Utolsó elõtti
rta: postaimre - Dtum: 2013. augusztus 25. 09:48:18
Csak egy rövid erejéig beugrottam. Szoktatom és nem csak magam a gondolatok tartósításához, mielõtt a zálogház bezárná a bankot. Látom ti is veszitek az akadályt és nem is rosszul. Oroszul. Tanuljatok! Tanulni a tanulásból ehet, s aki nem tan -, az butul. Az utóbbi hetek, hónapok paradoxonja, hogy minél távolabbinak érzem, tudom, annál jobban közelíteni igyekszik hozzám. Jelzések jönnek, melyeket nem nehéz értelmezni, de úgy teszek, mint aki nem érti. Mégiscsak bejön a kommunista kívánság-mûsor harmadik része, de ez már nem az én mûsorom. TTT. Míg tiltották, édes volt. Míg tûrték, savanyú, de lassan és biztosan egyre -másra támogatni igyekszenek és ez már keserû.
Teljes hr
Csak egy rövid erejéig beugrottam. Szoktatom és nem csak magam a gondolatok tartósításához, mielõtt a zálogház bezárná a bankot. Látom ti is veszitek az akadályt és nem is rosszul. Oroszul. Tanuljatok! Tanulni a tanulásból ehet, s aki nem tan -, az butul. Az utóbbi hetek, hónapok paradoxonja, hogy minél távolabbinak érzem, tudom, annál jobban közelíteni igyekszik hozzám. Jelzések jönnek, melyeket nem nehéz értelmezni, de úgy teszek, mint aki nem érti. Mégiscsak bejön a kommunista kívánság-mûsor harmadik része, de ez már nem az én mûsorom. TTT. Míg tiltották, édes volt. Míg tûrték, savanyú, de lassan és biztosan egyre -másra támogatni igyekszenek és ez már keserû.

Nem várom, hogy értsétek, mert nem kívánhatom. Egyik volt kollégámmal beszélgetve a minap rákérdeztem, hogy „odabent” még mindig én vagyok az egyes-számú közellenség? Mondta, hogy már régen nem, de már az van, hogy felfogták, hogy már 7 éve megjósoltam (tuk), mi lesz 7 év múlva és most arra kíváncsiak, hogy most mit „jósolunk”, mi lesz eztán. Lica is említett egy érdekes beszélgetést, amely ugyanazt a kérdést firtatta. Nos, nem lesz több „jóslás”. Az idõ beérett és a szolgálatok, ha infót akarnak, akkor keressenek más forrást.

A magam részérõl erre a „kis” idõre zsilipelnem kell úgy tudatilag, mint nem. Lejárt a hivatásos „apaságom”, Marci betöltötte a 8 évet. Ez egy fordulópont. Az „ügyem” is betöltötte a 7. évét. Nincs értelme tovább ragozni. Munkát kell találnom és erre koncentrálni, amennyire lehet. Persze az eddigiek miatt ez nem lesz egyszerû móka és nem is „belföldre” pályázok. Szeretném kihasználni az orosz és a német nyelv adta magyar lehetõségeimet, mert van mit fejlõdnöm ott is. Veráról is le kell kerüljön a teher, de meglátjuk mi lesz. Pár hirdetést feladok, ni meg Gerry ígérte, hogy összeüt egy Posta Imre...mint picomókus honlapot, hátha akad egy-egy cég, aki fizet a tréningért, ha már az NBH-s projekt nem jött össze.

Ti ne izguljatok. A csapat, amennyire csapatnak tekinthetõ megmaradhat, a kommunikációtok nem lesz gátolva, de nem lehetek itt minden pillanatban szétszedni a civakodókat, vagy kiszûrni a vakolókat. Ennek a szabott ideje lejárt. Önállónak kell lennetek. Cikkek persze jöhetnek és fel is teszem, ami olyan, de a hsz-ek sok idõt elvesznek, így azt már nem vállalom.

H valaki nekem akarja küldeni, akkor

doki.bubo@gmail.com

És a postafiókom is megszüntettem, oda ne küldjön már senki és semmit, viszont a címem még mindig

2310 Szigetszentmiklós, Kinizsi u. 109/B

Egyszóval nincs semmi lezárva és mégis mindennek változnia kell.

Kérlek benneteket, hogy „nemzeti összefogás”, „nemzetmentés” kérdésében ne keressetek, fölöslegesen az idõt erre nem akarom már pazarolni. Röviden, nem fogok semminek az „élére állni” és nem kötök össze senkit, senkivel. Aki eddig megtalálta a helyét, az a helyén van.

Decemberre van egy ígéretem, hogy egy induló cégnél a nyelvtudásom és habitusom is passzolna, de az még odébb van. Addig a „büntetõügyeim” is csak kifutnak valamilyen véggel.

Nem várok megértést és ha valaki nem ért meg, az sem bánom. Minden a lehetõ legnagyobb rendben zajlik, amennyire ezt a „káosz” megengedi. Ez se nem jó, se nem rossz. A „politikának” vége van, ezt látnotok kell. Az „emberi minõség” olyan, amilyen és a felismerések, beismerések ömlenek a „médiából”. Amit tehettem eddig, megtettem. Amit tehetek eztán, azt megteszem.

A közeljövõben (hetek, hónapok) sok fontos döntésre lehet számítani. Az sem elképzelhetetlen, hogy hivatalosan is elõhozakodnak velem, velünk. Van egy olyan érzésem, hogy nem engednek el ilyen könnyen. Viszont én már képes vagyok elengedni mindezt „ilyen könnyen” és úgy vélem ez az a lelki állapot, amit meg kell tartanom ahhoz, hogy folytathassam, amit elkezdtem egykor.