Efraim Zuroff: Ausztria eljátszotta az utolsó esélyét
rta: postaimre - Dtum: 2013. jlius 28. 08:51:40
Igen, késõ van, de talán nincs túl késõ befejezni a befejezetlen mûvet, amit nem is akartak igazából elkezdeni! Felkésér a "táncra"!
Teljes hr
Igen, késõ van, de talán nincs túl késõ befejezni a befejezetlen mûvet, amit nem is akartak igazából elkezdeni! Felkésér a "táncra"!

A Simon Wiesenthal Központ (SWK) Németországban az utolsó náci háborús bûnöst is el akarja fogni. Ausztriától viszont nem lehet várni semmi elkötelezettséget.A Központ a „Késõ, de mégsem túl késõ” mottóval szándékozik a német lakosságot egy ismételt nagy közremûködésre rábírni ahhoz, hogy elfogják a feltételezett utolsó, még élõ 60-120 náci háborús bûnöst. Az „utolsó esély” címû plakátakcióval kezdõdött a második szakasz, és ígértek az érdemi információt adóknak 25.000 euró jutalmat. A SWK jeruzsálemi vezetõje Efraim Zuroff a der Standardnak adott interjút arról, hogy Ausztria miért nem vesz részt a kampányban, valamint arról, hogy itt hiányzik a politikai akarat a nácik büntetõjogi felelõsségre vonásához.
Efraim Zuroff: Ausztria eljátszotta az utolsó esélyét


-Az „utolsó esély” kampányt miért csak Németországban lehetett újraéleszteni, Ausztriában miért nem?

Egyszerû a magyarázat. John Demjanjuk németországi elítélése óta ott egy precedens keletkezett, azaz ha valaki megsemmisítõ táborban, vagy kivégzõ osztagban tevékenykedett, az már ettõl a ténytõl elítélhetõ. Korábban a személy ellen szóló egyértelmû bizonyíték alapján lehetett elítélni.

-Ausztriában továbbra sincs egyetlen ügy sem?

Ellenkezõleg, Ausztriában nincs rá politikai akarat, hogy a náci háborús bûnösöket igazságszolgáltatás elé állítsák. A nyugati világban jelenleg Ausztriának van az egyik legrosszabb mérlege ezen a területen. A tapasztalatok alapján ott teljesen értelmetlen lenne bármi pénzkidobás vagy munka egy ilyen kampány újraélesztésére. Amennyiben a kampány feltételei és a politikai akarat megváltozna, Bécsben természetesen lenne értelme. Azonban kételkedem abban, hogy ez bekövetkezhet.

Amikor az akkori igazságügy miniszterrel, Karin Gastingerrel egyeztettem Erna Wallisch ügyérõl, azt találta mondani, hogy õ csak egy passzív közremûködõ volt a majdaneki haláltáborban, noha õ vezette az embereket a gázkamarába és õrizte õket az elgázosítás alatt. Ezért nem lehet õt bíróság elé állítani.

Teljesen nevetséges és abszurd, hogy vannak emberek, akik másokat a gázkamarába küldtek, és nem lehet büntetõjogi eljárást indítani ellenük.

Erre a lengyel hatóságokhoz fordultam, hiszen ott található a majdeneki haláltábor. Õk 2008-ban találtak öt túlélõt, akik emlékeztek Erna Wallisch-ra, mivel a nõ akkor terhes volt. Emlékeztek rá, és alátámasztották, hogy a nõ többször megverte õket, tehát „aktív” volt. Ez alapján lehet õt végül vád alá helyezni, és nem azért mert másokat a gázkamarába vitt. Ez teljességgel abszurd.

-Lehetséges, hogy egy osztrák háborús bûnöst Németországban vonjanak felelõsségre?

Németország kérheti egy osztrák állampolgár kiadatását, aki háborús bûnösként részt vett a harmadik birodalom szolgálatában. Azonban az eddigi tapasztalataim alapján meg vagyok gyõzõdve, hogy ez nem fog semmilyen kiadatást eredményezni.

Együttmûködik egyáltalán a SWK és az osztrák minisztériumok valamiképpen?

Igen, kapcsolatban vagyunk. Majdnem egy éve kérdeztük, hogy egy bizonyos osztrák állampolgár, aki koncentrációs táborban õr volt él-e még. Azonban a mai napig semmilyen választ nem kaptunk. Így néz ki az együttmûködésünk.

2010-ben az osztrák igazságügyi minisztérium alakított egy munkacsoportot, az életben lévõ háborús bûnösök felkutatására. A közbensõ tudósítás a munkáról nem született meg. A végleges verziónak 2011-ben kellett volna nyilvánosságra kerülnie, azonban ez nem történt meg.

-Nincs róla semmi információ, hogy a jelentés valaha is publikálásra kerül-e?

Nekem az az érzésem, hogy a bizottság csak egy szemfényvesztés volt, hogy Ausztria jobb képet alakítson ki magáról. A SWK minden évben értékeli a nemzeteket a háborús bûnösök felkutatásában tett erõfeszítései alapján, ebben az évben, 2010-ben Ausztria D „kielégítõ” minõsítést kapott, az addigi D „nem megfelelõ” helyett. Ezek kemény szavak és elnézést is kérek érte, holott nem kellene.

Egyesek kritizálják az önök kampányát, amiért 25000 euró fejpénz jutalmat tûztek ki az „utolsó esély” kampányukban azoknak, akik háborús bûnös nyomára vezetnek. A pénz a megfelelõ ösztönzõ eszköz, hogy megtalálják a háborús bûnösöket?

Valószínûleg nem a legmegfelelõbb ösztönzõ. Van azonban ennek egyetlen nagy elõnye, hogy így a téma automatikusan óriási figyelmet kap. Az én tapasztalatom szerint- az „utolsó esély kampány” már tizenegy éve tart- és azt tudom mondani, hogy az emberek, akik számunkra a leghasznosabb információkat adták, egyáltalán nem akartak pénzt. Azonban egyesek lehet, hogy soha sem hallottak volna az akciónkról, ha nem ajánlottunk volna pénzt. A pénzjutalom beígérése a média érdeklõdését is sokkal erõteljesebben felkelti.

Másfelõl: Csatáry László esetében, aki ellen az eljárás feltehetõleg a következõ két hónapban elkezdõdik, akkor fogunk csak még további egzakt információkat kapni, amennyiben pénzt fizetünk ki érte.

-Az antiszemitizmus-kutató Wolfgang Benzt szerint, az SWK-nak húsz évvel ezelõtt kellett volna többet fordítania a náci háborús bûnösök felkutatására, ahelyett, hogy ma plakátokkal reklámoznak. Csinál ez egyáltalán még kedvet, hogy országszerte az emberek a háborús bûnösök után kutassanak?

Kedves, amit Benz mond. Azonban még nem hallottam róla, hogy õ valaha is elõkerített volna egyetlen náci háborús bûnöst. Szeretem ezeket az embereket, akik ülnek a maguk elefántcsont várában és másokat kritizálnak, akik praktikus munkát végeznek, hogy olyan dolgokat elérjenek, amik igazán fontosak a társadalom számára.

Azonban, hogy a kérdésre válaszoljak: A Wiesenthal Központ 1977-ben jött létre és nem azzal a szándékkal, hogy nácikra vadásszon. Mi nem akartunk Simon Wiesenthal munkájába belekeveredni. 1986-ban azonban elkezdtük, mivel az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában egy csomó nácit lokalizáltunk. Ezeken a helyeken egyszerû volt a büntetõeljárást elindítani, hiszen jelen voltunk az adott országokban. Wiesenthal személyes fókusza azonban mindig Németországra és Ausztriára irányult. Noha rábukkant sok emberre Ausztriában is, itt kevés sikerrel járt.

-Amikor manapság antiszemitizmusról beszélünk, mi nyugtalanítja Önt a leginkább?

Irán, és az Izrael elleni genocídiummal való fenyegetõzésük. És nem hiszem, hogy az új elnökük mást fog tenni. Ez iszlamista fanatikusok politikai rezsimje, akiknek igazán csak az jár a fejükben, hogy õk a világnak egy szívességet tesznek azzal, ha a zsidókat megsemmisítik.

-Magyarországról az elmúlt idõkben megszaporodtak az antiszemita esetek az újságok címlapjain. Hogy áll az ország a náci háborús bûnösök ügyének feldolgozásában és azok felelõsségre vonásában?

Nagyon problémásan, azonban meg kell állapítani, hogy egyértelmûen sem fekete sem fehér képet nem lehet alkotni. A mérleg nem egyenes. Bizonyos dolgok jól alakulnak, például létrejött egy Holocaust Múzeum. Ez nem volt lehetséges Észtországban, Lettországban, sem Litvániában.

Link