A geopolitika reneszánsza
rta: postaimre - Dtum: 2013. prilis 12. 12:26:40
Mit jelent Oroszország számára a geopolitika visszatérése?
Szergej Karaganov politológus, a Külpolitikai és Védelmi Tanács tiszteletbeli elnöke Vedomosztyiban megjelent írása a geopolitika, mint tudomány újjászületésérõl értekezik, s arról, hogy ez milyen következményekkel jár Oroszország számára.
Teljes hr
Mit jelent Oroszország számára a geopolitika visszatérése?
Szergej Karaganov politológus, a Külpolitikai és Védelmi Tanács tiszteletbeli elnöke Vedomosztyiban megjelent írása a geopolitika, mint tudomány újjászületésérõl értekezik, s arról, hogy ez milyen következményekkel jár Oroszország számára.


Az elmúlt évtizedekben a geopolitika a Szovjetunióban burzsoá áltudománynak számított, Nyugaton pedig nem tartozott a „politikailag korrekt” foglalatosságok közé. Geopolitikával többnyire vidéki professzorok foglalkoztak, akiknek nem volt esélyük bekerülni az estabilishmentbe.

Az új Oroszországban a liberálisok a nyugati politikai korrektség útján haladtak, az antiliberálisok – az eurázsiai eszme hívei – pedig olyan poros, százéves geopolitikai dogmákat hangoztattak, ami sokáig megakadályozta, hogy komolyan lehessen venni õket.

Kár érte, hiszen az eurázsiai gondolat, Karaganov szerint alapvetõen helyes, mégha olyasféle romantikus, fellengzõs kijelentések is fûszerezik, mint például „Aki ellenõrzi a Vörös-tenger bejáratát, ellenõrzi az egész világot” stb. Az eurázsiai gondolat mindenesetre arra mutatott rá, hogy a geopolitika nagymértékben függ a geográfiától.

A geopolitikának nincs egységes definíciója, de általában véve az a tudomány, amely az egyes államok külpolitikája, a nemzetközi kapcsolatok, és a geográfiai adottságok közti összefüggéseket vizsgálja.

A geopolitika népszerûtlensége a 20. század második felében néhány okkal magyarázható.

1) A geopolitikát náci tudománynak tekintették. S valóban, a geopolitika német iskolájának megteremtõje, Karl Haushofer (1869 – 1946) a hitlerizmus külpolitikai koncepciójának, az élettér elméletnek az egyik atyja volt.

2) Az erõegyensúly geopolitikai elmélete, miszerint az egyes erõknek féken kell tartaniuk a többi erõt, számos háborút és konfliktust okozott.

3) Az atombomba megjelenése látszólag feleslegessé tette a geostratégiai tervezést.

4) A tudományos-technológiai, a digitális forradalom mintegy „eltüntette” a távolságokat. Csökkent a relatív energiafelhasználás, nõtt az élelmiszerkibocsátás, a GNP. Mindez azt az illúziót keltette, hogy az ember legyõzte a természetet és a távolságot. A területre úgy tekintettek, mint részvényre, a területek feletti kontroll értelmetlennek tûnt. Ez a következtetés adódott a gyarmatbirodalmak felbomlása után is.

A ’60-as ’70-es években az az elképzelés volt népszerû, miszerint a globális világgazdaság csökkenti az államok szerepét (és eltemeti a geopolitikát).

Az új évezredben azonban a geopolitika reneszánsza figyelhetõ meg, a geopolitika ismét „politikailag korrekt”, legitim diszciplína lett.

Ma már nem tûnnek nevetségesnek az olyan állítások, miszerint a Hormuzi-szoros birtoklásától (ahol a nemzetközi olajkereskedelem 40 %-a halad át) függ a világ sorsa. A geopolitika reneszánsza mögött a következõ okok állnak:

1) Ázsia felemelkedése, az ázsiai nyersanyagigények ismét felértékelték a területek feletti kontrollt. Nemcsak néhány vitatott hovatartozású ázsiai szigetrõl van szó, de ismét elõtérbe került az évtizedeken át elfeledett Afrika. Az afrikai nyersanyaglelõhelyeket elõször Kína fedezte fel magának, õt más versenytársak is követték, igyekezve beavatkozni olyan afrikai konfliktusokba, „melyekre korábban csak köptek”.

2) A klímaváltozás, az aszályok, természeti katasztrófák eszébe juttatták a városokban és komfortos lakásokban élõ fejlett emberiségnek, hogy még mindig a természettõl és a geográfiai viszonyoktól függ.

3) A geopolitika újjászületésének kedvez a világpolitika „renacionalizációja”. A nagyhatalmak harmonikus együttmûködésérõl vagy a világkormányról szõtt álmok nem teljesültek. Kiderült, hogy a nagy nemzetközi tõkés társaságok sem függetlenek az államoktól.

4) Ázsia felemelkedése – nemzetállamok felemelkedése, melyek saját értékrendszerekkel rendelkeznek.

5) A kétpólusú világrendszer vége, majd az egypólusú világrend megroggyanása szintén kedvezett a geopolitika újrafelfedezésének. A két- és egypólusú világrend bizonyos viselkedésmintákat tett elfogadottá, bejáratottá, befagyasztott konfliktusokat, melyek most újra felszínre kerülnek.

6) A globális gazdaság is végül a geopolitika visszatérésének kedvezett. A nemzetközi kereskedelem megnövekedése, az államok egymásra utaltsága elõtérbe helyezi a geográfiát. Egyre nagyobb a tengeri kereskedelmi utak szerepe (s ezt nem váltja ki a légiforgalom). Iránt például alighanem már megtámadták volna, ha nem lenne képes elzárni a Hormuzi-szorost.

Mit jelent Oroszország számára a geopolitika visszatérése?

Moszkva kemény, a reális geopolitikai viszonyokon alapuló politikát folytat. Az orosz sikerek egyik titka a geopolitikai tényezõkben rejlik. Az orosz terület nagysága, a nyersanyagkincsek nagy potenciális lehetõségeket rejtenek magukban.

Az amerikai-kínai vetélkedés felértékeli Oroszországot. Oroszország ügyesen játszik kiegyensúlyozó szerepet ebben a küzdelemben.

Az elkövetkezõ évtizedekben a Csendes-óceán térsége lesz a geopolitikai vetélkedés legfõbb színtere (késõbb, a várható közel-keleti háborúkkal és India femelkedésével ehhez csatlakozhat a tágabb értelemben vett Közel-Kelet is). A transzkontinentális kereskedelmi utak telítettsége és veszélyeztetettsége felértékeli az Arktiszt mint nyersanyagforrást, s mint alternatív útvonalat is. A vetélkedés az Északi-sarkkörért már meg is kezdõdött.

Ázsia robbanásszerû fejlõdése óriási lehetõségeket tartogat Kelet-Szibéria számára, amivel egyelõre Moszkva nem tudott élni. Megrendezték Vlagyivosztokban az ATESZ-csúcstalálkozót, kipingálták a várost, de a Kremlnek nincs komolyan vehetõ stratégiája Kelet-Szibéria fejlesztésére (ami meg van, azon Karaganov szerint csak sírni lehet).

Mindazonáltal, Karaganov szerint hiba lenne elfordulni Európától, mégha az európaiak idõnként duzzognak és moralizálgatnak, és az európai bürokrácia különbözõ kisstílû intrikákat szõ is. Európa ugyanis mindig a modernizáció forrása volt Oroszország számára.

A geopolitika visszatérése nem változtatja meg a jövõt. Az egyes országok jövõje attól függ, milyen emberi potenciállal rendelkeznek. Mennyire magas az oktatás színvonala, milyen az egészségügyi rendszer, mennyire patrióta szellemiségû egy ország elitje és lakossága. Lehet akármennyit költeni a hadseregre vagy a transzportra, a jövõ csak mûvelt és dinamikus emberekkel képzelhetõ el.

Ezt a régi geopolitikusok is tudták. Bismarck szerint országa katonai gyõzelmeit a tanítóknak köszönhette.





(Szergej Karaganov: Vozvrasenyije geopolityiki nye otmenjajet budusego, Vedomosztyi, 2013. 04. 10. )

Link