14 jel, ami arra utal, hogy háború várható
rta: postaimre - Dtum: 2014. december 27. 19:13:04
Na né' mán, a sok agyatlan jóbikos is parajnás. Mi a fene, de nehogy bocsánatot kérjetek az anyátok keservét! Remélem az élére állítanak benneteket és mentek a darálóba! Magyarország liberális gondolkodói, akik szép számmal megtalálhatóak egyébként a jelenlegi kormánypártban is, gyakran hangsúlyozták abbéli véleményüket, hogy Európát semmilyen katonai veszély nem fenyegeti, ezért nem is kell arra felkészülni, s különben, ha bárki megtámad minket, akkor majd a NATO megvéd.
Teljes hr
Na né' mán, a sok agyatlan jóbikos is parajnás. Mi a fene, de nehogy bocsánatot kérjetek az anyátok keservét! Remélem az élére állítanak benneteket és mentek a darálóba! Magyarország liberális gondolkodói, akik szép számmal megtalálhatóak egyébként a jelenlegi kormánypártban is, gyakran hangsúlyozták abbéli véleményüket, hogy Európát semmilyen katonai veszély nem fenyegeti, ezért nem is kell arra felkészülni, s különben, ha bárki megtámad minket, akkor majd a NATO megvéd. Mi van akkor azonban, ha maga az Egyesült Államok által vezetett NATO törekszik arra, hogy kiprovokáljon egy háborút? Hiszen láthattuk az elmúlt évtizedekben egyetlen egy ország sem támadott meg egy NATO tagországot sem, ellenben az USA és a NATO aktív háborús félként lépett fel, háborúzott, bombázott porrá és néha meg is szállt egy-egy független nemzetet. Viszont most egy hatalmas háború réme fenyeget minket (s e sorok írása közben is csak reméljük, hogy eme szavak csupán túlzott félelmünk által szült aggodalmak), amelynek kitörésére sajnos napról napra egyre több aggasztó jelbõl következtethetünk.

A mai Ukrajna helyzete sokban emlékeztet a 2008-as Grúzia állapotára. Emlékezhetünk még rá, egy a Soros György és más amerikai „civil körök” által pénzelt 2003-as rózsás forradalom (nevezhetnénk Majdan térinek is?) után kerültek hatalomra az Egyesült Államokban tanult, nevelkedett és ott is dolgozó Szaakasvili és kormányai, akik késõbb háborút provokáltak Oroszország ellen Dél-Oszétia hovatartozása miatt (emlékezetes a terület döntõ többsége orosz, egyben orosz állampolgár, s népszavazáson 99% szeretett volna elválni Grúziától). A háború története ismert, amerikaiak felfegyverezték a grúz hadsereg egy részét, majd folyamatosan ellátták az országot, de ez sem volt elég, a grúzok öt nap alatt vereséget szenvedtek. Késõbb az EU vizsgálatot indított, amelybõl egyértelmûen kiderült, hogy a grúzok kezdték a háborút, ahol Oszétia Oroszország segítségével védekezett.

Nos, ezek a volt grúz-amerikai állampolgárságú vezetõk mostanra már grúz-amerikai-ukrán állampolgárok és az ukrán kormányban ülnek, s adnak minisztereket, államtitkárokat vagy rendõri vezetõket az ukrán nép számára. A volt grúz belügyminiszter, most ukrán belügyi államtitkár pedig ki is fejtette: azért ment Ukrajnába, hogy tehessen Oroszország ellen. És ne legyenek kétségeink, hogy az amerikai utasításokat õk kérdés nélkül teljesíteni fogják, hiszen saját hazájukat, Grúziát is képesek voltak Oroszország ellen hadba léptetni, mit fognak tenni egy számukra idegen gyarmattal?

Eközben az Egyesült Államok Szenátusa elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely felhatalmazza az USA-t, hogy felfegyverezze Ukrajnát, sõt NATO-n kívüli katonai szövetségesének nevezi, ami azt jelenti, hogy innentõl minden Ukrajnát ért támadás (legyen az akár megelõzõ, vagy védekezõ jellegû is) az Egyesült Államok saját maga elleni támadásként értékelhet. Ez pedig az USA kezébe adja a NATO 5. cikkelyének életbeléptetésének kártyáját, aminek hatására de facto és de jure a NATO hadba lép Oroszország ellen.

Ez pedig nekünk, magyaroknak, különösképpen fájni fog, fõleg, ha mondjuk ez éppen egybeesik azzal az idõszakkal, amikor mi fogjuk védeni a Baltikum légterét, amirõl már volt szó egy korábbi írásban. Sõt, a Magyar Légierõnkön kívül már az amerikaiakkal közösen szárazföldi hadgyakorlatokon vesz részt a Magyar Honvédség, mint a már említett Iron Sword gyakorlat. Ezek a hadijátékok pedig kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy az Egyesült Államok újabb katonákat és harci eszközöket tartson Oroszország szomszédságában.

Az sem nyugtathat meg minket, hogy eközben Hende Csaba honvédelmi miniszter úgy módosítaná a Honvédelmi törvényt, hogy békeidei és minõsített idei mûködés mellé beemelné a válsághelyzeti mûködés fogalmát, hogy a Honvédség felkészülhessen egy esetleges háborúra (az USA érdekei szerint).

S, ha már említettük az Egyesült Államokat, akkor jegyezzük meg azt a tényt, hogy az Egyesült Államok jelenleg is több katonai bázist is fenntart Európában, a számok egészen döbbenetesek, összesen közel 200-220 amerikai katonai létesítmény, közel 66.500 fõ katonával, amely számokban még nincs benne a nyártól megindított folyamatos csapatnövekedés, s azóta Németország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Egyesült-Királyság, Spanyolország, Bulgária és Portugália mellett amerikai csapatok (szárazföldi és légierõvel egyaránt) jelentek meg Romániában, Lengyelországban és a Baltikumban. Eközben Oroszország egyetlen egy fegyverest sem állomásoztat az Egyesült Államok közelében.

A Pentagon és az amerikai Szenátus viszont nem elégedett a több mint 70.000 amerikai katona jelenlétével, és a múlt hét folyamán már arról beszéltek, hogy a 24 éve kivont közép-hatótávolságú nukleáris robbanófejjel ellátott rakétákat ismét vissza kell helyezni Európába, ezek a nukleáris fegyverek méltóképpen nevezhetõek a hidegháború utolsó szakaszának jelképeként is. Eközben természetesen ne feledjük, hogy az amerikaiak továbbra is Európa öt országában tárolnak bevetésre kész B61-es nukleáris gravitációs bombákat, amelyeket be lehet vetni F-16/18-asokról, és a német/angol/olasz Tornado típusú harci repülõgépekrõl, így kijelenthetjük, hogy az Egyesült Államok jelenleg is atomfegyverek bevetésére képes eszközökkel rendelkezik (s akkor még nem beszéltünk az Északi Sark alatt meghúzódó Ohio osztályú ballisztikus rakétahordozó atommeghajtású tengeralattjárókról) Oroszország közvetlen közelében, amely azért komoly fenyegetés.

Itt kell megemlítenünk még a médiában folyó csendes, vagy kevésbé csendes „háborút”, ami az emberek, a nép meggyõzéséért folyik, egyfajta kondicionálásképpen. A már említett ferdítések tucatjai (Oroszország atomfegyverek szállítására alkalmas repülõgéppel repültek nemzetközi vizek felett, miközben nem beszélünk a már itt lévõ 200 amerikai atomfegyverrõl stb.), sõt egyes esetekben a döntéshozók befolyásolására is erõs jeleket láthatunk, hiszen éppen a héten tudhattuk meg Gyöngyösi Márton jobbikos képviselõtõl, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok is manipulálva tálalja a híreket az Országgyûlés Külügyi bizottságának tagjai számára: konkrétan a finn államelnök szavait másították meg, mintha élesen kirohant volna Oroszország ellen, szinte háborús retorikával vinné Finnországot a NATO karjaiba, miközben éppen az ellenkezõjét mondta: Finnország nem akar a NATO tagja lenni, Oroszország be-berepülései, katonai jelenléte pedig természetesek a térségben, sõt azt is megemlítette, hogy az erõltetett szankciós politika árt a finn gazdaság számára. Tudjuk, hogy a magyar szolgálatok sok esetben partnerszolgálatoktól (nevezzük nevén, a CIA-tól) kapnak híreket és információkat, így az Egyesült Államoknak itt is megvan a lehetõsége arra, hogy manipulálja a magyar törvényhozásban helyet foglalókat (és persze akkor nem is beszéltünk még a lehallgatásokról és nyomásgyakorlásokról).

Természetesen Oroszország is nagyobb fegyverarzenált vonultatott fel a saját határain belül, hiszen, ha a szomszédban megjelenik egy 70.000 ezres idegen haderõ, akkor azért illik gyanakodni.

Ebben a feszült légkörben viszont az Egyesült Államoknak és európai kiszolgálóinak rá kellett jönniük, hogy a szankciós politika nem tudja megroppantani Oroszországot, sõt olyan kellemes meglepetéssekkel is járt, mint a török-orosz energetikai közeledés (s sajnos viszont hazánkra nézve kellemetlen Déli Áramlat elvesztése, de az amerikai szövetségeseink minket úgyis csak feláldozható bábúként tartanak számon, akit úgysem árt megrendszabályozni). Az olajár mesterséges manipulációjával viszont érzékeny csapást tudtak mérni Oroszországra, arra számítva, hogy a hatalmas országban majd tüntetések, demonstrációk kezdõdnek, esetleg „civilszervezetek” rásegítésével pedig megindulhat egyfajta lázadási hullám, amelynek célja a jelenlegi orosz kormányzat megbuktatása.

A felületesen felsorolt jelekbõl egyetlen egy is félelemre inthet minket, de így elolvasva, egyre jobban elénk tárul a háború rémképe, amit csak megerõsít az is, hogy minap Lázár János, a magyar miniszterelnökséget vezetõ miniszter is legvalószínûbb forgatókönyvként említette a háborút.

NZs

alfahir.hu
Link