Nem a válság szülte az újnácikat
rta: postaimre - Dtum: 2013. mjus 05. 09:22:06
Nam hát, hanem a "zsidó" - szabadkõmûves titkosszolgálatok!
Bár a történelmi példák ezt diktálnák, egy ország gazdasági helyzetének nincs sok köze a különféle szélsõjobboldali pártok támogatottsághoz – állítja az elmúlt húsz év statisztikáit összegezve egy napokban megjelent kutatás.
Teljes hr
Nam hát, hanem a "zsidó" - szabadkõmûves titkosszolgálatok!
Bár a történelmi példák ezt diktálnák, egy ország gazdasági helyzetének nincs sok köze a különféle szélsõjobboldali pártok támogatottsághoz – állítja az elmúlt húsz év statisztikáit összegezve egy napokban megjelent kutatás.

Nincs egyértelmû összefüggés egy ország gazdasági helyzete, illetve a radikális jobboldali pártok támogatottsága között – erre az általános következtetésre jutott Alina Polyakova amerikai szociológus napokban publikált tanulmánya, amely az Eurozine címû internetes lapban jelent meg.

Bár az elmúlt néhány évben a hazai és a nemzetközi sajtóban publikált írások egy része arról számolt be, hogy a gazdasági visszaesés hatására tovább erõsödhetnek a különféle szélsõséges jobboldali tömörülések, Alina Polyakova szerint ennek nem sok jelét látjuk egyelõre.

A szakértõ úgy véli, hogy a radikális jobboldali pártokat és szavazóikat elsõsorban nem a gazdasági megfontolások mozgatják. „Ehelyett az etnonacionalizmus, a kisebbség- és bevándorlás-ellenesség, illetve a kultúra hanyatlásának retorikájából összegyúrt ideológia egyesíti õket” – fogalmaz a szakértõ.

A válság elõtt indultak

A terjedelmes tanulmány az elmúlt húsz év statisztikáit összegezve arra a következtetésre jutott, hogy a radikális jobboldali pártok választási eredményessége egyáltalán nem függött össze az egy fõre jutó GDP változásával, de még csak a munkanélküliek számával sem.

Polyakova kifejtette, bár az egyén szintjén ténylegesen megfigyelhetõ valamilyen gyenge összefüggés a gazdasági helyzet, illetve a szavazói hajlandóság között, ennek bizonyításához további kutatásokra lenne szükség a szélsõjobboldali szavazók körében.

Az amerikai szociológus szerint amíg Nyugat-Európában a szélsõjobboldali pártok már a válság elõtt erõsödni kezdtek, addig Kelet-Európában nem látunk hasonló trendet. „Sõt az 1930-as évekhez hasonló radikalizálódás sem figyelhetõ meg” – hangsúlyozta Polyakova elemzése.

Jó helyen, jó idõben

A különbözõ elemzések különbözõ okokkal magyarázzák a szélsõjobboldal magyarországi megerõsödését - mondta Félix Anikó, a téma egyik hazai szakértõje a hvg.hu-nak, hozzátéve: van, aki csak a gazdasagi visszaesést jelöli meg, de van, aki ennél valamivel összetettebb folyamatot lát.

Amerikai neonáci csoport egyik tagja.
Fotó: AFP / Mark Ralston

Hozzátette, hogy a gazdasági tényezõk mellett Magyarországon a kormányzati válság, és az olaszliszkai gyilkosság is döntõ szerepet játszott a szélsõségesek térnyerésében. Ugyanakkor „konszenzus van a tekintetben, hogy a radikális jobboldal jó helyen volt jó idõben, ezért képes bizonyos kérdésekre választ adni” – jegyezte meg az ELTE PhD-hallgatója.

A szociológus hangsúlyozta: a hazai szélsõjobb megjelenése nem elõzmény nélküli. „Ahhoz, hogy a Jobbik a 2010-es választásokon sikerrel szerepeljen, nagy mértékben hozzájárult, hogy a párt 2006-tól szervezeti és arculati szinten is fejlõdött, és egy belsõ megújuláson ment keresztül” – magyarázta a Görögországban kutató társadalomtudós.

A Jobbik szavazói kapcsán feltett kérdésünkre elárulta: a „tradicionális” szélsõjobboldali választót (alacsony iskolai végzettségû és státuszú középkorú férfi) pár éve felváltotta egy jóval sokszínûbb, heterogénebb tábor. „Ennek egyik oka az lehet, hogy a Jobbik tudatosan törekedett a különbözõ társadalmi csoportok megszólítására” – mutatott rá a szociológus.

Fasizmus a demokráciáért

Amint az Alina Polyakova tanulmányából kiderült, noha a jobboldali radikálisok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a két világháború közötti autoritárius rezsimeket rehabilitálják, a legtöbb esetben a diktatórikus megoldásokat elutasítva a nép, és meglepõ módon a demokrácia nevében lépnek fel.

A Political Capital kutatásában részt vevõ Félix Anikó kifejtette: ezek a pártok „sokszor tényleg a parlament falain belül hirdetik populista és a demokráciával akár még össze is egyeztethetõ nézeteiket, ám ez veszélyesebb a népképviseletre, mint az extrém módon antidemokratikus, de partvonalon kívüli szervezetek”.

Náci ellenes tüntetés Magdeburgban.
Fotó: AFP / Jens Wolf

Rogers Brubaker amerikai szociológus úgy véli: bár a pártok retorikájában valóban erõsödött a nacionalista hangvétel, a válság hatására az etnikai ellentétek nem élezõdtek ki. „Ráadásul azokban az országokban, ahol erõs a szélsõjobb, ennek inkább politikai, mintsem gazdasági okai vannak” – erõsíti meg a szakember.

Erõtlen civileket szállnak meg

Polyakova elemzése egyébként arra a következtetésre jutott, hogy a radikális jobboldali pártok támogatottságának megértéséhez a gazdaságnál mélyebbre kell mennünk. A mai szélsõjobb ugyanis – hasonlóan a két világháború közötti a fasiszta pártokhoz - a civil társadalmat felhasználva toboroz híveket.

„Kelet-Európában mind a mai napig erõtlen a civil társadalom, ráadásul kevés a civil szervezetek száma is. A szélsõjobboldal éppen emiatt a diákszervezeteket, sportklubokat, környezetvédõ csoportokat, filmklubokat, olykor pedig a vallási- és a szociális szervezeteket szállja meg” – mutatott rá Polyakova.

A fiatal amerikai szociológus szerint Európa keleti felén „a civil szervezõdések ahelyett, hogy a demokrácia és a pluralizmus iskolái lennének, inkább a radikális, illetve antidemokratikus gondolatok terjedését segítik elõ”.
Link