Moszkva háborúra készül?
rta: postaimre - Dtum: 2014. oktber 05. 19:30:39
Remélem! Ebbe a rohadt zsidó "békébe" beledöglünk mind. Kell a változatosság. Felpörgetett nacionalizmus, Putyin elnök népszerûségének csúcsra járatása, százezres létszámú hadgyakorlatok - Oroszország e tetteibõl több nemzetközi elemzõ is azt a következtetés vonja le, hogy Moszkva totális háborúra készül.
Teljes hr
Remélem! Ebbe a rohadt zsidó "békébe" beledöglünk mind. Kell a változatosság. Felpörgetett nacionalizmus, Putyin elnök népszerûségének csúcsra járatása, százezres létszámú hadgyakorlatok - Oroszország e tetteibõl több nemzetközi elemzõ is azt a következtetés vonja le, hogy Moszkva totális háborúra készül.

Az orosz hadsereg szeptember közepén kezdte el legújabb hadgyakorlatát Oroszország keleti részén, ami önmagában talán nem lenne igazán érdekes, ám ha figyelembe vesszük, hogy 2013 februárja óta szinte megszakítás nélkül követik egymást ezek a háborús játékok, akkor már idegesebbek lehetünk - derül ki a bne régiós hírportál elemzésébõl. Ráadásul ezzel a gyakorlattal majdnem egy idõben hasonló tevékenységet folytatott a katonaság Oroszország nyugati és északi részén, miközben - bár Moszkva ezt tagadja - részt vállalt a délkelet-ukrajnai polgárháborúban is.
Mindent elmondanak ezeknek az eseményeknek a jelentõségérõl, hogy összességében kétszázezer katona vesz részt bennük, több ezer haditechnikai eszközt használva a harctéri jármûvektõl a hajókon át a támadó helikopterekig és repülõgépekig. Felületesen szemlélve ezeket az eseményeket azt gondolhatjuk, hogy az orosz vezetés mindössze nyomást akar gyakorolni a Nyugatra, világossá akarja tenni, hogy Oroszország katonai szuperhatalom, ha azonban figyelembe vesszük az ország militarizálásának tempóját és mára elért mélységét, akkor sötétebb következtetésre juthatunk.

Az elemzõk felteszik a kérdés, vajon elért-e ez egy olyan szinten, ahonnan nincs visszaút. Ahonnan nem lehet visszalépni anélkül, hogy a Kreml felmutassa ennek a militarizálásnak a világos célját és eredményét. Ha ez a helyzet, akkor a legjobb esetben az lehet a folyamat eredménye, hogy Oroszország látványos sikert ér el Ukrajnával kapcsolatban, nevezetesen vazallus állammá teszi szomszédját. A legrosszabb esetben Moszkva háborút indít, mégpedig jóval nagyobbat, mint a Grúziával vívott 2008-as összecsapás volt.

A 2015-2017-es költségvetéssel kapcsolatos elõzetes tervek, amelyek nemrégiben jelentek meg, a katonai kiadások határozott emelkedését mutatják. Miközben a kormány a GDP-növekedés egy százalékpontos csökkenésével és magas, nyolc százalék körüli inflációval számol, továbbá figyelembe veszi a hazai valuta gyengülését (az év eleji 33 rubel/dolláros szintrõl mostanra 38 rubelre ment fel az árfolyam), a katonai kiadások nem csökkennek. Éppen ellenkezõleg: 2014-rõl 2015-re például a GDP 3,5 százalékáról 4,0 százalékára mennek fel, ami reálértéken számolva több mint 10 százalékos plusz.

A jövõ évben 3 ezer milliárd rubelt (84 milliárd dollár) szánnak katonai kiadásokra szemen a 2014-es 2,47 ezer milliárddal. Ez nominálisan 21,4 százalékos emelkedés. Ezt követõen 2016-ban 3,34 ezer milliárdra, majd 2017-ben 3,52 ezer milliárd megy fel a katonai büdzsé. Az elmúlt évek gyakorlata ráadásul azt mutatja, hogy ezek a kiadások a költségvetés végsõ változatában nagyobbak a tervezettnél, és tovább emelkednek a büdzsé év közi módosításaival. Ha a védelmi kiadások minden elemét figyelembe vesszük, akkor kiderül, hogy az valós kiadások legalább 10 százalékkal nagyobbak a leírt számoknál.

És az orosz állam lassú, de folyamatos militarizálása nem csupán a hadsereget érinti, hanem a gazdaságot és a társadalmat is. Ami az elõbbit illeti, az katonaság reformját az orosz ipar modernizálására és a fegyvergyártás rehabilitálására akarják építeni. Ezt szánják a gazdasági fejlõdés motorjának. A társadalmat a Nyugat-ellenes hangulat felkorbácsolásával, a patrióta érzelmek felszításával, az orosz birodalom visszaállításának ígéretével kondicionálják.

Eközben a politikai vezetés az államszervezést és -igazgatást alárendeli ezeknek a céloknak. Elemzõk ezekre a körülményekre alapozva állítják azt, hogy Oroszország elérkezett arra a pontra vagy legalábbis nagyok közel áll ahhoz, hogy militarizálása visszafordíthatatlanná váljon. Más szóval a Kreml urai túszává váltak saját politikájuknak. A moszkvai vezetés bel- és külpolitikáját, a hadsereg megnövekedett aktivitását és a katonai kiadások felpörgetését igen nehéz lenne más irányba terelni.

Egyesek szerint egyenesen lehetetlen - ezért beszélnek arról, hogy Ukrajna vazallus állammá tétele még a történet enyhe végkifejletei közé tartozik. A jelenlegi folyamatok olyan katonai felkészülés irányába mutatnak, amelynek végén az orosz hadsereg képessé válik egy a hat évvel ezelõtti grúz vagy a mostani ukrán konfliktusnál jóval nagyobb összecsapás, egy teljes körû reguláris háború megvívására. Nyitott kérdés marad, hogy ha az Oroszországon belül fejlemények irányt váltanak és a NATO, illetve az EU elég elszántságot mutat Ukrajna megvédésére, akkor vajon kivel szemben lendülhet mozgásba a felturbózott orosz katonai erõ?
Link