az Ă©pĂĽletet ágyĂşkkal fogja összelövetni. Ebbõl az ĂĽzenetbõl a növendĂ©kek megtudhatták, hogy Haubrichra nem számĂthatnak, mivel pedig az egĂ©sz akciĂł Haubrich csatlakozására volt alapĂtva, megadták magukat. A Ludovika AkadĂ©mia elõtti tĂ©ren a növendĂ©kek egĂ©sz reggel fĂ©l hĂ©t Ăłráig kitartottak. Ekkor Haubrich õket is az AkadĂ©mia Ă©pĂĽletĂ©nek ágyĂşztatásával fenyegette meg, mire õk is kĂ©nytelenek voltak magukat megadni. Az AkadĂ©mia parancsnokát, Bartha õrnagyot letartĂłztatták. A monitorokra a partokrĂłl, a hidakrĂłl Ă©s a GellĂ©rthegyrõl lövĂ©seket adtak le, mire azok dĂ©li irányban elvonultak. A három hajĂłhoz mĂ©g a „Munka” nevĂ» aknahajĂł Ă©s a „Lajta” Ă©s „Komárom” monitorok is csatlakoztak. Paks mellett azonban a „Munka” aknahajĂł elpártolt Ă©s tĂĽzelni kezdett a „Pozsony” Ă©s „Komárom” monitorokra. Az utĂłbb nevezett hajĂł kĂ©t tisztje elesett, de a „Munka” is elsĂĽllyedt. A hajĂłk azután Baja felĂ© folytatták Ăştjukat Ă©s elhagyták az országot.
Az ellenforradalmi kĂsĂ©rlet hĂrĂ©re a kormány rövid ideig inogni Ă©rezte állását. Kun BĂ©la – mint Böhm [Vilmos nĂ©pbiztos, a Vörös Hadsereg fõparancsnoka – Ifj. T. L.] Ărja – sietve elhagyta Budapestet. Az elsõ lövĂ©sre elvesztette fejĂ©t, átadta minden Ărását Alpárinak [Alpári Gyula (Adler MĂłzes) nĂ©pbiztosnak – Ifj. T. L. ], maga pedig halálsápadtan beállĂtott a fõhadiszállásra. Alig lehetett õt megnyugtatni. Csak este 10 Ăłrakor, amikor a városbĂłl megnyugtatĂł hĂrek jöttek, tĂ©rt vissza erõs fedezettel a fõvárosba.
A statáriális bĂrĂłság azonnal összeĂĽlt Ă©s másnap reggel a lapok már közöltĂ©k, hogy a felkelõ tisztek közĂĽl hatot kötĂ©l általi halálra ĂtĂ©ltek. Elterjedt az a hĂr is, hogy az Oktogonon fogják õket a nagy nyilvánosság elõtt felakasztani, Ă©s hogy velĂĽk egyĂĽtt mĂ©g a tĂşszok egynĂ©melyikĂ©t is ki fogják vĂ©gezni, a Ludovika AkadĂ©mia hallgatĂłit pedig meg fogják tizedelni. Ekkor azonban az olasz missziĂł feje, Romanelli ezredes, közbevetette magát. JĂşlius 26-án a következõ levelet intĂ©zte Kun BĂ©lához: „AbbĂłl a beszĂ©lgetĂ©sbõl, amelyet kapitányom szerdán este önnel folytatott, azt a benyomást merĂtette, hogy ön a most összeomlott lázadĂł mozgalmat a legnagyobb erõszakkal szándĂ©kozik elnyomni. Mint az olasz katonai missziĂł feje Ă©s a szövetkezett Ă©s társult hatalmaknak egyedĂĽli itteni kĂ©pviselõje tudomására hozom, hogy az ilyen erõszakos rendszabályokat nem nĂ©zhetem közömbösen. EnnĂ©lfogva az ön kormányához fordulok azzal a követelĂ©ssel, hogy az utolsĂł esemĂ©nyek folytán kezĂ©be esett tĂşszok Ă©s politikai foglyok Ă©letĂ©t minden kivĂ©tel nĂ©lkĂĽl respektálják, mĂ©g azokĂ©t is, akik fegyverrel kezĂĽkben estek foglyul. Ezek az emberek oly eszmĂ©kĂ©rt Ă©s elvekĂ©rt harcoltak, amelyek eltĂ©rõk az önök kormányának elveitõl, Ă©ppen ezĂ©rt teljesen igazságos, hogy ugyanolyan elbánásban rĂ©szesĂĽljenek, mint aminõket a genfi konvenciĂł a hadifoglyok rĂ©szĂ©re megállapĂtott. EmlĂ©keztetem önt Ă©s kormányának minden egyes tagját, hogy önöket egyĂĽttesen Ă©s egyenkĂ©nt fogjuk felelõssĂ©gre vonni, ha az emlĂtett erõszakos rendszabályokat valĂłban vĂ©grehajtják.” Kun BĂ©la elĂ©ggĂ© szemtelen hangĂş válaszában visszautasĂtja Romanelli fenyegetĂ©seit Ă©s kĂ©tsĂ©gbe vonja, hogy az olasz kormány „az ellenforradalom Ă©rdekĂ©ben asszonyokat Ă©s gyermekeket legyilkolni Ă©s a zsidĂłkat kiirtani akarĂł bandákat hadviselõ feleknek ismernĂ© el”, vĂ©gĂĽl pedig tiltakozik mindennemĂ» beavatkozás ellen, „amely a Magyar Tanácsköztársaság belsõéletĂ©nek illetĂ©ktelenĂĽl törvĂ©nyt akar szabni”. TĂ©nyleg a statáriális bĂrĂłság folytatta a tárgyalást az elĂ©je utalt 402 vádlott ellen. JĂşlius 8-án ki is hirdette ĂtĂ©letĂ©t, amely szerint 11 vádlottat golyĂł általi halálra, 67-et 6 hĂłnaptĂłl Ă©letfogytiglanig terjedõ szabadságvesztĂ©sre, nĂ©gyet internálásra Ă©s 254-et – a ludovikásokat – „internálásban eltöltendõ nevelĂ©si munkára” ĂtĂ©lt. De Romanelli határozott fellĂ©pĂ©sĂ©nek mĂ©gis megvolt a hatása, mert az elĂtĂ©ltek közĂĽl egyet sem vĂ©geztek ki.
A budapesti ellenforradalmi kĂsĂ©rlet az utcára szĂłlĂtotta Cserny terrorcsapatait is. Ez közben Ăşj elnevezĂ©st kapott. Az antantmissziĂłk ugyanis május elejĂ©n felszĂłlaltak a Lenin-fiĂşk által elkövetett atrocitások ellen, mire Kun BĂ©la szĂnleg feloszlatta a csapatokat, egyben azonban felszĂłlĂtotta Csernyt, hogy válasszon ki magának 40 megbĂzhatĂł embert, Ă©s ezeket tartsa magánál mint „politikai nyomozĂłkat”, akik arra lesznek hivatva, hogy õk intĂ©zzĂ©k el „a legbizalmasabb Ă©s legkĂ©nyesebb ĂĽgyeket”. Ez a negyven ember az ugyancsak Cserny által összetoborzott „politikai fogolyõrsĂ©ggel” a Mozdony utcai laktanyában kapott helyet, ahol mint „a belĂĽgyi nĂ©pbiztosság nyomozĂłosztálya” mĂ»ködött. A nĂ©v változott, de a terror nem. KĂ©sõbb kĂĽlönben, kivált a jĂşnius 24-i esemĂ©nyek után Cserny megint felvitte csapatának számát 180 fõre.
(A kĂ©pen Lukács György) Az ellenforradalmi kĂsĂ©rlet napján a Szovjetház az ellene leadott lövĂ©sek hatása alatt kiĂĽrĂĽlt. A legtöbb nĂ©pbiztos Ă©s kĂsĂ©retĂĽk elbĂşjt. A Szovjetházban Lukács [Löwinger –Ifj. T. L.] György nĂ©pbiztos vette át a parancsnokságot, aki meghagyta a terrorcsapatoknak, hogy ahol valakinĂ©l ellenforradalmi magatartást Ă©szlelnek vagy fegyvert találnak, azt azonnal a helyszĂnen szĂşrják le. A terrorcsapatoknak elsõ áldozata Berend MiklĂłs orvostanár volt, egyike Budapest legkiválĂłbb gyermekorvosainak. VĂ©letlenĂĽl a Szovjetház közelĂ©ben volt, amikor a monitorok nemzetiszĂnĂ» zászlĂłk alatt a Dunán felvonultak. A látvány annyira extázisba hozta, hogy zsebkendõjĂ©t lobogtatva vĂ©gigrohant az utcán, hangosan kiáltván, hogy „feltámadt Magyarország”. A Szovjetház elõtt õrt állĂł terroristák több lövĂ©st adtak le reá Ă©s megöltĂ©k. A holttestet elõbb kifosztották, azután otthagyták az utcán Ă©s csak kĂ©sõ este vonszolták a Dunáig, ahol a vĂzbe dobták. Este a terrorcsapatok az egyik EskĂĽ Ăşti ház egyik ablakábĂłl a redõnyökön keresztĂĽl világosságot láttak kiszĂ»rõdni. Madarász BĂ©la orvosnövendĂ©k kĂ©szĂĽlt lámpafĂ©nynĂ©l szigorlatra. A terroristák, kik aznap mindenĂĽtt rĂ©meket láttak, ráfogták, hogy fĂ©nyjeleket ad. Behatoltak szobájába, ĂĽtöttĂ©k-vertĂ©k, aztán levittĂ©k az utcára, leszĂşrták, kirabolták, a haldoklĂłt szemetes kocsival az ErzsĂ©bet-hĂdra vittĂ©k Ă©s ott mĂ©g Ă©lve a Dunába dobták. MindkĂ©t gyilkosságnál egy Löbl MĂłr nevĂ» terrorista játszotta a fõ szerepet.
A budapesti ellenforradalmi kĂsĂ©rlet átterjedt a környĂ©kre is. Ăšjpesten a Mautner-bõrgyár munkásai lázadnak fel. Hármat közĂĽlĂĽk halálra ĂtĂ©ltek Ă©s agyonlõttek. SzentendrĂ©n 24-Ă©n este fĂ©lrevertĂ©k a harangokat arra a hĂrre, hogy Budapesten ellenforradalom ĂĽtött ki. Erre az ottani direktĂłrium megszökött, másnap azonban visszatĂ©rt vörös csapatokkal. Kucsera Ferenc rĂłmai katolikus káplánt a Dunához cipeltĂ©k Ă©s ott agyonlõttĂ©k. Veresmarthy MiklĂłs ĂĽgyvĂ©det pedig bevittĂ©k Budapestre, ahol Cserny nyomozĂłi oly sĂşlyosan bántalmazták, hogy belehalt sebeibe. JĂşlius 4-Ă©n a Komárom megyei Császár közsĂ©gben terjed el a hĂr, hogy a proletárdiktatĂşra megbukott, mire a rĂ©gi tisztviselõk veszik át a közigazgatást. Másnap Lantos (Löwy) Bertalan gĂ©plakatos forradalmi törvĂ©nyszĂ©k elĂ© állĂtotta Wolmuth Ferenc katolikus plĂ©bánost Ă©s halálra ĂtĂ©ltette. Az elĂtĂ©ltnek Ă©rtĂ©sĂ©re adták, hogy kegyelmet kap, ha megbánást mutat Ă©s bocsánatot kĂ©r, de Wolmuth ezt elhárĂtotta Ă©s bĂşcsĂşbeszĂ©det intĂ©zett a nĂ©phez, amely annyira meghatĂł volt, hogy Löwy jobbnak látta fĂ©lbeszakĂtani. A plĂ©bánost durva bántalmazások közepette azonnal felakasztották. JĂşlius 13-án JászberĂ©nyben a vörösök lövĂ©seket adnak le a fehĂ©rekre, akik Bokányit [Bokányi Dezsõ nĂ©pbiztost – Ifj. T. L.] nem akarják meghallgatni. Tizenegyen közĂĽlĂĽk elesnek. A hĂłnap vĂ©ge felĂ© Mezõcsáton vĂ©geztetnek ki hat földmĂvest.«
NehĂ©z lenne Ă©rdemben bármit is hozzátenni a Szászhalmi Ă©s Gratz mĂ»vĂ©bõl idĂ©zettekhez. Illetve egyet azĂ©rt mĂ©gis. Szamuely zsidĂł volt, Cserny azonban nem. Kellett Szamuely mellĂ© tehát egy magyar, pĂ©ldát statuálva, hogy a proletárforradalom „vĂ©dõi” között van magyar is. Ha kevĂ©s is, de aki aztán önmagábĂłl kivetkõzve mutatja meg, mennyire megharcol a tál lencséért. Ăšgy tĂ»nik, tipikus bolsevista szerepfelosztás volt ez már akkor is. Sameszokra, strĂłmanokra mindig elengedhetetlen szĂĽksĂ©ge van ugyanis az affĂ©le izmusoknak, mint amilyen LeninĂ© volt. Mindig kell, akire, ha kezĂĽket mossák, rámondhatják: „Ă• pedig a ti kutyátok kölyke volt.”
Minderrõl azonban mĂ©lyen hallgat a közmĂ©dia Ă©s a hivatalos törtĂ©nelemoktatás mindmáig. Pedig aki csak a kĂ©t idĂ©zett mĂ»bõl indul ki, annak is nyilván kitĂ»nik belõlĂĽk, mirõl is volt szĂł. ArrĂłl, hogy valakit csak azĂ©rt, mert nem kommunista, hanem keresztĂ©ny Ă©s magyar, „másvilágra”, vagy ahogyan maga Szamuely mondta (amĂşgy szerĂ©ny hĂ©ber nyelvtudásával), „gajdeszbe” kell kĂĽldeni.
Vagyis megdõl ezzel az a mĂtosz, hogy a törtĂ©nelemben egyedĂĽl a zsidĂłkkal vĂ©geztek kĂ©sõbb származásuk miatt. Mert errõl van szĂł Ă©s arrĂłl, hogy ha ez Ăgy van, akkor bizony borul minden, amit bizonyos vĂ©lemĂ©nyformálĂł körök kötelezõen elõĂrnak hĂvĂ©s vĂ©gett mindenki számára. Amibõl egy következik: tĂ©nykĂ©nt el kell ismerni, hogy 1919-ben kizárĂłlag származás, hovatartozás alapján valĂł nĂ©pirtásra törtĂ©nt kĂsĂ©rlet hazánkban, s ezĂ©rt ennek figyelembevĂ©telĂ©vel igenis tanĂtandĂłk az akkori törtĂ©nĂ©sek.Link
Hozzászólások
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Skorpio58
- 2015. június 30. 18:47:28
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.