Istené a megváltás és az ítélet
rta: postaimre - Dtum: 2015. augusztus 09. 09:00:24
Mondj le önkánt életedrõl, az illúzióról és akkor nem vehetik el, de ha nem teszed, úgy még jobb. A döntés mindenképp a tiéd a sántán meg már annyiszor gyõzött, hogy egyszer majdcsak belefárad. Hagyd magad! Sosem szabadulsz! Ne hagyd magad és tégy szabaddá, akit csak lehet! Isten lexarja. „Júdás Jézushoz lépvén, monda: üdvözlégy, Mester! És megcsókolá Õt. Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák Õt.
Teljes hr
Mondj le önkánt életedrõl, az illúzióról és akkor nem vehetik el, de ha nem teszed, úgy még jobb. A döntés mindenképp a tiéd a sántán meg már annyiszor gyõzött, hogy egyszer majdcsak belefárad. Hagyd magad! Sosem szabadulsz! Ne hagyd magad és tégy szabaddá, akit csak lehet! Isten lexarja. „Júdás Jézushoz lépvén, monda: üdvözlégy, Mester! És megcsókolá Õt. Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák Õt. És ímé, egyik azok közül, akik Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a fõpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük.” (Máté 26, 49–52)

Ütnek? – üss vissza! Bánt valaki? – vágj oda! Ne hagy magad! Védd magad, ahogy tudod! Ez a mai világ receptje, szólama, a haragosoké és a békétlenkedõké.

Jézus mást gyakorolt, és mást tanított, amint ezt olvashattuk a fent idézett igerészben is. Jézus tudja, látja Õ is és a többi tanítvány is, hogy gonosz árulás történt a Júdás részérõl, hamis ennek az embernek még a köszönése is, meg a csókja is. Mégsem leplezi le, hanem „barátom”-nak szólítja.

Hogy lehet ezt kibírni, hogy lehet ezt eltûrni? Az a bizonyos tanítvány sem bírta, ezért rántotta elõ a szablyáját. Még csoda, hogy nem Júdást szabdalta fel. Mint tudjuk, Júdás maga futott a maga halálába nem sokkal ezután, nem kellett õt bántani! Tanít az Úr, még a durva katonák markai között is. Szeretném örökre megjegyezni, bevésni agyamba, szívembe: ne állj bosszút! Hagyd az ítéletet az igazságos Istenre!

Hányszor félünk, hogy – a mi mércénk szerint – Isten véletlenül kicsit csap, vagy kevés büntetést ad az ellenségünknek! De megfordul-e a fejünkben, hogy mit érdemlünk mi, emberek, akik naponként számtalanszor áthágjuk az Úr törvényét? Szembefordulunk az alkotó Istennel, miközben ítélkezünk embertársaink tettei felett.
Mit érdemlünk? Halált érdemlünk!

Jézust elvitték a katonák a Gecsemáné kertjébõl, meggyalázták, megkínozták, keresztre feszítették. Meghalt – helyettünk. És feltámadt – érettünk, hogy szélesre tárja a Mennyország kapuját minden megtérõ bûnös ember elõtt, az Örök életre.

Ne állj bosszút magadért, tedd vissza a szablyádat! Ó, de nehéz parancs ez! Mert lehet, hogy tettlegesen nem teszünk ugyan semmit, de szívünkben, gondolatainkban, ó, hányszor hajtjuk végre az ítéletet, hányszor állunk bosszút! De te ne állj bosszút, tedd le a fegyvert! Bocsáss meg, kérj áldást ellenségedre!

Képtelenség megtenned? Önerõbõl igen. Kísérd el Jézust, és nézd végig az Õ szelíd magatartását, tûrését! Ne állj bosszút, ne ránts fegyvert – bízd az ítéletet Istenre! „Mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell meghalniuk.” Legyen örök életed, és ne kelljen meghalnod a bosszú miatt.

Értem szegezték át áldó, szent kezed, Megváltóm. Bocsáss meg, hogy szívem sokszor lázong, kesereg a gonosz gyõzelme miatt! Kérlek, vedd kezedbe az én kezemet, szívemet, nyelvemet, gondolataimat, õrizz, hogy soha ne fogjak fegyvert, soha ne álljak bosszút! Ámen.

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Link