Kémkedés vagy hazaárulás?
rta: postaimre - Dtum: 2013. jlius 09. 09:28:52
Megdöbbent a kémbotrány fõszereplõire kiszabott, szerinte megmagyarázhatatlanul enyhe ítéleten Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titokminisztere, aki Swendt Pálnak, a Magyar Nemzet munkatársának adott interjúban fejtette ki véleményét a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa által pénteken kihirdetett elsõfokú döntésrõl. A jogvégzett szakember szerint a történtekre jobban illik a hazaárulás fogalma, ami azonban már nem szerepel a törvényben.

Teljes hr
Megdöbbent a kémbotrány fõszereplõire kiszabott, szerinte megmagyarázhatatlanul enyhe ítéleten Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titokminisztere, aki Swendt Pálnak, a Magyar Nemzet munkatársának adott interjúban fejtette ki véleményét a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa által pénteken kihirdetett elsõfokú döntésrõl. A jogvégzett szakember szerint a történtekre jobban illik a hazaárulás fogalma, ami azonban már nem szerepel a törvényben.


– Hivatali ideje alatt vagy az után hallott-e bármely külföldi partnerszolgálat berkein belül a nálunk 2011-ben kirobbant kémbotrányhoz hasonló esetrõl?
– Sem a partnereknél, sem pedig egyéb szervek vonatkozásában soha életemben nem hallottam olyanról, hogy egy titkosszolgálat egy idegen állam úgynevezett szakembereit beengedje a saját hivatalába azért, hogy az apparátusa megbízhatóságát ellenõrizze. Ez szerintem Abszurdisztánon kívül sehol sem fordulhat elõ. Nagyon kíváncsi lennék az ítélet indoklására. Már nagyon régen nem vagyok jogász, és büntetõjoggal egyébként sem foglalkoztam, de jól tudom, hogy a kémkedés megállapításának megvannak a törvényi feltételei. Ha ezek a fennálltak, márpedig az ítélet szerint ez így lehet, akkor nem értem a verdiktet. Két év tíz hónapot adni egy akkor hivatalban lévõ miniszternek, valamint kémfõnöknek, akik a saját hazájuk ellen kémkedtek, illetve ahelyett, hogy elhárították volna a kémkedési kísérletet, hírszerzõket engedtek be az elhárításhoz, az legalább olyan abszurd, mint maga az egész ügy. 2003–2004 tájáról emlékszem az egyetlen kémkedési ügyre, amelynek terheltje egy honvéd tiszthelyettes volt, akit az egyik szomszédos ország hírszerzése fizetett le. Ez a személy a saját alakulatáról szolgáltatott információkat, amiért ötéves szabadságvesztéssel büntették, most pedig a miniszter is megúszta két év tíz hónappal. Vagy igaz, hogy kémkedtek, és akkor a büntetési tétel felsõ határát kellett volna kiszabni velük szemben, vagy nem igaz, és akkor fel kell õket menteni, de ezért a bûncselekményért nem illik ilyen csekély büntetést kiszabni.
Veled vagyunk, Gyuri

Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök videóüzenetben reagált Szilvásyék ítéletére. Feldúltságában gazembernek, erõszakos senkiházinak nevezte Orbán Viktort és megfenyegette a független bíróságot.



Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója úgy véli, érthetõ a maffiabaloldal kiállása a kémkedésért elsõ fokon elítélt Szilvásy György mellett, hiszen együtt tették tönkre az országot.



Súlyosításáért fellebbezett az elsõfokú ítélet ellen a Központi Nyomozó Fõügyészség budapesti regionális osztálya – közölte Balogh Zoltán fõügyészségi szóvivõ közleményben az MTI-vel.

– Mennyire tartja valószínûnek azokat a sajtóhíreket, hogy az idegeneknek a Nemzetbiztonsági Hivatalba történt beengedésével technikai támadás is érhette a polgári elhárítást?
– Nem tartom elképzelhetõnek, hogy ha egy idegen hatalom hírszerzõit beengedik az elhárítás épületébe, akkor azok ne használnák ki az összes adódó lehetõséget. Kérdés, hogy miként ellenõrizték azt a technikát, amit behoztak, és az eszközök valóban csak arra voltak-e alkalmasak, hogy a miniszter és a fõigazgató által megbízhatatlannak tartott elhárítótisztek szavahihetõségét megállapítsák. A veszélyt azonban nem csak ebben látom. A poligráfos ellenõrzéshez ugyanis a végrehajtók teljes személyiségképet kaptak azokról, akiket átvilágíthattak, és ezeket az adatokat magukkal is vihették. Nem tudható, hogy hány olyan fiatal elhárítótisztrõl rendelkeznek az említett információkkal, akik évek múlva ennek a szervezetnek a vezetõi lehetnek.

– Milyen, a magyar elhárítást érintõ adatok érdekelhették leginkább az átvilágítókat?
– Lényegében minden érdekli õket, amit nyílt adatokból, például diplomáciai forrásokból nem lehet megtudni. A legértékesebb információk azok, amelyekbõl kiderül számukra, hogy kik folytatnak az õ berkeikben ellenérdekû, ebben az esetben Magyarország érdekeit szolgáló hírszerzõ tevékenységet. Ezt úgy lehet felderíteni, ha sikerül megtudni, hogy ki küldte õket, és a legnagyobb fogásnak az minõsül, ha meg tudják szerezni azt a listát, amely az õ hazájukban dolgozó hírszerzõk valódi és álneveit, illetve fedõfoglalkozásait tartalmazza.

– Ennek tükrében mi a véleménye a Szilvásy Györggyel és társaival szemben megfogalmazott kémkedés vádjáról?
– Értékelésem szerint ha mindez elõfordult, akkor nem kémkedéssel, hanem a büntetõ törvénykönyvben már nem szereplõ hazaárulással állunk szemben. Aki ezt elkövette, az nem kémkedett, hanem másoknak teremtett lehetõséget arra, hogy az országuk érdekeit súlyosan sértõ kémtevékenységet folytassanak.
Szilvásyék történelmet írtak

Lehet, hogy tévedünk, de vélhetõleg ilyen még a világ igazságszolgáltatásának történetében sem sokszor fordulhatott elõ. De ne prejudikáljunk, bár a helyzet komoly, már most nagy szégyent hoztak Magyarországra az elkövetõk. Tény, hogy a sztárügyvédek felsorakoztatása, a cinikus, lekezelõ vélemények közlése, az ügyészség pocskondiázása – vagyis állandó megvádolása azzal, hogy politikai megrendelésre cselekszik – sem volt elég ahhoz, hogy elsõ fokon ne ítélje el a független igazságszolgáltatás képviseletében a törvényszék a Gyurcsány-kormány egykori, polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelõ miniszterét, a szocialista Szilvásy Györgyöt és a Nemzetbiztonsági Hivatal volt fõigazgatóit, Galambos Lajost és Laborc Sándort a kémügyben.

Olvassa el a Magyar Nemzet kémkedési perrõl szóló vezércikkét!

Link