Itt az igazi álommeló
rta: postaimre - Dtum: 2013. augusztus 05. 16:42:24
A kibaxot qva zsidó anyátokat! Magyarságtudat, mi? Havi 350 ezerért ápolják a szórványmagyarok nemzettudatát a KIM ösztöndíjasai, amerikai, dél-afrikai útjaikat és a tartózkodásukat is az állam fizeti. A félszáz szerencsés keveset árult el munkájáról.
Teljes hr
A kibaxot qva zsidó anyátokat! Magyarságtudat, mi? Havi 350 ezerért ápolják a szórványmagyarok nemzettudatát a KIM ösztöndíjasai, amerikai, dél-afrikai útjaikat és a tartózkodásukat is az állam fizeti. A félszáz szerencsés keveset árult el munkájáról.

Los Angeles, Toronto, Melbourne, Johannesburg, Caracas – néhány város azok közül, ahol a magyar diaszpóra és az anyaország kapcsolatát erõsítheti április óta az a negyvenhét, fõként 25-35 éves pályázó, akiket kiválasztottak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Kõrösi Csoma Sándor Programra.
Diaszpóraélményeket várunk

Ha ön távolba szakadt hazánkfia, aki részt vett a program ösztöndíjasainak valamelyik rendezvényén, vagy kint élõként ötlete van arra, hogy milyen programok kellenének, akkor írjon a nyilasg@mail.index.hu címre.

Ugyanide várjuk az írni vágyó Kõrösi Csoma-ösztöndíjasok beszámolóit is.

A résztvevõk az öt hónapos kinti tartózkodás idejére havi 350 ezer forintot kapnak – e felett a program a szállás és a kijutás költségeit is fedezi – itthon pedig további három hónapig 200 ezer forintos ösztöndíjra számíthatnak. Feladatuk a „magyar diaszpórák magyar nyelvtudásának fejlesztése, a magyar közösségekben való tevékenység és a Magyarországgal való kapcsolattartás ösztönözése, azaz a magyar identitás megerõsítése” – legalábbis ezeket a célokat fogalmazta meg a program.
DBELO20111117006
2011. november 17. A Magyar Diaszpóra Tanács alakuló ülése.Fotó: Beliczay László

Ezeket a feladatokat már a 2011 novemberében – a nemzetpolitikáért felelõs Semjén Zsolt bábáskodása mellett – megalakult Magyar Diaszpóra Tanács alapító nyilatkozata is kiemelten kezelte. A KDNP-t vezetõ kormányfõhelyettes az Országházban tartott megnyitón arról is szólt, hogy Budapestnek ideje a nyugati magyarság szempontjaira is figyelnie.
Gyorsan döntöttek félmilliárdról

Az ösztöndíjat január elején hirdette meg a KIM, két hét múlva már a pályázatok beküldési határideje le is járt. Ezután döntöttek a 480 millió forint költségvetési pénzbõl biztosított program lebonyolítóiról, akiknek felsõfokú végzettség sem feltétlenül kellett a sikerhez. Alapkövetelmény a középfokú végzettség és közösségszervezõ tapasztalat volt, emellett sokat nyomott a latban a zenei képzettség vagy a néptáncok ismerete és a cserkészmúlt. Dokumentummal kellett igazolni a célországban beszélt nyelv ismeretét, ám annak szintjét a pályázat nem határozta meg közelebbrõl.

Végül 21 fõ utazhatott Kanadába és az Egyesült Államokba, tizenketten nyugat-európai országokba, heten Ausztráliába, négyen Latin-Amerikába, ketten Izraelbe és egy ember pedig Dél-Afrikába.
IKSZ-es és minisztériumi befutók

Az Index áprilisban írt a projektrõl, majd az atlatszooktatas.cink.hu számolt be részletesen a nyertesekrõl, akik körébe a cikk szerint meglepõen nagy számban jutottak be a KDNP-hez kötõdõ Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) képviselõi. Zsonda Márk, az IKSZ erzsébetvárosi szervezetének alapítója Argentínában erõsíti a magyar diaszpórát, az IKSZ Kulturális Munkacsoportjának vezetõjeként Vörös Krisztina pedig Atlantában gondoskodik az anyaország és a kint élõ magyar közösség kapcsolatának szorosabbra vonásáról, és ugyanezt teszi Clevelandben az IKSZ váci szervezetének alapítója, Gyombolai Zsolt.

Ugyaninnen jött a Melbourne-ig jutott Molnár Balázs, aki korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium alkalmazásában állt. Minisztériumi múltja van Flender Gyöngyinek is, aki a torontói kiküldetés elõtt épp a pályázat kiírójánál dolgozott: a KIM Nemzetpolitikai Államtitkárságán volt fõreferens. Igaz, a minisztériumban az Indexszel közölték: „már kihúzták az adatait”, ami azt jelenti, hogy már nem dolgozik az intézménynél.
Csinos lányok a kormánytól

A Nemzeti Regiszter Facebook-oldalán néhány rövid videónapló is látható: a negyvenhét résztvevõbõl négytõl. Torontóból két ösztöndíjas arról mesél, hogy létrehozták az „Észak-Amerikában egyedülálló” Bóbita gyermeklapot, azzal a céllal, hogy ennek segítségével „sikerüljön megszólítani a diaszpóra többedik generációjában született gyermekeket”.

Ezenkívül egy gyermekszínházas próbáról számoltak be, ahol a bábokkal játszva ez egyik kisfiú azt kiáltotta „I wanna be Mátyás király (Mátyás király akarok lenni)!”. A magyar diaszpóra tagjai sajnos egyik bejátszáson sem látszanak, így Manhattan szélérõl, „az egykori Gulyás Avenue-rõl” egy szép furulyaszóló után csak annyit tudhatunk meg Velkey Róberttõl, hogy az õ feladata lesz, hogy a diaszpóra „magyarul már nem beszélõ tagjait összefogja”.

Ottawából egy ösztöndíjas lány elmesélte, hogy a magyar házban besegítve az ételosztáson egy idõs úr magához hívta és azt mondta: „a magyar kormány tudja, hogy kiket kell ide küldeni! A csinos lányokat!”
Lejátszás
Magyar vacsora Ottawában
forrás: http://www.youtube.com/user/NemzetiRegiszter

Az Argentínában a „chacói magyarokhoz felutazott” Zsonda Márkról és a Hungária Könyvbarátok Köre könyvtárának katalogizálásában segítõ Nagy Szebasztianról az Argentínai Magyar Hírlap számolt be rövid cikkében.

Többüknek a személyes Facebook-oldalán látszik a kintlét okozta öröm: van, aki egy floridai tengerparton, van, aki Hannoverben ugrik vidáman a magasba, esetleg Torontóból posztol magáról turistaképet.
A célcsoport nem hallott róla

„Egy cikkben olvastunk a programról, érdekes is lenne számunkra, de nem tudjuk, hogyan léphetnénk az ösztöndíjasokkal kapcsolatba, a KIM honlapján semmi erre vonatkozó információ nincs” – mondta lapunknak a Frankfurtban élõ Tósoki-Forintos Réka. Igaz, õ párjával csupán néhány éve van kint, így nem kifejezett célpontja a programnak, ám az asszony szerint ha õ nem találja meg a program lebonyolítóit, akkor a magyarságukat mind távolabbi emlékként õrzõk még kevésbé fogják. Más németországi, svájci és nagy-britanniai magyar ismerõsei szintén nem hallottak a programról.

„Természetesen van lehetõségük a helyi magyar embereknek – nem csak közösségi szinten – is arra, hogy személyesen keressék meg, lépjenek kapcsolatba az ösztöndíjassal. A Nemzetpolitikai Államtitkárság kimondottan biztatja arra a diaszpóra magyarságát, hogy õk maguk is legyenek kezdeményezõk az ösztöndíjassal történõ kapcsolatfelvételben, legyen minél több olyan program, ahol közösen élhetik meg magyarságukat, ápolhatják kultúrájukat” – írta az Index megkeresésére a KIM sajtóosztálya, elmagyarázva, hogy az ösztöndíjasok a kint meglévõ magyar közösségek intézményeinek keretein belül tevékenykednek.
Legényes próba

Az Index kilenc ösztöndíjast keresett meg, hárman írásban jelezték, hogy késõbb válaszolnak, ezt egyelõre csupán egy ösztöndíjas tette meg. Weidinger Péter Frankfurtban oktatja néptáncra a kinti érdeklõdõket. „Közel 15 éve néptáncolok a Csillagszemû táncegyüttesben. Itt hallottam a Kõrösi Csoma Programról is" – írta a fiatalember, aki tervei szerint a program befejeztével egyetemi tanulmányait fogja folytatni. Elmondása szerint a frankfurti magyarok nagy bizalommal és érdeklõdéssel fogadták õt. Sok segítséget kapott tõlük abban, „hogy a leghatékonyabban tudja segíteni a közösségi élet felpezsdítését a magyar néptánckultúra terjesztése, a néptánc széles körû megismertetése, megszerettetése által."

„Öt csoportot tanítok és hetente legényes próbákat tartok a fiúknak. Ezen kívül Heidelbergben és szeptembertõl Hannoverben fogok magyar néptáncot tanítani. A fennmaradó idõmben részt veszek a helyi magyarság programjaiban, a cserkészettõl kezdve a magyar egyházközség életéig" – írta le napi teendõit és terveit Weidinger.

A Dél-Afrikába kiküldött Juhász Ágnes telefonos megkeresésünket utasította el, a KIM sajtóosztályához irányítva. Szerinte teljesen felesleges a programról bármit mondani annak befejezése elõtt. „Az eléréssel sincsen gond” – közölte a jelenleg Durbanben tartózkodó ösztöndíjas, aki szerint a magyarok tudnak a közösségben zajló programokról. Az általa szervezettekrõl semmit nem kívánt elmondani.
000 DV1377826
Fotó: Kisbenedek Attila

Hogy legalább valamit megtudjunk arról, hogy mivel foglalkozik egy átlagos ösztöndíjas, megkerestük a Dél-afrikai Magyar Közösség egyik vezetõjét. „Dél-Afrikában összesen 2-3 ezer magyar él. Amikor Semjén Zsolt itt járt, 80 ember jelent meg a rendezvényen” – mondta Pleskó László. Szerinte magyar nyelvû lapjukat 300 család kapja meg.

Pleskó nagyra értékelte Juhász Ágnes munkáját, felidézve a történelemórával egybekötött angol és magyar nyelvû gyermeknapot, egy kézmûvesprogramot, és a most vasárnap esedékes sportnapot, ahová összesen négyszáz – magyar és búr – résztvevõt várnak.
Sokan inkább maradtak

A program szerint márciustól egyhónapos képzésen vettek részt az ösztöndíjasok, áprilistól három hónapot töltöttek kint, majd egy hónapra hazajöttek, hogy augusztusban újabb két hónapra visszautazhassanak. A programot egy újabb itthon töltött hónap zárja le, ekkor készítik el beszámolóikat a résztvevõk.

Sokan azonban júliusra is kint maradtak, volt, aki a távolban gyermekével töltötte idejét, más utazással. Juhász Ágnes visszautasította a kérdést, hogy a program biztosítja-e júliusi kintlétének anyagi fedezetét, és hogy jogosult-e a program alapján a magyarországi tartózkodásra szánt 200 ezer forintra.
A legkisebb is számít

A KIM szerint minden térségben fontos jelen lenni, ahol létezik magyar közösség. Dél-Afrikával kapcsolatban Soós Zoltán kommunikációs osztályvezetõ válaszában hangsúlyozta: bár kisebb csoportokban „élik meg magyarságukat ... mindenképpen egy olyan összlétszámra kell gondolni, melyre nemzetpolitikai szempontok alapján kötelesek vagyunk odafigyelni”.

Soós szerint a program „lényegét a magyarságtudat ápolása, megõrzése és aktívabbá tétele jelenti, így az ösztöndíjasok feladata a közösségi életre, a kulturális eseményekre koncentrálódik.” A KIM kommunikációs osztályának vezetõje visszautasította, hogy a program célja az egyszerûsített honosítási eljárás megismertetése volna, vagy bárminemû, ahhoz kapcsolódó adminisztráció.

A 480 millió forintos program – ebbõl a részvevõk ösztöndíja 105 milliót tett ki – a KIM szerint pozitív visszajelzéseket kapott, de a végleges értékelés csak az õsszel készül el. Ám a célok ismeretében a kezdeményezés „csakis pozitív és sikeres megítélésû lehet”, hiszen régi adósságát törleszti „a hazájukat kényszerbõl vagy önszántukból elhagyó nemzettársaink felé”. Soós közölte, hogy objektív mércék helyett elsõsorban „a gesztust, a kezdeti lépéseket és egymás felé történõ nyitott, közeledõ szándékot kell értékelni. A jelen körülményeket talán a vetéshez tudnánk hasonlítani, melyet követhet majd az aratás örömteli érzése.”
Link