A zsidĂł-sĂĄrkĂĄny-mĂĄn medvĂŠs pĂłlĂłban ĂŠs sikerkĂśnyvet Ă­r a titkokrĂłl. Azt a qva istenit! A diktatĂşra a valĂłsĂĄgot meg tudja vĂĄltoztatni, a titkos­szolgĂĄlatokon keresztĂźl pedig uralni is tudja. Mi ezt a hatalmat nem vettĂźk el a diktatĂşrĂĄtĂłl, ezĂĄltal hagytuk, hogy a mai napig uralja egy kicsit a valĂłsĂĄgot – mondja DragomĂĄn GyĂśrgy Ă­rĂł, akinek MĂĄglya cĂ­mĂť regĂŠnyĂŠben a fĂľtĂŠrre Ăśntik a titkosszolgĂĄlati iratokat. Az Ă­rĂł korĂĄbbi, A fehĂŠr kirĂĄly cĂ­mĂť kĂśnyvĂŠbĂľl kĂŠszĂźlt angol nyelvĂť filmet egy brit rendezĂľpĂĄros ĂŠpp ezekben a napokban, Budapest kĂśrnyĂŠkĂŠn forgatja. A Hetek interjĂşja.

LegutĂłbb megjelent kĂśnyvĂŠben a titkosszolgĂĄlati iratokat odaĂśntik a fĂľtĂŠrre. SzeretnĂŠ, ha a magyar titkosszolgĂĄlati iratokkal is valami hasonlĂł tĂśrtĂŠnne?

– NyilvĂĄnossĂĄgra kellett volna hozni mindent, hatalmas csalĂłdĂĄs, hogy ez nem tĂśrtĂŠnt meg. Azt gondolom, hogy a rendszer mĂťkĂśdĂŠsĂŠt ezek a szervek garantĂĄltĂĄk, sĂşlyos mulasztĂĄsa a hallgatĂĄs a rendszervĂĄltĂĄsnak. Úgy gondolom, hogy a titkok mĂťkĂśdtetik Ăśnmagukat. Ha ĂŠn tudok valamit, amit mĂĄs nem tud, attĂłl megvĂĄltozik a valĂłsĂĄg. A diktatĂşra mĂťkĂśdĂŠsĂŠnek nagyon fontos eleme, hogy a valĂłsĂĄgot meg tudja vĂĄltoztatni, minden rĂŠszĂŠt uralni tudja.

Ehhez kell a titkosszolgĂĄlat, hogy mindenkinek a szemĂŠn keresztĂźl lĂĄtni tudjon, mindent meg tudjon vĂĄltoztatni. Mi ezt a hatalmat nem vettĂźk el a diktatĂşrĂĄtĂłl, ezĂĄltal hagytuk, hogy a mai napig uralja kicsit a valĂłsĂĄgot,

ĂŠs hogy huszonĂśt ĂŠvvel a rendszervĂĄltĂĄs utĂĄn szinte ĂśnjĂĄrĂł mĂłdon ugyanazok a hatalmi viszonyok hatĂĄrozzĂĄk meg a gondolkodĂĄsunkat. KĂ­vĂĄncsi vagyok, hogy meddig lesz ez Ă­gy. MĂŠg jĂśn gyorsan tovĂĄbbi tizenĂśt ĂŠv, ĂŠs nemsokĂĄra hosszabb idĂľ fog eltelni, mint amilyen hosszĂş maga a diktatĂşra volt.

A diktatĂşra mĂ­toszai ĂŠlnek tovĂĄbb, a diktatĂşra valĂłsĂĄgĂĄt nem voltunk kĂŠpesek teljes egĂŠszĂŠben feldolgozni. ErrĂľl is szĂłl a MĂĄglya cĂ­mĂť kĂśnyvem, hogy ĂŠn kamaszkĂŠnt a rendszervĂĄltĂĄskor azt gondoltam, hogy minden lehetsĂŠges. EmmĂĄbĂłl, a fĂľszereplĂľbĂľl egy olyan kamasz szĂźletett, akinek ereje van arra, hogy ĂĄttĂśrje a hallgatĂĄs falait.

A sajĂĄtjait ĂŠs a mĂĄsokĂŠit is. Olyan tĂśrtĂŠnetet igyekeztem megĂ­rni, amely egyszerre sĂśtĂŠten szorongatĂł ĂŠs radikĂĄlisan romantikus, amiben mĂŠg ez is lehetsĂŠges. Mert nekem amĂşgy csalĂłdĂĄs, hogy nem akadtak ilyen bĂĄtrak, akik kiĂśntĂśttĂŠk volna az Ăśsszes iratot.

A PusztĂ­tĂĄs kĂśnyvĂŠben jelen lĂŠvĂľ kibeszĂŠletlensĂŠg a holokauszt utĂĄni generĂĄciĂłk azonos problĂŠmĂĄjĂĄt juttatta eszembe. A MĂĄglyĂĄban is megjelenik ez a kĂŠrdĂŠskĂśr.

– ErdĂŠlyi magyar vagyok, anyai ĂĄgon zsidĂł, apai ĂĄgon ĂśrmĂŠny bevĂĄndorolt csalĂĄd sarja, a hazaelhagyĂł bevĂĄndorlĂĄs, ĂŠs a kisebbsĂŠgi lĂŠt sok-sok generĂĄciĂł Ăłta rĂŠsze a csalĂĄdunknak. Meg kellett talĂĄlnom a sajĂĄt tĂśrtĂŠnetemet, amit amĂşgy pontosan sohasem fogok megtudni. A nagymamĂĄm terhesen szĂśkĂśtt meg a nagyvĂĄradi gettĂłbĂłl, utĂĄna pincĂŠkben bujkĂĄlt, ĂŠs ĂŠdesanyĂĄm ott szĂźletett. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor szĂźletett, azt sem, hogy ki, ĂŠs hogyan bujtatta Ăľket akkor, ĂŠs valĂłszĂ­nĂťleg nem is fogjuk megtudni.

A nagymamĂĄm hamarabb meghalt, mint hogy ezeket a kĂŠrdĂŠseket feltehettem volna neki, nem tudhatĂł, hogy mi tĂśrtĂŠnt a hĂĄborĂş alatt, kinek mi az ezzel kapcsolatos tĂśrtĂŠnete, a mĂşltnak ez a szelete feldolgozatlan, kusza ĂŠs bonyolult. Emellett nekem is el kellett hagynom a szĂźlĂľfĂśldemet, ErdĂŠlyt, ĂŠs ezeket a dolgokat hordom magammal, ez nyilvĂĄn belekerĂźl abba, amit Ă­rok.

KevĂŠssel a rendszervĂĄltĂĄs elĂľtt, tizenĂśt ĂŠvesen ĂŠrkezett MagyarorszĂĄgra. KamaszkorĂĄban tudatosan ĂŠlte ĂĄt a vĂĄltozĂĄsokat?

– Voltak boldog pillanatok az erdĂŠlyi gyerekkoromban, de minden pillanatban tudatĂĄban voltunk annak, hogy bĂĄrmikor ĂŠrtĂźnk jĂśhetnek. TehĂĄt fĂŠltĂźnk. TulajdonkĂŠppen az ĂŠn gyerekkorom fĂŠlelemben telt. MĂŠg akkor is, ha ĂŠppen nem fĂŠltem, mert nem lehet mindig fĂŠlni, hanem nĂŠha egyszerĂťen csĂşzlizni, meg jĂĄtszani kell. De a fĂŠlelem mindent ĂĄtjĂĄrt, egyszerĂťen rĂŠsze volt az ĂŠletemnek, elkerĂźlhetetlenĂźl. EbbĂľl a szempontbĂłl lehet, hogy tĂşlsĂĄgosan is tudatos volt az ĂŠletem, de a szĂźleim nem titkoltak elĂľlem semmit.

forrĂĄs: hetek.ForrĂĄs: Hetek.

LĂĄttam hĂĄzkutatĂĄsokat, lĂĄttam, hogy milyen a rendszerrel szembekerĂźlni, ĂŠreztem a sajĂĄt bĂľrĂśmĂśn a diktatĂşrĂĄban valĂł ĂŠlet bĂŠnultsĂĄgĂĄt. Ehhez kĂŠpest MagyarorszĂĄgra ĂŠrkezni ’88-ban maga volt a szabadsĂĄg – euforikus ĂŠlmĂŠny volt –, ami utĂĄna egy ĂŠven belĂźl kĂŠtszer megismĂŠtlĂľdĂśtt velem, mert lĂĄthattam, hogy ĂśsszedĂľl a rendszer, ĂŠs ezzel pĂĄrhuzamosan ĂŠlhettem meg az elsĂľ nagy szerelmet.

A fehĂŠr kirĂĄlyban szereplĂľ fiĂş olyasmin megy ĂĄt, ami Ăśnnel is megtĂśrtĂŠnhetett volna. EzĂŠrt mondta, hogy attĂłl fĂŠlt, olyannĂĄ vĂĄlik, mint a fĂľszereplĂľ?

– A fehĂŠr kirĂĄlyban van egy elnyomĂł rendszer, amelyben van egy gyerek, aki Ă­gy vagy Ăşgy, de megĂşssza, hogy a rendszer Ăľt bedarĂĄlja, de azĂŠrt, hogy ezt megĂşszhassa, majdnem mindig csalnia kell. Nagy kĂŠrdĂŠs, hogy megĂŠri-e Ăşgy nyerni, hogy csak csalĂĄssal lehet. Egy idĂľ utĂĄn rĂĄjĂśttem, hogy veszteni tudni kell. Egy ilyen rendszer nagyon kĂśnnyen kĂŠpes a benne ĂŠlĂľket erkĂślcsileg korrumpĂĄlni. Úgy ĂŠrzi az ember, hogy az erkĂślcsĂśt felfĂźggesztheti, csak azĂŠrt, mert a rendszer arra kĂŠnyszerĂ­ti, hogy felfĂźggessze.

Nekem szerencsĂŠm volt, mi idĂľben eljĂśttĂźnk, ĂŠn nem kĂŠnyszerĂźltem erre, de a rendszer alattvalĂłinak erre kĂŠszĂźlni kellett. Az a borzasztĂł ebben, hogy ha az ember rĂŠsze ennek a rendszernek, akkor azĂŠrt hazudik, ha nem rĂŠsze, akkor azĂŠrt hazudik.

Az igazság mindenképpen elvész, így vagy úgy. Örülök, hogy az enyém nem veszett el, idõben véget ért, megúsztam. Nem tudom, hogy mi lett volna ott, nyilván az ember mindig attól félt, hogy mit fog csinálni, amikor eljönnek azok a pillanatok, amikor majd döntenie kell. A Máglyában Emma majdnem mindig bátran és helyesen dönt, neki már lehetõsége van erre. Engem mindig érdekelt, hogy egy adott helyzetben mi a jó, és mi a rossz döntés. A jó és a rossz kérdését metafizikai értelemben is vizsgálják a könyveim anélkül, hogy bárkinek is próbálnék tanácsot adni.

A fehĂŠr kirĂĄly nĂŠhĂĄny fejezetĂŠt elkĂźldte pĂĄr fontos amerikai folyĂłiratnak – kĂśzĂźlĂźk a legjelentĂľsebb hĂşszezer Ă­rĂĄs kĂśzĂźl kivĂĄlasztotta, ĂŠs meg is jelentette. Nem tudom, hĂĄny kezdĂľ Ă­rĂłban lett volna erre bĂĄtorsĂĄg.

– Az a fajta bĂĄtorsĂĄg, ami az Ă­rĂĄshoz meg az ehhez kapcsolatos dolgokhoz kell, nyilvĂĄnvalĂłan megvan bennem. Amikor Ă­rok, nem csalok, nem vĂĄlasztom soha a kĂśnnyebbik utat. Ez ugyanĂşgy igaz az Ă­rĂĄson kĂ­vĂźli lĂŠtre is, vĂĄllalom azt, ami az Ă­rĂĄssal jĂĄr.

Hogy ĂŠrti, hogy nem csal?

– Nem fogom rĂśvidĂ­teni, nem fogom a gyorsabbik utat vĂĄlasztani csak azĂŠrt, hogy be legyen fejezve. Ha ez ĂŠvekbe telik, akkor ĂŠvekbe telik. Igyekszem a lehetĂľ legjobb kĂśnyvet Ă­rni, mindentĂľl fĂźggetlenĂźl. Az mĂĄr mĂĄs kĂŠrdĂŠs, hogy amikor kĂŠsz a kĂśnyv, akkor mindent megteszek azĂŠrt, hogy eljuttassam a munkĂĄmat az olvasĂłkhoz. Ennek rĂŠsze, hogy most Ăśnnek interjĂşt adok, vagy csinĂĄlom a kĂśnyv Facebook-oldalĂĄt. De Ă­rĂĄs kĂśzben nem kĂśtĂśk semmifĂŠle kompromisszumot. Nem lehet rossz mondatokat Ă­rni, ĂŠs utĂĄna jĂł mondatokat Ă­rni. Az embernek elromlik a mondatmĂŠrcĂŠje.

Egyszer emlĂ­tette, hogy Ă­rni ĂŠletveszĂŠlyes dolog. Mit ĂŠrtett ezen?

– FĂŠlelmetes dolog bekerĂźlni egy teljesen mĂĄs vilĂĄgba, ĂŠs annak a sĂşlyĂĄt cipelni. AmĂ­g nem voltak gyerekeim, addig engedtem, hogy az Ă­rĂĄs ĂĄtvegye az ĂŠletem fĂślĂśtt az uralmat. Amikor a gyerekeim megszĂźlettek, akkor jĂśttem rĂĄ, hogy ha normĂĄlis ĂŠletet akarunk ĂŠlni, akkor az Ă­rĂĄst keretek kĂśzĂŠ kell szorĂ­tani.

Amikor nem Ă­rok, prĂłbĂĄlok a lehetĂľ legnormĂĄlisabb lenni, mosolygok, nem gondolkozom az Ă­rĂĄson, hanem igyekszem a gyerekeimmel lenni, boldog csalĂĄdi ĂŠletet ĂŠlni.

Akkor ĂŠrtettem meg, hogy Ă­gy kell csinĂĄlni, amikor a kisfiam mindĂśssze kĂŠtĂŠves volt, jĂĄtszottunk egyĂźtt valamit, kĂśzben egy nagyon sĂśtĂŠt jeleneten gondolkoztam, ĂŠs azt vettem ĂŠszre, hogy Ăľ elkezd sĂ­rni minden ok ĂŠs ĂĄtmenet nĂŠlkĂźl. MegĂŠrezte a feszĂźltsĂŠget, ami bennem van, a munkĂĄm, a jelenet sĂśtĂŠtsĂŠgĂŠt. Onnan kezdve nagyon tudatosan vigyĂĄztam arra, hogy ne rakjam mĂĄsokra ezt a feszĂźltsĂŠget. Az Ă­rĂĄsnak nem engedtem meg sosem, hogy ĂĄtvegye az ĂŠletem fĂślĂśtt a hatalmat, az Ă­rĂĄs nem lehet alibi semmire.

forrĂĄs: szombathelypont.hu.ForrĂĄs: szombathelypont.hu.

HarmincvalahĂĄny nyelvre lefordĂ­tottĂĄk az Ă­rĂĄsait. Mit tud adni a kelet-eurĂłpai tapasztalat az innen tĂĄvol ĂŠlĂľ embereknek?

– Van, aki KĂ­nĂĄban olvasta a regĂŠnyem, ĂŠs azt mondta, hogy neki fontos ez a kĂśnyv. NyilvĂĄn mĂĄsĂŠrt szereti, mint a magyarok. Mikor olvasunk egy kĂśnyvet, akkor belekerĂźlĂźnk egy mĂĄsik vilĂĄgba, ĂŠs ha szeretjĂźk, akkor az a vilĂĄg a rĂŠszĂźnkkĂŠ vĂĄlik. Innen kezdve mindegy a tapasztalat, nem szĂĄmĂ­t sokat, hogy az Kelet-EurĂłpa vagy Nyugat-EurĂłpa, mĂĄs tĂśrtĂŠnelem vagy kultĂşra. Ha valaki AusztrĂĄliĂĄban elolvassa, amit Ă­rtam, ugyanĂşgy tudja szeretni, mint ha itt olvassa el. Nem ugyanazĂŠrt, de ugyanĂşgy. Ahogy MagyarorszĂĄgon is sok kĂźlfĂśldi kĂśnyvvel megtĂśrtĂŠnik, hogy a mi ĂŠletĂźnknek a rĂŠsze lesz.

StatisztĂĄlt a napokban a sajĂĄt kĂśnyvĂŠbĂľl kĂŠszĂźlt filmben. RĂĄismer arra, amit Ăśn Ă­rt?

– KĂźlĂśnĂśs ĂŠs felemelĂľ lĂĄtni, hogy azokat a jeleneteket, amelyeket leĂ­rtam, szĂ­nĂŠszek jĂĄtsszĂĄk el, angolul. Nagyon vizuĂĄlisan Ă­rok, mindig lĂĄtom magam elĂľtt az egĂŠsz tĂśrtĂŠnetet, ĂŠs jĂł lĂĄtni, hogy az angol rendezĂľk hogyan csinĂĄljĂĄk meg a sajĂĄt kĂŠpeiket, amelyek az ĂŠn kĂŠpeimbĂľl kĂŠszĂźlt Ă­rĂĄsbĂłl erednek. MĂĄsok persze, mint az ĂŠn kĂŠpeim, de rĂĄjuk lehet ismerni azĂŠrt.

HĂşszĂŠves hĂĄzasok SzabĂł T. Anna kĂśltĂľnĂľvel. Azt mondta, hogy „sosem vagyok magĂĄnyos, mert Anna mindig ott van velem az Ă­rĂĄsban”. Bele is Ă­rnak egymĂĄs mĂťveibe?

– Olyan nincs, legfeljebb javaslunk valamit. Gyakran ad pĂŠldĂĄul cĂ­meket a kĂśnyveimnek. AnnĂĄval tizenhat ĂŠves korunk Ăłta egyĂźtt dolgozunk, elsĂľ perctĂľl kezdve olvasta, amit Ă­rtam, ĂŠs ĂŠn is, amit Ăľ Ă­rt. Mindennek, amit Ă­rok, Ăľ a szerkesztĂľje, ĂŠs mindennek, amit Ăľ Ă­r, ĂŠn vagyok. Nem hiszem, hogy nagyon mĂĄst Ă­rtunk volna, ha nem egyĂźtt ĂŠlĂźnk, mert elĂŠg ĂśntĂśrvĂŠnyĂťen lĂĄtjuk a sajĂĄt vilĂĄgunkat, ebben nem tudom befolyĂĄsolni, maximum tĂĄmogatni.

ElfogadjĂĄk a javasolt mĂłdosĂ­tĂĄsokat?

– Nem kĂśnnyen fogadjuk el, de ĂĄltalĂĄban az ember maga is tudja, ha tĂŠnyleg nem mĂťkĂśdik valami, csak kellhet, hogy a mĂĄsik is segĂ­tsen, hogy ezt megĂŠrtsem. Az is elĂľfordul, hogy nem fogadjuk meg a tanĂĄcsot. Nem egymĂĄsnak Ă­runk elsĂľsorban, fontos a mĂĄsik, de ami neki fontos, azt kĂśzĂślni fogja, nem ĂŠn dĂśntĂśm el, hogy mit kĂśzĂślhet.

Tizenhárom éves fiuk, Gábor lett Liz Pinchton kamaszoknak írt sorozatának fordítója, a kilencéves Pál is próbálgatja a mûfordítást. Önöknél az írás benne lehet a levegõben.

– Nem akarjuk rĂĄjuk terhelni, csak hĂĄt Ă­gy alakult. GĂĄbor most mĂĄr a harmadik kĂśnyvĂśn dolgozik, ĂśrĂźlĂśk neki nagyon. KorĂĄbban Ă­rattam vele olvasĂłnaplĂłkat, annak is haszna van: mĂĄr kisebb kritikĂĄkat is Ă­rt.

Nagyon szĂŠpen kĂśszĂśnĂśm a beszĂŠlgetĂŠst, ĂŠs sokszor hĂşsz tovĂĄbbi boldog ĂŠvet kĂ­vĂĄnok egyĂźtt.
Link