Posta Imre weboldala

Navigci

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezs

Felhasznlnv

Jelsz



Elfelejtetted jelszavad?
j jelsz krse

dvzlet


A MAI NAPTÓL (2013/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
a www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - amint tapasztalhatjátok - elérhetö.)

Klikkelj rá: Posta Imre Youtube oldala
..................

Sára (Ábrahám felesége)


Kis ösmétlés a "zsidó-arab" közös gyökérrõl, ami talán egyáltalán nem igaz, de ezért perverz és disznó, meg kurtizán is...szóval kóser.

Sára (héberül: שָׂרָה Szárá (¶ārâ), jelentése: hercegnõ; magas rangú nõ; arabul سارة Szārā), eredeti nevén שָׂרַי Száraj (¶ārãy), magyarban Szárai illetve Sárai[1] Terah lánya, Ábrahám felesége és egyben féltestvére[2] volt a Héber Biblia és a Korán leírása szerint. Történetét a Teremtés könyve írja le. Sára volt Izsák anyja és Izráel népének õsanyja. Az elsõ ószövetségi mátriárka. A Teremtés könyve egészen a 17. könyv 15. verséig nevezi õt Szárainak vagy Sárainak, amikor férjével Ábrámmal együtt, a Jahvéval kötött szövetség megpecsételésére megváltoztatja nevét. Ettõl fogva Sára és Ábrahám a nevük.[3]

Sára Ábrahám feleségeként a judaizmusban, a kereszténységben, az iszlámban és a Bahá’í vallásban - az úgynevezett ábrahámi vallásokban - kiemelt szerepet játszik. Mindazonáltal a különbözõ vallások más nézõpontból tekintenek Sárára. A zsidó hagyományok Ábrahám és Sára közös gyermekét, Izsákot tartják az isteni szövetség jogos örökösének, hiszen az Úr kettõjükre vonatkozóan kötötte meg szövetségét. Ezért a judaizmus és az erre épülõ kereszténység is Sárát az izraeliták õsanyjának, saját vallásuk és népük mátriárkájának tekinti.
Az iszlám viszont másképpen értelmezi az Úrral kötött szövetséget. A Korán nézõpontja szerint Ábrahám elsõszülött fiára száll az isteni szövetség beteljesülése. Ábrahám elsõszülött fia pedig nem Izsák volt, hanem Sára szolgálójának, Hágárnak a gyermeke, Ismáel. Ezért az iszlám hit nem tekinti Sárát õsanyának.
A negyedik ábrahámi vallás, a Bahá’í tanítása szerint vallásuk alapítója, Bahá'u'lláh Ábrahám leszármazottja volt. Anyai ágon a vallás mind Sárát, mind Ábrahám második feleségét, Ketúrát õsanyának tartja.[4]

Tartalomjegyzék

1 Sára története a Bibliában
2 Sára a zsidó irodalomban
2.1 Sára a fáraó háremében
2.2 Kapcsolata Hágárral
2.3 Sára halála
3 Sára az arab irodalomban
4 Forrás
5 További információk

Sára története a Bibliában

A Biblia Sárát Ábrahám elsõ feleségeként említi, aki hosszú ideig meddõ volt.[5] A hagyomány szerint Sárai 65 éves korában esküdött hûséget Ábrámnak a khaldeai Ur városában.[6] Ezután férjével tartott, amikor az Úr parancsára Ábrám elõször Harrán vidékére vándorolt, majd innen az ígéret földje, Kánaán felé vette útját.[7] Vándorlásuk során az éhínség elõl kénytelenek voltak Egyiptom földjére menekülni. Ábrám attól tartott, hogy feleségének szépsége bajt hozhat fejére, hiszen a fáraó megölheti õt, hogy elvegye feleségét. Ezért Ábrám arra kérte Sárait, hogy nevezze magát húgának. Egyiptomban beigazolódott Ábrám félelme, ugyanis a fáraó szemet vetett a szépséges Sáraira, de mivel Ábrámot a nõ bátyjának gondolta, nem ölte meg õt, hanem bõséges hozományt ajándékozott neki a lányért cserébe.[8] Az Úr megharagudott a fáraóra, és csapásokkal sújtotta az egyiptomi uralkodót, akinek tanácsadói derítettek fényt Sárai és Ábrám valós kapcsolatára. Ennek tudatában a fáraó visszaadta Sárait Ábrámnak, és minden ajándékával együtt elküldte õket Egyiptom földjérõl.
A három angyal Ábrahám táborában megjövendöli Izsák születését. Német fametszet, 1860

Sárai egyre idõsebb lett, és még mindig gyermekáldás nélkül volt. Ezért úgy döntött, hogy az isteni jóslat beteljesedése végett férjének adja egyiptomi szolgálóját, Hágárt ágyasul. Hágár hamarosan gyermeket fogant Ábrámtól, és ezért lenézte korábbi úrnõjét. A két nõ közötti kapcsolat egyre feszültebbé vált, de Ábrám nem akart dönteni kettejük vitájában, ezért azt mondta Sárainak, hogy tegye azt, amit a legjobbnak lát, hiszen az õ szolgálója. Miután Hágár megszülte Ismáelt, az Úr szövetségre lépett Ábrámmal, akinek nevét Ábrahámra változtatta, és Sáraival, akit Sárának nevezett el. Ekkor Sára ígéretett kapott az Úrtól, hogy fiúgyermeke fog születni. Miután Sára immár kilencven esztendõs volt, sem Ábrahám, sem Sára nem akart hinni az isteni szónak. Sára még akkor is hitetlenkedett, amikor az Úr három angyalt küldött a mamréi tölgyesben álló táborukhoz, akik azt jövendölték, hogy egy év múltán Sárának fiú gyermeke fog születni.[9]

Mamré vidékérõl Ábrahám egy déli tartományba költözött tovább, Gérárba, amelynek királya Abimélek volt. Sárával az új királyságban majdnem ugyanaz történt meg, mint Egyiptomban. Ábrahám újra húgának nevezte õt, mire Abimélek elhatározta, hogy feleségül veszi Sárát. Az Úr azonban álmot bocsátott Abimélekre, aki így elkerülte a fáraó sorsát. Amikor Abimélek kérdõre vonta Ábrahámot, õ azzal védekezett, hogy Sára valójában az õ féltestvére, ezért nem hazudott.
Erre Abimélek visszaadta Sárát Ábrahámnak, és engesztelésül szolgákat és jószágokat adott ajándékba neki, és azt is megengedte, hogy népével együtt bárhol letelepedhet Gérár földjén.[10] Abimélek ezen felül ezer ezüstpénzt ad Ábrahámnak, hogy "az Sára számára a szemek befedezõje" legyen. Ez feltehetõleg arra utal, hogy ezzel a király biztosítani akarta Sára ártatlanságát.[11] A fejezet utolsó két verse azt írja le, hogy az Úr "erõsen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét". Ez azt jelenti, hogy amíg Sára a király felesége volt, az Úr nem örvendeztette meg Abiméleket gyermekáldással. Ez egyúttal arra is utal, hogy Sára feltehetõleg hosszú idõt töltött el Abimélek udvarában, mielõtt az Úr megjelent volna a király álmában.
Sára Gérár földjén valóban teherbe esett, és megszülte Izsákot. A szülést követõen Sára visszaemlékezett, hogy kinevette az Úr szavait, amikor fiú gyermeket ígért neki, és most õ vált nevetségessé: "Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam."[12] Izsák világrajötte újból feltüzelte Sára és Hágár ellentétét. Sára nyomására Ábrahám végül elküldte Hágárt és a gyermek Ismáelt a táborból.[13]
Sára haláláról elég szûkszavúan emlékezik meg a Biblia. Mindösszesen azt tudjuk, hogy Sára 127 évesen halt meg Kirját-Arbában, és Ábrahám testét Kánaán földjén, a Hebron közelében fekvõ Makpelá barlangjában temette el.[14]

A Teremtés könyve mellett Sára neve az Ószövetségben csak egyszer fordul még elõ. Izajás könyvében Sára az izraeliták õsanyjaként jelenik meg.[15] Az Újszövetség négyszer tesz említést Ábrahám feleségérõl. Elsõként Pál rómaiakhoz írott levelében olvashatunk róla, mint az ígéret gyermekeinek õsanyjáról.[16] Másodjára Pál galatákhoz írott levelében történik utalás Sárára. Izsák anyjaként, az isteni ígéretet beteljesítõ fiú szülõjeként jelenik meg.[17] Harmadjára a hit példaképeként jelenik meg Sára a zsidókhoz írt levélben.[18] Végül Péter elsõ levelében Sára férjének feltétlen engedelmességet fogadó jelleme jelenik meg.[19]
Sára a zsidó irodalomban

A Biblia oldalain kívül Sára történetét tovább gazdagítja a zsidó irodalom, amely a különbözõ rabbinikus magyarázatokban, a midrásokban más szemszögbõl, esetenként bõvebben vizsgálja az Ószövetség történeteit. A zsidó magyarázatok természetesen a Szentírást veszik alapul, így a rabbinikus szövegekben is Sára Ábrahám elsõ feleségeként szerepel. A Talmud azt írja, hogy Sára megegyezik a Teremtés könyvében említett Jiszkáhhal,[1] aki Ábrahám testvérének, Háránnak a lánya volt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Sára Ábrahám unokahúga volt, illetve Lót testvére. A Talmud ezt a Teremtés könyvének a szövegével támasztja alá, illetve azzal a ténnyel, hogy mind Sára, mind Jiszkáh kivételes szépséggel voltak megáldva.[20] A Talmud elképzelésével szemben több ellenvetés is felmerült, amelyek úgy vélik, hogy Sára és Jiszkáh két különbözõ személy az Ószövetségben.[21] Ez a magyarázat leginkább arra támaszkodik, hogy Sára a bibliai szöveg szerint Terah lánya volt, így nem lehetett Ábrahám unokahúga. Másrészt az Ábrahám és Sára közötti korkülönbséget hozzák fel ellenbizonyíték gyanánt: Sára mindössze tíz évvel volt fiatalabb Ábrahámnál,[22] és az is ismeretes, hogy Tháré mindhárom fia ugyanabban az évben született.[23] Ez pedig azt jelenti, hogy Háránnak maximum tíz évesen kellett nemzenie Sárát.
Az angyal megjelenik Sárának

A Bava Batra szerint Sára káprázatosan szép nõ volt, méghozzá olyannyira szép, hogy mások majomnak tûntek mellette.[24] Sára legendás szépsége még a nehéz vándorlások során sem halványult.[25] Ezt támasztja alá az a bibliai elbeszélés is, amelyben még Egyiptom királyának is megtetszik Ábrahám felesége. A zsidó bölcsek szerint Sára profetikus képessége felülmúlta Ábrahámét,[26] de jóságban és jótékonykodásban egyaránt egyenlõek voltak.[27] A zsidó szemlélet szerint Sára tehát nemcsak kivételesen szép nõ volt, hanem Isten elõtt is tökéletes. Jóságos lelke, erõs prófétai képessége miatt Ábrahám koronájának tartották, akinek a szavait Ábrahám is megtartotta elismerve felesége érdemeit.[28] A prófétai pár az Úr tanait terjesztette: Ábrahám a férfiak, Sára pedig a nõk körében.[29] Sára különleges jellemének, Isten elõtti kiválóságának bizonyítéka, hogy õ volt az egyetlen mátriárka, akihez Isten közvetlenül szólt. A többi prófétaasszonynak angyalokon keresztül üzent az Úr.[30] A Mishle Midrás szerint Ábrahámot egyenesen Sára érdemei miatt tette gazdaggá a Mindenható,[31] sõt a szépséges asszony miatt szállt Ábrahámra az Úr összes áldása is.[32] Ugyanez a midrás úgy tartja, hogy minden áldás közül a legnagyobb éppen Sára kezének kiérdemlése volt. Amíg Sára Ábrahám táborában élt, glóriafelhõ lebegett sátruk felett, szombati gyertyái egy egész héten át nem aludtak ki, és egész otthonuk csupa áldás volt. Mindez Sára halálakor megszûnt, és csak Izsák felesége, Rebeka megjelenésével állt helyre. A Genezis Rabba leírása szerint Sára eredeti neve, Szárai azt jelentette, hogy hercegnõm, ugyanis õ volt háza és törzse úrnõje. Késõbb neve Sárára változott, amely hercegnõt jelent, vagyis nagyságát, kiemelkedõségét már általánosságban is elismerték.[28]
Sára a fáraó háremében

A Bibliában is leírt történetet a zsidó magyarázatok némiképp eltérõen mesélik el. Az aszály miatt Ábrám népével együtt arra kényszerült, hogy Egyiptomtól kérjen segítséget. Mielõtt átlépték volna a fáraó országának határait Ábrám egy ládába rejtette el Szárait, hogy senki ne láthassa õt. A határnál azonban az egyiptomi hivatalnokok minden ládát átkutattak, hogy lajstromba vegyék a fizetendõ vámot. Amikor felnyitották Sára ládáját, a nõ szépsége erõs fénnyel övezve tört elõ a hivatalnokok legnagyobb ámulatára. Mindegyikük azonnal beleszeretett Száraiba, és egymásra licitálva igyekeztek megszerezni kezét Ábrámtól.[33] Amikor Szárait a fáraó színe elé vitték, a nõ azt mondta, hogy Ábrám a testvére. Ezért aztán az uralkodó ajándékokkal halmozta el Ábrámot, hogy Szárait megszerezhesse.[34] A király szerelme zálogául Szárainak ígérte minden birtokát, sõt a nõ örökös birtokába adta Gósen földjét, amelyen késõbb is több izraelita élt. Emellett saját leányát, Hágárt Szárai szolgálójává tette.[35] Szárai imáiban kérte az Urat, hogy védje meg õt a fáraó háremében, mire az Úr angyalt küldött melléje, aki mindig megakadályozta az uralkodót, hogy akár csak megérintse Szárait. A fáraó megdöbbent a csodás eseményeken, és kedvesen bánt Száraival, aki bevallotta neki, hogy valójában õ Ábrám felesége. Erre az uralkodó szabadon engedte Szárait háremébõl.[34]
Egy másik verzió szerint a fáraó még akkor is a háremében tartotta Szárait, amikor az már bevallotta, hogy házas. Erre az Úr angyala betegséget bocsátott a fáraóra, és csak így menekülhetett meg Szárai a hárembõl.[36] A zsidó hagyományok szerint a fáraó csak akkor adta Szárainak lányát, mint rabszolgát, amikor saját szemével is meggyõzõdött róla, hogy Szárai valóban az Úr oltalmában áll. A legendák szerint a fáraó a következõket mondta: "Még az is jobb, ha leányom rabszolga egy ilyen nõ házában, mint úrnõ bármely más házban."[37] Szárai késõbb is jól bánt Hágárral, és bevonta a nõi társaságba. Kapcsolatuk csak akkor vált feszültté, amikor Hágár terhes lett Ábrahám gyermekével.
Kapcsolata Hágárral
Sára temetése

Sára és Hágár kapcsolata mindegyik ábrahámi vallásban központi szerepet játszik. Ez nem is csoda, hiszen az iszlám ennél a pontnál válik el a judaizmustól és a kereszténységtõl, és ezek a vallások ebben a történetben másként látják Sára szerepét. Azt még a zsidó írások is elismerik, hogy Sára történetének ez az egyetlen olyan része, ahol hibát követett el. A Genezis Rabba szerint az Úr eredetileg Sárának, éppúgy mint férjének, Ábrahámnak 175 évet szánt. Azonban a Mindenható 48 évvel megrövidítette ezt a kort, amiért Sára hitetlenkedett saját fogantatásában, és amiért panaszkodott Ábrahámnak, hogy Hágár nem adja meg neki a kellõ tiszteletet, mióta teherbe esett Ismáellel.[38] Sára meddõ volt, mégis az Úr csodát tett vele, miután szövetséget kötött Ábrahámmal, és visszaadta Sára méhének fiatalságát. Így Sára 90 évesen hozta világra Izsákot. Eleinte senki sem akarta elhinni, hogy az újszülött valóban Sára és Ábrahám gyermeke, és azt mondták, hogy a pátriárka és meddõ felesége örökbe fogadott egy árvát, és most azt állítják róla, hogy saját gyermekük. Ezért aztán Ábrahám vacsorára hívta népe összes nemes urát azon a napon, amikor Izsákot elválasztották az anyjától. Sára pedig meghívta a nemes hölgyeket újszülötteikkel együtt. A vacsorán Sára melleibõl megszoptatta a nemes családok gyermekeit, bizonyítva ezzel, hogy valóban megfiatalodtak emlõi és méhe.[39]
Sára Izsák világra jötte után elûzte Ábrahám táborából Hágárt és Ismáelt. Kegyetlen tette a Genezis Rabba leírása szerint végül igazolást nyert, ugyanis Sára látta Ismáelt, amint az elköveti a három legnagyobb bûnt, azaz a bálványimádást, a paráználkodást és a gyilkosságot.[40]
Sára halála

A zsidó hagyományok Sára halálát szorosan összekötik Izsák feláldozásával.[41] Az elbeszélések két változata létezik az elsõ ószövetségi mátriárka halálával kapcsolatban. Az elsõ szerint egy Sámael nevû férfiú látogatta meg Sárát, és azt mondta neki, hogy látta Ábrahámot, amint felhurcolja Izsákot a hegyre. Elbeszélése szerint a fiú hiába sírt és könyörgött apjának, az feláldozta õt az Úr oltárán. Sára keservesen sírt, és hamarosan belehalt bánatába.[42] A másik történet szerint maga a Sátán látogatta meg Sárát egy öreg ember képében, és elmondta neki, hogy Ábrahám feláldozta egyetlen gyermeküket. Sára elhitte a történetet, és keservesen zokogni kezdett, de hamarosan belenyugodott Izsák sorsába, hiszen tudta, hogy Ábrahám az Úr parancsára cselekedett. Ezért aztán felkerekedett, hogy megkeresse férjét. Beershebából Hebronba tartott, és mindenkit megkérdezett az úton, hogy vajon nem látták-e Ábrahámot. Ekkor a Sátán újra feltûnt emberi alakot öltve magára, és azt mondta Sárának, hogy Ábrahám végül nem áldozta fel Izsákot, és apjával együtt hazafele igyekeznek. Sára nem számított a jó hírre, és ezért belehalt a végtelen örömbe. Ábrahám és Izsák Hebronban találtak rá holtan.[43]
Sára az arab irodalomban
Ábrahám elbocsátja Hágárt, 18. századi fametszet

Az arab irodalomban Sára története szintén az Ószövetségre épül, azonban az iszlám hatására kissé más szemszögbõl jellemzik õt. Sára (avagy Szarah) tehát Ábrahám, azaz Ibráhim felesége, és az arab hagyomány úgy tartja, hogy Lót testvére volt és Arán leánya, aki Ibráhim nagybátyja volt apai ágon.[44] Más leírások szerint viszont Sára Harrán királyának leánya, és anyai ágon Babilon királyának, Kutbának az unokája volt.[45] Sára korának leggyönyörûbb asszonya volt, akit az Úr sugárzó szépséggel és tökéletes alakkal ajándékozott meg. Az arab történetírók szerint nagyon hasonlított Évára, akinek az Úr annak idején a mindenek szépségének kétharmadát ajándékozta.[46] Szépsége miatt férje egy ládába zárta, amikor az éhínség elõl Egyiptomba (más leírások szerint egy másik arab királyságba) menekültek. A királyság határán Ibráhimnak adót kellett fizetnie az ország hivatalnokainak, de nem volt hajlandó felnyitni Sára ládáját. Hosszas vita után végül az egyiptomiak erõvel nyitották fel a ládát, és a gyönyörû nõ láttán azonnal értesítették a fáraót a szépséges vendégrõl. Ibráhim és Sára is azt mondták az uralkodónak, hogy testvérek, ezért a fáraó feleségül akarta venni Sárát, és így háremébe vette a csodálatos nõt. Sára a fáraó háremében az Úrhoz könyörgött, hogy szárítsa le az uralkodó kezeit (egyes elbeszélésekben más átok is szerepelhet, de ez a verzió a legelterjedtebb), ha az hozzá akarna érni. Sára szavait meghallgatta az úr, és a fáraó kezei valóban elsorvadtak, amint meg akarta érinteni a gyönyörû asszonyt. Miután a fáraó megígérte Sárának, hogy többé nem fog hozzá érni, az Úr az asszony kérésére helyreállította a király kezeit. A fáraó azonban hamar megfeledkezett ígéretérõl, és újra Sárával akart lenni. Az Úr ismét elsorvasztotta az uralkodó kezeit, majd miután Sára újra ígéretét vette a fáraónak, az visszakapta egészségét. Ez háromszor ismétlõdött meg. Ibráhim mindegyik esetnek szemtanúja lehetett, ugyanis az Úr átlátszóvá tette számára a fáraó palotájának falait. Végül a fáraó belátta, hogy Sára az Úr kegyeltje, és visszaadta õt Ibráhimnak, valamint ajándékokkal is elhalmozta õket. Az uralkodó ahhoz is ragaszkodott, hogy Sára válasszon egyet saját rabszolgái közül. Így lett Hágár Sára szolgálója.
Ibráhim és Sára házassága után kiderült, hogy az asszony meddõ. Mivel Sára tudta, hogy férje mennyire vágyik egy gyermekre, nekiadta saját szolgálóját, Hágárt. Amikor Hágár megszülte Ismáelt Sárát elöntötte a féltékenység, és kijelentette, hogy nem tud Hágárral egy fedél alatt élni. Egy alkalommal arra is megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg kezeit nem borítja Hágár vére. Ibráhim erre átlyukasztotta Hágár fülét, és a kicsorduló vért Sára kezeire kente. Az arab hagyományok szerint ettõl az idõtõl fogva hordanak a nõk fülbevalót. Sára panaszait idõvel mégis megelégelte Ibráhim, ezért Hágárt és Ismáelt elköltöztette egy másik birtokára. Évekkel késõbb, amikor Ibráhim elment meglátogatni Ismáelt, Sára még mindig annyira féltékeny volt, hogy megígértette férjével, nem fog leszállni lováról.[47][48]

Maga a Korán nem tesz említést Sáráról, mindösszesen egyszer utal rá, amikor Ibráhim mellett áll, amikor az fogadja az Úr angyalait.[49] Az iszlám irodalomban nincsen feltétlen egyetértés abban, hogy hány éves volt Sára, amikor Izsákot szülte. Egyes vélemények megegyeznek a Bibliában írtakkal, vagyis 90 éves korára teszik a gyermekáldást.[50] Gyakran azonban 70 évesnek mondják Ibráhim feleségét a csodás fogantatás idején. Az arab hagyományok szerint Sára 130 évet élt, és õt vélik Jákob és Ézsau anyjának is, bár más elbeszélések szerint a két fiú Ibráhim gyermeke, de másik asszonytól.[51] Link

Hozzszlsok


#1 | Zergelaja - 2015. szeptember 07. 15:35:54
Egy másik olvasat:

Jn 8.31
Jézus a benne hívõ zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,
Jn 8.32
megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”
Jn 8.33
„Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek


A zsidók Ábrahámtól származtatják magukat, de ki is volt ez az Ábrahám (Ábrám)?

Ter 11.29- 32
Ábrám és Nachor megnõsültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Õ Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt. Sárai azonban meddõ maradt, nem voltak gyermekei. Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette õket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. Terach 205 éves korában halt meg Háránban.


Ábrám, magyarúl is érthetõ, ábrám vagy az ábrázatom.
Valakinek az ábrája, ábrázatja, de kié?
Honnan jött? Úrból!
Innen származnak a Zsidók: A kaldeai Úrból.
Kik laktak Úr városában?

Ter 12.1-2
Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedrõl, rokonságod körébõl és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel.



Majd kivonul Háránból is Egyiptomba.

Ter 12.4- 20
Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére.
Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre õ oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtõl keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét. Majd tovább vonult a Negeb felé. Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.
Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: „Jól tudom, hogy szép asszony vagy.
Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak. Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak.” Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép. A fáraó udvari fõtisztviselõi is látták és dicsérték a fáraó elõtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték, Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki. Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt. Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: „Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged? Miért állítottad: a húgom -, úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!” A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék õt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.



Milyen ember volt ez az Ábrám?
Egy gyenge akaratú, befolyásolható, ugyanakkor egoista, hataloméhes. Vagyis egy gyenge láncszem, az akkor Úr városában élõk közül. Akik még Noé utódai voltak, vagyis egy tõrõl fakadó emberiség egy része.

Ter 13.1
Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is.

Ter 13.12- 17
Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott.
A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen.
Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tõle: „Emeld föl szemedet és tekints a helyrõl, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden idõkre.
Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is.
Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt.”



De milyen ez az Úr, aki ezt mind neki ígérte:

Ter 15.7-10
Ismét szólt hozzá: „Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Úrból, hogy ezt a földet adjam birtokul.”
Õ így válaszolt: „Uram, Istenem, mibõl tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?”
Erre megparancsolta neki: „Hozz egy hároméves üszõt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot!”
Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta õket és a két felet egymás mellé állította, a madarakat azonban nem vágta szét.


Véres, állat áldozatot követelõ.

Még egy kis ízelítõ a kiválsztottak erkölcsébõl:

Ter 16.1-6
Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevû egyiptomi szolgálója. Sárai így szólt Ábrámhoz: „Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok.” Ábrám megfogadta Sárai tanácsát. Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak. Õ együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnõje kicsinek tûnt szemében. Sárai ezt mondta Ábrámnak: „A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted.” Ábrám így felelt Sárainak: „Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz.” Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tõle.


Hogy lesz az Ábrából, Ábrahám:

Ter 17.1-27
Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj elõttem, és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak.” Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel.
Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek.
Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tõled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.” Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig elõbõrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektõl vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé. Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség. Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek elõbõrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népbõl taszítani. Az megszegte szövetségemet.” Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tõle.” Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendõs, még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed elõtt!” De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az õ és õutána leszármazottainak Istene leszek. De Izmaelt illetõen is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövõ évben ez idõ tájt szül.” Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, elõtte fölemelkedett. Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte elõbõrüket, ahogy Isten megparancsolta. Ábrahám 99 éves volt, amikor elõbõrét körülmetélték. Izmael 13 esztendõs volt, amikor elõbõrét körülmetélték. Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül . Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektõl vásárolt rabszolgákat is.


Kivel kötött szövetséget (üzletet) Ábrám?
Neve van: Én El Shaddái. Így hívják az Istent?
Ki ez az "El Shaddái", akivel Ábrám szövetséget kötött?
Talán én a sátán, vagy él sátán?

Szerintem valami magasabb tudatszinten lévõ szellemi lény, aki tudott hús-vér formában megjelenni, mert Ábrám leborult elõtte. Akár a sátán is lehetett. És miután Ábrám behódol át is nevezi. Én hiszem, hogy a magyar nyel az egykori õsnyelvbõl a legtöbbet megõrizte, ezért írom, hogy "magyarul érthetõ".

Vagyis: Ábrám a teremtett ember, aki Istenképére teremtetett és lett belõle, miután hámot tett rá a sátán, Ábrahám.
Õ a zsidók õsatyja.

Ter 18.1-12
Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt elõtte. Mihelyt meglátta õket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed elõtt, ne kerüld el szolgádat. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.” Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt. ” Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erõs borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. Míg ettek, ott állt elõttük a fa alatt. Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” Az folytatta: „A jövõ évben ez idõ tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.” Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: „Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg.”

Ter 17.15-17
Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve.
Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tõle.”
Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendõs, még szülni fog?


Érdekes ez az Isten, húst eszik.
Ábrahám és Sára kineveti az istent, nem tartja mindenhatónak, megkérdõjelezi, hogy tud még Gyermeket nemzeni és Sára szülni.

Majd próbára kell tegye Ábrahámot, mert nem lát a lelkébe.

Ter 22.1-2
Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” - felelte. Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égõáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.”

Ter 22.6-12
Ábrahám tehát fogta az égõáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, õ pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!”
Ez azt mondta: „Lám, itt a tûz és a fa, de hol a bárány az égõáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égõáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett. Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égbõl és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” - felelte. Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tõlem.”



Milyen Isten az ilyen?

Aztán Sárai, vagy Szárai, az az a szárhoz tartozó, aki még a "szõllõtõvõn van". Még kapcsolódik valakihez.

Aztán amikor eladta lelkét, mert mit is adhatott cserébe az ördögnek, lett belõle Sára, az az már csak sár a(z).
#2 | Pitkin - 2015. szeptember 07. 20:15:26
westend-tattoo.hu/img/tetovalas/big/1344606790-DSC_0005.jpg


A zsidó tetováló mûvész: Ábrahám! :-)

Hozzszls kldse


Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.