Orosz rulett a devizahiteles per
rta: postaimre - Dtum: 2013. jlius 12. 11:00:58
Nincs ennek még vége, sõt el sem kezdõdött igazán. Ki nyerte a múlt heti devizahitel-ítéletet, és innentõl hogyan tovább? Lehet reménykedni a devizahitel-szerzõdések megsemmisítésében vagy csak ügyes ügyvédek próbálják hiábavaló küzdelemre bujtogatni a kétségbeesett adósokat? Összevissza ítélnek a bíróságok, eljárásjogi hibákat ejt a Kúria? Ösvényt vágunk a törvények liánjai közt – bár ez a lehetetlennel határos.
Teljes hr
Nincs ennek még vége, sõt el sem kezdõdött igazán. Ki nyerte a múlt heti devizahitel-ítéletet, és innentõl hogyan tovább? Lehet reménykedni a devizahitel-szerzõdések megsemmisítésében vagy csak ügyes ügyvédek próbálják hiábavaló küzdelemre bujtogatni a kétségbeesett adósokat? Összevissza ítélnek a bíróságok, eljárásjogi hibákat ejt a Kúria? Ösvényt vágunk a törvények liánjai közt – bár ez a lehetetlennel határos.


A Kúria a múlt héten egy önmagán messze túlmutató devizahiteles perben hozott egy nagyon érdekes ítélelet. A lényeg nagyon leegyszerûsítve az: a devizahitelek vételi és eladási árrése, amit a bankok a hitelek folyósításakor és törlesztésekor is az adósaikra terheltek, egy olyan költség, amit a bankoknak minden devizahitel-szerzõdésben egyértelmûen fel kellett volna tüntetni.
Érvénytelen, de javítható szerzõdés

A pert indító devizahiteles szerzõdésébõl viszont ez a pont hiányzott, ezért a szerzõdés érvénytelen – mondta ki a Kúria. Ez egyrészt hatalmas siker lényegében minden devizahitelesnek: most vagy ezer eljárás fut a bankok ellen, amiben a legtöbb felperes a szerzõdés semmisségét szeretné kimondatni.

A devizahitelesek mégsem beszélhetnek elsöprõ sikerrõl. A Kúria ugyanis azt is kimondta, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha a hitelszerzõdés megsemmisítése helyett inkább kijavítják a szerzõdést, és utólag rögzítik benne az árfolyamrés maximális arányát.

Így tehát az elsõ értelmezésekkel szemben nem lehet egyértelmûen a bank, ebben az esetben az OTP gyõzelmérõl beszélni. Azonban a devizahitelesek szempontjából sem mondhatjuk azt, hogy eljött a megváltás. Jogászok segítségével utánajártunk annak, hogy ennek a helyesen értelmezett ítéletnek milyen hosszabb távú következményei lehetnek.
D KOS20130502013
Kilakoltatás elõtt álló nõ, kõbányai lakása erkélyénFotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A helyzetet jól jellemzi, és talán a bankok jelenlegi lelkiállapotára is következtethetünk abból, hogy sok pénzintézetet már az is meglepett, hogy a devizahitelesek az utóbbi idõben elsõ- vagy másodfokon jónéhány pert egyáltalán megnyertek – ezek közül azonban jogerõs ítélet a mostanit leszámítva még nem született. Az eddigiekhez képest a mostani döntéssel a bíróság az eddigi gyakorlattól nagyon ellépett, mondhatni leforrázta a bankokat. Nem azért, mert egyoldalúan a devizahiteleseknek adott volna igazat, hanem csak azért, mert részben nekik adott igazat.
Miért olyan fontosak ezek a perek?

Mert a bankok nagyot bukhatnak velük. A magyar bankrendszer saját tõkéjénél még mindig lényegesen nagyobb összeget tesz ki a folyósított devizahitelek összege. Egy ilyen ítélet következménye – egy új perben a hitelezõnek és az adósnak meg kell állapodnia valamiféle kártérítésrõl – önmagában nyilván nem okoz nehézséget egyetlen banknak sem, de a tömeges perek nagyon kellemetlenül érinthetik a szektort. Ha a bíróságok sorban kezdenék semmisnek nyilvánítani a devizás szerzõdéseket, az a bankrendszer egészének az életképességét veszélyeztetné.

Persze a bankok szempontjából távolról sincs minden veszve. A potenciális következmények ugyan nagyok, de fontos az is, hogy minden szerzõdést ezernyi feltétel mentén lehet megkülönböztetni egymástól. Emiatt arra gyakorlatilag nincs esély, hogy a devizahitel-szerzõdéseket úgy általában érvénytelennek nyilvánítsák. Az viszont még mindig nem teljesen elképzelhetetlen, hogy egyesével megsemmisítsék a szerzõdések egy (akár jelentõs) részét.

A Kúria döntésének fontosságát azért sem lehet pontosan felmérni, mert Magyarországon nincs precedensjog, tehát hiába dönt valahogy a testület, azt nem kötelezõ teljes egészében átvennie a többi bíróságnak elsõ- vagy másodfokon. A Kúria határozataiban lefektetett jogelveket ugyan követni kell, de a bíróságoknak bõven marad saját mozgásterük az aktuális ügyekben.
És mit szólnak a bankok?

Az OTP ügyvédjei ebben a konkrét, árfolyamréssel kapcsolatos kérdésben azzal érveltek, hogy ez a thm-en keresztül szerepelt a szerzõdésben. Azt mondják, ismert volt a thm, ami benne is volt a szerzõdésben. Ráadásul az árfolyamrés annyira kis része volt az ügylet összértékének, hogy bizonyára anélkül is megkötötték volna, tehát mindent egybevetve teljesnek tekinthetõ a szerzõdés.
D US20120216007
Horváth Ferencné felperes (b) az iratait rendezi a Kiskunhalasi Városi Bíróságon. A városi bíróság az elsõ tárgyalását tartotta Horváth Ferencné devizahiteles kiskunmajsai nyugdíjasnak az ügyében aki csalás jogtalan haszonszerzés és sok százezer magyar devizahiteles sérelmére elkövetett uzsora-bûncselekmény miatt indított pert a hitelezõ bank ellen.Fotó: Ujvári Sándor / MTI
De akkor ki is nyert a múlt héten?

A döntésben mindenki találhatott neki tetszõ részt. A devizahiteles a szerzõdés érvénytelenségének a kimondását, a bank pedig azt, hogy ezzel együtt a szerzõdés mégsem lett semmis. De hogy lehet ez? Úgy, hogy a bíróságnak a szerzõdés megsemmisítése mellett a jogkövetkezményekrõl is döntenie kellett.

Itt pedig a Kúria egy meglehetõsen érdekes döntést hozott: az érvénytelenséget okozó hiba kiiktatásával – az árfolyamrés visszamenõleges rögzítésével – feltámasztotta poraiból a jogviszonyt. Kicsit leegyszerûsítve fogalmazhatunk úgy, hogy a Kúria döntetlenre hozta ki a meccset – erre utal az is, hogy a döntés értelmében a perköltséget ki-ki maga fizeti.

Azt, hogy az árfolyamrés tisztázatlansága miatt mennyit fizet majd az OTP az adósnak, egy új perben fogják kitalálni. Ebben a perben fogják azt is eldönteni, jogszerû volt-e, hogy a bank egyoldalúan emelte az árfolyamrést.

Ez azért különös, mert az adós egyértelmûen azt szerette volna, hogy nyilvánítsák semmisnek a szerzõdést. Sõt, Lázár Dénes, az adós ügyvédje – egyben a Pitee érdekvédelmi szervezet vezetõje – szerint ezzel komoly eljárásjogi hibát vétett a Kúria, mivel a bírósághoz érkezõ felülvizsgálati kérelemben nem kérték a jogkövetkezmények levonását. Csakhogy a legfelsõbb hazai ítélkezési pont után nincs hova menni a panasszal – hacsak nem a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságra. Itt aztán évekig folyhat még tovább a pereskedés, bizonytalan kimenetellel.

Beszéltünk ügyvéddel, aki szerint az volt a baj a Kúriához került keresettel, hogy abban az adós elismerte, hogy az árfolyamrés benne van a teljes hiteldíj mutatóban (thm); ezzel az elismeréssel gyakorlatilag beemelte azt a szerzõdésbe. Pedig ez egyáltalán nem egyértelmû. A thm-nek elvileg minden költséget tartalmaznia kell, a számítását elõíró kormányrendelet viszont homályosan hagyta a devizaátváltás kérdését.
D TT20130625016
Török Judit (b) Vezekényi Ursula tanácsvezetõ (b2) Osztovics András (b3) és Pethõné Kovács Ágnes (j) bírók egy lakossági devizahitel-szerzõdés semmisségének megállapítása iránt indított per tárgyalásán a Kúrián 2013. június 25-én.Fotó: Kovács Attila / MTI
Lehet részlegesen semmis egy szerzõdés?

Van viszont a semmissé nyilvánításnak egy másik lehetséges értelmezése is. Vannak jogászok, akik szerint a Kúria a perben nem az egész szerzõdést, hanem csak egyes pontjait semmisítette meg.

Ezt nem specifikus jogszabály, tehát a hitelintézeti törvény (hpt.) – és annak sokat hivatkozott, semmisségrõl rendelkezõ 213. paragrafusa –, hanem a ptk. szabályozza. Eszerint a szerzõdés egyes, jogszabályba ütközõ pontjai is lehetnek semmisek, mindennek megállapítása esetén el kell számolnia egymással a peres feleknek, ám a szerzõdés egészét ez nem érinti.
Bele lehet írni egyáltalán utólag a szerzõdésbe?

A Kúria ugye lényegében ezt tette, de nem biztos, hogy ez jogszerû. Az Európai Unió Bírósága szerint például nem, legalábbis ha a szóban forgó szerzõdés tisztességtelen – egy tavaly hozott ítéletben egyértelmûen kimondták a luxemburgi bírák, hogy kihúzni lehet a problémás szerzõdésekbõl, de hozzáírni nem.

Ebben az esetben viszont a bank maga nem volt tisztességtelen, legalábbis a perben ezt nem mondták ki. Nem is kérték a kimondását, mivel a kereset a szerzõdés semmisségére, és nem a tisztességtelenségére koncentrált. Mellékszál, de ezért igazán komoly fekete ló Kásler Árpád ügye, amelyet korábban Luxemburgba küldött a Kúria – ebben a perben másodfokon a bank tisztességtelenségét mondták ki az árfolyamrés feltüntetésének elmaradása miatt. Döntés jövõre várható.
Akkor most kérhetem a szerzõdésem semmisségét? És jó az nekem?
Megállapítás vs marasztalás

A megállapításra irányuló keresetben a felperes valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a megállapítását kéri a bíróságtól.

Marasztalásra irányul a kereset akkor, ha a felperes azzal a kérelemmel fordul a bírósághoz, hogy az alperest valamilyen szolgáltatásra, valaminek a tevésére vagy valamiért helytállásra kötelezze.

(forrás: Kengyel Miklós: Bevezetés a polgári eljárásjogba)

Ez talán a legfontosabb kérdés a Kúria múlt heti döntése után, de a válaszban sajnos nem ért egyet a jogásztársadalom. Van szakértõ, aki szerint nem lehetséges csak a semmiség megállapítását kérni kérni, csak úgynevezett marasztalási keresetet beadni, a perjog ugyanis csak egy sor feltétel teljesülése esetén teszi lehetõvé a csupasz megállapítási keresetet. Eszerint az értelmezés szerint abban az esetben, ha lehet kérni marasztalást, akkor kell is.

A másik álláspont viszont nagyon-nagyon optimista az adósok szempontjából. Az elgondolás szerint lehetséges csak a semmisség megállapítását kérni – tehát csak egy megállapítási keresettel fordulni a bírósághoz –, mivel önmagában ennek kimondása is vezetne pénzmozgáshoz. A semmisség esetén vissza kellene állítani az eredeti állapotot: az adósnak visszaadnia azt a pénzt, amit eredetileg kapott, a banknak pedig az évek során befizetett törlesztõket. Ezt vagy a per részeként, vagy peren kívüli megállapodással érik el, vagy pedig jogalap nélküli gazdagodásról szóló per keretében valósítják meg.
D TT20130625062
Tüntetõk egy bankfiók elõtt a Kúria épületétõl a Képviselõi Irodaházhoz vonuló demonstráción a Blaha Lujza téren 2013. június 25-én.Fotó: Kovács Attila / MTI

Itt jön az adósok számára legjobb rész. Mivel a szerzõdés ebben az esetben semmis, ezért az is mindegy, hogy igazából devizaalapú volt. Az adós forintot kapott, tehát forintot fizet vissza – és egyes értelmezések szerint még kamatot sem kell fizetnie visszamenõleg, tehát az eredeti hitelösszeget fizeti vissza.

Ugyan jogos az aggodalom, hogy hogyan fog a legtöbb esetben megrendült anyagi helyzetû devizaadós hirtelen forintmilliókkal elõállni, erre is megvan a válasz: a hitelbõl vett lakásáról lekerül a teher, ezért bármelyik másik banknál új, forintalapú jelzáloghitelt vehetne fel rá. A tõketartozása így alacsonyabb lenne, a hitelt forintosítaná, tehát elmúlna az árfolyamkockázat, és mivel ma már a kamatszint is alacsonyabb, ezért a törlesztõ sem lenne olyan magas.

A probléma ezzel az értelmezéssel csak annyi, hogy erõsen a fogyasztó javára torzít: az adós ebben esetben kamatmentesen kapott évekre egy nagy zsák pénzt. Pedig hát a bank sem jut teljesen ingyen ahhoz a forráshoz. Nem biztos, hogy egy ekkora veszteség a bank számára arányos lenne azzal az eljárási hibával, ami alapján az egész szerzõdést semmisnek minõsítik. A jog birodalmán kívül tévedve pedig ez nem lenne igazán fair azokkal szemben, akik mondjuk ugyanakkor forinthitelt vettek fel, vagy a lehetõ legprudensebb módon még a bankok környékét is kerülték.
Mit érdemes akkor tennem? Vívjak meg a bankkal egyénileg, pertársaságban, vagy várjak egy közérdekû perre?

Egyik jogi lehetõség átfutása sem gyors – a bíróságok jellemzõen hónapokat várnak, mielõtt egyáltalán az elsõ periratokat bekérnék. Ha egyénileg perelünk, a kockázatok nagyon nagyok. Egyrészt van a saját perköltségünk, ami önmagában többszázezer forintnál kezdõdik, de azzal is számolni kell, hogy ha az ügy egyértelmûen elbukik, akkor a bankok jogi költségeit is a felperesre háríthatják. Ez akkor is jelentõs tétel, ha a bank saját jogtanácsosának munkadíját számolja fel, ha viszont felkér egy neves ügyvédi irodát, akkor horribilis lehet (igaz, a bíróság elõírhatja az ügyvédi díjak mérséklését).
Mivel próbálkoztak még?
Több stratégiát is kieszeltek a devizahiteleseket képviselõ ügyvédek, hogy mit lehetne kifogásolni a szerzõdésekben külön-külön és összességében. Ezek között több olyan volt, ami gyorsan lepattant a bíróságokról – például hogy a devizaalapú hitelek mögött "igazából nem is devizaforrások álltak", vagy hogy a devizahitel önmagában "hibás termék" lenne. Nem volt eddig sikeres ítélet abban az elsõre jogosnak tûnõ kifogásban sem, hogy miért kellett a bankoknak bizonyos esetekben a kezelési költséget is devizában elszámolni, vagy hogy miért nem tettek többet az ügyfél tájékozatása érdekében.

Az eddigi ítélkezési gyakorlat alapján egyébként nincs sok esélyünk, a néhány, adós gyõzelmével végzõdött ítéletre rengeteg elbukott ügy jut. Független szakértõk szerint érdemes lehet kivárni, amígy néhány ügyet esetleg sikerre visznek – máskülönben az orosz ruletthez hasonlítható mutatványt kockázatnánk. Egy valami biztos: mielõtt perre mennénk a bankkal, vállalva annak minden költségét, érdemes tesztelni az érvelésünket. Erre alkalmas ingyenes fórum a PSZÁF Pénzügyi Békéltetõ Testülete.
De legalább a végrehajtásokat fel lehet függeszteni?

Igen. A Kúria döntésének egyedül ezen a területen lehet azonnali és kézzelfogható hatása, ami pedig nagyon fájdalmas lenne a bankoknak. A per következménye, hogy mivel a tartozások pontos összege körül kétségek merülnek fel a döntés után minden devizahitel-szerzõdés esetén, erre hivatkozva a végrehajtás halasztását kérhetik az adósok. A folyamatban részt vevõ közjegyzõk, bírók is dönthetnek így saját hatáskörben.
Kinek jó ez az egész felhajtás?

Most még úgy tûnik, hogy leginkább az ügyvédeknek. A sokszáz megindult perbõl komoly díjbevételt hasítanak ki az ügyvédi irodák. A jellemzõ díj a következõképpen néz ki: van egy komoly, többszázezer forintos alapdíj, ami mellett egy tíz százalék körüli sikerdíj ösztönzi a még jobb munkavégzésre a jogászokat.
HUS 1227
Fotó: Huszti István / Index

Az utóbbi idõben nem ritka, hogy egy-egy sztárügyvéd ingyen (pro bono) elvállaljon egy egyedi ügyet vagy akár közérdekû keresetet adjon be. De ezt sem önzetlenül: az ügyvédi irodák világát jól ismerõ forrásaink szerint ilyenkor gyakran megíratják a hosszas periratokat ügyvédjelöltjeikkel, ám a nyilvánosság elõtt maguk aratják le a babérokat (a publicitás nagyon értékes reklám az ügyvédi irodáknak, hiszen máshogyan csak nagyon korlátkozottan hirdethetnek).

A bankoknak sem túl rossz egyébként az ügy kimenetele eddig, mivel a jelek szerint végül még akkor is megvédi õket a magyar jogrendszer, ha itt-ott születnek elsõ- vagy másodfokon velük szemben elmarasztaló ítéletek. Az a visszatérítés, amit az OTP fizetni fog az adósnak – ha egyáltalán a most induló perben megítélik azt – semmi ahhoz a veszteséghez képest, amit a teljes adósság leírása jelentett volna.
Mi a tanulság?

Az egyik az, hogy hiába nem szabadna nekik, a bíróságok mégsem csak a törvény betûjét követik, hanem a lehetséges társadalmi következményeket is figyelembe veszik. Érezhetõen nagy a nyomás a bíróságokon nem csak a pénzügyi szféra, hanem állami szereplõk (legfõbb ügyész, PSZÁF, vagy a magyar miniszterelnök) oldaláról is. A Kúria elnöke, Darák Péter a napokban ugyan külön hangsúlyozta, hogy nem foglalkoznak ezzel, vegytiszta joggyakorlás azonban aligha létezhet. Forrásaink szerint a legtöbb bíró csak nehezen bírkózik meg a devizahiteles ügyek társadalmi súlyával.

Ugyanennek a másik oldala elég lehangoló: eszerint Magyarországon ma nincs feltétlen jogbiztonság, akár üzemszerûen is lehet törvényt sérteni, a jogrendszer nem fogja megvédeni a fogyasztót. A gond Magyarországon is a bankrendszer egész gazdaságban játszott megkerülhetetlen szerepével van, amivel vissza tud élni – de ez már nem ehhez az ügyhöz kapcsolódik.

A mezei pénzügyi fogyasztó számára talán az lehet a tanulság, hogy nagyon nehéz utólag, a jog eszközeivel helyettesíteni a tudatosságot.


Link