Erõs elnök kell Közép-Európának?
rta: postaimre - Dtum: 2013. augusztus 12. 07:32:19
Tessék csak figyelni! Európában mintha egyre népszerûbb lenne az elnöki köztársaság államformája. Milos Zeman cseh elnök ügyes lépésekkel erõsítette meg államfõi hatalmát. Szlovákiában is elképzelhetõ, hogy - legalábbis amennyiben Robert Fico ül az államfõi székbe -, kiterjesztik az államfõ jogköreit. Hasonló törekvések figyelhetõk meg Törökországban is.
Teljes hr
Tessék csak figyelni! Európában mintha egyre népszerûbb lenne az elnöki köztársaság államformája. Milos Zeman cseh elnök ügyes lépésekkel erõsítette meg államfõi hatalmát. Szlovákiában is elképzelhetõ, hogy - legalábbis amennyiben Robert Fico ül az államfõi székbe -, kiterjesztik az államfõ jogköreit. Hasonló törekvések figyelhetõk meg Törökországban is.

Olaszországban a legnagyobb politikai válságban Giorgio Napolitano elnök vágta át a gordiuszi csomót. Igaz nem hatalmi ambíciói miatt, hanem mert õ az egyedüli politikus, akiben a pártok többsége megbízik.
Csehszlovákia felbomlásakor fel sem merült, hogy akár Csehországban, akár Szlovákiában ne parlamentáris demokrácia alakuljon ki. A Cseh Köztársaság alaptörvényét 1992. december 16-án fogadta el a parlament, azóta nyolc alkalommal módosították. Ebbõl kettõ volt igen jelentõs. Az egyik az ország 2004. június 1-i uniós csatlakozását foglalta az alkotmányba. A másikat tavaly októberben fogadták el. Elõírta, hogy az ország elnökének személyérõl a nép dönthet, s nem az addigi gyakorlatnak megfelelõen a törvényhozás összevont ülése.

HIRDETÉS


Az év elején államfõvé választott Milos Zeman éppen azzal érvelt, mivel nem a képviselõk, hanem a nép közvetlenül választotta meg, ezért mozgásterének is nagyobbnak kell lennie, s elavult az a felfogás, amely szerint az ország elnökének csak jelképes hatalma lehet. Csakhogy az alkotmány rendelkezik az államfõ hatásköreirõl: Csehország nem prezidenciális demokrácia, ezért Zemannak az elnöki feladatkörökrõl alkotott elképzeléseit azonnal elvetették a parlamenti pártok.

Az új elnöknek azonban kapóra jött a kialakult politikai helyzet. Talán csak évtizedek múlva derül ki, hogy a brnói ügyészség tényleg saját elhatározásából indított-e eljárást Petr Necas kormányának visszásságai ellen, vagy esetleg valamilyen úton-módon Zeman közbenjárására. De nem is ez a lényeg. A csehek túlnyomó többsége, a jobboldaliak is egyetértettek azzal, ha a politikai élet egyik szereplõjérõl bebizonyosodik, korrupciós ügyekben és egyéb törvénytelenségekben volt szerepe, akkor nincs tovább helye a politikában.

Necas távozni kényszerült, s ezzel eljött Zeman ideje. Rendkívüli rafináltságról tett tanúbizonyságot, hiszen az alkotmány üresjáratait kihasználva vált a cseh belpolitika elsõ számú irányítójává. Kinevezte kormányfõnek Jirí Rusnokot, aki az elnök egy sor bizalmasát vette be kormányába. A jobboldal õrjöngött arra hivatkozva, hogy õk többséggel rendelkeznek a parlamentben, ez az érvelésük azonban végérvényesen megbukott a szerdai bizalmi szavazásnál.

Rusnok kormánya elbukta a bizalmi szavazást, de Zeman már a voksolás elõtt kijelentette: történjék bármi is, még hetekig, akár hónapokig Rusnok maradhat az elnök. Az alkotmány erre is lehetõséget ad számára, hiszen nem írja elõ, hogy a kormány bukása után mennyi idõvel kell kijelölnie az új kormányfõ személyét.
A prágai parlament jövõ héten szavaz saját feloszlatásáról. A papírforma elvileg azt sugallná, hogy ha a honatyák kellõ többsége - 120 voksra van szükség a 200 tagú törvényhozásban - az elõrehozott választás mellett dönt, s ezzel megszûnhet az elnök hegemóniája.

Csakhogy ez egyáltalán nem biztos. Zeman olyan ügyesen keverte a kártyákat, hogy sikerült káoszt elõidéznie három pártnál, az ellenzéki szociáldemokratáknál, valamint az elõzõ jobboldali koalíció két tömörülésénél, a Polgári Demokrata Pártnál (ODS) és a liberális LIDEM-nél, melynek elnöke távozott is a párt élérõl, éppen amiatt, mert õ is Zeman befolyása alá került. Érdekes lesz a folytatás. Ha a CSSD-nél a párt alelnöke, a Michal Hasek-fémjelezte szárny gyõz a jelenlegi pártelnök, Bohuslav Sobotka fölött, az azt jelentené, hogy megmarad Zeman befolyása, hiszen Hasek mentora épp az államfõ. Amennyiben a baloldal nagy többséggel nyerné az elõrehozott választást, úgy elvben az sincs kizárva, hogy az új parlament további jogköröket szavaz meg az elnöknek. A CSSD esetleges ezzel kapcsolatos elképzeléseit alighanem a kommunisták is támogatnák.

Szlovákiában is hasonló folyamatok mehetnek végbe. Robert Fico miniszterelnök nem is annyira titkolt vágya, hogy jövõre az államfõi székbe üljön, s Ivan Gasparovic utóda legyen. Utóbbi, miután második államfõi mandátuma is letelik, nem indulhat újra. Gasparovic Fico megbízható harcostársa volt, amikor például még az elõzõ, Iveta Radicová-vezette kabinet volt hivatalban, az alkotmány elõírásait felrúgva megakadályozta, hogy az akkori kormánypártok által megválasztott fõügyész, Jozef Centes kinevezését. Fico ezért most lényegében minden kontroll nélkül kormányozhat.

Ha Fico tényleg bejelentené indulását 2014 tavaszán esedékes elnökválasztáson, nehéz elképzelni, hogy megelégedne a jelenlegi szûk államfõi jogkörökkel. Nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladja politikai ambícióit, s háttérbe vonuljon. Ahhoz azonban, hogy államfõként is az ország erõs embere maradhasson, módosítani kellene az alkotmányt. Ez azonban nem egyszerû feladat még akkor sem, ha a törvényhozásban jelentõs Fico pártja, a Smer többsége.

A Smernek ugyanis nincs annyi voksa, amennyi elég lenne az alaptörvény megváltoztatásához. Csak 83 képviselõje van a törvényhozásban, márpedig az alkotmánymódosításhoz 90 mandátumra lenne szükség. Az ellenzék azonban hallani sem akar az alaptörvény szövegének átírásáról. Bár a Smer puhatolózó tárgyalásokat folytatott az ellenzék egyes pártjaival, mindeddig süket fülekre talált. Elvileg létezik egy másik megoldás is. Ha a Smer úgy látja, hogy népszerûségét semmi veszély sem fenyegeti, a párt kezdeményezheti a parlament feloszlatását. Igaz, egy esetleges új választás sem garantálná a Smer számára a kétharmados többség megszerzését.

A felmérésekbõl mindenesetre az derül ki, az ellenzéknek nagyon össze kell szednie magát, ha olyan elnökjelöltet kíván indítani, akinek bármilyen esélye lenne Ficóval szemben. A jelenlegi miniszterelnök annyival népszerûbb bárki másnál: már az sem kizárt, hogy rögtön az elsõ fordulóban diadalt arat. Legalábbis errõl tanúskodik az MVK ügynökség felmérése, amely szerint az elsõ fordulóban 44 százalékot szerezne. Ez jobb annál, mint amit az ügynökség januárban (35 százalék), illetve májusban (42 százalék) mért számára. Fico népszerûsége tehát nõttön nõ.

Szlovákiában 1999-ben vezették be a közvetlen elnökválasztás intézményét, s az elsõ fordulókban ennél lényegesebben kiegyenlítettebbek voltak az erõviszonyok. Az élen végzett jelölt általában körülbelül tíz százalékkal utasította maga mögé a második helyezettet. A felmérések tanulsága: Ficónak nem lenne igazi kihívója. Csak Radicovának lenne esélye ellene. Felmérések szerint a második fordulóban nagy csatában legyõzné Ficót, körülbelül 52 százalékos eredménnyel. A volt miniszterelnök asszony azonban nagyon jól elvan a politika nélkül. Esze ágában sincs visszatérni. Õt nem érdekli az elnöki szék, a hatalom. Bõven elég volt számára szûk két éves kormányzás.

Procházka lesz az ellenzék jelöltje?

A szlovák ellenzék Radoslav Procházka, vagy Andrej Kiska elnökjelöltségében egyezhet meg. Elõbbi júliusban hivatalosan is bejelentette indulását az elnökválasztáson, s meg is kezdte az ehhez szükséges aláírások gyûjtését - írta a pozsonyi Új Szó. A Kereszténydemokrata Mozgalomból év elején kilépett képviselõ mintegy hónapja indította el rado2014.sk címû weboldalát. Hatalmas plakátkampányba is kezdett, s nemcsak szlovák, hanem magyar és ruszin nyelven is magyarázni próbálja a választóknak, miért az õ neve mellé tegyék az x-et.

Procházka fiatal, 1942-es születésû politikus. Jogi és tanári diplomával is rendelkezik. Pályafutását gimnáziumi tanárként kezdte Pozsonyban, késõbb az Egyesült Államokban, New Havenben, a Yale egyetemen szerzett posztgraduális diplomát. Jelenleg a szlovák parlament tagja, s az alkotmányügyi bizottság elnökhelyettese. A kezdeti felmérések szerint Procházkának még arra sem nagyon lett volna esélye, hogy a második fordulóba kerüljön, egy utolsó közvélemény-kutatás azonban már a második helyen látta. Egyes szakértõk azonban úgy látják, Andrej Kiska jobban megszólíthatja a bizonytalan szavazókat, ezért neki nagyobbak lennének az esélyei Ficóval szemben. Kiska 1963-ban született. Egy sor vállalat vezetõje volt.

Az elnökválasztáson való indulását még tavaly októberben jelentette be. Az akkori felmérések még csak két százalékkal látták jobbnak nála Ficót, azóta azonban jelentõsen elmozdult a mérleg nyelve a jelenlegi miniszterelnök javára.Kiska valós esélyeit nem könnyû megítélni, mert általában nagyon mást mér számára az MVK, illetve a Focus iroda, a Polisról nem is beszélve. Januárban 6, májusban 13 százalékot mért neki az MVK, a Focus ügynökség márciusi kutatása szerint azonban 23 százalékra számíthatna (az ügynökség akkor Fico támogatottságát 30%-osra mérte).

Egészen mást közölt a Polis ügynökség májusban. Náluk akkor Ficót a megkérdezettek 41 sszázaaléka támogatta, a második Kiskát 18 százalék, a harmadik Procházkát nem egész 16 százalék Pavel Haulík, az MVK iroda elemzõje úgy vélte, Kiska nem az a jelölt, akinek reális esélye lenne az elnöki poszt elnyerésére. Kampányát arra építette, hogy õ a nem politikus jelölt, ám a választók nagy része tudatosan vagy tudat alatt érzi, hogy ez mégiscsak politikai feladatkör - vélte Haulík, aki szerint Kiska eddig nem gyõzte meg az embereket arról, hogy jobb lenne, mint a többi jelölt.

Berlusconi nem is álmodhat róla...

Még tavaly is szó volt arról, hogy Silvio Berlusconi elnök kíván lenni. Elképzeléseit azonban már csak amiatt sem valósíthatta meg, mert a februári parlamenti választáson pártja csak második lett, így a Szabadság Népének (PdL) esélye sem lett volna arra, hogy a médiacézár elképzelései szerint módosítsa az alkotmányt, s kiterjedtebb jogköröket biztosítson az államfõ számára. Azzal pedig, hogy az olasz semmítõszék megerõsítette a vele szembeni börtönbüntetést, alighanem végérvényesen lemondhat államfõi ambícióiról.

Persze Berlusconival kapcsolatban nagyon elhamarkodott lenne kijelenteni azt, hogy semmi esély sincs esetleges politikai visszatérésére. Egész politikai pályája meglepetések sorában bõvelkedik, s néhány váratlan húzásra még így, a nyolcvan felé is képes lehet. Giorgio Napolitano elnök példája lebeghet a szeme elõtt, akit májusban, 88 évesen választottak újra államfõnek. Hozzá képest Berlusconi egy ifjonc.

Erdogan is Ficóék nyomában

Nemcsak Közép-Európában tûnik egyre népszerûbbnek az elnöki köztársaság esetleges bevezetése. Törökországban Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök évek óta kacérkodik a gondolattal, hogy az államfõi székbe ülve jelentõsen kiteljesítse az elnöki jogköröket. Ehhez azonban módosíttatnia kellene az alkotmányt. Kormányfõ semmiképpen sem maradhat, erre az alkotmány nem ad számára lehetõséget. Az alaptörvény értelmében ugyanis a következõ választás után, negyedszerre már nem lehet miniszterelnök.

Csak úgy maradhat tehát hazája élén, ha mindazokat a jogköröket, amelyeket most gyakorolhat, átruházza az elnökre. S ha indul az elnökválasztáson egy jogi csûrcsavarral megtarthatja hatalmát. A májusban kitört tüntetésekig minden nagyon egyszerûnek látszott. A nép jelentõs része mögötte áll, az ellenzék szétforgácsolt, a médiumok túlnyomó többsége felett is õ gyakorolhatja az ellenõrzést, vagyis minden adott az alkotmány módosításához.

2011 októbere óta a török parlament alkotmányozó bizottsága dolgozza ki a módosítás részleteit. Ám az eltelt 19 hónap nem volt elég a bizottság számára ahhoz, hogy értékelhetõ javaslatokkal álljon elõ. A tüntetésekkel azonban Erdogan további értékes idõt veszített. Emellett számos akadály tornyosul a kormányfõ elõtt.

A parlamentben kétharmados többségre lenne szükség az alkotmánymódosításhoz, de most egyetlen párt sem engedhetné meg magának, hogy Erdogan javaslata mellé álljon. Népszavazással ugyan legitimálhatja hatalmának kiterjesztését, de ez szintén kétes kimenetelû lenne. És az sem biztos, hogy Abdullah Gül jelenlegi elnök, Erdogan korábbi bizalmasa olyan könnyen átadja a tisztséget egykori mentorának. Az májusi és júniusi megmozdulások ugyanis felszínre hozták a kettejük közti ellentéteket.
Link