Koszorús Ferenc, az igazi magyar katona
rta: postaimre - Dtum: 2013. jlius 10. 13:25:21
Itt egy újabb holokamu-cáfolat, korrektül, filoszemita szószban tálalva. „Így lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskümhöz végsõkig ragaszkodva, a magyar törvényeknek érvényt szereztem a megszállt Magyarországon" – ifj. Koszorús Ferenc írása.
Teljes hr
Itt egy újabb holokamu-cáfolat, korrektül, filoszemita szószban tálalva.
„Így lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskümhöz végsõkig ragaszkodva, a magyar törvényeknek érvényt szereztem a megszállt Magyarországon" – ifj. Koszorús Ferenc írása.
hirdetés

Koszorús Ferenc

1944. július 6-ról 7-re virradóan Koszorús Ferenc ezredes katonai fellépésével számos budapesti zsidó deportálását akadályozta meg. Az egyedülálló katonai akció történetét többen megírták már (mások mellett a Heti Válasz is), emlékét márványtábla õrzi a fõváros VII. kerületében. Az 1974. március 8-án, a virginiai Arlingtonban elhunyt katonatiszt hagyatékát fia, Ifj. Koszorús Ferenc gondozza; a Heti Válasz Online-nak az úgynevezett „Baky puccs” elhárításának évfordulójára küldött írását változtatás nélkül közöljük.

*

„Kezdettõl fogva az volt a félreérthetetlen érzésem, hogy e rövidke történelmi szakasz leírásával és közreadásával tartozom a magyar jövõnek. Tartozom, mert igen jellemzõ arra a korszakra, s mindenekelõtt igen nagy bizonyító erõvel bír azok ellen a rágalmak ellen, melyek alapján Magyarországot sírba fektették. De le kellett írnom azért is, mert a való tényállást a szélsõséges pártpolitikák a saját javukra elferdítették. Az elferdített történet pedig értéktelen a jövõ számára, és így nem szolgálhatja a fenti célokat. E leírás kiadásával egyedüli célom a magyar közérdek szolgálata. Olvashatóvá kell azt tennem a nyilvánosságnak, mert a Nyugat közvéleménye még ma is teljesen félre van vezetve ebben a tekintetben.”

Köztudomású, Baky László belügyi államtitkár figyelmen kívül hagyta Horthy kormányzó utasítását a deportálás felfüggesztésére, és a tervei végrehajtására felfegyverzett csendõrséget állított ki. Amikor Koszorús ezredes 1944. július 2-án Lázár Károly altábornagytól tudomást szerzett Baky aljas terveirõl, az Elsõ Páncélos Hadosztály parancsnokaként felajánlotta szolgálatait Baky megállítására. „Minden hosszabb gondolkodás és fontolgatás nélkül, válaszképpen arra kértem Lázár altábornagyot, hogy sürgõsen jelentse meg a Kormányzó Úrnak, miszerint én erõszakkal is kikényszerítem a »csendõr« zászlóaljak eltávolítását, ha erre parancsot kapok” – írta emlékiratában.

Hogy miért jelentkezett önként? „Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy milyen konzekvenciákkal végzõdhet számomra ez az önként vállalt akció, amihez, mint a páncélos hadtest vezérkari fõnöknek, tulajdonképpen semmi közöm nincs, mert karhatalmi ügyek a területi, I. hadtesti parancsnokság hatáskörébe tartoztak. Tudtam, hogy ha ez az elég reménytelennek látszó akció sikerül, a legfelsõbb német náci vezetés leghõbb vágyát húzom keresztül, amiért õk mindent el fognak követni, hogy eltetessenek láb alól. De azzal is számolnom kellett, hogy a megszálló németek ellen is nyílt harcra kényszerülök. Vállalnom kellett azonban ezt a nagy rizikót is, mert a belsõ énem, a becsület és kötelességérzésem félreértetetlenül ezt parancsolta. Vállalnom kellett ezt a nagyon hálátlan feladatot, mert tudtam, hogy azt rajtam kívül más aligha vállalja, részben az akkori helyzet (német megszállás, háborúvesztés elõtti állapotok) miatt, legfõképpen pedig azért nem, mert aligha akad valaki, akit a csapatok (még ha lennének is) követnének ilyen vállalkozásban, az említett viszonyok közt. Lehetõvé tette számomra e feladat vállalását az a fontos körülmény is, hogy voltak olyan csapataim, amelyek követni fognak a becsület útján.”

Az Elsõ Páncélos Hadosztálynak a doni arcvonal összeomlása után hazatért roncsait nem olvasztották be más alakulatba, hanem fokozatosan feltöltötték, de nem szerepeltették a bejelentett hadrendben. Így a németek nem tudtak a létezésérõl. A tisztikarnak a következõket mondta Koszorús: „Lázár altábornagy helyzettájékoztatása alapján, hogy a legfelsõbb parancs megtagadóiból kikényszerítjük a parancs teljesítését... Figyelmeztettem õket arra, hogy a Honvéd Esküben Isten elõtt vállaltak alól csak a halál vagy az mentheti fel a becsületes katonát, akire felesküdtünk; aki bármely más indoklással megtagadja a Honvéd Esküben vállalt kötelezettséget, az esküszegõ, becstelen. Figyelmeztettem õket arra, hogy a Honvéd Esküben »feltétlen engedelmességet« fogadtunk, hogy Magyarország határait, függetlenségét és alkotmányát megvédjük minden ellenség ellen, »bárki legyen az«. Most vannak olyanok, akik mindezt semmibe sem véve, egy Magyarország függetlenséget elnyomó idegen hatalom segítségével meg akarjak buktatni a magyar alkotmányt, a törvényes magyar államrendet, magyar állampolgárokat törvényellenesen százezrével akarnak kiszolgáltatni egy idegen államhatalom önkényének. A Honvéd Eskü és a magyar katonabecsület tõlünk azt kívánja, hogy akadályozzuk meg ezen áruló becstelenségeket. Én ezt tartom a becsület útjának, én ezen az úton indulok. Ki hajlandó követni engem a becsület útján?”

Július 5-én Koszorús ezredes utasítást adott Budapest stratégiai pontjainak elfoglalására, és lezárta a Budapestre vezetõ legfontosabb útvonalakat. Július 6-án utasítást adott a Baky-féle csendõrség evakuálására. A magyar fegyveres erõk határozott fellépésére Baky kapitulált, és július 8-án kivonta csapatait.

Koszorús ezredes tudta, mi vár rá: „a hadosztályom... részeit kivették a kezembõl. [A csapataitól való elválasztás] volt az elõfeltétele annak, hogy a Gestapo szabad prédájává váljak... El kellett hagynom Budapestet és nagybeteg anyámat. Ideiglenesen a Dunántúlon húzódtam meg, a volt alantos tisztjeim istápoltak. Õk közölték velem a Gestapo fõnök parancsát is, mely szerint a város bejáratait figyelõ járõröknek ki van adva a parancs letartóztatásomra. Így hiába próbálkozva a bejutással, még az édesanyám temetésére sem jutottam el. Ez volt az általam hozott áldozat legkeserûbb része. Így lettem már akkor hontalan a saját Hazámban, mert a katona eskümhöz végsõkig ragaszkodva, a magyar törvényeknek érvényt szereztem a megszállt Magyarországon.”

A késõbbi vádaskodóknak a következõket üzente: „Az akció végrehajtására a törvényes elöljárótól, törvényes módon, törvényes katonai parancsot kértem és kaptam; így a végrehajtó katona cselekményében semmiképpen nem lehet politikum. [...] Végül, de nem utolsósorban, engem ezen akció elõkészítésére és végrehajtására senki, sem politikus, sem egyén fel nem kért. Részemre a sokkal valószínûbb sikertelenség a biztos halált jelentette, a sikerre való igen kicsiny kilátás pedig nem ígért semmit. Én a vállaltakért és végrehajtottakért hálát vagy jutalmat nem vártam, nem is kaptam; viszonzásul – amint az elõrelátható volt – annál több oktalan gyanúsítást, védtelen es kiszolgáltatott helyzetemben komisz bánásmódot és megaláztatást. Befejezésül még azt kívánom megjegyezni, hogy utólag, a fentiekben elmondottak következményei ma már teljes pontossággal lemérhetõk. E következmények egyénileg rám nézve jóformán csak súlyos megpróbáltatásokat jelentenek. Mégis, 17 év távlatából tárgyilagos higgadtsággal átgondolva az elmondottakat, most is csak azt mondhatom, hogy hasonló körülmények közt most is pontosan azt tenném, amit 17 évvel ezelõtt cselekedtem. Ez a tudat számomra mindennel többet jelent.”

Koszorús ezredes és hû csapatai bátor akciójának volt köszönhetõ, hogy Budapest zsidósága megmenekült az azonnali deportálástól. Sokan közülük túlélték a holokausztot. Amikor 1944. október 15-én a németek hatalomba emelték a Nyilaskeresztes Pártot, már nem lehetett a katonai helyzet miatt ugyanúgy, olyan mértékben végrehajtani a deportálást, ahogy júliusban akarták.

Soha nem felejthetjük el a holokauszt bûnöseit, nemcsak az áldozatok miatt, de amiatt is, hogy ilyen barbárság soha ne következzen be. Ugyanilyen fontos, hogy emlékezetünkbe véssük a magyarok hõsiességét, és példaként állítsuk õket a jelennek. Magyarország e tragikus korszakának történelme csak így lehet teljes.

Ifj. Koszorús Ferenc
Washington D.C.
Link