Navigáció
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
Üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
Az egyetlen módja a világ megváltoztatásának.
A problémák bonyolultnak, szinte megoldhatatlannak tûnnek. Valójában a világ legtöbb problémáját egy gyerek képes lenne megoldani. Nem a bonyolultság az akadály, hanem az érdek, ami hasznot húz a fennálló nehézségbõl.
A közelmĂşltban az egyik tĂ©vĂ©csatornán kĂ©t magyar biztonságpolitikai szakĂ©rtõ, NĂłgrádi György Ă©s Tálas PĂ©ter vitáztak a menekĂĽlt-kĂ©rdĂ©srõl. NĂ©zeteltĂ©rĂ©sĂĽk oka abban állt, hogy egyikĂĽk gazdasági, másikuk emberi oldalrĂłl közelĂtette meg a kĂ©rdĂ©st.
NĂłgrádi György szerint a határzár a megoldás, aminek sikeressĂ©gĂ©re pĂ©ldákat hozott fel: a zár mindenhol mĂ»ködött, az egyik országban a felĂ©pĂtett kerĂtĂ©s a beáramlĂł menekĂĽltek számát 94 százalĂ©kkal visszaszorĂtotta.
Tálas PĂ©ter szerint a határzár nem megoldás, mert a menekĂĽltek folyamatosan jönnek, ha az egyik országba nem jutnak be, mennek a másikba; az EurĂłpai UniĂł egy közössĂ©g, a tagállamok nem követhetik a „dögöljön meg a szomszĂ©d tehene”-politikát. Szerinte egysĂ©ges álláspontot kell kialakĂtani, közössĂ©gi megoldásra van szĂĽksĂ©g, a menekĂĽlt-kĂ©rdĂ©st pedig ott kell kezelni, ahol az kialakul, pĂ©ldául SzĂriában.
Nógrádi realista, Tálas idealista.
Vajon melyikük elképzelései hoznának valós megoldást?
Vajon melyikük elképzelései valósulnak meg?
Vezetõk Ă©s irányĂtĂłk
Gondoljuk végig, vezessük le: hogyan tudnánk mi magunk változást hozni a világba?
Érzelmektõl tĂşlfĂ»tötten rávághatjuk, hogy a legtöbb ember gyáva, nem hajlandĂł feláldozni mindent, nem hajlandĂł vállalni az Ă©letfogytig tartĂł börtönbĂĽntetĂ©st, nem hajlandĂł meghalni azĂ©rt, hogy a közössĂ©gnek jobb legyen. Mondhatjuk, hogy a legtöbb ember önzõ, Ă©s nem akarja meghozni a vĂ©gsõ áldozatot a világĂ©rt – õszintĂ©bben megfogalmazva: Ă©rtĂĽnk.
Azt várjuk, hogy majd valahonnan elõjönnek valamiféle aktivisták, akik kimennek az utcára, konfrontálódnak a hatalommal, küzdenek, meghalnak, és a mi életünk ettõl jobb lesz. Persze, az egész folyamat úgy zajlana le, hogy az számunkra nem jár kellemetlenséggel, nem érinti a hétköznapjainkat, nem lesz áramkimaradás, fennakadás az ellátó hálózatokban, nem marad el a kedvenc sorozatunk, és nem lesznek dugók sem, mert az már túlzás lenne.
A rossz hĂr az, hogy a forradalmak, a felkelĂ©sek, a puccsok, a tĂĽntetĂ©sek, a sztrájkok nem hoznak változást a rendszerben. Nincs pĂ©lda erre a törtĂ©nelemben. A rendszer szempontjábĂłl ezek mindegyike a lĂ©nyegtelen.
Ha valaki elmĂ©lyed abban, hogy milyen ember volt Lenin, azt fogja találni, hogy egy elkĂ©pesztõ figura, zseni a maga mĂłdján, páratlan mĂ»veltsĂ©ggel Ă©s szĂłnoki kĂ©pessĂ©gekkel. Egyik vezĂ©ralakja a fennállĂł politikai rendszer megdöntĂ©sĂ©nek. ElkĂ©pesztõ mĂ©retĂ» embertömegek haltak meg, tĂ©rdig gázoltak a vĂ©rben. Mi változott a neveken kĂvĂĽl?
Robespierre hasonlĂł törtĂ©nelmi alak, kiválĂł adottságokkal, ideolĂłgus Ă©s vezetõ, akiĂ©rt a nĂ©p fegyvert ragadott, amikor a kormánya fellázadt ellene. Egyik vezĂ©ralakja volt a fennállĂł politikai rend megdöntĂ©sĂ©nek. Megszámlálhatatlan mennyisĂ©gĂ» halott, az utcákon patakokban folyt a vĂ©r. Mi változott a neveken kĂvĂĽl?
Rengeteg példát hozhatnánk fel: jött az új vezetés, szétverték a régi rendet, ömlött a vér, és az új vezetés végül nem bizonyult jobbnak, nem bizonyult másnak.
Csak a nevek változtak, minden más ugyanaz maradt. A figurák jönnek-mennek, és a lényeg nem változik soha.
A rendszer Ăşgy lett kitalálva, hogy ami a felszĂnen zajlik, az ne hozzon lĂ©nyegi változást. Az erõszak nem hoz változást, a zavargások, az általános polgári engedetlensĂ©g nem hoz eredmĂ©nyt.
Ennek kĂ©t oka van. Az egyik az, hogy a valĂłdi irányĂtĂłk nem a bársonyszĂ©kben ĂĽlnek, nem a porondon állnak, nem a hordĂł tetejĂ©n szĂłnokolnak, nem ismerjĂĽk a nevĂĽket Ă©s az arcukat. Az árnyĂ©kban Ă©lnek, a trĂłn mögött, a reflektorok fĂ©nykörĂ©n kĂvĂĽl, Ă©s Ă©szrevĂ©tlenĂĽl mozgatják a szálakat.
A másik ok az, hogy a vezetõk minden korszakban, a világ minden táján, ugyanúgy vezettek. A hangsúlyok lehettek mások, de a vezetés módszertana változatlanul ugyanolyan. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy mindannyian ugyanabból a tananyagból tanultak vezetni.
Az eszközök
Tömegmegmozdulások, társadalmi kezdeményezések nem fognak változást hozni, mert ha hagyják, akkor nem veszélyes a rendszerre nézve, ha pedig veszélyes, akkor beavatkoznak.
Elõrántanak egy-két törvényt, vagy gyorsan összedobnak és elfogadtatnak egy-két újat, hivatkoznak valamiféle homályos titkosszolgálati információra, vagy szociológiai felmérésre, és szétcsapnak.
Megy a rohamrendõrsĂ©g, vĂzágyĂşk, gumilövedĂ©kek, szĂ©tvert, magvakĂtott emberek, a tetteseket pedig soha nem vonják felelõssĂ©gre.
A változást sĂĽrgetõk közĂĽl nĂ©hányat bebörtönöznek: kirakatper, Ă©letfogytiglani, vagy sok Ă©vtizedes ĂtĂ©letek, Ă©s máris mindenki tudja, mit kockáztat, ha pattog.
VĂ©gsõ esetben elõjön a maoi elv: „Ă–lj meg egyet, megfĂ©lemlĂtesz ezret”. Az arányok persze sokkal rosszabbak ennĂ©l, de az elv nagyon mĂ»ködõkĂ©pes. Ha kell, a tömegbe lövetnek, aztán az egĂ©szet egy szĂłnoklattal elkenik, Ă©s a felelõsöket soha mĂ©g csak azonosĂtani sem fogják.
Az autoimmun betegsĂ©g olyan kĂłr, amiben az immunrendszer a test ellen fordul. A társadalom a test, mi vagyunk benne a sejtek, a rendõrsĂ©g, a hĂrszerzĂ©s Ă©s a hadsereg az immunrendszer – ami a test ellen fordult. A társadalom autoimmun betegsĂ©gben szenved.
Nem nagy mutatvány ez. Az emberek sokfĂ©le hajlammal rendelkeznek, elĂ©g kiválogatni az erõszakosabb fajtát, Ă©s felkĂnálni neki a lehetõsĂ©get: ha parancsra erõszakos, soha senki nem bĂĽnteti majd meg. Ennyi az egĂ©sz.
Rendszer
A rendszer egy központilag irányĂtott, rejtett hálĂłzat, amely kĂ©zben tartja a világot. Egyesek szerint lĂ©tezik, mások szerint lehetetlen, hogy legyen.
Akik elfogadják a létezését, abból indulnak ki, hogy a megfigyelhetõ állapotokat nem lehet megmagyarázni a látható folyamatokkal, tehát léteznie kell még valaminek, továbbá az emberi közösségeknek megvan az a sajátossága, hogy hierarchia alakul ki bennük, még akkor is, ha ez nincs kijelentve. Mindig van alá-fölérendeltség.
Akik azon az állásponton vannak, hogy a rendszer nem lĂ©tezik, arra hivatkoznak, hogy egy alacsony lĂ©tszámĂş csoport kĂ©ptelen lenne irányĂtani a világot, mert annyi a változĂł, annyi az alkotĂłelem, hogy azt nem lehet kĂ©zben tartani. HĂ©tmilliárd ember megfigyelĂ©sĂ©hez kellene ötszázmilliĂł kĂ©m, akiket szintĂ©n figyelni kellene, a figyelõket is figyelni kellene, meg azok figyelõit is, Ă©s ezek mĂ©g csak a kĂ©mek.
A trükk az, hogy a rendszernek nem a világot kell kézben tartania, vagy megfigyelnie, hanem csak azt az egy vagy két területet, amitõl a léte függ. A többi meg mindegy.
Ha van egy börtönĂĽnk, ahol 10 ezer rabot kell õriznĂĽnk, hatalmas apparátusra van szĂĽksĂ©gĂĽnk. Lehallgatni minden zárkát, minden folyosĂłt, minden helyisĂ©get, a rögzĂtett anyagokat folyamatosan kielemezni, ha szĂĽksĂ©ges, tervet kidolgozni a beavatkozásra Ă©s beavatkozni; besĂşgĂłhálĂłzatot felállĂtani Ă©s mozgásban tartani, a besĂşgĂłkat ellenõrizni; manipulálni a rabtársadalmat, a rabok minden percĂ©t felĂĽgyelni, Ă©jjel-nappal kĂ©szen állni a szökĂ©sek Ă©s a lázadások leverĂ©sĂ©re, Ă©s Ăgy tovább. Mindehhez hatalmas apparátus szĂĽksĂ©ges.
De mi van akkor, ha azt mondjuk, hogy a börtönnek van egy nagyon konkrĂ©t cĂ©lja? Legyen a cĂ©l: bent tartani a rabokat a falakon belĂĽl. Ha ez a cĂ©l, Ă©s nincs több cĂ©l, csak ez az egy, elkezdhetjĂĽk kilistázni, hogy mi az, ami fontos, Ă©s mi az, ami lĂ©nyegtelen a cĂ©lunk szempontjábĂłl. Most már nincs szĂĽksĂ©g annyi emberre, mert nincs annyi feladat: nem kell mindent figyelni, mindent irányĂtani. Ha van elĂ©g pĂ©nzĂĽnk, rendelkezĂĽnk a megfelelõ jogosultságokkal, azaz a cĂ©l Ă©rdekĂ©ben azt teszĂĽnk, amit csak akarunk, akkor esetleg Ă©pĂtĂĽnk egy kĂ©tszáz mĂ©ter mĂ©ly vermet, az alján lesznek a rabok, a falakban 10 ezer Volt áram, a felszĂn zárva, az egyetlen kijáratot meg lövĂ©szek, vagy robotágyuk vĂ©dik. Ehhez hány ember kell? TĂz? Ă–t? Egy? Nulla?
A rendszernek van 1 konkrĂ©t cĂ©lja, Ă©s csak azzal törõdik, hogy az a cĂ©l valĂłság legyen, minden mást teljesen figyelmen kĂvĂĽl hagy. Mivel felette áll a világnak, nem kötik szabályok, törvĂ©nyek, engedĂ©lyek, etika, erkölcs, tetszõleges eszközöket használhat, Ă©s anyagi korlátai sincsenek. Mivel a cĂ©lja nagyon pontosan meg van határozva, nagyon pontosan látja, hogy a cĂ©l megvalĂłsulásának mik a feltĂ©telei, Ă©s csak ezeket a feltĂ©teleket tartja kĂ©zben, mást nem.
Ha az a célja, hogy mondvacsinált problémákkal és mesterséges konfliktusokkal lefoglalja az emberiség figyelmét, érdeklõdését és energiáit, akkor mit kell ehhez kézben tartania?
Az ember a hardver, a hite a szoftver, ami mĂ»ködteti a hardvert. Aki a szoftvereket kĂ©szĂti, az a világ ura. Más szĂłval: aki az embernek hitrendszereket ad, az a világ ura.
Nem csak gyártósorokat és informatikai rendszereket lehet automatizálni, hanem embereket is. Szoftver kérdése.
A kritikus tömeg ábrándja
Hogyan jön lĂ©tre egy vállalkozás? Jön valaki, aki dolgozna valamit, aztán mĂ©g valaki, majd megint valaki, Ă©s amikor már elegen lesznek, akkor jön egy Ăşjabb ember, Ă©s az Ă©lĂĽkre áll? Nem, máskĂ©ppen törtĂ©nik, pontosan fordĂtva. Elõször a vezetõ van meg, aki felĂ©pĂti a cĂ©get, Ă©s feltölti a munkaköröket. Minden felĂĽlrõl szervezõdik, a kisvállalkozások Ă©s a társadalmak is.
A társadalom felĂĽlrõl szervezõdik, a változások felĂĽlrõl indulnak el, Ă©s soha nem alulrĂłl. HiĂş ábránd, hogy egy civil kezdemĂ©nyezĂ©s változást hoz majd a világban, hiszen, ahogyan azt korábban már kitárgyaltuk: az összes eszköz azok rendelkezĂ©sĂ©re áll, akik irányĂtanak.
Nincs semmifĂ©le kritikus tömeg, amit ha elĂ©rĂĽnk, megváltozik a társadalom. Mitõl változna meg? AttĂłl, hogy mindenki pozitĂvan gondolkodik, vagy hisz a tĂşlvilágban, vagy imádkozik, vagy mindenkit szeret, vagy a mást hazudĂł pártra szavaz? Mi változna ettõl? Hogyan tesznek szert ezáltal arra a hatalomra, ami dacolni tud az irányĂtĂłk kezĂ©ben lĂ©võ eszközökkel?
Ha Magyarországon hárommillió ember kimenne az utcára tüntetni az épp aktuális kormány ellen, akkor a kormány ettõl elmenne? Miért menne el? Hogyan hatna rá egy felvonulás? Hogyan tenne ez kárt benne?
Ahogyan tényleg megváltozhatna a világ
RengetegfĂ©le elkĂ©pzelĂ©srõl olvastam Ă©s hallottam már, sokban Ă©n is hittem Ă©letem egyes szakaszaiban. Ma már egyikben sem tudok hinni, mindegyiket dĂ©libábnak látom. MĂ©g azokat is, amik, ha Ă©rvĂ©nyre jutnának, tĂ©nyleg egy jobb világot csinálnának, de hatalom hĂján soha nem fognak eljutni oda, hogy ez kiderĂĽljön.
Csupán egyetlen lehetõsĂ©get látok arra, hogy a világ megváltozzon. A rendszer összeomolhat egy rövid idõre, Ă©s átmeneti hatalmi vákuum keletkezik. Ha valĂłban vannak csoportok, amik ezt kĂ©pesek lesznek kihasználni, a civilizáciĂł elindulhatna egy másik irányba. Persze, valĂłszĂnĂ»leg a jelenlegi irányĂtĂłk tĂ©rnĂ©nek vissza a mostani pozĂciĂłikba, hiszen Ăşgy is van már gyakorlatuk, Ă©s igazodva az Ăşj helyzethez, folytatnák, amit addig. De lenne egy átmeneti idõszak, talán nĂ©hány Ă©v, amikor a rendszer romokban hever.
Jelenleg van egy réteg, amely leszakadt a társadalomról. Ez a réteg kutatókból áll, akik a géntechnológia, a biotechnológia, a bioinformatika, az elektrobiológia, a mezõbiológia, a nanotechnológia, a robotika és a kibernetika élenjáró kutatói. Ezeken a területeken olyan messzire jutottak, hogy már senki sem érti õket.
A politikusok Ă©s a gazdaság kulcsfigurái nem Ă©rtik, mirõl beszĂ©lnek, mirõl Ărnak, mi mit jelent. EzĂ©rt felkĂ©rnek nĂ©hány tudĂłst, hogy fordĂtsák le a számukra. Ilyenkor jellegzetesen professzorokat kĂ©rnek fel a munkára, akik vĂ©lemĂ©nyezik az eredmĂ©nyeket, teĂłriákat, felfedezĂ©seket. A gond az, hogy a professzorok sem Ă©rtik.
Szokásos esetben az törtĂ©nik, hogy miután egy szakterĂĽlet Ă©lenjárĂł kutatĂłi között általános beszĂ©dtĂ©mává válik valami, 1-3 Ă©v, mire megjelenik az elsõ publikáciĂł. Innentõl 5-7 Ă©v, mire a szakmában általánosan elkezdenek beszĂ©lni rĂłla. Innentõl 10-30 Ă©v, mire bekerĂĽl a tankönyvekbe, amibõl a professzorok tanĂtanak.
Ez a szokásos út, és ennyi ideig tart.
A kevĂ©sbĂ© szokásos Ăşt az, amikor az irányĂtĂłk nem engedik elterjedni a felfedezĂ©st, hanem megtartják maguknak.
Vagy amikor a kutatók senkivel nem osztják meg az eredményeiket.
Hiába a lehallgatás, hiába a megfigyelĂ©s, ha egyszer senki sem Ă©rti, mirõl van szĂł. Sem a vezetõk, sem az irányĂtĂłk.
Létre fog jönni, vagy már létrejött egy olyan technológiai elit, amit már senki sem tud követni, senki sem tud megérteni.
Aztán egyszer csak ez a technológiai elit bedob valamit a világba. Valamit, amire a világ nincs felkészülve, de ami mindenkinek kell. Ingyen. Szabadon használhatóan.
Ekkor átmenetileg a rendszer összeomlik, mert elveszti a hitelét, mert valami más annyira fontossá válik.
Nézzünk egy példát:
SzĂ©p lassan piacra kerĂĽl három Ăşj anyag, valami, ami ártatlannak tĂ»nik a rendszer számára. Elterjednek az egĂ©sz világon. Ăšj Ă©dessĂ©g, Ăşj ital, Ăşj ĂzesĂtõszer, bármi. Majd valaki elõáll azzal, hogy ha ezt a hármat az adott mĂłdon használod fel, visszaáll a test eredeti regeneráciĂłs állapota. Ez azt jelenti, hogy bármennyi idõs is valaki, hĂşsz lesz megint. TĂ©nyleg, kĂvĂĽl-belĂĽl. Nem eltĂ»nik kĂ©t ránca, vagy fittebbnek meg ĂĽdĂ©bbnek Ă©rzi magát, hanem tĂ©nylegesen megváltozik az Ă©letkora. Az eredmĂ©ny rendkĂvĂĽl látványos, nem lehet fĂ©lremagyarázni.
Mire az irányĂtĂłk felfogják, hogy nem a szokásos neten keringõ baromság, hanem igaz, már vĂ©ge az egĂ©sznek.
Ez egy lehetõség azok közül, amikkel elõállhatnak. Vannak ennél sokkal rosszabbak is, amik azáltal rombolják le a rendszert, hogy minden mást is lerombolnak.
Az egĂ©szen biztos, hogy a pĂ©ldában emlĂtettnĂ©l jelentĂ©ktelenebb technolĂłgia nem hoz változást.
A történelem tanúsága szerint 40, 80 és 130 éves idõszakok vannak, ennyi idõnként változik meg a világ arculata, és minden esetben valamilyen találmány vagy felfedezés következtében. A legújabb 40 éves korszak 2008-ban kezdõdött.
Rövidesen történni fog valami.
Megjegyzések
Van egy rövid Ărás, amibõl további informáciĂłkat kaphattok a fentebb emlĂtett technolĂłgiai Ă©s társadalmi idõciklusokrĂłl. A cĂme: HosszĂştávĂş idõsorok.
Itt olvashatjátok:
http://duncanshelley.com/a_vilag/hosszutavu-idosorok/
Van egy könyv, amely beavat az irányĂtĂłk gondolkodásának a logikájába. Bár azt nem tartalmazza, hogyan tudjuk mi magunk megváltoztatni a világot, azt igen, hogyan tudjuk elĂ©rni, hogy a rendszer ne uralkodjon az Ă©letĂĽnk felett. A cĂme: Az igazság pillanata.
Itt találjátok:
http://brookskiado.hu/termek/duncan-shelley-az-igazsag-napja
Természetesen, ha van véleményetek a cikkrõl, vagy attól eltérõ állásponton vagytok, nyugodtan fejtsétek ki.
A közelmĂşltban az egyik tĂ©vĂ©csatornán kĂ©t magyar biztonságpolitikai szakĂ©rtõ, NĂłgrádi György Ă©s Tálas PĂ©ter vitáztak a menekĂĽlt-kĂ©rdĂ©srõl. NĂ©zeteltĂ©rĂ©sĂĽk oka abban állt, hogy egyikĂĽk gazdasági, másikuk emberi oldalrĂłl közelĂtette meg a kĂ©rdĂ©st.
NĂłgrádi György szerint a határzár a megoldás, aminek sikeressĂ©gĂ©re pĂ©ldákat hozott fel: a zár mindenhol mĂ»ködött, az egyik országban a felĂ©pĂtett kerĂtĂ©s a beáramlĂł menekĂĽltek számát 94 százalĂ©kkal visszaszorĂtotta.
Tálas PĂ©ter szerint a határzár nem megoldás, mert a menekĂĽltek folyamatosan jönnek, ha az egyik országba nem jutnak be, mennek a másikba; az EurĂłpai UniĂł egy közössĂ©g, a tagállamok nem követhetik a „dögöljön meg a szomszĂ©d tehene”-politikát. Szerinte egysĂ©ges álláspontot kell kialakĂtani, közössĂ©gi megoldásra van szĂĽksĂ©g, a menekĂĽlt-kĂ©rdĂ©st pedig ott kell kezelni, ahol az kialakul, pĂ©ldául SzĂriában.
Nógrádi realista, Tálas idealista.
Vajon melyikük elképzelései hoznának valós megoldást?
Vajon melyikük elképzelései valósulnak meg?
Vezetõk Ă©s irányĂtĂłk
Gondoljuk végig, vezessük le: hogyan tudnánk mi magunk változást hozni a világba?
Érzelmektõl tĂşlfĂ»tötten rávághatjuk, hogy a legtöbb ember gyáva, nem hajlandĂł feláldozni mindent, nem hajlandĂł vállalni az Ă©letfogytig tartĂł börtönbĂĽntetĂ©st, nem hajlandĂł meghalni azĂ©rt, hogy a közössĂ©gnek jobb legyen. Mondhatjuk, hogy a legtöbb ember önzõ, Ă©s nem akarja meghozni a vĂ©gsõ áldozatot a világĂ©rt – õszintĂ©bben megfogalmazva: Ă©rtĂĽnk.
Azt várjuk, hogy majd valahonnan elõjönnek valamiféle aktivisták, akik kimennek az utcára, konfrontálódnak a hatalommal, küzdenek, meghalnak, és a mi életünk ettõl jobb lesz. Persze, az egész folyamat úgy zajlana le, hogy az számunkra nem jár kellemetlenséggel, nem érinti a hétköznapjainkat, nem lesz áramkimaradás, fennakadás az ellátó hálózatokban, nem marad el a kedvenc sorozatunk, és nem lesznek dugók sem, mert az már túlzás lenne.
A rossz hĂr az, hogy a forradalmak, a felkelĂ©sek, a puccsok, a tĂĽntetĂ©sek, a sztrájkok nem hoznak változást a rendszerben. Nincs pĂ©lda erre a törtĂ©nelemben. A rendszer szempontjábĂłl ezek mindegyike a lĂ©nyegtelen.
Ha valaki elmĂ©lyed abban, hogy milyen ember volt Lenin, azt fogja találni, hogy egy elkĂ©pesztõ figura, zseni a maga mĂłdján, páratlan mĂ»veltsĂ©ggel Ă©s szĂłnoki kĂ©pessĂ©gekkel. Egyik vezĂ©ralakja a fennállĂł politikai rendszer megdöntĂ©sĂ©nek. ElkĂ©pesztõ mĂ©retĂ» embertömegek haltak meg, tĂ©rdig gázoltak a vĂ©rben. Mi változott a neveken kĂvĂĽl?
Robespierre hasonlĂł törtĂ©nelmi alak, kiválĂł adottságokkal, ideolĂłgus Ă©s vezetõ, akiĂ©rt a nĂ©p fegyvert ragadott, amikor a kormánya fellázadt ellene. Egyik vezĂ©ralakja volt a fennállĂł politikai rend megdöntĂ©sĂ©nek. Megszámlálhatatlan mennyisĂ©gĂ» halott, az utcákon patakokban folyt a vĂ©r. Mi változott a neveken kĂvĂĽl?
Rengeteg példát hozhatnánk fel: jött az új vezetés, szétverték a régi rendet, ömlött a vér, és az új vezetés végül nem bizonyult jobbnak, nem bizonyult másnak.
Csak a nevek változtak, minden más ugyanaz maradt. A figurák jönnek-mennek, és a lényeg nem változik soha.
A rendszer Ăşgy lett kitalálva, hogy ami a felszĂnen zajlik, az ne hozzon lĂ©nyegi változást. Az erõszak nem hoz változást, a zavargások, az általános polgári engedetlensĂ©g nem hoz eredmĂ©nyt.
Ennek kĂ©t oka van. Az egyik az, hogy a valĂłdi irányĂtĂłk nem a bársonyszĂ©kben ĂĽlnek, nem a porondon állnak, nem a hordĂł tetejĂ©n szĂłnokolnak, nem ismerjĂĽk a nevĂĽket Ă©s az arcukat. Az árnyĂ©kban Ă©lnek, a trĂłn mögött, a reflektorok fĂ©nykörĂ©n kĂvĂĽl, Ă©s Ă©szrevĂ©tlenĂĽl mozgatják a szálakat.
A másik ok az, hogy a vezetõk minden korszakban, a világ minden táján, ugyanúgy vezettek. A hangsúlyok lehettek mások, de a vezetés módszertana változatlanul ugyanolyan. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy mindannyian ugyanabból a tananyagból tanultak vezetni.
Az eszközök
Tömegmegmozdulások, társadalmi kezdeményezések nem fognak változást hozni, mert ha hagyják, akkor nem veszélyes a rendszerre nézve, ha pedig veszélyes, akkor beavatkoznak.
Elõrántanak egy-két törvényt, vagy gyorsan összedobnak és elfogadtatnak egy-két újat, hivatkoznak valamiféle homályos titkosszolgálati információra, vagy szociológiai felmérésre, és szétcsapnak.
Megy a rohamrendõrsĂ©g, vĂzágyĂşk, gumilövedĂ©kek, szĂ©tvert, magvakĂtott emberek, a tetteseket pedig soha nem vonják felelõssĂ©gre.
A változást sĂĽrgetõk közĂĽl nĂ©hányat bebörtönöznek: kirakatper, Ă©letfogytiglani, vagy sok Ă©vtizedes ĂtĂ©letek, Ă©s máris mindenki tudja, mit kockáztat, ha pattog.
VĂ©gsõ esetben elõjön a maoi elv: „Ă–lj meg egyet, megfĂ©lemlĂtesz ezret”. Az arányok persze sokkal rosszabbak ennĂ©l, de az elv nagyon mĂ»ködõkĂ©pes. Ha kell, a tömegbe lövetnek, aztán az egĂ©szet egy szĂłnoklattal elkenik, Ă©s a felelõsöket soha mĂ©g csak azonosĂtani sem fogják.
Az autoimmun betegsĂ©g olyan kĂłr, amiben az immunrendszer a test ellen fordul. A társadalom a test, mi vagyunk benne a sejtek, a rendõrsĂ©g, a hĂrszerzĂ©s Ă©s a hadsereg az immunrendszer – ami a test ellen fordult. A társadalom autoimmun betegsĂ©gben szenved.
Nem nagy mutatvány ez. Az emberek sokfĂ©le hajlammal rendelkeznek, elĂ©g kiválogatni az erõszakosabb fajtát, Ă©s felkĂnálni neki a lehetõsĂ©get: ha parancsra erõszakos, soha senki nem bĂĽnteti majd meg. Ennyi az egĂ©sz.
Rendszer
A rendszer egy központilag irányĂtott, rejtett hálĂłzat, amely kĂ©zben tartja a világot. Egyesek szerint lĂ©tezik, mások szerint lehetetlen, hogy legyen.
Akik elfogadják a létezését, abból indulnak ki, hogy a megfigyelhetõ állapotokat nem lehet megmagyarázni a látható folyamatokkal, tehát léteznie kell még valaminek, továbbá az emberi közösségeknek megvan az a sajátossága, hogy hierarchia alakul ki bennük, még akkor is, ha ez nincs kijelentve. Mindig van alá-fölérendeltség.
Akik azon az állásponton vannak, hogy a rendszer nem lĂ©tezik, arra hivatkoznak, hogy egy alacsony lĂ©tszámĂş csoport kĂ©ptelen lenne irányĂtani a világot, mert annyi a változĂł, annyi az alkotĂłelem, hogy azt nem lehet kĂ©zben tartani. HĂ©tmilliárd ember megfigyelĂ©sĂ©hez kellene ötszázmilliĂł kĂ©m, akiket szintĂ©n figyelni kellene, a figyelõket is figyelni kellene, meg azok figyelõit is, Ă©s ezek mĂ©g csak a kĂ©mek.
A trükk az, hogy a rendszernek nem a világot kell kézben tartania, vagy megfigyelnie, hanem csak azt az egy vagy két területet, amitõl a léte függ. A többi meg mindegy.
Ha van egy börtönĂĽnk, ahol 10 ezer rabot kell õriznĂĽnk, hatalmas apparátusra van szĂĽksĂ©gĂĽnk. Lehallgatni minden zárkát, minden folyosĂłt, minden helyisĂ©get, a rögzĂtett anyagokat folyamatosan kielemezni, ha szĂĽksĂ©ges, tervet kidolgozni a beavatkozásra Ă©s beavatkozni; besĂşgĂłhálĂłzatot felállĂtani Ă©s mozgásban tartani, a besĂşgĂłkat ellenõrizni; manipulálni a rabtársadalmat, a rabok minden percĂ©t felĂĽgyelni, Ă©jjel-nappal kĂ©szen állni a szökĂ©sek Ă©s a lázadások leverĂ©sĂ©re, Ă©s Ăgy tovább. Mindehhez hatalmas apparátus szĂĽksĂ©ges.
De mi van akkor, ha azt mondjuk, hogy a börtönnek van egy nagyon konkrĂ©t cĂ©lja? Legyen a cĂ©l: bent tartani a rabokat a falakon belĂĽl. Ha ez a cĂ©l, Ă©s nincs több cĂ©l, csak ez az egy, elkezdhetjĂĽk kilistázni, hogy mi az, ami fontos, Ă©s mi az, ami lĂ©nyegtelen a cĂ©lunk szempontjábĂłl. Most már nincs szĂĽksĂ©g annyi emberre, mert nincs annyi feladat: nem kell mindent figyelni, mindent irányĂtani. Ha van elĂ©g pĂ©nzĂĽnk, rendelkezĂĽnk a megfelelõ jogosultságokkal, azaz a cĂ©l Ă©rdekĂ©ben azt teszĂĽnk, amit csak akarunk, akkor esetleg Ă©pĂtĂĽnk egy kĂ©tszáz mĂ©ter mĂ©ly vermet, az alján lesznek a rabok, a falakban 10 ezer Volt áram, a felszĂn zárva, az egyetlen kijáratot meg lövĂ©szek, vagy robotágyuk vĂ©dik. Ehhez hány ember kell? TĂz? Ă–t? Egy? Nulla?
A rendszernek van 1 konkrĂ©t cĂ©lja, Ă©s csak azzal törõdik, hogy az a cĂ©l valĂłság legyen, minden mást teljesen figyelmen kĂvĂĽl hagy. Mivel felette áll a világnak, nem kötik szabályok, törvĂ©nyek, engedĂ©lyek, etika, erkölcs, tetszõleges eszközöket használhat, Ă©s anyagi korlátai sincsenek. Mivel a cĂ©lja nagyon pontosan meg van határozva, nagyon pontosan látja, hogy a cĂ©l megvalĂłsulásának mik a feltĂ©telei, Ă©s csak ezeket a feltĂ©teleket tartja kĂ©zben, mást nem.
Ha az a célja, hogy mondvacsinált problémákkal és mesterséges konfliktusokkal lefoglalja az emberiség figyelmét, érdeklõdését és energiáit, akkor mit kell ehhez kézben tartania?
Az ember a hardver, a hite a szoftver, ami mĂ»ködteti a hardvert. Aki a szoftvereket kĂ©szĂti, az a világ ura. Más szĂłval: aki az embernek hitrendszereket ad, az a világ ura.
Nem csak gyártósorokat és informatikai rendszereket lehet automatizálni, hanem embereket is. Szoftver kérdése.
A kritikus tömeg ábrándja
Hogyan jön lĂ©tre egy vállalkozás? Jön valaki, aki dolgozna valamit, aztán mĂ©g valaki, majd megint valaki, Ă©s amikor már elegen lesznek, akkor jön egy Ăşjabb ember, Ă©s az Ă©lĂĽkre áll? Nem, máskĂ©ppen törtĂ©nik, pontosan fordĂtva. Elõször a vezetõ van meg, aki felĂ©pĂti a cĂ©get, Ă©s feltölti a munkaköröket. Minden felĂĽlrõl szervezõdik, a kisvállalkozások Ă©s a társadalmak is.
A társadalom felĂĽlrõl szervezõdik, a változások felĂĽlrõl indulnak el, Ă©s soha nem alulrĂłl. HiĂş ábránd, hogy egy civil kezdemĂ©nyezĂ©s változást hoz majd a világban, hiszen, ahogyan azt korábban már kitárgyaltuk: az összes eszköz azok rendelkezĂ©sĂ©re áll, akik irányĂtanak.
Nincs semmifĂ©le kritikus tömeg, amit ha elĂ©rĂĽnk, megváltozik a társadalom. Mitõl változna meg? AttĂłl, hogy mindenki pozitĂvan gondolkodik, vagy hisz a tĂşlvilágban, vagy imádkozik, vagy mindenkit szeret, vagy a mást hazudĂł pártra szavaz? Mi változna ettõl? Hogyan tesznek szert ezáltal arra a hatalomra, ami dacolni tud az irányĂtĂłk kezĂ©ben lĂ©võ eszközökkel?
Ha Magyarországon hárommillió ember kimenne az utcára tüntetni az épp aktuális kormány ellen, akkor a kormány ettõl elmenne? Miért menne el? Hogyan hatna rá egy felvonulás? Hogyan tenne ez kárt benne?
Ahogyan tényleg megváltozhatna a világ
RengetegfĂ©le elkĂ©pzelĂ©srõl olvastam Ă©s hallottam már, sokban Ă©n is hittem Ă©letem egyes szakaszaiban. Ma már egyikben sem tudok hinni, mindegyiket dĂ©libábnak látom. MĂ©g azokat is, amik, ha Ă©rvĂ©nyre jutnának, tĂ©nyleg egy jobb világot csinálnának, de hatalom hĂján soha nem fognak eljutni oda, hogy ez kiderĂĽljön.
Csupán egyetlen lehetõsĂ©get látok arra, hogy a világ megváltozzon. A rendszer összeomolhat egy rövid idõre, Ă©s átmeneti hatalmi vákuum keletkezik. Ha valĂłban vannak csoportok, amik ezt kĂ©pesek lesznek kihasználni, a civilizáciĂł elindulhatna egy másik irányba. Persze, valĂłszĂnĂ»leg a jelenlegi irányĂtĂłk tĂ©rnĂ©nek vissza a mostani pozĂciĂłikba, hiszen Ăşgy is van már gyakorlatuk, Ă©s igazodva az Ăşj helyzethez, folytatnák, amit addig. De lenne egy átmeneti idõszak, talán nĂ©hány Ă©v, amikor a rendszer romokban hever.
Jelenleg van egy réteg, amely leszakadt a társadalomról. Ez a réteg kutatókból áll, akik a géntechnológia, a biotechnológia, a bioinformatika, az elektrobiológia, a mezõbiológia, a nanotechnológia, a robotika és a kibernetika élenjáró kutatói. Ezeken a területeken olyan messzire jutottak, hogy már senki sem érti õket.
A politikusok Ă©s a gazdaság kulcsfigurái nem Ă©rtik, mirõl beszĂ©lnek, mirõl Ărnak, mi mit jelent. EzĂ©rt felkĂ©rnek nĂ©hány tudĂłst, hogy fordĂtsák le a számukra. Ilyenkor jellegzetesen professzorokat kĂ©rnek fel a munkára, akik vĂ©lemĂ©nyezik az eredmĂ©nyeket, teĂłriákat, felfedezĂ©seket. A gond az, hogy a professzorok sem Ă©rtik.
Szokásos esetben az törtĂ©nik, hogy miután egy szakterĂĽlet Ă©lenjárĂł kutatĂłi között általános beszĂ©dtĂ©mává válik valami, 1-3 Ă©v, mire megjelenik az elsõ publikáciĂł. Innentõl 5-7 Ă©v, mire a szakmában általánosan elkezdenek beszĂ©lni rĂłla. Innentõl 10-30 Ă©v, mire bekerĂĽl a tankönyvekbe, amibõl a professzorok tanĂtanak.
Ez a szokásos út, és ennyi ideig tart.
A kevĂ©sbĂ© szokásos Ăşt az, amikor az irányĂtĂłk nem engedik elterjedni a felfedezĂ©st, hanem megtartják maguknak.
Vagy amikor a kutatók senkivel nem osztják meg az eredményeiket.
Hiába a lehallgatás, hiába a megfigyelĂ©s, ha egyszer senki sem Ă©rti, mirõl van szĂł. Sem a vezetõk, sem az irányĂtĂłk.
Létre fog jönni, vagy már létrejött egy olyan technológiai elit, amit már senki sem tud követni, senki sem tud megérteni.
Aztán egyszer csak ez a technológiai elit bedob valamit a világba. Valamit, amire a világ nincs felkészülve, de ami mindenkinek kell. Ingyen. Szabadon használhatóan.
Ekkor átmenetileg a rendszer összeomlik, mert elveszti a hitelét, mert valami más annyira fontossá válik.
Nézzünk egy példát:
SzĂ©p lassan piacra kerĂĽl három Ăşj anyag, valami, ami ártatlannak tĂ»nik a rendszer számára. Elterjednek az egĂ©sz világon. Ăšj Ă©dessĂ©g, Ăşj ital, Ăşj ĂzesĂtõszer, bármi. Majd valaki elõáll azzal, hogy ha ezt a hármat az adott mĂłdon használod fel, visszaáll a test eredeti regeneráciĂłs állapota. Ez azt jelenti, hogy bármennyi idõs is valaki, hĂşsz lesz megint. TĂ©nyleg, kĂvĂĽl-belĂĽl. Nem eltĂ»nik kĂ©t ránca, vagy fittebbnek meg ĂĽdĂ©bbnek Ă©rzi magát, hanem tĂ©nylegesen megváltozik az Ă©letkora. Az eredmĂ©ny rendkĂvĂĽl látványos, nem lehet fĂ©lremagyarázni.
Mire az irányĂtĂłk felfogják, hogy nem a szokásos neten keringõ baromság, hanem igaz, már vĂ©ge az egĂ©sznek.
Ez egy lehetõség azok közül, amikkel elõállhatnak. Vannak ennél sokkal rosszabbak is, amik azáltal rombolják le a rendszert, hogy minden mást is lerombolnak.
Az egĂ©szen biztos, hogy a pĂ©ldában emlĂtettnĂ©l jelentĂ©ktelenebb technolĂłgia nem hoz változást.
A történelem tanúsága szerint 40, 80 és 130 éves idõszakok vannak, ennyi idõnként változik meg a világ arculata, és minden esetben valamilyen találmány vagy felfedezés következtében. A legújabb 40 éves korszak 2008-ban kezdõdött.
Rövidesen történni fog valami.
Megjegyzések
Van egy rövid Ărás, amibõl további informáciĂłkat kaphattok a fentebb emlĂtett technolĂłgiai Ă©s társadalmi idõciklusokrĂłl. A cĂme: HosszĂştávĂş idõsorok.
Itt olvashatjátok:
http://duncanshelley.com/a_vilag/hosszutavu-idosorok/
Van egy könyv, amely beavat az irányĂtĂłk gondolkodásának a logikájába. Bár azt nem tartalmazza, hogyan tudjuk mi magunk megváltoztatni a világot, azt igen, hogyan tudjuk elĂ©rni, hogy a rendszer ne uralkodjon az Ă©letĂĽnk felett. A cĂme: Az igazság pillanata.
Itt találjátok:
http://brookskiado.hu/termek/duncan-shelley-az-igazsag-napja
Természetesen, ha van véleményetek a cikkrõl, vagy attól eltérõ állásponton vagytok, nyugodtan fejtsétek ki.
Hozzászólások
Oldal: 5 / 5: 12345
#41 |
postaimre
- 2015. augusztus 13. 17:54:06
#42 |
Satori
- 2015. augusztus 15. 23:22:39
Oldal: 5 / 5: 12345
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.