Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Dragomán: a titkok megváltoztatják a valóságot


A zsidĂł-sárkány-mán medvĂ©s pĂłlĂłban Ă©s sikerkönyvet Ă­r a titkokrĂłl. Azt a qva istenit! A diktatĂşra a valĂłságot meg tudja változtatni, a titkos­szolgálatokon keresztĂĽl pedig uralni is tudja. Mi ezt a hatalmat nem vettĂĽk el a diktatĂşrátĂłl, ezáltal hagytuk, hogy a mai napig uralja egy kicsit a valĂłságot – mondja Dragomán György Ă­rĂł, akinek Máglya cĂ­mĂ» regĂ©nyĂ©ben a fõtĂ©rre öntik a titkosszolgálati iratokat. Az Ă­rĂł korábbi, A fehĂ©r király cĂ­mĂ» könyvĂ©bõl kĂ©szĂĽlt angol nyelvĂ» filmet egy brit rendezõpáros Ă©pp ezekben a napokban, Budapest környĂ©kĂ©n forgatja. A Hetek interjĂşja.

Legutóbb megjelent könyvében a titkosszolgálati iratokat odaöntik a fõtérre. Szeretné, ha a magyar titkosszolgálati iratokkal is valami hasonló történne?

– Nyilvánosságra kellett volna hozni mindent, hatalmas csalĂłdás, hogy ez nem törtĂ©nt meg. Azt gondolom, hogy a rendszer mĂ»ködĂ©sĂ©t ezek a szervek garantálták, sĂşlyos mulasztása a hallgatás a rendszerváltásnak. Ăšgy gondolom, hogy a titkok mĂ»ködtetik önmagukat. Ha Ă©n tudok valamit, amit más nem tud, attĂłl megváltozik a valĂłság. A diktatĂşra mĂ»ködĂ©sĂ©nek nagyon fontos eleme, hogy a valĂłságot meg tudja változtatni, minden rĂ©szĂ©t uralni tudja.

Ehhez kell a titkosszolgálat, hogy mindenkinek a szemén keresztül látni tudjon, mindent meg tudjon változtatni. Mi ezt a hatalmat nem vettük el a diktatúrától, ezáltal hagytuk, hogy a mai napig uralja kicsit a valóságot,

és hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után szinte önjáró módon ugyanazok a hatalmi viszonyok határozzák meg a gondolkodásunkat. Kíváncsi vagyok, hogy meddig lesz ez így. Még jön gyorsan további tizenöt év, és nemsokára hosszabb idõ fog eltelni, mint amilyen hosszú maga a diktatúra volt.

A diktatúra mítoszai élnek tovább, a diktatúra valóságát nem voltunk képesek teljes egészében feldolgozni. Errõl is szól a Máglya címû könyvem, hogy én kamaszként a rendszerváltáskor azt gondoltam, hogy minden lehetséges. Emmából, a fõszereplõbõl egy olyan kamasz született, akinek ereje van arra, hogy áttörje a hallgatás falait.

A sajátjait és a másokéit is. Olyan történetet igyekeztem megírni, amely egyszerre sötéten szorongató és radikálisan romantikus, amiben még ez is lehetséges. Mert nekem amúgy csalódás, hogy nem akadtak ilyen bátrak, akik kiöntötték volna az összes iratot.

A Pusztítás könyvében jelen lévõ kibeszéletlenség a holokauszt utáni generációk azonos problémáját juttatta eszembe. A Máglyában is megjelenik ez a kérdéskör.

– ErdĂ©lyi magyar vagyok, anyai ágon zsidĂł, apai ágon örmĂ©ny bevándorolt család sarja, a hazaelhagyĂł bevándorlás, Ă©s a kisebbsĂ©gi lĂ©t sok-sok generáciĂł Ăłta rĂ©sze a családunknak. Meg kellett találnom a saját törtĂ©netemet, amit amĂşgy pontosan sohasem fogok megtudni. A nagymamám terhesen szökött meg a nagyváradi gettĂłbĂłl, utána pincĂ©kben bujkált, Ă©s Ă©desanyám ott szĂĽletett. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor szĂĽletett, azt sem, hogy ki, Ă©s hogyan bujtatta õket akkor, Ă©s valĂłszĂ­nĂ»leg nem is fogjuk megtudni.

A nagymamám hamarabb meghalt, mint hogy ezeket a kérdéseket feltehettem volna neki, nem tudható, hogy mi történt a háború alatt, kinek mi az ezzel kapcsolatos története, a múltnak ez a szelete feldolgozatlan, kusza és bonyolult. Emellett nekem is el kellett hagynom a szülõföldemet, Erdélyt, és ezeket a dolgokat hordom magammal, ez nyilván belekerül abba, amit írok.

Kevéssel a rendszerváltás elõtt, tizenöt évesen érkezett Magyarországra. Kamaszkorában tudatosan élte át a változásokat?

– Voltak boldog pillanatok az erdĂ©lyi gyerekkoromban, de minden pillanatban tudatában voltunk annak, hogy bármikor Ă©rtĂĽnk jöhetnek. Tehát fĂ©ltĂĽnk. TulajdonkĂ©ppen az Ă©n gyerekkorom fĂ©lelemben telt. MĂ©g akkor is, ha Ă©ppen nem fĂ©ltem, mert nem lehet mindig fĂ©lni, hanem nĂ©ha egyszerĂ»en csĂşzlizni, meg játszani kell. De a fĂ©lelem mindent átjárt, egyszerĂ»en rĂ©sze volt az Ă©letemnek, elkerĂĽlhetetlenĂĽl. Ebbõl a szempontbĂłl lehet, hogy tĂşlságosan is tudatos volt az Ă©letem, de a szĂĽleim nem titkoltak elõlem semmit.

forrás: hetek.Forrás: Hetek.

Láttam házkutatásokat, láttam, hogy milyen a rendszerrel szembekerĂĽlni, Ă©reztem a saját bõrömön a diktatĂşrában valĂł Ă©let bĂ©nultságát. Ehhez kĂ©pest Magyarországra Ă©rkezni ’88-ban maga volt a szabadság – euforikus Ă©lmĂ©ny volt –, ami utána egy Ă©ven belĂĽl kĂ©tszer megismĂ©tlõdött velem, mert láthattam, hogy összedõl a rendszer, Ă©s ezzel párhuzamosan Ă©lhettem meg az elsõ nagy szerelmet.

A fehér királyban szereplõ fiú olyasmin megy át, ami önnel is megtörténhetett volna. Ezért mondta, hogy attól félt, olyanná válik, mint a fõszereplõ?

– A fehĂ©r királyban van egy elnyomĂł rendszer, amelyben van egy gyerek, aki Ă­gy vagy Ăşgy, de megĂşssza, hogy a rendszer õt bedarálja, de azĂ©rt, hogy ezt megĂşszhassa, majdnem mindig csalnia kell. Nagy kĂ©rdĂ©s, hogy megĂ©ri-e Ăşgy nyerni, hogy csak csalással lehet. Egy idõ után rájöttem, hogy veszteni tudni kell. Egy ilyen rendszer nagyon könnyen kĂ©pes a benne Ă©lõket erkölcsileg korrumpálni. Ăšgy Ă©rzi az ember, hogy az erkölcsöt felfĂĽggesztheti, csak azĂ©rt, mert a rendszer arra kĂ©nyszerĂ­ti, hogy felfĂĽggessze.

Nekem szerencsém volt, mi idõben eljöttünk, én nem kényszerültem erre, de a rendszer alattvalóinak erre készülni kellett. Az a borzasztó ebben, hogy ha az ember része ennek a rendszernek, akkor azért hazudik, ha nem része, akkor azért hazudik.

Az igazság mindenképpen elvész, így vagy úgy. Örülök, hogy az enyém nem veszett el, idõben véget ért, megúsztam. Nem tudom, hogy mi lett volna ott, nyilván az ember mindig attól félt, hogy mit fog csinálni, amikor eljönnek azok a pillanatok, amikor majd döntenie kell. A Máglyában Emma majdnem mindig bátran és helyesen dönt, neki már lehetõsége van erre. Engem mindig érdekelt, hogy egy adott helyzetben mi a jó, és mi a rossz döntés. A jó és a rossz kérdését metafizikai értelemben is vizsgálják a könyveim anélkül, hogy bárkinek is próbálnék tanácsot adni.

A fehĂ©r király nĂ©hány fejezetĂ©t elkĂĽldte pár fontos amerikai folyĂłiratnak – közĂĽlĂĽk a legjelentõsebb hĂşszezer Ă­rás közĂĽl kiválasztotta, Ă©s meg is jelentette. Nem tudom, hány kezdõ Ă­rĂłban lett volna erre bátorság.

– Az a fajta bátorság, ami az Ă­ráshoz meg az ehhez kapcsolatos dolgokhoz kell, nyilvánvalĂłan megvan bennem. Amikor Ă­rok, nem csalok, nem választom soha a könnyebbik utat. Ez ugyanĂşgy igaz az Ă­ráson kĂ­vĂĽli lĂ©tre is, vállalom azt, ami az Ă­rással jár.

Hogy Ă©rti, hogy nem csal?

– Nem fogom rövidĂ­teni, nem fogom a gyorsabbik utat választani csak azĂ©rt, hogy be legyen fejezve. Ha ez Ă©vekbe telik, akkor Ă©vekbe telik. Igyekszem a lehetõ legjobb könyvet Ă­rni, mindentõl fĂĽggetlenĂĽl. Az már más kĂ©rdĂ©s, hogy amikor kĂ©sz a könyv, akkor mindent megteszek azĂ©rt, hogy eljuttassam a munkámat az olvasĂłkhoz. Ennek rĂ©sze, hogy most önnek interjĂşt adok, vagy csinálom a könyv Facebook-oldalát. De Ă­rás közben nem kötök semmifĂ©le kompromisszumot. Nem lehet rossz mondatokat Ă­rni, Ă©s utána jĂł mondatokat Ă­rni. Az embernek elromlik a mondatmĂ©rcĂ©je.

Egyszer említette, hogy írni életveszélyes dolog. Mit értett ezen?

– FĂ©lelmetes dolog bekerĂĽlni egy teljesen más világba, Ă©s annak a sĂşlyát cipelni. AmĂ­g nem voltak gyerekeim, addig engedtem, hogy az Ă­rás átvegye az Ă©letem fölött az uralmat. Amikor a gyerekeim megszĂĽlettek, akkor jöttem rá, hogy ha normális Ă©letet akarunk Ă©lni, akkor az Ă­rást keretek közĂ© kell szorĂ­tani.

Amikor nem írok, próbálok a lehetõ legnormálisabb lenni, mosolygok, nem gondolkozom az íráson, hanem igyekszem a gyerekeimmel lenni, boldog családi életet élni.

Akkor értettem meg, hogy így kell csinálni, amikor a kisfiam mindössze kétéves volt, játszottunk együtt valamit, közben egy nagyon sötét jeleneten gondolkoztam, és azt vettem észre, hogy õ elkezd sírni minden ok és átmenet nélkül. Megérezte a feszültséget, ami bennem van, a munkám, a jelenet sötétségét. Onnan kezdve nagyon tudatosan vigyáztam arra, hogy ne rakjam másokra ezt a feszültséget. Az írásnak nem engedtem meg sosem, hogy átvegye az életem fölött a hatalmat, az írás nem lehet alibi semmire.

forrás: szombathelypont.hu.Forrás: szombathelypont.hu.

Harmincvalahány nyelvre lefordították az írásait. Mit tud adni a kelet-európai tapasztalat az innen távol élõ embereknek?

– Van, aki KĂ­nában olvasta a regĂ©nyem, Ă©s azt mondta, hogy neki fontos ez a könyv. Nyilván másĂ©rt szereti, mint a magyarok. Mikor olvasunk egy könyvet, akkor belekerĂĽlĂĽnk egy másik világba, Ă©s ha szeretjĂĽk, akkor az a világ a rĂ©szĂĽnkkĂ© válik. Innen kezdve mindegy a tapasztalat, nem számĂ­t sokat, hogy az Kelet-EurĂłpa vagy Nyugat-EurĂłpa, más törtĂ©nelem vagy kultĂşra. Ha valaki Ausztráliában elolvassa, amit Ă­rtam, ugyanĂşgy tudja szeretni, mint ha itt olvassa el. Nem ugyanazĂ©rt, de ugyanĂşgy. Ahogy Magyarországon is sok kĂĽlföldi könyvvel megtörtĂ©nik, hogy a mi Ă©letĂĽnknek a rĂ©sze lesz.

Statisztált a napokban a saját könyvébõl készült filmben. Ráismer arra, amit ön írt?

– KĂĽlönös Ă©s felemelõ látni, hogy azokat a jeleneteket, amelyeket leĂ­rtam, szĂ­nĂ©szek játsszák el, angolul. Nagyon vizuálisan Ă­rok, mindig látom magam elõtt az egĂ©sz törtĂ©netet, Ă©s jĂł látni, hogy az angol rendezõk hogyan csinálják meg a saját kĂ©peiket, amelyek az Ă©n kĂ©peimbõl kĂ©szĂĽlt Ă­rásbĂłl erednek. Mások persze, mint az Ă©n kĂ©peim, de rájuk lehet ismerni azĂ©rt.

HĂşszĂ©ves házasok SzabĂł T. Anna költõnõvel. Azt mondta, hogy „sosem vagyok magányos, mert Anna mindig ott van velem az Ă­rásban”. Bele is Ă­rnak egymás mĂ»veibe?

– Olyan nincs, legfeljebb javaslunk valamit. Gyakran ad pĂ©ldául cĂ­meket a könyveimnek. Annával tizenhat Ă©ves korunk Ăłta egyĂĽtt dolgozunk, elsõ perctõl kezdve olvasta, amit Ă­rtam, Ă©s Ă©n is, amit õ Ă­rt. Mindennek, amit Ă­rok, õ a szerkesztõje, Ă©s mindennek, amit õ Ă­r, Ă©n vagyok. Nem hiszem, hogy nagyon mást Ă­rtunk volna, ha nem egyĂĽtt Ă©lĂĽnk, mert elĂ©g öntörvĂ©nyĂ»en látjuk a saját világunkat, ebben nem tudom befolyásolni, maximum támogatni.

Elfogadják a javasolt módosításokat?

– Nem könnyen fogadjuk el, de általában az ember maga is tudja, ha tĂ©nyleg nem mĂ»ködik valami, csak kellhet, hogy a másik is segĂ­tsen, hogy ezt megĂ©rtsem. Az is elõfordul, hogy nem fogadjuk meg a tanácsot. Nem egymásnak Ă­runk elsõsorban, fontos a másik, de ami neki fontos, azt közölni fogja, nem Ă©n döntöm el, hogy mit közölhet.

Tizenhárom éves fiuk, Gábor lett Liz Pinchton kamaszoknak írt sorozatának fordítója, a kilencéves Pál is próbálgatja a mûfordítást. Önöknél az írás benne lehet a levegõben.

– Nem akarjuk rájuk terhelni, csak hát Ă­gy alakult. Gábor most már a harmadik könyvön dolgozik, örĂĽlök neki nagyon. Korábban Ă­rattam vele olvasĂłnaplĂłkat, annak is haszna van: már kisebb kritikákat is Ă­rt.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és sokszor húsz további boldog évet kívánok együtt.
Link

Hozzászólások


#1 | kontroll88 - 2015. augusztus 16. 19:20:03
"Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és sokszor húsz további boldog évet kívánok együtt."
Ja, valahol telavivban...
#2 | nyilasfergeteg - 2015. augusztus 17. 18:17:15
kontroll88 !

:D

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.