Posta Imre weboldala

Navigáció

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Üdvözlet


A MAI NAPTĂ“L (2013/09/22) AZ ĂšJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

A vád: hazaárulás


Tálalva! Kacag a májam! Haza meg árulás...de mi a qva anyátokrĂłl van szĂł? Tán nem a "cionista" összeeskĂĽvĂ©s gyakorlat kezd a körmötökre nõni? Vegyetek prĂ©dát judapestrõl. Itt minden a legnagyobb rendben, se haza se árulás, de mĂ©g szĂł se eshet a tetves zsidĂł-cigány szabadkõmĂ»ves összeeskĂĽvĂ©srõl, mert akkor tömegirtást kĂ©k rendezni. Ja, zöld! Lassan kezdhetjĂĽk. NĂ©metországban egy olyan szĂł áll hetek Ăłta a politikai vita közĂ©ppontjában, amely ötvenhárom Ă©ve, a Spiegel-botrány Ăłta nem szerepelt a nyilvánosságban: hazaárulás. A SzövetsĂ©gi AlkotmányvĂ©delmi Hivatal (BFV) használta a szĂłt abban a feljelentĂ©sben, amelyet az országos fõügyĂ©sznĂ©l tett a Netzpolitik.org nevĂ» blogger ellen, mert szerinte „az ország biztonságát veszĂ©lyeztetõ adatokat” közölt.

A hazaárulás NĂ©metországban az egyik legsĂşlyosabb vád, amelyĂ©rt a bĂĽntetõ törvĂ©nykönyv 94. § szerint sĂşlyos esetben Ă©letfogytiglani börtönbĂĽntetĂ©s jár. Ez is oka annak, hogy ezzel több mint fĂ©l Ă©vszázada bĂ­rĂłság elõtt vagy akár a sajtĂłban senkit sem vádoltak. EllentĂ©tben a magyar gyakorlattal. Nálunk a „hazaárulás” kifejezĂ©s a politikai kommunikáciĂł termĂ©szetes, leginkább következmĂ©ny nĂ©lkĂĽli tartozĂ©ka. ElĂ©g, ha valaki itthon vagy pláne kĂĽlföldön a kormánynak nem tetszõ dolgot mond. Az erre szakosodott mĂ©dia Ă©s a kormány szĂłvivõi azonnal „hazaárulásrĂłl” beszĂ©lnek. Most NĂ©metországban is hasonlĂł törtĂ©nt.

Röviden: a magát Netzpolitik.org-nak nevezõ blogger (kĂ©t szemĂ©ly, a fõszerkesztõ Ă©s a szerkesztõ), amely olyan hĂ­rek, jelentĂ©sek, dokumentumok közlĂ©sĂ©vel foglalkozik, amelyek közzĂ©tĂ©telĂ©t szerinte a hatĂłságok el akarják titkolni a közvĂ©lemĂ©ny elõl, februárban az államvĂ©delmi hivatal tevĂ©kenysĂ©gĂ©rõl tett közzĂ© rĂ©szleteket. Eszerint a hivatal „internetes anyagok tömeges kiĂ©rtĂ©kelĂ©sĂ©t” tervezi. RĂ©szletekrõl nem szĂłl a jelentĂ©se. De ez elĂ©g volt az alkotmányvĂ©delmi hivatal vezetõjĂ©nek arra, hogy a bĂĽntetõ törvĂ©nykönyv 94. §-ára hivatkozva feljelentĂ©st tegyen a legfõbb államĂĽgyĂ©sznĂ©l „hazaárulás” cĂ­mĂ©n.

Harald Range fõállamügyész tájékoztatta a feljelentésrõl felettesét, a koalíciós kormány szociáldemokrata igazságügy-miniszterét, Heiko Maast. A miniszter kételyét fejezte ki a feljelentés jogosultságáról. Ezt közölte az államügyésszel, a belügyminisztérium és a kancellári hivatal illetékeseivel. A maga részérõl szakértõi vélemény elkészítését rendelte el. Ugyanezt tette az államügyész is.

Az egyik vĂ©lemĂ©ny a feljelentĂ©st megalapozottnak, a másik alaptalannak nyilvánĂ­totta. A miniszter ekkor utasĂ­totta Range fõügyĂ©szt, hogy a feljelentĂ©si eljárást az ĂĽgy tisztázásáig fĂĽggessze fel. Az utasĂ­tásra joga van, mert a fõügyĂ©sz „politikai hivatalnok” státusban a miniszter beosztottja, Ă©s köteles intĂ©zkedĂ©seit a kormánypolitikával összhangba hozni.

MĂ©g folyt a bĂĽrokratikus belsõ vita a jogszolgáltatási szervek Ă©s az igazságĂĽgy-minisztĂ©rium között, amikor a SĂĽddeutsche Zeitung Ă©s három tartományi rádióállomás közzĂ©tette az ĂĽgyet. Nyilvánosan ekkor tört ki a botrány. A mĂ©dia – politikai Ă©s világnĂ©zeti hovatartozás nĂ©lkĂĽl, kisebb-nagyobb eltĂ©rĂ©sekkel – a sajtĂłszabadság elleni támadásnak Ă­tĂ©lte a BfV feljelentĂ©sĂ©t a Netzpolitik.org ellen. Berlinben Ă©s több nagyvárosban tĂĽntetĂ©seket rendeztek a sajtĂłszabadság vĂ©delmĂ©ben. ĂšjbĂłl nyilatkozott Maas igazságĂĽgy-miniszter. Kijelentette, hogy szerinte a bloggerek jelentĂ©se nem veszĂ©lyezteti az NSZK biztonságát, Ă©s nem szolgálja idegen hatalmak Ă©rdekeit. EzĂ©rt kĂ©rte már korábban az államĂĽgyĂ©sztõl a vĂ©gsõ döntĂ©sig az eljárás felfĂĽggesztĂ©sĂ©t.

Ekkor váratlan fordulat törtĂ©nt. MĂşlt kedden, augusztus 4-Ă©n nyilatkozatot tett közzĂ© Harald Range fõállamĂĽgyĂ©sz, amelyben Ă©lesen elĂ­tĂ©lte elöljárĂłja, Maas igazságĂĽgy-miniszter magatartását: „A jogszolgáltatás fĂĽggetlensĂ©gĂ©t Ă©ppen Ăşgy vĂ©di az alkotmány, mint a sajtĂł- Ă©s vĂ©lemĂ©nyszabadságot. Befolyást gyakorolni a jogi vizsgálatokra, mert azok politikailag nem opportunusak, tĂ»rhetetlen beavatkozás az igazságszolgáltatás fĂĽggetlensĂ©gĂ©be.”

Heiko Maas miniszter másnap rövid nyilatkozattal lĂ©pett a sajtĂł elĂ©. „Harald Range fõállamĂĽgyĂ©sz Ăşr megrendĂ­tette a belĂ©je vetett bizalmamat. EzĂ©rt azonnali hatállyal felmentettem hivatalábĂłl. DöntĂ©semet közöltem vele, Angela Merkel kancellárral Ă©s Joachim Gauck államfõvel is.” A szabadságát töltõ kancellár szĂłvivõje Ăştján közölte, hogy egyetĂ©rt minisztere döntĂ©sĂ©vel.

Lapzártánkkor az ĂĽgy Ăşjabb fordulatot vett: Harald Range fõállamĂĽgyĂ©sz – aki mindaddig hivatalában marad, amĂ­g az államfõ meg nem erõsĂ­ti a felmentĂ©sĂ©t – azonnali hatállyal megszĂĽntette a Netzpolitik.org elleni eljárást.

Ezzel az ügynek csak egyik fejezete zárult le. A sajtó napirenden tartja a témát. Az igazságügy-miniszter kemény magatartása ellenére a Der Spiegel hétfõi száma a kormány és a titkosszolgálat sajtószabadság elleni összefogásáról beszél. De nem csak ez a hírmagazin lát hasonlóságot a mostani Netzpolitik.org.-ellenes akció és az ötvenhárom év elõtti híres Spiegel-botrány között. Lássuk: valóban hasonlít a két eset?

Hazaárulással 1962-ben vádolta Franz Josef Strauss akkori védelmi miniszter a Der Spiegelt, mert az cikket közölt a Falex 62 nevû NATO-hadgyakorlatról, és megállapította, hogy Németország védelmi készültsége háború esetére kérdéses. Például az élelmiszer- és egészségügyi ellátás gyorsan összeomolhat. A cikket a védelmi minisztérium és a kormány hazaárulásnak minõsítette. A Spiegel szerkesztõségében házkutatást tartottak, iratokat foglaltak le, több szerkesztõt õrizetbe vettek. (Rudolf Augstein fõszerkesztõ és kiadó 103 napig volt vizsgálati fogságban.) A német legfelsõbb bíróság végül alaptalannak minõsítette a vádat, anyagi és erkölcsi jóvátételt írt elõ. Az ügybe belebukott Franz Josef Strauss védelmi miniszter, a kérdéses cikk egyik szerzõje, Conrad Ahlers pedig késõbb kormányszóvivõ, majd az NSZK kelet-berlini képviseletének vezetõje lett.

Az ügy akkor és azóta a sajtószabadság elleni támadás iskolapéldájaként világbotránnyá nõtte ki magát. A jogi szakirodalom állandó példája az igazságszolgáltatás függetlensége és a sajtószabadság különleges tiszteletben tartásának szükségességére. A két ügy részleteinek ismeretében mindenki eldöntheti, hogy lehet-e egyenlõségjelet tenni a Spiegel-botrány és a Netzpolitik.org-ügy közé. Németországban ma sokan ezt teszik.

Viszont az esetnek van egy a német határokon túlmutató tanulsága. Az, hogy fogytán a titkosszolgálatok kenyere, a titok. Ma, amikor mindennek van digitális nyoma, amikor mûholdak térképezik fel naprakészen a Föld minden négyzetméterét, nincs olyan titok, ami elõbb-utóbb ki ne derülne. Ez pedig azt jelentheti, hogy az FBI, a KGB utódszervezetei, a BfV és kisöccsük, a magyar Nemzetbiztonsági Szolgálat munkatársainak más foglalkozás után kell nézniük. De attól tartok, ez még messze van.
Link

Hozzászólások


#1 | postaimre - 2015. augusztus 17. 20:40:24
http://topwar.ru/...itaem.html

Itt meg már "német" civilek aláírásokat gyûjtenek, hogy a fricc (cionzsidó) hagyjon föl Oroszország és Kína ellenes politikájával. Olyan titkosszolgálati maszlag ez is, mint a többi, de jól hangzik.

Hozzászólás küldése


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.