Írásomban egy amerikai és egy orosz politikai stratégával készített interjú alapján teszek kísérletet a két birodalomra jellemzõ elképzelések különbözõségének felvázolására.

George Friedman a Stratfor nevÝ amerikai hírszerzþ Ês elemzþcÊg alapítója Ês elnÜke. Az 1949-ben szßletett Friedman holokauszttúlÊlþ szßleivel egyßtt Budapestrþl emigrålt az Egyesßlt Államokba. Elsþsorban befolyåsa Ês kapcsolatrendszere miatt megkerßlhetetlen, intellektuålis tevÊkenysÊgÊnek színvonala Ês fþleg eredetisÊge erþsen vitatható.

Az ĂĄrnyĂŠk-CIA-nek is nevezett cĂŠg vezetĂľje The Next 100 Years (A kĂśvetkezĂľ szĂĄz ĂŠv) cĂ­mĂť kĂśnyvĂŠben egy amerikai–lengyel–romĂĄn szĂśvetsĂŠg lĂŠtrejĂśttĂŠt jĂłsolja. ElemzĂŠse szerint az egĂŠsz vilĂĄgon az eurĂłpai helyzet hatĂĄrozza meg az erĂľegyensĂşlyt. MagyarorszĂĄg kĂŠt okbĂłl is fontos az EgyesĂźlt Államok szĂĄmĂĄra: „Az egyik, mert van egy nagyon szĂŠp lĂŠgibĂĄzisuk, TaszĂĄr, amely ĂŠrdekel minket. MindenekelĂľtt azonban ha RomĂĄnia ĂŠs LengyelorszĂĄg is a szĂśvetsĂŠgesĂźnk, akkor szĂźksĂŠges az ĂŠszak–dĂŠli ĂśsszekĂśttetĂŠs.” KĂŠsĂľbb mĂŠg hozzĂĄteszi: „Van a romĂĄn–lengyel viszony, az EgyesĂźlt Államok tĂĄmogatja. MagyarorszĂĄg kĂśzĂśttĂźk van, hogyan is vonhatnĂĄ ki magĂĄt ebbĂľl az alapvetĂľ stratĂŠgiai kapcsolatrendszerbĂľl?” De ez nem egy ĂśrĂśkre szĂłlĂł hĂĄzassĂĄg, „hanem MagyarorszĂĄg ĂŠrdeke, amit az ĂśnĂśk miniszterelnĂśke meg is ĂŠrt”. ElĂŠggĂŠ nyilvĂĄnvalĂł: ez nem a diplomĂĄciĂĄban szokĂĄsos hangvĂŠtel.

Az orosz titkosszolgĂĄlatot nem sokra tartja, OroszorszĂĄg esetĂŠben pedig „egy olyan ĂĄllam alkotĂłelemeit” lĂĄtja, amely nem fenntarthatĂł. Friedman szerint 2025-re a gazdasĂĄgi nyomĂĄs „megteszi ugyanazt Putyinnal, amit a cĂĄrral is tett”. Ez az ĂĄllĂ­tĂĄs azĂŠrt is meglepĂľ, mert a cĂĄri rendszert nyugatrĂłl pĂŠnzelt kommunistĂĄk dĂśntĂśttĂŠk meg.

A Stratfor vezetĂľje – egyĂŠbkĂŠnt helyesen – a politikai dĂśntĂŠseket az ĂŠrdekekre vezeti vissza. Csak az a bosszantĂł, hogy minderrĂľl Ăşgy beszĂŠl, mintha nagy titkok tudĂłja lenne. Persze Ăľ megteheti, hogy kimondja: „Izrael egy Al-Kaida-szĂĄrmazĂŠkot tĂĄmogat, mert ez ĂĄll ĂŠrdekĂŠben”.

A cinikus Friedman szerint az EgyesĂźlt Államok nem tehetĂľ felelĂľssĂŠ a kĂśzel-keleti helyzetĂŠrt. VĂŠlemĂŠnye szerint nĂŠgy Ăľshonos hatalom van a rĂŠgiĂłban: IrĂĄn, TĂśrĂśkorszĂĄg, Izrael ĂŠs SzaĂşd-ArĂĄbia. „Nagyon kĂźlĂśnbĂśzĂľek, csak az egyik arab, a tĂśbbiek nem szeretik egymĂĄst, ĂŠs mindez nagyon kielĂŠgĂ­tĂľ Ă­gy az EgyesĂźlt Államok szĂĄmĂĄra. Egy a kĂśzĂśs bennĂźk, hogy mĂ­g az amerikaiak tudnak vezetni, kĂśzĂźlĂźk egyik sem.”

Friedman Ăşr nem szĂłl rĂłla, de az egyik „Ăľshonos” nem arab hatalomhoz az EgyesĂźlt Államokat deklarĂĄltan is kĂźlĂśnleges politikai-szĂśvetsĂŠgesi viszony fĂťzi. Hogy Izrael ĂĄllam kĂŠpviselĂľi sem tudnak vezetni, az kĂŠtsĂŠgkĂ­vĂźl Ăşj informĂĄciĂł. De az elmĂşlt kĂŠt ĂŠvtizedben az EgyesĂźlt Államoknak sem sikerĂźlt bizonyĂ­tania vezetĂľi kĂŠpessĂŠgeit. Az Irakban ĂŠs AfganisztĂĄnban vĂŠgrehajtott ĂŠrtelmetlen pusztĂ­tĂĄs utĂĄn az Ăşgynevezett arab tavasz tĂĄmogatĂĄsĂĄval az egĂŠsz kĂśzel-keleti rĂŠgiĂłt sikerĂźlt destabilizĂĄlnia.

Az viszont vitathatatlan, hogy a globalista-atlantista birodalom egyik ismert nyomĂĄsgyakorlĂłjĂĄnak van humorĂŠrzĂŠke. Arra a kĂŠrdĂŠsre, hogy „lehet-e esĂŠlye a tĂşlĂŠlĂŠsre ebben a kĂśzegben az elmĂşlt ĂŠvek orosz–magyar kĂśzeledĂŠsĂŠt uralĂł terveknek, a paksi atomerĂľmĂť-bĂľvĂ­tĂŠsnek ĂŠs a dĂŠli energiafolyosĂłnak”, Friedman Ăşr mindent elsĂśprĂľ vĂĄlaszt adott: „Bizonyos, hogy tĂşlĂŠlhetik. Az oroszok tudjĂĄk, hogyan kell ĂŠpĂ­teni nukleĂĄris erĂľmĂťvet. Csernobilban is megmutattĂĄk, nagyszerĂť volt.” (Zord GĂĄbor LĂĄszlĂł interjĂşja, Magyar Nemzet, 2015. jĂşnius 25.)

Nem sokkal kĂŠsĂľbb hasonlĂł tĂŠmĂĄjĂş interjĂş jelent meg a lapban Fjodor Lukjanovval, aki az orosz KĂźl- ĂŠs VĂŠdelempolitikai TanĂĄcs elnĂśke. Õ arrĂłl beszĂŠlt, hogy napjaink jellemzĂľje a bizonytalansĂĄg, ĂŠs az Amerika egyeduralmĂĄra ĂŠpĂ­tett vilĂĄgrend vĂĄlsĂĄgban van. Ennek egyik bizonyĂ­tĂŠka Washington katasztrofĂĄlis politikĂĄja a KĂśzel-Keleten. Szerinte KĂ­na jobban tart e bizonytalansĂĄgtĂłl, mint bĂĄrki mĂĄs. A KrĂ­m fĂŠlszigettel kapcsolatban kifejtette, hogy a lakossĂĄg nĂŠpszavazĂĄson erĂľsĂ­tette meg csatlakozĂĄsi szĂĄndĂŠkĂĄt, rĂĄadĂĄsul az Ăşgynevezett kijevi forradalmĂĄrok fellĂŠpĂŠse kĂśzvetlen orosz–ukrĂĄn hĂĄborĂşval fenyegetett, ezĂŠrt OroszorszĂĄgnak lĂŠpnie kellett. A szakĂŠrtĂľ szerint a bizonytalansĂĄg elĂľbb-utĂłbb elĂŠri az olyan orszĂĄgokat is, mint SzaĂşd-ArĂĄbia, ami tovĂĄbb nĂśveli a kĂĄoszt.

FelhĂ­vta a figyelmet arra, hogy „a KĂ­na kĂśrĂźli tengereken ĂŠlezĂľdik a szembenĂĄllĂĄs, hiszen Peking a befolyĂĄs kiterjesztĂŠsĂŠt tĂśrvĂŠnyes jogĂĄnak tekinti, az EgyesĂźlt Államok viszont tĂŠrsĂŠgbeli vezetĂľi pozĂ­ciĂłja gyengĂ­tĂŠsekĂŠnt ĂŠrzĂŠkeli”. ÉrtĂŠkelĂŠse szerint a TTIP ellen szervezĂľdĂľ Moszkva–Peking-szĂśvetsĂŠg csak formĂĄlisan Nyugat-ellenes, mert ennĂŠl fontosabb a „gazdasĂĄgi egyĂźttmĂťkĂśdĂŠsen alapulĂł eurĂĄzsiai stabilitĂĄs, az EurĂĄzsiai GazdasĂĄgi UniĂł ĂŠs a SelyemĂşt ĂĄltal fĂŠmjelzett projektek ĂśsszekapcsolĂĄsa”. Az orosz geopolitikai stratĂŠgia jĂłzansĂĄgĂĄra utal az alĂĄbbi meglepĂľ idĂŠzet: „NĂŠzze, KĂ­nĂĄval versenyre kelni OroszorszĂĄg nem kĂŠpes. Éppen ezĂŠrt a Kreml helyesen gondolkodik, amikor nem harcolni akar a kĂ­nai elkĂŠpzelĂŠsekkel, hanem rĂĄĂŠpĂźl ezekre, ĂŠs igyekszik pozĂ­ciĂłkat fogni.”

Lukjanov nagy kihĂ­vĂĄsnak tartja, hogy a kulturĂĄlis ĂŠrtelemben vett eurĂłpai orientĂĄciĂłt mikĂŠnt lehet Ăśsszeegyeztetni a mindenekelĂľtt a gazdasĂĄgra, bizonyos tekintetben a politikĂĄra koncentrĂĄlĂł ĂĄzsiai nyitĂĄssal. De a „legfontosabb feladat ma ennek az eurĂĄzsiaisĂĄgnak a pragmatizĂĄlĂĄsa. Semmi szĂźksĂŠg egy hanyatlĂł korszak valĂłsĂĄgtĂłl elszakadt ĂŠrtelmisĂŠgi gondolkodĂĄsĂĄnak felĂŠlesztĂŠsĂŠre. AktĂ­v, alkotĂł eurĂĄzsiaisĂĄgra van szĂźksĂŠg, olyanra, amely lehetĂľsĂŠgkĂŠnt tekint erre a hatalmas terĂźletre, s amely abbĂłl indul ki, hogy EurĂĄzsia a fejlĂľdĂŠs Ăşj kĂśzpontja legyen.” OroszorszĂĄgban identitĂĄskeresĂŠs folyik, ĂĄm ennek jellege szerinte nem expanzĂ­v, hanem bezĂĄrkĂłzĂł. (Stier GĂĄbor interjĂşja, Magyar Nemzet, 2015. augusztus 21.)

A kÊt interjúban elhangzottak mÜgÜtt ott húzódik az a kÜzÜs felismerÊs, hogy Európa Ês Oroszorszåg esetleges szoros szÜvetsÊgkÜtÊse esetÊn az Amerikai Egyesßlt Államok elveszítenÊ a vilågban betÜltÜtt vezetþ helyÊt. A vålsågba sodródó Európa szåmåra nÊmi remÊnyre ad okot egy olyan politikai filozófia jelenlÊte Oroszorszågban, amelyik mentes az Európa-ellenessÊgtþl, Ês kÊsz a kÜlcsÜnÜsen elþnyÜs egyßttmÝkÜdÊsi formåkra.

MindentĂľl fĂźggetlenĂźl: EurĂĄzsia lĂŠtrejĂśttĂŠnek alapvetĂľ feltĂŠtele az egĂŠsz vilĂĄgot megosztĂł amerikai intrikĂĄk semlegesĂ­tĂŠse.Link