Ügyészségi mûhiba?
rta: postaimre - Dtum: 2013. prilis 29. 08:19:11
A moszkvai kereskedelmi képviselet (kerki) eladásának ügyében feljelentést tevõ Kormányzati Ellenõrzési Hivatal (Kehi) és a sértett államot képviselõ Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ (MNV) Zrt. a múlt héten panaszt nyújtott be egy nyomozást megszüntetõ ügyészségi határozat ellen.
Teljes hr
A moszkvai kereskedelmi képviselet (kerki) eladásának ügyében feljelentést tevõ Kormányzati Ellenõrzési Hivatal (Kehi) és a sértett államot képviselõ Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ (MNV) Zrt. a múlt héten panaszt nyújtott be egy nyomozást megszüntetõ ügyészségi határozat ellen.


A moszkvai kerki ingatlanát a magyar állam 2008-ban adta el egy luxemburgi offshore társaságnak, a DiamandAirnek. A belvárosi, a Kreml szomszédságában álló, több mint 17 ezer négyzetméteres épület magáncéghez való átjátszása nem mindennapi körülmények között ment végbe. Göncz Kinga külügyminiszter 2005-ben törvénybe ütközõ módon felhatalmazta Magyarország akkori moszkvai nagykövetét, Székely Árpádot, hogy értékesítse a világ egyik legdrágább városában lévõ, páratlan helyen fekvõ, rendkívül értékes állami ingatlant. A nagykövet állítása szerint Gyurcsány Ferenc akkori kormányfõ tudtával éveken keresztül zajlottak az üzleti tárgyalások az épület eladásáról, azonban adásvételi szerzõdés aláírására 2008-ig nem került sor.
Hirdetés

2008. január 1-jén hatályba lépett az állami vagyongazdálkodásról szóló új törvény. Az új szabályozás szerint a kerki eladása a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (vagyontanács) hatáskörébe került, amelynek tagjai az értékesítésrõl csak pályázat útján dönthettek. Székely a birtokában lévõ – egyébként törvénysértõen kiadott – gönczi meghatalmazást 2008. január 1-jétõl tehát már csak egy újabb törvény megsértésével használhatta fel. A nagykövet azonban, akinek a szeme elõtt az épület – a kormányfõi elvárásnak megfelelõ – bármi áron történõ értékesítésének célja lebegett, nem hagyta magát megzavarni egyetlen törvényi rendelkezéstõl sem. 2008 márciusában Székely hezitálás és pályáztatás nélkül aláírta az adásvételi szerzõdést az – épületre már évek óta ácsingózó – offshore-lovagokkal. A vételárat akkor 23 millió amerikai dollárban, körülbelül 5 milliárd forintban határozták meg a tárgyaló felek, pedig az épület valós értéke a 17 milliárd forintot is meghaladhatta. A márciusi szerzõdés ugyan mind az orosz, mind a magyar polgári jog szerint érvénytelen volt – hiszen Székelynek nem volt joga értékesíteni az épületet –, ám ez sem a nagykövetet, sem tárgyalópartnereit, de még a moszkvai földhivatalt sem érdekelte. Az orosz hatóság ugyanis jogsértõ módon, az érvénytelen szerzõdésre hivatkozással bejegyezte a luxemburgiak tulajdonjogát a nyilvántartásba, akik a nagykövettel megállapodott 23 millió amerikai dollárból 21 millió dollárt átutaltak a magyar államnak a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számlájára. A „sikeresen”, ámde érvénytelenül nyélbe ütött üzletrõl Székely tájékoztatta a Külügyminisztérium akkori államtitkárát, Fekszi Mártát. A hír hallatán Fekszi az MNV vezérigazgatójához, Tátrai Miklóshoz fordult, aki egyúttal a vagyontanács tagja is volt. Fekszi és Tátrai az állami vagyon elherdálását eredményezõ, példátlanul egyszerû, ám súlyosan törvénysértõ nagyköveti ügyintézéstõl pánikba estek. Õk ugyanis tudták azt, amit a nagykövet nem akart tudomásul venni, hogy a jogsértõ adásvételi szerzõdés érvényesen nem létezik. Éppen ezért az államkincstár számlájára idõközben beérkezõ 21 millió dollárt sem könyvelték le a kerki eladásának vételáraként az MNV-ben, hanem ismeretlen bevételként, függõ tételként tartották nyilván. Mivel az ingatlan eladása érvényesen nem jött létre, Veres János akkori pénzügyminiszterrel való egyeztetést követõen az MNV zártkörû meghívásos pályázatot írt ki az épület értékesítésére. A pályázatra a luxemburgi céget is meghívták, amely 21 millió dolláros ajánlatával az eljárás gyõztese lett. A luxemburgiak nyertes pályázati ajánlata tehát 2 millió dollárral, azaz körülbelül 450 millió forinttal volt kevesebb, mint az az összeg, amelyet ugyanez a cég a nagykövettel való tárgyalások alapján, 3 hónappal korábban ki akart fizetni az ingatlanért. A nyertes pályázónak a korábbi, 23 millió dolláros vételárfizetési szándékáról – Fekszi Márta tájékoztatása révén, illetve a rendelkezésre álló iratokból – a vagyontanács döntéshozatalában részt vevõ Tátrai Miklós, valamint a többi tanácstag is meggyõzõdhetett. Az offshore cég ugyanis írásban kérte a részükrõl érvénytelenül kifizetett 21 millió dollár visszautalását. Mivel ez nem történt meg, így a luxemburgiak pályázati anyagában szerepelt egy írásbeli nyilatkozat, amelyben azt kérték a vagyontanácstól, hogy az általuk korábban jogcím nélkül, de ténylegesen átutalt 21 millió dollárt tudják be a pályázat alapján kötendõ szerzõdés 21 millió dollárt tartalmazó vételárába. A vagyontanács tagjai azonban ezt a nyilatkozatot – amelynek elõzményébõl megállapíthatták volna, hogy az offshore cég 2 millió dollárral többet, azaz 23 millió dollárt is fizetne az ingatlanért – figyelmen kívül hagyták, és döntést hoztak az épület 21 millió amerikai dollár vételárért való eladásáról. Ráadásul a döntéshez szükséges – kizárólag angol nyelven rendelkezésre álló – értékbecslésbõl az is megállapítható volt, hogy az értékelés nem a teljes ingatlanra történt meg, hanem a megállapított érték az épület területének csak egy részére vonatkozik. Mindezek ellenére a vagyontanács egyhangú döntést hozott az értékesítésrõl, így a polgári jogilag immár érvényes, de az államnak 2 millió dollárral kisebb összeget jelentõ szerzõdést – amely nem az egész ingatlant felértékelõ értékbecslésen alapult – 2008. november 5-én aláírták.

Az ügyben a Kehi hûtlen és hanyag kezelés alapos gyanújával tett feljelentése alapján elrendelt nyomozást a Központi Nyomozó Fõügyészség (KNYF) két hete megszüntette. A határozat szerint a vagyontanács tagjaival szemben azért nem merülhet fel a hûtlen, illetve hanyag kezelés bûncselekménye, mert a kár akkor következett be, amikor az érvényesen nem létezõ, 2008. márciusi szerzõdés alapján a luxemburgi cég tulajdonjogát a moszkvai ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Mivel ez az aktus az ingatlan eladásáról szóló, 2008. novemberi vagyontanácsi határozat elõtt történt, így – az ügyészek szerint – a tanácstagok döntése és a kár (az épület tulajdonjogának átszállása) között nincs okozati összefüggés. A határozat ellen a Kehi és a sértett államot képviselõ MNV Zrt. egyaránt panasszal élt a Legfõbb Ügyészségnél. A panaszok szerint a KNYF alapvetõen téves, hibás jogi feltevésbõl indul ki, amikor a magyar államot ért kár bekövetkezését az ingatlan tulajdonjogának átszállásával azonosítja, és ezzel mentesíti a vagyontanács tagjait a büntetõjogi felelõsség alól. Az államot képviselõ szervek szerint ugyanis az államot akkor és azzal érte kár, amikor az irreálisan alacsony, és a korábbi huszonhárommilliónál 2 millió dollárral kevesebb, azaz 21 millió dollárt az MNV számláján az ingatlan vételáraként jóváírták. Erre az épület birtokba adását követõen, 2009 novemberében került sor, és a vételárat a 2008. november 5-én érvényesen megkötött adásvételi szerzõdés jogcímén, annak alapján könyvelte le az MNV. A kár bekövetkezése és a 2008. november 5-én – a vagyontanács döntése alapján – érvényesen megkötött adásvételi szerzõdés minden kétséget kizáróan ok-okozati összefüggésben áll egymással, állítják a panaszt tevõk. A magyar állam képviselõje jelezte, hogy eljárnak a moszkvai földhivatalnál az ingatlan tulajdonjoga átszállási idõpontjának kijavíttatása érdekében, mivel az nem 2008 márciusában, hanem csak 2008 novemberében következett be.

A KNYF tájékoztatása szerint a vagyontanács tagjaival szemben hûtlen, illetve hanyag kezelés miatt nem folytattak eljárást. Ezeknek a bûncselekményeknek a büntetési tétele 3-tól 10 évig terjedõ szabadságvesztés. Fekszi Mártát és Tátrai Miklóst sem hûtlen kezeléssel gyanúsítja már a KNYF, hanem bûnpártolásra enyhítették a terhükre rótt cselekményt, amely alapesetben maximum 1 év szabadságvesztéssel büntethetõ. Jogi szakértõk szerint ha a panaszokat elutasítják, és a jelenlegi gyanúsítások alapján kerül sor vádemelésre, úgy az ügyészség nehéz helyzetbe hozza saját magát. A jelenlegi gyanúra alapított vád bizonyíthatósága ugyanis alapvetõen kétséges, azaz a jelenlegi gyanúsítottak vádlottként jó eséllyel számíthatnak a bíróság felmentõ ítéletére.
Link