Csak államcsõddel csökkenthetõ az adósság?
rta: postaimre - Dtum: 2013. november 24. 20:18:16
Már lezsírozhatták a feltételeket és hohyan engedik el és kiknek mennyit is....!
A fejlett országok nem tudják kezelhetõvé tenni adósságukat a megszorítások és a növekedés kombinációjával - állítja az a két harvardi professzor, akik nagy vihart kavartak az államadósság végzetes hatásairól írt tanulmányukkal.

Teljes hr
Már lezsírozhatták a feltételeket és hohyan engedik el és kiknek mennyit is....!
A fejlett országok nem tudják kezelhetõvé tenni adósságukat a megszorítások és a növekedés kombinációjával - állítja az a két harvardi professzor, akik nagy vihart kavartak az államadósság végzetes hatásairól írt tanulmányukkal.

Újabb tanulmánnyal állt elõ a Carmen Reinhart és Ken Rogoff közgazdászpáros, akik egy éve azzal kerültek a figyelem középpontjába, hogy kiderült: téves feltételezésre alapozták a növekedés és az államadósság kapcsolatát firtató tanulmányuk alaptételét. A szerzõpáros 2010-ben kiadott Growth in a Time of Debt (Növekedés az adósságok korában) címû munkájának legnagyobb hatást kiváltó következtetése úgy szólt, hogy ha egy fejlett gazdaság GDP arányos államadóssága meghaladja a 90 százalékot, akkor az az ország 0,1 százalékos GDP-csökkenésre számíthat.
Kapcsolódó cikkek

Döntött a nép a svájci csúcsfizetésekrõl
Megállapodott az USA Iránnal
Brutálisan megugrott a szegénynegyedek száma Csehországban
Sokallja a gázszámláját? - Elképesztõ állításokkal csapják be a családokat
Katasztrófa felé tart Európa?
Áttörést hozhat a hét vége - Jó hírt kaphat Magyarország

Ez a megállapítás volt a népszerûtlen megszorítások mellett kardoskodó politikusok és szakemberek egyik legtöbbször idézett érve. A tanulmányt azonban egy idén áprilisban megjelent tudományos cikkben ízekre szedték: Thomas Herndon, és tanárai, Michael Ash és Robert Pollin − a University of Massachusetts keretein belül mûködõ politikai gazdaságtani kutatóintézet (PERI) kutatói − egy sor komoly hibát találtak harvardi kollégáik számításaiban.

Fejérõl a talpára

A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a Reinhart-Rogoff szerzõpáros által használt számok alapján nem mutatható ki az említett kapcsolat. Sõt fordított hatásra lehet következtetni: arra, hogy az okozati viszony inkább az ellenkezõ irányban áll fenn. Inkább az alacsony növekedés vezet a magas adóssághoz, mintsem a magas adósság az alacsony növekedéshez.

A harvardi szerzõpáros most újabb tanulmánnyal jelentkezett, amelyet a londoni Center for Economic Policy Research (CEPR) adott ki Financial and sovereign debt crisis: some lessons learned and those forgotten (Pénzügyi és adósságválságok: néhány lecke, amelyekbõl tanultunk és néhány, amelyek feledésbe merültek) címmel. Ez a mû nem kevésbé provokatív, mint a korábbi, nagy vitát kiváltó tanulmányuk volt - állítja a Guardian.

Nem lesz ebbõl növekedés

A szerzõk nem állítanak mást, mint hogy ha a történelmi tapasztalatoknak hinni lehet, akkor a fejlett országok a megszorítások és növekedés kombinációjával nem tudják leszorítani államadósságukat a jelenleginél fenntarthatóbb szintre. Európa szerintük a túlzottan optimista gondolkodás jó példája: az itteni döntéshozók azt hiszik, hogy az elviselhetõ adóssághoz vissza lehet térni a nadrágszíj-meghúzás, a gazdasági növekedés és a türelem rózsát terem elvének kombinálásával.

Úgy vélik, hogy a fejlett országok elkerülhetik azoknak a kellemetlen eszközöknek a használatát, amelyekre a súlyosan eladósodott feltörekvõ államok rászorulnak. Ilyen eszköz az adósságátütemezés (gyakorlatilag államcsõd), a magas infláció, a tõkemozgások korlátozása és - a ma már azért a világ boldogabb felén is ismert - fiskális szigorítás. A fejlett országok vezetõi szeretik úgy láttatni kormányaikat, mint amelyek nem folyamodnak ilyen durva eszközökhöz.

Ugyan már, kérem

A szerzõpáros szerint azonban ez kép hamis: a gazdag országok is a csõdbe menekültek, elinflálták adósságukat és pénzügyi megszorításokat vezettek be (kamatplafonokat határoztak meg, vagy a megtakarítókra gyakoroltak nyomást, hogy hitelezzék az államot), amikor fizetésképtelenné váltak. Az 1929-33-as pénzügyi válságot követõ nagy depresszió idején például Franciaország, Nagy-Britannia és más országok "nagyvonalúan megfeledkeztek" az USA-tól az elsõ világháború idején kapott kölcsöneik visszafizetésérõl, a második világháborút követõen pedig korlátozott kamattörlesztéssel, alacsony kamatokkal és a tõkekorlátozásokkal akadályozták a pénz kiáramlását az erõsen eladósodott országok.

Ami a jelent illeti, az államadósságok két évszázados magasságokhoz közelítenek a fejlett országokban. Ezt nem lehet "kinövekedni" - szögezik le a szerzõk, akik szerint a kormányok hamarosan kénytelenek lesznek belátni ezt. Amint ezt megteszik, mégis csak az elõbb említett eszközökhöz kell folyamodniuk. Azokhoz megoldásokhoz, amelyeket jó ideje a feltörekvõ gazdaságokhoz kapcsolnak, letagadva, hogy nem is olyan régen még a fejlett országok is alkalmazták ezeket.

Már csak a csõd a tabu

A Guardian szerint a fejlett országok kormányai részben már ma is a harvardi professzorok intelmeinek megfelelõen járnak el. Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban a tõkeáramlást korlátozó elõírásokkal egészítették ki a bankszektor szabályozását, monetáris enyhítéssel és alapkamat-csökkentéssel szorítják le a hosszú távú kamatokat, kevéssé aggódva az inflációs kockázat miatt. A költségvetési megszorítások "divatba jöttek" az USA-tól Európiáig a fejlett világ jelentõs részén.

A japán kormány aktívan próbálkozik az infláció gerjesztésével, miközben az Európai Központi Bank ebben a hónapban csökkentette irányadó rátáját, hogy megpróbálja elkerülni a deflációt az eurózónában. A régi módi csõd maradt az utolsó tabu, bár a GDP arányos adósságokat nézve, Japán (240 százalék), Olaszország (130 százalék) és Görögország (170 százalék) esetében csak a nagyon bátrak kockáztatnák meg, hogy ezek az államok soha nem válnak fizetésképtelenné.
Link