Az amerikaiaknak elegük van a NATO-ból - Mi lesz Európával?
rta: postaimre - Dtum: 2013. prilis 28. 19:17:19
Nem új keletû, de egyre erõsödik a NATO bírálata Amerikában. Egyesek már a hidegháború legsikeresebb katonai tömbjének jövõjét kérdõjelezik meg. „A NATO teljesítette küldetését. Európa mûködtesse egyedül a szervezetet, Washington pedig saját védelmi prioritása szerint járjon el" - javasolja a New York Times.
Teljes hr
Nem új keletû, de egyre erõsödik a NATO bírálata Amerikában. Egyesek már a hidegháború legsikeresebb katonai tömbjének jövõjét kérdõjelezik meg. „A NATO teljesítette küldetését. Európa mûködtesse egyedül a szervezetet, Washington pedig saját védelmi prioritása szerint járjon el" - javasolja a New York Times.


Megreformálható vagy halálra van ítélve az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete? - errõl vitatkoznak ma az Egyesült Államokban. A leköszönõ Robert Gates védelmi miniszter már 2011-ben borúlátón nyilatkozott a NATO jövõjérõl, amikor brüsszeli búcsúbeszédében Amerika és európai szövetségeseinek kapcsolatát „bizonytalannak, sõt gyászosnak" nevezte. Ezt azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok aránytalanul sokat vállal magára a NATO mûködtetésébõl.

Az amerikai adófizetõk a gazdasági nehézségek közepette is kénytelenek állni a terheket, mert az európai szövetségesek csökkentik védelmi kiadásaikat. A tengerentúliak a NATO költségvetésének 75 százalékát fizetik. Anders Fogh Rasmussen fõtitkár szerint az európaiak az elmúlt két évben 45 milliárd dollárral vágták vissza védelmi kiadásaikat. Azt a belsõ megállapodást, hogy a tagok a GDP 2 százalékát költik hadikiadásokra, csak az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Görögország teljesíti. (Amerika a GDP 4,8 százalékát fordítja védelmi célokra.) De az európaiak további kiadáscsökkentést helyeztek kilátásba a gazdasági megszorítások miatt. Franciaország például 1,3 százalékra kívánja visszavágni hadi kiadásait.

Elõször fordul elõ, hogy az ázsiai országok - különösen Kína - lekörözi Európát a hadászat tekintetében is. A NATO amerikai fõtitkárhelyettese szerint az Európai Unió és a NATO kapcsolata diszfunkcionális. Még azokban a NATO- fellépésekben - mint a líbiai és mali akciók -, ahol angolok és franciák vezették a hadmûveleteket, e kontingensek képtelenek voltak arra, hogy feladataikat jelentõs amerikai segítség nélkül hajtsák végre. Bár a szövetség minden tagja a líbiai misszió mellett szavazott, alig a fele vállalt benne szerepet. Több ország a partvonalról figyelte a mûveletet, nem azért, mert nem akart, hanem azért, mert képtelen volt érdemben hozzájárulni.

Bár az Európai Unió 1999-ben elhatározta, hogy 60 ezer fõs hadsereget állít fel, ebbõl semmi nem lett, helyette 1500-2500-fõs harcoló alakulatokat hoztak létre. A közös biztonsági és védelmi politikai körvonalazása is késlekedik.

Az amerikaiak úgy érzik, hogy a jelenlegi feltételek mellett Európa csak teher számukra, annál is inkább, mert az orosz veszély megszûnt vagy jelentõsen csökkent. Figyelmüket az új kihívás, a Közel-és Távol-Kelet felé kívánják fordítani.

Az afgán háború befejezése és a csapatok kivonása jó lehetõséget nyújt arra, hogy újragondolják a NATO szerepét. Tisztázni kell a szervezet szerepét a terrorizmus elleni harcban, a kiberháborúban vagy a békefenntartásban. A reform mellett kardoskodók változatlanul létfontosságúnak tartják a transzatlanti szövetséget. Jobb szervezéssel, a bürokrácia csökkentésével, a célok határozott körvonalazásával, a feladatok okos megosztásával akarják tovább mûködtetni a NATO-t.

A kritikusok szerint viszont az Európai Uniónak saját kezébe kellene vennie védelmének, biztonságának irányítását, meg kellene élnie Amerika nélkül. Az Egyesült Államoknak pedig a NATO pozitív tapasztalatai nyomán létre kellene hoznia egy biztonsági szövetségeket a világ más - veszélyesebb - pontjain.

Az Észak-atlanti Szövetség Szervezetet (NATO) a II. világháború után, 1949-ben Washingtonban alapították a Szovjetunió és a kommunista tömb ellenében 12 tagországgal. A NATO-t az idõk folyamán fokozatosan bõvítették. A szövetség célja az volt, hogy a tagállamok szabadságának és biztonságának érdekében érvényesítse politikai és katonai erejét. Az elsõ nagy válságot éppen a kommunizmus összeomlása, a kelet-európai rendszerváltozás okozta, amikor látszólag feleslegessé vált a katonai szövetség. A NATO akkor erre a kihívásra bõvítéssel válaszolt, az egykori kelet-európai ellenségek is csatlakozhattak az atlanti szövetséghez. Magyarország 1999 óta tagja a NATO-nak. A csatlakozást népszavazás elõzte meg, amelynek során a résztvevõk 85 százaléka a belépés mellett voksolt, mert így látta biztonságban az országot.
Link