Navigáció
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
Üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cĂm - amint tapasztalhatjátok - elĂ©rhetö.)
Nézd meg: Az új világrendetlenség személyes oldalainak belépési pontja. (Menö Manó weboldala)
..................
..................
Dragomán: a titkok megváltoztatják a valóságot
A zsidĂł-sárkány-mán medvĂ©s pĂłlĂłban Ă©s sikerkönyvet Ăr a titkokrĂłl. Azt a qva istenit! A diktatĂşra a valĂłságot meg tudja változtatni, a titkosÂszolgálatokon keresztĂĽl pedig uralni is tudja. Mi ezt a hatalmat nem vettĂĽk el a diktatĂşrátĂłl, ezáltal hagytuk, hogy a mai napig uralja egy kicsit a valĂłságot – mondja Dragomán György ĂrĂł, akinek Máglya cĂmĂ» regĂ©nyĂ©ben a fõtĂ©rre öntik a titkosszolgálati iratokat. Az ĂrĂł korábbi, A fehĂ©r király cĂmĂ» könyvĂ©bõl kĂ©szĂĽlt angol nyelvĂ» filmet egy brit rendezõpáros Ă©pp ezekben a napokban, Budapest környĂ©kĂ©n forgatja. A Hetek interjĂşja.
Legutóbb megjelent könyvében a titkosszolgálati iratokat odaöntik a fõtérre. Szeretné, ha a magyar titkosszolgálati iratokkal is valami hasonló történne?
– Nyilvánosságra kellett volna hozni mindent, hatalmas csalĂłdás, hogy ez nem törtĂ©nt meg. Azt gondolom, hogy a rendszer mĂ»ködĂ©sĂ©t ezek a szervek garantálták, sĂşlyos mulasztása a hallgatás a rendszerváltásnak. Ăšgy gondolom, hogy a titkok mĂ»ködtetik önmagukat. Ha Ă©n tudok valamit, amit más nem tud, attĂłl megváltozik a valĂłság. A diktatĂşra mĂ»ködĂ©sĂ©nek nagyon fontos eleme, hogy a valĂłságot meg tudja változtatni, minden rĂ©szĂ©t uralni tudja.
Ehhez kell a titkosszolgálat, hogy mindenkinek a szemén keresztül látni tudjon, mindent meg tudjon változtatni. Mi ezt a hatalmat nem vettük el a diktatúrától, ezáltal hagytuk, hogy a mai napig uralja kicsit a valóságot,
Ă©s hogy huszonöt Ă©vvel a rendszerváltás után szinte önjárĂł mĂłdon ugyanazok a hatalmi viszonyok határozzák meg a gondolkodásunkat. KĂváncsi vagyok, hogy meddig lesz ez Ăgy. MĂ©g jön gyorsan további tizenöt Ă©v, Ă©s nemsokára hosszabb idõ fog eltelni, mint amilyen hosszĂş maga a diktatĂşra volt.
A diktatĂşra mĂtoszai Ă©lnek tovább, a diktatĂşra valĂłságát nem voltunk kĂ©pesek teljes egĂ©szĂ©ben feldolgozni. Errõl is szĂłl a Máglya cĂmĂ» könyvem, hogy Ă©n kamaszkĂ©nt a rendszerváltáskor azt gondoltam, hogy minden lehetsĂ©ges. EmmábĂłl, a fõszereplõbõl egy olyan kamasz szĂĽletett, akinek ereje van arra, hogy áttörje a hallgatás falait.
A sajátjait Ă©s a másokĂ©it is. Olyan törtĂ©netet igyekeztem megĂrni, amely egyszerre sötĂ©ten szorongatĂł Ă©s radikálisan romantikus, amiben mĂ©g ez is lehetsĂ©ges. Mert nekem amĂşgy csalĂłdás, hogy nem akadtak ilyen bátrak, akik kiöntöttĂ©k volna az összes iratot.
A PusztĂtás könyvĂ©ben jelen lĂ©võ kibeszĂ©letlensĂ©g a holokauszt utáni generáciĂłk azonos problĂ©máját juttatta eszembe. A Máglyában is megjelenik ez a kĂ©rdĂ©skör.
– ErdĂ©lyi magyar vagyok, anyai ágon zsidĂł, apai ágon örmĂ©ny bevándorolt család sarja, a hazaelhagyĂł bevándorlás, Ă©s a kisebbsĂ©gi lĂ©t sok-sok generáciĂł Ăłta rĂ©sze a családunknak. Meg kellett találnom a saját törtĂ©netemet, amit amĂşgy pontosan sohasem fogok megtudni. A nagymamám terhesen szökött meg a nagyváradi gettĂłbĂłl, utána pincĂ©kben bujkált, Ă©s Ă©desanyám ott szĂĽletett. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor szĂĽletett, azt sem, hogy ki, Ă©s hogyan bujtatta õket akkor, Ă©s valĂłszĂnĂ»leg nem is fogjuk megtudni.
A nagymamám hamarabb meghalt, mint hogy ezeket a kĂ©rdĂ©seket feltehettem volna neki, nem tudhatĂł, hogy mi törtĂ©nt a háborĂş alatt, kinek mi az ezzel kapcsolatos törtĂ©nete, a mĂşltnak ez a szelete feldolgozatlan, kusza Ă©s bonyolult. Emellett nekem is el kellett hagynom a szĂĽlõföldemet, ErdĂ©lyt, Ă©s ezeket a dolgokat hordom magammal, ez nyilván belekerĂĽl abba, amit Ărok.
Kevéssel a rendszerváltás elõtt, tizenöt évesen érkezett Magyarországra. Kamaszkorában tudatosan élte át a változásokat?
– Voltak boldog pillanatok az erdĂ©lyi gyerekkoromban, de minden pillanatban tudatában voltunk annak, hogy bármikor Ă©rtĂĽnk jöhetnek. Tehát fĂ©ltĂĽnk. TulajdonkĂ©ppen az Ă©n gyerekkorom fĂ©lelemben telt. MĂ©g akkor is, ha Ă©ppen nem fĂ©ltem, mert nem lehet mindig fĂ©lni, hanem nĂ©ha egyszerĂ»en csĂşzlizni, meg játszani kell. De a fĂ©lelem mindent átjárt, egyszerĂ»en rĂ©sze volt az Ă©letemnek, elkerĂĽlhetetlenĂĽl. Ebbõl a szempontbĂłl lehet, hogy tĂşlságosan is tudatos volt az Ă©letem, de a szĂĽleim nem titkoltak elõlem semmit.
forrás: hetek.Forrás: Hetek.
Láttam házkutatásokat, láttam, hogy milyen a rendszerrel szembekerĂĽlni, Ă©reztem a saját bõrömön a diktatĂşrában valĂł Ă©let bĂ©nultságát. Ehhez kĂ©pest Magyarországra Ă©rkezni ’88-ban maga volt a szabadság – euforikus Ă©lmĂ©ny volt –, ami utána egy Ă©ven belĂĽl kĂ©tszer megismĂ©tlõdött velem, mert láthattam, hogy összedõl a rendszer, Ă©s ezzel párhuzamosan Ă©lhettem meg az elsõ nagy szerelmet.
A fehér királyban szereplõ fiú olyasmin megy át, ami önnel is megtörténhetett volna. Ezért mondta, hogy attól félt, olyanná válik, mint a fõszereplõ?
– A fehĂ©r királyban van egy elnyomĂł rendszer, amelyben van egy gyerek, aki Ăgy vagy Ăşgy, de megĂşssza, hogy a rendszer õt bedarálja, de azĂ©rt, hogy ezt megĂşszhassa, majdnem mindig csalnia kell. Nagy kĂ©rdĂ©s, hogy megĂ©ri-e Ăşgy nyerni, hogy csak csalással lehet. Egy idõ után rájöttem, hogy veszteni tudni kell. Egy ilyen rendszer nagyon könnyen kĂ©pes a benne Ă©lõket erkölcsileg korrumpálni. Ăšgy Ă©rzi az ember, hogy az erkölcsöt felfĂĽggesztheti, csak azĂ©rt, mert a rendszer arra kĂ©nyszerĂti, hogy felfĂĽggessze.
Nekem szerencsém volt, mi idõben eljöttünk, én nem kényszerültem erre, de a rendszer alattvalóinak erre készülni kellett. Az a borzasztó ebben, hogy ha az ember része ennek a rendszernek, akkor azért hazudik, ha nem része, akkor azért hazudik.
Az igazság mindenkĂ©ppen elvĂ©sz, Ăgy vagy Ăşgy. Ă–rĂĽlök, hogy az enyĂ©m nem veszett el, idõben vĂ©get Ă©rt, megĂşsztam. Nem tudom, hogy mi lett volna ott, nyilván az ember mindig attĂłl fĂ©lt, hogy mit fog csinálni, amikor eljönnek azok a pillanatok, amikor majd döntenie kell. A Máglyában Emma majdnem mindig bátran Ă©s helyesen dönt, neki már lehetõsĂ©ge van erre. Engem mindig Ă©rdekelt, hogy egy adott helyzetben mi a jĂł, Ă©s mi a rossz döntĂ©s. A jĂł Ă©s a rossz kĂ©rdĂ©sĂ©t metafizikai Ă©rtelemben is vizsgálják a könyveim anĂ©lkĂĽl, hogy bárkinek is prĂłbálnĂ©k tanácsot adni.
A fehĂ©r király nĂ©hány fejezetĂ©t elkĂĽldte pár fontos amerikai folyĂłiratnak – közĂĽlĂĽk a legjelentõsebb hĂşszezer Ărás közĂĽl kiválasztotta, Ă©s meg is jelentette. Nem tudom, hány kezdõ ĂrĂłban lett volna erre bátorság.
– Az a fajta bátorság, ami az Ăráshoz meg az ehhez kapcsolatos dolgokhoz kell, nyilvánvalĂłan megvan bennem. Amikor Ărok, nem csalok, nem választom soha a könnyebbik utat. Ez ugyanĂşgy igaz az Ăráson kĂvĂĽli lĂ©tre is, vállalom azt, ami az Ărással jár.
Hogy érti, hogy nem csal?
– Nem fogom rövidĂteni, nem fogom a gyorsabbik utat választani csak azĂ©rt, hogy be legyen fejezve. Ha ez Ă©vekbe telik, akkor Ă©vekbe telik. Igyekszem a lehetõ legjobb könyvet Ărni, mindentõl fĂĽggetlenĂĽl. Az már más kĂ©rdĂ©s, hogy amikor kĂ©sz a könyv, akkor mindent megteszek azĂ©rt, hogy eljuttassam a munkámat az olvasĂłkhoz. Ennek rĂ©sze, hogy most önnek interjĂşt adok, vagy csinálom a könyv Facebook-oldalát. De Ărás közben nem kötök semmifĂ©le kompromisszumot. Nem lehet rossz mondatokat Ărni, Ă©s utána jĂł mondatokat Ărni. Az embernek elromlik a mondatmĂ©rcĂ©je.
Egyszer emlĂtette, hogy Ărni Ă©letveszĂ©lyes dolog. Mit Ă©rtett ezen?
– FĂ©lelmetes dolog bekerĂĽlni egy teljesen más világba, Ă©s annak a sĂşlyát cipelni. AmĂg nem voltak gyerekeim, addig engedtem, hogy az Ărás átvegye az Ă©letem fölött az uralmat. Amikor a gyerekeim megszĂĽlettek, akkor jöttem rá, hogy ha normális Ă©letet akarunk Ă©lni, akkor az Ărást keretek közĂ© kell szorĂtani.
Amikor nem Ărok, prĂłbálok a lehetõ legnormálisabb lenni, mosolygok, nem gondolkozom az Ăráson, hanem igyekszem a gyerekeimmel lenni, boldog családi Ă©letet Ă©lni.
Akkor Ă©rtettem meg, hogy Ăgy kell csinálni, amikor a kisfiam mindössze kĂ©tĂ©ves volt, játszottunk egyĂĽtt valamit, közben egy nagyon sötĂ©t jeleneten gondolkoztam, Ă©s azt vettem Ă©szre, hogy õ elkezd sĂrni minden ok Ă©s átmenet nĂ©lkĂĽl. MegĂ©rezte a feszĂĽltsĂ©get, ami bennem van, a munkám, a jelenet sötĂ©tsĂ©gĂ©t. Onnan kezdve nagyon tudatosan vigyáztam arra, hogy ne rakjam másokra ezt a feszĂĽltsĂ©get. Az Ărásnak nem engedtem meg sosem, hogy átvegye az Ă©letem fölött a hatalmat, az Ărás nem lehet alibi semmire.
forrás: szombathelypont.hu.Forrás: szombathelypont.hu.
Harmincvalahány nyelvre lefordĂtották az Ărásait. Mit tud adni a kelet-eurĂłpai tapasztalat az innen távol Ă©lõ embereknek?
– Van, aki KĂnában olvasta a regĂ©nyem, Ă©s azt mondta, hogy neki fontos ez a könyv. Nyilván másĂ©rt szereti, mint a magyarok. Mikor olvasunk egy könyvet, akkor belekerĂĽlĂĽnk egy másik világba, Ă©s ha szeretjĂĽk, akkor az a világ a rĂ©szĂĽnkkĂ© válik. Innen kezdve mindegy a tapasztalat, nem számĂt sokat, hogy az Kelet-EurĂłpa vagy Nyugat-EurĂłpa, más törtĂ©nelem vagy kultĂşra. Ha valaki Ausztráliában elolvassa, amit Ărtam, ugyanĂşgy tudja szeretni, mint ha itt olvassa el. Nem ugyanazĂ©rt, de ugyanĂşgy. Ahogy Magyarországon is sok kĂĽlföldi könyvvel megtörtĂ©nik, hogy a mi Ă©letĂĽnknek a rĂ©sze lesz.
Statisztált a napokban a saját könyvĂ©bõl kĂ©szĂĽlt filmben. Ráismer arra, amit ön Ărt?
– KĂĽlönös Ă©s felemelõ látni, hogy azokat a jeleneteket, amelyeket leĂrtam, szĂnĂ©szek játsszák el, angolul. Nagyon vizuálisan Ărok, mindig látom magam elõtt az egĂ©sz törtĂ©netet, Ă©s jĂł látni, hogy az angol rendezõk hogyan csinálják meg a saját kĂ©peiket, amelyek az Ă©n kĂ©peimbõl kĂ©szĂĽlt ĂrásbĂłl erednek. Mások persze, mint az Ă©n kĂ©peim, de rájuk lehet ismerni azĂ©rt.
HĂşszĂ©ves házasok SzabĂł T. Anna költõnõvel. Azt mondta, hogy „sosem vagyok magányos, mert Anna mindig ott van velem az Ărásban”. Bele is Ărnak egymás mĂ»veibe?
– Olyan nincs, legfeljebb javaslunk valamit. Gyakran ad pĂ©ldául cĂmeket a könyveimnek. Annával tizenhat Ă©ves korunk Ăłta egyĂĽtt dolgozunk, elsõ perctõl kezdve olvasta, amit Ărtam, Ă©s Ă©n is, amit õ Ărt. Mindennek, amit Ărok, õ a szerkesztõje, Ă©s mindennek, amit õ Ăr, Ă©n vagyok. Nem hiszem, hogy nagyon mást Ărtunk volna, ha nem egyĂĽtt Ă©lĂĽnk, mert elĂ©g öntörvĂ©nyĂ»en látjuk a saját világunkat, ebben nem tudom befolyásolni, maximum támogatni.
Elfogadják a javasolt mĂłdosĂtásokat?
– Nem könnyen fogadjuk el, de általában az ember maga is tudja, ha tĂ©nyleg nem mĂ»ködik valami, csak kellhet, hogy a másik is segĂtsen, hogy ezt megĂ©rtsem. Az is elõfordul, hogy nem fogadjuk meg a tanácsot. Nem egymásnak Ărunk elsõsorban, fontos a másik, de ami neki fontos, azt közölni fogja, nem Ă©n döntöm el, hogy mit közölhet.
Tizenhárom Ă©ves fiuk, Gábor lett Liz Pinchton kamaszoknak Ărt sorozatának fordĂtĂłja, a kilencĂ©ves Pál is prĂłbálgatja a mĂ»fordĂtást. Ă–nöknĂ©l az Ărás benne lehet a levegõben.
– Nem akarjuk rájuk terhelni, csak hát Ăgy alakult. Gábor most már a harmadik könyvön dolgozik, örĂĽlök neki nagyon. Korábban Ărattam vele olvasĂłnaplĂłkat, annak is haszna van: már kisebb kritikákat is Ărt.
Nagyon szĂ©pen köszönöm a beszĂ©lgetĂ©st, Ă©s sokszor hĂşsz további boldog Ă©vet kĂvánok egyĂĽtt.
Link
Legutóbb megjelent könyvében a titkosszolgálati iratokat odaöntik a fõtérre. Szeretné, ha a magyar titkosszolgálati iratokkal is valami hasonló történne?
– Nyilvánosságra kellett volna hozni mindent, hatalmas csalĂłdás, hogy ez nem törtĂ©nt meg. Azt gondolom, hogy a rendszer mĂ»ködĂ©sĂ©t ezek a szervek garantálták, sĂşlyos mulasztása a hallgatás a rendszerváltásnak. Ăšgy gondolom, hogy a titkok mĂ»ködtetik önmagukat. Ha Ă©n tudok valamit, amit más nem tud, attĂłl megváltozik a valĂłság. A diktatĂşra mĂ»ködĂ©sĂ©nek nagyon fontos eleme, hogy a valĂłságot meg tudja változtatni, minden rĂ©szĂ©t uralni tudja.
Ehhez kell a titkosszolgálat, hogy mindenkinek a szemén keresztül látni tudjon, mindent meg tudjon változtatni. Mi ezt a hatalmat nem vettük el a diktatúrától, ezáltal hagytuk, hogy a mai napig uralja kicsit a valóságot,
Ă©s hogy huszonöt Ă©vvel a rendszerváltás után szinte önjárĂł mĂłdon ugyanazok a hatalmi viszonyok határozzák meg a gondolkodásunkat. KĂváncsi vagyok, hogy meddig lesz ez Ăgy. MĂ©g jön gyorsan további tizenöt Ă©v, Ă©s nemsokára hosszabb idõ fog eltelni, mint amilyen hosszĂş maga a diktatĂşra volt.
A diktatĂşra mĂtoszai Ă©lnek tovább, a diktatĂşra valĂłságát nem voltunk kĂ©pesek teljes egĂ©szĂ©ben feldolgozni. Errõl is szĂłl a Máglya cĂmĂ» könyvem, hogy Ă©n kamaszkĂ©nt a rendszerváltáskor azt gondoltam, hogy minden lehetsĂ©ges. EmmábĂłl, a fõszereplõbõl egy olyan kamasz szĂĽletett, akinek ereje van arra, hogy áttörje a hallgatás falait.
A sajátjait Ă©s a másokĂ©it is. Olyan törtĂ©netet igyekeztem megĂrni, amely egyszerre sötĂ©ten szorongatĂł Ă©s radikálisan romantikus, amiben mĂ©g ez is lehetsĂ©ges. Mert nekem amĂşgy csalĂłdás, hogy nem akadtak ilyen bátrak, akik kiöntöttĂ©k volna az összes iratot.
A PusztĂtás könyvĂ©ben jelen lĂ©võ kibeszĂ©letlensĂ©g a holokauszt utáni generáciĂłk azonos problĂ©máját juttatta eszembe. A Máglyában is megjelenik ez a kĂ©rdĂ©skör.
– ErdĂ©lyi magyar vagyok, anyai ágon zsidĂł, apai ágon örmĂ©ny bevándorolt család sarja, a hazaelhagyĂł bevándorlás, Ă©s a kisebbsĂ©gi lĂ©t sok-sok generáciĂł Ăłta rĂ©sze a családunknak. Meg kellett találnom a saját törtĂ©netemet, amit amĂşgy pontosan sohasem fogok megtudni. A nagymamám terhesen szökött meg a nagyváradi gettĂłbĂłl, utána pincĂ©kben bujkált, Ă©s Ă©desanyám ott szĂĽletett. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor szĂĽletett, azt sem, hogy ki, Ă©s hogyan bujtatta õket akkor, Ă©s valĂłszĂnĂ»leg nem is fogjuk megtudni.
A nagymamám hamarabb meghalt, mint hogy ezeket a kĂ©rdĂ©seket feltehettem volna neki, nem tudhatĂł, hogy mi törtĂ©nt a háborĂş alatt, kinek mi az ezzel kapcsolatos törtĂ©nete, a mĂşltnak ez a szelete feldolgozatlan, kusza Ă©s bonyolult. Emellett nekem is el kellett hagynom a szĂĽlõföldemet, ErdĂ©lyt, Ă©s ezeket a dolgokat hordom magammal, ez nyilván belekerĂĽl abba, amit Ărok.
Kevéssel a rendszerváltás elõtt, tizenöt évesen érkezett Magyarországra. Kamaszkorában tudatosan élte át a változásokat?
– Voltak boldog pillanatok az erdĂ©lyi gyerekkoromban, de minden pillanatban tudatában voltunk annak, hogy bármikor Ă©rtĂĽnk jöhetnek. Tehát fĂ©ltĂĽnk. TulajdonkĂ©ppen az Ă©n gyerekkorom fĂ©lelemben telt. MĂ©g akkor is, ha Ă©ppen nem fĂ©ltem, mert nem lehet mindig fĂ©lni, hanem nĂ©ha egyszerĂ»en csĂşzlizni, meg játszani kell. De a fĂ©lelem mindent átjárt, egyszerĂ»en rĂ©sze volt az Ă©letemnek, elkerĂĽlhetetlenĂĽl. Ebbõl a szempontbĂłl lehet, hogy tĂşlságosan is tudatos volt az Ă©letem, de a szĂĽleim nem titkoltak elõlem semmit.
forrás: hetek.Forrás: Hetek.
Láttam házkutatásokat, láttam, hogy milyen a rendszerrel szembekerĂĽlni, Ă©reztem a saját bõrömön a diktatĂşrában valĂł Ă©let bĂ©nultságát. Ehhez kĂ©pest Magyarországra Ă©rkezni ’88-ban maga volt a szabadság – euforikus Ă©lmĂ©ny volt –, ami utána egy Ă©ven belĂĽl kĂ©tszer megismĂ©tlõdött velem, mert láthattam, hogy összedõl a rendszer, Ă©s ezzel párhuzamosan Ă©lhettem meg az elsõ nagy szerelmet.
A fehér királyban szereplõ fiú olyasmin megy át, ami önnel is megtörténhetett volna. Ezért mondta, hogy attól félt, olyanná válik, mint a fõszereplõ?
– A fehĂ©r királyban van egy elnyomĂł rendszer, amelyben van egy gyerek, aki Ăgy vagy Ăşgy, de megĂşssza, hogy a rendszer õt bedarálja, de azĂ©rt, hogy ezt megĂşszhassa, majdnem mindig csalnia kell. Nagy kĂ©rdĂ©s, hogy megĂ©ri-e Ăşgy nyerni, hogy csak csalással lehet. Egy idõ után rájöttem, hogy veszteni tudni kell. Egy ilyen rendszer nagyon könnyen kĂ©pes a benne Ă©lõket erkölcsileg korrumpálni. Ăšgy Ă©rzi az ember, hogy az erkölcsöt felfĂĽggesztheti, csak azĂ©rt, mert a rendszer arra kĂ©nyszerĂti, hogy felfĂĽggessze.
Nekem szerencsém volt, mi idõben eljöttünk, én nem kényszerültem erre, de a rendszer alattvalóinak erre készülni kellett. Az a borzasztó ebben, hogy ha az ember része ennek a rendszernek, akkor azért hazudik, ha nem része, akkor azért hazudik.
Az igazság mindenkĂ©ppen elvĂ©sz, Ăgy vagy Ăşgy. Ă–rĂĽlök, hogy az enyĂ©m nem veszett el, idõben vĂ©get Ă©rt, megĂşsztam. Nem tudom, hogy mi lett volna ott, nyilván az ember mindig attĂłl fĂ©lt, hogy mit fog csinálni, amikor eljönnek azok a pillanatok, amikor majd döntenie kell. A Máglyában Emma majdnem mindig bátran Ă©s helyesen dönt, neki már lehetõsĂ©ge van erre. Engem mindig Ă©rdekelt, hogy egy adott helyzetben mi a jĂł, Ă©s mi a rossz döntĂ©s. A jĂł Ă©s a rossz kĂ©rdĂ©sĂ©t metafizikai Ă©rtelemben is vizsgálják a könyveim anĂ©lkĂĽl, hogy bárkinek is prĂłbálnĂ©k tanácsot adni.
A fehĂ©r király nĂ©hány fejezetĂ©t elkĂĽldte pár fontos amerikai folyĂłiratnak – közĂĽlĂĽk a legjelentõsebb hĂşszezer Ărás közĂĽl kiválasztotta, Ă©s meg is jelentette. Nem tudom, hány kezdõ ĂrĂłban lett volna erre bátorság.
– Az a fajta bátorság, ami az Ăráshoz meg az ehhez kapcsolatos dolgokhoz kell, nyilvánvalĂłan megvan bennem. Amikor Ărok, nem csalok, nem választom soha a könnyebbik utat. Ez ugyanĂşgy igaz az Ăráson kĂvĂĽli lĂ©tre is, vállalom azt, ami az Ărással jár.
Hogy érti, hogy nem csal?
– Nem fogom rövidĂteni, nem fogom a gyorsabbik utat választani csak azĂ©rt, hogy be legyen fejezve. Ha ez Ă©vekbe telik, akkor Ă©vekbe telik. Igyekszem a lehetõ legjobb könyvet Ărni, mindentõl fĂĽggetlenĂĽl. Az már más kĂ©rdĂ©s, hogy amikor kĂ©sz a könyv, akkor mindent megteszek azĂ©rt, hogy eljuttassam a munkámat az olvasĂłkhoz. Ennek rĂ©sze, hogy most önnek interjĂşt adok, vagy csinálom a könyv Facebook-oldalát. De Ărás közben nem kötök semmifĂ©le kompromisszumot. Nem lehet rossz mondatokat Ărni, Ă©s utána jĂł mondatokat Ărni. Az embernek elromlik a mondatmĂ©rcĂ©je.
Egyszer emlĂtette, hogy Ărni Ă©letveszĂ©lyes dolog. Mit Ă©rtett ezen?
– FĂ©lelmetes dolog bekerĂĽlni egy teljesen más világba, Ă©s annak a sĂşlyát cipelni. AmĂg nem voltak gyerekeim, addig engedtem, hogy az Ărás átvegye az Ă©letem fölött az uralmat. Amikor a gyerekeim megszĂĽlettek, akkor jöttem rá, hogy ha normális Ă©letet akarunk Ă©lni, akkor az Ărást keretek közĂ© kell szorĂtani.
Amikor nem Ărok, prĂłbálok a lehetõ legnormálisabb lenni, mosolygok, nem gondolkozom az Ăráson, hanem igyekszem a gyerekeimmel lenni, boldog családi Ă©letet Ă©lni.
Akkor Ă©rtettem meg, hogy Ăgy kell csinálni, amikor a kisfiam mindössze kĂ©tĂ©ves volt, játszottunk egyĂĽtt valamit, közben egy nagyon sötĂ©t jeleneten gondolkoztam, Ă©s azt vettem Ă©szre, hogy õ elkezd sĂrni minden ok Ă©s átmenet nĂ©lkĂĽl. MegĂ©rezte a feszĂĽltsĂ©get, ami bennem van, a munkám, a jelenet sötĂ©tsĂ©gĂ©t. Onnan kezdve nagyon tudatosan vigyáztam arra, hogy ne rakjam másokra ezt a feszĂĽltsĂ©get. Az Ărásnak nem engedtem meg sosem, hogy átvegye az Ă©letem fölött a hatalmat, az Ărás nem lehet alibi semmire.
forrás: szombathelypont.hu.Forrás: szombathelypont.hu.
Harmincvalahány nyelvre lefordĂtották az Ărásait. Mit tud adni a kelet-eurĂłpai tapasztalat az innen távol Ă©lõ embereknek?
– Van, aki KĂnában olvasta a regĂ©nyem, Ă©s azt mondta, hogy neki fontos ez a könyv. Nyilván másĂ©rt szereti, mint a magyarok. Mikor olvasunk egy könyvet, akkor belekerĂĽlĂĽnk egy másik világba, Ă©s ha szeretjĂĽk, akkor az a világ a rĂ©szĂĽnkkĂ© válik. Innen kezdve mindegy a tapasztalat, nem számĂt sokat, hogy az Kelet-EurĂłpa vagy Nyugat-EurĂłpa, más törtĂ©nelem vagy kultĂşra. Ha valaki Ausztráliában elolvassa, amit Ărtam, ugyanĂşgy tudja szeretni, mint ha itt olvassa el. Nem ugyanazĂ©rt, de ugyanĂşgy. Ahogy Magyarországon is sok kĂĽlföldi könyvvel megtörtĂ©nik, hogy a mi Ă©letĂĽnknek a rĂ©sze lesz.
Statisztált a napokban a saját könyvĂ©bõl kĂ©szĂĽlt filmben. Ráismer arra, amit ön Ărt?
– KĂĽlönös Ă©s felemelõ látni, hogy azokat a jeleneteket, amelyeket leĂrtam, szĂnĂ©szek játsszák el, angolul. Nagyon vizuálisan Ărok, mindig látom magam elõtt az egĂ©sz törtĂ©netet, Ă©s jĂł látni, hogy az angol rendezõk hogyan csinálják meg a saját kĂ©peiket, amelyek az Ă©n kĂ©peimbõl kĂ©szĂĽlt ĂrásbĂłl erednek. Mások persze, mint az Ă©n kĂ©peim, de rájuk lehet ismerni azĂ©rt.
HĂşszĂ©ves házasok SzabĂł T. Anna költõnõvel. Azt mondta, hogy „sosem vagyok magányos, mert Anna mindig ott van velem az Ărásban”. Bele is Ărnak egymás mĂ»veibe?
– Olyan nincs, legfeljebb javaslunk valamit. Gyakran ad pĂ©ldául cĂmeket a könyveimnek. Annával tizenhat Ă©ves korunk Ăłta egyĂĽtt dolgozunk, elsõ perctõl kezdve olvasta, amit Ărtam, Ă©s Ă©n is, amit õ Ărt. Mindennek, amit Ărok, õ a szerkesztõje, Ă©s mindennek, amit õ Ăr, Ă©n vagyok. Nem hiszem, hogy nagyon mást Ărtunk volna, ha nem egyĂĽtt Ă©lĂĽnk, mert elĂ©g öntörvĂ©nyĂ»en látjuk a saját világunkat, ebben nem tudom befolyásolni, maximum támogatni.
Elfogadják a javasolt mĂłdosĂtásokat?
– Nem könnyen fogadjuk el, de általában az ember maga is tudja, ha tĂ©nyleg nem mĂ»ködik valami, csak kellhet, hogy a másik is segĂtsen, hogy ezt megĂ©rtsem. Az is elõfordul, hogy nem fogadjuk meg a tanácsot. Nem egymásnak Ărunk elsõsorban, fontos a másik, de ami neki fontos, azt közölni fogja, nem Ă©n döntöm el, hogy mit közölhet.
Tizenhárom Ă©ves fiuk, Gábor lett Liz Pinchton kamaszoknak Ărt sorozatának fordĂtĂłja, a kilencĂ©ves Pál is prĂłbálgatja a mĂ»fordĂtást. Ă–nöknĂ©l az Ărás benne lehet a levegõben.
– Nem akarjuk rájuk terhelni, csak hát Ăgy alakult. Gábor most már a harmadik könyvön dolgozik, örĂĽlök neki nagyon. Korábban Ărattam vele olvasĂłnaplĂłkat, annak is haszna van: már kisebb kritikákat is Ărt.
Nagyon szĂ©pen köszönöm a beszĂ©lgetĂ©st, Ă©s sokszor hĂşsz további boldog Ă©vet kĂvánok egyĂĽtt.
Link
Hozzászólások
#1 |
kontroll88
- 2015. augusztus 16. 19:20:03
#2 |
nyilasfergeteg
- 2015. augusztus 17. 18:17:15
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.