Posta Imre weboldala

Bejelentkezťs

FelhasznŠlůnťv

Jelszů



Elfelejtetted jelszavad?
ŕj jelszů kťrťse

‹dvŲzlet


A MAI NAPT√ďL (2013/09/22) AZ √öJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a tov√°bbiakban szakmai oldalk√©nt m√ľk√∂dik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj r√°: Posta Imre Youtube oldala
..................

Rottenbiller Lipót


Rottenbiller F√ľl√∂p, a helyb√©li hal√°szok √©rdemes c√©hmestere √©s Maurer Krisztina gyermekek√©nt sz√ľletett.[1] K√∂z√©piskolai tanulm√°nyait Pesten a Piarista Gimn√°ziumban kezdte, majd Kalocs√°n folytatta, ahol megtanult szlov√°kul √©s magyarul, v√©g√ľl Korpon√°n fejezte be. Ezut√°n a pesti egyetemen jogot √©s filoz√≥fi√°t hallgatott, √©s 1829-ben √ľgyv√©di oklevelet nyert. Ekkor Pest v√°ros szolg√°lat√°ba √°llt. 1835-ben n√Ķs√ľlt meg, Alm√°sy J√≥zsef (kor√°bban Wurm) vaskeresked√Ķ Kl√°ra nev√Ľ le√°ny√°t vette feles√©g√ľl, aki testv√©rb√°tyja, Rottenbiller J√≥zsef f√Ķhadnagy √∂zvegye volt. 1837-ben a V√°ci utc√°ban √©p√≠tett h√°zat. Az 1838-as pest-budai √°rv√≠z ut√°n a v√°ros az osztr√°k nemzeti bankt√≥l 2 650 000 forint k√∂lcs√∂nt vett fel, s ezen k√∂lcs√∂n felv√©tel√©nek, valamint ellen√Ķrz√©s√©nek m√≥dozatait Rottenbiller Lip√≥t dolgozta ki, melynek k√∂sz√∂nhet√Ķen a v√°ros vesztes√©ge minim√°lisra cs√∂kkent. 1843 j√ļnius√°ban Pest v√°rosa alpolg√°rmester√©v√© v√°lasztott√°k, ekkor m√°r ismert alakja volt a pesti liber√°lis polg√°rs√°gnak: gyakorta megfordult a Nemzeti K√∂r, majd az Ellenz√©ki K√∂r √∂sszej√∂vetelein. 1848. m√°rcius 15-√©n Vasv√°ri P√°llal √©s J√≥kai M√≥rral egy√ľtt lelkes√≠t√Ķ besz√©det tartott a t√∂megnek, √Ķ √≠rta al√° els√Ķnek a n√©p √°ltal a tan√°cs el√© terjesztett tizenk√©t pontot. M√©g ugyanezen a napon megv√°lasztott√°k a K√∂zcsendi Bizottm√°ny eln√∂k√©√ľl. 1848. j√ļnius 13-√°n kinevezt√©k Pest v√°ros√°nak f√Ķpolg√°rmester√©v√©. 1849-ben, az abszolutizmus idej√©n elmozd√≠tott√°k √°ll√°s√°b√≥l, a szabads√°gharc lever√©s√©t k√∂vet√Ķen h√°rom h√≥napig tartott√°k fogva √öj√©p√ľletben, majd √ļjabb h√°rom havi sz√°m√ľzet√©st kellett Grazban t√∂ltenie. 1850 janu√°rj√°ban engedt√©k haza, amikor a cs√°sz√°ri √©s kir√°lyi hadit√∂rv√©nysz√©k meg√°llap√≠totta, hogy Rottenbiller ellen nincs joga b√Ľnv√°di elj√°r√°st ind√≠tani. Ezut√°n visszavonultan √©lt k√Ķb√°nyai birtok√°n, ahol nemzetgazdas√°gtan √©s francia nyelv tanul√°s√°val foglalatoskodott. 1861-ben ism√©t f√Ķpolg√°rmesterr√© v√°lasztott√°k, n√©h√°ny h√≥nap m√ļlva azonban megint meg kellett v√°lnia √°ll√°s√°t√≥l, melyet csak 1865 szeptember√©ben foglalt el √ļjra. 1864-ben megalap√≠totta az Iparbankot √©s a Takar√©kp√©nzt√°rt. √ē kezdte a f√Ķv√°ros ter√ľlet√©nek felt√∂lt√©s√©t √©s a v√°ros v√≠zm√Ľv√©nek ki√©p√≠t√©s√©t. Az 1867. √©vi tiszt√ļj√≠t√°son m√°r nem indult, visszal√©pett a k√∂zszolg√°latb√≥l. 1868-ban agyv√©rz√©st kapott, ami √°gyba k√©nyszer√≠tette.Link

HozzŠszůlŠsok


#1 | mindannyiunknak - 2015. jķlius 26. 22:53:59
Megint tanultam valamit...
#2 | spartakusz - 2015. jķlius 27. 06:58:45
szevasztok!

én ez nem értem - "lebukott mint rottenbiller..." mondást ismerve - akkor min alapszik - már elfelejtettem!

spari...
#3 | spartakusz - 2015. jķlius 27. 07:01:54
http://www.mmmonl...zelhamosok

megtal√°ltam - tal√°n a fenti linken tal√°lhat√≥ t√ľrt√©nettel keverem - nem tudom.
spari....
#4 | spartakusz - 2015. jķlius 27. 07:08:36
nem reklámozom, mert tudom, hogy zsidó uralja - de érdemes elolvasni pláne a hozzászolásokat - ahol az enyémet is megtalálod ha akarod:

MI √ČRT √ĖR√ĖK A ZSID√ď be linkelt Szesz√°k Gyulab√° √≠r√°sa megint teli tal√°lat benne - √©s az elej√©n

Wie der Wind • 3 napja p√°rbesz√©de

íme:
A FEH√ČR EMBER IRT√ĀSA

https://kuruc.inf...20/146070/

V√©gtelen t√ľrelemmel: id. Kiss L√°szl√≥
#5 | GERRY - 2015. jķlius 27. 08:00:34
spari ... lehet, hogy ez az alapja:

A Zolnay-Zsed√©nyi k√∂nyvben (A r√©gi Budapest a fatty√ļnyelvben, Fekete Sas Kiad√≥, Budapest, 1996) tal√°ltam egy √©rdekess√©get:

"√ćgy halt meg Rottenbiller! (Tr√©f. mond√°s a sok√°ig kever√Ķre). [Rottenbiller Lip√≥t volt polg√°rmester √°ll√≠t√≥lag k√°rtyakever√©s k√∂zben halt meg. /agyv√©rz√©s k√∂vetkezt√©ben/]

B√°rsony Ign√°c ekkor fogta el Aldori doktor ultim√≥j√°t... √©s Sponicer Adolf... nem tudta elfojtani az ilyenkor szok√°sos √©vtizedes mond√°st, hogy √≠gy esett el Rottenbiller (Sz√°nt√≥: √Ėtsz√°zpeng√Ķ 394)."
#6 | GERRY - 2015. jķlius 27. 08:47:45
Egy kicsit részletesebben Hamrákról és a Rottenbiller utcáról - azaz a kreativ gondolkodásért a magyarok nem mentek a szomszédba!

Hamr√°k J√°nos, aki eladta a Rottenbiller utc√°t...
A sz√©lh√°mosok, √°ltal√°ban a b√Ľn√∂z√Ķi rangl√©tra f√∂ls√Ķ r√©sz√©n √°llnak, mivel a nyers er√Ķn t√ļl, √©szre is sz√ľks√©g√ľk van. Egy tehets√©ges sz√©lh√°mos minden f√°rads√°g n√©lk√ľl, tisztess√©ges √ļton is boldogulhatna, ha k√∂nnyelm√Ľs√©ge ilyen √ļtra nem tereln√©. Mert a becs√ľletes emberek k√∂z√∂tt is jobban √©rv√©nyes√ľl az √ľgyes, az eszes. Azt√°n fontos a j√≥ fell√©p√©s √©s hat√°rozotts√°g, √©s persze a vakmer√Ķs√©g...
1909-et √≠rtak. Ferenc J√≥zsef cs√°sz√°r, a Budapesti H√≠rlap tud√≥s√≠t√°sa szerint √©ppen a Boden-tavon haj√≥k√°zott: "a kir√°ly el√Ķsz√∂r a bajororsz√°gi Lindauba haj√≥zott √°t (a Kaiserin Elisabeth g√Ķz√∂s√∂n), ahol f√©nyesen fogadt√°k. √ēfels√©ge, a bajor egyenruh√°t viselte... Azut√°n fels√©ge haj√≥ja tov√°bbment √©s Sv√°jcba haj√≥zott. Itt is f√©nyes fogadtat√°sban volt r√©sze, √ēfels√©ge katon√°san k√∂sz√∂nt a lelkes k√∂z√∂ns√©gnek. A kir√°ly bajor ezred√©nek egyenruh√°j√°t viselte... A haj√≥ ism√©t kik√∂t√∂tt, Friedrichshafenben, amikor is a kir√°ly magyar husz√°rezred√©nek egyenruh√°j√°ban jelent meg, √©s a Szent Istv√°n-rend szalagj√°t viselte. Azt√°n ism√©t √°t√∂lt√∂z√∂tt a kir√°ly √©s w√ľrttembergi ezred√©nek, a Nagykorona szalagrendj√©vel d√≠sz√≠tett, t√°borszernagyi ruh√°j√°t vette fel. A fels√©g elbesz√©lgetett a hat, h√≥feh√©r ruh√°ba √∂lt√∂z√∂tt √©s vir√°gkoszor√ļt √°tny√ļjt√≥ kisl√°nnyal, elb√ļcs√ļzott a megjelent urakt√≥l, majd a haj√≥r√≥l szalonkocsij√°ba sz√°llt, ahol m√°r az osztr√°k test√Ķrezred d√≠szegyenruh√°j√°ban lehetett l√°tni..." A lapok szinte egy sz√≥t sem √≠rtak arr√≥l, hogy mi is t√∂rt√©nt ezeken a l√°togat√°sokon, kir√°ndul√°sokon, √°m pontosan besz√°moltak arr√≥l, milyen ruh√°t viselt √ēfels√©ge a kir√°ly √©s cs√°sz√°r.
A ruha, a c√≠m, a rang mindenn√©l fontosabb volt ebben a korban. Ez adta az √∂tletet, t√∂rt√©net√Ľnk h√Ķs√©nek, ennek a kedves, j√≥ modor√ļ, kit√Ľn√Ķ fell√©p√©s√Ľ fiatalembernek, Hamr√°k J√°nosnak is, (√©s ha az ember ma v√©giggondolja mindazt, amit Hamr√°k elk√∂vetett, sz√≠vesen megbocs√°tja b√Ľneit, annyi √∂tlet, szellemess√©g tal√°lhat√≥ meg mindegyikben... ) Az akkor harminc√©ves fiatalember rendk√≠v√ľl egyszer√Ľ eszk√∂z√∂kkel dolgozott, a tiszti szalagrend h√°zilag elk√©sz√≠tett, kicsiny√≠tett m√°s√°t t√Ľzte gomblyuk√°ba, s evvel a kis dekor√°ci√≥val minden√ľtt megszerezte a kispolg√°rok bizalm√°t. Szinte lest√©k a szav√°t, v√°rt√°k, hogyan lehetn√©nek a szolg√°lat√°ra. Mert a tiszti szalagrend birtokl√°sa rettent√Ķen nagy dolog volt az Osztr√°k-Magyar Monarchi√°ban. A kir√°ly szem√©lyesen adta √°t a kit√ľntetettnek, s az el√Ķtt, aki viselte, fejet kellett hajtani mindenkinek. Nemcsak a t√©nyleges, akt√≠v tiszteknek adom√°nyozt√°k, hanem b√°rkinek, aki "valamilyen nagy tettet vitt v√©ghez √ēfels√©g√©√©rt, a kir√°ly√©rt". S ha √ēfels√©ge, Ferenc J√≥zsef, az Osztr√°k-Magyar Monarchia cs√°sz√°ra √©s kir√°lya Hamr√°k J√°nosnak kiv√©telesen nem saj√°t kez√Ľleg adta √°t a magas kit√ľntet√©st, a hamis tiszti szalagrend √©ppen √ļgy megszerezte az √ľgyes fiatalembernek az el√Ķkel√Ķ urak t√°rsas√°g√°t, mintha jogosan jutott volna hozz√°.
Persze, Hamr√°k nem kezdte mindj√°rt nagyst√≠l√Ľ sz√©lh√°moss√°gokkal. Els√Ķ fell√©p√©sekor m√©g nem viselte a tiszti szalagrendet, de √∂tlete m√°r vakmer√Ķen szellemes, a szemtelens√©ge, magabiztoss√°ga, gyors felfog√≥k√©pess√©ge pedig m√°r a k√©s√Ķbbi sz√©lh√°mos karrierje magasra √≠vel√Ķ p√°ly√°j√°t √≠g√©ri. Mint erre j√≥val k√©s√Ķbbi rend√Ķri vallom√°s√°ban visszaeml√©kezik, az els√Ķ b√Ľncselekm√©nye a k√∂vetkez√Ķk√©ppen j√°tsz√≥dott le.
- Benn j√°rtam a v√°rosh√°z√°n egy alkalommal. T√©tlen√ľl s√©t√°ltam, nem l√©v√©n semmi dolgom, amikor √©szrevettem, hogy az egyik irod√°ban egy nagyon sz√©p, XVII. sz√°zadbeli fali√≥ra f√ľgg a falon. Szemmel l√°that√≥an valami nagy √©rt√©k√Ľ m√Ľkincs lehetett, ez√ľst veretekkel, dallamos csilingel√©ssel negyedkor, f√©lkor, h√°romnegyedkor √©s eg√©szkor. T√∂bbsz√∂r visszat√©rtem az iroda ajtaja el√©, amely egyik tan√°csnok √ļrnak volt a szob√°ja, s l√©v√©n nagy ny√°ri h√Ķs√©g, az ajtaj√°t nyitva tartotta. Ilyenkor meg√°lltam a folyos√≥n √©s hallgattam az √≥ra csilingel√©s√©t. Gondoltam ezt megszerzem magamnak, ha addig √©lek is...
Hamr√°k egy volt iskolat√°rs√°t be√∂lt√∂ztette szerel√Ķruh√°ba, kez√©be nyomott egy l√©tr√°t, azt√°n felsz√≥l√≠totta, hogy k√∂vesse. Mindketten bementek a v√°rosh√°z√°ra, s hat√°rozott l√©ptekkel tartottak a tan√°csnok √ļr szob√°ja fel√©. Az ajt√≥ ez√ļttal csukva volt, odabent ugyanis √©ppen t√°rgyal√°s folyt. Lehettek hatan-nyolcan a szob√°ban, a t√°rgyal√°st a tan√°csos √ļr vezette. Hamr√°k t√©tov√°z√°s n√©lk√ľl bel√©pett. M√∂g√∂tte l√©tr√°val a fiatalember. A tan√°csos n√©mi meglepet√©ssel fordult fel√©je, s nyomban k√©rdezte,
- Mit akar ? Itt t√°rgyal√°s folyik.
- K√©rem, ezt a fali√≥r√°t el kell vinni jav√≠tani... Ezt a megrendel√©st kaptam, ez√©rt j√∂ttem el a seg√©demmel szem√©lyesen, mert √©rtes√≠tettek, hogy az √≥ra nagyobb √©rt√©k√Ľ...
- Igen, igen... De mi√©rt √©ppen most ? Az √≥r√°nak k√ľl√∂nben sincs semmi baja...
- Az ilyen nagy √©rt√©k√Ľ √≥r√°kat id√Ķnk√©nt tiszt√≠tani kell, k√ľl√∂nben t√∂nkremennek...
- Na hál istennek, hogy már itt tartunk... Tavaly elromlott... Két hónapig várhattam, amíg megjavították...
Hamr√°k intett a bar√°tj√°nak, a l√©tr√°t a falhoz t√°masztott√°k, az √≥r√°t √≥vatosan leemelt√©k, s sz√©pen, csendben, nehogy megzavarj√°k a t√°rgyal√°st, kij√∂ttek a szob√°b√≥l. A tan√°csos csak hetek m√ļlva tudta meg, hogy az iparos k√ľlsej√Ľ ember nem √≥r√°smester volt, hanem √∂tletes tolvaj...
Hamr√°k lak√°s√°ban √©vekkel k√©s√Ķbb, els√Ķ elfogat√°sakor megtal√°lt√°k a m√Ľkincs √©rt√©k√Ľ √≥r√°t, a falon...
Ugyancsak Hamr√°k eszelte ki el√Ķsz√∂r a V√°ci utcai keresked√Ķk elleni "iszony√ļ mer√©nyletet", amelyet k√©s√Ķbb m√°sok is megpr√≥b√°ltak ut√°nozni, t√∂bb-kevesebb sikerrel. Ez is m√©g 1909-ben t√∂rt√©nt.
Csod√°latosan s√ľt√∂tt a nap ezen a ny√°ri reggelen... S b√°r a V√°ci utcai f√©nyes √©s el√Ķkel√Ķ √ľzletek csak 10 √≥rakor nyitottak, √°m a szorgalmas keresked√Ķk m√°r kilenc √≥rakor boltjuk ajtaj√°ban √°lldog√°ltak, a szomsz√©d √ľzletek tulajdonosaival besz√©lgettek √ľzletmenetr√Ķl, ad√≥r√≥l, err√Ķl-arr√≥l. A V√°ci utca k√∂zepe t√°j√°n, az orsz√°gszerte ismert Handl-f√©le kalap√ľzlet k√≠n√°lta port√©k√°it.
Az √ľzlet el√Ķtt k√©t munk√°s √°llt meg. Az egyik el√Ķvett egy m√©r√Ķszalagot, egy kr√©t√°t, s letette a f√∂ldre. V√°rtak. N√©h√°ny perc m√ļlva megjelent egy divatosan magas gall√©r√ļ fiatalember is, szivarzseb√©ben vastag ceruza, a kez√©ben k√∂rz√Ķ √©s egy tekercs millim√©terpap√≠r. A gomblyuk√°ban ott vir√≠tott a tiszti szalagrend kicsiny√≠tett m√°sa. A "m√©rn√∂kember" nem volt m√°s, mint Hamr√°k J√°nos. Amikor a bolt el√© √©rt, r√°sz√≥lt a k√©t munk√°sra:
- Kezdhetj√ľk ! H√ļzz√°k ki a szalagot !
√Čs a k√©t munk√°s √©ppen a Handl-f√©le kalap√ľzlet el√Ķtt kezdett m√©ricsk√©lni a k√∂vezeten. Hamr√°k pedig szorgalmasan rajzolgatott a millim√©terpap√≠rra. Nem telt el sok id√Ķ √©s Handl √ļr megjelent a bolt ajtaj√°ban. N√©h√°ny pillanatig figyelte, mit m√Ľvelnek ezek az emberek az √Ķ √ľzlete el√Ķtt, azt√°n odasompolygott a "m√©rn√∂k kin√©z√©s√Ľ" fiatalemberhez (ahogy Hamr√°kot k√©s√Ķbb tan√ļvallom√°s√°ban megjel√∂lte), egy pillanatig a tiszti szalagrenden felejtette a tekintet√©t, azt√°n m√©ly tisztelettel k√©rdezte
- Ha meg nem s√©rtem az urat... honnan tetszettek j√∂nni ? A f√Ķv√°rost√≥l ? A j√°rd√°t fogj√°k jav√≠tani ?
- Nem, uram - v√°laszolta Hamr√°k, an√©lk√ľl, hogy feln√©zett volna a jegyzeteib√Ķl. A munk√°sok ek√∂zben adatokat ki√°ltottak a m√©rn√∂k √ļr fel√©:
- 678... 216... M√©lys√©get is m√©r√ľnk ?
- Mondja m√°r uram, mi k√©sz√ľl itt ?
- Egyel√Ķre semmi... Most csak m√©r√ľnk... Fel kell m√©rn√ľnk a helyet...
- De minek ? - k√≠v√°ncsiskodott tov√°bb a keresked√Ķ, akit minden √©rdekelt, ami az √ľzlete k√∂r√ľl t√∂rt√©nt.
- Mondom, uram, m√©g semmi sem biztos, teh√°t √©n sem mondhatok semmit. Egyel√Ķre k√°r izgulni. M√©r√ľnk...
K√°r izgulni ? Ez sz√∂get √ľt√∂tt Handl √ļr fej√©be.
- Nagyon nagy sz√≠vess√©get tenne, ha el√°ruln√°, mi lesz itt ? - fogta k√∂ny√∂rg√Ķre a keresked√Ķ rossz sejtelmekt√Ķl eltelve.
Hamr√°k k√∂r√ľln√©zett, mintha f√©lne att√≥l, hogy b√°rki is √©szreveheti, amint √©ppen sz√≥t v√°lt a keresked√Ķvel. S amikor a mellett√ľk elhalad√≥ egyetlen j√°r√≥kel√Ķ is tisztess√©ges t√°vols√°gba ker√ľlt, halkan odas√ļgta
- Klozet lesz itt uram, v√°rosi WC ! A k√∂ztisztas√°g megk√∂veteli, ugyeb√°r... M√©gis csak lehetetlen √°llapot, hogy itt, a V√°ci utcai korz√≥n, nincs egy tisztess√©ges hely, ahol a h√∂lgyek √©s urak vizelhetn√©nek... S ez √∂n√∂knek sem lesz rossz, csak ki kell szaladni az √ľzletb√Ķl. Persze m√©g semmi sem biztos, ugyeb√°r, az sok mindent√Ķl f√ľgg, hogy pontosan hova ker√ľl majd, mert hiszen fontos a talajtani min√Ķs√©g, a levezet√©s, √©s a t√∂bbi - hadarta halkan, egy szuszra, s vigy√°zott, hogy a hangja ne legyen t√ļls√°gosan g√ļnyos.
- De dr√°ga uram ! Mi lesz velem ? Ki fog a Handl kalap√ľzletbe bet√©rni, ha √°tj√°rja a h√ļgyszag ? T√∂nkre tesz engem, tisztelt uram ! T√∂nkre megyek !
- √Čn, k√©rem ? Dehogy √©n teszem t√∂nkre ! √Čn csak utas√≠t√°sra j√°rok el ! S mondom, hogy √∂n√∂knek is j√≥ lesz. A szagot meg amennyire csak lehet, elt√ľntetj√ľk. Teljesen persze nem lehet, de h√°t van, aki szereti a k√°tr√°nyszagot is. Meg azt√°n m√©g semmi sem biztos. Egyel√Ķre m√©g csak m√©r√ľnk. Ez nagyon j√≥ hely lenne WC-nek, nem kell t√ļl sokat gyalogolni az uraknak √©s a h√∂lgyeknek... De hogy v√©g√ľl milyen m√©rn√∂ki javaslatot tesz√ľnk a v√°rosnak, az az altalaj min√Ķs√©g√©t√Ķl f√ľgg, a levezet√©sekt√Ķl √©s √≠gy tov√°bb.
H√ľndl √ļr arca feh√©ret √©s v√∂r√∂set j√°tszott, izzadt kegyetlen√ľl, azt√°n, mint aki im√°t rebeg, halkan elsuttogta:
- Nekem sokat meg√©rne, ha egy kicsit arr√©bb ker√ľlne ez a klozet...
- Mit tetszik gondolni, k√©rem ! Kik√©rem magamnak... - felelte Hamr√°k, s elmer√ľlve n√©zte a jegyzeteit.
- Tal√°n, ha betetszene f√°radni az √ľzletembe...
Hamr√°k k√∂r√ľln√©zett, mintha f√©lne valamit√Ķl, azt√°n bel√©pett az √ľzletbe, majd a keresked√Ķvel egy√ľtt elt√Ľnt a h√°ts√≥ irod√°ban. Nem sokkal k√©s√Ķbb, tekint√©lyes √∂sszeggel a zseb√©ben hagyta el az √ľzletet, azt√°n a k√©t munk√°ssal, egy h√°zzal od√©bb mentek, egy poszt√≥√ľzlet el√©. Ugyanazt megcsin√°lt√°k ott is. M√©rtek, sz√°moltak, s a poszt√≥√ľzlet tulajdonosa nemsok√°ra itt is √©rdekl√Ķdni kezdett a m√©ricsk√©l√©s okai fel√Ķl...
Negyed√≥r√°s, halk t√°rsalg√°s a keresked√Ķ √©s Hamr√°k k√∂z√∂tt, s az √∂tletes sz√©lh√°mos megint elt√Ľnt a bolt m√©ly√©n... Nyolc keresked√Ķ p√©nzt√°rc√°j√°t k√∂nny√≠tette meg n√©h√°ny √≥ra leforg√°sa alatt, s b√°r mindegyik tudta a m√°sikr√≥l, hogy fizetett, hiszen a m√©rn√∂k √ļr minden esetben tov√°bbment egy h√°zzal, egyik sem tett bejelent√©st a m√°sik ellen. Sem akkor, sem k√©s√Ķbb. Abban a szent meggy√Ķz√Ķd√Ķsben √©ltek ugyanis, hogy valami borzaszt√≥ dologt√≥l menek√ľltek meg n√©h√°ny ezer aranykorona lefizet√©se r√©v√©n. Pedig sz√≥ sem volt t√∂rv√©nyhat√≥s√°gi bizotts√°gi hat√°rozatr√≥l, meg WC-√©p√≠t√©sr√Ķl, az eg√©szet Hamr√°k eszelte ki, s tulajdonk√©ppen ma sem tudn√°nk a V√°ci utc√°ban lej√°tsz√≥dottakr√≥l, ha ez az √∂tletes sz√©lh√°mos maga nem dicsekszik el vele, j√≥val k√©s√Ķbb a cs√°sz√°ri √©s kir√°lyi detekt√≠vtest√ľlet jeles k√©pvisel√Ķinek.
A "nagy √∂tlet" kivitelez√©s√©nek idej√©n azonban m√©g s√Ľr√Ľ hom√°ly fedte a V√°ci utcai keresked√Ķk titk√°t. √ćgy azt√°n belev√°ghatott egy √ļjabb svindlibe. Fel√∂lt√∂tte legjobb ruh√°j√°t, kit√Ľzte r√° a tiszti szalagrendet, kiment a p√°lyaudvarra, jegyet v√°ltott Sz√©kesfeh√©rv√°rra, majd leutazott a szabad kir√°lyi √©s koron√°z√≥ v√°rosba. Egy ideig t√©tlen√ľl j√°rt-kelt √©s ismerkedett a helyzettel, v√©g√ľl a v√°rosh√°z√°hoz legk√∂zelebb es√Ķ cukr√°szda terasz√°ra √ľlt, limon√°d√©t rendelt, √©s mint akinek semmi dolga, unatkozott. N√©h√°ny nappal kor√°bban olvasta ugyanis a lapokban, hogy Sz√©kesfeh√©rv√°r t√∂rv√©nyhat√≥s√°ga "hat√°rozm√°nyt" hozott, miszerint a piacteret faburkolattal k√≠v√°nja ell√°tni, s √≠gy megsz√ľntetik a nagy sarat. Dics√©rje minden hiv√Ķ l√©lek a gondoskod√≥ v√°rosaty√°kat... Nos, ez√©rt utazott Hamr√°k a koron√°z√≥ v√°rasba. Azt ugyan m√©g nem tudta, hogyan ismerkedik majd √∂ssze a t√∂rv√©nyhat√≥s√°gi bizotts√°g nagy tekint√©ly√Ľ uraival, mindenesetre elsz√°nta mag√°t, hogy √∂tlet√©t megval√≥s√≠tja.
A cukr√°szda terasz√°n m√©g n√©h√°ny hozz√° hasonl√≥ semmittev√Ķ √ľld√∂g√©lt. Hamr√°k figyelmesen b√∂ng√©szte a v√°rosi √ļjs√°got. Egyszer csak felt√Ľnt egy pepitakock√°s, csokornyakkend√Ķs, s√©tap√°lc√°s fiatalember, s le√ľlt a cukr√°szda terasz√°ra. Hangos t√°rsalg√°sba kezdett az unatkoz√≥ fics√ļrokkal. Szavaib√≥l nem volt neh√©z r√°j√∂nni, hogy a pepitakock√°s fiatalember a helyi lap egyik jelesked√Ķ munkat√°rsa, aki √©ppen most j√∂tt a v√°rosh√°z√°r√≥l, ahol a t√∂rv√©nyhat√≥s√°gi bizotts√°g egyv√©gt√©ben arr√≥l vit√°zik, legyen-e sz√≠nh√°za Sz√©kesfeh√©rv√°rnak, avagy sem.
Hamrák merész elhatározással, kissé rossz magyarsággal közbeszólt,
- √Čp√≠teni mostan nem szabad ! T√Ķzsdei krachok v√°rhat√≥k ! √Čn csak j√≥ tan√°csot adni...
A jelenlev√Ķk felkapt√°k a fej√ľket, s kiss√© √©rtetlen√ľl n√©ztek a v√°ratlan k√∂zbesz√≥l√≥ra.
- Mib√Ķl gondolja ? - k√©rdezte minden ir√°nt √©rdekl√Ķd√Ķ arccal az √ļjs√°g√≠r√≥.
- √Čn lenni v√°llalkoz√≥, √©n ezt mind tudni...
- Ilyen j√≥l √©rtes√ľlt ?
- √Čn j√°ratos lenni a t√Ķzsd√©n, ugyan m√©g csak r√∂vid ideje lenni Budapest...
- Kit tisztelhetek az √ļrban ? √Čn P√°lh√°zi J√°nos h√≠rlap√≠r√≥ vagyok ! - csapta √∂ssze a bok√°j√°t a pepitakock√°s.
- Wild Guszt√°v v√°llalkoz√≥ √©s t√Ķzsdeszak√©rt√Ķ - pattant fel Hamr√°k a hely√©r√Ķl, √©s visszabok√°zott. A t√∂bbiek csak ekkor vett√©k √©szre, hogy Wild Guszt√°v, alias Hamr√°k gomblyuk√°ban ott vir√≠t a tiszti szalagrend. A kit√ľntet√©ssel nyomban megszerezte bizalmukat. Sz√©keiket k√∂zelebb h√ļzt√°k Hamr√°k asztal√°hoz.
- Most nem szabad építkezni... A fának ugrik fel az ára, nagyon gyorsan, és ez szép mulatság...
- Hogy tetszett érteni, hogy drága mulatság...?
- Igen, igen, dr√°ga mulats√°g. Most csak haszn√°lt √©p√≠t√Ķanyaggal szabad dolgozni... Tudj√°k milyen nagy butas√°got csin√°lt a maguk t√∂rv√©nyhat√≥s√°ga ? Olvastam az √ļjs√°gban...
A fiatalemberek, valamennyien a v√°rosi aranyifj√ļs√°g k√©pvisel√Ķi, kiss√© √∂sszer√°ncolt√°k a szem√∂ld√∂k√ľket, mert s√©rt√©st √©reztek Wild-Hamr√°k szavaib√≥l.
- Meg is mondom, hogy mi az a butaság... Nem szabad olyan határozatot hozni, hogy a piacot fával fogja beburkolni a városi törvényhatóság. Mondom, hogy ma vagy holnap ugrik a fa.
- √ögy gondolja ? - √©rdekl√Ķd√∂tt egyre ink√°bb az √ļjs√°g√≠r√≥.
- Nem gondolom, hanem tudom. √Čn f√°val is keresked√Ķ vagyok. Az urak hihetnek nekem, mert √©n most mondhatn√°m azt is, hogy vegyenek t√Ķlem f√°t... De nem mondom... Mert dr√°ga lesz... √Čn azt kiv√°rom...
- De h√°t az a fav√°s√°rl√°s √ļgysem megy olyan gyorsan, addig meg lemegy a f√°nak az √°ra...
- Az már ebben az évben nem fog lemenni - válaszolta Hamrák. - A maguk városa meg erre az évre akarja megcsinálni, nemde ?
- Err√Ķl t√©nyleg j√≥ lenne √©rtes√≠teni a polg√°rmester urat... M√°r szaladok is... - mondta a pepitaruh√°s √ļjs√°g√≠r√≥.
- K√°r sietni az √ļrnak, att√≥l nem lesz olcs√≥bb a fa... Haszn√°lt f√°val kell dolgozni... √Čppen most v√°s√°roltam meg egy nagyobb t√©telt, hogy is mondj√°k... √ötburkolatnak... Ugye √≠gy mondj√°k ? De h√°t nem adom tov√°bb, megv√°rom, am√≠g dr√°g√°bb lesz, egy-kett√Ķ nap m√°r csak...
Hamr√°k szavait √ļgy itta mag√°ba az ifj√ļ h√≠rlap√≠r√≥, mint szivacs a vizet. Azt√°n felkapta gombos s√©tabotj√°t, egy hatost dobott az asztalra, s elrohant.
Hamr√°k nyugodtan √ľlt a hely√©n, v√°rta a fejlem√©nyeket. Tudta, hogy a fiatalember a v√°rosaty√°khoz rohan. Tov√°bb t√°rsalgott a t√∂bbiekkel, err√Ķl is, arr√≥l is. Eltelt egy √≥ra, m√°sf√©l √≥ra, semmi. Rosszul sz√°m√≠tott volna ? Az nem lehet. De, √ļgy l√°tszik, le kell mondania arr√≥l, hogy megkeress√©k √Ķt, az √©p√≠t√©si v√°llalkoz√≥t, √©s tan√°csot k√©rjenek t√Ķle a koron√°z√≥ v√°ros k√©pvisel√Ķi. Na, majd m√°sk√©pp... - gondolta. Fizetett, elk√∂sz√∂nt az urakt√≥l, √©s elindult a korz√≥ra. J√≥l sz√°m√≠tott. A d√©lut√°ni korz√≥ Sz√©kesfeh√©rv√°rott is t√°rsadalmi tal√°lkahely volt, √©pp√ļgy, mint a f√Ķv√°rosban. Fel √©s al√° s√©t√°lt, j√≥l megn√©zte a fiatal h√∂lgyeket, s r√∂videsen szembe tal√°lta mag√°t √ļjs√°g√≠r√≥ ismer√Ķs√©vel. A h√≠rlap√≠r√≥ lelkendezve ki√°ltott fel√©je:
- Nah√°t ! Micsoda szerencse ! T√Ľv√© tett√ľk mag√°√©rt a v√°rost !
- K√°r volt, hiszen itt voltam, itt is vagyok !
- Drága uram, a törvényhatósági bizottság egy-két tagja nagyon szeretne önnel elkölteni egy vacsorát...
- √ďh, h√°t nekem csak estig van kij√°r√°som...
- Kimen√Ķje... igy tetszett √©rteni...?
- Igen, igen, az esti vonattal kell visszautaznom Budapestre.
- Olyan fontos ?
- Ja... Reggel √ľzleti t√°rgyal√°saim vannak...
- Messze van m√©g a reggel... Gondoskodom r√≥la, hogy a tisztelt √ļr felker√ľlj√∂n a f√Ķv√°rosba a reggeli √≥r√°kra... Sz√≠ves engedelm√©vel azonban most m√©g egyszer √°tadom a megh√≠v√°st, s ezt nem utas√≠thatja vissza, ha nem akar megs√©rteni, elf√°rad ugye a vacsor√°ra ?
Mi m√°st tehetett volna Hamr√°k ? Elf√°radt a vacsor√°ra. √Ėten √ľltek az asztaln√°l, h√°rom bizotts√°gi tag, a fiatal h√≠rlap√≠r√≥, valamint Wild-Hamr√°k, aki k√©t falat k√Ķz√∂tt meg-megsz√≥lalt. S a t√∂bbiek √ļgy lest√©k a szav√°t, mintha isteni kinyilatkoztat√°sa v√°rn√°nak t√Ķle. S pedig elism√©telte t√Ķmondatokban mindazt, amit az √ļjs√°g√≠r√≥nak m√°r elmondott, megeml√≠tve, hogy van ugyan neki 25 vagonnyi t√©tele haszn√°lt f√°b√≥l, amib√Ķl k√∂r√ľlbel√ľl √∂t vagon kit√Ľn√Ķ t√ľzel√Ķ, 10 vagon viszont √ļtburkol√°sra lenne nagyon alkalmas, azonban ett√Ķl nem v√°lik meg a t√Ķzsdei √°remelked√©sig, k√ľl√∂nben is, ha adn√°, csak egy t√©telben adn√°. Amikor ezt elmondta, √ļgy tett, mintha most m√°r semmi m√°s nem √©rdekeln√©, csup√°n a kiv√°l√≥an √≠zes√≠tett franciasal√°ta, amelyb√Ķl √ļjabb √©s √ļjabb adagot emelt a t√°ny√©rj√°ra.
A h√°rom korosabb bizotts√°gi tag egyre kapacit√°lta, hogyha m√°r ilyen szerencs√©sen alakult a dolog, s ilyen j√≥l megismerkedtek, tegye meg azt a csek√©ly szolg√°latot Sz√©kesfeh√©rv√°r szabad kir√°lyi v√°rosnak, hogy eladja azt a csek√©lyke haszn√°lt √ļtburkolati f√°t. A fiatal √ļjs√°g√≠r√≥ m√©g azt is megkock√°ztatta, hogy felaj√°nlotta, Wild √ļr neve bele ker√ľl a v√°ros aranyk√∂nyv√©be. A bizotts√°gi tagok enn√©l a k√∂nnyelm√Ľ kijelent√©sn√©l kiss√© rosszall√≥an pillantottak a vehemens fiatalemberre, hiszen az aranyk√∂nyv nem j√∂ttment idegenek nev√©nek meg√∂r√∂k√≠t√©s√©re, hanem jeles t√∂rv√©nyhat√≥s√°gi tagok sz√°m√°ra volt fenntartva.
V√©g√ľl is Hamr√°k "belement" az alkuba, s k√∂z√∂lte, hogy 15 napon bel√ľl Sz√©kesfeh√©rv√°rott lesz a teljes sz√°ll√≠tm√°ny.
- A szállítás ab Budapest. Természetesen a városé...
- Hogyne, hogyne ! - mondt√°k majdnem ki√°ltva az √∂r√∂mt√Ķl a v√°rosaty√°k.
- √Čn most p√©nzt nem k√©rni, csup√°n el√Ķleget, mondjuk ezer aranykorona... Felk√©rem az urakat, holnap reggel rendeljenek meg 15 vas√ļti kocsit Budapest-Sz√©kesfeh√©rv√°r, az √°llom√°sig √©n fogok gondoskodni a kisz√°ll√≠t√°sr√≥l. Az ezer koron√°r√≥l nyugt√°t adok, a teljes t√©tel 9000 aranykorona.
Dagadt a t√∂rv√©nyhat√≥s√°gi tagok keble az √∂r√∂mt√Ķl √©s b√ľszkes√©gt√Ķl, hogy ilyen olcs√≥ f√°hoz juttatj√°k a v√°rost, hiszen m√©g az akkori √°rak szerint is j√≥ 6-7000 aranykoron√°t nyertek a speci√°lis √ļtburkol√≥ anyagon. M√°rpedig hatezer aranykorona akkoriban igen nagy p√©nz volt. Hogy vissza ne menjen az alku, nyomban √°t is adt√°k az ezer korona el√Ķleget Hamr√°knak, mert felk√©sz√ľlten j√∂ttek, p√©nzzel felfegyverkezve v√°rt√°k a tal√°lkoz√≥t. Igazol√°st sem k√©rtek t√Ķle, a tiszti szalagrend tiszteletet √©s bizalmat parancsolt.
Kisebb kaliber√Ľ sz√©lh√°mosok megel√©gedtek volna azzal, hogy j√≥ kis tr√ľkkel, egy vonatjegy √°r√°nak √©s n√©h√°ny koron√°nak a befektet√©s√©vel, ezer aranykoron√°hoz jutottak. Nem √≠gy Hamr√°k. √ē folytatta azt, amibe belekezdett.
N√©h√°ny rongyos aranykoron√°val √Ķ nem el√©gedett meg. Ha l√ļd, legyen k√∂v√©r, √Ķ egyszerre vagyont akart.
Reggelre val√≥ban Pestre √©rkezett, Sz√©kesfeh√©rv√°r gondoskodott "j√≥tev√Ķj√©nek" felsz√°ll√≠t√°s√°r√≥l. Hamr√°k els√Ķ dolga volt, hogy embereket ker√≠tsen a munk√°hoz. S munkaer√Ķ volt b√Ķs√©gben, j√≥ n√©h√°ny ezer munkan√©lk√ľli t√©nfergett a f√Ķv√°rosban. Felfogadott 15 embert, azt√°n m√°snapra megrendelte a t√°rszekereket, amelyek a faanyagot majd a vas√ļthoz sz√°ll√≠tj√°k. Az √©jszaka folyam√°n pedig bek√≥borolta a v√°rost, s ellopott n√©h√°ny piros cs√≠koz√°s√ļ, a csatorn√°z√°si m√Ľvek tulajdon√°t k√©pez√Ķ √ļtjelz√Ķ deszk√°t, amellyel m√°r akkoriban is lez√°rtak egy-egy utcar√©szt, ha az √ļttestet vagy a csatorn√°t jav√≠tott√°k. S bizony ez gyakran el√Ķfordult, a korabeli lapok rendre cikkeztek, mi√©rt kell h√≥napokig gidreken-g√∂dr√∂k√∂n √°t bukd√°csolnia a der√©k honpolg√°rnak, s mi√©rt nem lehet az √ļtjav√≠t√°st, csatorna√©p√≠t√©st egy szuszra elint√©zni. A deszk√°kat hazavitte, s otthon sz√©p fekete fest√©kkel r√°festette, hogy "a f√Ķv√°ros t√∂rv√©nyhat√≥s√°ga tulajdona".
M√°snap reggel m√°r kor√°n ott v√°rta a munk√°sokat a mai Baross t√©ren. Emberei fesz√≠t√Ķvasat √©s lap√°tot hoztak magukkal. Hamr√°k √ļgy t√°j√©koztatta √Ķket, hogy megv√°s√°rolta a Rottenbiller utca √ļttest√©nek faburkolat√°t, amelyet most fel kell szedni, √©s a t√°rszekerekre kell rakni. Azt√°n kiadta az utas√≠t√°st, hogy induljanak el a Rottenbiller utc√°hoz a jelz√Ķ deszk√°kkal, z√°rj√°k le mindk√©t v√©g√©n az √ļttestet, s l√°ssanak munk√°hoz. √ē maga pedig sz√©pen elt√Ľnt a v√°ros forgatag√°ban. N√©h√°ny √≥ra m√ļlva azt√°n visszas√©t√°lt a Rottenbiller utc√°ba.
A munka gy√∂ny√∂r√Ľen haladt. A felfogadott munk√°sok, akiknek valamivel t√∂bb b√©rt √≠g√©rt, mint amennyi akkor √°ltal√°ban szok√°sos volt, teljes odaad√°ssal dolgoztak. A kocsik egy ideig v√°rakoztak ugyan a Rottenbiller utca torkolat√°n√°l, de azt√°n mindenki l√°tta, hogy itt valami "hivatalos √ľgyk√∂d√©s" folyik, szedik az √ļtburkolatot, csak√ļgy, mint a v√°ros t√∂bb m√°s hely√©n, √©s m√°s √ļtvonalra terel√Ķd√∂tt a forgalom. √ögyis sok a rendetlens√©g a f√Ķv√°rosban, h√°t most legal√°bb kell√Ķen rendezik - mondt√°k a j√°r√≥kel√Ķk, s m√©lt√°n hihett√©k, hogy mindez a f√Ķv√°ros rendelet√©b√Ķl van √≠gy. S√Ķt, m√©g a munk√°sok is azt hitt√©k... A v√°rosh√°za viszont olyan messze fekszik a Rottenbiller utc√°t√≥l...
Sz√©p nagy csom√≥kban √°llt m√°r a felszedett faburkolat, a sok-sok, huszon√∂t centim√©ter hossz√ļ, t√≠z centi sz√©les √©s magas fakocka, amikor megjelentek a t√°rszekerek. A kocsisok rakni kezdt√©k a faburkolatot a szekerekre, azt√°n a rakom√°nnyal kimentek a vas√ļtra.
Hamr√°k minden este zsebb√Ķl fizette a munk√°sokat, s a szekereket. Tellett az ezer aranykoron√°b√≥l. A Rottenbiller utca pedig egyre csak fogyott. Hamr√°k az eg√©sz √ļtburkolat felszed√©s√©√©rt √©s a vas√ļtig val√≥ kisz√°ll√≠t√°s√©rt nem fizetett ki t√∂bbet 6oo aranykoron√°n√°l. Az utca lak√≥i √∂r√ľltek, √ļj lesz az utc√°juk, nem fogja a konflist annyira r√°zni a n√©hol m√°r igencsak megkopott burkolat, kisebb lesz a zaj. Micsoda gy√∂ny√∂r√Ľs√©g...
Hamr√°k J√°nos is el√©gedett volt. Pomp√°san siker√ľlt minden, a hatodik napon befejez√Ķd√∂tt a munka, majd a sz√°ll√≠tm√°ny is a legnagyobb rendben meg√©rkezett Sz√©kesfeh√©rv√°r szabad kir√°lyi v√°rosba, s n√©h√°ny √≥r√°ra r√° m√°r ott volt a nagy svindler, hogy √°tvegye a kik√∂t√∂tt √∂sszeget.
Egysz√≥val mindenki el√©gedett volt, sok-sok h√©ten √°t. Egyszer azt√°n valakinek felt√Ľnt, hogy t√ļl sok√°ig tart ez az √ļtjav√≠t√°s, a Rottenbiller utca m√©g mindig le van z√°rva. Az illet√Ķ panaszra ment h√°t a f√Ķv√°roshoz. Lassan hangot kapott a panasz a sajt√≥ban is. Teltek a napok, √ļjabb √©s √ļjabb lapok kapcsol√≥dtak be a "Rottenbiller kamp√°nyba", m√≠gnem a f√Ķv√°ros √°tiratot nem juttatott el a napilapokhoz. Ebb√Ķl csup√°n egyetlen mondatot id√©z√ľnk, mert ez is h√Ľen kifejezi az akkori k√∂z√°llapotokat: "√Črtes√≠tj√ľk a tisztelt k√∂z√∂ns√©get, hogy a Rottenbiller utca burkolat√°nak jav√≠t√°sa b√Ľn√∂s hanyags√°g r√©v√©n tarthatott olyan sok√°ig, s az √ļtkarbantart√°si oszt√°ly m√°ris int√©zkedett, hogy a jav√≠t√°si munk√°k a lehet√Ķ legs√ľrg√Ķsebben befejeztessenek. √ötjav√≠t√°si oszt√°ly."
Az int√©zked√©s viszont k√©sett, a jav√≠t√°si munk√°k csak nem akartak befejeztetni. H√°rom h√≥nap m√ļlva jelent meg az els√Ķ sajt√≥k√∂zlem√©ny, amely tudtul adta (a f√Ķv√°ros n√©p√©nek nagy der√ľlts√©g√©re), hogy itt nem is az √ļtjav√≠t√°si oszt√°ly hat√°rozm√°ny√°r√≥l volt sz√≥, hanem egy nagy sz√©lh√°moss√°gr√≥l, s b√°r a rend√Ķrs√©g hajszolja m√°r az √∂tletes tolvajt, az minden jel szerint hetedh√©t orsz√°gon t√ļl j√°r...
Hamr√°k val√≥ban elt√Ľnt a f√Ķv√°rosb√≥l, s csak akkor ker√ľlt rend√Ķrk√©zre, amikor n√©h√°ny √©v m√ļlt√°n az egyik vid√©ki v√°rosban menek√ľlt b√ļr vez√©rk√©nt produk√°lta mag√°t egy utaz√≥ cirkuszban, s az egyik detekt√≠v felsz√≥l√≠t√°s√°ra nem tudta felmutatni igazol√≥ pap√≠rjait, mi szerint √Ķ b√ļr vez√©rk√©nt h√Ķsk√∂d√∂tt az angol birodalom ellen. El√Ķ √°ll√≠tott√°k, azt√°n a cs√°sz√°ri √©s kir√°lyi detekt√≠vtest√ľlet egyik vastag fal√ļ szob√°j√°ban, √©s kivert√©k bel√Ķle az √Ķszinte √©s t√∂redelmes vallom√°st. S akkor Hamr√°kot el√∂nt√∂tte valami b√ľszke dac, folyamatosan tollba mondta mindazt, amit n√©h√°ny √©v alatt elk√∂vetett, bemutatva ezzel, hogyan vezetett orrukn√°l fogva jeles urakat. Persze a sajt√≥ k√∂zz√© tette a b√ľszk√©n dacos vallom√°st, s der√ľlt is rajta az eg√©sz or sz√°g. Nagyap√°ink szurkoltak az √∂tletes sz√©lh√°mosnak, akinek nem csup√°n ahhoz volt b√°tors√°ga, hogy a Rottenbiller utc√°t ellopja, a V√°ci utcai tr√ľkk√∂t v√©gigcsin√°lja, hanem hamis tiszti szalagrenddel mer√©szelt s√©t√°lgatni a f√Ķv√°rosban. Az egyszer√Ľ publikum √ļgy √©rezte, hogy nemcsak a rang √©s c√≠mk√≥rs√°gt√≥l √°thatott √ļri t√°rsadalomnak adott fricsk√°t, hanem, a fens√©ges cs√°sz√°r √©s kir√°ly orr√°ra is koppin tott egyet Hamr√°k J√°nos. S ha figyelembe vessz√ľk, hogy ez id√Ķ t√°jt, Magyarorsz√°gon m√°r igen-igen "unt√°k" a Habsburg-monarchi√°t, meg√©rthetj√ľk azt is, hogy Hamr√°k b√ľntet√Ķt√∂rv√©nyk√∂nyvbe √ľtk√∂z√Ķ tetteit mi√©rt fogadta eln√©z√©ssel a k√∂z√∂ns√©g.
Azt gondoln√° az ember, hogy az ilyen "nagy tr√ľkk√∂ket" csak egyszer lehet els√ľtni. Hamr√°k √∂tlet√©t nem sokkal k√©s√Ķbb 1912-ben Horv√°th Menyus adapt√°lta, √©s √ļjra kivitelezte. Olvasta az √ļjs√°gokban, hogy Nagyv√°radon fel akarj√°k √ļj√≠tani a k√∂zvil√°g√≠t√°st. Az ottani polg√°rmesteri hivatalban Menyus 1000 db l√°mpavas elad√°s√°ra k√∂t√∂tt szerz√Ķd√©st, kedvez√Ķ √°ron, √©s szint√©n vett fel el√Ķleget. 120 munk√°ssal szereltette le a keskeny budai utc√°kban minden m√°sodik l√°mpaoszlopot. A l√°mpagy√ļjtogat√≥k jelentett√©k m√°snap reggel a hi√°nyt, de a f√Ķn√∂keik legyintettek, "biztosan a f√Ķv√°ros cser√©li korszer√Ľbbre..."
#7 | Gutai Zub - 2015. jķlius 27. 10:42:07
Rotten Biller

Sokat mondó már a név is:

rotten = rohadt, korrupt (√°tv)
biller = számlázó, behajtó

gutai angol-magyar ért............
#8 | spartakusz - 2015. jķlius 27. 11:01:19
K√∂sz GERRY - hogy b√Ķv√≠tetted - tekintettel, hogy j√≥ a kreativit√°sod - egyszer egy versemre j√≥ reag√°lt√°l - √≠rd le k√©rlek az ut√≥kornak m√©g ezt is fel√ľlm√ļl√≥ legnagyobb sz√©lh√°moss√°got amit egy eg√©sz orsz√°g beszopott - a DEVIZA CSAL√ĀS √ľgyre gondolok - √©s ez √ČLES √öGY de nem baj - tal√°n a sok balga magyar √∂sszefog keser√Ľ mosollyal a sz√°j√°n, hogy becsapt√°k deviz√°ban sz√°moltak amikor forintot kaptak meg√©rt√©se ut√°n...
végtelen töredelemmel id. Kiss László

ui: hogy - hogyan k√©pzelem - egy "fikt√≠v"t√∂rt√©net le√≠r√°sa - ami nem is az, mert minden hol √©s kivel hasonl√≥an t√∂rt√©nt - / ne hogy m√°r forintalap√ļ hitelt vegy√©l fel - amikor a Sv√°jci alap√ļ csak 8 % a forint meg dupl√°ja - ahogy kezd√Ķd√∂tt a beetet√©s / p√©ld√°ul....
#9 | GERRY - 2015. jķlius 27. 13:49:19
Gutai - engem a Lipót ami zavar!
Hogy élhet egy férfi Lipót keresztnévvel???

...√©n r√∂gt√∂n Liptai-ra v√°ltoztatn√°m! :@A t√ļr√≥ba!

..................
A budapesti Rottenbiller utca: https://hu.wikipe...iller_utca - az utcan√©v gy√°rt√≥knak se tetszhetett a Lip√≥t, mert lefelejtett√©k(, gondolom nem v√©letlen√ľl!):D

HozzŠszůlŠs kŁldťse


HozzŠszůlŠs kŁldťsťhez be kell jelentkezni.